Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-03-29 / 13. szám

mifcétmvs üosr

%

ÉLŐ VÍZ

Hozsánna — segíts meg!

*A főpapot és írástudók pedig Tálcán a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban és ezt mondták: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, és mondanák neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastá- tok-é? A gyermekek és a csecse, mák szája által szereztél dicsőséget?* Máté 21,15—16.

Bőnek e hatalmas történésnek a középpontjában Jézus haragja ált!, amely viharként söpri ki a templomból az árusokat és uzsorásokat, — & ott állanak a középpontban az írástudók is, a theológusok, a felháborodott kis okosok, — s ott állanak a vakok és bénák, akik koldulva ültek a templom küszöbén, mígnem eljött Jézus és kivette a koldusbotot kezükből, mert »meiggyógyítá őket « De ott áll az a pár gyermek és szegény is, akiknek szája megnyílik és túlcsordult szívéből etnémíthaitatlanu! feltör a kiáltás: »Hozsánna a Dávid1 fiának«!

A gyermekeknek ez a kiáltása a templomban, az ellenség fellegvárában, ez a legmegragadóbb és a felejthetetlen ebben a történetben. Jézus elindult már a szenvedés útján, egyenesen a keresztfa felé tart. Népe kivetette őt, gyalázat, kín és halál vár reá. S akkor, ott a tizenkettedik órában, gyermekek és együgyűek szájából feltör az Isten dicsérete. Csak a gyermekek kicsiny csapata kiáltott hozsannát. Talán maguk sem tudták, hogy mit kiáltanak: Hozsánna, Dávid fia, segíts meg! Az utcagyerekeknek ez a kiáltozása ott a templom pitvarában mit sem változtatott már: a • dolgokon;

Jézus folytatta útját a kereszt felé. Es mégis, ez a kiáltás, mivel Jézus elfogadta, vállalta és megvédelmezte, mivel kedves volt előtte, Isten igaz dicséretévé vált abban az órában.

S ez a kiáltás azóta sem neműit el solia egészen az egyházban.

Egy ilyen kicsiny és gyenge kiáltó volt egykor Luther Márton is a szürke barát, aki magányosan O'vasta Bibliáját, mígnem fel kellett állnia és belekiáltani a világba, amit olvasott.

És hiába akarták ezerszer elnémítani, Isten meghallotta szavát és rajta keresztül hatalmasan belenyúlt az egyház történetébe. Es ilyen kicsiny szolgája volt istennek Blumhardt Kristóf a XIX. század derekán, egy elhagyott sváb 'falucskában,- aki meglátott valamit Jézus dicsőségéből 6 ezt kikiáltotta.

Ennek a kiáltásnak fel kell tönnié a mi szívünkből is- Ilyenkor mindig akadnak írástudók és farizeusok, akik ezt a hangot el szeretnék nétnítani. Talán hozzánk közelálló emberek, akik nem értik, honnan egyszerre szájúikban Isten dicsérete, honnan vesszük a békességet és a bizonyosságot a felől. Aki szeret bennünket? Jézus Krisztus megtörte a bűn haltaimét, amikor emberré lett és benne végre valóra vált egy emberi étet, egészen és hiánytalanul az Isten dicsőségére élt emberi élet. Ez az élet kedveséget talált Isten előtt és Gérette kiáradt Isten szíve mireánk is. S mert lilén szivének napja megolvasztja szívünk jegét, megnyílik végre a mi szánk is és feltör bennünk a dicséret: Hozsánna, Hozsánna a Dávid fiának, dicsőség Istennek!

Eduard Thumeysen

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF LELKIPÁSZTORI LEVELEIBŐL

Egyszerűség

»Szerelnék olyan keresztyén lenni, aki valóban kutat az' írásban. Naponta olvasom ugyan a Bibliát s azt is, amit mások írtak róla, érdeklődéssel olvasom, de nem támadnak saját gondolataim. S ha megpróbálom, hogy elgondolkozzam felette, gondolataim mindjárt szétszóródnak; s nem is értem, hogyan kell voltaképpen az írásban kutatni. Átlói tartok, hogy lelki életem sekelyes; nincsenek küzdelmeim, mit sem tudok a Sátán kísértéseiről s ha esténként imádságomban Isten bocsánatát kérem, gyakran nem találok magamban egyéb bűnt, mint hogy gondolataimmal nem éltem eléggé őbenne. Mindez nagyon 'nyugtalanít.* .....-..................

■K

edves gyermekem, nyugodj meg és ne gyötörd magad szükségtelenül. Nem feltétlen szükséges, hogy a keresztyének olyanok legyenek,.....mint

ái

rUlyé'nhek' némelyek magukat mondják. Hogy az igaz keresztyénséghez hozzátartoznék a magunk feletti óbé- gatás, ez a kevésbbé becsületes keresztyének találmánya. Ha úgy érzed, hogy mi sem. választ el Jézustól, fogadd ezt hálaadással és. élvezd Isten félelmével és örvendezéssel. Az Üdvözítő azt akarja, hogy legyenek megelégedett és vidám gyermekei és ne csak panaszkodók.

i Kutatni szeretnél az írásban és ügy véled, hogy nem érlesz ehhez. Nos, hagyd a kutatást és olvasd csak szorgalmasait a Bibliádat, úgy, hogy meg is érlsed. Olvasd el ugyanazt többször is, amíg csak a (ártalma szívedbe vésődik. így folytasd és a Biblia lelke át fog járni. Akkor azután magától rájössz a kutatásra és önálló gondolataid is jönnek. A saját gondolataid azonban ekkor nem lesznek egyebek, mint az írás gondolatai, amiket te elsajátítasz. Manapság sokan törekednek a Bibliában való kutatásra és arra, hogy valami különöset találjanak, anélkül, hogy igazában ismernek a Biblia tar latinát és szellemét. Semmiből pedig nem lesz semmi. Ha vinni akarod valamire, akkor előbb valamivel el kell kezdened, s még hozzá nem is kevéssel. S ha meggazdagodsz az ige ismeretében, akkor majd az. Üdvözítő is ad neked valamit Szentlelke által. Ne akarj liát addig kutatni, amíg ez magától meg nem jön a Lélek által; különbéig csak okoskodás lesz belőle.

1 'Az is nyugtalanít léged, hogy nincsenek küzdelmeid, nem kísért a Sátán s úgy véled, hogy az igazi keresztyénnél ezek nem hiányozhatnak. Hát igen. a többrétű keresztyéneknél, de nem az egyszerűeknél. Az egyszerű hivő csak egyre ügyel: Jézusra és az ö kegyelmére. Itt azon.- ban nincsen küzdelem, sem kísértés. Aki persze ezzel nem elégszik meg. az

a háborúság és kísértés álját egyengeti, pedig ennek nem kellene így lenni. Ezért hát ne aggódjál. En sokkal jobban kedvelem azokat a keresztyéneket, akik nem éreznek magukban küzködést, mivel ezek csak az egy szükséges dologgal törődnek és így a a Sátán sem férhet hozzájuk. Bizonyára Jézus is jobban kedveli őket, mint azokat, akikről sohasem lehet tudni, mit forgatnak a fejükben.

Azt is véled, hogy baj, ha estére kelve nem jut eszedbe semmi buti. Vájjon csakugyan bűnökkel kell a napot bevégeznünk? Nem, a bűnök elmaradnak s ha nem érzesz önvádat, érd be ezzel. Ne töprengj azonban rajta s . főként nehogy beképzelt légy, hanem fogadd el egyszerűségben és háladalossággal.azl, ha az Üdvözítő sem vádol téged, mert le sem vádolod magadal. Az Ur kegyelme ez bizonnyal. S ugyan miért keltene a napot mindig rossz lelkiismerettel befejezni? Vannak keresztyének, akik úgy vélik, hogy ez a helyes. Az evangélium azonban nem így lanti. Vagy talán inkább vétkezni akarsz egy kevéssé; csakhogy este legyen mit■ Uradnak bevallanoa? Isten mentsen ettől!

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

CSEHSZLOVÁKIA

A szlovák evangélikus egyház folyóirata, a most Pozsonyban megjelenő »Cirkevné listy« 1953. február 25., ez- idei 2. számában írja Ctibor J. Handzo szenior a lap vezetőhelyén: »Egyszer már el kéne hangzania a bűnbánó szónak Sión bástyáin: Támogattuk ml is a setétedést tévedéseinkkel, bürokratizmusunkkal, olyan programokért is •kiállva, amely programok a dolgozó népet anyagi nyomorban hagyták s szellemi nyomorban is egyúttal. Mikor fogják önként beismerni a mi funkcionáriusaink. hogy a mi ülésezéseink, statisztikáink, számláink s fennkött jelentéseink a valóság átfestett képei voltak s nem volt mindenütt és mindenben csupán tiszta napfény. Mily nehéz lesz egykor a történetíró szerepe, aki lapozván nemzedékünk emlékirataiban, tálát olt az utolsó 80—100 év történetében 75 százalékban vallási ellentétet, túlhajtott nacionalizmust, politikai hercehurcákat, de siralmasan kevés férfias kiegyenlítődést a társadalmi kérdésekben. Hogyan értékeltük majd azokat az embereket, akik állandóan csak Csernovát (régi magyar hatalmi túlkapás egy szlovák katolikus templomszentelésen) emlegették, de sohse jutott eszükbe, sohse látták meg a sortüzet Korompán , Nemes- kosúton, .Potomkán. az éhségtüntetést Podbrezován (csehszlovák'polgári kormányzati túlkapások) s a munkanélküliekéi. Volt olyan vezetőnk is, aki egyházi fórumon elmondott jelentésben sirvafitkadt egy szívtelen ügyvéd-kapitalista és milliomos bebörtönzése miatt, de sem Istennek szava, sem önnön telkiismerete nem szólalt meg benne, midőn mint meggyözödéses antialkoholista egyetértett azzal, hogy az ősz- szegyüjtöll egyházi offertóriumokbSl és egyházi alapok pénzéből nagybirtokot és szeszgyárat vásároltunk. Ml ma a februári csehszlovák rendszerváltozás- évfordulóján szükségszerűen azt látjuk; hogy a munkásosztály kemény és szilárd kezében eljött az isteni igazságszolgáltatás mindazokra, akik tudlak másokai kizsákmányolni, tudtak élni anélkül, hogy dolgoztak volna, gyakorlott szivük voll a fösvénységben, a képmutatásban, a gyűlölködésben, s a háborús borzalmak előidézésében.*

GRÖNLAND

A világ legészakibb templomát, — a etorapaluki gyülekezetét (Grönland) — nemrégen szentelték fel. A gyülekezet ötven eszkimóból ál) és egy dán lelkész látja el a lelkészi szolgálatot. Az eszkimók misszionálását 1721-ben kezdte meg Hans Egede norvég lelkész. A 18. század vége felé a heron- íiuti misszió is tevékenykedett már Grönlandon. Minden helységben van keresztyén gyülekezet. Nemcsak dán és norvég, lelkészek működnek már, hanem varrnak . grönlandi kátechéták is. Az • eszkimók szívesen énekelnek. Egyházi énekeik szövegét gyakran maguk költik, minden nagyabb egyházi ünnepre pedig újra költik azokat

SVÁJC

Az ökumenikus történelem teljes szövegének zárórésze elkészült és március 7-én 'átadták az Egyházak Világtanácsa genfi titkársága kiadójának. Számítani lehet arra, hogy a mii még

A szeretetszolgálat hírei

AZ ORSZÁG minden részéből érkeznek adományok a csekklapokon. Lgy-egy csekklap hátán megható sorokat olvashatunk arról, hogy miért támogatják az adakozók a gyermekotthonokat. Egy gépkocsivezető, aki árvagyermekként járta élete útját és fiatal korától kezdve nehéz körülmények között élt, havi 100 forintot ajánlott fel, mert szeretné, hogy a mai gyermekeknek jobb legyen a soruk. Hasonlóan írt egy dolgozóinő, aki ugyancsak havi 100 forint támogatást küld. Egy erdész felesége leveléből: »Még a szülőágyamban megfogadtam, ha a jo Isten szerencsésen átsegít, akkor, amennyiben tőlem telik, szeretnék minden hónapban egy évig pár forintot küldeni, mert tudom, hogy sok kicsi sokra megy.« — Van egy asz- szonytestvérünk, akinek volt idiótagyermeke. s aki a halott emlékére áldoz szeretetből. — De lehetne írni a kis elsőosztályos havi 1 forintjáról, amellyel az árvák ügye mellé áll, vagy egy ágyhoz kötött nőteslvérünk 35 forintos adományáról is, amelynek az a tanúsága, hogy a szenvedő mindig közelebb áll a szenvedőkhöz.

CSOMAGOK is érkeztek legutóbb, így Kerekegyházáról ruhát, foltokat, bútorszövetet küldtek, amelyeket az ágynemű javításhoz lehet jól felhasználni. A sziki asszonyok párnába való tollat gyűjtögettek össze, Budapestről pedig Játékokkal kedveskedtek a kis nyomorékoknak- A kelenföldi beteg látogatók munkaközössége meglátogatta az otthont s ajándékképen cukrot, gyümölcsöt, a falakra meseképeket, az ablakokra pedig s2ínes függönyöket hozott.

BŐVÍTÉS előtt üli a bonyhádi idióta-otthon, amely ezentúl 4 gyermekkel többet és a budapesti otthon, amely majd 12 gyermekkel többet fogad gondozásba. A bővítés a gondokban is bővítést jelent, mert ehhez nagy szükség lesz főképen lepedőkre és szalmazsákokra. Bármilyen anyag, .amely szalmazsák készítéshez alkalmas, vagy szakadt lepedő igen hasznos, mert mind feldolgozható.

A SZARVASI GYERMEKOTTHON is nehéz feladat előtt áll. Tizennégy olyan evangélikus leányka talált helyet az otthonban, akiknek eltartását teljesen szeretetintézményeinknek kell vállalni. Újabban 3 gyermeket kellene még felvenni, de ez csak akkor lehetséges, ha az otthon gazdasági alapját biztosítani lehet. A gyermekeknek elsősorban ruhácskára és cipőre van szüksége. A szarvasi gyülekezet igen nagy áldozatot vállalt,' de ez meghaladja erejét s ezért országos viszonylatban kell támogatókat toboroznunk az ügy mellé. A szarvasi otthon javára vagy az Evangélikus Élet útján, vagy a szeretetintézmények gondnoksága útján, esetleg közvetlenül is lehet adakozni Kovács Erzsébet otthőnve- zetö. Szarvas, Evang. Leányotthon címre.

1933-ban megjelenik. A mintegy 800 oldalból álló kötet áttekintést nyújt az ökumenikus eseményekről a reformációtól napjainkig. Az 1910 előtti időt csak nagyvonalakban vázolják, a közelmúlt eseményeit (1910—1948) pedig részletesen ismertetik. A könyvben ezenkívül van egy bevezetés az egyházszakadások és az egyházi egyesülések problematikájába, éspedig az újtestamentunrtól egészen a reformációig.

KOLUMBIA

A Schweizerische Ev. Pressedienst részletes összefoglaló cikkel közöl a kolumbiai protestánsüldözésekről. A cikk írója a kolumbiai protestáns egyház által kiadott két jelentésre támaszkodik, melyekben a kolumbiai protestánsok felsorolják az _ összes rajtuk esett sérelmeket. A svájci kőnyomatos ezután ismerteti azokat a tiltakozásokat, melyek a világ minden részéről elhangzottak a kolumbiai helyzettel kapcsolatosan: Berggrav norvég Püspök tiltakozó írást juttatott el az Egyházak Világi apacsához, az Egyházak Világtanácsa és a Nemzetközi Missziói Szövetség részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, a Református Világ- szövetség írásban fordult a kolumbiai protestáns egyházakhoz és kifejezte együttérzését.

Vájjon eredményre vezetnek-e ezek a fáradozások — teszi fel a kérdést a svájci kőnyomatos. Majd hozzáteszi a •kolumbiai protestánsok jelentését idézve, hogy a Vatikán és a kolumbiai hierarchia^ ismételten tagadták a_vallásüldözés tényét. A pápa azonban az utóbbi időben két kolumbiai magasrangú egyházi vezetőnek adott kitüntetést és Kolumbia új elnökének, dr Laureano Gomeznek is — »a pápa és a szentszék érdekében végzett szolgálatokért«. A jelentés a következő szavakkal zárul: »Az üldözés tovább folyik ...«

EGYESÜLT ÁLLAMOK

James A. Pike, a newyorfci Szent János protestáns episkopalis székes- egyház vezető lelkésze elutasította a teológiai díszdoktorátust, melyet a* »University of the South« (Sewanee) adományozott neki. Nem tudja és nem akarja elfogadni ezt a kitüntetést, mert a déli egyetem ragaszkodik a faji megkülönböztetés politikájához. Dr. Pike ez év júniusától egyébként bakkalau- reátusságáról is lemond.

A déli egyetemet, melyhez 28 déli protestáns episkopális kerület tartozik, már a múlt év tavasza óta támadják, mióta a szenátus elvetette azt a javaslatot, hogy négereket is fel lehessen venni a teológiai fakultásra. Ennek a döntésnek a következménye az volt, hogy a fakultás 8 tagja, — köztük a dékán is — lemondott tiltakozásul az akadémián visel tisztségéről. (Az Evangélikus Élet ezt a hírt már közölte.)

Az egyetem rektorátusa most nyilvánosságra hozta egy dékánnak és négy professzornak kinevezését, akik lemondott kollegáik helyébe lépnek.

Dr. Pike kijelentette, hogy akkor döntött, mikor az új professzorok nevel ismertekké váltak és ezzel bebizonyosodott, hogy az egyetem nem kíván a felháborító faji megkülönböztetésen változtatni.

Egykázhüségből küldd el negyedévi előfizetésedet) rendezd hátra lékaidat!

Szombat esti közös imádságunk

ÖRVENDEZÉS JÉZUS ÉRKEZÉSEKOR Zak. 9:9.

A próféták hirdették Isten kijelentéseit, hogy népüket Isten választott, igaz népévé nevelhessék. Nagyon komoly hivatásukat úgy igyekeztek betölteni, hogy népüket közelebb vigyék Istenhez. A jövő boldogságát úgy akarták biztosítani, hogy a népek egymással békességben éljenek.

_ Áldott szombatest étik, hogy együttes», sokezer evangélikus testvér szólhatja Isten jóságos dolgait és hálájwxlhat kegyességéért. Fennhangon kiálthatjuk mi is, Zakariással: Örülj, ürvSTdezz, ime jön néked a te királyxxi; szegény és szarná,rháton ülő.

Mintha glória ragyogna homloka körül, mikor látja népének szeretetben Való megnyilatkozását. Megváltozott minden, örcá úgy tekintenek, mint a várva-várt Messiásra. Harsonás hírnökök nem jártak előtte, a meggyötört és megalázott tiép_ is csak a maga szegénységéből adhatott: ruházatukat és az úton lévő pálmák ágait. A virágvasárnapi bevonulás pompája mégis fenn- 6éges.

Jézus már akkor tudta, hogy a hozsannázó ajkak néhány nap múlva feszítsd meg-et kiáltanak. Tisztában volt azzal, hogy az Ő útja a kereszt,

VALLJUK MEG, hogy sokszor mi is csak külsőségekben járulunk Krisztusunk elé.

ADJUNK HALAT, hogy Krisztus mégis elfogad követőjének és adja a bátorítás szavát: bízzatok énbennem.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Krisztus legyen a mi megváltónk és ő általa élhessenek minden népek békességben. így váljon valóra a mi virágvasárnapi örvendezésünk.

Szuchovszky Gyula

B I B L I A-O LVA S Ó

Március 29. Vasárnap. Jer. 17, 5. 7. Jáu. 12, 12—13.

Az »önbizalom« elbizakodottságra vezet, ez pedig sok bajt zúdít ránk. Az Üfban való bizodalomnak nagy jutalma van: igaz nyereség és bőséges áldás árad ránk Jézus Krisztusban, kit azért áldott meg Isten, hogy nekünk áldássá legyen. — Feléd közelít ez az Áldás: menj elébe hozsannázássall (Olvasd még: Ján. 17. — Zsolt 22, 1—22. Zsid. 5, 7—9.)

Március 30. Hétfő. És. 17, 7. Ján. 10, 17.

Isten orcája nem nyílik meg teljességgel rejtottségéböl. Bűneink lehetettemé teszik, hogy lássuk. Krisztus azonban az életét adta, hogy ama nap ajándéka — az Ür arcának örökkévaló látása — miénk legyen. Látni akarod Istent? Lásd be: csak Krisztus érdeméből lehetséges!

(Olvasd még: És. 50, 5—10. — Zsolt. 22, 23—32. Fii. 2, 8—11.)

Március 31. Kedd. És. 45, 24. I. Kor. t, 18.

Alci haragszik, nincsen igaza! Aki az Ürra haragszik, nincs igazsága: bíínbocsánat, élet és üdvösség nélkül szűkölködik. Ez pedig kész veszedelem: kárhozat! Csak a Krisztus keresztje tartóztathatja fel,, hogy belé ne vessz. Higyj a keresztről szóló evangéliumnak: Isten ereje ez — üdvösségedre! (Olvasd még: Zsid. 9, 16—28. — Luk. 23, 1—12.)

Április I. Szerda. V. Móz. 13, 4. Ján. 5, 30.

A magam akaratát követve gyakran kudarcot vallók. Isten akarata azonban megbízható, mert üdvösséges. »Szava meg nem csal soha!« Légy engedelmes Uradhqz.

(Olvasd még: Zsid. 4, 15—5, 9. — Luk. 23, 13—25. Zsolt 111.)

Április 2. Nagycsütörtök. Ez. 36. 11. Ján. 6, 54.

Isten szeretete bővölködik— Fia is többet ad szavánál, erejénél, segítségénél, vigasztalásánál, »lelked üdífésénél«: önmagát, testét és vérét adja. Élj vele s örök életed van és részed a feltámadásban!

(Olvasd még: I. Móz. 14, 17—20. Luk. 23, 26—32. Zsolt. 22, 2—20. I. Kor. 11, 23—32. t. Kor. 10, 16—17. Ján. 13, 1—15. Luk. 22. 14—20.)

Április 3i Nagypéntek. Zsolt. 50. 2. Kol. 1, 13 — 14.

A Kereszt megrendítő látványa Isten cselekedetének dicsőségét ragyog- tatja felénk: Atyánk Fiát bűneinkért martalékul adta, Jézus Krisztus vére bűneink bocsánatért kiáltott az égrel Ö, gondold meg: a Bűntelen a kereszten a halál foglya, mi pedig vére alatt megtisztulva — szabadok!

(Olvasd még: És. 53. II. Kor. 5, 14—21. Ján. 18, 1—40. 19, I—42. I. Móz. 22, 1—18a. Luk. 2». 33—49.)

Április 4. Nagyszombat. Zsolt. 31, 6. Kol. I, 18.

Azért mégsem'hányta oda Fiátl Csak, mig bennünket megnyert. Halálában is az Atya hűséges keze tartotta. A magát oddáldozó Fiát feltámasztotta nékünk; hogy aki halálunkból kivezetett, megváltott életünkben is ö járjon előttünk! — Te pedig kövesd!

(Olvasd még: Zsid. 9, 11—12. 24—28. Zsid. 10, 11—23. Luk. 23, 50—58. Zolt. 118, 14—24.)

Fog a ra «I J. Árpád