Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-07-19 / 29. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. JULIUS 19. Dezséry László: Kezünk az eke szarván Két nyilatkozat a magyar protestáns egyházak ökumenikus szolgálatáról Megírtuk, hogy a Magyarországi ökumenikus Bizottság magáévá tette egyházunk és a református egyház közös teológiai -tanulmányi bizottságának előterjesztéseit az Egyházak Világtanácsa következő nagygyűlésének napirendjére tűzött kérdésekre vonatkozólag. A jövő évi evanstoni nagygyűlés főtárgya: »a keresztyén reménység«, kiegészítő tárgyai pedig azok a gyakorlati feladatok, amelyek a keresztyén reménységből következnek az emberiség nagy problémái a háború és a béke, társadalmi igazságosság, a faji megkülönböztetések stb. kérdéseiben. A Magyarországi ökumenikus Bizottság üzenet kíséretében már elküldte Genfbe az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztályához a magyar egyházak állásfoglalásait. Ezekkel augusztus folyamán foglalkozik majd a világgyűlés előkészítő bizottsága. A tanulmányi bizottság igazgatója a református egyházhoz a napokban küldött válaszában őszinte köszönetét fejezi ki mind az Ökumenikus Bizottságnak, mind a református és evangélikus tanulmányi bizottságnak azért a rendkívül fontos hozzájárulásért, amit az Egyházak Világtanácsa evanstoni témájával kapcsolatban nyújtottak: »Szívből örülünk, hogy a magyarországi protestáns egyházak ezzel is kifejezésre juttatták tevékeny részvételüket azokban az ökumenikus törekvésekben, amelyek az egyházak közötti megértésnek hitben való előmozdítását és a nagygyűlés üzeneteinek és határozatainak jó előkészítését szolgálják. Különös örömükre szolgál, hogy milyen céltudatosan igyekeznek a gyülekezetekkel is megismertetni a nagygyűlés fontos kérdéseit és bekapcsolják őket is az eleven együttmunkálkodásba.« Közli a tanulmányi osztály igazgatója azt is, hogy a magyar tanulmányokat megküldik a különböző országok ökumenikus bizottságainak tanulmányozás és hozzászólás végett. Részletesen foglalkozik a magyar protestáns egyházak evanstoni előkészületeivel a Svájci Protestáns Sajtószolgálat is. Leírja, hogy a magyar református és evangélikus egyház hetventagú tanulmányi bizottsága milyen munkát végzett és hozzáfűzi: »Meg kell mondanunk, hogy aligha fogja valamely egyháí felülmúlni a magyar protestáns egyházakat az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének komoly, belső előkészületeit illetőleg. Ebben kétség kívül az igazi keresztyén bizonyságtételt kell meglátnunk. A magyar protestánsok nem kímélnek semmi fáradságot, hogy azt a babiloni nyelvzavart, amelyben világunk olyan súlyosan szenved, legalább az egyházak területén áthidalni segítsék.« * A HIT BIZONYSAGTETELE A Magyar Függetlenségi Népfront hatalmas választási győzelme után összeült az országgyűlés s az alkotmányos szokásoknak megfelelően új'raválasztott kormány Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke programm- •beszédjével mutatkozott be. Később Rákosi Mátyásba Magyar Dolgozók Pártja budapesti értekezletén fejtette tovább azt a programmot, amit a Magyar Dolgozók Pártjának javaslatai alapján a kormány az ország- gyűlés elé és a magyar nép elé tárt. Ez a két beszéd együtt jelenti történelmünk most következő szakaszán az alapvető irányt. Egyházunk népe, mint a magyar nemzet szerves része s benne államunkhoz és népünkhöz hűséges evangélikus papságunk ezt a két beszédet együtt tekinti és kész teljes szívvel együtt dolgozni a magyar nép minden tagjával azon, hogy az ország vezető pártjának, a dolgozó emberek pártjának és a dolgozó nép állama kormányának irányítása alapján még nagyobb lendülettel tovább dolgozzék a magyar nemzet jövőjének felépítésén a jelenvaló feladatok teljes elvégzése s a végső célkitűzés teljes ismerete és elfogadása jegyében. Dolgozó népünk parlamentje s vele együtt az ország népe elfogadta és nagyra értékeli azt az állami elhatározást, hogy a lakosság életszínvonalának állandó emélése az új parlament iránymutatása szerint egész népgazdasági tervezésünk és fejlesztésünk központi kérdésévé legyen. A magyar nemzet nyolcesztendős kemény harca szilárd eredményeket hozott a régi gazdasági és társadalmi rend leküzdése s a szocialista gazdasági és társadalmi rend alapjainak megteremtése során. A magyar nemzet nyolcesztendős kemény és lelkes munkája szilárd eredményeket teremtett a magyar nép számára minden magyar család és minden magyar ember érvényesülésének és biztosított életének alapjául. Ott tartunk, hogy államunk minden eddiginél erősebb hangsúlyt tehet a népi demokráciában egyébként mindig is meglévő és mindeddig érvényesített elvre, a dolgozó nép életszínvonalának állandó, fokozatos s minden nap inkább érezhető emelésének elvére. Az idei jó termés mégcsak megsokszorozza a reménységeket arranézve, hogy egy, a mindannyiunk boldogulását még fokozottabban szolgáló népgazdasági terv és termelő munka bontakozik ki hazánkban. A magyar nép érti és mi is mindannyian értjük, hogy az egész nemzet eddigi kemény és lelkes munkája termi meg most a gyümölcsöket s reménységgel és türelemmel várjuk a kormányprogramul hangsúlyos mondatainak érvényesülését úgy, amint azt a termés betakarítása, az ipari termelés további eredményei számunkra a gazdasági élet természetes törvényei szerint megadják. Hazánk dolgozó lakossága most megkétszerezi erejét, hogy segítsen a kormányprogramul valóraváltásában. Egyházunk népe most neki feszül az emberi munka feladatainak, lépést tartva minden dolgozó magyarral s erősíti könyörgését, hogy a hálaadásban meg ne restüljünk, a reménységben, az engedelmességben és a felelős szolgálatkészségben minden nap növekedj iink. Az új kormányprogramm őszinte önbírálatot mondott államunk kormányzati eredményei felett s a magyar nép méltóan értékeli azokat a szavakat s a sorozatban megjelenő rendeletekből azokat az elhatározásokat, amelyekkel államunk az élet legkülönbözőbb területein a még- jobbra törekszik, a tiszta és igaz cél szolgálatában a mégjobb eszközöket keresi s amelyek útján államunk vezetése azokhoz a magyar emberekhez fordul, akik politikai fejlődésükben az elmúlt évek során hátrább maradtak, mint ahogy azt az országépítés hatalmas irama megkövetelte volna Ezeknek a politikai érettségben hátrábbmaradott embereknek nem egyszerűen a megnyerése a cél, hanem a felemelése s méltóvá tétele hazánk mai nemzedékének gyönyörű, új feladataihoz. De nemcsak egyébként jóakaratú emberek vannak az elmaradottak között,, hanem kisebb-nagyobb, balgább és eszesebb, titkos és nyílt ellenségekből is, akik az országépítés hatalmas eredményeivel nem érezték magukat megajándékozottaknak, hanem akik az eddigi eredményeket s az ezek után várható mégtöbb eredményt saját javaik, gondolkodásuk, vagy életmagatartásuk támadásának tekintették. Nyilvánvaló, hogy ilyen emberek most is, mint mindig, alkalmat keresnek a szavak félreértésére, a rendeletek közt a kibúvók megtalálására és saját érdekeik érvényesítésére, tekintet nélkül a köz és az általános jó érdekeire. Nyilvánvaló azonban, hogy Magyarországon nem ezek vannak többségben. Azok vannak többségben, akik keresik a mág- jobbat, a jó célokhoz a mégjobb utakat és eljárásokat s akik azt keresik, miben szolgálhatnának még oda- adóbban a testvéreiknek. Ezen többség közé számítjuk az egyházat is, mert ide kell számítani azokat az Istenben hivő embereket, akik Jézus Krisztus példáján tanulták embertársaik szeretetét, a társadalmi felelősségvállalást és az áldozatos szolgálat útját. Az új kormányprogramm kétségtelenül hatalmas építő köve a békének. A béke építőköve, mert az országon belül a nyugodt, tervszerű fejlődés útját keresi. A béke építőköve, mert a legszélesebb népi egységet építi. A béke építőköve, mert sok-sok magyart fog a programm megvalósítása közben megerősíteni hazája szeretetében és lelkesíteni a magyar haza védelmére, a magyar nép országa építésének ügyére A béke építőköve, mert példát ad szerte a világban más népeknek is arra, hogyan lehet egységes egy nép a szocializmus építésének útján, az országépítés nagy célkitűzései tekintetében, milyen demokratikusan, milyen széles néptömegek tekintetbevételével lehet képes a maga útját és eredményeit újra és újra önbírálat tárgyává tenni s az önbírálat alapján a maga cselekedeteit újra és újra jobbá tenni. Nyilvánvalóan csak olyan népek bízhatnak igazán a jö- vőjükben, mint a miénk, amelyet vezetői úgy vezetnek, hogy előtte a célokat tisztává és egyértelművé teszik, a célok elérésére szolgáló eszközöket újra és újra demokratikusan megvitatják s készek arra, hogy újra és újra keressék a mégjobb utat, a cél- hozérés még biztosabb reménysége alatt. Mi Istenben hívő keresztyének tiszteljük és szerétjük ezt a módszert. Mi célegyenest előre igyekszünk, kezünket az eke szarvára vetve és hátra nem tekintve, mi a versenypályán méltóképpen akarunk küzdeni, mi a magunk útjának újabb és újabb megigazulásáért könyör- günk. Legyen áldott minden magyar ember, aki az új nemzeti programm tudatában munkáját felelősséggel végzi s hozzájárul népünk boldogulásának és békéjének szent ügyéhez. Készülj az ige hallgatására! Szentháromság után 7. vasárnap. János 12. 44—50. ' Az emberi élet szép, boldog, örömöt adó percek és nehéz harcok, törődések szüntelen való váltokozása. Akár örömben, akár fáradságban van részünk, könnyen1 elfeledkezünk arról, hogy nekünk,: keresztyéneknek itt, ezen a földön élve és munkálkodva a cél feléaz örök élet felé kell néznünk. Ezért Jézus mai igéje az üdvösség •felé fordítja • a ' tekintetünkét, 'amikor azt mondja: Örök életünk vanl Ezt az ajándékot kínáitá fel Jézus egykor a zsidóságnak, s kínálja fel ma is nekünk. Hogyan? ügy, hogy: Az ige hangzik. Jézus hatalmas erővel hirdette az életet adó igét, amellyel maga köré gyűjtötte a bűnösöket, paráznákat, vámszedőket. A Szentlélek tiizétől 'átitatva prédikáltak az apostolok, s Isten felhasználja az evangélium hirdetésére és a bűnösök hivogatására a mai igehirdetöket is. Az ember számtalan bűnével megbántja Istent, elhagyja öt és az Istentől való eltávolodás a kárhozat mélységébe taszítja. Az ember méltó az ítéletre. De azért jelent meg Krisztus, a világ Világossága, hogy »senki ne maradjon sötétségben«. Az ige ujjongó örömüzenete, az, hogy Jézus értünk vállalt szenvedéseivel és kereszthalálával felragyogtatta számunkra Isten gazdag kegyelmének napját, de tudnunk kelt, hogy: Az ige hitet követel. Azt a hitet, hogy hisszük-e. Isten minden munkája személy szerint értCuik történt és nekünk szól. Ha ezt nem vesszük észre, a meg nem hallott ige kárhoztat minket, mert — mint Jézus mondja — »a beszéd, amelyeket szólottám, az kárhoztatja azt az utolsó napon«. Aki hisz Jézus bizonyságtételében, annak élő találkozása van Istennel és valósággá válik számára a bűnbocsátó kegyelem. Isten szava hitet követel és: Az ige örök életet ad. Nem majd, nem »majd egyszer«, hanem ma, amikor hangzik Isten szava, a hétköznapok munkás napjaiban. Ha hiszünk Isten szeretetében. Jézus Krisztusban és engesztelő halálában: örök életünk van/ Harkányi László Az emberi beszédnek több formája van. Van meghitt testvéri beszélgetés. Ebben - egymáshoz közel- álló ember! lelkek cserélik ki gondolataikat, véleményeiket. Egymást intik, figyél- meztetik, óvják vagy vigasztalják. Van tanítás. Tanítás alkalmává! az ismeretben előrehaladott, tanult, tapasztalt fél a hivatásosság vagy az önkéntesség alapján többlet-tudását megosztja azzal, aki rászorul- az oktatásra. Van tanúbizonyságtétel, tanúvallomás, amelynék célja valamely felderítésre váró ügy megvilágítása a személyes tapasztalat alapján, az igazságos bírósági ítélet meghozatala érdekében. Van vádoló és védő beszéd, van ítélethirdetés. Mindezek a beszédek az emberi életnek nappali, világos, igaz oldalához tartoznak. Vannak azután olyan beszédek is, amelyek éppen ellenkezőleg: az emberi életnek mintegy éjszakai, sötét, bűnös oldalához kapcsolódnál». Ilyenek: A gyűlölettől, elkeseredéstől sugalmazott szavak, az ellenséges érzület szavai, mint a hazugság, rágalmazás, cselvetés, elkeserítés, elcsüggesztő és a bűnre hívás szavai. A sátán műve az, hogy minden igaz beszédformának megvan a maga oű- nös ellenképe. Az egyház igehirdetését, mint emberi beszédet, úgy kell értelmeznünk, hogy az igehirdetésben az emberi életnek világos, igaz oldalán előforduló valamennyi beszédmód a lehető legmagasabbra emelkedik, az emberi hivatás legma- gasztosabb mértéke szerint. A prédikáció magasrendű testvéri beszélgetés, benne Isten gondolatai várnak kicserélésre és jutnak általános megismertetésre. A prédikációnak intő, figyelmeztető, vigasztaló és tanító szava, Isten szava. És van a prédikációnak tanúbizonyságjellege is. Ez a prédikációnak leglényegszerűbb ismertető jele. A prédikáció tanúbizonyságtétel Krisztusról, az ő saját megbízása álapján. (Csel. í, 8/b)- A tanítványok mindenütt bizonyságot tettek a feltámadott Jézusról, Isten Fiáról. Mi, mai igehirdetők és hívő emberek folytatjuk a tanítványok által megkezdett-bizonyságtételt. A feltámadás tényét és mindazokat a ténye« két, amelyek hitünkben és hitvallásunkban foglaltatnak, mi a hitnek a belső meggyőződése által tartjuk iga-1 zaknak, megbízhatóknak és olyano<- nak, hogy azoknak megfelelően éljük életünket. Hitünk a gyülekezetben elhangzó bizonyságtételnek és saját józan, igaz belső meggyőződésünknek cgybehangzásán alapul. Ez a külső és belső bizonyságtétel vezeti, irányítja, erősíti, helyesbíti) világosítja meg és boldogítja életünket. Hisszük, hogy az ilyen beszéd több, mint puszta emberi szó. Isten örökkévaló igéje az, amely felhangzik az emberi ajkakon. Bácskai Gusztáv Asztalodnál milliók várnak... Isten, minden áldások Atyja, Magasztaljuk nagy nevedet, Mert kezed bőven osztogatja, Elfogyhatatlan kincsedet. Aldásidban bővelkedünk, Te vagy eltartó Istenünk. Asztalodnál milliók várnak, Napról-napra elégséget; S ha tisztükben híven eljárnak, Egyikük sem lát szükséget; Atyánk vagy, ki minket szeret S adsz mindennapi kenyeret. Benned vetett bizodalommal Hintjük a földbe a magot, Te pedig csudás hatalommal Kikelted és megáztatod; Szél, napfény s az ég harmatja, Minden jóságod mulatja. Atyánk, a te nagy irgalmadat, Ne hagyd soha, felejtenünk; . S ha jóságod ételt, italt ad, Téged imádjunk, Istenünk. Sőt egész földi éledünk Legyen méltó dicséretünk. (D. É. 516. ének.) „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára" (Lukács 9, 62.)
