Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-20 / 3. szám
£ evangélikus Elet AZ EGYHAZTOKTENElBOL Luther egyházpolitikai harca Romával Az egyháziöi j&wtnek nemcsak év- számok éa külső események jelenti a fontos állomásait, hanem azok hl elvi döntések is, amelyek hosszú időre meghatározzák az egyház magatartását. Ilyen kiemelkedő döntés volt a reformáció-korában Luther egyházpolitikai harca Rómával, amely bibliai alapra helyezte az eg yí »áznak a tár- eadajnt élethez való viszonyát. A reformáció nem elvont tan, popok vitája volt csupán, hanem Istennek életbe nyúló, egyházat újító cselekvése. A reformáció Luther számára a Szent- Írás szavának érvényesítéséért folytatott harc Volt, amelynek szükségképpen megvolt a társadalma kérdésekre vonatkozó egyházpolitikai vetü- lete is. t HATALMI EGYHÁZ - VAGY SZOLGALÓ EGYHÁZ? Róma egyi ráz politikai álláspontját a negyedik lateráni zsinaton tartott papéi megnyitó beszéd fejezi ki: „Az Ür Péternek nemcsak az egyházat, hanem ez egész világot kormányzásra adta!* Az ú. n. két kard elmélete szerint az egyik kard az egyházi, a másik pedig a világi hatalmat jelképezi; mind a kettő a pápaság tulajdona, csakhogy a világi hatalom kardját a pápaság átad,« a fejedelmeknek, hogy azok forgassák, azonban ez a kard is csak átnyújtott kard s a teljes uralom az egyházi hatalom kardiát kezelő pápáé. Róma ügy képzelte a világhoz való viszonyt, hogy átveszi felette a hatalmat. Innen érthető a Vatikán 'állandó beleszólási igénye a világpolitikai küzdelmekbe. Ez az erőszakosság teljesen ismeretlen Luther számára. Neki nincs semmiiéle hatalmi ábrándja. Isten kezéből vesz) a történelmet, a világi {elsőbbséget, az államformát, a munka és a hivatás életet betöltő szerepét, a társadalmi élet minden jogát és kötelességét, és természetes tényként állapítja meg a „Világ felsőbbségérői“ szóló iratában, hogy a keresztyén embernek nemcsak joga, hanem kötelessége az állam által szabott társadalmi feladatok teljesítése, Amíg tehát Róma, a világhoz való ▼iszonyt nem tudja másként elképzelni, mint úgy, hogy úrrá lesz a világ felett, s ha ez necn sikerül, akkor legalább erős politikai beíolyásra törekedik, de mindenképpen beleszólási jogot akar biztosítani magának a társadalmi életbe, addig Luther természetesnek tartja, hogy a keresztyén ember két birodalomba tartozik: tagja az egyháznak és tagja a világnak, amely szintén Isten teremtésének és gondviselésének tárgya. A keresztyén ember bent él az egyházban és a világban egyszerre, tehát mindkét birodalomban vannak kötelességei. Asztali beszédeiben ezt mondotta Lírther nz egyháznak a világban való éléséről: „Isten egyházának benne kell élnie az emberi társadalomban (Ge- selschaft): azért helyezte Isten egyházát a világba, azért szerzett annyiféle világi foglalkozást és munkát, hogy a keresztyének ne szerzetesek legyenek, hanem a társadalmi közösségben (communis societas) éljenek, hitükről és cselekedetükről legyen felismerhető keresztyén mivoltuk.“ Luther számára tehát a világ nem legyőzésre való ellenség, amelyet az egyház le tud győzni vagy nem tud legyőzni, hanem a világ az a terület, ■melyben a keresztyén hit megtenni a maga gyümölcsét a társadalomhoz, ■z emberekhez, a munkához való helyes viszony tekintetében is. Az egyház nem lehet- akadó" y« a ▼Tfg társadalmi fejlődésének. Erről az Ágostai Hitvallás így ír: „Az egyházi hatalom megbízása •z evangélium tanítására és a szentségek kiszolgáltatására szól. Az ne rontson idegen hatáskörbe, ne ruházzon át földi királyságokat, ne érvénytelenítse a polgári hatóságok rendeletéit, ne oldja fel ■ törvényes engedelmességet, ne akadályozza az Igazságszolgáltatást, semm'nemü polgári rendelet vagy szerződés ügyében ne szabjon törvényt a felsöbbségnek arról, hogy milyen legyen az állam formája.“ PB evangélikusok máig is ennek a iwformátori látásnak az alapján állunk tókor, amikor igen-t mondunk a szocialista társadalmi fejlődésre. Mai evangélikus egyházpolitikánk négy évszázados lialedo lia gyomén yak on nyugszik, ebbein Lutherünk és Hitvallási Irataink ia eligazító erővel segítenek minket. Luther hatalmas jelentőségű egyházpolitikai győzelmet aratott Róma telett akkor, amikor az egyház útját nem a politikai hatalom felé, hanem *z Igével és szen'ségekkel való szoléi at felé irányította, viszont a nép wámána nem a világtól elforduló j^oent* ember eszményét állította, ítanem a bibliai cselekvő hitről szólott, s ennek következtében tartotta a keresztyén élet megvalósulási területének. A pápaságot ugyan izzó politikai hatabni, vagyonszerzési vágy fűtötte, de ugyanakkor a nép tömegei számára azt h'rdeite, liogy ez élet a .siralom völgye*, ahol legjobb lemondani minden földi jóról, mert isten előtt éppen az az érdem, ha valaki a lemondás erényét gyakorolja. A szerzetességen keresztül propagálta a pápaság a világtól, s annak ügyeitől való elszakadást, miközben a magas klérus sem az óriás vagyontól, sem a politikai hatalomtól, sem a világ ügyeibe való beavatkozástól nem volt hajlandó megválni. A világtól való elvonulás gondolatával akarták a nép figyelmét elterelni azokról a kérdésekről, amelyeket maguk akartak megoldani. II. VILÁGTÓL VALÓ ELVONULÁS — VAGY DOLGOS ÉLET? A kolostor volt a helye a világtól való igazi menekülésnek. Aki ide belépett, az rnagasabbrendű etetnek vette a magáét, le is nézhette a szegény, egyszerű népet, amely nem tud ilyen „szent* lenni, mint a kolostoriaké. E szerint a felfogás szerint a nép alsóbbrendű erkölcsi élet fokán van, s ezzel együtt a világi hivatásban való munka vagy akár csak a házasélet is, mind olyan dolgok, amelyek felett átnéz a kolostoriaké. A népnek viszont az a feladata, hogy minél inkább megközelítse a szent ember eszményét és maga is egyre inkább elforduljon a világtól, és az egyház uralma alá adja az életét. Luther élesen leszámol a világtól való gőgös elfordulással. Köztudomású, hogy a reformácó hatására mindenütt feloszlottak a világtól való menekülés fellegvárai, a kolostorok. Kegyes gőgjük ellen Luther lángoló haraggal fordul egyházunk egyik alapvető hitvallás) iratában, a Schmal- kaldi Cikkekben: „Aki fogadást tesz a kolostori életre, azt hisz', különb életet folytat, mint a közönséges keresztyén ember és cselekedetei által nemcsak magát, hanem másokat Is mennybe akar segíteni. Mi más ez, mint Krisztusnak egyenes megtagadása.“ A Schmalkaldi Cikkek alapítványi intézményeikről és kolostorokról szóló részében arról szól Luther, hogy ezeknek eredeti célja nem az elzárkózás. hanem „tudós férfiak és derék nők kiképzése“ és az életbe való kibocsátása volt a céljuk, „ahol ezen intézetek e célnak nem felelnek meg, sokkal jobb ha üresen maradnak. Döntsük le inkább, semhogy bálványozó és emberek által kieszelt istentiszteletükkel a közönséges kereszíyénség- nél és az Istentől szerzett hivataloknál és rendeknél többre becsüljük. Mert ez esetben a Jézus Krisztus váltságáról szóló első főcikkel össze nem fémek. Ezenfelül ép úgv nncsenek megparancsolva. mint bármely más emberi találmány, se nem szükségesek, se nem hasznosak, sőt inkább veszedelmesek és csak haszontalan fáradságot okoznak, amirrihogv az * ily istentiszteletet is a próféták Avennek, azaz fáradságnak mondják (Hós. 4:15; Amos 5:5.).“ Luther va'óságos forrada'mi ú iítást ietarrt azzal, hogy a Római levélhez Irt megváró-»,»bábán a testi munkát egven'ő ó’•tévőnek tartja a lelkészi szolgálattal, sőt a szerzetesi életformát támadó IrataTnan a becsületesen dolgozó parasztnak vagy cseléd'ány- nak a munkáját többre becsüli a termékeden és doiogtalan szerzetesi életnél. A munkának nem kell „egyenesen“ Istent szolgálnia, hanem azzal, hogy embereket szolgái, találja meg a munka legigazibb működési mezejét, a cselekvő keresztyén testvérszeretet szolgálatát. Mert azzal, hogy a munka embert szolgál, Isten akaratát szolgái la, ezért a világi-gazdasági munkában való szorgosság nem távolít el Istentől, hanem époen az Iránta való engedelmességet jelenti. Amíg tehát Róma a világtól való elfordulás tanával, a „szent“ ember eszményének 0 propagálásával el akarta terelni a figyelmet az élet nagy és kis kérdéseiről, addig Luther szerint „a hit tevékeny, szorgos, cselekvő erő, amely nem is kérdezf, mit kell cselekednie, mert mie'őtt kérdezősködne, már meg is cselekedte «zt“. Ez a cselekvő hit kint az életben termi meg a maga gyümölcseit, 0 hétköznapok sodrában, az emberekhez és a munkához való helyes viszonyban mutatja meg, hogy mindenre van ereje a Krisztusban. (FII. 4:13.) Dr. Ottlyk Ernő Rendezzük a szórványok kérdéseit A nagygeresdi egyezség éé szórványaink kérdéséről nemrégiben javaslatokat tartalmazó cikket írt Mikler Károly, érdemes egyházjogászunk. Az írás felkavarta bennem <a régi avart összeül oben lévő zsinatunk új szántást indít. Cgy tudom, az avar jól termékenyít. Talán nem szerénytelenség, ha ez «1 reménységem most is, hí szén sok szórvány kollégám lát ilyenformáin. Azok közé tartozom, «kik szórvány- utakat járva nem egyszer tú'nsentem gyakorlatban a nagygereedi egyezség tételein «nélkül, hogy ismertem volna részleteiben azokat. Van tapasztalatom a felekezeti érdekeket és dogmákat messze túllépő megegyezések igazságáról és helyességéről. Mikler Károly fejtegetéseiben és hat pontjában is világosa”» látom <a tapasztalaton alapuló életrevalóságot. Tételeivel «ok helyen egyezve, mégis egészen másutt látom a kérdés megoldhatóságát. Sokkal mélyebb dolgokról van itt szó. A megoldásinak is alaposabbnak kell lennie. Nem oldható meg a szórvány- kérdés sem szabályrendeletekkel, sero jogszabályokkal, a nagygeresdi egyezség is kevés ahhoz, az egyetemes presbitérium „végeo fokon való döntésének“ dúltbetűs útja pedig a meddő múlt csődjeihez tartozik. Mielőtt a nagygeresdi egyezség megszületett, belső események morajlottak, kívánalmak, tervek és látások vajúdtak. Ezt nem kerülhetjük el ezesetbeo sem. Az egyház körülöttünk sokkal mélyebben vajúdik, semhogy ilyen egyszerűen kísérletezhetnénk megoldásokkal. Hadd fejezzek hát ki valamit ebből a vajúdásból — ciem Mikler Károly pontjaival, vagy a nagygeresdi egyezséggel szemben, hanem a szórványkérdéssel kapcsolatban. 1. A szórványkérdés megoldásához az egyházi élettapasztalat adjon döntő lökést. Nagyon helyesen, egyre jobban figyelnek fel -a közvéleményre (zsinat) B megkérdezés után mérnek le helyzeteket és eredményeket (pl. a családi istentiszteletek ügye). Kérdezzék meg végre jelentősen és döntő módon a szórványlelkészeket! Ref. testvére ink már évekkel ezelőtt jelentős 6zórváuy- ügyi konferenciákat tartottak 8 ott súlyos döntcceket hoztak, keményen kérve ügyük rendezését a zsinattól. Ne legyen végső fok az egyetemes presbitérium, hanem első kézből hívjo-r. Ö6sze egy 6ZÓrványankétot s aztán hallgassa, mit mondanak ott a 6zőrványp«pok. 2. összeülő zsinatunk anyagába épül- jön bele a szórványkérdés egyenrangú félként a többi égető kérdés mellé. Amikor halódó népegyházi formánk mellett egyre erősebb az új hajtás, lehetetlen észre nem venni, hogy a szórványkérdés is mennyire mássá, egyre égetőbbé válik. Szűnjék meg egyházi belberkekbcn a dédelgetett, de lekezelt kisfiú szerepét betölteni. 3. Oldják meg a személyi feltételeket. Nem átpasszolni kell a szórványmunkát, hanem egzisztenciát teremteni a őzórvánvpapoknak s reményt önteni a szívükbe. Nem segít semmiféle szabályrendelet azon, Hogy a szórvány lelkész tüdőbajosra köhögi magát, any- nyi port nyel és semmiféle rendtartási paragrafustól sem lesz melegebb a szobája, zsírosabb a babfőzelékje és lángolóbb a reménysége. Az első dö^tö lépést feléjük az állam tette a kongrua- rendozéesel h most joggal várják lelkésztársaiktól a fizetés kollegiális rendezését. Helyezzen a közegyház a zsinat útján a püspökök kezébe parocbus-áthelyezési jogot, hogy reményük lehessen hűséggel dolgozó szórványpapoknak nyugodtahb. reménydúsabb és derűlátóbb gyülekezetekbe jutrá. Ma minél odaadóbb hűséggel dolgozik valaki ezórványgyü!eke- zetében, annál rendíthetetlenebből jegyezte el magát egy életre a sárral e a szórványélet nehézségeivel. Tegyék megbecsültté a szórvány- munkát. Ne vállveregetégsel s közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatokkal, hanem teremtselek olyan közegyházi helyzetet s olyan megélhetési viszonyokat a szórványlelkészeknek, hogy megtiszteltetésnek vehessék életerői fiataljaink, ha szórványhelyen kapnak beosztást. 4. Fektessék fel a szórványkatasztert Zsinatunk minden, bizonnyal foglalkozni fog az egyházközigaz^atási területek arányosításával a ehhez megfelelő előtanulmányokban máris feltérképezték egyházi elosztód ásunkat köz- igazgatási vonalon. Mérjék fel és térképezzék egyházi népsűrűségünket, szórványaink megközelíthetőségét, vegyék számításba a népesedéiváltozás eshetőségeit stb. a így alkosson a zsinat sok helyen gzórványkérdésekben is új beosztást. Ezek után valóban szülessenek megállapodások, alakuljanak ki módszerek, szabályrendeletek és mindenek fölött hirdetteasék az ige. Tudom, hogy ezek külsöleges dolgoknak látszanak. Nem azok. Mert nem kühőleges dolog ez az ige sem: egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be Krisztus törvényét. KOREN EMIL GYÜLEKEZETI HÍREK Kővetkező öasárnap, január SO. Víz- kereszt utáni 2. vasárnap. lgék: János: '2:í—Jí. Rám. 12:0-—Jő. Lithurgikus szín: zöld. A LEÁNYGIMNÁZIUM ÚJ IGAZGATÓJA. A bányai egyházkerület iskioísr bizottsága 1952, január 10-én a Leánygimnázium nevelőtestületének egyhangú ajánlására egyhangú l.atároziH'ttal dr. J kabfi László tanárral töltötte be a Deák-téri Leánygimnázium Igazgatói állását. NYUGALOMBA VONULÁS. Rohály Mihály békéscsabai lelkész, volt esperes nyugalomba vonult. ÚJ IGAZGATÓ-LELKÉSZ BÉKÉSCSABÁN. MckhÁdám békéscsabai igazgató- lelkész, egyházkeriFeti főjegyző lemondott igazgatólelkészd állásáról. Az állást a gyülekezet Kiss György lelkésszel töltötte be. LELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK. Dezséry László püspök dr. Benes Miklós eddigi ferencvárosi segéd- lelkészt a zuglói gyülekezetbe; Bandi István, volt zuglói segéd- lelkészt, a cink*»t®i gyülekezetbe; Zay László, volt cinkotai segéd- lelkészt a kőbányai gyülekezetbe rendelte szolgálat tételre. A pesti egyházközség Sülé Károly vallá^tanító-lelkészét c ferencvárosi gyülekezetbe rendelte szolgálat tételre. BLÁZY LAJOS újpesti lelkész, esperes, hosszabb gyógykezeltetés céljából szama,tó- ni'uníban fekszik. Kívánjuk Isten kegyeimét gyors felépüléséhez. A pesti felső egyházmegye esperest tisztségében Blalniczky Jenő ales- penes helyettesíti. KARDOSKtrr az ó-év esti istentisztelet előtt egyházzenei bemutató volt a temp! ómban, melyen az összese- reg!att hívek Bach müveiben gyönyörködhettek. Holla Magda zeneművésznövendék előadásában, Bolla Árpád tecl. akad. hcí'gató pedig írásmagyarázattal szolgált. RÁKOSPALOTA, Január 13-án a rákospalotai gyűl»- kezest szerűtet vendégséget rendé» zett, melynek jövedelme egyházi célt szolgált. Előadást Szuchot*• szky Gyula ny. vaüástanár „Jézus gyermekkor»'* címen, állítatott Ma~ tűz László segédlelkész tartott* Példaadásui közöljük, hogy rákospalotai híveink nagyon szeretik egyházi énekeinket. Nemcsak a templomban, vallásos összejöveteleiken, de odahaza is éneklik énekeinket. Dicséretre méltóan ismerik is énekeinket. GYENESDIÁSON asszonykonferencio lesz Janó» 23-tól 27-ig. Érkezés 22-én estig. Utazásé kedvezmény: indulási állomásom Balatoni menettérti jegy váltandó. Részvételi díj napi lű forint és a természetben hozandó fejadag. Szeretettel várjuk uz érkezőket. LELKÉSZCSERE. Par ók us lelkész állást esKéln«* SZÜLETÉS. Dr. Nagy Gyula teológiai tanért és feleségét Isten második fiúgyermekkel áldotta meg, ki a szent kereszt,ségben a Gyui-a László nevet nyert«. Ruttkay Elemér budapesti vallás- tanitó lelkészt és nejét az Isten fiúgyermekkel áldotta meg, a)d a szent keresztségben a János novet nyerte. HALÁLOZÁS. Perényi Rezső ny. iskolai igaz" gató életének 79. évében Aszódon f. hó 9-én meghalt. Szuchovszky Zsigmond váci ny. iskolaigazgató, egyházi kántor, életének 85. évében Sződigeten meghalt. Tanítói rátermettsége mellett, mint orgonaszakértő érdemeket szerzett. Ve'.ky Mária volt galgagulai eV. tanítónő 06 éves korában meghalt. Benne Ve! kv Márton kondorost evang. igazgató húgát gyászolja. RÁDIÓS FÉLÓRA. Január 20-ón 9 órától fél 10 óráig evangélikus vallásos félórát közvetít a P.őri-rádió. Igét hir- let Palotay Gyula hiarhai evangélikus lelkész. Énekel a pest* erzsébeti énekkar, tícncze Is. vén karmgy vezetésével. Ének a Dúc nántúli Keresztyén énekeskömyv- bői a 452. ének 1—2 —3. verse. „Nem Adenauer dönti el, mit tegyen és mit ne tegyen a Német Evangéliumi Egyház" — Újabb részletek Niemöller moszkvai Utazásáról —■ Aiexij pátriárka fogadást adott a Moszkvában időző Mariám Niemftller, a Német Evangéliumi Egyház külügyi hivatala vezetője és az Egyházak V i lágtanácsa végreh ujl óbizo ttságá nak tagja tiszle’.etóre. A fogadásom az orthodox egyház számos vezetője, köa- tük Nikoláj melropolita, a Béke Vi- lágtanács tagja és Makarlj énsek is megjelent. A nyugatnémet komtanysajtó leplezetlen ingerüLségged foglalkozik NlemöEer moszkvai látogatásával. Adenauer kancellár az újságírók kérdésére azt a kijelentést • tette, hogy „Niemöller hátbatámadta a bonni kormány politikáját". Niemöller viszont azzal válaszolt erre a nyilatko. zatra, hogy oem Adenauer dönti el, mit tegyen, és mit ne tegyen a Német Evangéliumi Egyház. A német egyházi lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak. Az Evangelischer Pressedienst jelentése szerint Niemöller elutazása előtt részletes megbeszélést foly'alott DL beüli.* püspökkel, a Német Evangéliumi Egyház elnökével, aki légül óbb ha’lározotitan áffiást foglalt Nyugat, németország újrafelgyveKsése ellen é* 1 az egyház békeszolgálatának fokozása mellett. János evangéliuma János evangéliuma a szere'et evangéliuma. A legfinomabb búrú hegedű zengi a legszebb dailamú éneket. A szeretet dalát. Arról beszélt a lelkész a templomban: (Ján. ev. 15:12.) „Ez az ón parancsolatom, hogy szeressétek egymást, miképpen éti szerettelek titeket!* Sok mondanivalója veit a félkésznek ernöl az igéről. AJig tudta befejezni. Pál gazda hamarjában nem Málta meg könyvében az éneket, amit prédikáció után kezd'ek énekelni. És akkor szomszédja, akiről nem is tudta, hogy kicsoda, inert kissé későn érkezeit, — szolgálatkészen kikereste az énekszámot. — Köszönöm, — mondta Pá! (gazda és még mindig nem nézett a szomszédjára. — Nincs mit, — felelte a másik. De már erre hirtelen oda tekintett Pál gazda, és látta, hogy Péter az, akivel már tíz éve nem köszöntik egymást. Persze, valami „‘yúkpör* az oka. Mert majdnem máidig kis semmiségek azok. amik két embert elvá- lasztenak egymástól Pál gazda elrestelkedett, hogy a másik volt az, aki felülemelkedett a megbánt ásón, legyőzte az évtizedes haragot és János evangéliumától meg. munkálva, megtette az első lépést a bekötés felé. Pál gazda liirte'.en fölgerjedt. Forrt és harcolt benne a jó es gonosz. Szinte testében is érezte ezt a harcot. Végre mégis az evan* géltum győzött. Csendesen nyújtotta jobbját a pad alatt Péter gazdának. Megtalálta egymást a két munkáskéz és erősen, melegen összekulcsolodte-k. Nem beszéltek, nem magyarázkodtak, de ab* ban a kézszorításban szégyenkezés, megbocsátás, bocsáhatkérés és erő* fogadkozás volt. .... Karácsony utáni idők! A szeretet megvalósulásának várása! Testvér! Ha van haragosod, mduJjoíí meg a lábad a háza felé! és a kezed, hogy megfogja a másik kezét! Sok ninoeot megbánhat az ember, de ezt az eiső lépést és kéznyújtást soha. A büszkeségedet sem sérti meg. Sőt; ezután leszel csak büszke Igazán a lelkierődre és hitedre, hogy képes voltál az első béküiő mozdulatra. A karácsony az emberek között *z ajándékozásnak, az örömszerzésnek ünnepe. Szerezz örömet Krisztusodnak azzal, hogy békességet szerzel. Margőcsy Emilnél
