Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-28 / 26. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET ÉVZÁRÓ ÜNNEPÉLY A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN Június 21-én, vasárnap reggel 8 órakor ünnepélyes csendben vonul­tak be a fasori templomba a Teo­lógiai Akadémia tanárai és hallga­tói, hogy eseményekben és eredmé­nyekben gazdag esztendő után hálát adjanak az Egyház Órának meg­segítő kegyelméért. Az ünnepélyes alkalmon részt vettek a Béke-Világ- tanács ülése alkalmából hazánkban tartózkodó külföldi vendég lelké­szek is: Ragnar Forbech norvég, van Dahlen holland, Thompson dél­afrikai, K. Rose német és J. Wes- termann ausztráliai lelkészek, D. Sivén finn gimnáziumi tanár és J. Moilanen finn evangéliumi mun­kásszövetségi vezető. Az Állami Egyházügyi Hivatal részéről Veres Pál és Miklós Imre osztályvezető vett részt az ünnepségen. Az évzáró istentiszteleten Fried­rich Lajos, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója hirdette az igét. »A szere­tet, a szolgálat, a hűség, az áldozat­hozatal legyen legfőbb erényetek. Legyetek tudatában annak, hogy Isten állított szolgálatba és ne feledkezzetek meg arról, hogy az emberek közé küld benne­teket Jézus. Az ö arca ábrázo- lódjék ki rajtatok.« Istentisztelet után a Teológiai Akadémia dísztermében záróílnne- pély volt. Az elnöki asztalnál dr. Vető Lajos és Dezséry László püs­pök, és dr. Pálfy Miklós dékán fog­lalt helyet. Közének után dr. Pálfy Miklós nyitotta meg az ünnepséget. Köszöntötte a megjelent vendége­ket, majd felolvasta az 1952—53. tanévről szóló dékáni jelentését. A dékáni jelentés első része a Teológiai Akadémia tanító és ne­velő munkájáról szólt. Megállapí­totta, hogy az elmúlt évben az Aka­démia munkája nagy megújuláson ment keresztül. »Az Akadémia Pestre költözése és az ezzel járó nagy szolgálati lehetőségek örvendetes módon alakították és alakítják az ifjú lelkésznemzedék nevelését« .— mondja a jelentés. A dékáni jelentés második része a tanárok és hallgatók gyülekezeti munkájával foglalkozott. »Növekvő mértékben vettek részt az elmúlt tanév folyamán a Teológiai Akadémia tanárai és hallgatói az egyház életében. Többek között a tanárok több mint 150 gyülekezeti összejöve­telen tartottak igehirdetést vagy előadást. Részt vettek a biblia­fordító bizottság munkájában, a zsinati törvények előkészíté­sében, az egyház sajtószolgála­tában, az új magyar perikopa- rend elkészítésében, és a most kiadásra kerülő Kis Káté for­dításában.« A dékáni jelentés elhangzása után dr. Pálfy Miklós dékán köszöntötte azokat a hallgatókat, akik befejez­ték teológiai tanulmányaikat és egy­házi szolgálatba léptek. Névszerint: Bodrog Miklós, Cserháti Sándor, Fabiny Tibor, Gémes István, Hrusz János, Kovács István, Kovácsházi Zelma, Madocsay Miklós, Pethő Ist­ván, Pintér János, Sárkány Tibor, Szita István, és Zsigmondi Árpád hallgatókat. A most végzők nevében Bodrog Miklós köszönte meg a ta­nároknak az áldozatos és szeretet­teljes nevelői munkát. Ezután a külföldi vendégek üdvö­zölték az egybegyűlteket és rajtuk keresztül az egész magyar evangé­likus egyházat. R. Forbech, van Dahlen és Thompson lelkészek szó­laltak fel. Dezséry László püspök az egy­házi vezetőség nevében szólt az Akadémia tanáraihoz, és hallgatói­hoz. Megköszönte a tanárok rész­vételét a bibliafordító bizottságban, a zsinati törvények előkészítésé­ben az egyházi sajtó szolgálatában, az új magyar perikopa-rend elkészí­tésében és a Kis Káté fordításában. Kifejezte az egyházi vezetőségnek azt a kívánságát, hogy a most szol­gálatba lépő fiatal lelkészektől hű­séges szolgálatot és komoly munkát várnak. Szólott arról, hogy milyen jelentőségteljes az Akadémia évzáró ünnepélyének és a Béke-Világta- nács budapesti ülése befejezésének egymáshoz való közelsége. Az ünnepély a Himnusz elének- lésével ért véget, Lelkésziktatás Sárszentlőrincen Sárszentlőrincen Csepregi Béla.. lel­készt június 14-én íKiaua dg icffbián Imre esperes. A zsúfolásig megtöltött templomban felcsendült az ének: »Jö­vel Szentlélek Úristen« s az egyhitre vitt sok néppel együtt énekelve, hálás szívvel gondolunk azokra az időkre is, amikor — immár 230 esztendővel ez­előtt — a Lélek a Szeniczei Bárány György által hirdetett Igét felhasz­nálva, 7 evangélikus családot közös­ségbe forrasztva, megteremtette a gyülekezetét. Nagy öröm számunkra, hogy Szeniczei Bárány György gyü­lekezetében Csepregi Béla lép szolgá­latba. Csodálatosak az Isten útjai: Csep­regi Bé'a Orosháza szülötte — mon­dotta Fábián imré ffiperes iktatóbe­szédében, — s most hazajött Sárszent- lőrincre, az egykori filia, az orosházi gyülekezet fia. Csepregi Béla a lelkészi szolgálat öröméről és felelősségéről beszélt. Mi­nél nagyobb a felelősség, annál na­gyobb az öröm. A lelkek megmenté­séért fáradozunk, rámutatva Jézus mentő szeretelére, de ez a szolgálat nem légüres térben végzett szolgálat, nemcsak spirituális jellegű szolgálat. Az egész ember megmentéséért fára­dozik az, aki tud Krisztus mentő sze- retetéről. Az üdvözlések sorát Fábián) Imre esperes nyitotta meg, aki az egyház- kerület és a hivatalos elfoglaltsága folytán akadályozott főpásztor, vala­mint az egyházmegye nevében üdvö­zölte az új lelkészt. Az egyházmegye lelkészi kara ne­vében Takó István györkönyi, a szom­széd gyülekezetek nevében Rusznyák Kemény Lajos esperes 70 éves A Pesti Egyházmegye esperese: Kemény Lajos Deák-téri lelkész június 22-én, hétfőn ünnepelte 70. születésnapját. A buda­pesti lelkészek és munkatársai csalá­dias ünnepséget készítettek elő tiszte­letére a Puskin-utcai püspöki tanács­teremben. Ott voltak dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök, a Teológiai Akadémia nevében Pálfy Miklós dé­kán és dr. Nagy Gyula tanár, Várady Lajos budai esperes, a budapesti lel­készek és az ünnepelt esperes közvet­len munkatársai. A két püspök meleg szavakkal köszöntötte a hetven esz­tendős esperest. Isten áldását kérték életére és munkájára. Az esperes meg- hatódottan köszönte mag a felköszön­tőket. Az ünnepségen vendégként részt vett Kurt Essen német lelkész és Erika Küppers, a Bekennende Kirche egyik szerkesztője is, akik a Béke Vi­lágtanács alkalmával éppen az egye­temes egyház vendégei voltak. Baráti beszélgetés zárta be a han­gulatos ünneplést, amelyhez lélekben sokezer evangélikus csatlakozik, akik Kemény Lajost szolgálatain keresztül szívükbe zárták. Ferenc bikácsi lelkész köszöntötték Csepregi Bélát, kit mint régi isme­rőst, barátot és testvért fogadtak be a tolna-baranyai lelkészi munka- és testvéri közösségbe. A gyülekezet nevében Győri János egyházközségi felügyelő és Szűcs Ka­tica gyülekezeti tag köszöntötték az új lelkészt. A régi munkatársak nevé­ben Józsa Márton búcsúzott tőle. A gyülekezet ünnepének másik ré­sze volt a nyugalomba vonuló lelkész elköszönése. Zsúfolt templom előtt, megkapó, meleg ünnepség volt. Fá­bián Imre harminckét évi szolgálatra emlékezett vissza. »Nem búcsúzom tő­letek, — mondotta Szigeti József gondnok szavaira válaszolva, — mert elviszlek benneteket, házaitokat, falu­tok képét a szivemben « A búcsúprédikáció után vége nem akart szakadni a sok gyülekezeti meg­nyilatkozásnak, amelyek meleg han­gon emlékeztek meg a hosszú szolgá­lat egyes mozzanatairól, a lekész- család tagjairól és még presbiter­tisztségben is emlékeztek arra, hogy a búcsúzó lelkész fiatal korukban ho­gyan írta be a szívükbe kitörölhetet­lenül Jézus képét. Sok-sok virágcso­kor beszélt a gyülekezet hálájáról, ra­gaszkodásáról és szeretetéről. Lehel Ferenc GYÜLEKEZETI HÍREK Június 28. Szentháromság után 4. vasárnap. Igék: d. e. Gál. 5, 13—14, Lk. 16, 10—12, d. u. Ezs. 48, 12—17. Liturgikus szín: zöld. BUDAHEGYV1DÉK A gyülekezet f. hó 28-án, vasárnap este 7 órakor tartja évadzáró utolso zenésáhitatát a XIl. Tarcsay Vilmos-u. 11. szám alatti kápolnában. Műsoron a következő szerzők müvei szerepel­nek: Staden, Viadana, Hassler, Kreutzler, Arokháty és Gárdonyi. Köz­reműködnek: 8 gyülekezet énekkara, ének- és hegedűművészek. Előadást tart: Várady Lajos budai esperes. Be­lépődíj nincs. Offertorium a szeretet­szolgálat javára. KELENFÖLD A Budapest—Kelenföldi Egyházköz­ség június 14-én istentiszteleten s az azt követő közgyűlésen iktatta be hi­vatalába új felügyelőjét, Kováls An­talt és négy újonnan megválasztott presbiterét. A beiktatást az istentisztelet kereté­ben Muncz Frigyes lelkész végezte. Az új felügyelőt számosán üdvözöl­ték. A Budai Egyházmegye és a Bu­dafoki Egyházközség nevében dr. So­mogyi József egyházmegyei felügyelő I. Tim. 4:12-vel figyelmeztetve a fel­ügyelőt és az új presbitereket, hogy tisztségüket és munkájukat ne dekó­rumnak, hanem Jézusra tekintő szol­gálatnak fogják fel. A presbitérium és a hívek nevében dr. Havas István gondnok köszön­tötte az új felügyelt, majd Belo- horszky Lajos, hivatali elődje szólalt fel, a régi felügyelők hűséges munká­ját és áldozatos egyházszeretetét kö­vetendő példaképpen emelve ki. Kö­szöntések hangzottak még a gyüleke­zet asszonyai, az énekkar és az ifjú­ság részéről. KISPEST A kispesti gyülekezetben május hó 31-én d. u. szeretetvendégséget tartot­tak a megkonfirmált gyermekek szá­mára. Az együttlét igen családias és áldott volt. a lutherania Énekkar ArpAdföldön A Lutheránia 28-án, vasárnap a Cinkotához tartozó árpádföldi evan­gélikus gyülekezetben egyházzenei hangversenyt ad a helybeli refor­mátus templomban. A LUTHERÁNIA MAGNIFICAT ESTJE A meleg nyár ellenére is igen nagy közönség gyűlt össze hétfőn a Deák-téri templomban, hogy meg­hallgassa a Lutheránia Ének és Ze­nekar »Magnificat« hangversenyét. Zalánfy Aladár, a templom főor- gonása adott elő két orgonaművet, melyet Bach J. S. a legismertebb új- testámentuml dicséret, a Magnificat zsoltártónusú dallamára írt, M. Molnár Éva csengő szoprán­hangján felcsendülő vallásos dalok a közönség körében nagy tetszést arattak. A Magnificat, amint azt a hang­verseny előtti ismertetésben hallot­tuk, Mária éneke Zakariás házában, mellyel Erzsébet köszöntésére vála­szol. A bibliában a szöveget Lukács 1:46—55. verseiben találjuk, mely­hez záradékképpen csatlakozik egy dicsőítő vers. A mű 12 tételből áll, melyet felváltva szólóénekesek és az énekkar tolmácsolnak. Sándor Judit (mezzoszoprán), M. Molnár Éva (szoprán) és Littasy György (basszus) szólisták * előadá­saiban már évek óta gyönyörköd- ködhettünk Deák-téri hangverse­nyeinken, ez alkalommal is meg­győződhettünk előadóművészetük tökéletességéről. Először hallottuk Tamási Éva (alt) és Remscy Győző (tenor) énekét, akik mind szóló áriákkal, mind pe­dig az »Et misericordia« alt-tenor duettben nyújtott produkciójukkal megnyerték a közönség tetszését. Meg kell még emlékeznünk dr. Sváb Nándor művészi oboajátéká­ról. A hangversenyen Weltler Jenő vezényelt. A Lutheránia alapos felkészült­séggel állt a közönség elé. A kar­tételekben, de különösen az utolsó »Glória« tételnél szemmelláthatóan is megtalálta kapcsolatát a hallgató közönséggel, és kellően adta át Bach művészi alkotását. »G« TÓTKOMLÓS ( Fecske Pál egyházmegyei gyámh*> tézeti elnök június 14-én gyámintézeti istentiszteletet tartott, melyen megerrn lékezett a gyámintézetnek egyházunk* ban végzett áldásos munkájáról. Egy» ben felhívta a hívek figyelmét a Gyű» lekezeti Segélyre, mely egyházunk szs» retetszolgálatát szolgálja majd a jö­vőben. KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE A kelet-békési egyházmegye lelkész! munkaközössége 1953. június 12-én Békéscsabán munkaülést tartott. Rész­letesen megtárgyalták a zsinatunk ál­tal hozott legújabb törvényeket. Mekis Adám esperes bevezető előadása után Kun-Kaiser József, Fabók Ferenc és Fecske Pál lelkészek tartottak elő­adást. Az előadásokat széleskörű megbeszélés követte. Fecske Pál egy­házmegyei sajtómegbízott sajtótájé­koztatót tartott. HALÁLOZÁS Cseresznyés János, aki az iharos-' berényi gyülekezetnek felügyelője és hűséges munkása, június 14-én 77 éves korában Vésőn elhúnyt. Teme­tése Vésén volt az iht losberényi és vései hívek nagy részvéte mellett. Id. Szirákl Jénos, aki a gyóni evari* gélikus egyházközségnek évtizedeken át presbitere volt, áldásos életének 89, évében Gyónón elhúnyt. istentiszteleti rend Június hó 28-án, vasárnap BUDAPESTEN A PESTI OLDALON) Deák-tér: d. e. 9 Zay László,' í e. ti Ke- mény Lajos, d. u. 6 Sülé Károly. Fasor: d. e. 7*10 Pásztor Pál. d. e. 11 Gyönj?yö$l Vil-’ mos, d. u. 6 Pásztor Pál. Dózsa Gy.- út: d. e. 7*10 Gyöngyösi Vilmos. Üllői- ót: d. e. »/* 10. d. e. 11. Rákóczi-út 57/b: d. e. 10 Szllády Jenő dr., d. e. */«12. Karácsony S.-u.: d. e. 10. Thaly K.-a.: d. e. 11 Bonyai Sándor, d. u. 6 Bónyai Sándór. Kőbánya: d. e. V* 10 Hafenscher Károly, d. u. Hafenscher Károly. Utász-u.: d. e. */« 12. Hafenscher Károly. Utász-u.: d. e. Vél?. Zugló: d. e. 11 (űrv.) Scholz László, d. u. fi Scholz László. Gvarmat-u.: d. e. VtlO Scholz László. Rákosfalva: d. ö. V*12 Szu- chovszky Gyula. Fótl-u.: d. e. II (úrv.) Rí- már Jenő, d. u. 7 Rimár Jenő. Václ-u.: d e. 8 Gádor András. Újpest: d. e. 10 Blázy La­jos, d, u. Vj5 (presb. nap) Blázy Lajos, Dunakeszl-AIag: d. e. 9. Vas-u. 2/e: d. e. II Szimonidesz Lajos. Rákospalota MAV-telep: d. e. Vt9. Nagytemplom: d. e. 10. öreg­templom: d. u. 3. Pestújhely: d. e. 10 Kür­tös«! Kálmán. Rákoskeresztúr: d. e. 7*11. Rákoshegy: d. e. 9. Rákosliget: d. e. 10. Rákoscsaba: d. e. 9 Békés József, d. u. 7*7 Békés József. Clnkota: d. e. 9 (gyerm ), d. e. 10. d. u. 7*3. Mátyásföld: d. e. */»12. Kere- pes-Klstarcsa: d. e. 7a 10. Szilasliget: d. u. 3. Pestlőrinc: d. e. 11 Sokoray Károly. Peti­imre: d. u. 5 Sokoray Károly. Kispest: d e. 9. d. e. 10. d. u. 6. Wekerle-telep: d. e. 8. Pesterzsébet: d. e. 10. Soroksár-Újtelep: <L e. 7*9. A BUDAI OLDALON: Bécslkapü-tér: d. e. 9 Várady Lafos. d. e. j II Sréter Ferenc, d. u. 7 EvangéH2ácló. Toroczkó-tér: d. e. 8 Sréter Ferenc óbudai d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e. 10 Komjáthy Lajos. d. u. 5 Komjáthy Lajos. XII., Tar- V.-u.: d. e. 9 Ruttkay EleméT.”7r-g"Tf kuftkay Bemér, d. u. 7 Zenés áhítat: Várady Lafos. Dlana-út a. iré. niTC""Uáríhauser László. **ntlWf5fölgy, Lelkésznevelő Intézet: d. e. !ö Danhauser László. Kelenföld: d. e. 8 Muncz Frigyes, d. e. 11 Muncz Frigyes, d. u. 5 Rezessy Zoltán dr. Németvölgyl-u.: d, e. 9 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Külső-Kelenföld: d. e. 12 Rezessy Zoltán dr. Csepel: d. e. II Dávid János, d. u. 7 Dávid János. Budafok: d. e. 10. Nagytétény: d. e. 7*9. Kelenvölgy: d. e. 9. Albertfalva: d. e. 7*11. Csillaghegy: d. e. ValO Kaposvári Vilmos. ................................................. KER ESZTELES Üzenetet kaptam, hogy vasárnap estére menjek ki Szemesékhez ke­resztelésre. Ez az üzenet annyit je­lentett, hogy a délutáni istentisztelet végeztével a falutól néhány kilomé­ternyit kell mennem Szemesék ma­gányos házáig, ahol a hetedik gyer­meket részesítjük a keresztség szent­ségében. A dülőutakon majdnem egyenes irányben mentem a ház felé. Az úton itt-ott még pocsolyákat kerül­gettem, de a mezőkön felnyalták már a tavaszi vizeket a böjti szelek. Napszállat felől most is felélénkült a szél és messzi tájakról hozta a zsendülés illatát az orromba. Éjsza­kai nyugodalomra készülő madarak íészkelődtek az ágakon, csak a var­jak húztak kavargó csoportban a tá­voli nyárfás felé. Erősen szürkült már, mire a ház közelébe értem. A kutya megne- szelte közeledésemet, és dühös uga­tással rohant felém, de közelebb érve ismerőst vélt bennem, mert megcsillapodva csak kötelességsze- rűen vakkantott egyet-egyet. Az életen keresztül nekivágtam egyenesen az ajtónak. A fakilincsre tettem a kezemet, amikor a homály­ból egy alak toppant az ajtó elé. Is­meretlen volt a számomra, de vala­mit morogva tessékelt befelé. Beléptünk mind a ketten. A meny- nyezetről függő lámpa nem tudott megbirkózni a dohos sötétséggel és csak nagynehezan ismertem fel a homályban ülőket. — Adjon Isten jó esét! — Isten hozta! Kezetfogtam a házigazdával, meg­simogattam az apróbbak fejét, az­után a síró hang után a sarokban álló ágyhoz mentem, ahol Szemesné feküdt, mellén a gyermekkel. — Megél-e? — kérdezte az asz- szony és aggodalom volt a hangjá­ban. — Két napja szinte semmit sem eszik és folyton sír. Ni, most is már elkékült! Valahonnan az ajtó szegletéből osont elő a velem belépett alak. Most láttam, hogy egy alacsony, sötétképű vénasszony; ezer ránc az arcán, apró szemei villognak, fogatlan szája nyammog, mintha az időt rágcsálná maga mögött. Engem félretolva lé­pett az ágyhoz, rámutatott a síró gyermekre és mintha kinyilatkozta­tást mondana, úgy ejtette a szava­kat: — Akkor jár jól, ha meghal! Megdöbbentem ezen a könyörte­lenségen. Láttam, hogy Szemes Is felkapja a fejét és ellenséges tűz lobban a szeméből a vénasszony felé. Felesége feljajdult, sírni kezdett, majd magához ölelte a csecsemőt és ráförmedt a beszélőre: — Atkozott vénség, hogy mondhat llyentl A vén Bábl nem akart engedni az igazából. — Bizony, akkor jár jól, ha meg­hal! Mire való ez az élet! Mit örö­költ? Nyomorúságot! Rongyos lesz, éhes lesz, beteg lesz. Ha egy kicsit kiderül is neki, minden kezdődik élűiről. Minek az?! Akkor inkább meg sem született volna. Közbe kellett léptem. Láttam, hogy a vénasszony bölcselkedése utat keres a házbeliek szívébe. Mintha igazságot láttak volna a szavai mö­gött, amikor a házban körülnéztek és a maguk életét gondolták vissza­felé. Megfogtam sovány karját és tuszkoltam az ajtó felé. Kiszabadí­totta azonban magát a kezeim közül és ellenséges indulattal támadt: — Hát jó! Maradjon és cipelje az életet. Úgyis átkozni fog titeket az életért! A gyermek még jobban elkezdett sfrni. Apró kezel ökölbe szorultak és az egész kicsi testét valami görcs Bébi rárivallt a házigazdára: — Mit tátod a szádat? Hamar hozz vizet! Van itt eleven szén. Hát nem látod, hogy meg van a gyerek rontva! Szemes gyámoltalanul nézett maga körül: mit is csináljon. A vénasszony elvonult a szoba homályos sarkába, valamit mormogott, azután négykéz­láb végigmászott a földön, bekuk­kantott a szekrény alá, az ágy alá, titokzatos szavakat motyogott, mintha az ördögöt kereste volna, A lámpa hunyorogni kezdett, a geren­dák között valami nyikorgásforma visított, ugyanebben a percben az egyik bútordarab nagyot reccsent. A gyerekek ijedten bújtak össze a ló­cán, Szemes a mellére ejtett fejjelt fülelt. A kutya az ablak alatt viny- nyogott félelmében. A vénasszony már a gyermek felé nyúlt. Odaugrottam, ölembe kaptam a gyereket és kiáltottam: — A Jézus nevében mondom: ta­karodjál! Bábi magába roskadt. Csendben megindult az ajtó felé, Kinyitotta, még egyszer visszafordult, valami sötét félelem volt az arcán, azután átlépett a küszöbön. Ügy láttuk, mintha görnyedt hátán az ördögöt cipelte volna. A kutya dühösen fal- dosta, majd hallottuk, amint mind messzebb kísérte őket ugatásával. Imádkoztunk. — Szemes bátyám! Kereszteljünk! Elkészítettük az asztalt. Fehér ab­rosz került rá. Két szál gyertya is előkerült, középre a magammal ho­zott feszület és a keresztelő edé­nyek. Keresztanyaként egy nagyob­bacska lány tartotta a gyermeket; valami rokon, akit eddig a többiek között észre sem vettem. Mellette az apa, köröskörül a gyermekek, akik csillogó szemekkel néztek bele a gyertyák világába. A kopott családi Bibliából hang­zott az ige: »... megváltottalak, ne­veden hívtalank, enyém vagy!« Isten cselekedett az igében, Isten cselekedett a keresztségben. A kisgyermek megnyugodva fe­küdt az anyja mellett. Aludt és ál­mában mosolygott; az angyalával beszélgetett. Bizonyosan az evan« géliumot hallotta. Mi is beszélgettünk. — Nem a nyomorúságot örökölte ez a gyermek, hanem Isten örököse, mert gyermeke. Számontartja az 6 Atyja. Betegségében orvosolja, gyen­geségeit megerősíti, szándékait meg­áldja. Kézen fogja és vezeti. Mind­erre ígéretet kapott a Krisztus által, — Reménysége van az életben, mert őrködik felette mindnyájunk Atyja; szeretetével körülveszi a család; hordozza a gyülekezet; és körülöleli népünk. Boldogan szóltam ebben az ige­hirdetésben Isten gondviseléséről és az Ö gondviselését megmutattam népünk felemelkedésében. A re­ménytelenség és a nyomor úgy tá­vozik a mi házainkból, mint a Jézus nevében kiűzött vén bábi. Keresztelő után hosszan beszél­gettünk a családban, szemünket a jövőre vetettük, amit ennek a kis­gyermeknek is építünk. Öröm volt a szívemben, amikor bandukoltam vissza a falu felé. Egy lélek Indult el ismét az Életben 1 Tartsa meg Isten • velünk együtt! As béül Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom