Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-05-10 / 19. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET jfylostani egyházi életün kben az építő kritika valóban nem merül ki negatívumokban, hanem messze előre visz, — mondotta Zoltay Gyula vasasi lelkész GYÜLEKEZETI HÍREK Május 10. Rogate. Hűsvét u. 5. vasárnap. Igék; d. e. Kol. 4:2—4. Luk. 18:1—8. d. u. Zsolt. 130. Liturgikus szín: teliér. SARSZENTLÖR1NC Fábián Imre lelkész nyugalomba- vonulásával megüresedett ielkészi állásra egyhangúlag meghívta Cseprtgl Béla volt kerületi lelkészt. A Tolna-Baranya egyházmegye északi és déli Ielkészi köre összevont együttes ülést tartott Dombóváron. A munkaközösségi napirend Fábián Imre esperes szolgálatával úrvac&orai istentisztelettel kezdődött, melyen a 'olna- baranyai lelkészek együttesen vette;« úrvacsorát. Tihanyi János egyházas- kozári lelkész prédikációt mondott az úrvacsorái istentisztelet után. amelyet a jelenlevő lelkészek megvitattak. Az igehirdetésben való elmélyülésnek ez a munkamódszere már régebben bevezetett az egyházmegyében. Dr. Pálfy Miklós teológiai dékán tartott ezután előadást, melyben elsősorban a mai lelkésznevelés aktfaális kérdéseit fejtegette, különös tekintettel arra, hogy lelkésznevelésünk a jövőnek szolgál s azt úgy kell kialakítani, hogy a mostani nemzedékünk nagy problémái számára neveljen lelkipásztorokat. Pálfy Miklós az ige fényével fejtegette azt, hogy a mi nemzedékünk két különböző világban, illetve környezetben nőtt fel. A fel- szabadulás előtti világban, illetve környezetben, melyben az egyház kétségtelenül nem látta világosan a maga feladatait, majd a felszabadulás utáni világban, amikor Isten mindig világosabban mutatja meg és hálára indító módon bizonyítja meg, hogy mik az evangélikus egyház feladatai. »Nekünk ebben a világban kell megélnünk a magunk keresztyén- ségét és közösséget keit vállalnunk azzal, ami ma Magyarországon történik. Kötelességünk, hogy a mai kérdésekben együtt tusakod- junk népünkkel és ebben a tusakodásban ne a lelkész »úr« felsőbbrendűsége mutatkozzék meg, hanem a hite alázata.« Zoltai Gyula vasai lelkész, egyházmegyei sajtómegbízott ezután másfélórás beszámolót tartott az április 8-i országos sajtó- értekezlet anyagával. Többek között a következőket mondta: »Ahogy a tanácskozáshoz ültünk, azonnal érezni lehetett, hogy feszülnek a problémáink, de mindenki el van szánva arra, hogy őszinte hangot hallatunk. Rövidesen kialakult az a biztos légkör, határozott ha.ig és pozitív- hozzájárulás, amely a konferencia minden részvevőjéből áradt s amelynek alapján hisszük, hogy egyházi sajtónk ügye számára ez az értekezlet sok gyümölcsöt termett.« Bőven ismertette az egyházmegyei sajtómegbizoítak felszólalásait, az azokra adott válaszokat s Dezsérv László püspök három részben előterjesztett előadását egyházi sajtónk mai feladatairól. »Meggyőződtem arról — mondotta a konferenciáról Zoltai Gyula lelkész —, hogy sajtónk ügyében bátorhangú kritikát gyakoroltunk és ez a kritika meghallgatásra talált. A konferencia élő bizonysága volt annak, hogy mostani egyházi életünkben az építő kritika valóban nem merül ki negatívumokban, hanem messze előre visz.« Zoltai Gyula kiemelte Dezséry püspök előadásából a következőket: »Ami a mai egyházi sajtó köré hozta a munkatársakat, az. kétségtelenül az egyház kritikai szeretete. Az eddigi munkamódszerek csődjén alapuló szeretet. Belátták, hogy így tovább nem lehet. Nincs szükségünk olyan emberekre. akik meg vannak elégedve önmagukkal és módszereikkel.« Hangsúlyozta Zoltai Gyula, hogy helyesen idézte egyházi sajtónkra nézve Dezséry püspök Bereczky Albert református püspök megjegyzését, aki azt mondta, hogy a biblia képe szerint manapság nem szabad igehirdetésünkben (tehát egyházi sajtónkban) azt a tegnapi mannát kiszolgáltatni, ami romlott manna. A mai mannára van szükség s az egyháznak az a dolga, hogy ezt a mai lelki eledelt odaadja híveinek. Zoltai Gyula egyházmegyei sajtómeg- bizott beszámolója az országos sajtó- értekezletről mélv nyomokat hagyott az egyházmegye lelkészeiben. AZ EGYETEMES EGYHÁZ SZETKOLDOTTE AZ EIJ ZSINATI TÖRVÉNYEK SZÖVEGET Az egyetemes egyház elnöksége sajtóosztályunk útján megküldte az egyházközségeknek és a különböző egyházi közüieteknek az új zsinati törvények nyomtatásban megjelent szövegét. A zsinati törvények két különálló füzetben jelentek meg. Az egyik füzet az V., a másik a VII. és Vili. törvényGYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A Ielkészi munkaközösség örömmel vette tudomásul dr. Vető Lajos püspöknek a Munka Érdemrenddel való kitüntetését. Ez alkalomból meleg szívvel üdvözölte a püspököt. APOSTAG Az egyházközség egyhangúlag meghívta Hernády Nándor kerületi lelkészt a megüresedett Ielkészi állásra. VADOSFA Bojtos László április 1-i nyuga- lombavonulása után megbízást kapott a gyülekezet adimisztrálására. cikket tartalmazza. A két füzet ugyanolyan formában jelent meg, mint 1952-ben az 1. zsinati törvény. A zsinati munka befejeződése után a füzetek egybeköthetők. Az új zsinati törvények szövegéért 4 forint, illetve 6 forintot, összesen 10 forintot keli beküldeni a mellékelt csekklapon. GYÉKÉNYES Horváth Lajos esperes-lelkész nyu- ga'.ombavonulásával megüresedett lel- kcszi állásra az egvházközség egyhangúlag meghívta Bánd! István jelenlegi adminisztrátort. MAGOCS— MEKÉNYES— NAGYHAJMAS A gyülekezet a nyugalombavonulás útján megüresedett Ielkészi állásra egyhangúlag Vancsó József volt orosházi segédlelkészt hívta meg. BÖNYRÉTALAP A lemondás folytán megüresedett gyülekezeti felügyelői tisztséget Németh Ferenccel töltötték be. NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE A nyugat-békési egyházmegyében a böjti-húsvéti időszakban több helyen gyülekezetek közötti szószékcserét hajtottak végre. Az előre hirdetett alkalmakon mindenütt jóval többen gyülekeztek össze, mint más vasárnapokon. A vendéglelkészek fokozottabb elmélyüléssel készültek fel szolgálatukra. A vendéglelkész rendszerint a délutánra meghirdetett böjti vallásos esten vagy szeretetvendégségen is szolgált. HALÁLOZÁS Dr. Berzsenyi Jenő, volt zalai egyházmegyei felügyelő, Z6edényben, 91 éves korában elhunyt. Más népeket tisztelve, sajátunkat szeretve „Őrizzük meg gyülekezeteink hitbeli egységét! Hitvallási irataink szerint hirdettessék az evangélium!“ — mondotta Kárpáti Sándor zuglói felügyelő a zuglói gyülekezetközi presbiteri szeretetvendégségen Alig néhány hete történt meg a Pesti Egyházközség lelkészköreinek önállósulása — közös presbitériumban és bizottságokban még folynak a szétválás egyes kérdéseinek tárgyalásai —, de az anya gyermekei közül hárman máris testvéri találkozóra gyülekeztek a zuglói gyülekezeti teremben. A volt Pesti Egyházközség három peremgyülekezetének, az angyalföldi, a kőbányai és a zuglói egyházközségnek presbitériuma tárgyalta meg azonos földrajzi és társadalmi hátteréből következően azonos kérdéseit és feladatait. Közös ének és Scholz László lelkész imádsága után Kárpáti Sándor üdvözölte a vendégpresbiterumokat, majd Predmerszky Gyula kőbányai másodfelügyelő »Gyülekezetünk anyagi kérdései« címen tartott eszméitető előadást. »A kőbányai gyülekezet anyagi terheit — mondotta többek között — a háromezer nyilvántartott gyülekezeti tag közül csak mintegy ötszázan hordozzák. Az tehát a feladat, hogy minél többen részt vegyenek a tehervállalásban, mert ez egymás terhének megkönnyítését jelenti.« Jármay Gusztáv dr. angyalföldi másodfelügyelő fartőit ezután előadást »Gyülekezeteink szervezési kérdései« címen. »Az egyház bibliánk és hitvallás! irataink tanítása 6z-erint Krisztus teste — mondotta. — Krisztus és az ő egyháza pedig a gyülekezetben valóság, a gyülekezetben él. A presbiternek a gyülekezetben nem elsősorban jogai, hanem kötelességei vannak. Főfeladata pedig hitéből fakadó példaadásával nemcsak a meglévő gyülekezet megtartása, hanem a gyülekezet állandó építése.« Kárpáti Sándor zuglói felügyelő tartotta a harmadik előadást »Gyülekezeteink hitéletének elmélyítése« címen. »Nincs anyagi alap szervezés nélkül, de sem szervezés, sem az anyagiak biztosítása nem lehetséges elmélyült hitélet nélkül« — mondotta. — őrizzük meg gyülekezeteink egységét a hitben. Hitvallási irataink szerint hirdettessék az evangélium.« Fa Ferenc angyalföldi presbiter rámutatott felszólalásban arra, hogy ma a mutt bűneit kell a gyülekezeteknek szenvedniük. »A múltban az egyház mecénásokra épített, de nem ment el az 1—2—5 pengők után. Ma már nincsenek mecénások, ma az egyszerű emberek 1—2—5 forintjai jelentik az egyház anyagi forrásait. Es ha ez nehezen csörgedez, ez a mi múltbeli bűnünkért van.« ' Egymásután szólaltak fel mindhárom gyülekezet presbiterei és lelkészei. Nemcsak az útkeresés törekvése nyilvánult meg a szavaikban, de a múltbeli mulasztások miatt is sók bűnbánó, komoly szó hangzott. A szikrázó napsütésben megkezdett tanácskozásra már a késő este sötétsége borult, mikor Scholz László igeolvasása és a közös Miatyánk után felcsendült a komoly férfiak ajkán a »Ne csüggedj el kicsiny sereg« hitvalló dallama. A Bosnyák-térről kikanyarodó villamosokon hazatérő presbitereink szívéből még újabb és újabb ötletek, el nem odázható tennivalók születnek. »Éjfélig is szívesen maradtam volna — mondja az egyik szilkártermetü presbiter —. hiszen még annyi mindent szerettem volna mondani.« Hisszük, hogy mindaz, ami elhangzott, és az is, ami időhiány miatt már el nem hangozhatott, gazdagítani fogja gyülekezeteinket, egész evangélikus egyházunkat. A kőbányai és az angyalföldi újabb találkozókon talán már er. rői is beszámolhatunk. G. A. Ha boldogítani akarod Az egész embernemet, Elébb eszed, szíved, karod Boldogítsa nemzeted A világnak általa Leszesz tevékeny tagja, Tengerbe is a kis patak Csak a fotyam által szakad. Hogy Jézus követője légy, Lépj az ö nyomdokiba, O is szerété nemzetét Mint annak édes fia. Nemzetének üdvéért Áldozta fel életét S most benne az emberiség Imádja üdvözítőjét. Ki övéivel nem gondol, Hitehagyott az s pogány Ezt mondja szent Pál apostol Már az idők hajdanán, Az, mint hazaáruló Az örök tűzre való, Nem méltó, hogy üdvöt lásson, Sem itt, sem a másvilágon. Ki-ki az ő nemzetének Rendítten hive legyen S javára szülőhelyének Amit csak lehet, tegyen, A nemzet édes anyánk, Mely sok jóval volt hozzánk, Azt ki-ki méltán megveti, Ki hű anyját nem szereti. Nemzetünk öröklött terét Hűségesen míveljük, Szabadságát, becsületét, Virágzását emeljük, Más népeket tiszteivé Sajátunkat szeretve. Ennek szenteljük magunkat, Erőnket, akaratunkat, (Békéscsabai eV. énekeskönyv 181. sz. éneke.) „Adventtól húsvétiG“ Egyházzenei est a kelenföldi evangélikus templomban 1953. május 10., vasárnap d. u. 6 órakor SORREND: 1. Walther (1684—1748): Dicsőség mennyben Istennek, (orgonákéról). 2. Közének. 1. sz. 3. Oltári szolgálat. 4. Buxtehude (1637—1707): C-dúr preludiúm, fuga és ciacona. (orgona). 5. Pretorius (1571—1621): Isten Fia jő el. Raselius (1563—1602): Jöjj népek megváltója (énekkar). 6. Pretorius: Szép rózsabimbó nyílt ki. Nádasdy Kálmán: Az angyal énekel, (énekkar). 7. Bach (1685—1750): Változatok az »Ö, én bűnös, jaj mit tegyék« datla8. Baj (1650—1714): Ö, áldott Jézus. mára. (orgona). Ismeretlen 16. sz.-i szerző: Adoramus. . Schütz (1585—1672): Drága Jézusom, (énekkar). 9. Caesar Franck (1822—1890): Könyörgés, (orgona). 10. Bárdos Lajos: Mily igen jó. Sulyok Imre: E húsvéti ünnepekben, (énekkar), 11. Gárdonyi Zoltán: Fantázia a »Miatyánk« dallamára (orgona) ' 12. Miatyánk. — Áldás. Közreműködik a Kelenföldi Evangélikus Énekkar. Orgonái és vezényel Sulyok Imre. Belépődíj nincs. — Offertorium az énekkar szükségleteinek fedezésére. A szdműzöttek istentisztelete Részlet Alois Jirásek „Sötétség" cimú regényéből A cseh irodalom egyik legnagyobb alkotását, Alois Jirásek »Temo« cimü történelmi regényét jorditotta most magyarra N é- meth László. A regény, mint . Jirásek legtöbb műve, a cseh evangélikusok rettentő üldözéséről, az ellenreformáció tombolá- sárói szót. Sötétség: a jezsuiták sötétsége, nemcsak a köpenyüké, vassal kivert rendházaiké, bilincseiké, hanem annak a hiedetrnes világnak a sötétsége is, amelyet a keresztyén hit és műveltség helyett terjesztenek barokk pompával, hogy kiirtsák a népből Húsz János emlékét. A jezsuiták nyomoznak a népi bibliák után, sorra küldik a kinpadra s a vesztőhelyre az árulással és csalfa- sággat leleplezett lutheránusokat. De a nép ellenáll. A 18. században játszódik a regény. Ili egy részletet mutatunk betéte, hogyan gyűlnek össze titokban az üldözött cseh protestánsok egy istentiszteletre. Ahogy a pallón áthaladtak s a fák közül megint a szabadba értek, túl a réten, egy kisebb dombon, egy tölgyliget feketéit előttük. Itt volt a vége a zarándokútjuknak. Ahogy To- más észrevette, a tölgyliget irányában egy féríi állt, odébb a mezőn egy másik, jobbra még egy. Mozdulatlan álltak, mintha vártak volna valakire. Tomás megkérdezte, kik azok. — Az őrök, vigyáznak — magyarázta Klanec. A tölgyfaligetnél azonban egyetlen lélek sem; mintha senki sem volna ott. A tölgyes is egészen fekete, fénytelen. De ahogy sűrű fedele alá léptek, férfiakat és nőket láttak, akik fekete árnyként surrantak át a törzsek közt, egyesével vaigy csoportban, a legkülönbözőbb irányokból, mind a vén liget közepe felé. A sötét ágak fonatában már fény is csillant fel. Egy falámpásban égett, egy izmos tölgy ágára akasztva, A másik lámpás lobogó faggyúgyertyájával a földön volt, oldalvást a tölgytől, a kiálló görbe gyökerek közt. Mellette nagy kupa s egy fehér kendővel letakart kosár. A lámpások reszkető fénye ott hunyorgott az öreg fák törzsén, s a tisztáson, amelyet körülzártak. A függő lámpás közelében a sötét- palástú Moc prédikátor áll, meg Tauc kántor néhány paraszttal, akiken hosszú sötét kabát és szép fehér zeke volt, a fejükön széles kalap. Köztük a mezirzsicsiek is, akiket Tomás jól ismert, Hubacsek, Kolcsár és Vanecsek, mind a három derék, javakorbeli gazda. A vidékiek közül a rohenicei fehérhajú Jakub Pikszet mutatta meg Helenkának, meg a magas és sovány Malyej Kupkát, a szlovjetinit, akinek feltűnő hosszú nyaka volt, Tomás ezt a< kettőt jól ismerte. A többiek felöl is kérdezősködött s meghatotta, hogy az a tömzsi a kar- lova-lhotai Vilímek, az a nagy mellette, az a szürkekabátos, hosszú feketehajú, a szlavjetini molnár, épp a sesztovicei Nemecsekkel beszél. Névről s apjai elbeszéléséből majd mindet ismerte s tudta, hogy különös buzgó és nagyrabecsült testvérek. A többiek e körül a kis térség körül gyülekeztek s mindjárt kette is váltak; egyik oldalon a férfiak, a másik oldalon az ünneplőruhás asszonyok, kis kabátkában, vagy csak lajbliban, férjesek és hajadonok, egyszerű fehér főkötőben, fejkendőben vagy hajadon- főtt, a homlokukon szalag, a hátukon hajfonat. Klanec elöl, a prédikátor körül álló csoporthoz vezette oda a két hegyilakót. Jiráseket és Urbant, az utóbbi beszédesen mutatkozott be Mocnak és elevenen üdvözölte őt. Helenka, aki az asszonyok között állt, megnézte ezt a csoportot és a gyülekezet többi részét is. amely a liget homályában, a gyertyák ködös hunyorgó fényében olyan titokzatosnak tetszett. Apját is kereste, nincs-e a férfiak közt. Később váratlanul őt is megpillantotta, szemben a pázsit túlfelén. Éppen akkor érkezett, ahogy kipirult, izzadt arcán s szapora léiek- zetén látni való volt, igen sietett. A prédikátor s a körülötte állók örömmel látták s élénken üdvözölték. Amikor a tölgynél álló férfiak kalapjukat levéve, a többi közé léptek, a beszéd zaja a fák közt hirtelen elcsendesedett. Csak a prédikátor maradt ótt vele Tauc kántorral. Moc letette köpenyegét és a fa alá rakta: aróka nélkül volt, fekete paraszt ka- átban, fekete harisnyában, kezében az agenda; szemközt állt a gyülekezettel. A férfiak levették a kalapjukat, a kántor rázendített: »Énekeljünk ez órán«, s mindnyájan, ai prédikátor is, vele énekeltek. A fényt elrejthették a tölgyesben, de az egész embercsoport teljeshangú éneke kihatolt volna a ligetből s az éjszakai csöndben mesz- sze elhal!átszőtt volna a mezőkön, földeken. Ezért hát mindnyájan visz- szafojtották a hangjukat. Helenkával éppúgy, mint Tomással ott volt az énekeskönyve, ebben a mély homályban azonban nem tudta zsebéből kihúzni, noha a szomszédságban, a tömegben, a harmadik lámpa is föllobbant. De nem is volt szüksége rá; tudta kívülről az éneket. Gyülekezetben azonban idáig még sohasem hallotta. Most napbarnított férfiak énekelték, fiatalok és ősz öregek, ráncosképü és sima, üdearcú nőtestvérek. Az éneik és éneklő hangok foj- tottságával is megilletődést keltett, de azzal is, hogy hol 6zólt; ahogy az ágas-bogas fák fekete ernyője alatt fojtottan tovaszállt, benyomult a sárga penésszel teli vén fatörzsek közé, s a lámpások rőt, reszkető fényében a mélységes sötétbe veszett. Amikor az ének elhallgatott, a töl-gy felöl a prédikátor szava szólt bele csöndbe, ahogy a gyjilekezetet üdvözölte; majd zengő, megnyerő hangon kezdett el beszélni. — És ültetett Abrahám fákat Ber- sabé'ban, és hívta az Urnák, az 5 erős és örök Istenének a nevét. Mi is, férfi és nő testvéreim, a fák alatt gyűltünk össze, ezek alatt a tölgyek alatt, mintegy rejtekhelyen, hogy a mi őseink hite szerint szólítsuk a mi1 Úristenünket, mivel a világ hatalmasai elvették tőlünk az imakönyvünket is, s nektek a pápisták templomába/ kell járnotok, az ő papjaikat hallgatnotok, képekhez és szobrokhoz, mindenféle emberi kézzel csinált bábokhoz imádkoznotok, régi és új szentek előtt hajbókolnotok, ami a Szentírás tiszta igazságának mind ellenére van. — Mindenféle szorongatás fogyaszt minket, de Krisztus Urunk azt rendelte rólunk, hogy ne kiirtottak legyünk, hanem megtartottak. r I
