Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-02-15 / 7. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET j,Az engedelmes egyház nem hunyja be a szemét és nem zárja be a fülét Isten világos parancsolatai előtt a maga nemzedéKében“ — mondotta Scholz László zuglói lelkész A pesti egyházközség kibocsátotta öt lelkész! köret s engedélyt adott ezek önálló gyülekezí tté való szervezkedéséhez. A pesti egyházmegye és a déli egyházkerület jóváhagyták a pesti egyháznak ezt a határozatát s mgst az öt lelkész! körben megindult az átszerveződés. Tulajdonképpen csiak egyházjogi formális kérdéséül van szó, hiszen ezek a lelkész! körök már csaknem minden vonatkozásban önállóak voltak eddig is. A zuglói lelkész! kör vett az első, amely végrehajtotta az előírásoknak megfelelő aktust s kimondta önálló gyü­lekezetté szervezkedéséit. A zuglói 1-elkészi körnek hosszú idő óta építik a templomát s az még ma sincs készen. A második világháború visszavetette az építkezést, majd a pesti egyháznak a felszabadulás utáni négy évi belső politikája megakadá­lyozta, hogy ez a templom befejeződ­jék. Rosszul gazdálkodtak az egvaáz- község pénzével, a központban sokat költöttek és nem jutott erő a zuglói leikészi kör megfelelő támogatására. Isten útjai mégis világosak. A zug­lói temp lomép íiés tervét a zuglói hí­vek vetették fel 1935 ben, amikor »a zuglói evangélikus temp lomépítő egye­sület« címen mozgalmat indítottak ' SzucJjovszky Gyula, az Evangélikus E!et munkatársa, akkori zuglói vallás- tanitó-Aelkész vezetésével. Ezután pe­dig az önálló zuglói gyülekezet fogja befejezni a templomépitést. A templom külső és belső vakolása, belső mennye­zete, a berendezés hiányzik még. Isten azokkal fejezteti be a templomot, akik­nek szívében ennek a templomnak építési tervét felkeltette. A zuglói leikészi körnek egyébként igen szép paróchiája van, nagy gyüle­kezeti teremmel, ahol rendszeresen tartanak istentiszteletet s a templom és a paróchia telkén áll a pesti egy­házközség Kakas Lídia szeretetotthona. A különálló és egyenesen erre a célra Kakas Lidia hagyatékából épített s igen szépen berendezett szeretetotthon 38 idős evangélikus nőtestvért gondoz. A pesti egyház továbbra is támogatja a zuglói gyülekezetét ennek a szeretet­otthonnak fenntartásában. Az itt folyó igen széip szeretetmunka azonban lé­nyegében a zuglói evangélikusokra hárul majd. Kevés olyan gyülekezet van Buda­pesten, amelynek ily nagy feladatok­kal kell birkóznia a következő eszten­dőkben. Annál örvendetesebb Volt, hogy a gyülekezet önállósulási közgyű­lését megelőző istentiszteleten olyan .szépen mutatkoztak a hívek, bensősé­ges egyházszeretete és testvéri össze­tartása. Az istentisztelet alkalmával a hívek több mint 700 forintot adtak az oífertóriumba. Ezt az összeget a gyü­lekezet a legutóbbi szélvihar idején megrongált tető javítására szánták. Az istentiszteleten Scholz László zuglói Jelkész prédikált az előírt tex­tus, Máté 13:10—17. alapján. A látván nem látók és a hallván nem hallók állanak ebben az igében Krisztus íté­lete alatt. Sdholz László .lel,kész így vetette fel a kérdést: »Miképpen áll ez a kérdés a lelki Izraelben, a 'keresztyén a-nyaszentegyházban s legfőképpen mi közöttünk ma? Egy cseppet sem várha­tunk írni nagyobb kíméletet Krisztus­tól, hiszen mi még inkább megajándé- koztattunk a Krisztus Jézus által. Ott válhatik a legveszélyesebbé a bűn, ott legrémesebbé az ítélet, ahol legnagyobb az Isten ajándéka. Vagyis köztünk, keresztyének kö­közölt, kiváltképpen Is köztünk: igehallgatói, templomos hívek kö­zött Ez a mai vasárnap minket ünnep,15 zuglói evangélikus gyülekezetét is az igehaJlgatás roppant fele'össégére int. Ónálló gyülekezeti életünk középpont­jában ezután sem az anyagi javak elő­teremtésének, hanem az .ige hirdetésé­nek kell állania. Az ige a végett hrdet- tetik, hogy előtte meghajoljanak.« »Tart Isten történelmi ítéleteket a vakká és süketté lett embervilág felett a végíté'et előtt is. S ha va­lami ezt feltartóztathatja, akkor bi­zonyára az engedelmes egyház az a világban. Az engedelmes egyház, mely nem hunyja be a szemét és nem járja be a fülét Isten vilá­gos parancsolatai előtt a maga nemzedékében.« Az ünnepi közgyűlésen a lelkész felolvasta a gyülekezet történetét. A pesti evangélikus egyház 1787. őszén aJaku.lt, a zuglói lelkész! kör azonban csak 1941. őszén kapott önálló lelkészt. Zuglóban 1933. óta van területi lelkész- gondozás, amit vallástanítók végeztek. Szudhovszky Gyula, Virág Jenő, Grüti- valßzky Károly akkori vallástanltók szervezték a gyüiekezetet, mielőtt Scholz Lászlót, az első lelkészt ki­küldte ide a pesti egyházközség _ lel­készkor! lelkészként. A történeti visszapillantás Hank Józsefet, Kör- möczy Ottót, Kiss Kálmánt, Ktemier Károlyt és Pósch Jánost említi a gyü­lekezet régi szervezkedése legbuzgobb világi munkásaiként. Beszámolt a tempiomcpltés történetéről s arról, hogy 1949-ben és 1950-ben á hívek szeretete mennyi önkéntes munkával és áldozattal építette tovább a gyüle­kezetét. A lelkész i-gy fejezte be a tör­téneti visszaemlékezést: »Nagyon megáldott bennünket a mi Istenünk. Adott egységet és bé­kességet belül a gyülekezetben. Évek óta, mind a mai napig adja a klilsü békességet is, úgy, hogy zavartalanul hirdethetjük e város­részben az Isten evangéiumit, építhetjük a lelki templomot Is. Változatlanul a reménység gyüle­kezete akarunk lenni.« Az istentisztelet után közgyűlés kö­vetkezett, amelyen Dezséry László püs­pök üdvözölte elsőnek a gyülekezetei. Azt hangsúlyozta, hogy egy gyüleke­zet önáilósága mindig viszonylagos. Kötve van Istennek való engedelmes­séghez ée kapcsolatba kell lennie az egész egyházzal. Arra intette a gyüie­kezetet, hogy éppen önállósulása idején vegye igen komolyan azt, hogy részt kell vállalnia az: egész magyar evangélikus egyház közös felelős­ségéből, ez a közös felelősség azt írja elő, hogy nagy korszakunk méltó részvevője legyen az evan­gélikus egyház Is, s különösen azt, hogy az emberiség békéjének meg­védéséből egyházunk is kivegye a részét. A pesti egyházmegye nevében dr. Göttche Ervin egyhámogyel felügyelő, a pesti egyházközség nevében dr. Gandy László Igazgató-lelkész, a szom­szédos gyülekezetek nevében Grün- valszky Károly és Rimár Jenő, vala­mint a budahegyvidókl gyülekezet ne­vében Kardos Tibor üdvözölték a gyü­lekezetét. Az egyházközség a közgyűlésen Kárpáthv Sándort választotta íel- ügyelőjévé. BUDA HEGYVIDÉK Budahegyvidéki evangélikus gyüle­kezet (XII., Tarcsay V.-u. 11.) ló én, vasárnap délután 7 órai kezdetei ze.- nés-áhitatot tart melyen igét hirdet Zászkaliczky Pál, fóti lelkész. Közre­működik a budavári evangélikus gyű lekezet énekkara. NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE A nyugat-békési egyházmegye lei­készi munkaközössége február 3-án tartotta rendes havi összejövetelét. Az •igében való elmélyülés után Aranyi József esperes beszámolt a legutóbbi esperesi értekezletről. Sztehló Gábor, a szere te (intézményekről tartott elő­adást. Ezzel kapcsolatban az egyház­megye gyülekezetei vállalták a szarvasi árvaház segítését állandó havi ado­mányok felajánlásával. HALÁLOZÁS Komjáthy Lajosné, született Nemes- Stmonyák Terézia, rövid betegség után január 27-én, Sopronban váratlanul el­hunyt. Az elhúnytban Komjáthy Lajos óbudai lelkész édesanyját gyászolja. ALBERTI A nyugdíjazás folyamán megürese­dett leikészi állásba folyó hó 15-én, vasárnap délelőtt iktatják be Roszik Mihály lelkészt. Az iktatást Válint Já­nos Pest megyei esperes végzi. Nyugdíjas lelkészeink figyelmét fel­hívjuk arra, hogy aki vál'alná a fehér­várcsurgói leánygyülekezet íelkigon dó- zását, a feltételek megbeszélése vé­gett lépjen érintkezésbe a várpalotai evangélikus leikészi hivatallal. Jézus Krisztus olyan Isten, aki­hez gőg nélkül közeledünk, s aki előtt kétségbeesés nélkül hajolunk meg. Pascal MÉRT? Méri hajt az ember embert igába? Mért lesz a testvér sokszor Káinná? Nem volna földünk szebb, jobb, boldogabb, Ha Ábeloknak vérét nem inná? Nincs itt emberibb, méltóbb feladat? Nincs itt elég hely, munkatér, kenyér? Nem szörnyű átok: testvérek volnánk Mégis örökké omlik iti a vér? Hajtsuk igába a természetet, De még áltat se nyögjön miattunk. Erdőt, virágot se irtsunk vakon S plántáljunk újra, ahol arattunk. Ha harcra tüzet feszülő kedvünk: Hívjon tusára föld, viz, levegő, itt legyünk hősök. Itt tegyünk csodát Itt legyen szolgánk a sok vad erő. SZALAY MIHÁLY A gyámmtézeí munkája harc a felelőtlen lélek ellen »Támada Kam Ábelre az 6 aty­jafiára, és megölő öt. Es monda az ür Káinnak: Hol van Abel, a te atyádfia? ö pedig mondá: Nem tudom, avagy őrizője va­gyok-e én az én atyámfiának?« (1. Móz. 4, 8-9.) Ez a Kain-lélek: a testvérgyilkos­ságnak és az érte való felelősség el­hárításának a lelke. Ez a lélek” kísérti ai föld fiait Kain óta mind máig. Nem'- csak az egyházon kívül, hanem azon belül is; nemcsak az Isten oltárától távol élőket, hanem az oltár felé siető- ket is. Káint is az oltár körül forgo­lódva szállta meg ez ai lélek. Nem is csak személyből személyre, hanem éppen úgy gyülekezetből gyülekezetre törő gyilkos és felelőtlen lélek ez. »Csak az öngyilkos és a gyilkos Kain-lélek mondhatja: Mit bánt en­gem a távoli evangélikus eklézsiák sorsa? En készséggel odavetem válla- mat a magunk gyülekezetének terhe alá imádságomban könyörgök érte —, oltártüzét felszítom —, múltját megbecsülöm —, jövendőjét imádsá­gomban Isten elé viszem —, a többire azonban legyen másnak gondja, azok­nak, akik ámellé a másik oltár mellé tömörülnek. Magunknak is éppen elég a bajunk, még mások terhét is nem vehetjük magunkra ... Hányszor be­szélünk mi is így és nem vesszük eszünkbe, hogy ezzel az okoskodással mennyire Kain mellé állunk...« Az Egyetemes Gyá|mintézet elnökének 19t>2. évi jelentéséből vettük ezt az idézetet. Nos, ez ellen a felelőtlen lélek el­len vette fel a harcot egyházunkban a Gyámintézet. Nem ma, már közel 100 évvel ezelőtt. Az Úristen szünte­lenül megújuló kegyelmére mutat, hogy ebben a harcban Gyámintéze­tünket mind máig győzelemről győ­zelemre segíti. Ennek a harcnak a keménységétől és az Isten kegyelmé­ből kapott győzelmek örömétől vissz­hangzott az a jelentés, amely Gyám- intézetünk legutóbbi közgyűlésén az elnök ajakéról elhangzott. Olvasóin­kat ennek a győzelemnek az örömébe hívjuk azzal a reménységgel, hogy a győzelem örömének megosztása után rányílik a szemük a Kain-lélek elleni harc szent komolyságára és részt kér­nek az újabb győzelem kivívásából. Mondanunk sem kell, hogy e harc egyetlen fegyvere a Jézus Krisztus iránti szeretet szolgáló és segítő kész­sége. Lássuk, mit művelt ez a fegy­ver az elmúlt évbenl I. A Gyámlntézet mindenekelőtt ösz- szogyűjtötte, a testvéri segítés erőit. A múlt év folyamán a magyarországi evangélikusok kereken 169.000 Ft sze- retetadománynak a súlyát vetették lat­ba. Nemcsak az tetszetős, hogy ez az összeg mily tekintélyes, hanem az is, hogy milyen jó reménységre jogosító emelkedést jelent az 1951. évi gyám­intézeti gyűjtéssel szemben: csaknem 40,000 forintot. Az emelkedés o23.2 százalék. Honnan került elő a testvéri segítő szeretetnek ez az adománya? Közvetlenül a négy egyházkerület­ből. A múlt évben a Gyámintézet még a régi egyházi szervezet keretei között munkálkodott. A »honnan« kérdésére valamennyire is helyes tá­jékozódást akkor nyerünk, ha az egy­házkerületek népességi arányát és a gyámintézetl erőkifejtés arányát együtt szemléljük. így az alábbi ké­pet nyerjük. Az egyházkerület neve A gyűjtés összege Gyűjtés */,-ban kifejezve Bányai egyházkerület 51,040 Ft 30.7 % Dunánlnneni „ 12,543 „ 7.4 %> Dunántúli ,, 81,741 „ 48.4 % Tiszai „ 22,773 „ 13.5 % 168,997 Ft 100.-% Legközelebb az egyházmegyék és 1—2 kiváló eredményt elért gyülekezet gyámintézeti erőkifejtéséről adunk példaadásul a fentiekhez hasonló képet. A magyarországi görög keleti egyház életéből A magyarországi görög-keleti egy­ház híveit az utóbbi időben újra élén­ken foglalkoztatja egyházuk elneve­zése. A »gorög-keleli« elnevezés az 1888. évi IX. t. c. óta vtan érvényben. Az említett t. c. tárgyalásánál nagy vita volt azon, hogy »keleti orthodox« elnevezést használjanak inkább a gö­rög keleti helyett. Az előbbi elnevezés sokkal inkább felelt volna meg ez egy­ház öntudatának, mint az utóbbi. A »görög-keleti« helytelen meghatározás és alapjában véve éippen úgy vonatkoz­hat a keleti orthodox epyházra, mint az urnáit görög katolikus egyházra is. A »görög« jelző használata azért sem helyes, mert a keleti egyház sohasem használta a nyugati egyháztól való megkülönböztetés céljából a régebben még pogány csengésű »görög« jelzőt, mint ahogy a nyugati egyház sem használta a »latint«. Annakidején az állam katolikus nyomásra nem enge­délyezte nekik az »orthodox«, (igaz­hitű) elnevezést. KA magyarországi keleti orthodoxok fokozatos öntudatosodása, — írja az »Egyházi Krónika« c. görögkeleti egy­házi haviíap —, valamint az a törté­nelmi jelentőségű esemény, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya szétválasztotta az egyházat az állam­tól, és ezzel megteremtette a szó iga­zi értelmében vett vallásszabadságot, azt is eredményezte, hogy mi, keleti orthodoxok is saját nevünkön nevez­hetjük magunkat, nem pedig egy min­denható államvallás képviselői által ránk kényszerített néven. Az »ortho­dox« elnevezés ma már közkeletű lett a mindennapi nyelv használatában és így vallásunkat és Egyházunkat ma már mi is úgy nevezhetjük, ahogyan a világon élő összes hittestvéreink: azzal az elnevezéssel, amely a legjobban fe­lel meg Egyházunk ősi hagyományai­nakA magyarországi görögkeleti egyház tehát a jövőben az orthodox egyház kifejezését akarja használni, mint a világ minden más táján lakó hittestvéreik. * A budapesti orosz pravoszláv egy­házközségnek nagy ünnepe volt ja­nuár 4-én. Ezen a napon szentelte fel Kopolovics Iván adminisztrátor az egyháziközség Lendway-utea 26. sz. alatt berendezett új kápolnáját. A ká­ÉLET ÉS HÁLÁL V alahol messze, fent a hegyek közt, egy ódon kis városban, meghalt egy öreg asszony. Olyan egyedül volt, mint egy magányos fenyő az er­dei tisztáson. A jó szomszédok el­temették, a pap szépen búcsúztatta. Másnap hó esett s az új sír a fehér bundába takarózva oJyan lett. mint a többi köröskörül. Mert a sírok fel - dudorodnak és elsüppednek. A temető meg se moccan, olyan egykedvűen végzi ezt a munkát. De ennek az öreg asszonynak gyer­meke él itt lent, távol a régi hegyek­től. Jó gyermeke, aki nagyon szerette édesanyját. El sem vált volna tőle soha, de a földi létben vannak kiszá­míthatatlan események s azok úgy hozták magukkal, hogy ennek a válás­nak meg kellett történnie. Ismerem a halott anya leányát s mikor meg­jött a halál híre, megfogtam a kezét és próbáltam vigasztalni. Ilyenkor derül ki, milyen nehéz feladat ez. Holott ismerősöm volt a halott is, sze­rettem s becsültem jellemét, egyetlen vagyonát, amely vagyonban osztoz­kodott minden vendége is. Egy tiszta emberről nem nehéz jó szót mondani. A vigasztalás átment az emlékezésbe s eszünkbe jutottak a kedves nyári napok, amikor ott fent, a hegyek feledhetetlen völgyeiben, a nevezetes városban, vendégei voltunk ennek az ányának. A halál mind hasonlít egymáshoz, miként a születések is mind egyfor­mák. Abban a pillanatban, midőn va­laki meghal, másutt valaki a világra jő. Valahol a háttérbeni, ahol az erők és a 6Zámok egybeömlenek, kiegyen­lítődik a halál az élet eseményével. Egyik sem szűnik meg, a két sorako­zik folyvást tart s közben épül a vi­lág. Es az emberi lét megtelik érte­lemmel. Egymásnak adjuk át az éle­tet és a halált. Az élet azért szép, mert mögötte áll a halál. A halál azért nagy, mert mellette nő az élet. Szomorúak vagyunk, mert a halál ne­künk töri le az élet egy darabját, egy emberit, akit szerettünk s akinek szfve értünk dobogott, ahogyan csak az anyai szív dobog. De megvigasz­talódunk, mert az élet tovább folyta­tódik ezernyi ezer szálon. S a halál sem végleges. Elődeink voltak e utódaink előre mennek. Az öreg asszony, miikor élt, egyszerű volt és őszinte. Úgy tűnt fel, nem volt Irigy és nem volt hiú. Ez a szerencsés ember a földön. A vilá- got_ kevélység nélkül fogadta s köny- nyü szívvel vált meg tőle, amikor be­leltek évei. Érzem, hoigy tiltakozna, ha többet frnék róla, mint ami igaz. Vékony vonóval egyetlen húron kell megszólaltatni azt a hegedüszót, amely az élet és- halál ességét mondja. Ml, élők, akik még hátra va­gyunk, nem a halálnak vagyunk itt, hanem az életnek. Hogy építsünk és iavítsunk-azon a helyen, ahol állunk. Az öreg asszony nagyon szerette a szülőföldjét. Nem akart megválni tőle, azért maradt ott. A föld: a ma- go^ földje, a gyökerek földje, a vetés földje. Az ember is ott marad vetés­nek. Hűséges szivektől susognak oly édesen a fák a régi városban, ahol rlinden foronv és fal úgy áll a szél­ijén, megbontnatatlanul, mint az emlé­kezet. Minő kishitűség kellene ahhoz, hogy ne bízzunk hazánkban, a föld­ben, mely dajkált és a múlandót be­lőlünk magába fogadja, hogy újból ringasson s elsúgja egy jövendő kis­fiúnak, amikor lehajlik a fűszálért: Milyen szép az élet! Élet és halál. Ezeregy neved van, fnégis a legiigazibb az, hogy haza. Merre vegyük az utat? Szülőföldem, te egyaránt a völgyekbe hajiasz és. felfutsz a hegytetőkre. Az emberi szív rögeid közt porlik röggé. Jó volt itt élni vagy méltatlan dolog, nem mind­egy. Ládd, az élet nem áll meg egy percre sem' a halál előtt. Egy nemzet szíve szüntelen dobog, amíg van ha­zája. Haldoklók és szülő asszonyok ágyai közt megszaklthata.tlan lánc egy nép élete. Nem vagyunk egyedül. Együtt kell élnünk, együtt kell gondol­kodnunk, egymás kezét kell fognunk. A béke nem csupán a halottaké ai föld­ben, az élőké is. Tedd azzá te is, ti Is, mindnyájan. Minket a cselekvő szeretet ereje emel fel, mint ahogyan a gyermeket az anyai szeretet emléke tartja hasonló szeretetben mások iránt. A haza egyszerre mindenkié,, halottaké, élőké és eljövendöké. A sze­retet ereje épít és szépít a múltba nőve s a jövőt hordozva. Szeretet és béke. Az anyák szere'ete s az alkotó népele békéje. Szalatnal RezsS polnaszentelés után Szent Lithurgla következett, melynek végén az admi­nisztrátor melegen üdvözölte a híve­ket az új kápolna felszentelése alkal­mából. Azzal adta át az egyházköz­ségnek a felszentelt új kápolnát, hogy az abban végzendő istentiszteletek se­gítsék a híveket az üdvözülés útján. Alexlj moszkvai pátriárka áldását adta az új budapesti ortodox kápol­nára és a benne folyó egyházi életre. * Múlt év december 22-én nagy meg­tiszteltetésben volt része aj magyar ortodox egyházaknak. Átutazott Bu­dapesten Nyikoláj metropolis, a Béke Világtanács tagja, aki a népek bécsi kongresszusára küldött szovjet delegáció tagjaként tért vissza Moszk­vába. A Keleti pályaudvaron Kopolö- vics Iván adminisztrátor fogadta a budapesti orthodox lelkészek és más funkcionáriusok társaságában. A fogadás alkalmával — amelyet a szovjet küldöttség tiszteletére a pályaudvar dísztermében rendeztek meg a magyar orthodox egyház adminisztrátora ismertette Nyikoláj inetropolitával a magyarországi ma­gyar és orosz orthodox egyházközsé­gek életét és szükségleteit. GYÜLEKEZETI HÍREK Február 15. Quinquagesima. ötvened vasárnapja. Igék: d. e. Jak. 3:13—17., Máté 23:23—39., d. u. Zsoltár 12. Liturgikus szín: zöld.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom