Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-11-15 / 46. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET % Orgonaavalás TápiószentmárIonban November 8-án avatták fel a tápió-. szentmártoni gyülekezet újjáépített orgonáját. Az ünnepi istentisztelet Válint János esperes orgonaavatási beszédével kezdődött. Az esperes a zsoltáríró szavaival buzdította a gyülekezetét: Énekeljetek az Űrnak új éneket. Az áldás elhangzása után az újjáépített orgonát Peskó Zoltán orgonaművész mutatta be a gyülekezetnek. Az ő vezetésével, az egész gyülekezet felállva, hálatelt szívvel énekelte el Luther Márton bizonyság- tételét: az Erős vár a mi Istenünk című éneket. Az ünnepi igehirdetést Dezséry László püspök tartotta. Máté 9, 14—29. alapján arról beszélt, hogy a keresztyén ember egész élete örömmel van tele. De nem olyan hamis örömről van itt szó, ami sok ál-kegyes ember arcáról tükröződik, és ami valami »mennyországi« öröm neveken megveti a »földi« feladatokat és elfordul azoktól, hanem olyan örömről, ami az embertársaink felé való szeretetteljes oda- fordulásban és az emberiség nagy ügyeinek támogatásában nyilvánul meg. Az ige alapján feltette a kérdést a 150 éves templomban a 170 éve élő gyülekezetnek: hiszik-e, hogy Isten meg tudja újítani új életre a gyülekezetei? Az ünnepi közgyűlést Turáky Dezső felügyelő nyitotta meg. Pál Béla lelkész felolvasta a gyülekezet történetét. — Történelmi források szerint a török hódoltság idején e helység lakossága részben elmenekült, részben elpusztult. A török hódoltság megszűnése után a Felvidékről szlováknyelvű telepesek jöttek ide, akik közül az evangélikus családok filiaként az alberti anyaegyházközséghez tartoztak. A Türelmi Rendelet szerint 100 helyben lakó család és azok megfelelő vagyoni állapota volt feltétele az anyaegyházközség megalakításának. Itt akkor 54 evangélikus család élt. Nagy volt bennük a vágy, hogy anyagyülekezetté legyenek. Csatlakozásra hívták fel tehát a szomszéd egyházközségekben lakó evangélikusokat. A tá- pióbicskei, szentmártonkátai, tóalmás!, ceglédi, szelei, farmos! és abonyi evangélikusok csatlakozása révén sikerült megalakítani az anyaegyházközséget. KÜLD »... mikor Dávidhoz ment Nótán, a próféta, minekutána Bethsabé- val vétkezett...« (51. zsoltár.) Az országút apró víztócsáiba tele- marokkal szórta tüzes arany nyilait a nyári nap. Bölcs nyugalommal bandukolt a jámbor füles a csatakos úton és egykedvűen tűrte a nyakára telepedett bögölyök mohó marásait. A távolban feltűnt már a város házrengetege, melynek elején zömök őrtorony állt útjába a befelé igyekvőknek. Erre a toronyra meresztette véreres szemét a szamárháton ülő ember. Fekete szakálla komor háromszöget rajzolt a hófehér csolmak széles gallérjára, melyet homlokába húzott a nap forrósága ellen. Több helyen berepített felső ruhája mély lelki gyászt hirdetett. Megállóit az állat egy hatalmas sziklába vágott esővízgyűjtő itató mellett, melyet csurig megtöltött az iménti zápor még mindig hűs vize. Mélyen belemártotta széles pofáját a vízbe és kéjesen habzsolta a sót- lan, íztelen esővizet. Az ember elhajtotta botjával a szamár nyakáról a bögölyöket, miközben keresztbe tette elzsibbadt lábait a fanyergen. — Igyál állat, a tied. Szemében felizzott a harag tüze, mert a város felé nézett, ahol eg/ állatnál alábbvaló ember lakozott. — Az pedig abból ivott, ami nem az övé! Villámló tekintete elhomályosodott a könnyek harmatától. Két eres keze gyászbaborult bánattal markolt a levegőbe, hangjában a testvérben csalódó szív fájdalma zokogott. — Miért tetted ezt uram, királyom? ! Az állat kiemelte csurgó pofáját a medencéből. Tág orrlyukaiból kifújta a vízcseppeket és biztatást sem várva, tovább poroszkált a város felé. Az ember felmarkolta a botját íté- letesen kemény szorítással. Arcán megfeszült a bőr és éles, kegyetlen ránc ékelődött a szája szögletébe. 1783. augusztus 26-án kelt engedély szerint a szentmártoniak önálló etgy- házközséggé szerveződhettek. 1783. november 9-én Paraszkai András az egyházközség első lelkésze elmondotta bemutatkozó beszédét. Tehát 170 évvel ezelőtt kezdődött meg itt tulajdonképpen a gyülekezet élete. — Elefánt Mihály — sorrendben a gyülekezet tizedik lelkésze — 1845- ben kelt jegyzeteiben azt írja: »Régi templomunk, mely körülbelül 62 éve fennáll, kivált tetejének roskadozó volta arra bírt, hogy megújítsuk úgy, hogy négy falai megmaradván, azokra bóthajtás és torony emeltetnek.« Eszerint már 1783-ban állnia kellett a régi templomnak. —- 1845. május 8-án hozzáfog a gyülekezet a templom átépítéséhez és 1847-ben be is fejezi. Hogy milyen nagyméretű, hatalmas építkezés volt ez, annak érzékeltetésére csak egy adatot ismertetek: a templomtetőhöz szükséges fát 48 kocsi szállította a templomhoz. A gyülekezet történetének elhangzása után Dezséry László püspök és Válint János esperes köszöntötték a gyülekezetei. A nagykátai református egyházközség is köszönetét fejezte ki ebből az alkalomból is a tápió- szentmártoni evangélikus gyülekezetnek, hogy hosszú időn keresztül használhatta istentiszteleti alkalmakon a gyülekezet templomát. ‘ l n ÉN VAGYOK AZ ÚT, IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET Fiam, amennyire el tudsz magadtól távozni, annyival juthasz közelebb szívemhez. Amit belső békességed szerez, ha kívülről semmit sem kívánsz, szintúgy Istennel egyesít, ha magadtól belsőkép elválsz. Azt akarom, hogy megtanuld tökéletesen megtagadni magadat, úgy, amint én akarom, minden ellenkezés és zúgolódás nélkül. Kövess engem: én vagyok az út, az igazság és az élet. (János 14:6.) Üt nélkül nem járhatsz; igazság nélkül nem láthatsz, élet nélkül nem élhetsz. Én vagyok az út, melyen járnod kell, az igazság, melyet hinned kell, az élet, melyet reménylened kell. Én vagyok a biztos út, a csalhatatlan igazság, a végtelen élet. Én vagyok a leg- egyenesebb út, a legfőbb igazság, az igazi élet, boldog élet, örök élet. 11a az én utamon maradsz, megismered az igazságot, az igaság megszabadít és elnyered az örök életet. Kempis Tamás E T É S lépegetett rajta és ott maradt a bot az út közepén. — Te magad ítélj, Istenem ... Az őrtorony kapuboltozata alatt vastag lándzsa ugrott ki az őr fülkéjéből a szamár orra elé. Nyers röhögés kiférte. — Hova olyan sietve ezzel a paripával, atyafi? Nem félsz, hogy elragad egészen a királyig? Előbukkant a katona kövér arca, melyen zsíros vigyorgás tanyázott. — Ne félj paraszt — mondotta röhögve —, azért a királyhoz nem jutsz be, mégha százszor is oda akarna '-inni a szamarad. Egyedül ünnepel az mostanában. Fia született a szép Edhsabénak. Hej, csak én l’nnék a király helyébe... — és trágár csattanóval fejezte be a mondatot. — Ne kívánd, hogy a helyébe légy válaszolt röviden az ember. A katona arca szederjes lett a dühtől. Elkapta a szamár kötőfékjét és megfordított lándzsáját ütésre emelte. Az ember nem védekezett, csak hátravetette fejéről a lened és komor nyugalommal nézett a katona szemébe. A katona kezéből kiesett a lándzsa. — Atyám — suttogta rekedten a rémülettől —, Isten prófétája, légy kegyelmes hozzám. Fáradtan bólintott feléje a próféta és csendes mozdulattal helyezte száraz kezét c. remegő katona romiokára. Térdével megnyomta a szamara oldalát és tovább indult a királyi palota felé. A palota kapujában nyüzsgő szolgahad fáradozott azon, hogy egy óriási skarlátpiros bölcsőt áterőszakoljon a bejáraton. Sehogysem ment. Hol a puhára párnázott támla, hol meg az aranyozott, gömbölyű talp akadt be az ajtószegletbe. Az udvarmester szinte vért verejtékezett. — Gyerünk — förmedt ideges haraggal a szolgákra -—, mert ha öt futamatnyi idő alatt nem lesz fenn az emeleten, az égre mondom, mielőtt a nap lemegy, megismeritek a királyné főeunukhjának ostorát! Nekiveselkedett a szolgahad. Egy reccsenés és belüljutott a bölcső a «0 GYÜLEKEZETI HÍREK 1953. november 15. Szentháromság után 24. (az egyházi esztendőben utolsóelőtti) vasárnap. Igék: d. e. Jn. 5,26—30. Jel. 21,6—8., d. u. És. 61,10—11. Liturgikus szín: zöld. — A vasárnap üzenete: Az Eljövendő felé! az Állami egyházügyi hivatal ELNÖKÉNEK AJÁNDÉKA A LUTHERÄNIA ÉNEKKAR SZAMARA A Lutheránia legutóbbi hangversenyével kapcsolatban Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 2000 forintos ajándékot küldött a l utheránia Ének- és Zenekar számára. Az ajándék a Deák-téri gyülekezet híres Lutheránia Ének- és Zenekara munkájának magas állami elismerését jelenti. További sikereket kívánunk a Lutherániának és karnagyának: Weltler Jenőnek, főorgonistájának: Zalánfy Aladárnak, egyházi zenénk fejlesztése és tolmácsolása terén. Egyházunk ezen neves énekkara a kulturális élet egyházzenei szektorában végezzen továbbra is népünk megbecsülését kiérdemlő munkát. FASOR November 15-én, vasárnap este 7 órakor szeretetvendégség. Művészi műsor keretében vetítettképes előadást tart Szita István Lucas Cra- nach-ról, a reformáció korának nagy festőjéről. November 22-én, vasárnap fél 8 órakor »Kantáta-est« a fasori templomban. KÖRMEND A gyülekezetben reformációhet', előadássorozatot tartott Bodrog Miklós segédlelkész. A körmendi református és evangélikus gyülekezet ebben az évben is együtt ünnepelte meg október 31-ét. Németh-Farádi Mihályné, a helybeli evangélikus lelkész felesége orgonán előadta Vivaldi A-moll concerto grosso-jának első tételét. Adorján Antal református lelkész előadása a reformált keresztyén ember jellemvonásáról szólt, Bodrog Miklós s.-lelkész »Az élet felé« c. versét olvasta fel s a záróigehirdetés szolgálatát végezte. SZOMBATHELY A reformáció hetében előadássorozatot tartottak; »Luther bűnbánati zsólt áfmagyarázataír.ak időszerű mondanivalója« címen. Az előadásokat követően Glatz Anna flanelképes szolgálatot végzett, kiemelve egy-egy bibliai történet reformációs vonatkozását. FÓT A Mandák belmissziói otthon bizottsága október 27-én ülést tartott a Puskin-utcal püspöki hivatalban. A megbeszélés főleg az Otthon vezetésében beállott személyi változás, az új munkaprogramm és szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Hálával emlékezett meg a bizottság Józsa Márton lelkész munkájáról, aki gyülekezeti lelkésszé történt meghívása következtében az Otthon vezetésétől megvált. Dezséry püspök az Otthon lelki vezetésével Hafenscher-Károly kőbányai segédlelkészt bízta meg, aki továbbra is megtartja kőbányai szolgálati beosztását. A bizottság foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy az Otthonnak az egyházkerülethez való viszonyát szorosabbra kellene fűzni. Ezzel kapcsolatban javaslatot is készített az ülés a pestmegyei egyházmegye és a kerületi presbitérium felé. összeállították a következő év munkarendjét. A tervezet összeállításánál a gyülekezetnek az az igénye érvényesült, hogy a konferenciák és csendesnapok alkalmával is nagyobb hangsúly kerüljön az egyház tanítói szolgálatára. PÉCS A tolna—baranyai egyházmegye lelkészj munkaközössége november 4—5-én kétnapos konferenciát tartott Dezséry László püspök részvételével. A püspök mindkét este igemagyarázatot tartott. Általános tájékoztatójában a jelenlegi kiemelkedőbb egyházi feladatokról szólt. Előadást tartottak: dr. Karner Károly, dr. Ottlyk Ernő, Benczúr László, Krähling Dániel és Zoltay Gyula. Első nap délelőtt meglátogatta a konferenciát Zákányi János, az Állami Egyházügyi Hivatal Baranya megyei főelőadója. BÉKÉSCSABA November 2—3-án a kelet-békési és a nyugat-békési egyházmegye lelkész! munkaközösségei kétnapos közös gyűlést tartottak. A gyűlésen mindkét egyházmegye lelkészei teljes számmal vettek részt. Előadást tartottak: Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós, dr. Ottlyk Ernő, Kórén Emil és Benczúr László. Egyik délelőtt meglátogatta a gyűlést Gregor György, az Állami Egyházügyi Hivatal Békés megyei főelőadója. KŐBÁNYA A gyülekezet novemberi szeretet-' vendégségén művészi egyházi zene, ének-, hegedű- és zongoraszámok keretében Benczúr László tartott nagy érdeklődéssel 'kísért előadást »Dosztojevszkij, a nagy kérdező« címen. KONDOROS Reformáció hetében minden este istentisztelet volt, melyen a helyi lelkészek szolgáltak. November 1-én egésznapos reformációi emlékünnep volt, melyen dr. Pálfy Miklós Teoló- giai Akadémia dékánja hirdette az igét. Ugyancsak ő tartott előadást az esti ünnepélyen* is, melynek műsorában közreműködött ifj. Konti András szavalattal, a gyermekkar a Tékozló fiú történetének előadásával és a gyülekezeti énekkar több énekszámmal. A befolyt offertórium a lelkésznevelés célját szolgáljaAMBRÓZFALVA November 19—22-ig a gyülekezetben igehirdetés-sorozat lesz, melynek szolgálatát Zászkaliczky Pál fóti lelkész látja el, HÁZASSÁG Ifj. Szakács Dénes, a galgagutai gyülekezet kántora és Hugyec Zsuzsanna november 12-én házasságot kötöttek a galgagutai templomban. Ugyanakkor a vőlegény szülei: id. Szakács Dénes és Obrcjan Zsuzsanna 25 éves házassági évfordulójukat, ünnepelték. E kettős ünnepre Isten gazdag áldását kérjük. SZÜLETÉS Dr. Nagy Gyula Teológiai Akadémiai tanárt és feleségét november 5-én Isten harmadik gyermekkel, két kisfiú után kisleánnyal áldotta meg, aki a szent keresztségben Éva-Margit nevet nyer. HELYREIGAZÍTÁS!- Az Evangélikus Élet 45. számában, az »Évfordulók« c. cikk első bekezdésének 9. sora helyesen így hangzik: »a magyar és szlovák evangélikus«. Keresek megvételre Kápi Korái-* könyvet. Ajánlatok Ev. Lelkész! hivatal, Felpéc címre küldendők. 10—12 éves evangélikus vagy református vallású árva fiút magához fogadna néhány évre egy naigymá- gócsi család.. Érdeklődni lehet* a nagymágócsi evangélikus lelkészi hivatalnál. 1—3 éves árva kislányt örökbe fogadna középkorú házaspár. Cím: Evang, Lelkészi Hivatal, Mohács.-—* Hallgass, te szerencsétlen ■—• súgta vissza a másik —, ezen a néven ne említsd Bethsabét, mert köny- nyen karóba húznak érte. Ekkor ért Nátán próféta a kapu elé. Görnyedt vállakkal szállt le a szamárról és kötőfékjét a jebuzita rabszolga kezébe adta. A szolga arcán végigfutó félelem arról tanúskodott, hogy megismerte ebben az egyszerű utasemberben a birodalom keményszavú prófétáját. A trónteremben hűs szellő lengedezett a négy sarokban álló szere- csenek folyton mozgó pávatoll-legye- zőjétől. Bár messze volt a perzsák országa, de kereskedői mégis megtalálták Izrael népét. Mennyezetig érő puha szőnyegek kárpitozták a faragott cédrusfalakat. Es elveszett a gyönyörű mozaikminta is a termet beborító egyetlen nagy szőnyeg alatt. Egyedül mulatta magát a király. Szétszórt pergamentekercsek között ült kényelmes keleti ülésben a trónszőnyegen. Türelmetlen mozdulattal hajította félre a kiolvasott írást. Mélytüzű fekete szeme tűnődve pihent meg a mennyezetről lecsüngő hólyagos lámpán. Domború homlokán végigsimított kezével és a hajába túrt öt ujjával. — Békesség veled Királyom — köszöntötte a próféta. Felriadt gondolataiból a király és megpillantotta őt. Duzzadt száját fogai közé harapta; ezt a szokását gyerekkorából hozta magával, mikor mást kellett tennie, mint amit akart. De csakhamar pártfogó mosoly takarta el ezt az áruló arcmozdulatot. — Békesség Neked is, Isten embere! Jókor jöttél — folytatta hirtelen feltámadt örömmel —, te fogsz nevet adni fiúgyermekemnek, ki legkedvesebb asszonyomtól született. En nem találok megfelelőt neki. A próféta arca mozdulatlan maradt, csak szája szögletében lett mélyebb a redő. Hangja süketen kongott: — Az Ür ad nevet gyermekednek még ma. — Akkor jól van — kapott rajta Dávid király —, száz hófehér báránnyal fizétek a névért az Urnák. Hellyel kínálta Nátánt maga mel1 .. 1 i TIT ___' ______1 LJ - ' ' — Mit akarsz nekem mondani, ó próféta? A próféta arca elszíntelenedett. Kínlódva kereste a szavakat. Darabosan, töredezetten szakadt ki belőle a szó: — Két ember volt egy városban .., egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és ökre volt... a szegénynek pedig semmije se volt, csak egy kis nőstény bárány- kája... A király válla felszabadultan egyenesedett ki, száján könnyű mosoly futott át és szeméből érdeklődés csillant ki. A próféta hosszan ecsetelte a szegény ragaszkodását a bárányhoz. Aztán így folytatta: — Mikor pedig utazóvendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, inkább elvette a szegénytől az ő bárányát és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Haragos vérhullám festetté bíborpirosra a király homlokát. Felugrott a helyéről és felgerjedt indulattal kiáltotta: — Az élő Isten nevében mondom, hogy halálnak fia az az ember, aki ezt cselekedte! Lassan emelkedett fel a szőnyegről Nátán. Vállai kiegyenesedtek, besüppedt mellkasa újból domború lett és tekintete ítéletes haraggal fúródott Dávid szemébe: — Te vagy az az ember! Megrettenve bámult a király Nátán szemébe. De az őrület lángja helyett az isteni ítélet tüze égett abban. — Hitteus Uriástól erőszakkal elvetted a feleségét, az ő egyetlenegyét! Rémülten kapott a torkához Dávid. Emlékeznie kellett arra, amire nem akart. Uriás százados véres holttestére, kit az ő parancsára hagytak cserben a katonái a várfal alatt, hogy megölje őt az ellenség. Uriás esendő felesége akkor már hónapok óta hordozta szíve alatt a király magzatát. Mint szikladarabok hullottak reá a vádoló szavak. — Nem kellett arádul egy izraelita ’ *— Az Ür ellen vétettél, az 6 be-* szádét vetetted meg utálatos cselekedeteddel! Bénultan hanyatlott le az ütésre emelt kéz. — Napvilágra hozom bűnös cselekedetedet egész Izrael előtt — ezt mondja az Ür—, kinek méltatlan királya vagy! ' Igézetten meredt tekintete a másik szemébe. — Es ítéletet hozok a te házadra, asszonyodra, gyermekedre. ,, — Jajjl! — Elveszem tőled mind a kettőt! — Nem igaz! — rontott neki ordítva a király Nátánnak — ezt nem mondta az Ür!! — Hazudsz, te... Felszakították az ajtót. Rémült arccal rohant be a gyermek mellé rendelt szerecsen asszony. Elváltozott szürke arcán fuldokló zokogás viharzott: — Uram, a gyermek..., jaj.ha-* lálán van! Mint sebzett vad ordított fel Dávid: — Irgalom! Es teljes hosszában végigvágódott a földön. Nátán felszakította a király nyakán a köntösszegélyt. A rémült asz- szony kifutott a teremből. Csakhamar kinyílott a földön fekvőnek a szeme, összetörtén, nyomorultan feküdt a földön, kit az imént még Izrael királyának tiszteltek. Most már csak ember volt, azok közül is a legnyomorultabb. Szeméből könnyek patakja pergett alá. Nyögve mormolta a halálraítéltek szánalmas es- deklését a kegyelemért. »Könyörülj rajtam én Istenem.*, a te kegyelmességed szerint... irgalmasságodnak sokasága szerint. *. töröld el... az én bűneimet...« Megrendült lélekkel borult le a próféta a porig alázott ember mellé a földre: — Elvégeztem Uram, amit reám bíztál. Hirtelen zengeni kezdett bensejé- ben egy láthatatlan üllő, melyen égi kéz ütött meg új hangot. Megindul- tan visszhangozta az összetört lelkű ember felé a kegyelem igéit: — Isten előtt kedves áldozat a tö1’pHpIiYIPP lplolr* Q iövorlölrraoei Ár- Kiirt.
