Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-06-01 / 22. szám

9 EVANGÉLIKUS ELET # (Fo'ylalds az 1. oldalról.) Medgyesegyházi, 10. Mezöberény I. ke­rületi, 11. Mezöberény II. kerületi, 12. Mezőhegyes!, 13. Nagybánhegyesi, 14. Pusztaottlaka-Medgyesbodzáii, 15. Tót- komlósi, X. a Nyugat-Békési Evangélikus Egyház­megyébe Békés megyéból: 1. & Csabacsiidi, 2. Csanádapácai, 3. Csorvési, 4. Gádorosi, 5. Kardoskuti, 6. Kondorosi, 7. Nagyszénási, 8. Orosházi, 9. Orosháza-Rikóczitelepi, 10. Orosháza- Szentetornyai, 11. Pusztaföldvári, 12. Szarvasi, XI. a Csongrád-Szolnoki Evangélikus Egyházmegyébe Csongrád megyéből: i. az Ambrózfalvi, 2. Csanádalberti, 3. Hódmezővásárhelyi, 4. Makói, 5. Nagymágocsi, 6. Pitvarost, 7. Szegedi, 8. Szentesi, Szolnok megyéből: 9. Csépa-Nagyrévi, 10. Mezőtúri, 11. Szolnoki, 12. Tiszaföldvári, XII. a Bdcs-Kiskun Evangélikus Egyház­megyébe Bács-Kiskun megyéból: 1. az Apóstagi, 2. Bajai, 3. Csengődi, 4. Dunaegyháti, 5. Hartai, 6. Kecskeméti, 7. Kiskőrösi, 8. Kiskunhalasi, 9. Páhi, 10. Soll vadkerti, XIII. a Pestmegyei Evangélikus Egyház­megyébe Pest megyéból: 1. az Ácsai, 2. Alberti, 3. Aszódi, 4. Bényei, 5. Ceglédi, 6. Csomádi, 7. Csö­möri, 8. Csővári, 9. Dónionyi, 10. Duna- haraszti, 11. Fóti, 12. Galgagyörki, 13. Gödöllői, 14. Göd-Sződi, 15. Gyótti, 16. Gyömrői, 17. Hévizgyörkí, 18. Ikladi, 19. Irsai, 20. Maglódi, 21. Mendei, 22. Monori, 23. Nagytarcsai,'24. Nyáregy­házi, 25. Ocsai, 26. Péteri, 27. Pilisi, 28. Tápiószele-Farmosi, 29. Tápiószemlmár- toni, 30. Váci, 31. Vecsési, XIV. a Pesti Evangélikus Egyházmegyébe Budapest fővárosból: 1. a Budapest-Rákóczi-úti, 2. Cinkotai, 3. Kispesti, 4. Pesti, 5. Pesterzsébeti, 6. Pestszentlőrinci, 7. Pestújhelyi, 8. Rákos- csaba-Péceli, 9. Rákoskeresztúri, 10. Rá­kospalotai, 11. Rákosszentmihály!, 12. Újpesti, XV. a Tolna-Baranyai Evangélikus Egy­házmegyébe Tolna megyéből: '1. az Alsónánai, 2. Bátaapáti, 3. Bi- kácsi, 4. Bonyhádi, 5. Dombóvári, 6. Dunaföldvári, 7. Felsőnánai, 8. Gyönki, 9. Györkönyi, 10. Izményi, 11. Kalaznói, ,12. Keszőhidegkuti, 13. Kétyi, 14. Kis- mányoki, 15. Kistormási, 16. Kölesdi, 17. Majosi. 18. Mucsfai, 19. Nagyszo- kolyi, 20. Paksi, 21. Pálfai, 22. Sárszent.- lőrinci, 23. Szárazdt, 24. Szekszárdi, 25. Tamási, 26. Tengelici, 27. Tolnanémedi, 28. Varsádi, Baranya megyéből: 29. Csikóstőttősi, 30. Egyházaskozári, 31. Hidasi, 32. Kaposszetkcsői, 33. Ma- gyarbólyi, 34. Mágocsi, 35. Mekényesi, 56. Mohácsi, 57. Pécsi, 58. Siklósi, 39. Vasas-M arazai, XVI. a Somogy-Zalai Evangélikus Egy­házmegyébe Somogy megyéből: 1. a Balatonszárszói, 2. Barcsi, 5. Bá- bohymegyeri, 4. Csurgói, 5. Ecsenyi, 6. Gyékényesi, 7. Iharosberényi, 8. Kapos­vári, 9. Kötéséi, 10. Porros szén tmihályi, 11. Siófoki, l2. Somogydöröcskei, 13. Somogyvámosi, 14. Tahi, 15. Vései, Zala megyéből: 16. Barlnhidai, 17. Nagykanizsái, 18. Nemespátrói, 19. Pusztaszentlászlói, 20. Sandi, 21. Surdi, 22. Szepetneki, 23. Za­laegerszegi, 24. Zalaislváindi Evangélikus Egyházközséget. 4. §. Y. A zsinat a Tiszai Evangélikus Egy­házkerülethez osztja be a Nógrádi, a Budai, a Fejér-Komáromi, a Veszprémi, a Györ-Soproni és a Vasi Evangélikus Egyházmegyét, a Bányai Evangélikus Egyházkerülethez pedig a Tolna-Bara­nyai és a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegyét. 2. A zsinat az egyházmegyék beosz­tásával az eddigi négy egyházkerületből kialakult két egyházkerületet Északi Evangélikus Egyházkerületnek és Déli Evangélikus Egyházkerületnek nevezi él. 3. Az egyházkerületek eddigi beosz­tása és elnevezése megszűnik. 5. §• '1. Az Északi Evangélikus Egyházke­rülethez tartozik a Hajdú-Szabolcsi, a Borsod-Hevesi, a Nógrádi, a Budai, a Fejér-Komáromi, a Veszprémi, a Győr- Soproni és a Vasi Evangélikus Egyház­megye. 2. A Déli Evangélikus Egyházkerület­hez tartozik a Kelet-Békési, a Nyugat- Békési, a Csongrád-Szolnoki, a Bács- Kiskun, a Pestmegyei, a Pesti, a Tolna- Baranyai és a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye. 6. §. 1. Mindkét egyházkerület székhelye Budap-'s! főváros. 2. Az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöki székhelyéül a zsinat a Bu­dai Evangélikus Egyházközség Vári lel­kész! körét, a Déli Evangélikus Egyház­kerület püspöki székhelyéül a Pesti Evangélikus Egyházközség Deák-téri lel- készi körét jelöli ki. 3. Az E. T. 1934—37:11. te. 46. és 64. §-a hatályát veszti. 7. §. 1 Az egyházmegyékre vonatkozó ren­delkezést a jelen törvény hatálybalépésé­től számított harminc napon belül, az egyházkerületekre vonatkozó rendelkezést pedig további harminc napon belül kell végrehajtani. 2. A jelen törvény végrehajtására bi­zottság ad utasítást. A bizottság elnök­sége az egyházegyetem közgyűlésének elnöksége, tagjai az eddigi négy egyház- kerület elnökségeinek tagjai. 3. A zsinat felhatalmazza a bizottsá­got mindazokra az intézkedésekre, ame- : lyek az egyházmegyék és az egyházke- fületek megalakítását előmozdítják és biztosítják. 4. A zsinat a jelen törvény hatályba­lépésétől kezdve az egyházmegyék és az egyházkerületek vagyonának, levéltárá­nak, általában anyagi értékeinek meg­őrzéséért azokat a személyeket teszi kü­lön is felelőssé, akik a hatálybalépés napján azok őrzéséért, illetőleg kezelé­séért egyébként is felelősek. § A jelen törvény végrehajtásának meg­történtéről az illetékes Megyei (Fővárosi) Tanácsokat és az Állami Egyházügyi Hivatalt értesíteni kell. 9. §■ A zsinat jelenlegi tagjai és póttagjai a zsinat újabb rendelkezéséig megtart­ják tagságukat. 10. §. 1. A jelen törvény kihirdetése és élet­beléptetése úgy történik, hogy a zsinati elnökség annak szövegé’ megküldi va­lamennyi egyházközségnek. 2. A íelen törvény hatálybalépésének napját az egyházegyetem közgyűlésének elnöksége állapítja meg és teszi közzé. Megállapfttatott a Magyarországi Evangélikus Egyház 1948. évben Buda­pesten összehívott zsinatának 1952. éti május hó 20. napján tartott ülésében. Kelt Budapesten, 1952. évi május hó 20-ik napján. P. H. . M1HÄLYF1 ERNŐ s. k. a zsinat világi elnöke DR. VETO LAJOS s. k. a zsinat lelkészi elnöke A Magyarországi Evangélikus Egyház­nak a Megvár Népköztársaság Kormánya engedélyével 1948. évben Budapesten összehívott zsinatának 1952. május 20. napján megnyílt ülésén alkotott, az Frank Alibis Egyház Zsinatának elnök­sége által elém terjesztett 1952. évi T. egyházi törvénycikket ezennel tudomásul veszem és jóváhagyom. Budapest, 1952. május hó 22. HORVATH JANOS s. k. az Állami Egyházügyi Hivatal P. h. elnöke A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Elnükség 585/1952. sz. A Magyarországi Evangélikus Egyház Egyházközségeinek, Egyházmegyéinek, Egyházkerületeinek, Iskoláinak és Intézményeinek, A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásá­nak ti.ijárendezéséről széló I. törvénycikket ezennel megküld­jük. Megküldésével e zsinati törvény kihirdetése és éteíbelépte- tése megtértént. Budapesten, 1952, évi május hó 24-én. Mihályi! Ernő s. k. Dr. Vető Lajos s. k. világi elnök. egyházi elnök. ★ A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Közgyűlésének Elnöksége. * 586/1952. sz. A Magyarországi Evangélikus Egyház Eg:> házközségeinek, Egyházmegyéinek, Egyházkerületeinek, Iskoláinak és Intézményeinek. ___A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásának új járendezéséről szóló I. törvénycikket 1952. évi június hó else­jén, pünkösd vasárnapján hatálybaléptetjük. Budapesten, 1952. évi május hó 24-én. Mihályfi Ernő s. k. egyetemes felügyelő, az egyetemes közgyűlés világi elnöke. Dr. Vető Lajos s. k. püspök, az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke. Készülj az Ige hallgatására! Pünkösd vasárnap Ap. Csel. 2, 1—11. Pünkösd a Szentlélek kitöltésének az apostolok életében bekövetkezett csodás eseményét viszi közel az ünneplő gyü­lekezethez. Szinte lólekzetállítóan rövid történet ez a Biblia híradásában — és mégis Isten bűntől szabadító üdvtervé­nek a forradalmasított hit nyitányával kezdődő úi szakaszát, az anyaszentegyház megszületését jelzi. Luther Márton a Szentlélekről szólva ezeket mondja a Kis Káteöan: „Hiszem, hogy saját erőm vagy okoskodásom által nem volnék képes Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott engem . ..“ Arra a csodálatos bizonyságtevő és a bizonyságtételben elégő életre a tanítvá­nyok mindaddig nem voltak képesek, míg rájuk nem virradt pünkösd és a Szentlélek fel nem oldozía őket, amíg ki nem égette szívükből nagy ügyükhöz és küldetésükhöz méltatlan gyengeségeik­nek — a félelemnek, az óvatos meg- hunyászkodásnak — utolsó maradékát is! De mi sem lehetünk a Krisztuséi, ha önző egyéni céljaink után futunk, és nem oldódik fel az életünk teljes átadás­ban a Krisztusról szóló bizonyságtétel­ben! Nem vagyunk és nem lehetünk Krisztuséi, ha nem az O evangéliumi parancsai szerint élünk és járunk! Értel­metlen és hiábavaló keresztyén ségünk, ha számunkra közömbös emberek szenve­dése, megpróbáltatása, élete, ha csak a magunk hékéjü, biztonsága a fontos, a magunk kényelmes nyugalmas élete fél­tett, de a világ békéje, elnyomott népek jajkiáltása nem indít esedezésre Isten előtt! De nem vagyunk Krisztuséi, ha mindezekért nem merjük Krisztussal együtt — ha kell — veszni hagyni az életünket is! Azt mondjuk: Ez lehetetlen. erTe kép­tptttu vagvok! igazat mondpuk, Rafurmá­torunk is ezt mondta: „Nem volnék ké­pes . ..“ De 6 ezt a csonka-béna kol­dushoz hasonló mondatot tovább foly­tatta így: „... hanem a Szentlélek hí­vott engem .. . megvilágosított, s az igaz hitben megszentelt és megtartott.“ Ennek a bizonyságtételnek hiján, azaz a Szentlélek megsegítő ereje nélkül nem tudjuk szólni Isten nagyságos dolgait, amelyet Krisztus által cselekedett a vi­lág megmentéséért -—- csak a magunk nyomorúsága fölött kesergő önző, bű­nös emberek lttaradunk! Ezért volt szükség pünkösdre, és ezért van nekünk is szükségünk újra meg újra arra, hogy így könyörögjünk: Jövel Szentlélek Úristen! Tölts el mennyei erőddel és vedd le szemeinkről a vakság hályogát, hogy tudjunk küzdeni a bűn­nek világunkat feszültségben tartó sötét hatalmasságaival a lelkek megmenté­séért és a népek testvéri békés együtt­éléséért. SÁRKÁNY ANDRÁS Uram, Istenem! Iga* megtérésért kiinyiirgük, hogy hitem necsak szóból, beszédből és formából áll­jon, hanem legyen gyümölcsléről'! keresztyén élet. Szenteld meg igééi ha’lgatásának alkalmait, hogy ab­ból áldás fakadhasson égés* éle­temre. Szenteld meg munkámat, tőled vett hivatásomat, hogy abban mindvégig hűséges legyek. Magam­tól nem szolgálhatok tenéked. de mert véreden megváltottál, Jéztt- som, te cselekszel bennem és estért hiszem és vallem, hegy lehetek én Is cselekvő hitű és bitben cselekvő gyermeked. Íme*», >52 EGYHAZTÖ&TÉNETBÖC Magyarországi evangélikus egyházunk egész történetén át négyszer változtatott zsinatunk egyházi terIIlétünk hesáztásán Üj zsinati törvényünk történettni je- i ientőaégű: Egyházunk egyházmegyéi- j nek és egyiiázkerüle:einek beosztásán j nem szoktunk változatni. Zsinatunk | 1952. május 20-án meghozóit törvénye, amit a Magyar Népköztársaság képv,- seletében az Aliati* Egyházügyi Hivatal elnöke május 22-én veit tudomásul és hagyott jóvá. és amit egyházi elnök­ségünk június 1 -éve!. Pünkösd vasár­napjával léptetett életbe, sorrendben a negyedik zsinat: törvény, a több mint -100 esztendős magyar evangélikus egy­háztörténetben, mely egyházunk terü­leti beosztását rögzíti. Érdekes visszatekinteni az előző tör­ténetmi esetekre. A ZSOLNAI ZSINAT, amit 1610-ben tartottak, először szervezett Magyar- országon nagyobb egyházi szervezete­ket. Ezeket superinter.oeíiciálmaik nevez­ték é-i megfeleltek a mai egyházkerüie- telonek. Ez a zsrnat tulajdoniképpen csak az akkori tíz ídsőmagyaror&zági vármegye, Lip ó. Árva, Trencsén, Tú­róé. Nógrád, Zóiyom, Hont, Nyiíra és Pozsony) részére szervezett három supcrintendenciáí. Az akkori Magyar- ország egyéb területei török megszállás aiatt voltaik. A zsolnai zsinaton szerve­zett superintendetidákon beMM ú. n. inspektor át üst szerveztek a nemzeti­ségi különállások figyelembevételével a pozsonyi és a bányavárost magyar evangélikuséig számára „Sekneci In­spektor át us* néven. Kuön .megyei inspekíorátusba* szervezték, még a po­zsonyi, nyitrai és barsi megyékben élő magyar evangélikusokat is. A SZEPESVARALJAI zsinaton (1614) a zsolnai zsinat után újra át­szervezték e superintendenciákat és is­mét kimondottan az államigazgatási szempontok figyelembevételével oszlöt- ták be a gyülekezeteket.. A fő cél az volt, hogy a katolikus püspökök jogai­nak és hatat mániák ellensúlyozására szolgáljon az új evangélikus egyházi beosz:ás. Megszervezték az öt szabad- királyi város (Lőcse, Kassa, Eperjes, Bárt fa és Kissizeben) külön superinten­dent ját és ezen felül Szepes és Sá­ros vármegyék többi egyházközségei­ből egy megyei 6uperlntendenciét. A szabad királyi városök állami közjogi állása kívánta meg, hogy rájuk az egyházszervezésnél külön figyelemmel legyenek. A köz jogilag biztosított ki­váltságos szabad királyi városok nem alkothattak területi joglközöeeéget a két vármegye többi egyházközségeivel. Amíg tehát a zsolnai zsinat nem­zetiségek tekintetbe vétele okából szervezett külön testeket a super- iníendenciákon belül, addg a sze- pesváraljai zsinat állami közjogi Okokból cselekedett ugyanígy. De mindkét esetben látszik, hogy az egyház a maga egyházszervezetét az állam közigazgatással igyeke­zett összhangba hozni. A RÓZSAHEGYI ZSINAT (1707) a R á kő ez i-szabadságba r c idején tarta­tott és talán a legjelentősebb evangélikus zsinat volt. Az egyház a szabadságharc levegőjé­ben fel tudta számolni a XVII. sz. második felében, különösen I. Lipót uralkodása alatt elszenvedett sérelmeit és az egyház külső szervezetét, amit a császári elnyomatás „feldúlt és ösz- szezavar.“ (mondja a zsinat bevezető kánonja) helyrehozta. Ez a zsinat 6zer-. vezet: először négy egyházkerü'etet. A négy egyházkerületbe beszervezték a II. Rákóczi Ferenc uralma alá tar­tozó egész területe:, melybe már az Alföld egyes nagy sávjai is bele'ar- tóz-ck. A négy egyházkerület a kö­vetkező megyékből állott: I. Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Ung, Be re g, Ugocsa, Szatimár és Bihar vármegyék és ezek területén fekvő szabadkiré’yi városok, melyekkel kapcsolatban elis­merte a zsinat a külön szervezkedés jogát. ’ II. Bars, Hont, Pest, Pilis, Solt, Nógrád, Zóiyom és Túróc vármegyék és az ezekben lévő szabadkirályi bá­nyavárosok. III. Pozsony, Nyítre, Trencsén, •Lipíó, Árva, Esztergom 6s Komárom megyéik és az azokban fekvő szabad- királyi városok. It: is megengedte a zsinat, hogy Pozsony, Nyitna és Bars megyék létesíthetnek külön superinien- denoiákat. IV. Gömör, Kishont, Torna, Borsod, Hoves és Szolnok .vármegyék és az Rt fekvő városok. A rózsahegyi zsinat az előzőkkel együtt csak parttkuáris természetű lehetett, vagyis nem érintette az or­szág egész területét, ezért nem rendel­kezett a rózsahegyi zsinat a dunán­túli területek felői sem, pedig közben már ott is kialakult a superln'.endcn- ciák szervezete. A CAROLINA RESOLUTIO H. (1731) négy superintendenda szervezé­séi engedélyezte. ■ 1 A legutóbb érvényes -egyházi be­osztásunk alapjaiban a Carolina ( Resolutiora vezc lietö vissza, Idő­közben azonban egyházunk már elfelejtette, hogy ez a beosztása tulajdonképpen egy az egyházunk­ra nézve gén sérlemes jogfosztó királyi rendeletén alapult. Ez a ren­delet ugyanis kétségbe vonta az egyház szabad szervezkedésének jógái és. előírta, hogy az egyház­nak az egész országra nézve négy egyházkerületben keil megszerve­ződnie. i A rendelet alapján a bányai, a du- náninneni és a tiszai egyházkerületek 1735-ben alakultak meg, a dunántúli egyházkerület pedig 1737-ben szervez­kedett újjá. AZ 1894-BEN TARTOTT BUDA­PESTI ZSINAT foglalkozott legkö­zelebb ú;ra egyházunk területi beosz­tásán;« kérdésével. Erre a zsinatra mindenestül rányomta a bélyegét a századforduló nemzet ségi küz­delmeinek soviniszta szelleme. A magyar többségű evangélikus egy­ház akkori vezetősége különösen arra igyekezett, hogy leheletlenné tegye az elsősorban a dunáninneni egyházkerületben nagy tömegekben lakó szlovák evangel kusok érvé­nyesülését az egyházkormányzat­ban. Szlovák egyházmegyéknek a dutián- inmeni egyházkerületből való d csato­lásával és viszont magyar egyházme­gyéknek a dunáninneni egyházkerület­be csatolásával elérték azt, hegy ebben az egyházkerületben is többségre ju­tottak a magyar gyülekezetek a szlo­vák gyülekezetek pedig, melyeket a tiszai, a dunántúli és a bányai egy- házkerü'etbe á csa toltak, új egyházke- rüíeteikben szintén kisebbségben ma­radtak. A szlovák evangélikusok „egyhá- ziatlannak és lelketlennek“ bélye­gezték ezt a zsinati törvényt és mtnd lemondtak zsinati tagságuk­ról. Ez a zsinati törvény ma­gyar evangél kus egyházunk leg­szégyenletesebb egyháztörténet! eseménye. AZ 1934—37-ES BUDAPESTI ZSI­NAT megikíséreiíe art, hogy a Trianon utáni Magyarország két kis egyházke­rületét a dunáninneni és a tiszai egy­házkerületet legalább köz'gazgatá&iiag egyesítse és a zsinat egész tartalma alatt állandóan napirenden volt az egy­házkerületek arányosításának kér­dése. A Horlhy-rendszer azonban nem engedte meg, hogy egyhá- • zunk érdekelt megértve, változta­tásokat idézzen elő az amúgy Is szégyenletes körülmények között létrejött 1894-es egyházi beosz­táson, ami az első világháború után még csak egyház atlanabbá és az egyház érdekelt nézve ká­rosabbá vált. Négy egyházkerüle­tünk aránytalansága kiáltó módon 'követelte volna a rendezést, ami az egyházkerületek arányos! ását jelentette volna. A revizionista, so­viniszta Horthy-korszak azonban nem engedett hozzányúlni a kis kerületekhez. A rendezés útjába 'állóit az a kerületi önzés Is, ami lehetetlenné tette, hogy kiegyenlí­tődést érjenek el a képtelenül aránytalan egyházkerületek között. Már akkor világos volt az is, hogy az akkor kb. öíszázezerayi, magyar evaogé!ikussAg nem bírhatja a négy egyházkerületet, az egyetemes egyház és a zsinat fenntartását a maga ere­jéből. A gyiiieketek és az egyházme­gyék, közgyűlésröl-közgyülésre köve­telték a takarékosságot az egyházi szervezet adminisztrációs kiadásainál. Mind h ába. Hosszú éveken keresztül műkö­döt: egy ú. n. takarékossági bi­zottság, amit az egyetemes köz­gyűlés küldött ki, de a bizottság tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy elkenje, az egyházi szervezet egyszerűsítésére irányuló belső egyház; követeléseket. Gyülekeze­teink roskadoztak a közterhek alatt. A felszabadulásnak kellett elkövet­keznie, hogy egyházunknak is sza­badsága legyen arra, hogy saját életét újjászervezze. Végre kimondhatták espereseink és egyházi vezetőink országos, egyhangú határozatban azt. aimií lelkészeink és gyü’e'veze'teiink több mind harminc esz* fenöefe köwle’fek: „A'akítsuk egy­házunk egész szervezetét az egyház Valóságon mérőidhez, szükségleteihez és teherbírásához.“ Egyházunk zó iát a 1952. május 20-án szabadon dönthetett belső egyházi terü­leti beosztása ké'désében tigv. • hogy rom vezették sem sovinNz'n remzeü- eév szempontok, sem politikai kény- szerűségek. hanem egyesogyedü! csak az egyház háztartásának, teherbírásá­nak, tehát az egyház érdekének józan -megfontolása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom