Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-17 / 20. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 HALLOD? »,.. mentnek hozzá vakok és sánták a templomban, és meg- gyógyítá őket. A főpapok és írás- tudók pedig, látván a csodákat,., és a gyermekeket, akik.,, ezt mondták: Hozsánna a Dávid Fiá­nak: haragra gerjedének. Bs mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek?...* Máté 21:14—16, A’ keresztyénség sokszor esik abba 2 hibába, hogy saját ferde vagy ha­mis látásait »Jézus-l látás«-nak mi­nősíti! Feltételezi, sőt biztpn állítja, hogy a hit és élet do!gai«nhik megíté­lésében Jézus nem <s tehet másként, minthogy helybenhagyja, megerősíti a keresztyénség ad hoc magatartá­sát, igen-t és ámen-t mond arra. Meg­sértődik és megbotránkozik, ha JézU3 másképpen látja, ha visszaélésekre reformációval ifelel, ha csonttá és bőrré silányítot't egyházi »életbe«, »felforgató«, Ítélő üzenetet küld, ha más, új sőt botránkoztató eszközök­kel nyúl bele a keresztyénség életébe. Ez az ige pontosan ugyanilyen helyzetről beszéli Történik valami, ami a régihez szokott egyházi kereteknek szo­katlan! Történik valami, ami megráz nemcsak egy templomi gyülekezetét, hanem főben és ta­gokban az egész Egyházat, — és a keresztyénség felhorkan! Jé­zushoz megy panaszával: „Hal­lod?” Jézus válaszára egyenesen elátnul: Hogyne hallanám! így van ez rendjén! Hát mi volt az, ami szokatlan? Mindenekelőtt a lemplomlisztltás! Ennek az igének az az előzménye, hogy Jézus megtisztítja a templomot. Ez a templomtlsztftás erősen meg­rázza az egyházi életet, de mélyebb nyomokat — úgy látszik — aligha hagyott másokban, mint az érdekel­tekben! Azokban, akik »üzletnek« te­kintették a templomot. A gyülekezet bízvást azonnal napirendre tért fe­lette, sőt — az egyházi vezetők is. Hiszen végeredményben Krisztus korbácsa »másokat« vágott, és amíg másokat vág, addig az nem ké­nyelmetlen! Amíg másokat vág csu­pán, addig — elviselhető! Még az sem vo'.t túlságosan szo­katlan, hogy az új templom — leg­alább is annak előcsarnoka — ismét vakokkal és sántákkal népesedett bet Azelőtt Is ott voltak, nem sok vizet zavartak. Jó Is volt, hogy vakok voltak, fgy nem láthatták az egyházi élet kinövéseit! Jó is volt, hogy sánták voltak, mert mellettük nem volt olyan szemetszúró a ru- ganyosléptű emberek botlásai Azoké, akikre mindenki tisztelet­tel nézett fel! Azoké, akiknek sza­va törvény volt és ruhájukat aranycsiilogás szegélyezte! A botrány akkor kezdődött, amikor a vakok látni kezdtek és a sánták ki­fogástalanul járail Az volt a szokat­lan, hogy Jézus elismerte egy sereg nyo­morult embernek az ÉLET-hez való Jogát! Az vált elviselhetet­lenné, hogy nincsen többé „privi­legizált látás és járáskelés” az Egyházban, a gyülekezetben, mert — Iám másoknak is van látásuk, és mások is tudnak si­ma léptekkel Járni! Mások is tudnak Jézus gyógyító keze után nyúlni, — talán még nagyobb hittel és engedelmességgel, — mint a hivatottak és Jézus — nem haj­landó őket kitörölni az új templom új gyülekezetéből! Hát még a gyermekek/ Hogy mer­nek a gyermekek hozsannázni? Hogy mernek »lelki kiskorúak« ái- lástfoglalni, döntésekre Jutni? Hogy mernek „Iskolázatlanok” teológiailag viselkedni? Forr a düh és majd szétfeszíti a ben­sőt! Ennek feltétlenül hangot kell adni. Lehetetlen, hogy Jézus — más­képpen lássa! »...haragra génedé­nek, és mondának néki: „HALLOD, MIT MONDANAK — EZEK!?« Ta­lán még az ujjúkkal is feléjük böknek: »Ezek a —- senkiki«, hát nem felhá­borító? Jézus \nem tartja felháborítónak! »Hallom!« Így van ez «rendjén. így épül az új templom új gyülekezetei így népesedik be az imádság háza valóban imádkozó és igehallgató em­berekkel! így töltetik be azoknak he­lye, akik hitték, hagy pótolhatatla­nok I így lesznek a „senklk”-böl vala­kik, mert a kegyelem az utolsó helyről az elsőre emeli őket. így néniül el minden régi kérkedő, ön- hitt és dicsőségre vágyódó hang, csak egy marad: az új templom új gyülekezetének gyermeki ho­zsannája! De ez megmarad! Hallod? . Hallod az új gyülekezet hozsan­náját?.. Zoltal Gyula KÜLFÖLDI HÍREK FINNORSZÁG Nemrégiben kérdőíveket bocsátottak ki Finnországban azzal a céllal, hogy megvizsgálják a finnországi evangéli­kusoknak az egyházhoz való viszonyát. A vizsgálódás eredménye azt mutatja, hogy a családokban a szülők &5%-a tani íja meg gyermekét az esti imád­ságra. A konfirmációt a beküldött vá­laszok szerint 81%.ban tartják szük­ségesnek és hasznosnak. Az úrvacso­rához egy év leforgása alatt a finn evangélikusok 22%-a járult. A rádiós istentiszteleteket rendszeresen 44%, alkalomszerűen 38% hallgatja. A meg­kérdezettek 62%-a tartotta szükséges­nek azt, hogy a lelkész foglalkozzék az egész nép politikai kérdéseivel Is, de ugyanakkor elvetették azt, hogy lel­készképviselőket küldjenek a parla­mentbe, Elenyésző kisebbség kívánta teológiát végzett nők lelkész! szolgá­latba való állítását. Az egyházi élet felett kritikát nagyobbrészt a férfiak gyakorolták. Általában azt kívánok, hogy az egyházi tevékenységnek több praktikus következménye legyen. »Az igehirdetés és a biblia tanítása fordul­jon oda a mai ember hétköznapi kérdé­seihez.« Kifejezetten egyházellenes magatartásnak alig mutatkozott nyoma. KOREA Egy amerikai egyházi lap, a »Chris­tian Century« közli, hogy egy ittas ál­lapotban lévő amerikai katona Taejon közelében, Délkoreában megtámadta és oly súlyosan megsebesítette dr. Wlta Pang lelkészt, aki egyben a Délkoreai Nemzeti Egyházi Tanácsnak is titkára, hogy sebeibe négy nap múlva belehalt. Az eset súlyosságát fokozza, hogy az amerikai katonák jól tudták, hogy ki Wha Pang. A lelkészt hiába szállítot­ták egy kórházi hajóra, négy nap alatt még eszméletét sem nyerte vissza. Tfz gyermeket hagyott hátra. A katonai hatóságok csak akkor In- dRották meg a vizsgálatot, amikor ezt egyházi részről kezdték követelni. Az esetért felelős tisztet mindössze két évi fegyházra és a hadseregből való kizá­rásra ítélték. A koreai keresztyének kö­zött nagy megütközést váltott ki a ka­tonai bíróságnak ez az enyhe ítélete. C, P, Sun szöuli lelkész a következő nyilatkozatot tette ezzel kapcsolatban: »Az amerikai megszálló hadsereg nyil­ván más mértékkel méri a koreaiak"?* az amerikaiak életét. Egy koreainak az élete jelenleg úgy látszik nem szá­mít semmit,« Egy amerikai misszloná. rius pedig a kővetkezőket mondotta: »Szégyenlem magam, mikor koreai ke­resztyén barátaimmal kell találkoz­nom.« Jubileumra készül Nyíregyháza A NYÍREGYHÁZI EGYHÁZKÖZSÉG egyházunkban fogalom. A békéscsabai után második nagy gyülekezetünk. Ha bármit is akarunk róla jellemzésképpen mondani, azt csak számokban lehet kifejezni, amelyek nem Is szorulnak magyarázatra. Ha­talmas ősi templomában csodálatosan csendülő harangjáték szólal meg min­den órában s kegyes énekek dallamait bocsátja széjjel, mint méltóságteljes galambokat. Dehát lássuk a számokat, hogy azok mögött) feltáruljon előttünk a 17.000 lé lekből álló egyházközség élete és a benne folyó szolgálat gazdagsága. Azt lehet mondani, hogy a kisegítő nyugdíjas lelkészekkel együtt 12 ige- hirdető végzi munkáját. Maga Nyíregy­háza 42.000 katasztrális holdon fekszik, de ekörül elterül a hatalmas tanyavilág s benne 65 tanyabokor. Egy-egy tanya-- bokorban 12—70 ház is yan, általában 150—400 lélekkel s ezek valamennyien evangélikusok. A lelkészek állandóan úton vannak, hol gyalogosan, hol ke rókpáron vagy motorkerékpáron s évente legalább 30.000 kilométernyi utat tesznek meg. Csak a templomi is­tentiszteleten hetenként 30 különböző éneket énekelnek. Az elmúlt évben 1469 istentiszteleti igelúrdetést, a bib- liórákkal együtt 3000 igehirdetést tartottak, vagyis minden lelkész csak­nem 300 alkalommal szolgált. Ebben a számban persze nincsenek benne a ke­resztelési, esketésl és temetési prédiká­ciók ... Az anyagi élet számaiból is lássunk egy-kettőt: perselypénzekből és offertóriumokból befolyt 75.926 forint, s gyülekezeten kívüli célokra 19.280 fo­rintot juttatott a gyülekezet. A bevéte­leknél érdekes statisztikát állítottak össze s eszerint a gyülekezel lélekszá­múhoz hasonlítva egyházfenntartási Já­rulékból 6,27 Ft, önkéntes adományok­ból 6.56 Ft jutott egy lélekre. Aránylag kevés volt az úrvnesorázó, 8525. Kon­firmált 323 fiatal egyháztag, volt 282 keresztelés és 192 temetés közül negy­venen a bibliai korhatáron, 80 éven fe­lüliek voltak... Mondanom sem kell, hogy a hirdeté­sek szövegének felolvasása az Igehir­detés után szinte percekig tart. EZ A HATALMAS GYÜLEKEZET, amely a Tranoscius énekeskönyvön nőtt fel s amely biblikus kegyességében ma Is méltó utóda templomápítö elődeinek, 1953-ban méltóképpen akar megemlé­kezni arról, hogy 200 évvel ezelőtt in­dult el a gyülekezet szervezése. 1753 május 25-én gróf Károlyi Fe­renc megegyezést írt alá egy szarvasi származású csizmadiával, Petrlkovlcs Jánossal, melynek alapján a csizmadia toborozhatta a telepeseket s azok en­gedélyt kaptak arra, hogy templomot építhetnek és papot tarthatnak A tele­pesek Szarvasról, Békéscsabáról, Oros­házáról, Tótkomlósról és Mezőberény- ből jöttek. Annak az évrfek őszén már bevetették földjüket s fogadhatták első pásztorukat, Vandlik Mártont. Egy év­vel később Vandlik Mártont viszont ki­utasították a vármegye területéről a tokaji rk. főesperes közbenjárására s a hívek nádból épült templomukat hir­telen szétszéledtek s elrejtették Súlyán Adám tanyáján azzal a haranggal együtt, amelyet annak idején magukkal hoztak. Három évtizedes üldöztetés után lett fölöttük mosolygóssá az ég s 1786-ban már felszentelték a mai templomot. Eredetileg kisebbet tervez­tek, de a vármegyei főmérnök szándé­kosan csak nagyobbra adott engedélyt, hogy lehetetlenné tegye az építkezést. De az áldozatkészség még ennél is na­gyobb volt! A professzori iskola 1801- bén nyílt meg s azután sorra épülnek az iskolák. 1820-tól, a Bach-korszak idején is, a gyűlölt német nyelv helyett az anyakönyveket és jegyzőkönyveket magyar nyelven írták... Nyíregyháza város közgyűlését az evangélikus templomban tartották 1824-ben, s a századoá évfordulón: 1924-ben is ott sereglett össze a város ünneplő közönsége. A gyülekezet lélek­számút 5412 lélekben állapították meg 1783-ban. Esketés csak kedden és csü­törtökön volt, úrvacsoraosztás pedig hétfőn. LELKÉSZEK EGYMÁS ELLEN folytatott személyi harca jellemezte a multszázad végétöl szinte 1938-ig a gyülekezet életét s emistt nagy volt a belső sinylődés. Csak a halál sodorta el a küzdőket s tette lehetővé a sze­mélyi kibontakozást. 1939-ben már négy gyülekezeti lelkészi állást tartot­tak fenn s így van ez ma is. Tót nyel­ven is szól az Ige. Különösen gazdag színű az ú. n. »népies« istentisztelet, amelyet a lelkészek alba-ban (fehér karingben) tartanak s amelynek litur­giája sokkal bőségesebb, mint az álta­lában közismert mai evangélikus Is­tentiszteleti rend. Eltörölték az egy­házi adót és helyébe bevezettek az ön­kéntes felajánlást. AZ EVI SZAMADO KÖZGYŰLÉST május 3-án tartották, amelyen nagy­számú gyülekezet jelent meg. A hívek nagy őrömmel vették tudomásul volt püspök-lelkészük, dr. Vető Lajos püs­pök kitüntetését s ez alkalommal őt táviratban üdvözölték. Joób Olivér igazgató-lelkész terjedelmes évi je­lentest terjesztett az egybegyűltek elé s ebben, többek között, következőket mondotta; — Krisztus egyháza nem a maga igazában gyönyörködő, vagy fölényét élvező, hanem örvendve ujjongó egy­ház, amely vándorúján szüntelenül zengi a hála új énekét Krisztusnak a bűnön és halálon aratott győzelméért, amellyel számára új életet szerzett. — Keressük az egyház mondanivaló­ját, helyét, szolgálatát, és berendezke­dését a körülöttünk kialakuló világban, a magyar evangélikus egyház Útját a magyar népi demokráciában. ...Ez az útkeresés a magyarázata egyházunk vezetősége sok mélyreható és döntő intézkedésének s olyan változások gyors keresztülvitelének, amelynek megfontolására, megértetésére régen évek voltak szükségesek. Minden gyülekezet és egyháztng súlyos felelőssége, hogy egyházunk zsinata és vezetősége ne maradjon magára az útkeresésben. Velük együtt tusakodó Imádságban kell számukra szüntelenül kérnünk Is­ten Szentleikének világosságát. Ugyanakkor nekünk magunknak is keresnünk kell az utakat s minden előítélettől megszabadulva kell ki­tárni szívünket szeretettel azok felé, akik az egyház körül a világ­ban vannak, népünk felé, amely új országot épít. Az egyházat a keresztyéneket nem megfigyelőként küldte az Ur e világba, hogy fu­rákként szemléljék a harcot, amit a világ a jobb, emberibb életért folytat, hanem azért, hogy a nép­pel együtt tusakodjék s vigye bele a harcba azt, amit Ura rábízott, az evangéliumot — mondotta Joób Olivér igazgató-lelkész. A képviselőtestület örömmel vette tudomásul, hogy a gyülekezetben folyó nagyszabású lelki munka, valamint az anyagi gazdálkodás egyaránt meg­nyugtató képet mutatnak a gyülekeze­tek életéről, Várady Lajos AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA ELNÖKEINEK PÜNKÖSDI ÜZENETE Az Egyházak Világtanácsa elnökei az alábbi pünkösdi üzenetet bocsá­tották ki a tagegyházakhoz. Az üzenetet teljes terjedelmében közöljük. Mint az Egyházak Világtanácsának elnökei, ismét köszöntő szóval for­dulunk a VHáglanács lagegyházaihoz s felhivjuk gyülekezeteiket és tagjai­kat, hogy egész szívvel kapcsolódjanak be az Egyetemes Egyházért való könyörgésbe, bízván Urunk ígéretében, hogy a mennyei Atya megadja a Szentlelket azoknak, akik ezt kérik tőle. Amidőn püskösd vasárnapján megünnepeljük a Szentlélek első kitöl­tetését Krisztus egybegyüjtött egyházára, emlékezzünk meg különöskép­pen Pál apostol szavairól: ».A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.« Ezek a szavak az egyház s az egyház egységének lényeges és Istentől adatott jellegzetességét írják le. A Krisztus egyházá­ban csodálatos sokféleség van. Világot átfogó testvéri közösségünk egyik öröme abban van, hogy felfedezzük Isten emberek között végzett munká­jának sokféle gazdagságát. Az a szándékunk, hogy tanuljunk egymástól és ihletést nyerjünk azoknak az egyházaknak buzgóságából, amelyek be­töltik az evangélium hirdetésére kapott küldetésüket s azoknak az egy­házaknak a bátorságából, amelyek az üldöztetés ellenére Is bizonyságot tasznek. És amilyen mértékben egyre Inkább valóban világot átfogóvá válik testvéri közösségünk, úgy gazdagodnak meg mindnyájan azokkal a különféle lelki ajándékokkal, amelyeket Isten azért adott családja tag­jainak, hogy valamennyien részesüljenek azokban. A különbségek sokfélesége azonban még nein minden. A különbsége­ken túl s azok felett egységnek kell lennie. Mert az Egyetemes Egyház­ban szétoszlott különböző lelki ajándékok eredete és ereje Isten ugyan­azon S7entlelkénck munkájában van s ezek az ajándékok csak akkor vál­nak igazán hatékonyakká, amikor olyan közösségben nyilvánulnak meg, amelyekben Krisztus egysége diadalmaskodott minden szakadás felett. Közösségben járunk és könyörögnünk kelt azért a közösségért, amely még nem a miénk. Alá kell rendelnünk maguukal a Szcntléleknck, hogy egyházaink megújuljanak s ml Is megújfttassunU s ne csak arra váljunk képesekké, hogy együtt maradjunk, hanem arra Is, hogy együtt haladjunk előre s igy tegyünk közösen bizonyságot a világnak az egy Krisztusról és Megváltóról, az ö békességéről és Igazságáról, amelyre oly fájdalmasan szüksége van. Ezért imádkozzunk e pünkösd vasárnapján a Lélek kitöltéséért a világ minden pontján élő egyházakra. Könyörögjünk azért, hogy mind­nyájan tanuljunk meg egyre inkább a Szentlélek közösségében élni. Az Egyházak Világtanácsának elnökei: Thiateirai ATHENAGORAS Marc BOEGNER Sarah CHAKKO Etvind BERGGRAV Geoffrey FISCHER John R. MOTT Canterbury érseke Bromley OXNAM Szombat esti közös imádságunk Zolt. 42. A zsoltáríró a maga tapasztalatából nagyon Jól ismerte a hívő ember életét. Ismételten rá kellett jönnie arra, hogy a hit nem olyan ajándék, amely állandóan birtokunkban van, hanem azt könnyen elveszthetjük. Sokszor úgy tűnik, hogy a hit legmagasabb hegytetőin vagyunk, de a kö­vetkező pillanatban már a völgy mélységeiben találjuk magunkat, Aztán újra kell új hitért könyörögnünk. Ezért van az, hogy zsoltárunkban két­szer is biztátgatja magát a zsoltáríró: »-Miért csüggedsz el lelkem és r,yug- hatatlankodol bennem? Bízzál Istenben!« Aki azért sokszor döbbenve jön rá, hogy hite megkevesbedett, sőt el­illant, ne felejtse el, hogy Isten szentjeinek életében ez nem párját ritkító jelenség, hanem gyakran előforduló valóság. Ugyanakkor azonban soha nem szabad belenyugodnunk ebbe az állapotba, hanem Isten igéjével kell magunkat és másokat felindítani újra a hitre. VALLJUK MEG, hogy sokszor nézünk magunkra, amikor Istenre kellene néznünk. ADJUNK HALAT Istennek a hit ajándékáért és az ellankadt hiteket megújító KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten igéjének hirdetése által hitet éb­resszen bennünk, amelynek birtokában serényen tehetjük a jót egyházunk és nemzetünk munkamezején. BIBLIA-OLVASÓ Május 17. Vasárnap. Zsoltár 119:105, Kol. 1:3, 4. A Krisztusban való hitért és a szentek iránti szereidért Istennek nem lehet elég hálás az ember. Pál apostol szive hálával van tele, mert egyik gyü­lekezetében Jézus Krisztusban hívők és szeretetben szolgáló keresztyenek­éinek. Ez a kettő, a Krisztusban való hit és a szentek iránti szeretet, mindig eg^üttjár. Ahogyan nincsen tűz meleg nélkül, éppen úgy nincs hit szeretet nél­(Olvasd még: V. Mózes 34:1—8. — Sof. 3:14—20. — Rom. 15:3.) Május 18. Hétfő. I. Sám. 3:18. — Gál. 6:7. ö az Ür! Szent tetszésére nyugton rábízhatom magamat. Hatalmával és kegyelmével gyermekeként hordoz. (Olvasd még: János 14:21. — Jóéi 1:1—15. — 11. Tim. 1:7.) Május 19. Kedd Zsoltár 39:0. — Gál. 8:8. Dávid király tenyérrel méri napjait s közben nagyon alázatossá lesz. Semmi, hiábavalóság minden ember, az ugyanis a mérés eredménye. Mégsem kell kétségbeesnem! Isten előtt más Is kiderül: örök életre hívott el engem s Jézus Krisztusban nékem Is meg szerezte. (Olvasd még: 15:17—21. — Jóéi 2:12—17. — Róm. 8:1.) Május 20. Szerda. Jer, Sir. 3:58. — II. Kor. 1:4. Isten gyermeke nem abban különbözik másoktól, hogy nincsen nyomorú­sága, hanem abban, hogy minden nyomorúságban van vigasztalása. S akiket Isten vigasztal meg, azoíí másokat is tudnak vigasztalni. — Isten nélkül nyo­morult vigasztalók vagyunk mindnyájan. (Olvasd még: I. Kor. 2:12-16. - Jóéi 2:18-27. — II. Kor. 1:20-22.) Május 21. Csütörtök. Zsoltár 37:31. — I. Kor. 12:3. Jézus Krisztust csak a Szent Lélek állal mondhatom Urnák. Miért? Mert egyedül ö láttathatja meg velem, kicsoda Jézus. Simon Péternek sem test é* vér jelentette meg: Jézus a Krisztus, hanem a mennyei Atya. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkétl (Olvasd még: János 7:37—39. — Jóéi 3:1—5, — Luk. 11:13.) Május 22. Péntek. I. Mózes 24:27. — FII. 4:8. A jó vezetés mindig komoly segítség. Isten vezetése alatt jó lenni és menni. Nem kell semmi felöl aggódnom, hittel énekelhetem: Szegésiy fejem hozzád hajtom, minden dolgom reád hagyom, légy az én édes gyámolom, előttem járó csillagom (Olvasd még: Zsidók 11:32—40. — Csel. 1:1 — 14.) Május 23. Szombat. Dániel 0:23. — Róm. 8:15. Isten az ővélt nem mindig úgy tartja meg, mint Dánielt, de mindig meg­tartja őket. A hangsúly nem a megtnrtatás módján van, hanem annak tényén! S erre garancia a Megtartó Jézus Krisztus. (Olvasd még: Es. 41:17—20. — Csel. 1:15. 26. — Ez. 36:22. 28.) Wdtler Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom