Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-03-22 / 12. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 12. SZÄM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. MÁRCIUS 22. Zsinatunk üzenete a Lutheránus Világszövetséghez A Lutheránus Világszövetség Elnökségének Lund-Quist főtitkár úr kezeihez Genf Route de Malagnou 17. Testvérek a Jézus Krisztusban! A Magyarországi Evangélikus Egyház 1948-ban összehívott törvényalkotó Zsinatának Negyedik ülésszakáról fordulunk önökhöz. Zsinatunknak az előző és a mostani ülésszaka között gyűltek össze a Lutheránus Világszövetség tagegyházai a hannoveri Világ- gyűlésre. Zsinatunkon Istennek való hálával emlékeztünk meg arról, hogy ezen a hannoveri Világgyűlésen püspökeink vezetésével hattagú magyar evangélikus delegáció vehetett részt, és ezzel kifejezhettük a Lutheránus Egyházak közé tartozásunkat és testvéri érdeklődésünket. Élénk figyelemmel kísértük a Lutheránus Világszövetség tanácskozásait Hannoverben. örömmel osztoztunk mindazokban a megnyilatkozásokban, amelyek a mindannyiunk számára zsinórmértékül szolgáló Szentírás és mindannyiunk drága hitvallása, az Ágostai Hitvallás szellemét tükrözték. De tanúja voltunk egy, az egész Világgyűlésen végighúzódó olyan törekvésnek is, mely a Lutheránus Világszövetség egész tevékenységét és szellemét befolyásolná az egyház feladataitól idegen, a nemzetközi feszültségeket nem enyhítő, hanem inkább a harmadik világháború előkészítésére szolgáló ideológiával. Hannoverben félreérthetetlenül ál- lástfoglaltunk azokban a kérdésekben, amelyek a világ emberiségét ma elsősorban érintik. Mindenekfelett pedig ál- lástfoglaltunk egész magyar evangélikus egyházunk nevében a tartós béke mellett. Bizonyosak vagyunk, abban, hogy a hannoveri Világgyülés sok részvevője osztozott velünk a második világháborúban szerzett szörnyű tapasztalatokban s abban a felfogásunkban, hogy az emberiség nem engedheti meg, de különösen az egyházak sohase nyugodhatnak bele abba, hogy az emberiségre egy újabb pusztító háborút zúdítsanak olyanok, akik a népek akaratát és békevágyát nem akarják felismerni. Biztosak vagyunk benne, hogy a lutheránus emberek és lutheránus egyházak szerte a világon a keresztyén felelősség alapján küzdenek a világbéke fenntartásáért. A Lutheránus Világgyülés után egyházunk vezetősége magyarországi látogatásra hívta dr. Hans Lilje hannoveri püspököt, a Lutheránus Világszövetség elnökét. Tette ezt azzal a reménységgel, hogy az ő magyarországi látogatása még természetesebbé teszi a Lutheránus Világszövetségnek egyházunkhoz való viszonyát, és elősegíti a megértést Kelet és Nyugat között. Hálásak vagyunk, hogy Lilje püspök ezt a meghívásunkat elfogadta és várjuk, hogy azt realizálja. Zsinatunk kötelességének érzi, hogy az emberiség történelmének ezekben a mostani válságos napjaiban ismét bizonyságot tegyen a világ lutheránusai előtt a maga hitéről. E zsinatunk is Isten iránti hálára indító jele volt egyházunk gazdagon megáldott életének. Alkalmat adott nékünk arra, hogy békés egyházi fejló'désünk biztonságával tekintsünk jövőnk elé. Bizonyságot teszünk arról, hogy egyházunk gyülekezeteinek Isten erős hitet adott arra vonatkozóan, hogy az egyház betöltheti a maga hivatását a mi nemzedékünkben is mindenütt a világon. E reménységből adatik a mi számunkra az a felelősség, amit egyházainkért, népeinkért és az egész emberiségért hordozunk. Ebből a felelősségből kísérjük élénk figyelemmel a világ keresztyén egyházainak együttműködését, nemcsak a Lutheránus Világszövetségben, hanem az Egyházak Világtanácsában is. Megállapítjuk, hogy az Egyházak Vi- iágtanácsa Központi Bizottságának lucknowi ülése több olyan határozatot hozott, mely alkalmas arra, hogy a világ keresztyén egyházainak felelősségét helyesen juttassa kifejezésre s olyan további egyházi eszmecsere alapjává legyen, melyet tovább kell folytatni s egyházaink minden erkölcsi erejével kell támogatni. Gondolunk itt elsősorban a lucknowi gyűlés határozatára a fájj megkülönböztetés ellen, továbbá az ázsiai kérdésekben és mindenek fölött arra az üzenetre, amit a Központi Bizottság megbízásából az elnök az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett. Ez utóbbi határozat az egyházak felelős megnyilatkozásaként tiltakozik a koreai háborús konfliktus ki- terjesztése ellen és — örömünkre — üdvözli »bizonyos Nagyhatalmak legmagasabb tekintélyeinek már kifejezett készségét, az irányban, hogy személyes tárgyalásokat kezdjenek«, továbbá helyesen bízik abban, hogy »a sikeres megbeszélések lényeges előfeltételeit meg lehet teremteni«. E tárgyalások egyik legfontosabb kérdésének mi a német egység kérdését tartjuk. Zsinatunkon évszázados történelmi hagyományaink alapján különös szeretettel gondoltunk a kettészakított német népre s a német evangélikus egyházra. A német egyház vezető férfiainak világosan kifejezett állásfoglalása a német egység kérdésében minket mélyen megrendít és foglalkoztat. Megemlékeztünk D. Mitzenheim thüringiai evangélikus püspökről, aki a Lutheránus Világszövetség elnökeihez intézett felhívásában sürgette a lutheránus egyházakat a német kérdésben való sürgős és határozott állásfoglalásra. Mitzenheim püspök mondta: »A német i'ép majdnem hét év óta szenved amiatt, hogy a zónahatárok önkényesen elválasztják, nemcsak gazdaságilag és kulturálisan, hanem egyházi vonatkozásban is.« »Eljött az idő, amikor a német kérdés határozott állásfoglalást kíván az egyháztól. Nem szabad elfáradni abban a követelésben, hogy ami szétválasztatott, az ismét egybeszer- kesztessék és hogy a béke uralkodjék.« Természetesnek tartjuk, hogy ,dr. Hans Lilje hannoveri püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke erre az üzenetre egyetértőleg válaszolt: »Levelének alapszándéka nálam teljes megértésre talált.« »Jó viszony legyen a népek között... hogy Németország mindkét fele ügy találkozhassék egymással. hogy a béke és az egység minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben helyreállhasson.« A Magyarországi Evangélikus Egyház hálásan emlékezve a német evangélikus egyházzal közös történelmi hagyományaira, egyetért ez igen jelentős német vezető egyházi férfiak törekvésével, akik nyilvánvalóan népük gondolatait fejezték ki. Kérjük a Lutheránus Világszövetséget, nyújtson hathatós segítséget a német egyháznak abban, hogy az egész világbékére nézve oly veszélyes német kérdésben hathatósan foglalhasson állást, s hogy a német nép elérhesse egységét és békéjét. Hálával állapítjuk meg, hogy a lucknowi határozatok meghozatalánál a Lutheránus Világszövetség vezető személyiségei jelen voltak s azokat magukévá teszik. Bízunk abban, hogy a Lutheránus Világszövetség és a világ lutheránus egyházai, mint amelyeknek nagyrésze az Egyházak Világtanácsának tagja is, támogatja ezeket a határozatokat. Sőt bízunk abban, hogy nemcsak támogatja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának a világbéke fenntartásáért való olyan erőfeszítését, hanem segít a határozatot továbbfejleszteni, annak következményeit levonni és segít az egész világon megteremteni olyan közfelfogást, mely elutasítja a háború elkerülhetetlenségéről vallott nézeteket, reménységet önt "a népekbe és segít előkészíteni azt az egész világon óhajtott alkalmat, melyen a nagyhatalmak vezetői a nemzetközi feszültségek feloldására s a tartós béke megteremtése céljából találkoznak. A Magyarországi Evengélikus Egyház Zsinata, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház legfőbb^ szerve és felelős képviselete, testvéri bizalommal kéri a Lutheránus Világszövetség Vezetőségét és a Lutheránus Világszövetség tagegyházait arra, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy Jézus Krisztus nak, a Békesség Fejedelmének uralma alatt álló egyházaink és híveink az emberiség válságos napjain Istentől kapott küldetésüknek megfeleljenek, segítvén elhárítani az emberiség feje felől a leghatalmasabb veszélyt, az újabb világháborút. , -1’ V A Magyarországi Evengélikus Egyház fenntartja azt a reménységét, hogy a Lutheránus Világszövetség hathatós szervezet a világ lutheránus egyházai lelkiismeretének felkeltésére s ezen egyházak szolgálatának és feladatainak felismerésére. V Ebből a reménységből szólva s test-, véri szavunk meghallgatásában bízva, tovább könyörgünk jóságos Mennyei Atyánkhoz, mindannyiunk Teremtőjéhez és Felséges Urához az emberiség békéjéért és egyhazaink békés fejlődéséért. A Békesség Istene szentelfe meg a mi szíveinket a Jézus Krisztusban! A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának Negyedik ülésszaka határozatából: Mihályfl Ernő egyetemes felügyelő, a zsinat világi elnöke Dr. Vető Lajos püspök, a zsinat egyházi elnöke Darvas József egyházkerületi felügyelő, a zsinat világi alelnöke Dezséry László püspök, a zsinat egyházi alelnöke .1 Margócsy Emil egyházkerületi felügyelő, a zsinat világi alelnöke Németfi Karoly püspökhelyettes, ^ a zsinat egyházi aíeínöke TERMO ELET Ismét kiosztották a Kossut li-dijakat. Ez évben tizenöt Kossuth-díjjal többet oszlottak ki, mint tavaly és huszonkettővel többet, mint tavalyelőtt. A dijak összege a múlt esztendőben egymillió tízezer forint volt. Ez- évben egymillió ötszáztízezer forint. Ezek a számok maguk mutatják, hogy országunk, népgazdaságunk, kultúránk milyen ütemben fejlődik, hogy népünk alkotó ereje mindig hatalmasabban bontakozik ki A Kossuth-díj egyike a legszebb áttanít cselekedeteknek a felszabadulás óta. Hatalmas mozgató erő népünk tudományos, kulturális, művészeti életében, de a termelőmunka tekintetében is. Egyedül a szocializmus országaiban ismerik azt a Szellemet, amely a Kos- suth-dij kiosztásánál megmutatkozik. Nemcsak az értelmiségi, tudományos, művészeti, irodalmi alkotásokat, hanem a termelőmunkában elért kimagasló eredményeket is, az előbbiekkel egyenlő megítélés szerint jutalmazza. Munkások és parasztok, új típusú és új erkölcsű dolgozók, hazát építő tevékenységét jutalmazza a Koss.uth-dij. Olyan dolgozók erőfeszítéseit és eredményeit, akik bátran, hazaszeretetből és a munka szeretetéből hatalmas eredményeket érnek el, régi, elavult munkamódszerek helyett megtalált új munkamódszerek alkalmazásával. A mi hazánkban értelme van és jelentősége van minden olyan próbálkozásnak és minden olyan eredménynek, amelu népgazdaságunkat erősíti, tehát hazánkat erősíti s ezzel egyben népünk felemelkedését mozdítja elő. Az idei Kossulh-dijak kiosztásakor elsősorban azok előtt a dolgozók előtt adunk tiszteletet, akik a haladó értelmiséggel szorosan együttműködve kimagasló eredményeket értek el megbecsült munkájukkal. Bizonyos, hogy a Kossuth-díj nemcsak a kitüntetteket, a legjobbakat lelkesíti, hanem velük együtt mindazokat a tízezreket és százezreket, akiknek soraiból a legjobbak kinőnek. Kiváló teljesítményekre és gyorsabb előrehaladásra lelkesíti a Kossuth-díj hazánk egész dolgozó lakosságát. A korszerű tudomány, az elméleti kutatómunka s a tudományos felfedezés terén elért hatalmas eredmények, melyeket a Kossuth-díj most megjutalmazott, azt mutatják, hogy hazánkban nemcsak szabad és óriási területe van a tudományos munkálkodásnak, de azt is, hogy tudósaink, kutatóink és felfedezőink az állam és a nép lelkesítő erkölcsi és anyagi támogatását élvezik munkájuk közben. A magyar tudomány virágzásának korszaka ez. Tiszteletet adunk tehát a szellemnek, népünk szellemi erejének s azoknak, akik hazánk jóhírét és előmenetelét a tudomány területén növelték és növelik. Az irodalom és művészet virágzására nézve is nagy bizonyíték az idei Kossuth-díj kiosztás, hói alkotások, regények, színdarabok, zeneművek, operák, balettek és film, színjátszás és képzőművészet terén osztottak ki Kos- suth-díjakat, s ez azt jelenti, hogy a művészet és irodalom gazdag területin virágzik és gyümölcsözik a magyar- szellem. Tiszteletet adunk tehát azoknak, akik a magyar nép gyönyörködtetésén, élete boldogításán új eredményekkel fáradoztak és fáradoznak. A Kossuth-díj idei kioszlása is népünk alkotóerejét igazolja s azt, hogy olyan országban élünk, amelyben az alkotást minden elősegíti és mindenki megbecsüli. Mindez örömöt szerez az egyház népének és hálára indítja az egyház népét is. ií „Az evangélikus egyház jól felhasználta az időt — mondotta Győry Elemér református püspök a Magyarországi Református Egyház nevében zsinatunkon elhangzott üdvözlő beszédében Győry Elemér dunántúli református püspök zsinatunkon elmondott és egyháza nevében tartott üdvözlő beszéde így hangzott: y »Főtisztelendő Zsinat! Atyák és Testvérek! Nem szokásból, vagy illendőségből, hanem a Lélek indítására és szivünk legbelsőbb érzéseit követve jöttünk a református egyház képviseletében, hogy tisztességet tegyünk az Atyák és Testvérek gyülekezete előtt és hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek, meg a miénk által. »Akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek 'a tagok mind, akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.« Bizonyságot teszünk arról, hogy évszázadok folyamán az evangélikus egyház minden megpróbáltatása és szenvedése a mienk is volt: s az a megújulás, melyen m.a az evangélikus egyház átmegy és az a megbecsülés, mely ezért őt éri, a mi örömünk is, mert testvérek, a Krisztus teste vagyunk és tagjai rész szerint. Ami ezen a zsinaton történik, nem az evangélikus egyháa beliigye csupán, hanem az egész test ügye, tehát a mienk is. Éppen ezért jövünk örömmel, hogy itt együtt felbuzduljunk egymás hite által és együtt imádkozzunk a Szentlélek ajándékáért. Mi magyar protestánsok az »ecclesia semper reformari debet« igazságát sohasem éreztük olyan elevenen és olyan mélyen, mint a felszabadulás, azaz népünk megújulása óta. Az első pillanattól fogva tisztán láttuk, hogy az egyháznak is meg kell újulnia, hogy hivatását betölthesse és tényező lehessen az új világban. Ez önként következik reformátoraink tanításából és a protestáns egyházfogalombdl. Protestáns egyházaink lényegükből folyóan évszázadokon keresztül többször revízió alá vetették az egyház szervezetét és reformálták a reformálandókat. Most az evangélikus egyház azt teszi éspedig példaaóó módon, gyökeres reformokkal, mert kétségtelenül áll előtte, hogy a megújuló egyház a régi keretek között nem tudná betölteni evangéliumi, Isten dicsőségét és a népet szolgáló küldetését. Atyák és Testvérek! Ennek a zsinatnak a tárgysorozata kétségtelenné teszi a mi számunkra, a többi protestáns egyház számára is, hogy a magyarhoni evangélikus'egyház hű Urához, a Jézus Krisztushoz, nagy reformátorunk, Luther Márton tanításához és az Ágostai Hit vall áshoz, általunk is nagyon szeretett Hitvalláshoz és következetes önmagához. Reorganizálja belső erőit és az új élethez átdolgozza törvényeit. Dezséry László kedves testvérem és püspök társam az elmúlt esztendő őszén Debrecenben tartott zsinatunkon a református egyhá- . zat példaadónak mondotta a többi egyházaik számára. Meg lehet, hogy így volt éveken át, de mi úgy látjuk és örömmel látjuk, hogy az evangélikus egyház jól felhasználta a közben eltelt időt és a tárgyalásra kerülő törvény- javaslatokkal az élre került és lett a mi számunkra példaadóvá abban, hogy az egyház hogyan ren- dezikedhétik be a felszabadult, a szocializmust építő Magyarország viszonyaira, hogy gátlás nélkül és sikeresen tölthesse be szolgálatát Isten dicsőségére, népünk és az egész emberiség javát szolgáló küldetését és hogyan lehet az egyház is tényező azoknak a nagy problémáknak megoldásában, amelyek a mai nemzetközi feszült helyzetben homloktérben állanak, gondolunk elsősorban a béke megvédésére, a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való megoldására, örömmel olvastuk az Evangélikus Elet legutóbbi számaiban és igen boldogan hallottuk Vető Lajos püspök úr nagyon világos és a zsinat elé odatárt teológiai megvilágításban való beszámolójában azft, hogy a szakbizottságok az összes kérdéseket teológiai szempontból mérlegelték és arra törekedtek, hogy ezek a törvények a mai evangélikus egyháznak és egyházi , életnek legyen a zsinórmértéke és szabályozója. Évszázadokon keresztül az vollt a mi magyarországi protestáns egyházainknak a legnagyobb baja, hogy jogi szervezetekké, gyülekezeteink egyházközségekké, egyházmegyéink és egyházkerületeink adminisztratív testületekké váltak. Ennek, elháriíhatatlanul az lett a következménye, hogy az egyház eltért az egyház bibliai fogalmától és rendeltetésétől. A bibliában az egyház ősképe Noé bárkája, amelyben biztosan haladnák az örök cél felé az özönvíztől megmentett hullámokon. Azt is. tudjuk azonban a Szentírásbói, hogy a bárkát az Isten vezeti az általa kijelölt cél: az Ararát hegye felé. Ez a kép nemcsak az egyház bibliai ősképe és nemcsak az egyház lényegének a szimbóluma, hanem az cgyliázkormányziás bibliai elvének is a kifejezése. Isten mérte ki a hajó útját és határozta meg a célt, amely felé a hajónak törekedni kell. A hajó kormányosa Jézus Krisztus, emberi kormányosainak, az egyház munkásainak nincs más feladatuk, mint hogy engedelmeskedjenek a Főnek és haladjanak abban az irányban, amerre a kedvező szél. a Szentlélek fú. Ez a két tényező: a Szentlélek és a hitben való engedelmesség viszi az egyház hajóját az Isten adta örök cél felé. Mi nemcsak azért jöttünk, hogy tisztséget tegyünk az élen haladó hajónak, hanem azért is, hogy együtt imádkozzunk a kedvező szélért: legyen ez a zsinat igazi zsinat, amelyen a főhelyet a kormányos: Jézus Krisztus foglalja el: tanácskozásait ihlesse, vezesse és hajóját vigye, az örökkévaló révpart felé a Szentlélek. Jövet Szentlélek Úristen! fejezte be beszédét a püspök. „Ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává“ (János 2:16jbj
