Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-10-18 / 42. szám

I EVANGKL1KUSÉLET $ * 0 „DICSÉRÜNK TÉGEDET.. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Kesdődik u Istentissieiet. A kezdő ének után a lelkész az ol­tár elől üdvözli a gyülekezetét, S az­után íplyik tovább az istentisztelet rendje, a »liturgia«, ahogyan meg­szoktuk és Ismerjük. De vájjon is­merjük-e csakugyan? Miért van mindez s miért van éppen így? Luther nagyszerű meghatározása szerint, az evangélikus istentisztelet­ben »Isten szól hozzánk igéjében, mi pedig válaszolunk neki imádságban és énekléssel«. Igen, erről van szó s ezt kell most egy kicsit jobban megértenünk. Ez az idegen sző: liturgia, szolgá­latot jelent. Istenszolgálat, de nehogy azt vél­jük, hogy már most ez azt je­lenti, hogy mi szolgálunk Istennek s ezzel talán éppen szívességet teszünk neki. A magyar »istentisztelet« szó is erősíteni látszik ezt a félreértést. Pedig az istentiszteletben elsősorban maga Isten szolgál nekünk: üdvözité- sünk áldott művét végzi igéjével és szentségeivel. Hiszen Krisztus Urunk is megmondotta, hogy 6 nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és az életét adja váltságul sokakért. Persze ezt az ő szent szolgálatát az istentiszteletben emberek által végezteti, emberek az 6 szerszáma, keze, lába és szája, akik által jönni akar hozzánk, szólani és velünk hatalmasan csele­kedni. Jézus Krisztus érkezése hoz­zánk és üdvözítő cselekvése velünk s bennünk: ez az Istentisztelet, meg­jelenítve ég ékes rendben kiábrá- zolva. • ­A| ő jöttét hirdeti a lelkész üd­vözletében, mikor a Szentháromság egy Isten ne­vével köszönti a gyülekezetét s erre mondjuk mi örvendezve az áment: igen, úgy van, jövel Uram Jézus! S az csak természetes, hogy ha ő érkezik hozzánk, akkor ez ör­vendezés mellett az első szavunk, — s bizonnyal nem csak a szavaink, hanem a szívünk egész mivolta is — a bűnvallás s a bűnbánat lehet. Ezért könyörgünk bűnvalló imádságban' hozzá, s kérjük, hogy O maga tisz­títson meg bennünket és tegyen mél­tóvá a vele való közösségre. Ezután hangzik fel a kegyelem üzenete: Ügy szerette Isten a Világot. ,. S az csak természetes, hogy Isten mentő szeretetére- .a gyülekezet hódoló imádattal felel a hitvallásban, minden keresztyénnek közös vallo­másában: Hiszek egy Istenben.,., Hiszek Jézus Krisztusban ,,, Hiszek Szentiélekben.,, Közös imádságban viszi most már a hívek serege Ura elé kérését, aminek tartalmát annak a vasárnapnak (ünnepnapnak) az oltár előtt felolvasásra kerülő igéje formálja, Ez az istentisztelet első ré­sze s ezzel készülünk elő arra, hogy meghallgassuk a prédikációt: Istennek mára szóló üzenetét. Az ezt követő imádság arról tanúskodik, hogy meghallottuk a szót s az igé­nek nemcsak hallgatói, de megtartói is akarunk lenni. A hirdetés is hozzátartozik az istentisztelethez, hi­szen a gyülekezet egy test s annak minden ügye a közösség elé tartozik: együtt örvendezünk, együtt gyászo­lunk, együtt hordozzuk az egyház anyagi terheit is, együtt emlékezünk és együtt tervezzük a jpvendőt. •— Az Úrtól tanult imádság .közős elmondása fejezi be az istentiszteletet; utána az Ur áldásával bocsátja el színe elől népét. Bizony nem mi adunk néki, — ugyan mit is adhatnánk —, hanem ő áraszt el bennünket ajándékaival az istentiszteletben s minden mi imád­ságunk, dicséretünk és hálaadásunk csak erre visszhangzó felelet. Ilyen felelet az offertórium, a perselybe való adakozás is —, mert bizony ez is hozzátartozik az isten- tisztelethez! —, akár közben, akár a végén történik. Az istentisztelet rendje, a liturgia, formájában, — kisebb eltérésekkel, helyi szokások szerinti változatokkal, — nagyjából változatlan. Változik azonban annak tartalma az egyházi év menete szerint. Micsoda is az egyházi esztendő? Az egyház ige­szolgálatának, istentiszteleti életének egybefoglaló és irányító kerete, az egyháznak az a törekvése, hogy mindazt, amit Isten az emberek üdvösségére, a maga dicsőségéért cselekedett és cselekszik, egy év leforgásában, folyamatosan és előre­haladva elhelyezze. Az egyházi év tehát Isten üdvözítő útját mutatja meg, amit velünk megtenni akar. Mivel pedig Istennek minden cselek­vése Jézus Krisztusban történt és történik, az egyházi esztendő Krisz­tus történetévé válik. Kezdődik ádventben, a Krisztus eljövetelére mutató ígéretekkel, folytatódik ka­rácsonnyal az ő testbe önözésé­vel, Jézusnak földi s az egyház­ban továbbra is jelenvaló életével s végződik a megelevenítő ítélő és mindent újjáteremtő Krisztus visszajövetelének reménységben való várésával. így szabályozza az egy­házi esztendő az egyház igeszolgála­tét, az istentisztelet rendjét, a prédi­káció mondanivalóját. Nagy áldás ez! Adjunk hálát érette és örvendez­zünk, hogy evangélikus egyházunk élete az egyházi esztendő üdvösen fegyelmező medrében folyik. Ez biz­tosítja azt, hogy Isten mindig az 6 kegyelmes cselekvésének nagy fé­nyeire irányítja figyelmünket s megóv az emberi érzések és gondola­tok útvesztőjében való eltévelyedés­től. Ez persze csak egészen vázlatos ismertetése az evangélikus isten- tiszteletnek. De talán ennyi is hozzá­segíthet ahhoz, hogy megelevened­jen számunkra az, ami eddig talán csak megszokott volt. Azt azonban Isten Lelke tudja bennünk elvégezni, hogy igazán át is éljük az istentisz­telet cselekményét, részt vegyünk benne szivünk minden dobbanásá­val. Az imádság szavait csakugyan együtt Imádkozzuk az egész gyüleke­zettel, az énekben ne csak a hangunk legyen tfenne, hanem szívünk is •— hiszen a* ének is imádság — s az áldásban benne érezzük az Atya szeretetének egész melegét. SPANYOLORSZÁG A »Kirchenblatt für die reformierte Schweiz* cimti svájci lap írja a kö­vetkezőket: A Kirchenblatt ls’jblentette annak­idején, hogy két magas pozíciót be­töltő katolikus pap Spanyolor­szágban elhagyta a katholicizmust és protestáns hitre tért, Ezek kö­zül az egyik, Luis Padrosa S. J. atya, Spanyolországból való távozása előtt a tarrasal protes­táns gyülekezethez, mely Barce­lona közelében él, üdvözlő levelet küldött, amelyből néhány részletet kivonatképpen közlünk. Szeretett testvéreim az Urban! Azért vagyok itt, hogy elmond­jam mindnyájatoknak, hogy a jövőben testvéretek vagyok s hogy én is megtapasztaltam azt, amit Pál apostol. Üldöztelek bennete­ket! Lehet, hogy ti ezt nem tuda­tosítottátok magatokban ... mégis meg kell mondanom, hogy őszintén és szívből üldöztelek benneteket. A Loyola Intézetben konferenciát szerveztem az Actio Katholica ve­zetőivel, nagyiparosokkal és né­hány legaktívabb propagandistánk­kal. Azt határoztam, hogy ve­lük tanulmányozni fogam a pro­testantizmust és tanításait, bár ők ennek nem tulajdonítottak nagy fontosságot. Röviddel azután, hogy erre az elhatározásra jutottam, X úr meglátogatott és ezeket mon­dotta nekem: »Valamennyi mil­lióm az ön rendelkezésére áll, hogy a protestantizmusnak egyszersmin- denkorra véget Vessen.« Mások is felajánlották szolgálataikat. Arra kértem őket. foglalják listába a tarrasal protestánso­kat. Két nappal később a város valamennyi protestánsának ne­vét és cimét megkaptam. S mialatt teljes őszinteséggel ta­nulmányoztam tanításukat előké­szítettük hadjáratunkat. Felnyi­tottam a Szentírást és keresni és kutatni kezdtem,.. Hol található benne a pápa csalhatatlansága? Nem lehet megtalálni... És az eucharisztikus böjt, a mise? Ezt sem lehet megtalálni,,, S minél tovább tanulmányoz« tam az írást, annál erősebbé lett bennem az a meggyőződés, hogy a keresztyén hit és a katoliciz­mus két egymástól teljesen kü­lönböző dolog! Ez a meggyőződés egyre erősebbé vált, míg elérkezett az a nap — azt gondoljátok, micsoda nap volt e*l Nem, valójában 13 küzdelmes esz­tendő volt, 13 év tele rettentő har­cokkal! De sok örömet is találtam ezekben a harcokban, mert szere­tem a nehézségeket és azután bi­zonyos voltam a győzelemben! De ki vagy te, mondotta bizonyára az Ür, amikor a mennyek magasságá­ból reám tekintett, ki vagy te, hogy az ösztöke ellen rugódozol? Kétségtelen azonban, hogy őszinte voltam és kerestem az igazságot. De azt is tudnotok kell, hogy egy római katholi-kus ember számára rendkí­vül nehéz az, sőt azt mondhatnánk, lehetetlen, hogy megismerje az igazságot. így ment végbe bennem egy óriási küzdelem: egész lelkem- mel kerestem az igazságot s sza­kadatlanul szemben álltam egy em­berrel, aki az Istenhez való utat eretnekségként tiltja a számomra s azt parancsolja nekem, hogy em­bereknek rendeljem alá magam azért, hogy az Istenhez jussak. Váj­jon miért volt ez? Miért nem "ne- hettem közvetlenül Jézus Krisz­tushoz? .. i Végre megértettem, hogy az egész katolikus igehirdetésben, mint egyébként az egész kato­Bacht Én igen «okát bánkódtam A 21. kantáta előadása október 2<rán a bcák-téri iemplomlym. HAZÁNKBAN harmadszor liang- zik 161 Bfltli Já'n&í Isíoéstyen' 'zl. szá­mú, »Ich hatte viel Bekümmernis« című kantátája. Első ízben Lichten- berg Emil Budapesti Ének- és Zene- együttese mutatta be a Zeneművé­szeti Főiskolán, 1932-ben. Másodszor 1943-ban hallottuk a Városi Színház­ban Bárdos Lajos vezényletével, a Budapesti Kórus előadásában. Idén október 28-án este 8 órakor pedig a Deák-téri templomban a Lutheránia ének- és zenekar szólaltatja meg a csodálatos művet. A HANGVERSENYEN Zalánfy Aladár, a templom főorgonása elő­adja Bach G-dúr preludlum és fugá- ját, melynek temajarÓKon á kaHláta második tételének témájával. A Lu­theránia Ének- és Zenekarát Wcltler Jenő vezényli, a szólókat M. Molnár Éva, Marton István és Mciis György énekli. \ llkus életben Jézus Krlsftust ős­kori leletként, holttestként ál­lítják oda, mint olyan embert, akit keresztre szögeztek és aki' halott... S szeretet nélkül nlnci lehetőség az üdvösségre, ha méganayi misét mondanak is, annyi rózsafüzért Imádkoznak és olyan sok szentképet gyűjtö­getnek! Mindez hiábavaló a sze­retet és az őszinte hit nélkül. És az ember nem tapasztalja meg ezt a szeretetet, ha nem látja az élő Krisztust, aki meg­halt érte... Mi falat építettünk népünk elé: ez a fal szentséges anyánk, az egy­ház és a pap személye. S hol van Jézus Krisztus? Mögötte. Ki mö­gött? Az egyház és a pap mögött. Az egyházhoz és a* paphqz keli mennie az embernek! S itt meg­akad a római katolikus s lelki élete ennek következtében termé­szetesen gyenge és vérszegény ma­rad. Az a szeretet, amelyet ti protes­táns keresztyének Krisztus iránt éreztek s amelyet a római kato- kus nem érezhet ugyanabban a mértékben, abból a tényből fakad, hogy ti tudjátok azt, hogy a ti Gyó­gyítótok és Megváltótok. A kato­likus ember megpróbálja önmagát megmenteni azáltal, amit tesz, vagy nem tesz. Bocsássatok meg, testvéreim, azért, hogy üldöztelek benneteket. Nem gondolom, hogy sok rosszat cselekedtem volna veletek, mert abban a pillanatban, mihelyt el­kezdtem a protestáns keresztyén hit komoly tanulmányozását és az el­VALL]UK MEG, hogy hitbeli * ismereteink sokszor gyatrák — hogy képmutató módon beszél­tünk e világ tudományáról. ADJUNK HALAT, hogy Isten megajándékoz bennünket azzal, hogy a tudomány által Is beve­zet titkaiba, — hogy Krisztus bölcseségünkké lett. lene való küzdelmet, abban a pilla-* natban, amikor hadat üzentem nektek, Isten is hadat üzent nekem! És természetes, hogy az övé lett a győzelem! De nagyon boldog vagyok azért, mert vereséget szenvedhet­tem, mert ez nem vereség. Itt ar­ról van szó, amit Pál apostol mond: >Amelyek nekem egykor nyerese^ gek valónak, azokat a Krisztusért kémeik ítéltem.« Sohasem köszön­hetem eléggé az Urnák, hogy elve­zetett az igazságra. Luis Padrosa * NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTAR8ASAG Dibellus püspök Bonnból a Német Demokratikus Köztársaság újból megválasztott elnökéhez, Wilhelm Pieckhez a következő táviratot in­tézte: »Újraválasztása alkalmából szívélyes üdvözletemet és jókívánsá­gaimat küldöm, Tisztségviselése se­gítse hazánkat belső és külső békes­ségre és új egységére, mely után mindnyájan vágyódunk«. Heinrich Grüber prépost Wilhelm Piecknek a következőt táviralozta: »Engedje meg mélyen tisztelt elnök úr, hogy legtiszteletteljesebb kíván­ságaimat fejezzem ki tisztségének új időszakára.« Rose berlini egyháztanácsos a kö­vetkezőket írta: »Államfői tisztének új időszakában végzendő szolgálata váltsar valóra, hogy német népünk­nek hazánk egysége után való mély vágya teljesüljön és hogy békénk megmaradjon.« KÖNYÖRÖGJÜNK a Szentlé­lek bölcseségéért, hogy általa napról napra növekedhessünk a hitben és gyarapodhasson tudá­sunk, Kérjük az( i?, bogy hitbeli ismereteinkben előbbre jussunk és elérjük a vallomást: Ön, Isten bölcseségének, tudományának és gazdagságának mélysége! (Rám. 25 évás a budafoki gyülekezet Az elmúlt vasárnap, október ll-én, emlékezett meg a budafoki egyház- község arról, hogy 25 évvel ezelőtt, 1928. augusztus 12-én önálló misz- ezlói egyházközséggé alakult. A bu­dafoki gyülekezet szórvényegyházköz- Iség, amely ms is gondozza Ke!en­voi gy, Nagytétény, Budaörs, Buda- tétény, Baross Gábor-telep, Török­bálint, Albertfalva evangélikusait. Az önállósodás után 6 évre már temp­lomépítéshez kezdett s 1935. novem­ber 3-án őrömmel énekelte új temp­lomában először Istent 'dicsőítő éne­két- (A templom néhai Sán-dy Gyula tervezése alapján egyike a legstíluso­sabb és legmelegebb színű templo­mainknak. amelynek > külseje is az erős vár Képét mutatja.) , \ , A JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEN zsúfolt templomű gyülekezet élén dr. Somogyi József egyházmegyei és egy­ben egyházközségi felügyelő és Foga- rasl Árpád lelkész köszöntötték dr. Vető Lajos püspököt. A püspök, az előírt ige alapján, erről szólott, hogy a farizeusok csak azt kérdezték, mit nem szabad csi­nálni, Jézus pedig arról tett tanúbi­zonyságot, hogy mit kdl csinálni. Jót cselekedni, adakozni, munkálkodni, megbékélni, megbocsátani. Figyel­meztette a gyülekezetét, hogy előre is kelt nézni az ünnepség elmúltával, különösen pedig a szeretet tekinteté­ben. Vagyis azt kell vizsgálni, ho­gyan áll a gyülekezel Jézus Krisztus és a felebarát iránt való szeretetben, Az istentiszteleten először vezették be a mozgó-perselyt, amelynek ered­ménye 500.— Ft volt. Az ünnepi köz­gyűlésen dr. Vető Lajos püspök ez egyházkerület, dr. Somogyi József a budai egyházmegye, Tischler János a kelenföldi, volt anyaegyházközség, Kenéz Ferenc református lelkész a budafoki és Karsay Ferenc reformá­tus lelkész a nagytétényi gyülekeze­tek nevében köszöntötték az ünneplő gyülekezetét. Az üdvözlések után fel­olvasták a küldött táviratokat és le­veleket, majd dr. Somogyi József fel­ügyelő tartott színes előadást a gyü­lekezet elmúlt negyedszázadáról. AZ ÜNNEPSÉG FOLYTATÁSA és befejezése, egyházzenei áhítat ke­retében történt délután a templom­ban. Három kiváló művész műkö­dött közre. Tátray Vilmos hegedű- művész, továbbá dr. Gárdonyi Zol­tán és Sulyok Imre orgonamüvészek. Várady Lajos budai esperes előadá­sában összefoglalta a budafoki gyü­lekezet eddigi életének tanítását. Szólt a református testvéregyházzal való kapcsolatról, az új háztartási törvénnyel összefüggő teherviselésről, a templom iránt való szeretettől és a felelősségről a' szórványokért, min­den lélekért. A két templomi alkalmon a szórvá­nyok népe is együtt ünnepelt. Kíván­juk, hogy Jézus Krisztus evangé­liuma által erősödhessék a gyüleke­zet belső élete éa így bizakodással indulhasson eljövendő évfordulók glé. Horváth András BIBLIA-O LVASÓ Oki. 18. Vasárnap. Blrák IS1I8. I. Kor. 13:9—10. Isten a Szentírásban mindazt tudtunkra adta, ami az üdvösségünkre való. Ha mégis vannak dolgok, amelyeket csak homályosan látunk ez arra, hogy óhajtva várjuk az idők teljességét, a mi Urunk Jézus KrisztuvYjgszajöyetelé.t, .amikor a rejtett dolgok nyilvánvalókká lesznek és meglátjuk öt, amint Van. Olvasd még: II. Móz. 24:9—11; Amos 8:1—3, 9:1—8; Jel: 6, 15-M7. Oki. 19. Hétfő. Zsolt. 18:5. Ef. 3:18—19. Istent Krisztusban ismerjük meg —, az ö irgalmas szeretetéből, amellyel önmagát halálra adta értünk. Ha Krisztus a hit által szívünkben lákczik, akkor Örajtá már életünkben szemlélhetjük az Isten jóvoltát, amely végtelen. ' “T""* • . ’ Olvasd még: Ján. 6:24—33; Amos 8:4—12; Kol. 8:18/«. Okt. 20. Kedd. Józsué 23:3.1. Kor. 15:54—35. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk, hiszen ö halált és pokolt győző Ur. Hitem ragadd meg Krisztust, akiben az Atya ezt a hatalmát megjelen« tette, Olvasd még: II. Móz. 16:2—7/a, 13—16; Amos 9:7—15; Jel. 31:5, Okt, 21. Szerda. Zsott. 138:33; Ján. 8:36, Nem rejtett dolog az Isten előtt a mi bűnösségünk. Ezért kegyelmes Ö hozzánk eleitől fogva. Jézus Krisztus által megváltott bennünket s meg­szabadított a bűntől. Hiszed-e ezt? Ha igen, akkor te is megtapasztalhat tod a Krisztusban ennek a szabadságnak drága valóságát. Olvasd még: Ján. 15:1—8. Zsid. 1:1—4. Okt. 22. Csütörtök. Zak. 8:19; Róm. 12:18, Bűnös testvérem, nézd Isten hűségét: a keresztig elment, hogy ott megbékéltessen önmagával. Ugyanő a hűség és békesség szeretetét ki« vánja tőled. Légy hát hű hozzá és élj békességben felebarátaiddal. Olvasd még: I. Kor. 10:14—22; Zsici. 2:5—10. Okt. 23. Péntek. , ‘ tUtlK 8-57:~ir*Kor. 15 ág. Hitünk és egyházunk fennmaradásának titka: az Ur volt a ml atyáinkkal. Maradjunk hát a Benne való hitben, mert ez a hit megtart, Olvasd még: Jel. 3:14—22; Zsid. 2:11—18. Okt. 24. Szombat. .. Hős. 6:1; L Péter 4:17. Az Ur sokszor megítéli az Ö Egyházát is, s ez nem fájdalommentes, de mindig jót céloz. Bárcsak világosan meglátnánk, mit miért ítél meg rajtunk. Olvasd még: JeL 19:9—10; Zsid, 4:1—13; IX, Sám. 7:17—29, ' •' ■ * ■ j' - • i Vlsontai Róbert-i.•' ur ... f ! , \f Szombat esti közös imádságunk BÖLCSESÉG ÉS KERESZTÉNYSÉG Péld. 2, 1—8. Tévedés azt hinni, hogy az érte- ■ * lem kizárja a hitet. Ez a kettő nagyon jól megfér egymás mellett. Sőt, igénk arról beszél, hogy az értelmes mtber még inkább megérti az ür félel­mét é3 mélyebben hatol Isten ismere­tébe. • 2 Ugyanis Isten maga is hölose- * eéget ad. Teremtésbeli parancsa az ember számára a teremtett világ lgába-ihaijtása ós ennek eszköze a te­remtett dolgok alapos megismerése, te. hát a tudás. Isten megismerésének része az 0 alkotásainak ismerete,« ezért nem takarózhatunk hitünkkel ha védeni akarjuk, amit nem tudunk Q Tudásra van szükség azutái • magában a hit dolgában is. Is­tennek Krisztusiban megmutatkozol szeretetét is nemcsak hinni, de ta oulnl teli, hogy mindig többet ismer lünk meg Isten beszédéből, parancso Jataiból és höicseségéből. /J, Unnék a megismerésnek a cél * ja. a »Valóságos jó«, a »paizs« aki nem más mint maga Krisztus Róla mondja Fái apostol: ö bölcsesé- günik lett nekünk (1, Kor. 1, 30.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom