Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-08 / 45. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

A református zsinat foglalkozott az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésével

Az október 14-én tartott református országos zsinat tárgysorozatán jelentős tárgy volt az Egyházak Világtanácsa jövő évi nagygyűlésének főtémájával foglalkozó tanulmányi bizottságok jelentése. A zsinat elé a református egyetemes konvent határozati javaslatot terjesztett, amely felméri a munka eddigi eredményeit és további útmutatást ad a teológiai tanulmányi bizottságoknak a munka folytatására nézve.

A zsinatnak az Egyházak Világtanácsa kérdéseivel foglalkozó ülésén

Bereczky Albert püspök, *

a református zsinat lelkészí elnöke részletesen foglalkozott a magyar protestáns egyházak és az Egyházak Vi'ágtanácsa kapcsolatával.

A püspök bemutatta azt a választ, amelyet a református zsinat tavalyi debreceni gyűlésének üzenetére az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága az indiai Lucknow-ból küldött s amelynek melléklete volt a Központi Bizottságnak az Egyesült Nemzetek Szervezete elnökéhez küldött levele.

— Ez a levél — mondotta Bereczky püspök — az akkor legaku- tabb kérdésben, a koreai fegyver- szünet ügyében valóban kifejezte »-az egész világ keresztyén közvéleményét«, sürgetve az Egyesült Nemzeteket, hogy legyen résen a konfliktus kiterjesztésének veszélyével szemben és rendületlenül tartson ki a tárgyalások előmozdításában mindaddig, amíg csak eredményt nem érnek el. De ezen túl a lucknowi határozat állást foglal »nemcsak a koreai, de a széíesebbkörű kérdések megoldásának is egyetlen útia: a tárgyalások útján való megállapodás« mellett.

A Bereczky Albert püspök nagyszabású beszédéhez fűződő határozati javaslatok visszhangot adtak a nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó egyes megállapításaira. Az egyház ökumenikus szolgálatával kapcsolatos határozati javaslatok ezeket mondják:

»Hálát adunk Istennek, hogy az

Egyházak Világtanácsa Központi

Bizottsága hitbeli engedelmességgel tudott jó döntésre jutni. A zsinat bizakodó reménységgel tekint az elé, hogy az Egyházak Világtanácsa ehhez az állásfoglaláshoz híven fogja tovább folytatni a békéltetés szolgálatát a nemzetközi feszültség konkrét tényei között a népek és az emberiség békéje érdekében.«

Péter János

tiszavidéki református püspök, a református zsinat lelkészi alelnöke jelentést terjesztett a zsinat elé a magyarországi ökumenikus teológiai tanulmányi bizottság munkáiról, többi között ezeket mondotta:

— A zsinati és konventi elnökségi tanács javaslatát, hogy zsinatunk foglalkozzék a második nagygyűlés témáival, már az a két körülmény is indokolja, hogy egyfelől az Egyházai Világtanácsa felhívta az tagegyháza kát, zsinatok és egyéb alkotmányo; testületek útján való állásfoglalásra a nagygyűlés témáira vonatkozólag, másfelől a magyarországi ökumenikus tanulmányi bizottság eddigi és ezutáni munkáit is a magyarország református egyház nevében is végzi De mindezeken felül indokolják azok a jelentős fejlemények, amelyek az Egyházak Világtanácsa keretében a tagegyházak egymáshoz való viszonyában, az ige egyházainak közös bizonyságtételeiben és szolgálataiban éppen a második nagygyűlést előkészítő tanácskozások és munkálatok következtében előálltak.

— Valahányszor az ige megújult és engedelmes tanulmányozása az egyházat igazán igénybeveszi, mindannyiszor kiszámíthatatlan és meglepően jó események készülnek és történnek az egyházban és az egyházzal.

— Valami ilyenféle eseménysoro zat történt és történik most, az Egyházak. Világtanácsával és : tagegyházakkal. Az Egyházak Vi lágtanácsa második nagygyűlésének főtémájával és hozzátehetjük, hogy melléktémáival való foglalkozás során eljutott oda az EgyÉnekeskönyv-kidllítás

A békéscsaba-erzsébethelyi gyülekezet sáfár-szobájában (gondnoki |foda) most nem pénzt kezelnek, sem gyülekezeti ügyeket nem intéznek. Körül a fal melletti asztalokon nyitott fóliánsok, rézcsattos könyvek hevernek. Szerény keretek között, de rendkívül gazdag értékkel a

Tranoscius énekeskönyv

kiállítását látjuk itt. ,

Linder László vezetésével a csabai lelkészek és hivek összegyűjtölték az elérhető összes Tranoscius-kiadást.

— Tudomásunk szerint összesen 150 kiadást ért a Tranoscius — mondja Linder László, a kiállítás rendezője — s ebből eddig 90 kiadást sikerült begyűjtenünk.

A szoba közepén valóban ott sorakozik a 90 vaskos könyv, rézveretes szép kötésben, az összegyűjtött kiadások egy-egy példánya.

Oldalt egy asztalon külön összegyűjtötték a legszebb kötésű könyveket. Pompás népművészeti példányok. Egyszerű parasztemberek készítették évszázadokon át ezeket a rézveretes kötéseket s házalva árulták. Eladáskor a vevő nevét s az évszámot sűrű pontozással beleverték. Az utolsó ilyen kötés 1933-ból való. Petrovszky könyvkiadó műve. Azóta nem készítik. De a csabai otthonokban még bőven fellelhetők. Vasárnaponként a templom felé feke- téllő szlovák mamókák kezében tartott énekeskönyvek csillogó réz fedelén nem egyszer botlik meg a napsugár.

A kiadványok sorában itt-találjuk a Tranoscius elődjének, a Kancio- nálnaik egy példányát 1618-ból. A cseh-morva atyafiak szlovák nyelvű énekeskönyve volt ez. Luther énekei még alig vannak benne. Sok respon- sorikus ének között lapozunk s megtaláljuk a Magnificatot is, amit ma is énekelnek Csabán.

— Ez a magyar Graduállal rokon Kandónál felveti azt a mai hyrnno- lógiai feladatot is — mondja Linder László —, hogy istentiszteleteinken ne csak gyülekezeti ének legyen, hanem responsoriikus részletek is. Ezzel korántsem válik katolikussá az istentisztelet, mint sok hívünk, tájékozatlan lévén, fél tőle, mert az igehirdetés továbbra is a középpontban maradna. Sőt ezzel térnénk helyesen vissza a lutheri hagyományokhoz. Hiszen ő azt vette el az isten- tiszteletből, ami evangéliumellenes volt s a responsorikus elemeket meghagyta. Csak a felvilágosodás alatt kopott ki sajnálatosan a liturhatalmas kötetét is kézbe vesszük. Az 1696-ban megjelent V. kiadás alapján másolták 1727—32-ig, öt év alatt. Kottás példány, gyönyörű iniciálékkal s passio-istentiszteleti anyaggal.

Itt találjuk a Glosius énekeskönyvnek egy 1729-ből való példá nyát. Ebben a könyvben található először az »Én Istenem, én bűnös ember« dallama. Keskeny, hosszúkás alakú könyvecske, amit a férfiak csizmaszárba dugva hordtak.

A Tranoscius dallamainak gyűjteménye Linder László munkája. Ezer dallam van együtt. Ebből 700 nyomtatásban is megjelent, 300-at helyben gyűjtött. A világ legnagyobb egyházi dallamgyűjteménye, a Zahn- féle — ezt is itt látjuk — 8600 dallamot tartalmaz, amit csak német területen gyűjtöttek s hat kötetben adtak ki. A&

A kiállítás a^Pgának legrégibb példányai közé tartozik egy 1606-ból való latin biblia s egy valószínűen a XVI. Századból való szlovák nyelvű református zsoltároskönyv. Kottás kiadás, ritmikus dallamokkal.

A békéscsabai énekeskönyv útjáról is tájékozódunk. Az első kiadást Haan Lajos gyűjtötte, részben írta s adta ki 1847-ben. Azóta 16 kiadása volt. A legutóbbi Linder László gyűjtő munkája 1941-ből. Ezt használják a gyülekezetben ma is. Ez persze már tökéletesen más, mint az eredeti Haan-féle.

Haan Lajos tudós csabai lelkészre való emlékezésül itt látjuk azt a Starke-féle tízkötetes német nyelvű írásmagyarázati művet, amiből Haan a reggeli istentiszteletekre készült.

Más énekeskönyvi érdekességek mellett a kiállítás anyagát néhány vallási vonatkozású néprajzi emlék egészíti ki.

A kiállítás, amit legutóbb Dezséry László püspök is nagy tetszéssel nézett végig, két gondolatot ébresztett bennünk.

Bizonnyal igen tanulságos és hasznos volna ezt az anyagot a lényegesebbekre csökkentve nagyobb gyülekezetekbe is elvinni s kiállítás, vallásos est, vagy szeretetvendégség keretében bemutatni, kellő ismertető előadás keretében.

Múlhatatlanul szükséges volna országszerte hasonló gyűjtő munkát folytatni az énekeskönyvek s a régi áhitatos irodalom vonalán. Templom- padlásokon, régi papi könyvtárak mélyén, híveknél a ládafiában porosodó »ócskaságok« közül sbk drága Irinoc kerülne napfényre.

házak Világtanácsa — ezt mondva mindig a tagegyházakra is gondolunk —, hogy az 1950 nyarán szembetűnővé vált és 1951-re tovább polarizálódott feszültségek, ellentmondások, szakadások, bizonytalanságok után

1953 őszén nem indokolatlan reménységgel tudunk a második naggyűlés közös szolgálatának lehetőségei elé tekinteni.

Péter János püspök ezután részletesen ismertette azt a folyamatot, ami 1950-től 1953-ig lejátszódott az Egyházak Világtanácsában, majd foglalkozott a második nagygyűlés előkészületeivel és a tanulmányi bizottságok munkájával.

— Teológusaink munkája olyan gazdag és hálára kötelező eredménynyel járt, hogy saját tanulmányai és a többi tagegyház munkálatai eredményeként kísérletet tehetne arra, hogy a Szentlélek élő segedelmeinek reményében az ige magyar- országi egyházainak vallástételét a keresztyén reménységről megfogalmazza. Ebben a vallástételben a keresztyén reménység természetének objektív leírása mellett a keresztyén reménység hitvallására kellene törekedni úgy, mint az a tagegyházakban folyó igehirdetésből a legérvényesebben, legtisztábban, legvilágosabban összetevődik.

— Ehhez a munkához folytatnunk kell a Szentírás rendszeres tanulmányozását, az ígéret és a reménység, valamint a hit, reménység és szeretet összefüggéseiről.

Mivel Isten ígéretei az eljött és eljövendő Ur Jézus Krisztusban nyilatkoznak meg előttünk és őbenne teljesedtek és teljesednek be, akiben Isten országa eljött és eljövendő, azért eddig írásmagyarázati munkánk folyományaként ezutáni munkánk céljának azt tekintsük, hogy a reménységről szóló vallástételünk kijelentésben alapjának középpontját az Ur Jézus Krisztustól tanult Imádságban mutassuk fel: »Jöjjön el a Te országod. legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is.«

Az ige távlataira innen kitekintve, keressük meg helyünket a megvalósult és megvalósuló ígéretek, a mai szolgálat és az eszhatológia feszültségében és feloldásában.

Péter János püspök ezután részletes javaslatot tett a bizottsági munkák folytatására. <

BÉKÉSCSABA—ERZ SÉBETHELY

A KÜZTUDAT JAMINANAK NEVEZI. Mostohagyermek. Ha valaki Békéscsabáról szól, a hatalmas nagytemplom jut eszünkbe megdöbbentő monumentalitásával. Bárhonnan mégy Csaba felé, ez a központ s a cél.

Jamina a köztudat mostohagyermeke. A vasúton túli részt nevezik így. Széles, nagy út vezet át rajta, sudár, szép nyárfákkal. Ezek közül emelkedik ki a román elemekkel épült templom. A nagytemplom mellett valóban meghúzódhat, de az ország evangélikus templomainak sorában a nagyok közé tartozik. Széles, nagy hajója sok száz lelket befogad.

Amikor ez a templom épült, mindössze száz esztendőre nézhetett vissza az egész település. 1769-ben létesültek az első szőlőskertek a gödrös helyen. Haan Lajos, Csaba nagy történetírója szerint innen a szlovák neve: Jamina = gödrök. 1846-ig nem tudunk a településről semmi újat. Mindössze néhány ház maradt ebből a korból néprajzi örökségül.

A MOLT SZAZAD KÖZEPÉN in

dúlhatott meg a szaporább település. 1850-ben már 3000 lelkes gyülekezetről tudunk. 1852-ben egyházi iskola létesül s az iskolamester, Leszich Ede, lévita-tanítóként gondozza a híveket. 1858-ban nyitják meg anyakönyveiket.

Leszich Ede 1863-ban Szegedre távozik lelkésznek. Utóda, Hrdlicska Károly, már rendes lelkészként működik. Nevéhez az ige első erzsébet- helyi otthona, az imaház építése fűződik (1866), amely a mai parókia helyén állott. Nyolc évi működés után, 1871-ben Nagylakra távozott.

A Z ELSŐ LELKÉSZ, aki mélyen

meg tudott gyökerezni Erzsé- bethelyen, a Hrdlicska utódaként megválasztott Linder Károly volt. Egyházi téren mindeddig primitív kezdeti nehézségekkel küzdött a Csaba szegényebb néposztályából kirajzott gyülekezet. Zsellértelepülés volt s a tönkrement családok húzódtak ide. Az 1890-es években megindult az iparosodás. Téglagyár épült elsőnek. A gyülekezetben ekkor még csupán a szegényes iskola, a rozoga imaház s a nádfödeles kis papiak áll. Az új lelkész lendületes munkába kezd. Templomépítésre szervezi a gyülekezetét. Lebontják a régi imaházat s 1876-ban felépül a mai templom. Sztrka Károly csabai mérnök tervezte. 1896-ban pedig megépítették a mai paplakot.

Régi imaházuk ' orgonáját az ambrózfalvi gyülekezetnek adták, ahol ma is megvan. A mai orgonát

1883-ban építették Saskó kivitelezésében. 1950-ben a mai lelkész bűz- gólkodásáfa Zalánfy Aladárnak a Bach-korabeli orgonához igazodó tervei alapján megújították és kibővítették. Büszkék is reá s méltán. Az orgona szeretete nem új a gyülekezetben. Évtizedekkel ezelőtt Povázsay Endre kántoruk tízparancsolatot is szerkesztett az orgona kezelésére vonatkozólag.

T INDER" KAROLY nemcsak a ^ külső építésben, hanem a lelki megújulásban is eredményesen buz- gólkodott. Böjti elmélkedéseket, olvasókönyvet írt s adott ki, 1883- ban pedig a kiskátét. Az irodalom szeretetét selmecl diák korából hozta, ahol Mikszáth Kálmán iskolatársa volt.

Linder Károly kerek ötveneszten- dős szolgálat után ment nyugalomba. Emlékét a templomban márvány tábla őrzi. Utódául 1920- ban fiát, Linder Lászlót választották. aki mindmáig buzgón munkálkodik a kétnyelvű gyülekezetben. Személyekhez. családokhoz nyúló pásztorolása közel vitte népe szívéhez.

Sokoldalú ember. Vallásos színdarabokat, elbeszéléseket ír s kiadta édesapja kiskátéját átdolgozva. Néprajzi munkálkodása Tudományosan is elismert. Rendkívüli eredménnyel művelt és legkedveltebb munkaterülete az egyházi ének ügye. A ma használatos Csabai Énekeskönyv az ő gyűjtő- és .szerkesztőmunkája. Otthonába és munkálkodásába érdemes külön is betekinteni.

A GYÜLEKEZET NEVE nem- ^ csupán címünkben kapcsolódik össze Békéscsabával, hanem a valóságban is. Noha mint városrész, a központhoz mérve, hosszú évtizedeken át mostohagyermek volt, egy- házilag mindig kedves édesgyermeke volt az anyagyülekezetnek, amelytől szervezetileg soha nem szakadt el s ma is annak lelkészköreként él. A kiemelkedő nagytemplom árnyéka Erzsébethely számára nem mellőzött senyvedést, hanem gondozó védelmet jelentett. Magától sem a templomépítést, sem folyamatos életét megoldani nem tudta volna. Ma, előrelendülő iparosodásával egyébként is megbecsült kerülete Békéscsabának.

A parókia kis utcáján hulló falevelek őrzik a csendet. Ez a csend azonban nem a tétlenség csendje. Gyülekezeten és papiakon belül szorgos buzgalom követi az apostoli intést: csendesen munkálkodjaKoren Emil

A nyíregyházi egyházközség 200 éves jubileuma

1953. október 25-én ünnepelte nyíregyházi egyházközség fennállásának 200 esztendős jubileumát. A város és az egyházközség története egybefonódik itten. A Dél-Alföldről, főképpen Szarvasról idetelepült szlovák ajkú evangélikusok együtt alapították a várost és a nagymultú hatalmas egyházközséget, mely ma is az Északi Egyházkerület legna gyobb létszámú gyülekezete. A jubi leumi ünnepségen a gyülekezetnek Dezséry László püspök prédikált, akit a gyülekezet meghívott, míg püspöke: dr. Vető Lajos a szászországi új evangélikus püspök beiktatásán vett részt. Dezséry László püspök az előírt ige alapján prédikált s az ország evangélikusainak nevében ünnepelte igehirdetésében a nyíregyházi egyházközséget.

Az istentiszteletet közgyűlés követte, melyen Joób Olivér igazgatólelkész és Balczár István egyházközségi felügyelő elnökölt. Jelen volt az Északi Egyházkerület képviseletében Margócsy Emil egyházkerületi felügyelő és Csákó Gyula püspöki titkár.

A megnyitó beszédet

Balczár István

egyházközségi felügyelő tartotta:

— Hatalmas templomunk égbenyúló tornyának ablakából nemzetiszínű lobogót lenget az őszi enyhe fuvalat. Ez a lobogó szimbóluma annak a szoros kapcsolatnak, mely egyházunk és népünk és szeretett magyar hazánk között fennáll. Ju bileumi ünnepet hirdet ez a zászló,

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskln-u. 12. Telefon: 142-074

Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László s-zerkesztő Budapest. III.. Dévai Bíró Mátyásul ér 1. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30— Ft egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. Engedélyezési és terjesztési szám:

M E lit. B. 70.336/1943

10.000 ^példányban nyomatott

amelyre ma egybesereglettünk, hogy itt kegyelettel adózzunk a város- és egyházépítő ősök áldott emlékének

— Ez ünnepélyes órában is bizalommal telten tekintünk a jövőbe, mert úgy látjuk s érezzük, hogy az egykori város- és egyházalapító ősök teremtőereje még mindig megvan gyülekezeti közösségünkben, a hit még csodákat művelhet. Beszéde után Schmid Lehel lelkész határozati javaslatot terjesztett elő, .melyet az egyházközség lelkészei és vezetői 200 esztendős gyülekezeti jubileumi ünnepi nyilatkozatnak fogalmaztak és terjesz tettek a közgyűlés elé. Az ünnepi nyilatkozat megemlékezik az egyház- és városalapító ősökről s a gyülekezet-történet kimagasló eseményeiről. Többek között a következőket mondja ez a nyilatkozat:

»Isten iránti hálával emlékezünk meg arról, hogy gyülekezetünk 200 éves történetének utolsó évtizedében, a 200 év alatt nem tapasztalt óriási politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás idején is megállotta a helyét. Megállotta a helyét, azaz gyülekezet maradt. Istenben vetett hittel tudta elhordozni a pusztító háború által okozott csapásokat, hősi önmegtagadással látott neki a megfeszített termelő■ munkának és példamutató módon vette ki részét az ország újjáépítéséből.

Amikor mindezért buzgó szívvel áldjuk és magasztaljuk az Urat, őszinte töredelemmel, bünbánattal hajtjuk meg fejünket előtte. Mert egyházközségünk 200 éves története vádol is bennünket.

Isten hűséges volt, mi pedig gyakran voltunk hűtlenek és engedetlenek a szolgálatban. Nem egyszer mulasztottunk el drága alkalmakat és lehetőségeket, melyeket Isten készített el számunkra az Anyaszent egyház építésére. Sokat eltékozottunk templom- építő őseink drága örökségéből. Az egyház iránti forró szeretet sokakban meghidegült, az áldozatkészség sokakban ellanyhult. Sokan vannak e nagy gyülekezetben, akik az Anrgszenlcgy- . ót’A Ipáién csak elszáradt, holt

Jubileumi ünnepünkön ezért bűnbánattal és hittel könyörgünk Isten megelevenítő Szent Leikéért és kérjük az Urat, tekintsen hosszútűrő irgalmával_ egyházközségünk népére, hívja, gyűjtse és szentelje meg azt élő Igéjével, táplálja szentségeivel, vezesSe tovább s tartsa meg a Krisztus Jézusnak nagy napjára.

Az ünnepi nyilatkozatot a hatalmas gyülekezet lelkesedéssel fogadta el. Ezután Margócsy Emil egyházkerületi felügyelő üdvözölte az egyházkerület nevében a jubiláló egyházközséget. Beszédében azt javasolta, hogy a hatalmas tfenyai körzetekben építsen űj kápolnákat a jubiláló gyülekezet azért, hogy a gyülekezet külterületi híveinek is meglegyen a temploma, ezek a hívek ugyanis még ma is az állam által készségesen átengedett iskolatermekben tartják istentiszteleteiket. A gyülekezet, mely már régótá gondol erre a feladatára, szívében mély visszhangot adott erre a javaslatra.

A több mint 80 esztendős

Vietórisz József,

a Tranosciust magyar nyelvre fordító köztiszteletben álló költő-tanár olvasta fel ezután »Ünnepi ódá«-ját a gyülekezet 200 esztendős jubileumára. Ennek az ódának később lapünk hasábjain is helytadunk.

Az ünnepélyes közgyűlés emelkedett pillanata volt, amikor Schmid Lehel, az egyházközség vallástanítólelkésze átnyújtotta a gyülekezetnek a gyülekezet 200 esztendős történetét, egy hatalmas munkát, melyet hosszú hónapok fáradságával a gyülekezet egész levéltára feldolgozásával erre az alkalomra megírt.

Délután ünnepi hangverseny Volt a nagytemplomban, melyen Dezséry László püspök tartott előadást arról, hogy mi tartja az evangélikus gyülekezetei, és amelyen Schmid István nyugalmazott esperes ünnepi versét olvasta fel. A hangversenyen kiemelkedő, szép orgonaszámokat mutatott be Gáncs Aladár lelkész-kántor és Megver Lajosné igen szépen éne-