Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-02-22 / 8. szám
2 EVANGÉLIKUS ELET ÜJ LELKÉSZT IKTATTAK TESSEDIK SZÜLŐFALUJÁBAN GYÜLEKEZETI HÍREK A Cegléd felé vivő országúinak szinte a széléhez tép ki a környező falusi házaik sorából Alberti <|yangé- iikus temploma. A mellette lévő hosz- szan elnyúló régi papiak falán emléktábla' hirdeti: itt született Tessed'k Sámuel, a későbbi szarvasi evangélikus lelkész, aki ígehírdetői munkájává!, a főid helyesebb megnövelése érdekében kifejtett szívós küzdelmével az Alföld népének nagy jótevője voit, munkájának jelentősége hazánk határait is túllépte. Most a szarvasi gyülekezet adott lelkészt Tessedik szülőfalujának Roszik Mihály lelkész személyében, akit február 15-én iktaltak be az alberti gyülekezet lelkészi tisztébe. »Légy olyan, mint a földműves! A törvény kemény beszédével, mint vas- ekével szántsd fel a gyülekezel szivét, hogy aztán az evangélium termésthozó magvait jó földbe hinthesd. Odaadás sál végezd a munkádat és béketurésse! várd az eredményt«, — mondta a beiktatást végző Válint János esperes a zsúfolásig megtöltött fehérbo'tozat'i tágas templomban az oltár előtt álló új lelkésznek. Roszik Mihály Róma 1 :16. alapján hirdette az igét. »Jézus evangéliumának igénylője a hivő bűnös. A hívő és bűnös feszültségében igazit újra meg újra a helyes útra az evangélium. Az a kérdésem hozzátok: igényt tartotok-e erre az evangéliumra?« A továbbiakban arról beszélt, hogy az evangéliumnak külső magatartásunkban és életfolytatásunkban is meg kell nyilatkoznia. »Itt különösen két dologra gondolok: ez a világ különös örömmel fogadja azt, ha becsületes komolysággal végezzük napi feladatainkat és ha egyek vagyunk velük akkor, mikor az evangélium egy hatalmas darabjának a megvalósításáról van szó: a békéről Az evangélium szerzője a békesség fejedelme is egyúttal. Minden emberi és minden Istennel való békesség fejedelme. Keresztje, mely felfelé és felénk mutal, azt mondja: legyen békesség, ember közötted és az Isten közölt, de világosan mutalja: ember, legyen közötted és a másik ember között is békesség.« Az istentiszteletet kővető közgyűlésen elsőnek Dezséry László püspök üdvözölte az újonnan beiktatott lelkészt Üdvözlő szavaiban arra mutatott rá, hogy nem közömbös az egész egyház szempontjából, hogy kik végzik a munkát a gyülekezetben és hogyan töltik be szolgálatukat. Három dolgot kért az új lekésztől: Legyen az evangéliumnak mindenkor lelkes hirdetője. Legyen a nép lelkésze. Ne felejtse el, hogy az az egyház, amelyben szolgál, már nem népegyház, vagyis nem olyan egyház, amely egyszerűen a születés jogán igényt tarthat emberekre, hogy ilyen módon biztosítsa hatalmát a nép között. Egyházunk a nép egyháza, amely együtt érez a nép minden jó ügyével és kiveszi részét annak erőfeszítéseiből. Legyen az egész emberiség nagy szükségleteit mindig szem előtt tartó ember, ami ma azt jelenti, hogy a világbéke fenntartása érdekében tegye meg a maga helyen azt, ami reá vár. A püspök után dr. Jugovits Lajos egyházközségi felügyelő üdvözölte Roszik Mihályt, majd lelkésztestvérei az egyházmegyei lelkészi munkaközösség, a szomszédos gyülekezetek, a helyi református és baptista gyülekezet nevében. A beiktatás alkalmával a püspök a gyülekezet nyugalomba vonult régi lelkésze, Bánszkti György és az új lelkész között ült. A régi papiakon ezentúl két papi család folytatja életét. Most, mikor több idős lelkész vonul nyugalomba egyházunkban, az alberti példa sok mindent je'.ent. A nemzedékváltás az egyházban több, mint a munkahelynek és munkaeszköznek átadása. Allnden nemzedékváltásban, akár a lelkészi karban, akár a presbitériumban, akár a családban történik az, az evangélium továbbadásáról van szó, ez'pedig nem természetes, gépiesen, magától értetődő dolog. Csak hitből hitbe történhetik. Az evangélium és az aiihoz való hűség biztosítja azt, amit mi evangélikusok hitvallásunk ősi szavaival vallunk: az anyaszentegyház pedig mindvégig megmarad. Készítsük elő a Passio-oIvasást A PASSIÓ általában szenvedést jelent, de különlegesen a mi Urunk JézU6 Krisztus szenvedését szoktuk ezzel a szóval jelölni. Azt az egyedü-i- v-aió szenvedést, mely nemcsak küiső formái, hanem tartalma és jelentősége szerint is páratlan volt. Azt a szenvedést, amelyet Isten Bárányának az Atya akaratából magára kellett vállalnia, hogy kiengesztelje szent haragját és eleget tegyen a bűnökért, mint igaz a nem igazakért. A szenvedés, a Passió volt a megváltás- egyedüli útja, mert »amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek«. (Zsid. 2:18.) Jézus szenvedéseiben lép hozzánk legközelebb, Jézusban látjuk meg leginkább az embert, aki mindenestői hasonlatos lett az atyafiakhoz. (Zsid. 2:17.) Ugyanakkor azonban a szenvedésekben magasztosul fel isteni magasságokig, mert önkéntesen; tudatosan veäzi fei vállára a keresztet, megvetve a gyalázatot, ö maga teszi le az éleiét, engedelmes lévén az Atyának halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. A küszöbön álló bőjii időszak a Passió szent ideje. Az Egyház a böjti időszakban Krisztus szenvedéseit idézi és alkalmakat teremt arra, hogy a gyülekezet szinte lépésről lépésre elkísérhesse Urát a szenvedés útján attól kezdve, hogy bejelenti tanítványainak, hogy fel kei! mennie Jeruzsálembe, aho! minden beteljesedik az embernek Fián, amint a próféták megírták, egészen az utolsó szóig, mely a keresztfán elhangzott. Az Urához hű keresztyén vágyik az után, hogy Vele együtt szenvedjen s ez a vágyakozás alakította ki az Egyházban azokat a szent alkalmakat, amikor a szenvedést szinte drámai módón megjelenítve tárja Böjt idején a hívek elé. Így keletkeztek a passiójátékok és itt gyökereznek a világhírű zeneszerzők Passiói is. Evangélikus egyházunk azonban ugyanakkor, amikor ezeket nem veti meg és nem kárhoztatja, mint az Ige egyháza, többre tartja és előbbre helyezi náluk magának az Igének hűséges lés meg nem változtatott beszámolóját a Passióról. Ezért ősi szokásként és kiváltságos istentiszteletként él egyházunkban a böjti Passió- olvasás, amikor az ür szenvedése történetéről beszámoló Igét szólaltatjuk meg, csupán az Igét, annyira,' hogy ez alkalommal az igehirdetést, az igemagyarázatot is elhagyjuk, hadd hangozzék a tiszta, a megmagyarázhatatlan és felülmúlhatatlan erejű Ige a Bárány szenvedéseiről. A PASSIÖ-OLVASAS ősi formája szerint Krisztus Urunk szenvedéstörténetét folytatólagosan olvassuk fel s azt csak a gyülekezet hitvalló éneke szakítja meg helyenként. Ismerünk külön e célra kiadott passeós könyvecskéket, melyek a Passió anyagát összefüggően, vagy Máté, vagy János evangéliumából veszik, mások viszont a szeiivedéstörténetct a négy evangélium idevonatkozó részéből összeállítva közük. Régi örökség az is, hogy a Passiót Virágvasárnapon és Nagypénteken olvassák, külön dél-, utáni istentisztelet keretében. Néhány évtizeddel ezelőtt a Paissió-olvasásra a gyülekezet nagy tömegei gyűltek össze és tényleg kiváltságos isten- tiszteleti alkalomnak tartották a nagyhét elején és csúcspontján Krisztus szenvedéseinek felolvasását. • Ila annak az okát keressük, hogy az egyébként nem lanyhuló, sőt emelkedő templomlátogatás mellett az utóbbi években miért fogyott meg a passió-olvasások közönsége, csak arra gondolhatunk, hogy a megfelelő passlós könyvecskék hiánya miatt. A Passió-olvasáshoz ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyülekezeti tagok kezében is ott legyen a szenvedéstörténetet tartalmazó könyvecske, hiszen a közbeiktatott énekek helyét és szövegét csak abból követhetik figyelemmel. S mivel évtizedek óta nem jelent meg használható pas- siós könyv, utánpótlás nem volt s a különben is elavult feldolgozásokhoz nem juthattak hozzá híveink. A A1ULT ÉVBEN azonban az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály ennek a nagy hiánynak a pótlásáról gondoskodott. Az új Passiós-könyvecske a négy evangéliumból veszi az anyagát és Urunk szenvedéstörténetét megfelelő időrendben dolgozza öásze. Eltér attól a régi formától, mely Virágvasárnapra Máté, Nagypéntekre János szerint közli a Passiót. Ehelyett az egész történetet egyvégbe állítja, mégis úgy, hogy két alkalomra való részt közöl. A Virágvasárnapra szánt rész a szenvedést közvetlenül megelőző, de attól elválaszthatatlan evangéliumi szöveget foglalja össze egészen Jézus el- fogatásáig, a nagypénteki pedig magát a nagypénteki eseménysorozatot, Jézus sírbatételéig. A virágvasárnapi történetrész feltételezi és igényli a nagypéntekit is, de a nagypénteki Passió magában is megáll. így ott, ahol eddig nem volt Virágvasárnapon Passió-olvasás, vagy nem akarják a jövőben bevezetni, vagy fenntartani, a nagypénteki történetet az előzőtől függetlenül is olvashatják. De kár volna elhagyni az egész szenvedést előkészítő és megvilágosító eseményeket és jézusi tanításokat! A szenvedéstörténet egyes részei közé iktatott énekeket a dunántúli és szarvasi gyülekezeti énekeskönyvek, valamint az Evangéliumi Énekek legszebb énekeiből, általában a legismertebb dallamokra válogatták ösz- sze, úgyhogy a könyvecske bevezetése semmiféle nagyobb előkészítést nem igényel. Éljünk liát a Tehet őséggel, és ne hagyjuk kiesni a Passió-olvasás drága alkalmát gyülekezeteink istentiszteleti életéből. Gondoskodjunk arról, hogy a könyvecskék híveink kezébe is kerüljenek, mert amellett, hogy vsak ez biztosítja a híveknek a Passió-olvasáson való aktív részvételét, a szenvedéstörténet a család otthoni nagyheti olvasmányává is csak így válhatik. COPERNICUS TV! őst februárban van négyszáz és nyolcvan esztendeje, hogy megszületett, s négyszázfiz éve éppen, hogy meghalt. A világ emlékezik s emlékeztet a csillagászról, aki elsőnek tudta biztosan, mily pari-nyok vagyunk. A középkori ember a Földet hitte a világ közepének, a mindenség tengelyének. l!lcne-é más felfogás az ember számára, aki meghódította az elemeket sorra s az adatokat mind és a természet látható és láthatatlan erőit? A csillagok csak úgy gyúltak ki az ember számára, esti pihenőben, mint valamely színpadi látvány. 5 a Hold sápadt vonásaiban Dávid királyt vélték felismerni, tudván, hogy a többi király nem sértődik meg emiatt, mert hárfán játszó uralkodó 6 énekelő a zsidók királya óta nem volt. S most jön ez a lengyel pap s kimondja, hogy az igazság s a vajóság éppen ellenkezője annak, amit hisznek. A Föld forog a Nap körül, nem megfordítva. Copernicus egy életen át tudta ezt, de nem merte nyilvánosságra hozni. Az inkvizício- gyújtotfa máglyák pernyéje s az égő emberi hús szaga érezhető volt Lengyei hon ban is. Copernicus ál lítólag már 1507-ben, számításai alapján megállapította, hogy a Föld csupán egyike ama számos gömbölyű bolygónak, melyek a Nap körül keringenek egy köralakú pályán. Csak így lehetséges: a Nap a világegyetem középpontja, állandó, nyugvó, biztos, fényt sugárzó óriás. L1 'lövészein a könyvet s elnézem ^ Copernicus Miklós arcát Sabinus Kauffmann fametszetén. Óvatos, gyanakvó arcvonások, csak a homlok hirdeti a roppant nyugalmat s biztonságot. Krakkóban láttam a szobát, ahol lakott, képeit s műszereit is megérintettem, mint mindenki, aki odaférközött. Meggyőződését, az igazságot, megírta nevezetes könyvében. Mondják, halála előtt még végiglapozta, megajmogatta a könyv fedelét, aztán falnak fordult. A mü, a »De revolution! bus«, a halál után vált ismeretessé. Igazi forradalom lett i’z égi dolgokból a földiek közölt. Az igazság akkor lépett az útra, amikor az ember meghalt Támadták, támadhatták. Még az Ószövetségből is próbáltak érvelni ellene. Aliképp állíthatta meg Jözsué a Napot, ha az nem mozgott? A halotti nem állt /disputába, nem mondta, hogy ez napfogyatkozás volt nyilván, semmi más. A haíott hallgatott, nem perelt. De az igazság, Copernicus igaza, a törvények és tekintélyek, elképzelések és szokások, az ostobaság és álszenteskedés sziklahegyeit ledöntötte s porrá törte. Amitől a pöffeszkedő kis lelkek annyira féltek: hogy a világ rendjének eme forradalmi magyarázata a feje tetejére állítja az univerzumot s vele a földiek hitét a teremtő és fenntartó Istenben, nem következett be. Copernicus magyarázata nem fejtetőre, hanem a talpára állította a világ rendjét és a keresztyén hitet is. S attól egyetlen költői figura, egyetlen szem búza s egyetlen emberi érzelem sem szegényedéit e], hogy megtudtuk a nagy titkot s függőségűn kral a végtelen űrben. Az emberi fejlődésnek nem állhat útjába a tudományos felfedezés, azt csak méiyjti és szélesíti. S szétszórja az egész kerek világon. Madách errőí mondja Adámmal Kepler szerepébe!: Majd jő ttfő, óh bejr itt tenne már, Midőn utcákon fogják azt beszélni, De ükigr a nßy sen tesz kiskorú. .. 1. Vasárnapja. 1. Ján. 3:5—8., Máté 16:21—27., d. u. Zak. 3:1—5. Február 22. Invocabit. Böjt Igék: d. e. Liturgikus szín: lila. PESTI EGYHÁZMEGYE. BUDAI EGYHÁZMEGYE A két budapesti egyházmegye lelkészei február 16-án ismét együttes munkaközösségi gyűlést tartottak. A két esperes, Kemény Lajos és Vá-r.idy Lajos elnökletével vezetett gyűlés reggeli áhítattal kezdődött, melyben Bencze Imre pesterzsébeti lelkész prédikált lelkésztársainak. A zsinati anyagot tárgyalták ezután Budaoest lelkészei, akik rendkívül nagy számban gyűltek össze erre a munkaközösségi gyűlésre. Kemény Lajos ismertette az előkészített három törvénycikk első szövegéinek alapján a készülő új egyházi törvényeket. A lelkészek rendkívül sok hozzászólásíban -méltatták a törvény újításait és tettek újabb javaslatokat, módosításra és kiegészítésre. A budapesti lelkészek <gy ismét igen aktívan bekapcsolódtak országos egyházunk közéletébe és jelentős támogatást nyújtottak zsinatunknak. Javaslataik a zsinati bizottságok elé kerülnek. JÓZSEFVÁROS 1953. február 15-én délelőtt Ii órakor a Budapest, VIII. Üllői-út 24. szám alatti i-materemben tartotta meg- alakuló közgyűlését a budapest-józsefvá- rosi evangélikus egyházközség. Ebből az alkalomból a Déli evangélikus 'egyházkerület és a pesti evangélikus egyházmegye nevében Kemény Lajos esperes, a pesti evangélikus egyház község nevében Dr. H. Gaudy László, a zuglói evangélikus egyházközség nevében Scholz László', írásban pedig az angyalföldi evangélikus lelkészkor köszöntötték az új egyházközséget. A gyülekezet kialakulásának történetét Gaudy László igazgató-lelkész ismertette. A közgyűlés megerősítette a gyülekezeti lelkészi állásban Gfünvalszky Károly lelkészt, s megválasztotta az új egyházközség presbitériumát és tisztikarát, valamint a kiküldötteket az egyházmegyei közgyűlésre. A közgyűlés az Erős várunkkal kezdődött és a Himnusszal ért véget. * Parochus lelkész cserélne. Cím a kiadóhivalalban. RADIOS FÉLÓRA Február 22-ón, reggel háromnegyed 10 órától evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi -rádió. Igét hirdet Gádor András lelkész. Énekel a pest- erzsébeti énekkar, Bencze István karnagy vezetésével. Énekek a Keresztyén Énekes-könyvből. CSONGRAD-SZOLNOKI EGYHÁZMEGYE A Csongrád-Szolnoki egyházmegye 'lelkészi munkaközössége január 29-én Hódmezővásárhelyen értekezletet tartott. Mattheidesz Gyula űrvacsora osztása után Gabányi Géza a szórvány- gondozásró! tartott előadást, melyet élénk eszmeosero követett. Zalán Pál a lu-ndi konferencia anyagáról számolt be, majd Virányi Lajos a 'lelkészvá- lasztásrói tartott előadást. Szlovák Pál esperes beszámolót tartott a kerületi és az országos esperesi értekezletről. Megbeszélés tárgyát képezte a legutóbbi békegyűlés és az egyházi sajtószolgálat is. GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A györ-soproni egyházmegye leiké- szí munkaközössége február 1 Lén Győrött, Németh Károly esperes elnöklete alatt ülést tartott. Az öregtemplomban tartott úrvacsorái istentiszteleten Lukács István győri leikész szolgált. Megtárgyalta -a munkaközösség a február végén újra összeülő zsinat elé 'kerülő törvényjavaslatokat. Sztehlö Gábor lelkész az országos evangélikus szeretetintézmények munkáját ismer, tette és azoknak támogatására hívta fel a -lelkészeket, valamint a gyülekezeteket. PITVAROS Február 6-án Pitvaroson egész napos presbiteri konferencia volt, melyen részt vettek a csanádalberti és a ambróziaivai presbiterek -is. A nap összefoglaló címe ez volt: A presbiter a biblia megvilágításában. Az előadásokat Jeszenszky Tibor ambrózfelvai, Mattheidesz Gyula pitvarosi, Zalán Pál csanádalberti lelkészek és Szlovák Pál makói esperes-lelkész tartották. POSTALÁDA Tisztelt Szerkesztőség! Az EVANGÉLIKUS ELET, ha jól emlékszem, alig foglalkozott meg a magyar evangélikus szószék nyelvi lazaságával s követelményeivel. Es most ime, a 4. számban egyszerre két pompás cikk is hangoztatja, sürgeti, clkiáltja a magyar evangélikus ember ilyjajta igényeit. S ugyebár, épp, — civil, hogy úgy mondjam, személyes érdekeltségű, világi szerzőit megszólalásával. Ilyen, teljességgel időszerű házunktáji gondolat ,régen bukkant fel az egyházi sajtóban. Magain már nem egyszer akartam megírni ezt az ügyet, — örülök, hogy mások is észrevették és alaposan nekifeküdtek a megmunkálásának. Mert úgy látszik, annyira közhellyé lett, hogy végképp meguntuk a protestantizmus létparancsát ismerni fel a népi-nemzeti nyelv hű gondozásában. Hogy a Dévai Bíró Mátyások, a Sztárai Miltályok, a Balassa Bálintok a magyar nyelv törő llépett eredetiségével, lélekmozdíló, gyökeres szépségeivel ragadták magukhoz s vezették protestáns módra Istenhez koruk magyarját. Es most is ugyan ki lehetne, kötelesebb sáfárja ennek a mi legnagyobb földi kincsünknek, hogyha nem az Ige szószólójaV ( '' opernicus igazsága -körül azóta 4 elhamvadt az inkvizíció s el minden gát s visszatartás. Nyilvánvaló, mondják ma az egész világon, az emberek, természetes ez/a magyarázat, mint a léldkzetvéiel. Azóta sok minden lelt ilyen természetes és érthető és elfogadható. Nemcsak a távcsövek tökéletesedésével tágult a világűr titkainak kifürkészése, hanem tágult a szabadság által a földön. Szabadság az előfeltétele minden kutatásnak, tehát a haladásnak is. Haladás, ez nem más, mint a világ bírásának általános érzete. Enyém, tiéd, mindnyájunké. S a fény, a teljes világosság hozzá. Copernicus nem egy ember emlékezetének felszított szene, hanem zászlóhajtás az emberi haladás és szabadság örök — egy ügye előtt. A Copemicusok nem csupán a világűr rendjét szabályozták s tették érthetővé számunkra. Mellékesen talpra állították az embert s tanítani kezdték, hogyan kell jól gondolkodni. S erősítették, hogy e szoká. sukról az európaiak ne feledkezzenek meg soha. SzaUdtmi Rezió Mindazok, akik az Isten magyar igéjével gazdálkodnak, maguk s arájuk- bízottak üdvéreI A nemzeti nyelv — testi értelemben, ahogyan í^oszio- lányi mondta: erős várunk — csak- ugyan el-nem orozható örökség: persze csak akkor, ha mi magunk le nem mondunk róla, csákiszaJmájának nem tekintjük. Tisztelet az eléggé ritka kivételeknek, bizony beválthatjuk, szörnyűségesen megromlott a szószék (minden szószék) magyar nyelve. Nem kevés bünbánat, vezektés, önrevízió kell, hogy ebben fölébredjünk. Bennünket, evangélikusokat, úgyis általában »városi egyház«-nakr »nemzetiségi«-nek tartanak sokhelyütt Es mintha mi magunk is végképp belenyugodtunk volna abba, hogy ezek a »díszítő jelzők« elsősorban reánk illenek. A, . múltkoriban néhány estén át szolgált a mi gyülekezetünkben valaki, igazán ragyogó képességű evangelizátor, s amikor utólag szelíd, testvéri-baráti levélben megkér- leltem öt, vigyázzon kissé jobban a magyar beszédjére, valami olyassal válaszolt, hogyliát ő »nem nyelvmesternek« jött közibénb... Nos, pedig éppen erről van szX Az igehirdet'ó — nyelvmesterünk Is legyen. Mert ugyan hová, milyen mocsárba ziillik, annak d szegény templomjárónak a magyar beszédje, ha olyasmiket hall, hogy: »szók«, »szokik«, »minnél«, »megújhodás«, »a közgyűlés idejében meg lett hirdetve«, »a jövőheti bibliáéra rendes időben meg lesz tartva« stbstb. Mert efféléket már nem egyszer hallottunk szószékeinkről. Olyan lelkészek szájából is, akik egyebek között még az aranyjánosi magyarságú, néhai való Kovács Sándor keveretlen, paraszti nyelvén gazdagíthatják stílusukat. Ez bizony szomorú helyzet s ezerí javítani, változtatni kell. Éspedig a lehető legsürgősebben. Kitűnő teológia’. tanáraink vegyék jel munkatervükbe (s ha szabad kérnünk: nem is túlságosan mellékes, elhanyagolható kollégium gyanánt) a jó, tiszta, szeplőtlen magyar beszéd művelésének s megtanításának dolgát. Gyakorló lelkészeink pedig maguk között és országosan indítsanak mielőbb valóban nemes versenyt a szép magyar beszéd: a mentői szebb, izesebb ■magyar ige céljával. Ezen a vonalon csakis a legmagasabb szempontok irányíthatják őket, tligyjék meg, ez is egyik — s meglátják, nem a leggyarlóbb — eszköze az egyházéoités- hek, a gyülekezetek olyigeh várt meg’ ájulásának. " « VARKAS SÁNDOR
