Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

EVANGÉLIKUS ELET t F oly tatása következik... A Tranoscius és a nyíregyházai gyülekezet GYEREKKORI EMLÉK Y«sárnapi templomozás után édes­apám együtt indult hazafelé, ismerő­seivel. Minden utcasarkon kevesebben lettek, végiül egyedül maradt. Lassú, kényelmes lépésekkel vette útját, kö­szönt erre, köszönt arra, szívta kis szivarját. Azután vett egy vasárnapi újságot az ebéd utáni pihenéshez. Erre az újságra nagyon váTtam, lestem mindig. Minden számban volt folytatásos regény, tele izgalommal és váratlan fordulatokkal. Minden számban akkor érte el csúcspontját az izgalom, amikor a heti folytatás utolsó sorai következik. Az olvasó szinte re­megett, hogy most valami igazán szenzációs következik, de mielőtt ez bekövetkezett volna, véget ért a köz­lemény. Helyette ez a két varázsszó állt: (Folyt köv.), vagyis folytatása következik. Természetesen megvettük a következő vasárnapi számot is, mert kiváncsiak voltunk arra; milyen lesz a folytatás...? AZ IZGALMAS KERDfiS A keresztyén életben is ez az Izgal­mas kérdés: milyen lesz a fotytctás? Milyen a megújult, felébredt keresz­tyén ember élete? Bibliaórákon, kon­ferenciák beszélgetéseiben, igehirde­tésekben s a lelki élet minden megnyilvánulásában minden*! erre fi­gyel: hogyan lehet és kell keresztyén módon élni? De mielőtt magunk is felelnénk erre, szóljunk néhány szót a kezdetről is. Ahol folytatásról van szó, clt kell kezdetnek Is tenni. A kezdet sokféle. Jézusnak voltak olyan tanítványai, akiket egyszerűen felszólított: Jer és kövess engem! Ez volt keresztyén életük kezdete;-“- De a samáriai asz- szonynak nem mondott ilyet, vagy hasonlót. Amikor véget ért a vele való lelki beszélgetés, az asszony ott hagyta még a vödrét is és berohant a városba és fellármazta a lakossá got, amely a déli forróságban álmo­san szunnyadozott. Saul a damasz­kuszi úton elvesztette szeme világát, nem látott senkit és semmit s ez há­rom napig tartott. Nála ez a sötétség volt a kezdet. Mózes, amikor túl ju­tott az égő csipkebokornál a csodál­kozáson és az első félelmen s amikor hallotta Isten akaratát arról, hogy neki Egyptomba kell mennie, vitat­kozni kezdett az Orral. Mégis itt kez­dődött rendkívül prófétai pályafutása. Mások is akadékoskodtak, hiszen vol­tak olyanok, akik húzódoztak Jézus­sal szemben s azt mondogatták: hadd temessem el az én hálottaimat... Hagyd ezt másnak, mondta Jézus. Amikor Bartimeus, ez a rongyos vak ember, meggyógyult, neki meg azt mondta Jézus: eredj el, a te hited megtartott téged... de Bartimeus. ahelyett, hogy valóban elment vaioa, »követte Jézust az úton«... Szóval a keresztyén élet kezdete, a megtérés, sokféle, de valamennyinél van egy közös jelenség: Isten meg­szólítja azt az embert! Látjuk, hogy sokan engedelmeskednek ennek a szónak, de nem mindenki. A gazdag ifjú ellenállt, neki többet mondott a vagyona. Oh, sokan voltak ilyenek. Farizeusok és szadduceusok, Heródcs és a főpapok, az egyik lator s mögöt­tük, egészen máig, sok-sok megke­resztelt, templombajáró ember. A FESTŐMŰVÉSZ GONDJA Istennek kell hálát adnunk azért, hogy viszont sokam vannak azok is, akik engednek a megszólító igének. Bizonyságot tesznek bűneikről, az új élet után való vágyakozásukról. Eltölti szívüket a még ismeretlen öröm, a bűnbocsánat és békesség ajándéka. Mikor azonban kezdődnék az új élet, akkor... bizony nagyon sokam tanácstalanul . állanak. Követ­kezik a kezdet folytatása, de milyen legyen ez a folytatás? Egyik festőművészünknél oltárké­pet rendeltek. A megrendelő gyüleke­zet lelkésze és közössége, szinte tu­sakodások közepette, döntött arról, hogy az oltárkép legyen egy igének a szemléltetője. Az iige így szólt: »Jé­zus Krisztus vére megtisztít minden bűntőlV A festőművész is hívő em­ber. A kép közepére tervezte Jézus Krisztus keresztjét, baloldalára, sötét háttérrel azokat, akik a bűnben élnek és új élet után vágyakoznak. A kép jobboldalára kerülnek majd azok, akik bünbocsánatot nyertek. Minden tervezés igen gyorsan és hatásosan sikerült, de ennek a jobboldalnak a kiképzése nagy gondot okozott. Afi- lyenck azok az emberek, akik új éle­tet nyertek? Lehetne persze fény- özönben járó, fehérruhás alakokat festeni, de ennek ellent mond az a ta­pasztalat, hogy a keresztyén élet foly­tatása egyáltalán nem ilyen fény- őzönben való járás, hiszen tele és fele van küzdelmekkel, botlásokkal, visszaesésekkel: Még magam nem láttam a képet, de igazán jellemző­nek találom ezt a művészi gondot: mi következik a bűnbocsánat elnye­rése után? Ezt maga Isten is várja főiünk. En­nek érdekében adja a kezdetet. Mi magunk is azt tapasztaljuk, hogy a keresztyén élet folytatása, gyakran bizonyos vallásos megköve- sedés, megkeményedés miatt egyálta­lán nem sikerül. A kezdet szép, a folytatás — kudarc. Vannak keresz­tyének, akik a közösségben megszó­lalnak. imádkoznak, de, amikor a lel­kipásztoruk beszélgetésbe elegyedik velük, éppen úgy tele vannak panasz- szal, mint azelőtt. Hol van itt az új élet folytatása? Jártam egy blbliás, nagyon 6ok egyéni szolgálatot végző asszony lakásán úgy déltájban. A konyhaszekrényen nyitott biblia fe­küdt a szokásos aláhúzásokkal. Öröm volt látni! De a konyhában minden rendetlenül, a szobában ágyak be­vetetlenül, semmi sincs a helyén. Le­het csodálkozni akkor azon, hogy en­nek az asszonynak a férje nem akar, mert nem kíván megtérni? Hiszen nap, mint nap azt látja, amit éveksn keresztül látott hanyagságot, a sze­metet, a rendetlenséget s ezen sem­mit nem szépít az, hogy az asszony megtérése után biblia került a kony­ái betegek úrvacsorája haszekrényre... De gondolok Itt egy resblterre Is, aki, mint értelmes em­er, nagyon jól hozzászól a lelki kérdésekhez, úgy idézi a bibliát, mint kevés lelkész, de otthon... bizony otthon továbbra Is. goromba, mint a pokróc! Folytatása következik... — ezt a címet adtam cikkemnek, nos legyünk következetesek és folytassuk beszél­getésünket a kérdésről a leigközeisbbi számban... Nyíregyházán Is egyházzenei ün­nepélyen foglalkozunk a Tranos- clussal, egyházunk e nagyértékű, ha­talmas énckeskönyvévcl. Nyíregy­házán azonban nem lehet a Tranos- ciugról beszélni anélkül, hogy ne gondolnánk a magyar Tranosclusra, a nagyértékű ó-cseh nyelven írt énekeskönyv teljes magyar fordí­tására. A fordító ugyanis nyíregy­házi, dr. Vietórtsz József, aki több mint ötven esztendeje presbitere a nyíregyházi gyülekezetnek. Felkerestük hát őt s elbeszélget­tünk életének egyik legnagyobb munkájáról, a Tranoscíus-fordítás- ról. »Gyermekkoromtól fogva gondol­tam arra, hogy ezt a nagyhatású énekgyűjteményt magyarra kellene fordítani« — mondja Vietórisz Jó­zsef. Fellelkesülve magyarázza, hogy a fordítás célja kettős volt: a szlo­vákul nem tudók számára is hozzá­férhetővé tenni azt a kincsesbányát, amit a Tranoscius rejt magában s ami sok egyszerű hívünk számára nem csak énekeskönyv, hanem nem­zedékeken keresztül építő lelki ol­vasmány is volt. De további him- nológiai szempontok Is vezették a fordítót hatalmas munkájának el­végzésénél. Forrásmunkát akart adni a születendő új magyar éne­keskönyv alkotói számára. ‘ MINDEN NAP EGY ÉNEK A fordítás munkája három teljes esztendőt vett Igénybe — mondja Vietórisz József. Három esztendő alatt minden nap legalább egy éne­ket kellett lefordítanom, olykor töb­bet is. Éjszakába nyúló órákon ke­resztül kellett keresni egy-egy ének hangulatának megfelelő magyar ki­fejezéseket. Egy-egy ének kedvéért sokszor több levél fordult meg Nyír­egyháza és Szarvas között. Az éne* kék nyers fordítását ugyanis néhai Kelló Gusztáv szarvasi lelkész vé­gezte el s ugyancsak ő segített hozzá sok esetben a szöveg helyes nyelvi megértéséhez és teológiai értelme­zéséhez — meséli lelkesen az idős költő. Nagy szerénységgel emléke­zik itt meg Gedulv püspökről is, aki az énekeskönyvhöz csatlakozó imád- ságos könyvet oly mesterien fordí­totta magyarra s ami nélkül az éne­keskönyv nem is volna teljes. De Krecsák László, akkori nyíregyházi kántor segítsége is nélkülözhetetlen volt, mondja Vietórisz József, ő ugyanis az énekek megfelelő dalla­mainak pontos formáját adta meg. A nyíregyházi gyülekezet egyre fejlődő egyházzenei életében ki­emelkedő alkalom volt a június 21-i templomi ünnepély. Az ünnepélynek kettős jellege volt. Klasszikus egy­házi zeneszerzők és új magyar egy­házi zene szólaltak meg, ugyanak­kor ezt az alkalmat használta fel a gyülekezet Tranovsky Györgyről és a Tranosciusról való megemlékezés­re. Ebben a vonatkozásban két elő­adás hangzott el. Sólyom Jenő pompás és világos előadása, amely más felolvasásában gyűjtött klasszikus német énekkin­csünk mellett Tranovskynak és Hruskovicsnak mély hitből fakadó énekei. Nagy értéke ezenfelül az, hogy megőrzi liturgiái örökségünket, bőven hozza az ősi lutheri istentisz­telet lényeges elemeit s ezáltal drága liturgiái örökségünk visszaszerzésé­nél nagy segítségünkre lehet. Gondo­lok itt elsősorban az egyházi esz­tendő különböző szakaira írt confi- teor, kvrie, glória jellegű énekeire — mondja Vietórisz József. Mivel pedig a Tranoscius-fordítás is részben az új magyar énekesköny­vért történt, a szó lassan erre tere­lődik. MI van az énekeskönyvvel? Meg­akadt a munka? — kérdezi szinte fiatalos hévvel »Józsi bácsi« — mert Nyíregyházán mindenki így tiszteli. 85 éves vagyok — mondja — de én még szeretném látni az új enekeskönyvet, amely megőrzi egy­házunk drága, hagyományos ének­kincsét, de amellett korszerű for­mában, a mai ember számára élet­közelségű énekeket ad. Hogyne izgatná őt ez a kérdés. Hiszen legalább hatvan eredeti éne­kével gazdagította azt az anyagot, amely a születendő új énekeskönvv szerkesztőinek rendelkezésére all. Enekfordításainak a száma pedig a Tranoscius 1150 énekén kívül több százra rúg. Végül szóba jön öreg korának egyik legdrágább ajándéka és mun­kája: verses bibliafordításai. Meg­ígéri, hogy erről legközelebb külön elbeszélgetünk. Nem tehetek róla, amikor búcsú­zunk, eszembe jut Simeon. Gyüleke­zetünknek ez áldott »öregje«, pres­bitere várva várja az új magyar énekeskönyvet és énekelni akar be­lőle. De nem tétlenül várja, hanem a keresztyén ember derűlátásával és örömével szakadatlanul ír, versel, dicséretet zeng és könyörög Isten­nek. került a gyülekezet elé. Tranovsky Györgyöt és nagy művét a Cithara Sanctorum-ot egyháztörténeti meg­világításba helyezte. Rőzse István, a Tranoscius éne­keskönyvének a nyíregyházi gyüle­kezet életében való jelentőségéről szólt. A Tranoscius ennek a gyüle­kezetnek hűséges útitársa volt a település idején, majd az azt követő küzdelmes, csalódásokkal és vallás- üldözéssel-tele nehéz időkben — mondotta Rőzse István. Ugyanakkor azonban sokkal több is volt a gyü­lekezet számára, mint egy énekes­könyv lehet. A gyülekezet egyetlen cs megbízható hittan! és erkölcstant tankönyve volt. Az ősi énekeskhnyv legnagyobb szolgálatát mégis azzal végezte, hogy kialakította és megerősítette a gyülekezetben azt a drága örök­séget, amit a reformáció vissza­adott, az üldözések kora pedig rögzített, a családi keresztyén- séget s ezzel kapcsolatban a házi istentiszteletet. A gyüleke­zetünkben ma is meglévő és ál­dásosán végzett háziistentisztc- Ictek nem az újabb idők divatja s nem is a legutóbbi ébredés! mozgalmak gyümölcse, hanem az ősi lutheri kegyességben gyökerező drága örökség, ami olyan régi, mint ez a 200 eves gyülekezet. Igen érdekes volt előadásának az a része, amelyben szemléltető pél­dákkal mutatót rá, hogyan tisztította meg a Tra- nosciusból táplálkozó kegyesség a népi szokásokat s hogyan őrizte meg ezt a népet minden sötét babonától. A Tranoscius magyar fordításáról szólva méltatta azt a hatalmas mun­kát, amelyet dr. Vietórisz József, a Tranoscius fordítója végzett. Az előadásokat a gyülekezet ve­gyeskara, Gáncs Aladár és Krecsák Kálmán vezetésével Tranoscius-éne- kek bemutatásával kísérte. Komoly művészi élmény volt Megyer Lajosné szólóéneke, aki Bach Máté-passiójának egyik leg­hatalmasabb áriáját adta elő, vala­mint két gyönyörű Tranoscius-éne- ket énekelt. — Ugyancsak a Máté- passió egyik áriáját adta elő L. Kovács András. A gyülekezet ve­gyeskara ezenkívül egy Bach-korált és Gáncs Aladár 150. Zzoltárát adta elő. Gápcs Aladár a gyülekezet ki­tűnő és szép reményekre jogosító orgonása Pacheibel D-mol ciaco- naját és Louis Claude Daquin: A kakuk c. művét játszotta pompás előadásban. Joób Olivér BIBLIA-OLVASÓ Julius 5. Vasárnap. Zsolt. 119: III, Ján, 5:34. Isten Igéje, bizonysága Örökké megmarad. Az Ige bizonyságtétele nem azért hangzik, hogy Isten gyermekei, az Ígéret örökösei bizonytalan­ságban éljenek. Örökkévaló Istenünk megtartó Ür. Mi az Ígéret gyerme­kei, örökösei, maradjunk meg Atyánknak boldog békességet, bizonyossá­got teremtő szeretetében. A megbizonyított úton, Isten Igéje útján járjunk boldog örömmel. (Olvasd még: Zsolt. 27. — Ez. 20:39—14.) Horváth András Aki legjobban várja az új énekeskönyvet Az úrvacsora szentség. Jézus Krisztus ’ szerezte bűneink bocsána­tára, hitünk erősítésére és üdvös­ségünkre. Kiosztását az egyház fel­adatává tette. Az egyházban, a gyü­lekezetben, mint a szentek közös­ségében kel! élnünk az úrvacso­rával. Mégpedig minél többször. Vannak olyan esetek is, amikor nem mindenki tud a gyülekezetben járulni az úrvacsorához. Ha valaki huzamosabb ideig fekvő beteg, nem tud a templomi gyülekezettel együtt úrvacsorát venni. Ilyen esetekben a lelkész a beteg, vagy a hozzátarto­zók kérésére elmegy a házhoz és ott osztja ki az úrvacsorát. Ez a betegek úrvacsorája. Eny- nyi, nem több és nem más. Templomi gyülekezet helyett egy más, egy kisebb gyüleke­zetben: a családi közösségben kapja meg a bűnös ember a bünbocsánatot, hitének erősíté­sét és az üdvösséget Jézus Krisztus testében és vérében. Éppen ez az, amit olyan kevesen tudnak, híveink közül. Nagy tért hódított az evangélikusok között is, az a katolikus felfogás, mely az »utolsó kenet« szentségével együtt jár. Nevezetesen az, hogy akinek azt »feladják«, az már utolsó perceit éli. Az már haldoklik. Éppen így ha egy beteg magához veszi az úrva­csorát, akkor annak feltétlenül meg kell halnia. Mintha maga az úrva­csora pecsételné meg és siettetné a halált. Ez a téves felfogás okozza azt, hogy annyira idegenkednek a betegek az úrvacsorától, olyan rit­kán élnek vele, és sokszor talán évekre megfosztják magukat Jé­zus bűnbocsánatot hozó ajándéká­tól. Pedig nem kell halálos beteg­nek lenni ahhoz, hogy otthon vegye valaki magához az úrvacsorát 1 A betegek úrvacsorája önként következik abból, hogy ember vágyakozik az Orral való közös­ségre, és ha ő nem tud elmenni a templomba ezért a közössé­gért, akkor az egyház viszi hozzá. Persze a betegek úrvacsorájának ez a félreértése sokszor éppen abból adódik, hogy sokan talán életükben egyszer (vagy nagyon ritkán) járul­tak úrvacsora-vételre. Konfirmá­ciójukon. Életük folyamán először és utoljára. És akkor, amikor na­gyon közel érzik magukhoz a ha­lált, elhivatják magukhoz a lel­készt (vagy elhivatják a rokonok), hogy úrvacsorát vegyenek, mert ta­lán így illik, vagy mert soha sem árt az ilyesmi, hátha használ a »túlvilágon«. Az ilyen emberek nem veszik figyelembe azt. hogy az úr­vacsorában csak akkor kapnak bűnbocsánatot és üdvösséget, ha azt a Jézus Krisztus kegyelmébe vetett hittel veszik magukhoz. Ellenkező esetben kárhozatra veszik! Jézus Krisztus az úrvacsorában nem a halált erősíti meg, még a betegeknél sem, hiszen ő »a megrepett nádat nem töri el, a pislogó gyertyaszálat nem oltja ki«, hanem testében és verében életújulást ad. Nagyon helyes, ha a betegek úr­vacsorájánál a család, az ismerő­sök, szomszédok, a templomi gyü­lekezetből néhányan jelen vannak, (persze, nem kíváncsiságból) és ma­guk is vesznek úrvacsorát a beteg­gel együtt. Testvéreim, éljünk hát az Ur sze­rezte drága alkalmakkal, amíg időnk van. Éljünk az úrvacsorával minél többszöri Juhász Géza — MIK A TRANOSCIUS LEGFŐBB Értekei? — kérdezzük a fordítót. A magyar Tranosciust eredeti alakjában nem tartom magyar gyü­lekezetek számára alkalmas énekes­könyvnek, de nem is ilyen céllal ke­rült a magyar ajkú hívek kezébe. Legfőbb értékei a benne össze­NE ADJ.., Ne adj virágot, ha kenyeret kell ad­nod. Ne biztató szavakat mondj, ha segí­tened kell. Ne adj bölcs tanácsot, ha kézszorí­tásra van szükség. Ne mondj korholó szavakat, ha tü­relmesnek kell lenned. Ne mondj barátságos szavakat, Ha feddened kell. Ne adj feddést, ha barátságot kell adnod. Ne adj bizonytalan tanácsokat, ha bátorságot várnak. ... élted fő törvénye legyen: magány­ban tökéletesiilni, s a köz társaságban magányos készületedet szünetlen ha­szonra fordítani. Kölcsey Ferenc: Paralnesis Aki a gyermeket szereti, Istent féli. Mert a gyermek teremti a jövendőt. Juhász Gyula: Holmi Ha a testi étkedben el nem tűrhe­ted az undokságot, ne tűrd el a lelki­ben sem, mert ennek tisztábbnak kell lenni. Mélluiz Péter Julius 6. Hétfő. Zsolt. 9:3, I. Ján.: 3:21. Aki bízik Isten bűnbocsátó kegyelmében, aki hisz abban, akit Isten Megváltónknak küldött, annak a szívében bűnei ellenére is békesség van. Ez a békesség, a bűnbocsánat békessége, kell hogy beragyogja a mi egész életünket. Az ilyen ember élete békeszolgálat, békeszolgálata embert szerető, Istent dicsőítő hálaadás. (Olvasd még: Márk. 9:38—41, Ez. 24:15—27.) Julius 7. Kedd. I. Sám. 10:6, Ján. 3:5. Csak a Szentlélek által lehetünk új emberek. Könyörögnünk kell a Lélek csodájáért, hogy formálja újjá szívünket, gondolatainkat és egész életünket. Az Isten kegyelméből újjászült ember Isten gyermeke. Isten gyermeke megnyílt szívvel fogadja, nyitott füllel hallgatja Atyjának szavát s boldogan hirdeti, éli azt az újat, amit Isten ád néki megújult életében. (Olvasd még: I. Kir. 19:15—21. — Ez. 34:1—11.) Julius 8. Szerda. Zsolt. 121:4, I. Pét. 5:7. Nem alvó Istenünk van. Nem a világnak hátat fordító Ür a mi Iste­nünk. Szeretete őrködik felettünk. Gondjaink fölé magasan felmagasodik az ő gondoskodása. Boldog, békés úton akar vezetni, hiszen szeret. Rá tudjuk e magunkat bízni? — Megfáradt, bűnterhelt életünk minden gond­jával menjünk Hozzá, hogy a Kereszt Ura életünk, gondjaink, bűneink felett is úrrá lehessen. (Olvasd még: Máté. 19:27—30. — Ez. 34:12—16.) Julius 9. Csütörtök. Zsolt. 25:4, Ef. 5:10. Isten azért adja Igéjét, útmutatóját, hogy eligazítson bennünket. Krisztus maga mondja: »Én vagyok az út.« Bűneink terhe alatt görnyedő életünk számára legyen boldog valósággá az új út: Krisztus útja. Így útunk az Isten jótetszésére lesz. (Olvasd még: II. Tim. 4:1—5. — Ez. 34:17—31.) Julius 10. Péntek. Aggeus. 2:9, Róm. 14:7. Isten a békesség Istene. Fiában megbékélt a világgal. Ne csúfoljuk tehát meg békétlen szívünkkel Isten békéltető jóságát. Lássuk meg, hogy a békétlenség oka mindig a bűn. Ettől a békétlenségtől csak a megbékél­tető kegyelem ad szabadulást. Legyünk hát kegyelemből az ő békességé­nek megbékélt követei. Életünk hirdesse a Szentlélek ajándékozta örö­met, az igazságot, a békességet. (Olvasd még: I. Thess. 2:13—20. — Ez. 36:18—23.) Julius 11. Szombat. - ' Zsolt. 44:22, II. Kor. 1:12. Ismer bennünket az Isten. Előtte nem titkolózhatunk. Ismeri bűnein­ket, a legelrejtettebbeket is Bűneink ellenére is kegyelmes. Bocsánatát adja, szerétét kínálja. Fogadjuk el. A bűn hatalmából szabaduló életünk itt a világban Krisztus szabadításával dicsekedjék. (Olvasd még: Máté 13:47—52. — Ez. 36:24—32. — Zsolt. 1.—) Scliád Ottó 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom