Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-13 / 37. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

A magyar protestáns egyházak hozzászólása az Egyházak Világtanácsa 1354-ben Amerikában, Evanstonhan tartandó nagygyűlésének anyagához

Az Egyházak Világtanácsa evanstoni világgyűlésének főtémája »A keresztyén reménység« lesz. Hat melléktéma pedig a keresztyén reménység* szempontjából foglalkozik az egyház és az emberiség mai nngy kérdéseivel. A kitűzött főtémával és a hat melléktémával a magyar protestáns egyházak hetven teológusa hónapokon át tartó komoly munkával foglalkozott és elkészítette a magyar protestáns egyházak Hozzászólását az evanstoni világgyűlés témáihoz. Az Egyházak Világtanácsához megküldött magyar Hozzászólás igen kedvező visszhangra talált. Mint az Egyházak Világtanácsa sajtószolgálata kiemeli, Visser't Hooft főtitkár az Egyházak Világtanácsa Végrehajtóbizottságának ülésén, a világgyűlés előkészítő munkájával kapcsolatban hangsúlyozta a magyar protestáns egyházak jelentős teológiai hozzájárulását a világgyűlés témáihoz. Az Egyházak Világtanácsa főtitkára és tanulmányi osztályának igazgatója a protestáns egyházakhoz intézett leveleikben is meleg köszönetét mondtak a magyar Hozzászólásért, amely — megállapításunk szerint — »szép példát mutat a többi tagegyházaknak is«.

A magyar protestáns egyházak Hozzászólását az Egyházak Világ« tanácsa által kitűzött témákhoz az alábbiakban ismertetjük:

„Krisztus a világ reménysége“

A magyar protestáns egyházak azzal az értelmezéssel teszik magukévá ezt a címet, »hogy a ,világ' a mi valóságos, egész világunk és a cím azt is kifejezésre juttatja, hogy az, egyház e földön élő nemzedéke számára ugyanaz a Jézus Krisztus a reménység, aki a világ számára is«. A Hozzászólás óv attól a kísértéstől, »mintha Jézus Krisztus helyett az egyház volna a vilá& egyetlen reménysége.«. Ennek a Jézus Krisztusban való reménységének a középpontba állítását az előző világ- gyűléshez viszonyítva, így jellemzi a Hozzászólás: »Ezt haladásnak látjuk az amszterdami világgyűlést előkészítő teológiai munkálat eljárásához képest, amikor a főtéma megfogalmazása könnyen azt a félreértést vonhatta maga után, hogy először a .világ zürzavará’-ra kell figyelnünk, azt kell elemeznünk és csak azután foglalkozhatunk ,az Isten üdvtervével’. Most reméljük, hogy a második világgyűlésen — már a főtéma megfogalmazása által is félreérthetetlenül — az Ige kerül első helyre és annak kegyelmes és ítéletes fényében fogjuk látni önmagunkat, a magunk egyházát, Krisztus egyetemes anyaszentegyházát és az egész emberiséget.«

A keresztyén reménységre vonat- kpzó tanítás biztos alapja csakis a teljes Szentírás ígéretei lehetnek: »Meggyőződésünk, hogy csak azok a meg nem szégyenülő reménységek, amelyek Istennek az..„Igében adott ígéretein alapulnak. Ezek az ígéretek részben az eljövendő világra, részben a jelenvaló világra vonatkoznak.« örömmel fogadja a magyar Hozzászólás a Tanácsadó Bizottság idevonatkozó jelentését, amely »világos és határozott útmutatás, hogyan lehet Isten országának nagy ígéreteit a béke, az igazságosság, a szabadság, az élet, az igazság országának eljövetelére nézve úgy magunkévá tenni, hogy Isten igéjének a földi életre nézve adott ígéretei ugyanezen ígéretek fényében váljanak számunkra megragadható ajándékká és feladattá«..

A Széntírásban foglalt ígéret és reménység helyes megértése céljából világosan kell látnunk az együtthaladó és egymást keresztező jellegzetességeket az Isten szavának kijelentéstörténete, az egyház története és a világ története között. »A min- denségtörténeten belül folyik az emberiség története.« Az emberiség történetének nagy válsága a bűnbeeséssel következett be. Isten a kijelentéstörténeten keresztül beszél arról a szándékáról, amellyel céljához vezeti az egész teremtést. »Isten kijelentéstörténete elválaszthatatlan, a világtörténettől... A kijelentéstörténet minden eseménye a világtörténet eseménye, akár hozzáférhető a történetírás számára, akár nem. A világtörténetnek nem minden eseményére mondhatjuk rá, hogy kijelentéstörténet, hanem csak arra... amelynek dokumentumát őrzi az egyház a Szentírásban.« A kijelentéstörténeten belül az üdvösségszerzés történetéről is kell Szólni, mivel Isten »beszédének tartalma Isten üdvösségszerzése«. »Mind a kijelentéstörténet, mind áz üdvösségtörténet lezárt abban 'az értelemben, hogy Istennek döntő mondanivalója a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusban elhangzott, de nyilt abban áz értelemben, hogy a döntő kijelentő és üdvszerző esemény gyümölcseinek a teljes beérése é6 diadalának végső kibontakozása hátra van. Keresztyén reménységen elsősorban ezt a végső kibontakozást értjük.«

Ebből a reménységből kap erőt az egyház, hogy »a lakott világ minden ügyét-baját a Jézus Krisztusért járva követségben, reménység alatt hordozza. Az egyház története tehát csak annyiban különbözik láthatóan a világtörténettől, amennyire az egyház bizonyságát adja annak, hogy neki Jézus Krisztus'a^feje és ő engedelmes testként éli életét nem a

túlvilágon, hanem ebben a világban, nem a túlvilágba felejtkezve, hanem ennek a világnak minden terhét Krisztusban együtthordozva«. Erről a teológiai alapról vallja a Hozzászólás, hogy az egyház »hirdeti Istennek az Igében kijelentett akaratát az emberiség történetében egyidejűleg folyó eseményekkel és felvetődő kérdésekkel kapcsolatban is«.

Az egész emberiséget érintő legfontosabb ilyen kérdéssel kapcsolatban a magyar Hozzászólás csatlakozik a Tanácsadó Bizottság második jelentésében foglaltakhoz: »A Tanácsadó Bizottság tagjaival együtt valljuk az Ige és a Szentlélek bizonyságai között, hogy Isten eljövendő országa a béke, az igazságosság, a szabadság, az élet és az igazság országa. Ez kötelez, késztet, erősít és irányít bennünket a béke, az igazságosság, a szabadság, az élet és az igazság szolgálatára.« Valljuk a Tanácsadó Bizottsággal együtt: »Nem imádkozhatunk a békesség ajándékaiért, ha a jelenlegi nemzetközi helyzetben továbbra sem teszünk semmit, ha nem szánjuk el magunkat semmire és ha nem hozunk semmi áldozatot a béke ügyéért. Valóban Isten akaratával való szembehelyezkedés lenne, ha belenyugodnánk a harmadik világháború lehetőségébe, mint a világ elkerülhetetlen sorsába, vagy ha könnyű lelkiismerettel néznénk a jelenleg folyó fegyverkezési versenyt.«

Egységünk a Krisztusban és egyházakra szakadozottságunk

Ebben, a főtéma után következő első melléktémában a Hozzászólás kiemeli, hogy »az egység nem elszigetelt része az egyház feladatának, nem egy külön feladat a többi között, hanem szervesen összefügg az egyház engedelmességének egész tartalmával és voltaképpen az engedelmességnek a gyümölcse az egyház egysége. Es akkor egyszerre túlemelkedünk azon, hogy, nem valami egyházi propaganda érdekéből keressük az egységet és nemcsak a mostani világfeszültség és egyházi meghasonlások miatt keressük az egységet, hanem törekednünk kell valami olyat keresni, ami egyrészt megvan, másrészt engedelmességünkhöz tartozó feladat. De ha viszont így keressük, akkor egyúttal hasznosíthatjuk ezt az egységkere- sé^ét a világfeszültség számára« is.«

A keresztyén hit lényegéből következik az egyház egysége keresésének és az egy vérből teremtett emberiség egységének összekapcsolása: »Amilyen mértékben előtör, vagy felragyog az egyházak Krisztusban való egysége, olyan mértékben válik hitelessé az egyháznak az a bizonyságtétele, hogy a népeknek és nemzeteknek is meg kell talál- niok azt a végső egységüket, amely

a Teremtő Isten akaratában gyökerezik, Krisztus mindeneket megbékéltető és a válaszfalak ledöntésével új egységet teremtő, megváltó irgalmán alapszik.« Majd utalás történik Rev. D. T. Niles lucknowi beszédére, aki ezt mondta: »Az egyház az emberiség egységének, az emberi történelem egységének kényszerítő nyomása alatt (under the pressure ...) áll. Vagyis, Krisztus, mint az egyház feje és a világ Ura, áz egyháznak adott kijelentés szerint vezérli az egység felé mind az egyházat, mind az emberiséget, mindegyiket a maga módján.«

Az egyházak és a népek közeledése terén szerzett tapasztalatokat Isten iránti hálával tárják a magyar egyházak a külföldi egyházak elé: »Európának ebben a részében a legújabb történeti fejlődés során olyan akadályok omlottak le egyes országok keresztyénéi között, amelyek eddig igen erősen akadályozták az egymással való lelki egységük tudatának kifejlődését. Gondoljunk pl. a magyarországi és csehszlovákiai evangéliumi egyházak megújuló kapcsolataira, amelyeknek eddigi legnagyobb akadályát, a hivatalosan is ápolt sovinizmust, a legújabb történeti fejlődés eltávolítótta.«

Az evangelizáció: az egyház missziója a kívülálló világhoz

»Az egyház evangelizációs magatartásának helyessége attól függ, hegy azt az evangélium tartalma felől nézve, azaz teológiailag, értelmezi-e, vagy csak egyszerűen praktikusan,- módszeresen« — állapítja meg a Hozzászólás. Ha ez a teológiai értelmezés megtörténik, akkor az ige fényében világos, hogy »az egyház missziója a világra szól. Az egyház a világban és a világnak hirdeti az evangéliumot. A világ úgyis, mint a mindenség, úgyis mint az egy vérből származó emberiség egyeteme, Isten megváltó szere tétének tárgya. Az egyház nem a világ megtámadására kapott -missziót világ- megváltó Urától, hanem Isten megváltó sZeretetének, Jézus Krisztus bűntől szabadító hatalmának meg- bizonyítására«. Az egyház útja sohasem az uralkodás, hanem a szolgálat, nem a fölény, hanem az alázat, nem az Ítélet, hanem a szeretet.

Ez a szolgáló egyház nyitott Isten újjáteremtő erejével szemben: »Az evangélium, vagyis a Jézus Krisztus megváltásának ijrömhíre nem konzerváló erőről, nem is restauróciós lehetőségekről való jól indokolt hírközlés, hanem az Újszövetség, az új ember, az új teremtés örömüzenete.« »Az evangéliumot, önmagát és a világot jól,- Krisztusban értő egyház nem riadtan áll a történelem kibontakozásában, hanem a nagy történelmi változásokat is Atyjának, a történelem Urának kezéből veszi és keresi benne szolgálatának új lehetőségeit, megértve és megcselekedve azt az időszerű jót, amit neki Isten előre elkészített, hogy a jócselekvés szolgálatában alkalmassá és hitelessé tisztuljon a számotadásra, a benne levő reménység felől.«

A magyar protestáns egyházaknak meg kellett látniok Isten Ítéletét evangelizációs mozgalmuk felett, de ugyanakkor az ítéletben Istén meg-, mutatta irgalmasságának útját is: »A templom mellé futó, zárt közösségeket alakító, nem a teljes Igét hirdető evangelizáció helyett törekszünk a teljes kijelentés szolgálatában, a teljes reformátori örökség képviseletében, az egész gyülekezet és az egész egyház építésére. Az el- szektásodás veszélye ellen ebben látjuk a helyes egyházi magatartást. Ma úgy látjuk és úgy gyakoroljuk az evangelizációt, hagy az evangélium hirdetése az egész gyülekezet és az egész egyház feladata és felelőssége. Ebben az új igei megoktatottságunk- ban a nagyobb hit, a tágabb szeretet útján egyházivá lett evangelizációnk egyre ökumenikusabb, mely a magyar református és evangélikus egyházak gyakorlati együtműködésében is megnyilvánul.«

A felelős társadalom világperspektívában

A magyar Hozzászólás elutasítja azokat a lehetőségeket, amelyek úgy kívánnák megoldani a keresztyének társadalmi felelősséget, hogy vagy keresztyén gazdasági és társadalmi programmot akarnak alkotni a világ számára s ezzel szinte a világot akarják egyházasitani, vagy pedig arra szánják rá magukat, hogy »keresztyén gondolatokkal toldozgas- sák, javítgassák, erősítsék, biztosítsák a mindenkori társadalmi rend erősnek szánt és mégis ingadozó, omladozó épületét«.

Ezzel a kétféle próbálkozással szemben a magyar protestáns egyházak- arról tesznek bizonyságot, hogy »a felelős társadalom kérdése számukra elsősorban és átugorhatatla- nul a keresztyének társadalmi fele«

lőssége. Erre vannak bibliai ígéretek és ebből egészséges módon indulhat ki minden további mondanivaló, el egészen legkonkrétabbakig«.

Ilyen konkrétumokban • mondja el a Hozzászólás, hogy »milyen pozitív felismerésekre jutottunk el az ige megértéséért való tusakodásunkban az emberi társadalom kérdésében«. »Egyházunk olyan úton halad, amelyen egyre.világosabban felismerjük Istennek, mint Atyának rajtunk Végzett nevelő munkáját. Kiszakított bennünket régi társadalmi rendünkkel való összenövésünkből és ' egy épülő új társadalom körében lehetőséget adott az újrakezdésre. Nem élhettünk és nem élhetünk úgy tovább, mintha semmi sem történt volna. Az újrakezdésben viszont Isten nem ..hagyott bennünket tanácstalanul és biztató ígéretek nélkül. Újra ráébresztett bennünket arra a reformátori, igazságra, hogy ,nem szolgálhatunk Istennek, hacsak nem szolgálunk népének is’. Az új társadalmi rend építéséért folyó küzdelmes erőfeszítésekben megláthattuk a haladást a következő mozzanatokban:

1. Ez a társadalmi rend felelősséget érez az egész emberiség összetartozásáért, közös emberi érdekeiért, népek és fajok egyenjogúságáért. Az emberiség széles rétegeiben emelte az emberi öntudatot.

2. Társadalmi rendjének és a társadalmi megbecsülésnek alapjává a munkát tette és egy olyan gazdasági rendszer kiépítésére törekszik, amely közös felelősségre és közös te- herhordozásra nevel.

3. Szerte a világon az építés elen-« gedhetetlen feltételének tartja a békét és le nem becsülhető erőfeszítéseket tesz a népek közötti béke megőrzésére.

Az egyházban a megigazító ige konkrét hirdetése által nyújtunk segítséget a gyülekezet tagjainak az új helyzetben érthető módon jelentkező kétségeik és az újért való tusakodásaik között.«

Ezek alapján a Hozzászólás az Qkumené feladatát abban látja, hogy »amint az Okumené arra törekszik, hogy felekezeti torzsalkodások líc tegyék lehetetlenné az egyházak együttműködését, meggyőződésünk szerint arra is törekednie kell, hogy a társadalmi rendszerek különbözősége ne mélyítse a népek és társadalmak közötti meghasonlást«,

Keresztyének a világközösségért folytatott küzdelemben

A magyar Hozzászólás örömmel teszi magáévá a Tanácsadó Bizottság második jelentésének a megbékülés- ről szóló szavait: »Nem a mi ügyünk, hogy törődjünk egymással versengő világnézetekkel és elvont princípiumokkal, a mi dolgunk egyszerűen az, hogy átérezzük az emberiség éhségét a béke után, mialatt újabb háború félelme alatt él, olyan háborúé alatt, amely az egész emberi fajt a megsemmisülés kaotikus szakadékéba taszítaná.« Az emberek »joggal várják az egyházak segítségét, hogy a maguk sajátos szolgálata által is bátorítsák a béke megmentése és megőrzése reményteljes munkájára nemcsak az egyházait tagjait, hanem minden embert«.

A nemzetközi életnek számos súlyos problémája van, de ezeket a hit szemével nézve, egyáltalában

nem lehet megoldhatatlaiioknak tekinteni: »Meggyőződésünk, hogy

nincsenek megoldhatatlan kérdések a nemzetek között, s a különböző társadalmi rendszerek békés, nemes versenye nemcsak hogy nem lehetetlenség, hanem az egyetlen lehetőség. A létező legnagyobb ellentétet, a valóban abszolút akadályt: a szent és igaz isten meg az elesett ember közötti szakadékot Isten a maga részéről a Jézus Krisztus keresztjében áthidalta. Háládatosságunk ezért arra kötelez minket, hogy segítsünk a viszonylagos ellenéteket áthidalni a különböző világnézetű, színű és fajú, különböző társadalmi, politikai és gazdasági rendszerekben élő nemzetek és emberek között. Ha ezt nem tennénk, annak az igének az > ítélete alá esnénk: Aki nem szereti az ő atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?«

Az egyház a faji és etnikai feszültségek között

Bibliai alapvetéssel tárja fel a Hozzászólás az emberiség megoszlásának kettősségét: »Van egy megoszlás, amelyet Isten teremtői akarata következményének tekinthetünk,« ez a népek természetes növekedése és elterjedése által keletkező differenciáltság, és »másfelől láthatjuk a népeknek azt a megoszlását, amely Isten kezéből büntetésképpen jön az emberi engedetlenségre és öncélúságra«. »Ennek az őskezdel- nek megfelelően látjuk a Biblia lapjain mindkét szempontnak érvényesülését: a) hogy a népek egyfelől Isten teremtői akaratából vannak, b) hogy másfelől az emberiség megoszlásában ott munkálkodik a bűn.«

A bűn által megrohtott egység Jézus Krisztusban újból helyreáll: »Az Újszövetség az emberi nemzet egységét nemcsak világosabban tanítja az Ószövetségnél, hanem a pünkösdi csodában felvillantja előttünk a népekre, nyelvekre, fajokra differenciálódott emberiség új egységét. (Csel. 2, 6. s köv.) Jézus Krisztusban elvéteteít minden olyan választófalnak a jogosultsága, amely két nemzetséget egymástól elválaszt. (Ef. 2, 10—22.)«

APROHIRDETESEK

SZLEZAK RAFAEL

harangöntő államosított vállalat. Rákos* palota, (Bpest, XV.,) Zrlnyl-út 28. Tel.: 292-128

SOMOGYI SZŰCS

Bundák átszabása, bélések, használt bundák, irhák vétele. Kossuth Lajos-utca ■ 5.

SPECIALIS MUST0PP0L0, MUTOMŐ

MAKAN JANOS, többszörösen kitüntetett férfi, női szabómester. Thököly-út 59/a. Legtökéletesebb műtömés kiégett, molyrágott szöveten és ruhákon Vidékre nostán utánvét Vállalati jogügyi osztályhoz elmennék. Baditz. Miskolc. Föposta. Postái! marad.

Rekamié készítését, mindennemű kárpitos- munkát, Javítást háznál, házon kívül vállal fizetési kedvezménnyel. Várad!.;Majakovszkij, utca 32. f

Orgonaharmónium remek hangú, kitűnő karban, négy és fél játékos 17 regiszteres, kisebb barmóniumok. zongorák, pianinók eladása vétele. T.: 342—662. Bp. VIII, Afcgteleki-u, 5. I. 18. Daróczy mesternél. v

Kétszemélyes rekamiét székekkel, fotelekkel olcsó árban készít: Kárpitos. Rákóczi-tcr 11.

Zongora, pianino Javítás, hangolás, érték- becslés olcsón Sasvárl1 zongorakészítő mesternél. Lenin-körút 21 Tel.: 426—819

Express Kötőkészülék. Sálszövő. Rapid javítás. Debreceni. XI!!.. Szt. Lás-zló-u. 53.

Szemüveg Lípl Józseftől (Knapecz utódától) IX.. Üllől-út 79. Orökijfládás templom mellett

Zongorajavitás. hangolás jótállással. Szakszerű becslés, Szávits mester. Baross-tér egy. Tel.: 330-476

Pedagógus család házvezetőnőt keres, esetleg családtagként. 3 éves fiúgyermek. Cím: Thomka Aladár igazgató. Palotás, Nógrád m.

EVANGÉLIKUS ELET

A magyarországi evangélikus egyetemes egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VII!., Pu«;kln-u. 12. Telefon: 142-074

Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László saerkesitö Budapest, III.. Dévai Bíró Mátyás-tér I. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60 — Ft Engedélyezési és terjesztési szám:

M E UI B 70.336/1948 10.000 példányban nyomatott

2-534488. Athenaeum. (F.. v. Soproni Béla)

1 Az a tény, hogy Jézus Krisztus Lelke évezredes faji és népi különbségeket győzött ie, arra kötelezi övéit, »hogy az emberiség egységét föltétel nélkül, azaz Isten akaratának engedelmeskedve, mindenkor hittel munkálja«. Ez azt a feladatot rója az egyházákra, hogy »segítsünk az emberiségnek abban, hogy megosztottsága és nyugtalansága állapotában enyhülés következzék be és kialakulhasson a békés egymás mellett élés világa«.

Ennek a békének a ' győzelmébe vetett hitéről így tesz bizonyságot a Hozzászólás: »A teljes írás reménységében állva hirdetjük azt a meggyőződésünket, hogy az eljövendő új ég és új föld ígérete minket a Jézus Krisztusban már itt ős most kötelez el ebben a világban; hogy az emberiség egységét hirdessük, békessége lehetőségében reménykedjünk, ezért munkálkodjunk. Hisszük azt, hogy Isten engedelmességünkre feleletül elhozhatja a feszültségek enyhülését és kialakulhat a békés' egymás mellett élés világa. így lesz Krisztus a faji és ethnikai. feszültségek megszüntetésével az egyházban és az egyházon keresztül a világ reménységévé.«

‘A keresztyén ember a hivatása körében

»A keresztyén hit nem zárja ki, hanem magában foglalja az életnek azt a területét is, amelyen a keresztyén ember napi munkáját végzi.« »A munkában Isten teremtő .akaratát, egyetemes rendjét és törvényét látjuk minden ember számára. Benne Isten az emberit a világ felőli gondviselő munkájának részesévé emeli.«

Erről a teológiai alapról kiindulva, a Hozzászólás vázolja, hogy a magyar protestáns egyházakban hogyan kapnak a gyülekezetek tagjai eligazítást, a hivatásukban végzett munkát illetően: »A gyülekezet tagjai, a világi foglalkozású keresztyén emberek a gyülekezet közösségében az igéből nyerik el a munkájukra vonatkozó megbízatást, küldetést, elkötelezettséget.« Az igehirdetés szava arra irányítja őket, hogy »amikor munkahelyeiken feladataikat végzik, úgy végezzék dolgukat, mint akik az Urnák szolgálnak, tehát minősített, keresztyén módon, Isten dicsőségére, embertársaik javára, amikor viszont az ige hallgatására és az Úrvacsorában való részesedésre egybegyülekeznek, minderihapi problémáikkal a jobb és hűségesebb szolgálat igényével figyelnek Isten kijelentett akaratára, szüntelen esedezve azért, hogy ne karomoltassék miattuk Isten neve, látván a jócselekedeteit, dicsérjék a mennyei Atyát.« , ■

’

.......* v'A magyar protestáns egyházak nagy jelentőségű teológiai dolgozatai angol, francia és német nyelven kerülnek a külföldi keresztyének kezébe s mindenütt bizonyságot tesznek arról, hogy egyházainkat milyen hittapasztalatra vezette az új életet teremtő Isten. Bennünket pedig vezessenek a fenti gondolatok az' Istenhez egyre hűségesebbé váló keresztyén élet útján az ő nevének dicsőségére, hazánk és az egész emberiség életének javára! Oltlyk Ernő

L-