Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-05-11 / 19. szám
XVII. ßVFOIYAM, 11. SZÁM. 1952. MAJIS 1. Dezséry László: Egyházunk területi beosztásának újjárendezése elé Egyházunk törvényalkotó zsinata szorgalmasan dolgozik. Legközelebbi ü.ésén, május 20-áu tárgyalja már az I. számú zsinati szakbizottság április 30-án tartott ülésén szerkesztett törvényjavaslatot, az I. törvénycikket „A Magyarországi Evangélikus Egyház terüleli beosztásának újjárendezéséről“.. A püspökök vezetésével működő munkaközösség és az I. számú zsinati szakbizottság munkájának eredményeképpen elkészült ennek az I. törvénycikknek teljes, javasolt szövege s elkészülték hozzá még előbb a szükséges előtanulmányok, statisztikák, térképek s az indokolás, ami ezekből az előtanulmányokból kiindulva a törvényjavaslat alapjául szolgál. Az I. számú zsinati szakbizottság jó munkát végzett, s egészen közel vagyunk ahhoz a zsinati törvényhez, amely egyházunk területi beosztását újjárendezi. Ma már egyházunk legkisebb gyülekezeteiben is, a legtávolabbi helyeken is jól tudják az egyházi sajtóból, a lelkészi munkaközösségek munkáiból és a lelkészek és egyházi vezetők tájékoztatásaiból azt, hogy egyházunk egyházkerületi elnökségeinek és 21 egyházmegyéje espereseinek március 12-i országos értekezlete egyhangú határozattal javasolta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház alakítsa egész szervezetét az egyház valóságos teherbírásához és méreteihez. Javaslatában állástfoglalt újra a már 1951. végén közzétett zsinati javaslat mellett, hqgy egyházunk igazítsa egyházmegyéinek határát az állam- igazgatási megyék határaihoz és állást foglalt a kiét egyházkerület rendszerére való. áttérés mellett. Ezek a javaslatok — hozzáértve még azt is, hogy a zsinati munka egy későbbi ütemében az egyetemes egyház megszüntetését tervbevettük s helyette az állandó zsinatnak, mint legfőbb törvényalkotó szervnek és a zsinatból választott állandó zsinati tanácsnak, mint legfőbb közigazgatási szervnek kiépítését vettük tervbe — egyházunk köz- igazgatásának nagyszabású egyszerűsítését, gazdaságossá tételét és egész egyházi szervezetünk jóval világosabb áttekinthetőségét eredményezi. Egyházunk népe tudja, hogy ez a területi beosztásra vonatkozó egyházi rendezés az első világháború óta egyfolytában napirenden van s hogy már az 1934—37-es zsinat is súlyos mulasztást követelt el, amikor ehhez a kérdéshez nem mert hozzányúlni. Abban az időben az irredenta fíítiiítc azt az ellenállást, ami a józan és egyházunk valódi érdekeit jól ismerő egyházi munkások terülclrendező és egyházi szervezetet egyszerűsítő javaslatait elnyomta. Semmi józan és átgondolt szempont nem tudja indokolni mai rossz egyházi szervezetünk fenntartását. A mi mostani zsinatunkat nem vezeti seiniiyrn mellékszempont a mellett a döntő egyházi szükséglet mellett, hogy egyház- igazgatásunk egyszerű, gazdaságos és egyházunk valóságos teherbírásához és méreteihez alkalmazkódó legyen. Melyek azok a tények, amelyek egyházunk területi beosztásának új rendezését indokolják? A magyar evangélikusság települési viszonyainak sajátossága A magyar evangélikus egyház népességének egyházmegyékbe és egyházkerületekbe való beosztása szempontjából elsősorban jön szá- mMásba az a sajátos települési helyzet, melyben egyházunk a magyar hazában él. Ez a helyzet erősen elüt mind a magyar katolikus egyház, mind a magyar református egyház települési helyzetétől. Elül elsősorban abban, hogy az 'ország területét tekintve egyrészt elég egységes tömbökben, másrészt a legkimondot- tabb szórványban élünk. Elég a következő adtokat felmutatnunk. A magyar evangélikus egyház népességének kétharmada három csomópontban a tizenkilenc államigazgatási megye köKészülj az Ige hallgatására! Húsvét utáni 4. vasárnap. Jak. 1:16—21. kt ember ő»i hibája az, hogy lkjaiért és bioéért másokat hibáztat. A felelősséget magától elhárítja. Mikor enged a szívében feltámadt gonosz indulatnak elveszti tiszta látását, nem veszi észre ami benne történik és meg Ißtcnt is okozza « kísértésért. Pedig a gonosz nem Istentől van, a kísértés belőlünk támad, a mi bűnös kívánságainkból. A. Jakab apostol veszedelmes tévcly- gétisek nevezi, ha mi azt, amit magunkban el kellene ítélni, Isten tettének akarjuk feltüntetni. Ne Istent vádoljuk, hanem magunkat ítéljük! (16.) Istentől esiak jó származik, mert O a világosság Atyja. Amint Ő teremtette « világosságot adó égi testeket, úgy Ő a forrása a mások előtt fénylő tiszta, dicsőséges életnek. Nála „nincs változás, vagy változásnak, árnyéka4', szerető akarata övéi iránt mindig ugyanaz marad. E világon minden ' megváltozhat, de az Ő tettei mindig jók és tökéletesek maradnak, nem ad károsat, sem felemást. Isteninél teljes az Összhang. Nála nem bénul meg « jószándék mielőtt telté növekedhetne. Mi rontjuk el az Ő ajándékait. Milyen szépnek teremtette ezt a földet 6 az ember hogyan rontotta meg rajta az életet önzésével és szeretctlenségével. Minden, ami felülről származik, jó és tökéletes ajándék. De ezt csak a hívő ember vallhatja, aki nem véges emberi szemmel nézi Isten cselekedeteit még akkor sem, ha nem érti azokat. Tudja, hogy a végessel a végteleirtt felmérni nem lehet. Mint bűnös, mindent meg nem érdemelt kegyelemnek tart. Neki a hit Isten üdvözítő kegyelmének megragadása, nem üzleti befektetés. „Mind jó, amit Isten tcszen.“ 17. v.) Isten legnagyobb és legtökéletesebb ajándéka az ige. Ez az ige felülről származik és Isten gyermekeivé formál minket. Általa születik a lelki ember, nem pedig saját akaratából, jó szándékából lesz. Isten ajándékozó dicsősége a lelki újjászületésben, „teremtményeinek zsengéjében“ mutatkozik meg, kik egy új világnak lesznek az úttörői. (18. v.) Csak így történik meg a legnagyobb csoda: Az igazság igéje oltóág lesz’ számunkra, régi életünk vad fáját Krisztusban gazdag élet termő fájává változtatja, melynek örömére új éneket zeng az új ember. , Cántáte: énekeljetek az Úrnak új éneket! Lágler Béla zül öt megyében helyezkedik el. Evangélikus népességünk cgykarmada pedig szétszórtan, a többi tizenegy megyében. Legnagyobb települési gócpontunk Békés megye, ahol kb. száz- háromezer evangélikus éi. Utána következik AJagy-Budapest és Pestmegye területe, ahol kb. kilencven- ötezer evangélikus él s rögtön utána következik Észak-Nyűg at-Dunántúl három megyéje: Győr-Sop- ron, Vas és Veszprém megye, melyeknek területén kb. kilencvenezer evangélikus él. Kettőszáznyolcvan- ezer evangélikus viszonyítva az ország evangélikusslágának körülbelül 425 ezernyi népességéhez több mint az evangélikusság kétharmadat jelenti. De még a kb. 137 ezernyi, e felsorolt öt megyén kívül éiő és tizennégy megyében eloszló egyharmadnyi evangélikusság is tulajdonképpen kisebb tömbökben él, úgyhogy egész számottevő szigetek vannak az országban, amelyekben alig él evangélikus. Ilyen az egyházi munka szempontjából szinte számbave- hetetlen megyék pl. Szolnok és Hajdu-Bihar megye, mely hatalmas területen összesen öt egyházközségünk van. ... Ez a települési helyzet alapjaiban meghatározza egyházunk szervezeti beosztását. Mindenféle területi beosztást súlyosan nehézzé tesz és jórészt ez indokolja azt, hogy egyházunk egyházmegyéi között óriási népességi különbségek vannak. A bennük éjő gyülekezetek szempontjából is igen nagy különbségek annyira, hogy volt olyan egyházmegyénk, mely hatezres lélek- számmal, és volt olyan, amely hatvanezres lélcltszámmal működött. A települési viszonyaink melle az egyházkeriilefti beosztás szempontjából latbaesö másik nagy kérdés az első világháború után kialakult új országhatárok befolyása a régi egyházkerületekre és a görcsös ragaszkodás egyházi részről kéit megkisebbedett egyházkerület irredenta fenntartásához. Ezek azt eredményezték, hogy az egyházkerületek között is óriási eltérések voltak. Aránytalan egyházkerületi és helytelen egyházmegyei beosztások Elég a következő statisztikát ismerni: A magyar evangélikus egyház négy egyházkerülete közül az ország evangélikus népességének 57%-a élt a bányai egyház- kerü.etben, 28%-a élt a dunántúli egy- 1 házkcrületberi, 7.5 to-a a dunáninneni egyházkerületben és 7.5%-a a tiszai egyházkerületben. A két kisebbik egyházkerület lélekszámú kisebb volt, mini a bányai egyházkerületbe kü- lön-külön kéj egyházmegye és a dunántúli egyházkerületben is volt olyan egyházmegye, melynek iélekszáma nagyobb volt . valamelyik kis kerület lélekszámánál. Ezek a kerületek földrajzilag is szerencsétlenül helyezkedtek el. A Legkirívóbb példa erre a Dunán- inneni Egyházkerület volt, melynek három egyházmegyéje egymástól elszigetelten helyezkedett el a régi Moson megyében, Fejér és Komárom megyében és Nógrád megyében. A dunáninneni egyházkerület püspöke két másik egyházkerület székhelyén, Budapesten és Győrön keresztül utazott egyházkerülete legtávolabbi pontjaira. De a négy püspök közül három legtöbb egyúáz- látogató útját úgy telte meg a saját egyházkerületébe, hogy Budapesten keresztül utazott oda. Egyházmegyéink aránytalansága ntel!eiít azok beosztásánál súlyos nehézségként mutatkozott az is, hogy egyházmegyéink határai nem feleltek meg az államigazgatási megyék határainak. Az áiamigazgat.lsi megyék felszabadulás utáni új rendezése ezt az amúgyis nehéz kérdést még nehezebbé tette. Miután pedig- egyházmegyéinknek és egyházközségeinknek a Megyei Tanácsokkal való érintkezése mindig fontosabb egyházközigazgatási kérdéssé válik, szemébe kell néznünk ennek a kérdésnek is. Csak példaként említem meg, hogy akkor, amikor pl. Vas megye területén volt egy- egyházmegyénk, melynek minden gyülekezete Vas megye területén feküdt (Vasi közép egyházmegye), egész sor Vas megye területén lévő egyházközségünk mégis mis egyházmegyékbe tarlo- zott. Egyesek a kemenesaljai egyházmegyébe. m isok a soproni alsó egyházmegyébe. Vagy pl. ugyanakkor, amikor Veszprém megyében volt egyházmegyénk, a veszprémi egyházmegye, mely veszprémme- gyei egyházközségeket foglalt magában voltak olyan egyházközségek Veszprém megye területén, melyek más egyházmegyékbe tartoztak. Egyesek a győri egyházmegyébe, mások a kemenesaljai egyházmegyébe, ismét mások a Balaton- vidéki egyházmegyébe. De ennek a helyzetnek fordítottja is kitetszik csaknem minden egyházimegyénknél. A veszprémi egyházmegye például három államigazgatási, megye területén feküdt. Ez azt jelenti, a fenti két példát bemutatva (ezek A négy eddigi egyházkerület aránytalanul ‘ volt felosztva az egyházmegyék száma szempontjából is. A dunántúli egyházkerületnek kilenc egyházmegyéje, a bányai egy- házkerületneik hét egyházmegyéje, a dunáninneni egyházkerületnek három egyházmegyéje, a tiszai egyházkerületnek pedig két egyházmegyéje volt. A banyai egyházkerületben — holott abban az ország evangélikus népességének 57%-a élt —- 121 rendes lelkészi állás volt. Ezt a helyzetet ugyancsak a települési viszonyok sajátossága idézte elő. Egyrészt az, hogy a bányai egyházkerületben vannak ma a mammut- gyülekezeteínk és másrészről a sokszor kél-három járást is kitevő szórványközpontok. Ez a két ok szemben pl. a déldunántúli zárt településben élő törpe egyházközségekkel azt eredményezte, hogy a lelkészi állások száma aránytalanul alacsonyabb (ebben a kerületben). I Az I. számú zsinati szakbizottság törvényjavaslata egyházunk „területi beosztásának újjárendezéséről“ a törvényjavaslathoz indokolást fűz, melyet az evangélikus törvényalkotó zsinat IX. számú Tervezetének nevez s mely indokolás a következő irányelveket tartalmazza: 1. Az egyházmegyéket az államigazgatási megyék határaihoz kell igazítani.. Ez háromféleképpen valósítható meg: a) Egy egyházmegye egybeesik egy áUamigazgaiási megyével. b) Egy egy házmegy e egybeesik két államigazgatási megyével. azonban csak példák és csaknem mind a 21 egyházmegyénk esetében Ugyanígy áll a dolog), hogy egy egyházmegyének egyszerre több államigazgatási megyé- . vei, illetve annak Tanácsával kellett érintkeznie gyülekezetei ügyes-bajos dolgaiban s egyházközségeinknek legalább cgyharmada máshová tartozott egyházi közigazgatás, mint állami közigazgatás szempontjából az egyházmegyék és a megyék területi illetékességét értve. Ezen a helyzeten változtatnunk kell! Ugyanakkor a dunánitúii egyházkerületben, mely-ben egyházunk népességének 28%-a él, 141 lelkészi állást számlállak. Az egyetemes egyház közgyűlésének, vagy zsinatunknak tagsága a lelkészi állások száma - szerint, illetve az egyházmegyék száma szerint alakult. Így az egyetemes közgyűlésen is és a zsinaton is az a helyzet adódott, liogv evangélikus népességünk törvényes képviselete igen aránytalanul alakult ki. Népünk képviselete a lélek- számhoz viszonyítva egészen hamis demokráciává fajult a négy egyházkerület összeségét jelentő egyetemes közgyűlésen, vagy zsinaton. Mindezeket a kérdéseket számbavéve, határozta el most egyházfink azt. hogy- döntő íépést tesz egyházunk területi beosztásának I újjárendezése érdekében., c) Egy államigazgatási megyében helyezkedik el két egyházmegye. 2. Két egyházkerületet kell alakítani. 3. Az egyházkerületek területi reformja érintse mind a négy jelenlegi egyházkerületei. 4. A két egyházkerületben egyenlő számú egyházmegyének kell lennie. 5. A két egyházkerületben lehetőleg egyenlő számú rendes lelkészi állásnak kell lennie. 6. Mindkét egyházkerület székhelye Budapesten legyen. (Folytatás a 2. oldalon.) Egyházunk népének aránytalan képviselete a felsőbb egyházi közigazgatásban Az új rendezés alapelvei
