Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-13 / 37. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Szeptemberi gondolatok teológusainkért Az iskolanyitás verőíényes szep­temberi napjaiban óhatatlanul eszünkbe jut Teológiai Akadémiánk. Egyetértünk mindazokkal, akik azt mondják, hogy az új evangélikus lelkipásztorok kiképzése riem csupán tanáraik kérdése s nem Is kizáró­lag egyházunk vezetőié. A felelős­ség új lelkipásztoraink szellemi fel- vérteződéséért mindnyájunké. Minél többen gondolunk teológusainkkal, annál jobb és életrevalóbb ez a tö­rődés. ■ Egész nyíltan meg kell mondani, hogy ma minden gondolkodó magyar evangélikus reformációs szellemű lelkipásztorokat vár. Nem mindegy, kik kerülnek s minő szellemmel protestáns népünk élére. Minden konferencia, minden hozzászólás, levél, üzenet, beszélgetés arról győzi meg a figyelmes lelkészt és egyházi vezetőt, hogy egyházunk és vallá­sunk, népünk és hagyományaink jó vezetőt várnak. ! A templom látogatottsága, az aktív keresztyén élet elsősor­ban a jó lelkipásztoron múlik. > A szcktásság ott harapódzik el, j< ahol gyenge lelkészek hirdetik / ugyancsak gyengén az igét. í* képtelen megküzdeni az élet probt lémáival. Mit ér, ha a lelkész gon-' dósán el tudja látni szolgálatát; de képtelen beleilleszkedni a magyar művelődésnek abba a folyamatába, amelyben minden magyar együttél? Az evangélikus magyar lelkészi «kar nem élhet a magyar műveltség .tel­jességén kívül egy ezotérikus Világ­ban. Nem elég a külső szolgálat, a színleges gondosság. Minden szó, minden cselekedet a nemzeti műve­lődés szerves része. Ha’pedig nem az, >nem is ’jelent semmit. Egy külföldi egyházi lapban (á prágai Kostnické jiskryben) olvas­suk ugyanilyen elmefuttatásban: »Nekünk nem csupán lelkészek- re van szükségünk, hanem pró­fétai, apostoli és reformációs vezetőkre«. Ez magas igény, a legmagasabb, ami ebben a kategóriában elgondolható. De csak a magas igények eszményé­vel világíthatjuk meg az igazi, új lelkipásztor útját. Sok látható hibát, sok tapintható betegséget kell levet­nie a fiatal lelkésznek. Magát a teológus ifjút úgy kell kiválásztanla minden gyülekezetnék, hogy felelősséget is vállal érte egész stúdiuma idejére. Nem csupán anya­gi táplálást és felkarolást kell Vál­lalnia, hanem erkölcsi felelősséget is. De ennek nem szabad olyformán megjelennie, hogy a teológust lelki­leg feszélyezze. A teológusnak, akár más egye­temi hallgatónak, szabadnak kell éreznie magát s a szabad em­ber felelősségével kell munkába állnia. Aki segédlelkészként előre úgy ké­szül, hogy leendő választóinak sze­mély szerint és családok szerint tes­sék, vajmi csekély függetlenséget fog mutatni. Aki farizeusok és kép^ mutatók közt nem képes bátran és őszintén s igaz hittel válaszolni, nem igen képes majd nevelni és ve­zetni egy gyülekezetét, amely bármi­ként is áll a dolog: szemefényének tartja a lelkipásztort. Prófétai, apostoli és reformációs szellemű vezetőket kell nevelnie a ml Teológiai Akadémiánknak Is. Ehhez maguknak a teológusoknak is hozzá kell járulniok. Az önműve­lődés, a nemzeti Irodalom és nem­zeti hagyományok aktív átvétele, a teológiai szakképzettséghez szerve­sen hozzátartozó lecke. A magyar evangélikusok ilyen új lelkészeket várnak, Presbiter «ÄS* iysr. ,. ■ f ’’ " földet adj! . r­George-Cos buc Ehen, pőrén,'födéltelen hordom a terhet, mit kívánsz, leköptél, vertél s úgy se bánsz, mint kutyáddal delem. Szélhozta, lőtt-ment úr, ki vagy, Búr szerződi pokollal, fogadj hogy' legyünk örökös kutyád, hordjuk a terhet, a kínt tovább, visszük a hámot, az Igát: csak földet adjI ■Ha máiihajat látsz, kezed elkapja rögtön, háborút csinálsz és Viszed a fiút, elveszed lányaink. Szidod, mi nekünk szent, mi nagy, éh-úíon hull el gyermekünk s mi úgy szárijuk, hogy meggebedünk, de könnyen vesszük, nevetünk, csak földet adj! Un van temetőnk, odalesz, fölszántod s mirajtunk a hám, s a csont falánk ekéd nyomán kifordul, vétek az! A csont a csontunkból való mit bánod! Fedelünk alól kidobtál, kint a fagy harap, s most kidobod a holtakat — holtakat engesztelni oh hát földet adj/ Tűnődünk ml is, ml magunk, csontjaik helyén lesznek-e, minket is csúffá tesznek-e urak, ha meghalunk. Majd kedves árva jön, sirat s nem tudja melyik sánc alatt vannak megásva gödreink, mert földünk egy sirhelynyi sincs és keresztények vagyunk mindI Hát földet adjl Időnk fohászra sincs elég, hisz minden időnk tietek, azt ti könnyen elfeleditek, hogy lelkünk volna még!. . József Attila fordítása románból Káromhónapos kántorképző tanfolyam Foton November 16-án kezdődik Foton a tizedik kántorképző tanfolyam. Részt vehetnek férfiak és nők egyaránt. A tanfolyamon való bentlakás kötelező. Jelentkezni csak az illetékes lelké- szi hivatalon keresztül lehet. Je­lentkezéskor mellékelendő: 1. Lel- készi ajánló levél. 2. Orvosi bizo­nyítvány. 3. Rövid életrajz. A tan­folyamon lakás, fűtés, világítás és részvételi díj címen havonkint a kö­vetkezőket kell fizetni: 150 f of int készpénzben, 5 kg fehér liszt, 2 kg cukor, 15 dkg paprika, 10 kg burgo­nya, 0.5 kg száraz bab. Kenyérről mindenki maga gondoskodik. Á ter­mészetbeliek részben készpénzben is megválthatók. Jelentkezés: Evangé­likus Belmissziói Otthon, Főt (Pest megye) címen, Változatlanul áll a tétel: a jó prédi­káció épít, a rossz rombol s pusz­tít. Változatlanul igaz: a lelkész a példa. Erkölcsi magatartás dolgá­ban; "nemzeti művelődésünk ügyé­ben, társadalmi munkában a lelkészt nézi az egyházban mindenki. Tudo­másul kell vennie mindenkinek, akit illet, hogy körülöttünk gyöke­restül átalakult s átalakulóban van a közszellem, a hangulat, s mind­ezeknek alapja: a gazdasági és tár­sadalmi lét. A lelkészképzés kér­dése ma mindenütt komoly, nagy probléma; minálunk protestánsok­nál is. A hittudományi főiskolák soha nem állottak annyira szoros együttműködésben az egyházzal, mint ma. A liberális teológia kor­szaka, amikor egy professzor saját spekulációihoz idomította nemcsak a vizsgaanyagot és módszert, hanem hallgatói egész beállítottságát, vég­érvényesen elmúlt. Az egyházak mindenütt szívbéli gonddal foglal­koznak á lelkészi kar utánpótlásá­val. Az új lelkésznek tudnia kell, minő társadalommal, minő szükségletekkel kerül szembe, amikor kilép a teoló­giáról, A teológia előadóinak füdniok kell, hogy a spekulatív ''Srfyägot előadásaikban nem csupán a minimumra kell szorítanlok, ha­nem végkép búcsút kell mon­dani a meddő teologizálásnak. Búcsút kell mondani mindennek, aminek nincs bibliai alapja, ami tehát nem szolgálja az egyházat sem, sőt elvezet az egyháztól, zsák­utcába juttatja a lelkészt. Ne feled­jék el ifjú teológusaink, hogy nem­zet-nevelőknek mennek. Egy nem­zet, egy nép várja őket. Ezt a népet nekik mindenki másnál jobban kell ismerniök. Mit ér a legjobb teoló- gai felkészültség és kitűnő akadé miai bizonyítvány, ha az új lelkész .........................................................................................................................................................................................................................................iiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiimiiiiimiiiiiimiiiniiiiimmmiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimmiiiiiiims EL SŐ IMÁDSÁGOS KÖNYVEM Imádságos képeskönyv gyermekek számára Színes képekkel, díszes kivitelben Ára: kötve 12.— Ft, fűzve 10.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278 VIII. GYÜLEKEZETI HÍREK ' Szeptember 13. Szentháromság után 15. vasárnap. Igék; d. e. Mt 6,19—21. 1. Tim 6,6—11. d. u. Amos 6,1—7. A vasárnap üzenete: Isten vagy mammon? liturgikus szín: zöld* RÁDIÓS FÉLÓRA Szeptember 13-án, vasárnap reggel 9 órakor evangélikus vallásos fél­órát közvetít a-Petőfi rádió. Igét hirdet dr. Vető Lajos püspök. DEAK-TÉR V ■ Szeptember 6-án d. u. fél 7 óra­kor szeretetvendégség volt. Az elő­adást Prőhle Károly teol. akad. ta­nár tartotta »Közösség a gyülekezet­ben« címen. M. Molnár Éva és Fehér Csaba énekelt és dr. Illaváts Elinor szavalt, • RÁKÓCZI EMLÉKEST :i * A DEAK-TÉREN A Deák-téri gyülekezet szeptem­ber 26-ánt szombaton d. u,_5 órakor Rákóczi-emlékestef rendez.' Dezséry László püspök mond bevezetőt, ün­nepi előadást tart dr. Esze Tamás református lelkész, a történettudo­mányok kandidátusa. A műsorban fővárosi művészek szerepelnek. Rész­letes műsort lapunk következő szá­mában közlünk. FASOR A fasori gyülekezet őszi munkája kezdeteként a gyülekezet lelkésze szeptember 6—13-ig A? egyház élete címen I. Kor. 12. és 13. fejezete alapján igehirdetési sorozatot tar­tott. Az első őszi szeretetvendégség szeptember 13-án este Vj7 érakor lesz, az első hangverseny szeptem­ber 20-án este 7 órakor. GYŰRŐ A gyúrói evangélikus egyházköz­ség lelkészi állásába Zoltán László volt csengődi lelkészt 1953. augusz­tus 30-án iktatta be Dr. Schulek Ti­bor esperes. ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET A Gyámintézetnek Gyülekezeti Segéllyé való alakulásával kapcso­latban az Északi Egyházkerület egy­házmegyéinek presbitériumai a kö­vetkező lelkészeket választották elő­adókká: Borsod—Hevesi egy hm.: Ifj. Abaffy Gyula, Hernádvécse. Budai egyházm.: Ruttkay Elemér, Budahegyvidék. Fejér—Komáromi egy hm.: Milán János, Oroszlány. Győr—Soproni egyhm.: Lukácsy Dezső, Tét. Hajdú—Szabolcsi egyhm.: Asbóth Lajos, Kisvárda. Nógrádi egyhm.: Fábry Mihály, Szügy. Vasi egyhm.: Fliegenschnee Fri­gyes, Kőszeg. Veszprémi egyhm.: Bárány László, Pápa. Az Északi Egyházkerület presbi­tériuma a Gyülekezeti Segély kerü­leti előadójává Várady Lajos budai .esperest választotta. BUDAVÁR Szeptember 13-án, vasárnap, d. u, 4, órakor a vári templomban df. Ta« pólya! Mihály idegorvos tart elő« adást. TEOLÓGIAI AKADÉMIA Az Evangélikus Teológiai Akadé» mia Felvételi Bizottsága f. hó 5-én délelőtt tartotta ülését dr. Vető Lajos püspök elnökletével. A felvételre jelentkézettek közül az alábbiakat vette fel a bizottság az 1953—54, tanévre: Alapi Gáspár, Csáki István, Hajsó Gusztáv, Kardos József, Lak- ner Aladár, Nagy István, Szigethy Sándor, Szlovák Kálmáh, Ugaros Gábor és Zalai Bálint. KANTORKÉPZÖ tanfolyam »« Szeptember 14-én lesz a felvételi vizsga Ullői-út 24 sz. alatt. GYULA Szeptember 6-án, vasárnap Rédcy Pál kerületi lelkész szolgált a gyű» lekezetben igehirdetéssel, HALÁLOZÁS Allinger Henrik, a bikali leány» egyházközség hűséges tagja, hosszú, türelemmel viselt szenvedés után augusztus 8-án, életének 57. észtén« dejében Bikaion elhunyt. Benne Al­linger János magyarbolyi lelkész édesapját gyászolja. Istentiszteleti rend Szeptember hó 13-án, vasárnap A PESTI OLDALON: Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Zay László, d. e. 11 Kemény Lajos, d. u. 6 Zay László. Fa­sor dt e. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, d. e. 11 Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Cserháti Sándor. Dózsa Gy.-u. d. e. fél 10 Cserháti Sán­dor. üllői-út 24 d. e. fél 10, d. e. II. Rákóczi­ul 57/b d. e. 10 Szilády Jenő dr. d. e. há­romnegyed 12. Karácsony S.-u. d. e. 10. Thaly K.-u. d. e. 11 Bonyal Sándorod u. 6 Bonyal Sándor. Kőbánya d. e. fél 1.0 . korén. v Emil, d u. 4 Korén fcrníT. ‘“Símör-ü.'1 tf. e. 7féT£VérdrÍ2 Koren Emil. Utász-u. d. e. negyed 12. Zugló d. e. 9, d. e. 11. Gyarmat-u, d. e, fél 12. Rákosfalva d. e. fél 12. Fótl-u. d. e. 11 (úrv.) Rimár Jenő. d. u. 7 Gádor András. Váci-u. d. e. 8 Rim-ár Jenő, d. u, 4 Gádor András. Újpest d. e. 10 Blázy L&Jos d. u. fél 7 Matuz László. Dunakeszl-Alag d, e. 9 Matuz László, d. u, 5 (szeretetvend.) Kom­játhy Lajos. Vas-u. 2/c d. e. 11 Szimonidesz Lajos. Rákospalota MAV-telep d. e. fél 9. Nagytemplom d. e 10. öregtemplom d. u. 3- Pestújhely d. e. 1Ó Körtösl Kálmán. Rákos­keresztúr d. e. fél II. Rákoshegy d. e. 9. Rákosliget d. e. 10. Rákoscsaba d. e. 9 Békés József, d. u. fél j 7 Békés József. Cinkota d. e. 9. d. e. 10, d, u. fél 3. Mátyásföld d. e. fél 12. Kerepes-Klstarcsa d. e. négyed 10. Árpádföld d. u. 5. Pestlőrinc d. e. 11. restimre d. u. 5. Pesterzsébet d. e. 10. Soroksár-Ujtelep d. e. fél 9. Kispest d. e. 9, d. e. 10, d. u. 5. Wekerle-telep d. e. 8. Rákos­szentmihály d. e. fél 1J, d. u. 5. A BUDAI OLDALON: Bécslkaputér d. e. 9 Várady Lajos. d. e. 11 Sréter Ferenc, d. u. 7 Várady Lajos. Toroczkó- tér d; e. 8 Danhauser László. Óbuda d. e. 9 Komjáthy Lajos. d. e. 10 Komjáthy Lajos, d. u. 5 Mezősi György. XII, Tarcsay V.-u. d. e. 9 Zulauf Henrik d. e. 11 Zulauf Henrik, d. u. 7 Ruttkay Elemér. Szabadsághegy, Dlana- utca d. e. fél 9 Ruttkay Elemér. Hűvösvölgy, Lelkészképző Intézet d, e. 10 Danhauser László. Kelenföld d. e. 8, d, e. 11, d, u, 5, Németvölgyi-u. d. e. 9. Külső-Kelenföld d. e. 12. Csepel d. e. 11 Gálát György, d. u. 6 Gálát György. Budafok d. e. 10. Nagytétény d. e. fél 9. Kelenvölgy d e. 9. Albertfalva a, e, fél II. Csillaghegy d, e, fél 10 Kapos­vári Vilmos. A hosszú ideig vergődő p.. -i gyülekezet életében újból megindult a vérkeringés. A kövekből fiák tá­madtak. A p .. .-1 templomban erő­teljesebben zeng az ének s a rneg- békült gyülekezet - lelki tükrében, mint szélcsendes tavakéban, sugár­zik az ég. A megújulás jelei anyagi téren is láthatók. 25.000 frt-nyi adós­ságát a gyülekezet néhány hónap alatt kifizette. A gyülekezet örömébe azonban iiröm is vegyült. Egyik testvérünk az ottani por­szem-szekta zavarosvizű lelki kút­jába ugrott. Én úgy vélem, mozdu­lata lelki öngyilkosság volt. Szegény ’ asszonytestvérünk . . , Mennyi mindenen kellett keresztül­mennie, amíg eljutott a hitehagyás- ra! Amikor a hamis-atyafiak először beszéltek néki arról, hogy az evan­gélikus egyház Sodorna és Gomora és Bábel stb., ahonnan ki kell jön­nie — mert ha nem teszi, rázuhan a kárhozat —, hogyan fájhatott a lelke még. Minden idegszálával éreznie kellett, hogy valami rettene­tes, kimondhatatlan veszély fenye­geti ... Először talán felháborodva el is utasította a lelkét harapó­fogóba csípő furcsa megszállotta­kat. Pedig mennyi mindent kellett még meghallania! Hányszor hallotta az igét, ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, hányszor hallott a megszentségtelenftett és eltiport szombatról és hányszor súgták a fü­lébe: »nem lehetsz hívő, amíg be nem meritkezel.« Hányszor sujkol- ták belé, hogy megromlott az egy­ház és minden nemes magot elnyo­món, buján burjánzik benne a kon­koly. Nem is más, mint lánggal élő roppant gyehenna fészek. Amikor ezeket a mondatokat elő­Egy elgurult lélek története Adalékok a szekta-lélek fölméréséhez szőr hallotta, fájtak, nagyon fájtak még néki. Ez az asszony-lélek nem adhatta meg magát olyan könnyen. Elment bizonyára a papjához, el­járt az istentiszteletekre, bibliaórák­ra, s az imaórákra is talán. Lelki­ismerete, — ha komolyan kereső lé­lek volt — ebben az időben sokat nyugtalankodhatott. Néha úgy érezte, be kell fognia a fülét, ne hallja a vádoló hangot, ami egyre élesebben és kétségbeesettebben sl- kongott a leikébe. Igen, ebben az időben úgy sikonghatott még a lel­kiismerete, ahogyan álmos faluk tikkadt csendjében sikong a félre­vert, tüzet jelző harangszó. Egy kicsiny szünetet csak. Egy kicsiny békességet. Egy kicsiny csen­det. Egy kicsiny pihenést — erre vágyhatott ekkor. Nem adatott már meg néki. A ha­mis atyafiak irgalmatlanok voltak »a Krisztus nevében.« Lebontani mindent a lelkében, kiábrándítani mlnde'nből, amiben hitt eddig, ami tartalmat adott az életének, ami irányt szabott az útjának, mindent ami »Ö«, összerombolnl mindent gyorsan, gyorsan, lélekzetet sem hagyni néki, jobban befogni a kínzó eszközbe — a lelki satuba —, hogy kábulata, révedezése meg ne szűn­jön, ne, egy pillanatra sem, mert akkor kicsúszik kezükből talán örökre. A tévtanítók így gondolkod­tak s így irgalom nem Volt; áz ostrom tartott tovább. Csillogó fegyverek fénye cikkízolt zavart lelke előtt.. Isten igéjét citálták, előtte folyton s néha röppent ez az ige, mint a fel­dobott labda, néha úgy zúgott át megingott asszonyi lelkén, mint a világ felett csaphattak „ össze az özönvíz hullámai, néha meg úgy esett rá meggyötört szívére, mint az egész egyházi múltját agyonlapító malomkő. De mire mindez megtörténhetett, már a magányából is kiráncigálták, és beültették a megszállottak közé. Eljöttek érte s vitték karonfogva, alázatosan, sietve, mintha csak at­tól félnének, hogy az — ámok-futés» nak — végeszakadhat egyszer, még itt az utcán is, talán éppen a tem­plom előtt, i— ha arra vezetett a szektaszálláshoz az út — s mi lesz akkor? Akkor berohan talán a templomba, akkor odaveti magát talán az oltár elé, hogy egy zuha­tagos, nagy, minden lelkinyomorú­ságot feloldó sírásban kiöntse szí­vét az egyház ura, a Krisztus előtt. Vagy kiszakítja magát karmaik kö­zül s remegő ujjait ráteszi a papiak kilincsére, hogy benyisson Isten szolgájához, segítséget kérve. De «z is lehet, hogy nem így történt. Az is lehet, hogy amikor fekete ken­dőikbe burkolózva ott mentek el a templom előtt, már nem jelentett ennek az elgurult léleknek semmit sem ez a szó: templom. Már meg is Ölhette lelkében az Isten háza iránti szeretetet ez a számtalanszor lelké­re tapasztott mondat! »Isten kézzel­csinált templomokban nem lakik.« Először* persze ez á mondat is fáj­hatott néki, talán jobban, mint a gyűlölt csalán csipése, amivel kis­leány borában kárörvendő gyerme­kek, ha bosszantani akarták, meg- meg ütögették a lébaszárát, hogy aztán valami kegyetlen gyermek­gyönyörrel nézzék könnyeit, ami ki­kibuggyant régen riadt szeméből. Talán már a papiakba sem akart benyitni, mert hitelt adott annak a magyarázatnak, hogy Isten a tudat­lanokra, a tanulatlanokra bízta az ő igéjét és aki tudós és teológiát vég­zett, nem is .lehet az Isten szolgája, csak a sátán követe, akármilyen szé­pen beszél is. Ki tudja, még a köny- nyei is hullhattak meghatódottságá- ban ennek a szegény szóhinárba gú­zsolt asszonyi léleknek, mikor a kö­zösségben még imádkoztak is a* pap­jáért. Lám milyen jók, milyen igaz­hívők is ezek, hiszen az ellenségért is szót ejtenek Isten előtt. Lehet, amint a papiak előtt elhaladt, már csak nagyon szánó, felülről lenéző tekintet ült a szemében és kemény szívvel lépkedett szegény, a néki még sokat Ígérő lelki-köd felé. , Aztán eljött ez a nyár. Még egy konferenciára is elment; szegény be­teggé lázasodott lelke ennek a mon­danivalóját ís végighallgatta s ott­hon »döntött«. Az evangélikus egy­ház tanításának hátat fordított, s el­indult, mint ő gondolta, a békesség felé. Mennyi mindenen kellett átmen!- nie e döntésig.: *-<*•<»•» Meg kellett állapítania, ■ hogy Jézus Krisztus váltsághalála-és fel­támadása az üdvösségre nem elég, hanem ahhoz más is kell még, vala» mi többlet, amit az ember ád, amit az ember tesz és pedig a szombat« nak megünneplése és a bemeritke« zés. Hamis tanítói megértették ve« le, hogy amit Jézus mond, az még nem elég, de amit ők mondanak, az mindenre elég. Az üdvösség elnyerő« sére, a bűnbocsánatra is. Azon per« sze már nem gondolkozott el a meg« tévedt lélek, hogy két igazság nincs. Vagy Jézus nem mondott igazat, vagy tanítói — ha jóhiszeműen is — bclemártották a hazugságba. Ez a lélek már messzi úszik tő» lünk. A megmentése persze nem re« ménytelen. Csak lelkek kellenek, akik utána dobják e fuldokló élet« nek a könyörgő imák drága mentő« övét. ’ * Ami megtörtént, megtörtént. A tör« ténteket .próbálja megmagyarázni, de ez nehéz. A becsületes dolog az lenne, ha a kérdésekre őszinte vá« laszt tudna fogalmazni még. E he» lyett azt mondja, hogy e sorok írójá« val találkozott egy nyári konféren« cián és az biztatta arra, hogy for« \ dítson hátat a mi drága egyházunk« nak és ugorjon fejest egy porszem« szekta zavarosvizű lelki kútjába. Ez a megokolás már a másvilágban járó élet első és látható fekete gyű« mölcse. Nem ítélem meg érte. Saj« nálom szegényt nagyon. Megokolása mellé elolvasom János 8, 44-et és így megbocsátón megértek mindent, »Ti az ördög atyától valók vagy« tok.« Az ördög atya jut eszembe, aki »mikor hazugságot szól, a sajátjából 'szólt mert hazug és hazugság atyja.« Jó tudni, az Igazság Atyja nála is nagyobb és így még ez a' lélék is megmenekülhet, Jakus Imrs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom