Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-06 / 14. szám

evangélikus ilct 3 ÉLŐ VÍZ Gyermekek sszdfa Lelkesedő vagy „lelkes" keresztyének „A sokaság legnagyobb része felső ruháit az útra terítette; mások pe­dig a fákról gallyakat vagdaltak és hintettek az útra.“ — Mt. 21, 8. Van valami vonzó a lelkesedő ember­ben. Talán ez is oka annak, hogy köny- nyen ragad át egyik emberről a má­sikra s lest az egyes ember lelkesedésé­ből tömeglelkesedés. A lelkesedés égést valónkat hatalmába keríti. Benső vilá­gunkat egészen áthatja az, ami lelkese­désünket felkeltette s megmozdult belső világunk elragadtatott, sőt sokszor el­ragadó és nagyszerű tettekre is késztet. A Jézus körül tolongó jeruzsálemi so­kaság is ilyen. Hogyan tépik le maguk­ról ruháikat s terítik le az út porába s pálmaágak selymes leveleivel szórják tele a jeruzsálemi út durva köveit. Többé-kevésbbé lelkesedő emberek va­gyunk mindahány an. Persze van különb­ség lelkesedésünk intenzitásában, főként pádig abban, hogy miért lelkesedünk. A futballmeccsek hatalmas szurkoló serege egy gólért lelkesedik s csaknem estatikus ("önkívületi) állapotba kerülnek emberek, amikor a győztes gól a hálóba pattan. A zene rajongói átszellemült arccal fi­gyelnek, ha számukra kedves darabok melódiáit hallgathatják. Vannak, akiket nagyszerű eszmék lelkesítenek s ezeknek lesznek áldozatos közkatonái. Ismét má­sok gyomrukban hordozzák a lelkesedés ingereinek forrását. Rajongani tudnak finom ételekért és égre emelt szemekkel gondolnak az elkövetkezendő élvezetekre, amikor • jő illatok megesiklandozzék or­rukat. Van vallásos lelkesedés is. Hiszen miért is ne tudna a szívünk vallásos dolgokért is lelkesedni?! Talán a temp­lom áhitatos csendje, az orgona kegyes hangulatba ringató zenéje, egy megha­tóan szép prédikáció, az igehirdető érce­sen csengő baritonja stb., mind lehet a vallásos lelkesedés forrása. így lelke­sedünk sokszor emberekért, egy-egy ne­ves igehirdetőért, konferenciai előadóért. Sőt! Jézusért magáért is lehet lelke­sedni. A jeruzsálemi sokaság is Érte lel­kesedik. A kenyér-csoda jóllakott népe királlyá akarja tenni nagy elragadtatá­sában. S az ilyen és ehhez hasonló lel­kesedés nincsen kizárva ma sem. Konfe­renciáinkon, evangélizációkon, közösségi összejöveteleinken nagyon sokan vannak ilyen Jézusért lelkesedő emberek. Talán csak a másik társuk öröme ragadt rájuk és kerítette hatalmába őket is. Talán saját szívük vágyainak és igényeinek tel­jesítőjét vélik Benne felismerni. Talán kívánatos és ingyen kínált ajándékai, önfeláldozó szeretettnek nagysága lelke­sítenek stb. Oh, az ördög enged minket Jézusért is lelkesedni! Ebből semmi kér nem származik számára s egyetlen szív­ben sem rendül meg ettől a hatalma. Nem csodálkozhatunk tehát ázon, hogy Jézus nem gyűjt magának lelkesedé híveket, ö nem nagyon „lelkesedik“ az Érte lelkesedőkön. Elrejtőzik a lelkesedő sokaság elől (Ján. 6, 15.); Pétert is le­hűti, amikor nagy felbuzdultában öanön- magát is hajlandó lenne Jézusért áldo­zatul adni. A lelkesedő jeruzsálemi so­kaságot is nagypéntek kiábrándító és botránkoztató keresztje felé vezeti. Jézus az érte lelkesedőket ma is ke­resztiéhez vonja. Itt végeszakad minden vallásos lelkesedésnek. jS szembeállíttatva a kereszt botrányával vagy kiábrándultán „Feszítsd meg !“-et kell kiáltanunk, vagy irgalmáért esdekelve a földre hulla- % nunk. S ahol ez Utóbbi csoda történik meg — ahol a lator megtört fényű sze­me esdekelve a Megfeszítettre néz, ahol a szegény bűnös bönbocsánatot és új életet nyer — ott többé már nem lelke­sedésről van szó, hanem Lélekről — igen Szentlélekről és hitről: „lelkes em- berrőlu. Jézus ilyen „lelkes“ keresztyéneket, az evangélium által a Szemlétektől meg­ragadott embereket akar a maga híveiül. Ezért megítéli és megrostálja azt az egyházat, ahol csak lelkesedő emberek (vagy talán még nem is lelkesedő közö­nyösök) vannak körülötte. S olyan egy­házat gyűjt és formál magának, ahol Szentlélektől megragadott emberek hit­ben és szeretetben járva égést életüket szánják oda élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Az Övéinek szeretetheti őda- áldozott életén át vonul G he mások életéhe. , A Jézusért lelkesedj sokasághói előbb- ntóbb senki se marad meg. Hittel és Szentlélekkel teljes kevesekből — ha még olyan kevesen vannak is — megújuló egyház és dolgos gyülekezet születik. „Jövel Szentlélek Úristen, töltsd hé szíveinket bőven mennyei ajándékod­dal .. .!•« Kdldf Zoltán * A gyermekekre gyakran ügy nézünk, hogy ők a felnőtték pedagógiai tevé­kenységének tárgyai. Ceak arra a peda­gógiára gondolunk, amelyben tűi része­sítjük őket és megfeledkezünk arról a pedagógiáról, «melyben Isten részesít bennünket —- általuk. Az egyházban is fennáll a2 a kísértés, hogy a gyermekekre úgy tekintünk, mint az egyházi tevékenység egyik terü­letére, sokszor vadászterületére. Pedig á gyermekek nem csak tárgyai az egyházi tevékenységnek, íz evangélium hirdeté­sének, hanem hordozói is annak. Ezt kellett nagy bosszúsággal felis- merniük a farizeusoknak és a főpapok­nak virágvisámapjén Jeruzsálemben. Mi is történt .akkor tulajdonképpen? Hangos gyermekcsapat tört be « jeru- zsáiemi templomba. Ugrándozva, kiabál­va, vidáman énekelték ,«z új élteket, amelyet nem rég tanultak meg a Jeru- száletnbe jövő zarándokoktól. „Hozsánna a Dávid fiának“. Jézust ismerték fel. Miatta örvendeznek. Néki énekelnek. Arra is érdemes gondolni, amire egyszer egy prédikáció tett figyelmessé, hogy ezek « gyermekek treat a válogatott „jó" gyermekek lehettek, hanem vegyesen mindönki. Ahogy ma mondanák — az utcán játszadozó srácok. Esek énekeltek, esek Ujjongtak, miközben a nagyok hall­gattak és bosszankodtak. Természetesen nem feltétlenül szük­séges, hogy mi is bosszankodjunk, tat­kor leien « kis gyermekek száját nyitja fel. Lehet azon örülni és kissé megszé­gyenülni is. Ilyen eset jut éppen eszem­be. Lelkész barátomnál vagyok. Neki is kisgyermekei vannak, nekem is. Peda­gógiai kérdésekről beszélgetünk. A gyer­mekek álmáról. Fejtegetjük, »agy böl­csen értelmezni próbáljuk kis fiam egy különös álmát. így mondta el az álmot! Egy nagy fehér házat láttam és abban a házán lakott a halál, mi pedig ott lak­tunk a halál házának közelében. Egy­ezer át akart jönni hozzánk, de nem tu­dott, mert drótkerítés vette körül « házunkat. Elmélyedve a beszélgetésbe észre sem vesszük, hogy barátom alig négy éves kisleánya ott totyog közöttünk. Arra Az egyOású esztendő: Nagyhéí — Husvét A virlgvasárnaptö! hűsvátig terjedő rövid időben a* egyház igehirdetése a legmagasabb feszültséggel csap fel a csúcsra. Ebben az időben prédikálja az egyház Isten hozzánk szóló kinyilatkoz­tatásának legszentebb magvát, erejét és középpontját. Tulajdonképpen az egész egyházi esz­tendő igehirdetése Krisztust prédikálja, Aki meghalt értünk és feltámadt. De se­hol másutt nem áll szemünk előtt olyan elevenen és közvetlenül a Fájdalmak Férfia, az Élet győztes Fejedelme, mint ennek az időszaknak a prédikálásában. Máskor gyakran költői szárnyalásé, le­nyűgözően magasztos igék szólnak hoz­zánk, most azonban egészen egyszerű, szerény tudósítást hallunk a legnagyobb eseményekről. De éppen ezek az egy­szerű szavak rajzolják meg legmarkán­sabban a szenvedő és diadalmas Krisz­tus arcát. Palmarum, azaz Virágvasámop üzene­te vezeti be Nagyhétnek ezt az egy­szerű hitvallását. Az evangéliumban (Mt. 21, 1—9) a próféta által megígért sze­gény és alázatos Messiás indul el, hogy betöltse a próféciákat és megjárja a Kereszt útját. Az epistola (Fii. 2, 5—11) ■gy, egyetlen erős fénysugárba fogja össze a következő napok igehirdetéseit, amikor Krisztust prédikálja, Aki meg­MEG JELENT! Ituttkay-MTklián Géz« gyónj lel­kész feldolgozásában a Mi Urunk Jézus Krisztus srenved őstörténe­tét tartalmazó PASSIÓ-KÖNYV A könyv két részből AM; I. Virágra sárnatri, II. Nagypénteki. A kiönyv a lelkészek és hívek számára dolgozza fel a passiót. A nagyon saép kiállításai Passió- könyv ára 6.— Ft. Megrendeléseket feMótlenö" az Evangélikus Sajtóosztályhoz (VIII., ÜHÖi-út 24, II.), a Sajtó­osztály postai osekklapján kér­jük. i < üresitette magát és Akit ezért Úrrá és Krisztussá magasztalt fel Isten. Nagyhét megszokott komolyságában szinte meglepetésszerűen öltözik át az oltár az Öröm és a diadal fehér ruhájába a nagycsütörtöki istentiszteletre. Az ün­nep fölött ugyan sötét felhő nehezedik: ez az este vezette be akkor azt az éjsza­kát, amelyen elárulták Jézust. Mégis, as Úrvacsora szerzésének ez az ünnepe hálaünnep, aminthogy a hálaadás kely- he az a kehely, amelyikhez valamen­nyiünket hívogat. Az epistola (I. Kor. 11:25—52.) emlé­kezetünkbe vési az oltár Szentségének szerzését és mindnyájunkat vár az asztalhoz, ahol valóságos testében és vérében az a Krisztus költözik belénk, Aki nem csupán másokért, de éppen „értetek“ halt meg. Az evangélium (Jn. 13:1—15) Krisztus alázatos szolgá­latán keresztül bennünket is csendes szeretetszolgálatra hív. Bízvást mondhatjuk, hogy Nagyhét feszültsége Nagypénteken éri el tető­pontját. Ez a feszültség azonban nem­csak abban mutatkozik meg, hogy ezen a napon érkezett el a* üdvösség története utolsó, — emberi módon szólva — drá­mai pillanatához, a beteljesedéshez. Sok­kal inkább fokozza a feszültséget az a titokzatos egybefonódás, amint Krisztus megaláztatásának és halálának történe­tébe beleszövődik mér győzelme; a mi életünk és üdvösségünk. Az evangélium a passiő részlete (Jn. 19:16—30.), amely­ben szinte szemünk előtt játszódik le Jé­zus szenvedése és halála. De ebben az igében halála előtt már felharsan ajká­ról a prófétai kiáltás, a győzelmi szó­zat: „Elvégeztetett f Ebben ez egy szó­ban benne van az üdvösségünk, amely a kereszten éppen abban a pillanatban vé­geztetett el, ért célhoz és jutott teljes­ségre. — Az ótéstamentömi lekció (Es. 55:1—12.) a Fájdalmak Férfiéról beszél, Aki viselte betegségeinket és szenvedésé­vel gyógyulást új életet osztott minden bűnösnek. Nagypénteken azonban nem szakad meg a feszültség, sőt, tovább fokozódik. Talán azt is mondhatnánk, hogy Nagy­péntek valójában nem is egy ünnep, hanem az ünnep első fele. Égy egésszé csak Húsvéttal együtt lesz, mert a vált- ságot Krisztus halála és feltámadása együttesen szerezte meg. Mintegy hidként vezet át a két ünnep, vagy ha tetszik az ünnep két fele között Nagyszombat. Ezen az ünnepen em­lékezik a* egyház Krisztus sírbatételére (Mt. 27:57—66.), mint a szenvedéstör­ténet befejezésére. Ugyanakkor prédikál már ez az ünnep a halál felett aratott győzelemről is, nevezetesen arról, amint Tér« alászán? a poklokra, hegy prédi­káljon a megholtaknál: és kiszabadítsa őket fogságukból. (I. Pét. 3:12—22.) Husvét reggelén folytatódik az ünnep és eléri az egyházi esztendő legmagasabb csúcsát. Az evangélium (Mk. 16:1—8.) egyszerű szavakkal tudósít az üres sírról és Krisztus feltámadásáról. A győzelem teljes: a bűn kiengesztelve, a halál meg­győzve, a pokol bilincse és a sátán ha­talma megtörve; —- diadalt aratott a Szentség,, az Örökkévalóság, a Békesség és az Élet! — Az epistola (I. Kor. 5:6—8.) ehhez méltó ünneplésre hív. A réginek és bűnösnek az eltisttítása utált ünnepeljünk megújult szívvel, eleven hittel. A második ünnep evangéliuma visszamutat a szent hét eseményeire: így kellett szenvednie és feltámadnia Krisztusnak. (Lk. 24:13—35.) Az epis- tolában a húsvéti evangélium már hódító hatalom. Személyválogatás nélkül, min­den bűnösnek az Elet forrása, (Csel. 10:34—41.) A virágvasámaptűl hús véti g terjedő Időben a legegyszerűbb szavak prédikál­nak Krisztusról, hogy annál világosab­ban és tisztábban álljon előttünk Ö, a halál legyőzője, az Elet Fejedelme. Zay László íz ffüBgéliliBS Teafégiai Akadémia Sékebiz9if$ágáaair iiltatazása a MMegym eilen Az Országos Béketanácshoz a követ­kező szövegű tiltakozást küldte az Evan­gélikus Teológiai Akadémia Békebizott­sága az amerikaiak által alkalmazott baktériumfegyver ellen! „Nap mint nap a legnagyobb felháborodással olvasunk a sajtóban arról, hogy az amerikai im­perialisták á legaljásabb észközt, a bak­tériumfegyvert alkalmazzék a szabadsá­gáért küzdő hős koreai nép és a szocia­lizmust építő hatalmas kínai nép ellett. Keresztyén lelkiismeretünk késztet arra, hogy felhívjunk minden keresztyén em­bert annak a meglátására, hogy a ma­gukat á keresztyéniig védelmező bajno­kaként kikiáltó amerikaiak e tettükkel képmutatásukra a koronát tették fel 6 most már minden keresztyén ember vi­lágosan láthatja, milyen erkölcsi alapon hangoztatják a „keresztes háború“ ha­zug jelszavát! Mi, az Evangélikus Teoló­giai Akadémia Békébizottsága, elítéljük és megbélyegezzük ezt a gaztettét és fo­kozott békemunkánkkal erősítjük a béke- tábort! — Az Evangélikus Teológiai Akadémia Békébizottsága,“ tálnak a ti fiaitok és leányaitok“. Ez a* utolsó idő Jézus halálával és feltámadá­sával kezdődött cl. Ha mi, felnőttek el­feledkeznénk róla, Isten a kié gyerme­kek szája által is figyelmeztetni tud arra, hogy itt az idő. Még más is eszembe jót. Eszembe jut. hogy mi, szülők, mennyire élveztük a gyermeket, mikor „jókat mond“. Hány­szor meséljük el másoknak is, hogy mi­lyen jót mondott megint a kis kópé. Sokszor még a gyermekek imádságával i* így vagyunk. Elfelejtünk közben velük együtt imádkozni, vagy érettük imád­kozni. Hallgatjuk boldogan Őket, amint imádkoznak, mert olyan kedvesek, ere­detiek, őszinték és néha „olyan jókat mondanak“. A gyermekek valóban jókat monda­nak. Olyan jókat, hogy még nekünk, felnőtteknek is meg kell szívlelnünk szavukat. Jókat tnondemak, mert Jézus nagyon közel áll hozzájuk, inert ők is ösztönösebbe«, világosabban ismerik fel őt, mint a felnőttek. A jeruzsilemt gyermekek, az imént még utcán hancú- rozö „srácók“, olyan jót mondtak virág­vasárnapján, hogy attól tanulhattak volna a bosszankodó képmutatók Is. Az ő káruk volt, hogy nem tanultak. Benczúr László Szombat esti közös imádkozásunk — Április 5, —■ ....Aí írnak van szüksége rájuk.» Máié 2ItS, Virágrasárnap előestéjén reménységgel telik meg a keresztyén ember szive és lelke. Itt a tavasz, fakadnak a fákon a rügyek, a jól megművelt tőid igérí a gazdag termést, Jézus is jön áldások sokaságával. Már közeledik «Jeruzsálem felé», A mi tlépünk Is, min! winden n-ép a fővárosba való utazást, különös örömnek szokta tekinteni. Jeruzsálembe menni Jézusnak még többet jelent. Nemcsak a zsidó haza« vágyakozását fejezi ki,-hanem a világ Messiásának küldetését is jelenti, Jézus az ujjongó, Klkétúüő tömegben szelíd és alázatos marad. Virág- vasárnapján nem felékesített harci paripán érkezik, hanem jámbor szamár­nak hátán. Tanítványai, kőimtől Is mind egyszerű emberek: halászok, vám« szedők. Először ezeknek mondja, de aztán nekünk is: «Békesség nektek.*) Szeretjük hinni, hogy minden imádkozó lélek tudja, hogy a «Békesség nék- tek» nem szavak, hanem tellek. Legyünk tisztában azzal, hogy nekem és neked egyformán ki kell irtanunk érzésvilágunkból a bizalmatlanságot, a szereti Uenségeí, a gyűlölködést, melyek alapjai a békétlenségnek. Nekünk becsületesen kell munkálkodnunk hivatásunk körében és szívből kell örven­deznünk, ha látjuk hogy közelben és távolban embertársaink boldogulnak. Erre a munkára hivattunk el. Szükséges a munkánk, az Úrnak it szüksége van reánk. Nemcsak alkalmasak, de szükségesek is vagyunk a reánk bízóit munka elvégzésére. Keresztyén ember, ne térj ki a munka alól, Vállal­juk Örömmel és ADJUNK HALAT az Úrnak, hogy méltóknak talált minket is isteni hivatásának munkálására. VALLJUK MEG, hogy sokszor mi is csak újjongóh voltunk a Krisztát érkézését-várök közölt. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten világosítsa meg értelmünket, hogy ön« tudatos harcosai lehessünk Krisztus ügyének; a béke biztosításának* BIBLIA-OLVASÓ Április 8. Virág vasárnap. I. Kir. 8;28; Máté 21:1—9; FII, 2:5—11; Zsid, 12:1—6; Máté 26:1—5, 14—15, 2íil—54; Márk 14:53—65, Imhol jö néked a te királyod.., Földi király lehetett volna Jézus, de ő a lelkek királya akart lenni. Dicsőség, emberek hódolata lehetett Volna osztályrésze, de ö inkább gyalázatot Vállalt magára. Igaz ember létére, gonosztevőként hal meg érted! Lelked királya lett-e? Április 1. Hétfő. Es. 80:1; Csel. 4:12 Es. 50:4—11; Márk 14:66—72. A világosság eljött a világba, amely megviiágóslt mindén emberig Szavat, cselekedetei mindenkor az Atyának az akaratát tükrözték. Ezért tudott engedelmes lenni tnindhalálig,' mégpedig a Keresztfának haláláig. Megismerted-e Krisztusban üdvösséged adÖját? Április 6. Kedd. Esőit. 44:27; Máté 8:17; Esüd. 0:16—16; Márk 15:1—5. Erőtlenségünk elvevője, betegségünk hordozója lett Krisztus. Eljövete­lének célja, hogy egyetlen, örök időkre szóló áldozatával eltörölje e bűnt. Megmentik! tett-e kegyelmével? Április 8, Szerda, Zsolt. 97:10; Ján. 17:17; Jer, 15:16—21; Zsolt, 111; Márk 15:6—15, Lelked védelmezője lett Isten Fia, Ercbásiyává lett, hogy a hőn éllé» védelmünk legyen. Érzed-e Isten e teltében a* Úr ígéretéi: ifin Véled vagyok, hogy megvédjetek és megszabadStsalák téged!» Április 1«. Nagycsütörtök. V. Móz. 7:7—8; Luk. 22:15, Zsolt. 51 :S—-14, 22:2—20; Máik 15:16—28; í. Kor. 11:23—32; Ján. 13:1—15, A bűnösök közé számláitaiolt Istenek Szentje, Vétekben fogantat tünk, bűnben íÜink és mégsem vetett el Orcája elöl az Or, mert szereteti minket» Tiszta lettéí-e már? Megújultál-e szivedben? Április ll. Nagypéntek. V. Móz. 28:10; Luk, 23:33; Zsolt <»; Márk 15:26—41; Es. 53:5—10; 1. Kör, 10:16—17, Isten szenvedő szolgája lett Krisztus. Mit juh mészárszékre vitetett, hogy életével elvégezZo megbízatását: «Sebeivel gyógyulártk meg.» Április 12. Nagyszombat. II. Móz. 3305; Máié 37:57—66; Márk 15:42-47; Zsolt. 118:14—34, fl, Rót^ 5:14—21. Krisztusban űj teremtések tettünk. Azért halt meg, hogy akik élnek*' ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meighaU és feltámasztatott. A Jézus sírjára tett követ bezárult mögöttünk a bűn­nek ajtaja s megnyílt Krisztusban áz új élet kapuja. Tüdod-é hála­adással mondani i «Magasztallak téged, hogy Meghallgattál és szabadu­lásomul lettél!» Mlfeées! t«R* meg egyáltalán «ein gondolunk, hogy fi­gyel, hallgat és érti a dolgokat. Mikor tűnődésünk jele képpen kissé kihallot­tunk, egyszerre megszólal a kisleány: „Jobb az Ür Jézus háza közelében lak­ni...“ Összetíézttiök. A gyermek lélek­tani ismeretek nélkül is jobb áiomfejtő- nek bizonyult, mint mi. Ugyanerről a négyévé« gyermekről egy másik esetet mondott el mindjárt bará­tom. Koráin reggel egy férfi keresi. Te­metést jelent be. Testvére halt meg. A szobában benn szaladgál kisleánya is. Megáll. Odalép a férfihoz. Ráemeli ked­ves szemeit és megkérdi: Miért sírsz, bácsi? — Mert meghalt a testvérem, fe. leü az ugyattolyan egyszerűen, miatt ami­lyen egyszerű a kérdés. Nem baj. Fel­támad — mondja tovább a kisleány olyast természetes hangon, ahogy a világ legtermészetesebb dolgairól szoktunk be­szélni. A férfi kiváncsiiaai tovább kérdez: Te ezt botiiMBt tudod? Gabikától, Ő mondta, —- És ő honnan tudja? — A bibliából. A gyermekbibiliaórán hallotta vasárnap. Az egész történet inkább virágvasár­napi jellegű, nekem mégis pünkösd jut eszemben. Isten megígérte, hogy az utolsó időkben kitölti Lelkét minden testre, tehát a kicsinyekre is, „és profé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom