Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-12-06 / 49. szám
/ EVANGÉLIKUS ÉLET 3> A KÉRŐ ISTEN Nem tudom, hogy akit« e sorokat Olvassák, érzik-e, hogy az idei Advent napjaiban Isten mennyi melegséggel állít meg miniket, amikor azt mondja nekünk, hogy: »Fiami« — Isten ma nem azt mondja, hogy ember ‘állj meg, mert mondani akarok néked valamit. Ez nem a kő táblák parancsszava. Isten nem azt mondja, hogy bűnösök, álljatok meg, mert nem tűröm tovább hűtlen és hálátlan útaitokát. Ez a megszólítás nem az ítélet villámcsapása. Nem tömegek felé száll Istennek a 6Zava, hanem egyenesen felém jön és nekem mondja azt, hogy: fiaim! Ez a szó a szeretet ajkáról való. Mindig azoknak mondják, akiket nagyon szeretnek: a szülő a gyermeknek, a szerelmes a párjának. — Nem dobban meg a szíved, hogy Isten Ilyen közel van hozzád, hogy Isten igy szeret, hogy így szólít meg téged: fiam!? De miért szólít meg az Isten? Nyilvánvaló, hogy aizért. mert kérni akar valamit. — Ugy-e, hogy te ezt az Istent, a kérő Istent nem ismered. Ismered az ajándékozó Islent, aki a csodák gondviselő kendőjébe mindennap betakair. Akitől te szoktál kérni és aki mindig adni szokott kenyeret és Amikor hitében és életében megújul az egyház, mindig újra értékesnek és drágának találja a Bibliát, így volt ez a reformáció idején — mondta a harmadik Deák-téri Este bevezetőjében Zay László, gyülekezeti segédlelkész — és így van ma is. Akikor egymás után láttak napvilágot a magyar bibliafordítások, bizonyítva, hogy az egyház népe az igéből él. Egyházunk mai megújulásának természetes velejárója a bibliával való foglalkozás. A reformáció a nép kezébe adta a nép nyelvén a bibliát, hogy a nép életét szolgálja vele. Egyházunk azon fáradozik, hogy legyen olyan bibliánk, amelyet megért az egyház népe és amely így a megújult egyházon át beszél az emberiséghez. Ezek a szavak adtak alaphangot a Deák-téri gyülekezet nagy igény- nyél kezdett sorozatának gazdag műsorű és színvonalas Biblia-estjéhez. Az ünnepi előadásban Karncr Károly teológiai tanár mindvégig figyelmet keltve és érdeklődés mellett az első bibliafordításoktól a legújabbig végigkísérte a magyar biblia történetét. Idézte Károlyi Gáspár előszavát: »Ha azt akarjuk, hogy az Isten mibennünk cselekedjek, ne légyen mic'őttíink semmi bccsü- letesb az Istennek Igéjénél, annak hallgatásánál, olvasásánál és tanulásánál«. Beszéde befejezéséül ebben a szellemben idézte Augustinus egyházatyát, aki megtérésekor ezt a két szót hallotta: tolle, lege, — azaz: vedd és olvasd! Ezzel a gyülekezethez intézett szóval fejezte be ünnepi beszédét Karner Károly. Az ünnepi beszédet művészi műsorszámok vették körül. Elsőnek Kicsit se csodálkozzunk, ö az, az ókor legnagyobb matematikusa. Róla is hallhatunk, ha figyelmesen követjük a Szenttrás sorait. Igaz viszont, hogy nem tényleges szereplője a bibliánknak, hanem csupán a Prédikátor könyvének írója említi meg. (Prédikátor 9, 13—18.) Mondhatnánk azt is, hogy illusztrációképpen hozza elő az ő mélységesen bölcs alakját, aki kilenc éven keresztül volt képes megállítani a hatalmas római haderőt, amely Syrakusát akarta magának megkaparintani. Nem volt hadvezér, aki emberi életek feláldozásával érte el a maga dicsőségét, hanem eszére, bölcsességére támaszkodva érte el azt, hogy az ellenség oly sokáig nem tudta elpusztítani szeretett városát. Hogy ezt a tény kiolvassuk a nevezett fejezet soraiból, ahhoz egy kicsit ismernünk kell a biblia korában lejátszódó eseményeket. Szóval jobban kell ismernünk azt a könyvet, amely naponként a kezünkben van. Nem is az az érdekes, hogy 'Archlmédeszről hallunk az írás olvasásakor, — hiszen Pilátusról is hallunk ugyanott beszélni —, hanem az, hogy a Prédikátor könyvének írója ismerte, Akárki volt is, — hiszen nem «evezi meg magát —, bölcs ember ^olt, korának művelt koponyája, — Péld. 23 : 26 — kedvest, örömöt és álmokat, boldogságot, karácson yestéi ás üdvösséget. Ismered a parancsoló Istent is, aki két kőtáWát adott a Sinai hegyen és akinek akaratáról, örök törvényéről ma io prédikál a Bibliád. Ismered az ítélő [ßient, akiről meg van írva, hogy egyszer elébe kell állni mindenkinek: 6zenthek és bűnösnek, jónak és rossznak, hívőnek és hitetlennek.- Aki ítélni fog eleveneket és holtakat. De ma a kérő Isten áll ’ előtted. Isten ma a szíveddel akar beszélni és a szeretet szótára van a kezében. Hogy szerethet az Isten és milyen nagy dologról lehet 6zó, hogy a kérő Isten csöndben megéli előtted és azt mondja: »Fiam, add nékem a te szívedet!« Isten a szívemet kéri• — Milyen nagy tévedése volt az embernek, hogy sokáig azt hitte, hogy Isten a világot kéri el tőled. Mintha Isten országának valami külön orezágútja lenne es aki gyermeke kíván lenni, az lépjen ki ebből a világból. Az idei Adventban éppen azt mondja el az Isten, hogy az ö útja ezen a világon vezet keresztül. Nem valami külön felhőkben lebegő tejút az élet útja, hiszen Jézus ebben a világban volt az Isten gyermeke. ,?oó László, az Ifjúsági Színház tagja szavalta nagy hatással Bemé- nyik: A fordító c. versét, Sylvester János újtestamentumi bevezetését és a 23. Zsoltárt, Szenei Molnár Albert fordításában. Még két zsoltár- fordítás hangzott el a műsorban, Bókay János 19. és 150. zsoltára Somoskiivy Jenőné előadásában. Ugyancsak 6 mutatta be Pálfy Miklós teológiai dékán Ezékiel könyve 37. fejezetének fordítását. Nagy taps jutalmazta Somoskövy Jenőné mélyen átélt, művészi szavalatát, mellyel Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába c. versét szólaltatta meg. S mivel a bibliáról nem lehet úgy beszélni, hogy a biblia maga meg ne szólaljon, Magassy Sándor és Magyar László teológiai hallgatók az eredeti Károlyitól az űj bibliafordításig tíz különböző bibliafordításból olvastak fed egy-egy jellemző szakaszt. A prózai részeket gyönyörű zenei számok tarkították. Kaposi Andor énekművész Bach két vallásos dalát énekelte. Máthé Jolán művésznő Bach 53. szólókantátáját, majd Beethoven és Brahms egy-egy dalát énekelte Weltler Jenő zongorakíséretével, megérdemelt, nagy sikert aratva. A Deák-téri gyülekezet sorozatában nem hozott csalódást a november 28-i este. A várakozásnak jól megfelelt műsort ügyesen illusztrálta az eredeti vizsolyi biblia egy példányától az új bibliafordításig kiállított mintegy 25 különféle eredeti biblia. Az .egész est élénk bizonysága volt annak, hogy magyar evangélikus egyházunk bibliás és megújult egyház. Hisszük, nemcsak bizonysága, hanem to- vábblendítőjc Is. aki tisztában volt mindazzal, amit a körülötte lévő pogány világ tanít, felismerte az abban rejlő értékeket, tisztában volt azzal, hogy mi történik kicsiny hazájának szűk határain kívül. Nem soviniszta, aki a maga szűk látókörén kívül nem akar ismerni senkit és semmit. Nem volt »szem-el- letizős«, akit csak a maga kicsiny közösségének problémái izgatnak, hanem képes volt arra, hogy mindazt, amit korának szellemi életében hasznosnak és jónak talált, azt olvasói elé tárja, példaképpen számukra megmutassa. Így került Archlmédesznek, a nagy matematikusnak alakja a bibliánkba. Keresztyénségünknek egyik nagy hibája volt a múltban és néha az a jelenben is, hogy »szent tudatlanság« hirdetőjévé, propagálójává lett. Sokszor kegyes szavakba öltöztetve mondották egyesek, hogy nem kell ismernünk semmit, nem kell tudnunk semmit, ami kívül esik vallási gyülekezeti életünk keretein. Akik így gondolkoznak és élnek, azok gondoljanak arra is, hogy a biblia írója nem tett így, amikor félretéve minden vallási, faji kicsinyességet, megmutatta Archimédesz alakját, hogy tanuljanak az ő példája nyomán a hívek. Vámos József Sokan aizt bittéik, hogy Isten a kincseiket kéri. Hogy abból az óriási gyémántból, amit Isten életnek ajándékozott nekünk, törjünk le egy darabot és adjuk vissza neki jócselekedetben, imádságban, pénzben és templomi órában, Isten evangéliumában mondila el, hogy nem ezt kívánja az emberitől. Nem gyümölcsöket kér az embertől, hanem magát a fát. Nem égy külön kis szobát, kápolnát az em- ber_ szívében, hanem az egész szívet kéri. Egy kicsi gyermek, akit naggyá nevelt az a sok ajándék, amit az édesapjától kapott, , ezt kérdezte egyszer: mit adjak én ezért a sok mindenért? Az apa így felelt: csak egyet kérek — a szívedetl Cs’ak azt akarom, hogy szeress! — Isten ma a szivemet, az el hid egűit szívemet ikéri, amikor azt mondja: »Fiam. add nékem a te szívedetl« —• Istennek ebben a kérésében benne van az Is, hogy a szivemet úgy kéri, ahogy "Van. — örömeivel és gondja i- va'l, bűneivel és könnyeivel. Nem parádés és nem ünnepi szívet kér, amit áhitatássá hangol fel a vasárnap, ha» nem azt a mindennapi, elfáradó és botorkáló, sokszor remegő és fájó szívet, amelyik sírva dobog át a bűneinken és az életünkön- ügy hív ás úgy vár miniket, ahogy a szeretet ölel át, ajiögy a szeretet szokta hallgatni a szívünk odastmuló zakatolását. Isten a Jézus keresztjénél ingyen, kegyelemből igy ölel át és így csókol át újra gyermekké: »Fiam, add nékem ai te szívedet!« Istennek ebben a kérésében benne van az is, hogy azért kéri a szivünket, hogy visszaadja. — Megtisztítva, megszépítve és megbékítve. Gazdagon, fényesen és boldogan. Az édesanya azért hajó] a bölcső fölé, mert tele van a szíve szeretettel és ebben az aranyos fényben meg akarja fürdetni a gyermekét. A szerelmes azért mosolyog olyan boldogan a> párjára, mert egyetlen nagy boldog mosoly az élete és kell egy másik, akinek ezt odaadja, akinek a szeme és a szíve tükrözi majd az örömét. Mert a 6zere- tethez, a. csókhoz, a bol (fogsághoz és az üdvösséghez mindig két 6zívre van szükség. Isten ezért kéri a szívedet. Hogy magához szoríthassa. Hogy elmondja, hogyan adta- oda magát a kereszten, hogyan készített nekem helyet ai szívében és örök otthonában. Hogy elmondhassa, mennyire szeret. Ezért kér ma: »Fiam1, add nékem a te szívedet!« — . Az Advent nem hangulatos ünnep, nem durva parancs, hanem boldog találkozás. Amikor a Krisztus keresztje előtt Isten téged megtalál és te Istenire rátalálsz. Az igazi Advent egy kérésből és egy mozdulatból áll. így is mondhatnám: két vallomásból. Isten eléd áll, föléd hajó! és azt mondja: »Fiam, add nékem a te szívedet!« — És várja a vallomásod: igen, én a szívemet néked adom boldogan, örökre. Friedrich Lajos KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK CSEHSZLOVÁKIA A Csehtestvér Evangélikus Egyház október utolsó napjaiban tartotta Prágában tizenegyedik zsinatát. November 1-én ért véget a zsinati ülés, amely nagy látogatottságnak örvendett. A zsinat elfogadta egy új egy- házsz er vezeti törvény javaslatát, amelyet most kiegészítésekkel és javításokkal ellátva küldenek szét az egyes gyülekezeteknek megítélés és vélemény nyilvánítása végett. A zsinat törvényt fogadott el, hogy a Cseb- testvér Ev. Egyházban teljes jogú lelkipásztor! munkáit végezhet a hittudományit képesítésű nő is. Elfogadtak továbbá olyan javaslatot is, amely a presbiterek lelkipásztort funkcióját teszi lehetővé az egyetemes papság elve alapján, továbbá egy új fegyelmi rendet és új választási törvényt. Néhány felmerült javaslatot átadtak véleménynyilvánításra a teológiai szakbizottságnak. Az egyház béke-feladatairól a zsinaton nagyhatású előadást tartott Hromádka professzor. Az időköziben elhuny* dr. Dohács zsinati elnök helyett elnökké választották dr.Hrejsa-t. A zsinaton több jelentős előadás és felszólalás hangzott el, többek közt az Egyházügyi Hivatal elnöke, Plihal részéről. Megállapították, hogy az elmúlt esztendőkben a Csehtestvér Egyház megerősödött. Több lelkipásztora van, mjnf a régi Csehszlovákiában volt, persze több hívője is. Az egyház vette át a volt csehországi német evangélikus egyház templomait és imaházai*, ami új feladatok elé állította főleg a volt német Szudéta-vidéken. A prágai Comenius-teológiai karon ma jóval több a teológus, mint bármikor volt. A zsinatot dr. Hájek zsinati szenior imája és áldása fejezte be. Deák-téri Esték III.: A vizsolyi bibliától az új bibliafordításig ARCOK A BIBLIÁBAN ARCHIMÉDESZ Lelkósziktatás Újcsanáloson Felemelő ünnepség keretében iktatta be hivatalába Moravcsik Sándor, Borsod-hév esi esperes Nikodé- miisz János meghívott lelkészt november 15-én, aki a 35 évig egyfolytában Ojcsanáloson szolgáló s most nyugalomba vonult Tavassy Zoltán örökébe lépett. Az újesanálosi evangélikus élet nyomaival 1817 óta találkozunk. Akkor még a Hernád mindkét partján terült el a virágzó község. 1865-ben hatalmas felhőszakadás következtében a Hernád folyó megáradt és a pusztító árvíz néhány óra alatt elmosta a község falait. A község népének nagyobb része a csanálosl dombok biztonságot nyújtó vonala mögé telepedett, a kisebbik rész a régi helyen maradt, így keletkezett Ö- és Újcsanálos. Három év leforgása alatt a nagy csapós után felépült a református és az evangélikus templom. Nem tett bele 40 esztendő s a két egyszerű építmény helyére két gyönyörű, sudártornyú templom épült a faluba vívó or« szágút két oldalán közvetlenül egymás mellett. Az evangélikus és református gyülekezet, templomaik egymás mellé építettségét szimbólumnak tekintve, példamutatóan összetart. Ez kitűnt abból is, hogy az új evangélikus lelkész beiktatásán sok helyi református hívő vett részt. A beiktatáson részt vett a helyi tanács elnöke is. Mind a templomban, mind a sze- retetvendégségen ott volt Tavassy Zoltán is, a gyülekezet nyugalmazott lelkésze, aki 35 évet szolgált az egyházközségben. Megható volt, amikor a becsülettel hordott lel- készi pásztorbotot átadta utódjának, Nikodémusz Jánosnak. Isten áldása legyen a gyülekezeten és új lelkészén. Szombat esti közös imádságunk ISTEN TEKINTETE És. M, 1—2. SZŰK HAJLÉK az Isten számára, ha a templom csendjébe akarjuk beszorítani. Az ég és a föld teremtőj ének nem pogányos bál- ványkultuszra, nem üres ceremóniára és nem e' ipo-tt vallásos frázisokra van igénye, hanem hitre és életre. nn AMIKOR ISTEN RÁTEKIN- 1----IxETT az emberre, az egész világ ra tekintett rá. Amikor szerette az embert, úgy szerette e világot, hogy mindenkiért adta Krisztust. Szeretelének munkája állandó. A md világunkra is rátekint és üdvösséget, igazságot és békességet akar és munkál benne. VALLJUK. MEG, hogy gyakran megelégedtünk a külső istentisztelettel és sokáig csak formákban éltünk egyházi életet. ADJUNK HALAT Istennek kegyelmes rcánktekintéséért, a Krisztusban megjelent üdvösségért és szotgálatba hívó szaváért. pj-jAZ Adventi idő a feikészü-----lés ideje arra, hogy Krisztust szív ünkbe zárva jól szolgálhassuk öt, Ez a szolgálat arra irányul, hogy rajtunk keresztül Isten felsegítse mindazokat, akiknek boldogságuk hiányos, lelkűk megtört és életük rászorul arra, hogy igazán emberi életté legyen. ISTEN EGYHAZA akkor tölti be feladatát, ha mai világunkban képviselni tudja Istennek ezt. a tekintetét és hitével és munkájával tolmácsolja az üdvösséget, az igazságot és a békességet. KÖNYÖRÖGJÜNK igazi ádventi felkészülésért; szolgálatunk hűséges végzéséért, hogy minden embernek és az egész világnak szolgálhassunk Isten akarata szerint békés, boldog és örök éleiért, lankadatlan hittel, BIBLIA-OLVASÓ December 6. Vasárnap. Hab. 2:20, I. János 2:28, Ezen a héten nyomatékosan és határozottan arra hív fel minket minden ige, hogy eljő az Űr Jézus Krisztus az idők végén, amiképpen megjelent az idők teljességében is a próféták és Isten szent emberei által megjövendölve. Készüljünk az Ö fogadására mindnyájan, hogy ama napon meg ne szégyenüljünk. Olvasd még: Jel. 1:9—20. — És. 66:10—14. — Ján. 14:26. December 7. Hétfő, Zsolt. 119:45, FU. 4:5. Nem tudjuk, mikor jő el a mi Urunk, de bizonyosan eljő. Ezt pedig senki sem tudja. — Úgy éljünk, ftogy elnyerhessük a boldogságot, amelyet az Ür készített az övéi számára. Az az Űr, akit mi Istenünknek vallottunk és Akiben mi hittünk Jézus Krisztus által, nékink Is mondhassa, »én népem« vagytok és »örököljétek az országot«. Olvasd még: És. 26:1—12. — Hoseás 2:21—22. — Ján. 14:26, December 8, Kedd. És. 12:5, II. Thess, 1:10. Ügy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyel Atyátokat«, (Mt. 5:16.) hagyta meg Jézus Krisztus Urunk a hegyi beszédben tanítványainak Az Űr neve akkor dicsőíttetik meg bennünk és általunk, ha mi Istent teljes szívből szeretjük és felebarátunkat, mint magunkat. Ebben teljesedjék ki a mi földi életünk, minden keresztyéni cselekedetünk. Ezt várja tőlünk a közeledő adventi fejedelem, Jézus Krisztus, a Megváltó. Olvasd még: II. Thess. 3:1—5. — Jóéi 3:1—5. — Csel, 2:1—4, December 9, Szerda, I. Mózes 2:16,' 17, II. Kor. 5:10. Isten az életet jelentő és kegyelmet magában foglaló drága evangéliumot adta, hogy t. i. Jézus Krisztusban megtartja a bűnöst, ha teljes szívvel hisz Benne és Hozzá fordul újólag, naponként. — Legyen ez a mostani adventi időszak drága alkalom az Űrhöz való odafordulásra, megtérésre. \ Olvasd még: Jel. 2:1—5, 7. — Ámós 9:11—15. — Csel. 15:13—18. December 10. Csütörtök. És, 30:15., I. Ján, 4:17, Az eljövendő Krisztus, Aki élőkön, holtakon ítéletet tart, mennyei dicsőségében jelenik meg. — 0 lesz az ítéletben is mentsvárunk. Benne van bizodalmunk. Ö az egyedüli Szószólónk és Közbenjárónk az Atyánál. Mi az örökké való Szeretetben, Jézus Krisztusban bízunk, azért lehet bizodalmunk az ítélet-napjához is. Olvasd még: Aggeus 2:1, 3—9. — Mikeás 4:1—5. — Luk. 24:46—47. December H. Péntek. I. Kir. 17:16, Hóm. 8:32. Amikor mi advent idején Jézus Krisztusra gondolunk s a bethle- hemi jászolbölcsőben ringatott kis gyermek-Jézusról — valamint a Róla szóló kedves elbeszélésekről hallunk, akkor mindig előttünk álljon a szenvedő és bűneinkért kereszthalált szenvedett Megváltó is. így lesz teljes az örömünk, adventét, az Űr érkezését váró keresztyén reménységünk és boldogságunk. Isten nékünk Jézus Krisztusban mindent odaadott, életet, örök üdvösséget. Olvasd még; Jel. 1:4—8. — Mikeás 5:1—4/a. — Luk, 2:4. i December 12, Szombat. Józané 2403., Ján. 1:12. Isten gyermekei vagyunk. Nem a beképzeltség mondatja ezt velünk. Isten kijelentése alapján, boldogan, hitből vallhatjuk ezt. Isten pedig a Jézus Krisztusban szerető mennyei Atyánk. Olvasd még: Jel. 3:14—22. — Aggeus 2:3—9. — Jel, 21:22, — És, 40:1—8, Sstehlo Mátyás
