Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-05-11 / 19. szám
evangélikus elet KÜLFÖLDI EGYHÁZ! HÍREK ÉLŐ VÍZ Aitalá matamzágás Itr vízimolnárt megkérdeztek egy, WíF, miért járaljg üresen is a malmát. ..Ha már megvan, hadd járjon! — felelte, — Meg aztán — tette hozzá — így sokkal jobban tudok atodai'1. Sok keresztyén hasonlít ebhez * molnárhoz, A karesytyémsége nem más, mint üresen járó molotu zúgása. A hit mellett nem tanúskodnak szerétéire valló cselekedetek, a magatartást nem ékesítik a Lélek gyümölcsei s a szavakat nem fűti a bizonyságtétel ereje. Csak megy minden üreseit, beidegzettan, különösebb cél nélkül. Ha valaki megkérdezné tőlük: miért Hisznek Istenben, miért imádkoznak és miért járnak templomba, nem is tudnák külünöeebben megindokolni. „Engem már így neveltek ... megszoktam ... vagy: én ezt tanultam“ — szokott lenni a leggyakoribb felelet. Akár a molnár. Ha már van a malma, hadd járjon, akár őröl valamit akár nem. Pedig Isten semmit sem adott eél nél. k ül és semmit nem vesz tőlünk szívesen értelmetlenül. Konkrét tanítást, parancsot vagy tiltást ad az igében és megnevezhető imatárgyakat szeretne hallani az imádságainkban. A bűmval- lásainkban is valóságos bűnök fájdalmát keresi és a kegyelmében is valóságos jót kínál. A hit terméspetéhez tartozik hozzá, hogy tudatos meggyőződés s hogy megvan a konkrét célja. Gondoljunk Pál apostol vallomására: „Tudom ki-- nek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra“ (II. Tim. 1: 12). Meg azután a hit cselekedetekben él (Jak. 2:15—17), áldozatvállalásban, segítésben, szolgálatban bizonyítja meg magát. Isten az övéit konkrét megbízással tartja itt a földön a környezetük javára és megmentésére. Mind e nélkül nem több a keresztyónség üres malom járatásánál. Persze valamikor az a malom is őrölt, olykor-olykor öntenek is fel a garatra, csak amikor nincsen mit őrölnie, akkor jár üresen. Ez is ismerős állapot a ke- resztyénségben. Valamikor l-élek és erő mutatkozott a bizonyságtételben, most olyan mint a kongó érc. Valamikor a hála öröme tett könnyűvé minden szolgálatot, most a kötelesség terhe parancsolja elő. Egykor a Jézussal való közösség kiapadhatatlan forrásából buzogott elő az élet most mind olyan csinált és erőltetett. Szemre megy mégis minden változataiéira!. Jár üresen is a malom. Megszületett a képmutató. Az öreg Pál, a finnek próféta-paraszt, ja nagyon élesen mutat rá erre a veszedelemre: „A hamis keresztyének nagy buzgón gyakorolják a kegyességet azután is, amikor már nincs valóságos tapasztalatuk a kegyelem felől. Éppúgy mint az első szeretet napjaiban, de Krisztus nélkül. Nem keresik tusakod- va, megalánottau a Krisztus belső ismeretét, hanem a kegyelemnek az emlékeiből csinálnak magúknak Krisztust.. . Az igazi keresztyén nem indul erre a bizonytalan útra. Hát mit csillái? Ha Isten elvette tőle a gyermekek kenyerét (a kegyelem valóságos tapasztalását) akkor vágyakozik, szűkölködik, szornor- kodik és sóvárog: Hol van az Ür, az én vezetőm? Egy lépést se mer tenni a megszentelődés útján, míg az Jr kegyelmesen nem tekint feléje.“ Nem járatja üresen a malmot. Még egy figyelemre méltó mozzanat van a megszólított vízimolnár válaszában: jobban tud aludni, ha jár a malom. Nagyszerű a Itat-biak bizonyult a malomzúgá®. Ez is így van a keresztyéneknél is. A lelki életben is az a leg- nyugtatóbb altató, ha fennakadás nélkül megy minden tovább Krisztus nélkül is, Szentlélek nélkül is, hit nélkül is. Mi baj lehet, ha éppesi annyit, imádkozom, buzgói,ködöm, mint azelőtt?! A molnár a legutélyebfi álmából is felébred, ha hirtelen megáll a malom. Isten az alvó keresztyéneket is így szokta ébresztgutni: leállítja az üres vallásosság, a lélektelen kegyesség malmát, hogy eszméltessen rádöbbentsen arra, van-e, v.agy volt-e mindennek célja és értelme a számunkra. Isten ébresztő munkája, alvó keresztyéneket, lélektelen hívőket akar felrázni, megeleveníteni és erővel eltölteni. (Olvasd el: Ámós 8:10—13, Mai. 1:10). Nem ártana megvizsgálnunk, nem üresen jár-e a malmunk? Ha pedig Isten leállította, ne siránkozzunk a kényelmes alvás megzavarása miatt, hanem keressük azt a kegyelmet, amit Isten az ébredésben kínál. ; , i i i í CSEPREG1 BÉLA SPANYOLORSZÁG Spanyol fmpok kitértek a katolikus egyházból. Buenos Airesben megjelent egy kis könyvecske, ezzel a címmel: Miért szakadtaim el a római katolikus egyháztól? Ez eljutott Spanyolországba is ás óriási ezenzációt kelteit. Az írója egykori jezsuita: teus Padrosa, aki alapítója és vezetője volt a barcelonai és a barraei Loyoiáról elnevezett psychoió- giai intézeteknek. Könyvében elmondja, hogy 1950-ben több spanyol pap elszakad: a római katolikus egyháztól. Még katolikus pap korában lúvataíból bar- cpima a protegíánsojí eilen, ő maga •meg-apasziaíia, hogy „a protestáns egyházak hűségesek a Bibliához." AMERIKAI EGYESOLT ÁLLAMOK A Michigan sitamhe« Detroit váróé papi (Szövetsége, ahová 604 gyülekezet papsága tartozik, élesen felemelte szavát az Egyesült Nemzetekben. & koreai béka érdekében? „Elvetjük azt a nézetei, hogy a háború elkerülhetetlen s hívjuk egész népünket imádságra és inunk ár*, hogy a földön békesség legyen s az emberekhez jó akarat.“ Portot? ico Portorico lakossága 373.418 szavazattal 82.173-al szemben elfogadta az új alkotmányt, amelyik kimondja az egyház és állam telje« szétválassz;á- sát ás intézkedik arról, hogy a «Lépi vagyon sem az egyház, sen) az egyházi iskolák fenntarláBéra nem fordíthatók. A .CHRISTIAN CENTURY* VÉLEMÉNYE A LUTHERÁNUS VILÁG, SZÖVETSÉGRŐL A Kirkens Front című dón lutheránus egyházi lap azt a véiaményét ny&vánit, ja, hogy a Lutheránus Világszövetség, nek nem tesz valami jót az ott érvényesülő amerikai bé olyas, majd a következői állapítja mag: „A Lutheránus Világszövetség veszedelmesen kezd olyan szervezetté átalakulni, amely hasonló a Vatikánhoz.“ A Sciiesvyig-Hol- ste-'n-ben levő >jitherán,i*s egyház püspöke, Reinhard Wester kreáepteUe, hogy a Lutheránus Világ®*övötsaget vagy az a veszedelem fenyegeti, hogy „vatikáni egyházzá* lesz, vagypedig va’ami olyan „szervez®:, mint a Nemzetközi Vöröskereszt*. I OLASZORSZÁG Az ‘Unita jelenti, hogy Aligh'ero Tondi, a prágai Gregoriánus Egyetem felső egyház-kulturális intézetének volt helyettes igazgatója kilépett a jezsuita rendből és felyételé: kérte az Olasz Kommunista Pártba. Alighiero Topd! kijelentette, azért kíván belépne a kom- munksta pártba, mert itt találta meg az egyedüli, tudományosan alátámasztott igazságot, majd eszután arról beszélt, hogy a Vatikán részéről sok tiltakozás hangzott el egyes csehszlovákiai, magyarországi és más országbeli egyházi személyek elítélése ellen, „Behatóan tanulmányoztam ezeket az ügyeket —- mondotta —, és azoknak hátterét. Meggyőződtem arról, hogy ezeket a személyeket kizárólag azért ítélték el, mert fegyveres összeesküvéseket szőttek törvényes kormányok ellen, hogy megdöntsék a nép hatalmát. Az ítéletek, amelyek ezekben az ügyekben elhangzottak, az elkövetett bűnökhöz képest, még aránylag enyhék voltak. Egyre többen átlátnak már a képmutatásnak azon az álarcán, amellyel a Va- 1 kán igazi arcát takarni igyekszik — folytatja a volt jezsuita atya. — Személyes tapasztalat alapján állíthatom, hogy a vatikáni körök nem Krisztus keresztjében hisznek, hanem az amerikai fegyverekben. Idegen csapatokat hívnak az ország területére, háborút készítenek elő, Most hogy széttörtem szellemi börtönöm rácsait, őszinte boldogság t?lt el, mert az igazság tiszta fénye világítja be életemet“ — fejezte be nyilatkozatát. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ..A Fehér Házban már tisztán látják, hogy a koreai háború a legnépszerűt- lenebb háború 1812. óta. Ez döntő jelentőségű az elnökválasztás évében. A koreai háború még népszerűtlenebb Angliában és Franciaországban, mint Amerikában. London és Párizs sokat adna azért, hogy kiléphessen belel». Az már teljesen bizonyos, hogy nem állna az Egyesüli Államok oldalán olyan akcióban, mint a Kína ellen irányuló gazdasági zárlat, vagy Kína bombázása. Az Egyesült Államok mindjobban egyedül marad és mind mélyebbre süllyed“ — írja a Newsweek című amerikai lap. (az Ül) ANGLIA Két hírlapi nyilatkozatot közó! a Da ly Worker című angol lap a Shei- fiexfoen püinjkösdikor tartandó!világifjúsági találkozóval kapcsotokban. H. E. Charles, a kibgetandinigi Lukács .templom lelkipásztora,' az előkéezítő bizoit- s.ághoz intézett levelében megállapítja, hogy a keresztyéneknek kötelességük, hogy elvhez a találkozóhoz bátorítást ad tanak. Edwards, a találkozó egyik védnöke a következőket írja: „A béke védelme a Béke Fejedelme követőinek legfőbb feladata. A keresztyéneknek hitükből fakadó kötelességük, hogy ezzel kapcsolatban minden kezdeményezést támogassanak. Remélem, hogy a világ- ifjúsági találkozót az egyháztagok_ is támogatni fogják.“ (az Üt) Szombat esti közös imádkozásunk Május. 10. Énekeljünk új éneket! 98. zsoltár. Győzelmi ének ez a zseltár. Valami nagy dologsää kelleti történt# azzal, aki ezt írta. Csordultig telt meg a szíve, öröme nem fért meg 0 szívében. Kikiáltotta öröméi az egész világnak 'és szeretné, ha mindenki vele énekelne, tapsolna ée örvendezne. Mii történt hát vele? Mi az öröme? Mért énekel „űij éneket? Ee miért énekeljjinlk veíe mi is új éneiket?*. 1. „Mert csoda dolgokat cselekedett az Ür.“ (1 v.) Megtapasztalta személyes életéiben „Isten szentségei keiének szabadi basát*. Ez a titka minden, „új éneklésnek''. Meg kellett tapasztafeii Isten csodálatos szabaditását. Vagyis új szív kéi 'az új énekhez. ‘Milyen mássá .esznek a megkopott gyülekezeti énekek annak számára, aki bitre jut, aki tudja, hogy mindem bűnre van 'bocsánat, és van az életnek világos, egyenes útja. 2. Énekeljünk, ment tudtul adja Isten azabadíiását minden népnek (2 v.) Isten nemcsak engem szeretett 0 Krisztus által', hanem az egész világot. Ez az evangélium egész világot átfogó és üdvözíteni alkaró szándéka. Hát hogyne énekelnénk! És ez az örömhír azóta is terjed-széles e világon'. 3. Énekeljünk ■ azért is, mert ma m láttatjuk ' Isten hffeSgét és kegyelmét (3 ve). Mennyi megváltott élet ajkán csendül fel az új énék szava! »tó* Szilárd Péter: OLTÁR ELŐTT i Kopogtak az ajtón. Ebben még egy- magában nem volt semmi különös, hiszen gyakran megesik az egy lelkész dolgozószobájának ajtaján, Amikor a pap kinézett az ajtón, mégis szinte sóbálvánnyá lett a meglepetéstől. Ritka vendég állt az ajtóban, régen járt már nála. Pedig ismerte gyerekkorától Szabó Andrást. Az meg szerette őt és régebben minden ügyes-bajos dolgával hozzá fordul. Az öreg pap büszke volt a tanítványára. Buzgó tagja volt a gyülekezetnek és a segítségére mindig lehetett számítani. Amikor megházasodott, ö végezte a szertartást és a fiatal asz• szony attól kezdve úgy tekintette öt, mint második apját. Családi életük és otthonuk mindig példás volt. A pap gyakran megfordult a házukban és ilyen? kor ő tartotta náluk a mindennapos esti áhítatot. Két kicsi gyerekük legszorgalmasabb látogatója volt a gyer- mekbibilia óráknak. Néhány éve azonban megváltozott közöttük a helyzet. Szabó András új szokásokat vett fel. cgyre kegyesebb életmódot folytatott és egyre elégedetlenebb volt az öreg pap gyülekezeti munkájával. Gyermekkori szeretete iránta változatlan maradt, és ezért néha-néha bizalommal fordult hozzá. Most azonban néhány hónapja már hogy látták egymást. Amikor a pap náluk járt, jobbára csak az asszonyt találta otthon, a férfi szinte minden idejét új közösségében töltötte. Mindez egy szempillantás alatt átfutott a pap gondolatain, amint betessékelte vendégét: — Isten hozott, fiam, örülök, hogy látlak! Szabó András tisztelettel köszönt é$ a pap megérezte a hangján, hogy komoly doíS°król esik majd szó. Előbb szívélyesen érdeklődött az otthoniak felől, aztán meg a munkájáról. —t- Éppen e miatt jöttem, — lankadt le a fiatal ember feje. — Csak nincs valami baj? — csodálkozott vissza a pap. Szorgos, dolgos embernek ismerte Andrást, becsületes, jó munkájának híre volt a városban. Szakadozott mondatokban bugyborékolt elő a férfi leikéből a gondja. A pap hamarosan világosan látta, hogy mi hajtotta hozzá rég látott vendégét, de asért csak ritkán szólt közbe: hagyta, hadd mondjon el mindent. András elmondtaf hogy megvilágosodott előtte: eddigi munkájában nem egyedül az Urat szolgálta. Márpedig úgy érzi, tőle azt várja, hogy egész életét tegye áldozatul az Ö oltárára. Most nem tudja, mit csináljon. Tanácsért jött, merre induljon hol találja meg az oltárt ahol Istennek áldozhatja életét. — Teljesen igazad van, felelte a pap, amikor befejezte András a mon- dókáját — Isten valóban azt várja tőled, hogy oltárára helyezd az életedet. De miért alkarod elhagyni a munkádat? — Mert most embernek szolgálok, nem az Ürnßk. Az írás pedig azt mondja: „Ne legyetek emberek szolgáivá4. — Szolgának lenni és 4szolgálatodat teljesíteni nagy különbség. Mit gondolsz. -r- fordult feléje — amikor Krisztus a földön járt, kinek szolgált? ~rr Természetesen Istennek! — András sehogysem értette, mit akar az öreg. — Hiszen csak az Ö akaratát teljesítette. — És mi volt Isten akarata? A férfi előtt most kezdett derengeni a pap célja. Tekintete néhány percig a messzeségbe révedezett, és amikor so. kára megszólalt, nagyon mélyről került meg a hangja: — A mi üdvösségünk. Luther mondta: . mint akik az Urnák szolgálnak és nem embereknek.“ Efez. 6:7. „Istennek sok és sokféle hivatalra! áfásra van szüksége, Ezért ad ajándékot is sokfélét és különbözőt, hogy ki-ki rászoruljon a másikra ... Ezért, ha a felebarátod állása kisebb is a tiednél, ne feledd, liugy téged is azért tett ilyen, vagy olyan állásba, hogy magadat alárendelve szolgálj másokat... Hivatásodban, szolgáld Istent felebarátaidon,“ ■ár „Aniiképen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.'* I. Péter 1:15. „Magamért se magam, se más nem nevezhet szentnek, se szentséggel nem dicsekedhetem. Hanem annyiban vagyok szent, amennyiben kétkedés nélküli hittel és rettent, lietetlen lélekkel mondhatom: Jóllehet én szegény bűnös vagyok, a Krisztus azonban a keresztséagel, igével, űrvacsorával ég Szentietekkel szentté tett. Ez az egyetlen igaz szentség s ezt Isten adta... —. Igen: a mi üdvösségünk... Ér tünk, emberekért szenvedett, nekünk szolgált, nekünk használt vele. Halálra is ment csakhogy nekünk új életünk legyen! — Az öreg pap is, András is csendben gondolkoztak. Komoly dolgokról a súlyos szavak lassan csörgedeznek csak. András azonban nem értette tisztán, mit jelentsen mindez az ő problémájában. Egész sor kérdést adott fel leiki pásztorának. Hiszen ő éppen ezt az üdvösséget akarja hirdetni az embereknek. E%ért csalódott a munkájában is, mert az földi dolog, e világ munkája, mi köze lehet ennek át üdvösséghez? Ő a lélek embere pka^ lenni, a Lélek indítja erre és a lelkehjiek akar szolgálni. Most -— ez bántja és rágja napok óta — most pedig testben és a test számára szolgál. Ez csak nem lehet Isten akarata, hogy ő ne lélekben szolgáljon Neki?! A pap türelmesen válaszolt minden kérdésére. Lassan vezette a heves fiatal embert a világosság felé. Arról be szélt neki, ahogyan Jézus földön jár- tában-keltében segített, gyógyított, táplált embereket. Aztán hirtelen felkelt, tűzbe jött. Odalépett Andráshoz, megragadta a karját, mélyen a szemébe nézett: — Lásd, fiam, te most oltár elé értél. Isten oltára elé. Áldozatot vár tőled életed Ura: de nem emberi áldozatot. Nem Úgy, ahogy te gondoltad. Ő nemcsak égy részt kíván az életedből, hanem téged magadat akar, az egész életedet. És nem azt várja, hogy kegyes, emberi törekvésünk szerint szoh gáld. hanem úgy, ahogy Ő mutatott rá példát kicsinyeiben a te embertársaidban. Igen, ezt ne feledd soha, hogy amikor az embereken segítesz, szereted őket, akkor Istent szolgálod. Mert Isten azt akarja, hogy boldog, örömteli emberek éljenek a földön, nyugodtan, békében, jólétben és mindig előbbre jutva. Ebben segíts nekik és akkor ott ég életed Isten oltárán. Szeresd az embereket és dolgozz értük, — hidd el, ez is evangéliumhirdetés! András megrágta a szavakat. Gon- dolgozott egy darabig, s csak halkan szólalt meg azután is:-— Igaz. Köszönöm a tanítást. így teszek mindent! Sietve búcsúzott. A pap még utoljára lelkére kötötte, hogy minden dolgát úgy végezze, mint istentiszteletet. Kikísérte az ajtóig, hezetfogtak. Amikor becsukódott az ajtó a vendég mögött, sarkon fordult a pap és visszaült az asztalához. Munkához látott: hiszen ö is, szüntelenül ugyanaz előtt az oltár előtt áll. VALLJUK MEG; Hogy igein sokszor szomorú szívű keresztyének vagyunk. Nem íátfulk Isten csodödolgiait, melyeikkel megajándékozott minket Krisztusban már jtt e földön, ADJUNK HALAT: Az evangélium örömhíréért és az imádságokért, amiket mMenna-pd életükhöz ad. KÖNYÖRÖGJÜNK; hogy éhben az Istent dicsérő „kórusban* ni inéi többen énekel jenek új éneket egyházunkból, a nagy sKarmester“ keze alatt. BIBLIA-OLVASÓ Május II. Cantate vasárnap. Zsolt. 123:2; Máté 23:9; Ézs. 4*2:10—13; Zsolt. 148.. Életedben hányszor mog.tepasztalbailad Urad könyörűtetet, mennyei Atyád ezeretetét. Ne 0 hálátlanság rógii nótáját fújd, hanem énekeld a megújult ember új énekét. Dicsérd szavaiddal, cselekedeteidíle!, ételeddel az Urat! Május 12. Hétfő. / Éz*. 2:4; Csel. 20:32; I. Tiim. 3:16; I. Pét. 1:1—9. Ak’ előtt nyílvánivalóvá lett a testben megjeleni Isten dicsősége, a* próbatételek között fe, erős héttel, oithatatlan szeretettel, Isler,főj nyert békéé* seggel, 6 kibeszélhetétten örömmel várja az Igében neki hirdetteíett örökséget, hűének célját: a Iéle,k üdvösségét. Május 13. Kedd. Jer. 1:8; Jel. 19:11; Csel .16:16—34: I. Péter 16:10-12. Hü és igaz az Űr, aki még ővíi azoorongattatását te arra basznál ja fel, hogy általa másokat megmeííteen az üdvösségre. Ne félj, hiszen Urad veled van, kegyelme tiéd. Május 14. Szerda. Ez*. 42:1; Máié 3:16—17; Kői. 3:16—24; I. Péter 1:13—17. Akiben Krisztus beszéde lakozik, az sohasem embereknek igyekszik tetszeni ,'hanem arra vágyik, hogy felette is elhangozzák a mennyei szózat: „T* vagy az én Earn, akiiben gyönyörködöm“. A szent télé: el csak a Lélek 'által és létekből tehetséges. Május 15. Csütörtök. Zsolt. 66:16; Luk. 17:15—16; Máté 21:12—17; I. Péter 1:13—21. A megtapasztalt szabadi tás nem tér meg « szívben. A kiomJoit drága vér hálára, dicséretre és ' bizonyságtételre késztet. Csak te maradnál néma? Május 16. Péntek. Agg. 2:5; Máté 16:13; II. Tan. 2:8—13; I. Péter 1:22—25. taten Lelke köetömk! Népet igazságra, hitre, azeretetre és életre vezeti. Nyújtsd kezed, hogy vezethessen, tárd W szíved, hogy megtisztíthasson, íM át magad, hogy újjáépülhessen örökké megmaradó Igéje által. Hogy mindez valóság lehet, annak nem a te igyekezeted, hanem az Ö hűsége a bóztoeítókia. Adj hálát érte! Május 17. Szombat. Zsol. 140:3; Jel. 5:11—12; I. Sám. 16:14—23; Ezs. 55:5-11; I. Pit. 2:1—10. Eljön a nap, amikor mindé® nyelv az Ö dícséretét zengi E főidőn épülő egyháza, megtartásra való szénit népe várja ezt a napot és készül rá. A kegyelem idete egyre múlik. Keresd az Urat, amíg megtalálható, hogy te is Készséggel etethess eléje sereg gyűjtéséinek napján. tfj. Abaffy Gyula