Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-22 / 47. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET % „Tartsd meg közöttünk a gyülekezetét Amikor, ezelőtt néhány héttel, fcgyütt elindultunk erre az útra, liogy egyik régi szép énekünk verssorainak fonalán végiigelmélkedjünk egy isten- tisrtelelet, megállapítottuk, hogy »ez a kérdés: mit jelent nekem az isten­tisztelet, a templom, szorosan együvé- tartoziik azzal, hogy mR jelent nekem a gyülekezet. Mert hiszen ezért me­gyünk templomba, ezért gyülekezünk össze istentiszteletre, hogy gyüleke­zetté legyünk. Hogy Isten elvégezhesse rajtunk, bennünk, közöttünk, álta­tunk nagy müvét: igéjével és szent; ségeivei mindig újra gyülekezetté hívjon el, formáljon és szente'jen még bennünket. Igen, mindig újra. Ahogy a Kátéban Luther arra int, hogy a bennünk levő ó embernek na­ponta vízbe kell fulladni 6 naponta új embernek előjönni, vagyis na­ponta- meg kell térnünk Urunkhoz és Atyánkhoz, úgy a gyülekezet is mindig újra Isten teremtő, újrateremtő cso­dálatos cselekedetének műve. Ahogy megszólal a harang, megzendül az orgona, feltárulnak a templomajtók,— Isten hívogató két karja tárul ki, az ö szava szólal meg: jöjjetek énhoz- zám mindnyájan... Azért megyünk a templomba, hogy szétszórt, megfá­radt és el hidegedéit szívű, osüggeteg és hitetlen emberekből ismét újra gyülekezetté legyünk s Isten Lelke elíöltsön berniünket erővel' és békes­séggel, örvendezéssel és bizakodás­sal, reménységgel és szeretettel: hogy Isten népe legyünk, az ö gyermekei és szent serege, felkészítve és elindít­va minden jóoselekedetrc. Igen, mert Isten nem azért gvüjt össze ben­nünket egy-egy órára hogy vala­mely kegyes és langyos lelki fürdő­ben részesítsen, hogy elvonjon egy időre a világ zajától s elandalít­son valami valótlan és élettelen ábrándozásba, hanem azt akarja, hogy gyülekezette formáltatva visszainduljunk az életbe, a vi­lágba s éljünk, szolgáljunk, vilá­gítsunk és tanúskojunk ott, mint az ö gyülekezete. Hogy legyünk só és Világosság, he­gyen épített város & kovász azzal, amit kaptunk, azzal, amik vagyaink, öróla tanúskodva, szívvel, szájjal, élettel. Elhangzik az áldás, kimenőre szól az ének, feltárulnak a templomajtók és özöniiik kifelé a gyülekezet. »Tartsd meg közöttünk a gyülekeze­tétle Igen, most dől el, hogy hiába volt-e templomi árasunk, az igének csak hallgatói voltunk-e, vagy meg­tartói is leszünk? Etszéledünk-e há­zainkba, családjainkba, munkahe­lyünkre — s viszünk-e magunkkal valamit: megmaradunk-e gyü.ekezet- nek? Mit viszünk haza uíravalóul, egy hétrev-ailóul? Valaminek vége van: az istentiszteletnek. S valami elkez­dődik: a hétköznapok élete, család­ban, otthonban, utcán, műhelyben, be- tegségben és egészségben, örömben és bánatban. Indulsz hazafelé. Hogyan mégy haza? Mire gondolsz s miről beszél­getsz útközben? Eltölt-e még az, amit hallottál, vagy már újra betölt saját szíved lármája, amitől loten meg akart szabadítani? Meglátszik-e raj­tad, hogy honnan jössz, amint belépsz az otthon ajtaján? Tudom, hogy magunktól mindez nem telik. Kérnünk kelt, de kérnünk lehet és ha kérjük, valóra válik: »Tartsd meg közöttünk a gyülekeze­tét!« — r — ARCOK A BIBLIÁBAN (EBED Jeremiást piszkos, sáros börtönbe vetik. Akik tanúi e gyalázatos csele­kedetnek, szenvtelentil nézik, vagy maguk is helyeslik azt, amit vele tesznek. Ha véletlenül akadna közöttük, egy is, akinek szíve mélyón sajnálat van a szerencsétlen iránt, nem mer szól­ni, mert fél attól, hogy ő is hasonló sorsra jut, mint a próféta. Gyáván megbújnak a tömegben, cinkostár­saivá válva azoknak, akik Jeremiá­son keresztül az élő Isten akaratát gyalázzák meg. Egy ember mégis akad, aki meg­könyörül a szánalomraméltó foglyon és aki igazságtalannak érzi azt, ami azzal történt. Nem Ismerjük a nevét. Egyszerűen Ebed Meleknak, a ki­rály szolgájának hívják. Amolyan inas, aki a király kényét-kedvét szol­gálja ki. Még csak nem is tagja a templomi gyülekezetnek, hiszen ide­gen, szerecsen, olyan ember, akit csak úgy eltűrnek maguk között a nép vezetői. Mint ilyennek pedig vajmi kevés fogalma lehet arról az Istenről, akinek nevében a próféta beszél és szenved éppen emiatt fog­ságot. Pogány, a hivatalos vallási felfo­gás szerint. Olyan ember, akinek nincsen semmi reménye arra, hogy a választott nép számára Ígért üdvös­ségben részesüljön. Olyan ember, aki ki van rekesztve mindenféle kö­zösségi életből és akinek még annyi joga sincsen, hogy belépjen a temp­lom belsejébe. A szive azonban tiszta. Tisztább mindazoknál, akik körülötte van­nak, akik hívőknek képzelik magu­kat és közben vagy üldözői Jere­miásnak, vagy pedig nemtörődöm­séggel szemlélik annak sorsát. A próféta ellenségei elvonulnak, mint akik jól végezték a dolgukat. Közben bizonyára arra gondolnak, hogy milyen kegyes dolgot cseleked­tek, amikor ezt a lázadozó embert a hűvösre tették. Nem sokkal utána a templomi gyülekezetét megszégyenítő dolog történik: Ebed Melek jelenti a ki­rálynak, hogy mi történt a prófétá­val. Itt azonban nem áll meg, ha­nem kieszközll azt, hogy bocsássa szabadon Jeremiást, kockáztatva azt, hogy kiesik urának kegyeiből. MELEK) Azután saját maga megy érte és saját kezével emeli ki a bűzös odúból az agyongyötört foglyot. Néki drága az az ember, akit Je­remiásnak hívnak, aki számára — talán sokszor érthetetlen módon — beszélt Istenről, aki minden ember­nek Ura és annak parancsairól, ö érezte, hogy ez az ember igaz em­ber, aki nem érdemli meg a szen­vedést, hanem szabadság kell néki, hogy tovább intsen, vigasztaljon, hogy továbra is hirdesse az igazsá­got. így lesz Ebed Melek — a király szolgája — az Isten szolgájának megmentőjévé. És ez a kicsiny kis hit, ami ilyen nagy dologra volt képes, még a leg­nagyobb pusztulásban is menedéke Ebed Meleknek. Ö nem pusztul el a város lakóival együtt, azokkal, akik kinevették Jeremiást. Élve marad »mert bizodalma volt az Urban.« Élve marad, mert kicsiny hitével tudta azt, hogy mit kell cselekednie! Hová lettek mindazok, akik Je­remiást a börtönbe vetették? A ne­vüket sem jegyzi fel az írás. Sokat tanulhatunk tőle. Megtanulhatjuk azt, hogyan kell Isten szavának hirdetőit megbecsül­nünk. Megtanulhatjuk azt, hogy minden embert szeretnünk keli, mert Ebed Melek mindkettőt meg­tette megszégyenítve korának gyü­lekezetét. Vámos József A BOLDOG HAZASSAO A templom egyik csendes sarká­ban idős házaspár ült, kéz a kézben. Mintha csendesen beszélgettek vol­na. Közelebb tépve meghallotta va­laki. hogy előbb a férfi , azután az asszony beszélt. A házassági eskü szövegét mondták halkan. Az ősz asszony elpirult. amikor észrevette a közeledőt s szerényen így adta magyarázatát a /pallótlaknak: — 43 év óla élünk házasságban. Minden házassági évfordulón eljö­vünk ebbe a templomba, ahol egy­kor esküdtünk s elmondjuk egymás­nak újra a házassági eskü szövegét. Csak úgy, emlékeztetőül. Az emlé­kezésünk mindig békességet hozott. Vasárnap. 1953. november 22-én este VaS órakor a NAGY MESTEREK — NAGY MÜVEK sorozat III. hangversenye a fasori evangélikus templomban (VII. GorklJ-fasor 17.) KANTÁTA-EST ELŐADÁSRA KERÜL: Händel G. Fr.: 0 Uram árva lelkem Kuhnau J.: ügy vágyom én Krisztusommal lenni, kantáták Hände) G. Fr.: F-dur orgona verseny Telemann 0.: Jöjj népek Megváltója, ádventi kapláta KÖZREMŰKÖDIK: , - s Molnár Éva (szoprán), Uher Zita (alt). Réti József (tenor) Rlssay Pál (basszus), a Fasori Evangélikus Énekkar, Zenekar, Peskó György (orgona kontinuo). Vezényelnek: Peskó Zoltán és Rozsnyay Zoltán. Orgonái Peskó Zoltán. Amerikai lelkész beszámolója Európáról Bradley Skinner, az ohiói protes­táns lelkészi szövetség elnöke nem- reg tért vissza Amerikába többhetes európai útjáról, amelyet harmincegy lelkész társaságában tett meg. Beszámolójában, amelyet a minap tartott meg,, főleg azt hangoztatta, hogy a nyugateuröpai országok né­pei, politikai pártállásra való tekin­tet nélkül, csaknem egyöntetű aggo­dalommal figyelik McCarthy szená­tor működését. Angliában konzerva­tív és munkáspárti vezetők azt mondták neki, hogy McCarthyban mindenki diktátorjelöltet lát. Franciaországban és Németország­ban emellett mélységes hatást vál­tott ki a Rosenberg-házaspár kivég­zése — mondotta Skinner. — A ki­végzést csaknem mindenki elítéli Európában. Skinner ezután a Marshall-tervről beszélt. Olaszországban (amelynek több mint hárommilliárd dollár se­gélyt adott Amerika) a nyomor irtó­zatos. A munkások tíz százaléka ál­landóan munka nélkül van. Egyes városokban, mint például Nápoly­ban, a munkát kereső emberek egy- harmada képtelen valaha is munká­hoz jutni. A SZERETETSZOLGÁLAT HÍREI A BUDAPEST-JÖZSEFVAROSI gyülekezet a Rákóczi-úton ezévl első szeretetvendgségét a dlakónia jegyében tartotta. A szerctet- vendégségen Intézményeink életét vetítettképekben ismertették. Az of- fertórlumot a munka javára aján­lották fel. NYÍREGYHÁZA—SALAMONBO- KOR. A salamonbokorbeli hívek egy szekér adományt küldtek a nyíregy­házi Film-otthonban ápolt és nevel­kedő 26 leánykánknak. Burgonya, kukorica, káposzta, dió, alma és sok egyéb jóval töltötték meg a kam­rát. Még nagyobb öröm volt azon­ban a leányok számára az, hogy ez a szekér kivitte őket a Salamonbn- korba, ahol a hívek csendesnapján az összegyűltek előtt a leánykák éne­kelhettek, szavalhattak cs szemé­lyesen is megköszönhették az ado­mányt. Feledhetetlen a szeretet, de kitörölhetetlen a gyermekek szívó­ból az a kapcsolat Is, mely a gyü­lekezet és az otthon között kiala­kult. OKTOBER HÓNAPBAN igen sok adományt kaptunk. Minden ado­mányt hálás szívvel köszön a dia- kóniai osztály. Különösen köszön­jük a gyülekezeteknek havi gyü­lekezeti blbllaóráin gyűjtött rendsze­res adományát. Ez a bibliaórákon történő hasd rendszeres megemlé­kezés a gyülekezetekben, munkánk­nak erőcsalornája. Ezen keresztül ad Isten nekünk imádkozó, ránk­gondoló híveket, kiknek hite nélkül a munkát folytatni nem tudnánk. Kérjük Istent, hogy egyházunk min­den gyülekezetében tartsanak ha­vonta egy-egy Ilyen dlakóniai bibliaórát. ahol úgy Imádságban, mint adományokban hordozzák a munkát és keresztyénségük is életté válhat. MÉZZEL ÉS KALÁCCSAL Az éj sötét volt és a dolgok némán, feketén dermedeztek. Néztem a csorba holdkorongot és féltem tőle, mint a gyermek. Oly sárgán lobogott az égen. mint csonkig égő gyertuaszál. Reszkettem és a szívembe néztem: és visszanézett a — halát... De egyszerre megjött a hajnal! Es elöntött mindent arannyal! Fénylett, szikrázott minden szeglet, minden áttetsző és meleg tett. Lelkem is bátor, tiszta, boldog! Es úgy ragyogtak fel a dolgok/ Ahogy Jézus mosta fehérre. Kis életem mitől is félne? Dalolni kell most s elseperni minden lomot mosolygó szájjal, s a reggeli mézzel s kaláccsal szívemet is elibéd lenni... ' Pécsi Erzsébet Luther az Egyház egységáréi »Hogy mindnyájan egyek legyenek.. .­János Evang. 17:21. Krisztus főpapi imádsága hatal­mas Ígéret a hívőnek, hogy ő az egész kercsztyénséggel egy test. Ez pedig azt teszi, hogy ami néki öröme és fájdalma, az öröme és fájdalma az egész testnek is. Nemcsak egy-két szent, hanem égen-földön minden próféta, vér­tanú, apostol — valamennyi keresz­tyén vele szenved és győz, érte ha­dakozik, őt segíti, védi és menti, Ál­dott eserevlszony ez, melyben a test hordozza a tag minden szükségét, búját-baját, viszont a tag is részes a test minden javában és erejében. Fűihez azonban bit kell. A LEGJOBB ÉVEK Középkorú ember — mondják ró­lad, aki a 40—55. éveidben jársz. Életed figyelemreméltó és fontos idő­szakába léptél. Még mindig úgy ér­zed, hogy előre mégy s fölfelé. A leg­jobb éveidben jársz, munkabírásod teljében. Családod van. Otthonod ki­egyensúlyozott, gyarapodó. Telve van a tieiddel a szíved. Egyre inkább be­leveted magad a közügyekbe, a nyil­vános szereplésbe. Buzgalmad magá­val ragad. A lelki érlelődés fiatalos útját elhagytad, a lelked ügye hát­térbe kezd szorulni. Ha keresztyén ember vagy, egyre inkább kinyílik előtted a világi gon­dolkodású emberek életé. Ifjúkorod világából kikoptál s immár ez utób­biakkal jársz. Látásod fátyolos lesz. Kissé szomorú vagy. Ez az élet — mondod — s nem veszed észre, hogy lassan természetessé válik sok ab­ból, amit Isten igéje bűnnek nevez. Életed ezen időszakának vele- 1 járója, hogy kezdesz visszafelé tekin­teni. Emlékezel. Különösen, ha férfi vagy, kezded kutatni, mit is adott neked valójában az élet. Megkísért a gondolat, hogy összehasonlítsd ma­gad azokkal, akik jobban boldogul­tak, mint te. Gyakran ez az össze­hasonlítás belső károdra válik. El­kezdesz az éned körül forogni. Irígy- gyé válsz és megkeseredetté. De a középkorú ember nem csak a lelki meghidegülés veszélyes idejét éli szükségképpen. Ilyenkor köszön­tének rád a meglátogatás napjai is. Ebben az időben gyakran csőstül utolérnek a megpróbáltatások. El­eddig halogattad vagy túltetted ma­gad rajtuk. Most a szemükbe kell nézned. Most áll eléd pl. a betegség. Nem úgy, mint ifjúkorodban, amikor természetes volt, hogy gyógyulsz, ha­nem úgy, mint valami kérlelhetetlen eljövendőnek halk köszöntése. Most megismered ennek a halk köszön­tésnek a nyomán kelt belső, nagy, néma csöndet. Azután a környeze­tedben megdöbbentő halálesetek fi­gyelmeztetnek, hogy a maga igazi fo­kán értékeld az élet erejét. Ezekben a megfontolásokban sokan jutottak már életszemléletük válságához, amelyben feltették a kérdést: vég­tére is mi az élet igazi alapja és célja? Ezekben a kérdésekben köze­ledik hozzád Isten. Világosságot dé­rit és határozott döntésre késztet. Az igazi élet megújulására vezet, ahol megtalálod életed biztos tartalmát és célját. Nem tette könnyűvé az életemet, de meggazdagította s ez megéri — mondotta valaki, aki életének dere­kán vallott, arról, hogy ki neki a Krisztus. Heimer Virkkunen nyomán finnből Koren Emil Szombat esti közös imádságunk AZ ISTEN CÉUA Es. 35, Isten azt akarja,, hogy a bűn kö­vetkezményeinek még nyoma se maradjon a világ életében. Az A'ltala ígért és munkáit örökéleiben ezért megszűnik minden testi elváltozás és az ember egészséges lesz, A test maga egészében szolgálja az ember javát és Isten dicsőségét. @ Isten célja az is, hogy az ígéret valóság legyen és az ember igaz­ság s boldogság iránt való vágya tel­jesedjék, Az élet pusztáit üdítővé te­szi és a jelentben élvezhetővé az előre VALLJUK MEG, hogy gyakran hűtlenek vagyunk Isten céljához és megfeledkezünk arról, hogy ö igazat és egészségest akar. ADJUNK HALÁT Istennek, amiért ígéreteit mindig újra hir­deti az evangéliumban és meg­5—10. csalogató délibábot, A földi élet hiá­nyait Isten be akarja tölteni. S Az is az Isten célja, hogy az egész teremtett világ békességben éljen egymással. A teremtettség akkor ott­honos az Isten teremtette világban, ha nem egymás ellen való acsarko- dásban, hanem örömteli békességben él egymás mellett. j 4 I Ez a cél, ami felé vezet az Isten. !----'imádkozzunk és dolgozzunk érte, hogy valóban legyen tóvá a délibáb, valósággá az Ígéret. győz arról, hogy hü marad Ígére­teihez. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy egy- házunk és magunk előbbre segí­tői legyünk Isten célja valösulá- sának a világban, s ezért hlgy- gyünk evangéliumában és szolgál­juk öt imádságos és szorgalmas A í 19 í BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: LUKACS 12:35, November 22, Vasárnap. Dán. 6:26, Rom. 14«. Az egyházi esztendőnek az utolsó hete a nagy elmúlásra is figyelmez- tet bennünket. Legyünk készen és várjuk Urunkat, Aki örökké megmarad. Győzött a halálon Is s bennünket az új égbe és új földre akar bevinni, hogy örökké Vele legyünk. A zsoltáríró szavaival ml is könyörögjünk! hogy mostani életünket Isten akarata szerint éljük. Olvasd még: Es. 65:17—19, 23—25, Zsolt. 90:7—17. November 23, Hétfő . - L Móz. 28:15, PH. 3:1«. ...Legyenek derekaitok felövezve... Urunk kegyelme körülvesz bennünket, kísér, őriz és alkalmassá teszi az Ö akaratának cselekvésére, a világosságban járásra. S így, mint józan és éber szolgák élünk s Urunk megjelenése nem talál készületlenül. Járjunk »Lélek szerint«, mert Jézus Krisztusban vagyunk és nincs kárhoztatásunk! Olvasd még: I. Thessz. 5:1—11, Róm. 8:1—11. November 24. Kedd. Zsolt. 73:1, Rém. 5:81. . ^ ’ • szövétnekeitek meggyújtva... Enné! a világosságnál kérhetjük »Tiszta szivet teremts bennem óh Isten ...« Ha ezt kérjük, a kegyelem munkálkodik bennünk s mint fiák közeledünk Istenhez. Az ö Lelke vezet s így nem leszünk könnyelműek, nem vetjük el örökségün­ket — a fiúságot — mint Ézsau tette. Olvasd még: Zsid. 12:12—17, Róm. 8:12—17. November 25, Szerda. Jób, 39:34—37, Thessz, 4:11. A várakozó szolga — elnémult szolga. Nem védi magát, nem han­goztatja önigazságát, hanem csendben van és hallgat az Ur szavára és közben munkáját, küldetését is csendben végzi, munkálkodik. Élete vá­gyásásban folyik. * Olvasd még: Márk 13:33—37, Róm. 8:18—23. November 26, Csütörtök. Zsolt, 2*:i«, f. Kor, 15:4. . , ,A halál felé megyünk, de nem reménytelenül, kétségbeesve, hanem bízó hittel, mint akik tudjuk, hogy Jézus Krisztus megtörte a halál hatalmát s rámutat a diadalmas életre. A hű szolga felé hangzik az örömüzenet... menj be a te Uradnak örömébe... Ez a reménység már most valóság számunkra a Szentiéleknek a mi életünkben megnyilvánuló bizonyságtétele által. Olvasd még: Mt. 25:14—30, Róm. 8:24—27. November 27, Péntek. I. Kir. 8.-66, I. Pét. 4:11. Várni mindig nehéz, de beteljesedni annál nagyobb öröm, Isten nem­csak a kezdetet, hanem a véghezvitelt is munkálja. Elhív, megigazít, meg- dicsőit — ezt ígérte, meg is cselekszi. A gyakori erőtlenség, bűneink lá­tása miatt nem szabad kétségbeesni, bizodalmunkat eldobni, mert hű az, Aki ígéretet tett, Ö folytatja s be Is fejezi, amit bennünk elkezdett. Olvasd még: Zsid. 10:32—39, Róm, 8:28—30, November 28, Szombat. Jer. I«, Ftlemon 1:25. Utolsó nap, csodálatos kegyelmi ígéret. Minden ige előre mutat, és isten cselekedetéről beszél. 0 tisztítja meg ajkunkat, hogy az ige hordozói legyünk. 0 árasztja ki kegyelmét, Q ad új szívat, új lelket, bűnbocsánatot és életet. Mindenhol Ö ajándékoz meg bennünket. Lezáruló egyházi esz­tendő, utolsó nap, reményteljes holnapot és kegyelmet hirdet. Olvasd még: Zsid. 12:22—29, Róm. 8:31—39, Jer, 31:31—34. Varga György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom