Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-04-06 / 14. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 14, SZÁM. 1952. ÁPRILIS 6, Mihályi! Ernőt választották meg az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjévé Mint minden sugárzóan szép és t Magy nemzeti ünnep, úgy óprint, ; é-e is egész korszakokat jelent. Azt - is, amit lezárt és azt is, amit elkezdett. A felszabadulás szó április negyedikébe® töményen fejeződik ki. Egyesien kifejező és megfelelő szó arra, ami történt s amit ezen a napon ünnepiünk. Április 4-e még akkor köszöntött pámk, aurakor a német és japán fasiszták rablóháborúja fólyit és lezárása volt egy héthónapos küzdelemnek, ausit ériünk, a magyar népért a Szovjetunió Vörös Hadserege vívott a magyar nyálasok és a német raácik eilen saját hazánk födidjén, folyóíóí-folyóig, váro&w'.- yárossra, házról-házra. A második, a harmadik és a negyedik ukrán hadseregcsoport csapatai Mali- novszky marsall, Tollmchin mar- sall és Petrov hadseregtábornok csapatai, valamint a szovjet Hajóhad Dunai-Flottája az európai és ázsiai népek szabadságáért a maguk vérét hősiesen áldozó szovjet emberek hősi önfe’áMozásával, szovjet emberek tízezreit adták baltánk szabadságáért. Felszabadniásu'nk valóban felszabadulás volt. Magyarországon kilátástalan ée levegőtlen társadalmi helyzetben éitek dolgozó mál- üiok. Tanúi voltunk a Horthy-kor- szabnak és mindannyian egy vallomásra kényszerülünk e korszak, felöl. E val'omáfl ez: nem tudtuk íerézm a feudális úri Magyarország béklyóit a magunk erejéből. Emberek millióinak kilátástalan nyomora és a társadalmi felemelkedés ’.e- hetC'lenségének. érzése feszítette ezt a hazát. A Horthy-rendszer vékony vezetőrétegének azonban megfelelő hatalma volt abhoz, hogy' ezen a helyzeten ne tudjunk Változtatni. Mag var eirUr"-' megeáben nőtt fel az emberi szolgaság legszörnyűibb valósága, a? amikor már az ember abban sem hisz, hogy a dogok lehetnek más* ként. Az a lidércnyomás ülte az emberek lelkét, hogy a magyar nép elmyounottsága saját urai ró* szóró! s a magyar nemzet kiszolgáltatottsága a német hatalomnak, fatum, sőt Isten által biztosított végzet. A diadalmas szovjet Vörös Hadsereg megjelenése a magyar földön az elnyomás sorsszerűségének ezt a lenyűgöző érzését szüntette meg a magyar nép lelkében. Az első szovjet katona megjelenése magyar földön azt jelentette, hogy lehet másként és lángot adott, lendületet adott mindazoknak, akik magyar földön az úri elnyomás és a német elnyomás tényét sohse ismerték el végzetnek, hanem harcoltak ellene a nemzeti és emberi felszabadulásért vívható harc minden eszközével. Felszabadulása volt ez a dátum ft magyar szellemn«K is. a magyar nép elöl az elnyomást fenntartó rendszer eltakarta a társadalmi fejlődés, a tudományos fejlődés, az emberi szabad kutatás, az emberi szellem s?a hódsági gén yen ek minden eredményét. Népi forradalmaink, szabadságharcaink, nemzeti irodalmunk évszázados forradalmi hagyományait takarta el és sikkasztotta el ez a rendszer s nevette népünket a megtnunnyá&zko- dásra. A felszabadulás óta tudjuk, miit jelent a magyar történelem és mit alkot a magyar szellem, amikor szabadsági) van. Felszabadulás volt ez a dátum hazánk nemzetközi tájékozódása szempontjából is. A környező népek életéről, a velük való sorskö- riSsségünkröl, a «közös bánatunkról» és közös lehetőségeinkről mit sem tudhatott a magyar nép, amely elöl az elnyomó rendszer el- fálasia a szabad kitekintés abla- Ü9S*-, De felszabadulás volt ez a dátum az egyház számára is. Megdöbbenve fedeztük fel ekkor, milyen mélyen beépítették a magyarországi egyházak szolgálatát, igehirdetését, szervezetét abba a társadalmi, gazdasági és szellemi rendbe, amelynek figyelme mindenre kiterjedt az elnyomás érdekében s melynek figyelme talán elsősorban éppen arra terjedt ki, hogy az egyház egyetlen ponton se mondjon mást, mint maga a rendszer, sehol se feszélyezze bizonyságtételével a «közfelfogást» és a helyett, bőgj- Isten igazságának hirdetésével segítené a szabadságra és felemelkedésre vágyó magyarságot, inkább azt legye, hogy meglapulva engedje nevét és hitét kihasználni az elnyomás érdekében. Az a rendszer igen jól tudta, miért ragaszkodik» «keresztyén Magyarország» bűvös jelszavához. A keresztyén séget épúgy el kellett nyomnia, mint a marxizmust. A keresztyénség nem szolgálhatott hűségesen * uépelnyomás rendszerében. El kellett érni voíe szemben azt az eredményt, hogy kiszolgálja azt a rendszert. Felszabadulásunk új életet nyitott a magyar földön. Világos, hogy kezdetet jelentett, nagy lehetőséget & mindaz, ami lehetségessé vált, egyelőre feladatként jelentkezett. Népünk azonban jó tanítást kapott a Szovjetunió tapasztalataiból, a koannmiixisiták forradalmi pártjától ás Rákosi Mátyástól, akinek 60. •születésnapját annyi háláival ünnepelte meg az ország. Ök neveltek, minket arra, hogy a megnyal ott lehetőség: lehetőség s hogy. a szabadságért meg kell küzdeni. A belső ellenség: a hátráltatás, a visszacsinálás, a szabotázs és az ellenkezés minden eszközét használta az elmúlt hét esztendő alatt s állandó támogatást kapott a külső ellenségtől: háborús uszítás, rémhírek, fenyegetések és ígéretek formájában életünk minden területén. Az egyházi élet területén is. Az egyházért sokat küzdött népünk felmelkedésének minden belső és külső ellensége. Az egyház nagy tétnek mutatkozott felszabadulásunk harcában. A mi kis evangélikus egyházunk is. Hét esztendeje rendszeresen azelőtt a kérdés előtt állunk, hogy népünk haladása, felemelkedése, szabadsága és békéje mellé állunk-e, vagy az áj elnyomás, a kudarcbaíult társadalmi átalakulás, a gadzasági Jndíca vasárnapján » budapesti főiskolás bibliaóra részvevői a hűvösvölgyi Lelkésznevelő Intézetben tartották csen- desniapjukiat. ősszél, a Teológia Budapestre költözése alkalmával az evangélikus főiskolások testvéri segítséget nyuj. tottak a teológusoknak azzal, hogy a Luther Márton Intézet számukra ideiglenes szállássá lehessen. Ezt viszonozta a Lelkésznevelő Intézet, mikor hőjti esen- desmapjukra vendégül látta őket. Hosszú, beható beszélgetés követte Dezséry László püspök előadását, aki „Az egyszerű dolgok jelentősége“ címen arról beszélt a csendesnapon, hogy sokszor mennyire komplikálttá, sót ködössé teszünk kérdéseket, csak azért, mert he nem vallottan azt akarjuk magunknak bebizonyítani, hogy megoldhatatlan feladat előtt állunk. Ebben az összefüggésben beszélt a megtérés, imádság, bizonyságtétel, közösség, az egyház prófétai szolgálata és a keresztyén embernek a mai új világban való elhelyezkedése és szolgálata dolgairól. Szavai a reménységet és bizalmat erősítették a szivekben. Sokan hamis irányban keresik a Krisztus-tanúságot —- mondotta -— és nem gondolnak arra, hogy éppen az engedelmesség keskeny útjának ezzel a biza-^ lommal és reménységgel .való járás® az ’ gondok, az újabb háború, vagyis az. újabb nemzetrontás mindig szűkebbkörü, de mindig dühösebb erői mellé. Felszabadulásunk ünnepén adjunk hálát azokért az eredményekért, amelyeket hazánk és népünk az elmúlt hét esztendő alatt felemelkedése, megerősödése terén elért és mint egyház erősödjünk meg népünkhöz való hűségünkben. Mint egyház nézzünk elsősorban a magunk dolgaira és gyakoroljunk abban önvizsgálatot, ami ránktartozik. Egy tény uralkodik a mi egész liéteszlendös egyháztörténetünkön és ez az, hogy egyházunk okulva múltján és bízva a jövőjében, végzi Isten által elrendelt szolgálatát népünk között. Népünk segíti az egyház életét. Hálára indító tény, hogy egyházunk ma éppen a magyar nép és annak kormánya állhatatos támogatásával belső, saját erőit, különösen belső, saját anyagi erőit messze meghaldó méretekhen fejtheti ld szolgálatát és egyházi tevékenységét. Cjra felépítettük temp tornáinkat, fenntartjuk gyülekezeteinket, ellátjuk az egyházi munkásokat, működtetjük intézményeinket, nagyobb hatókörben és szilárdabb biztosítottságban, mint ami magunk erejéből telnék. Mindez nem volna másként lehetséges, mint úgy hogy a felszabadulás nekünk is utat nyitott a fejlődésre, a háborús romokból való feltápászkodásra és új életünk alapjainak lerakására. A felszabadulás ünnepe egyházunkban a meggyőződés szilárdságát épili és építse! Azt a meggyőződést, hogy magyar népünk történelmének ez új, ragyogó korszakában, a szocializmus építésének korszakában az igehirdetés és ielkipásztorko- dás szent szolgálatát hűségesen ellátó egyház lehetünk. Legyen egyházunk egész igehirdetése és lelkipásztorkodása segítség népünknek az átalakulás és fejlődés e gyorsiramú korszakában, legyen eligazítássá a bizonytalankodóknak és tévelygőknek, legyen erősítés, erkölcsi támasz a dolgozóknak, az építőknek és a békét védelmezőknek! Ez a haza a mi hazánk és egyben Istentől rendelt szolgálatunk tere Legyen áldott Isten, aki ennek a hazának fiaivá és ennek a szolgálatnak hordozóivá tett minket! Dezséry László a bizonyságtétel, amit Isten vár tőlünk! és amivel az egész világ keresztyénségé- nek is szolgálunk. Az egyik főiskolás azt emelte ki, hogy a kérdések elködösítéss és efkomplikáláaa éppen azért állhatott csak elő, mert Isten mindig adott fel valami leckét az egyháznak. Ilyen kérdés volt pl. a megtérés körül folyó viták, a közösség kérdése, de Isten keresztül vitt bennünket a ködön. Jó reménységünk lehet a felől, hogy azon a ködön is keresztül vezet Isten bennünket, amelyet némely keresztyén embernek az jelent, hogy eligazodjék a szocializmust építő új világban. A püspök a Zsidókhoz írt levél 10:21—27. verseivel búcsúzott az ifjúságtól: „Lévén nagy papunk az Isten búza felett; járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívok tiszta a gonosz lelkiistne- rettől cs testök meg van mosva tiszta »Ízzel; tartsuk meg a reménységnek vállárét tántorithatatLajiuL, mert hű az, aki ígéretet tett és ügyeljünk egymásra, a 6zeretetre és jöcselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes Tárása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.“ A főiskolások megtekintették az átalakított Intézetet. Délelőtt részt vettek az istentiszteleten, amelyen Veöreös Imre intézeti igazgató hirdette az igét. Közösen járultak az Cr asztalához. A teológusokkal együtt bibliakörben beszélték meg a vasárnapi perikópa üzenetét. Az ebéd utáni kiránduláson egy magas kőszikla tetején kis énekkaruk boldogan énekelte azt a néhány éneket, amelyet a Cantate Domimo-ból tanultak meg négy szólamban. Este 7 órakor végződött a csendesnap. Prőhle Károly teológiai professzor „Vajba volnék hív keresztyén...“ összefoglaló címmel tartott eszméltető igehirdetést. Benczúr László, a főiskolások lelki- pásztora a csendesrwiap jelentőségét abban látta, hogy nyilvánvalóvá vált a részvevők előtt: amikor az egyházban vagyunk, jó helyen vagyunk. Az egyház az a hely, ahol maga Isten tanít meg bennünket keresni az engedelmességet, 5 maga ad fel nekünk leckéket, de úgy, hogy közben minden gondolatunkat, minden cselekedetünket Igéjének ítélete alá helyezi. A csendesnap részvevői is az anyaszeotegyház közösségé® belül lehet, tek. Csenűesnap a Lelkésznevelő Intézetben FE.£S ZABÁD Aprilis 2-án reggel tartotta ülését az egyetemes egyház presbitériumának legutóbbi ülésére kiküldött szavazatbontó bizottság az egyetemes egyház székhazában. A Darvas Józseí egyetemes felügyelőhelyettes elnökletével megtartott ülésen megállapították, hogy 324 egyházkö^ég adta le szavazatát, és szavaztak az egyház tanintézetei is- A beérkezett szavazatok száma 679, ezekből 671 Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettesre esett. Az egyházak közgyűlései tehát nagy egyhangúsággal szavaztak Mihályfi Ernőre. A szavazatbontó bizottság ülése után az egyetemes presbitérium tartotta ülését, melyen Darvas Józseí egy elemes felügyelőhelyettes és ár. Vető Lajos püspök elnökölt. A presbitérium tudomásul vette a szavazatbontó bizottság jelentését, s Mihályfi Ernő egyetemes felügyelővé történt megválasztását. Az egyetemes presbitérium azt határozta, hogy Mihályfi Ernőt április 17-én csütörtökön délelőtt 11 órai kezdettel az egyetemes egyház székházában lévő imateremben, illetve közovűlési teremben iktatja hivatalába.' A presbitérium ülése után *Mi- háiyfi Émő egyetemes felügyelővel közölték a választás eredményét. A megválasztott egyetemes -felügyelőt dr. Vető Lajos püspök üdvözölte, s közölte, vele a választás eredményét s többek között a' következőkét mondotta: „Mihályfi Ernő személyében hordozza evangélikus egyházunk legjobb, leghaladóbb hagyományait. Az ő személyében egyházunk biztosítékot kapott arra, hogy legjobb hagyományait érvényesítse egyházunknak ebben a történelmi korszakában, mely egyházunknak életét, magyar népünk szocializmust építő küzdelme közben alakítja ki. A békéért való az a küzdelem, melyben egész egyházunk szívvel-lélekkel részt vesz, magyar népünk részéről elismerést kapott és tudjuk, hogy egyházunknak ez a részvétele a magyar nemzeti élet mai legdöntőbb kérdésében úgy fotiuyy uuuuii try yiiuzunii. Krisztus követése fejeződik ki. Egyházunk felelőssége éppen hazánk és békénk védelme szem* pontjából napról-napra nő- Ezt a ieleiősáéget mi Isten színe előtt vállaljuk. Ezt a felelősséget tükrözték azok a táviratok is, amiket a Koreában megkezdett amerikai baktériumháború elleni tiltakozásképpen külföldi fontos egyházi szervezetekhez küldőt- tünk, és az a távirat is, amelyet a közben kivégzett hős görög ha- zaíiak, Beloiannisz és társai ügyében a görög királyhoz intéztünk, az emberi szabadság, a népek békéje és felemelkedése ügyében. Hazánk népe méltányolta ezeket a felelős er—házi megnyilatkozásainkat. Mihályfi Ernő, új egyetemes felügyelőnk vezetésével ez a béke melletti kiállásunk még határozottabb lesz." A püspök ezután az egyetemes presbitérium jókívánatait tolmácsolta és Isten áldását kérte az egyetemes felügyelő működésére. Mihályfi Ernő a következő szavakkal válaszolt: „Mély meghatottsággal veszem tudomásul ezt a választási eredményt, és elfogadva egyházunk gyülekezeteinek bizalmát, vállalkozom árra, hogy ezt a tisztséget elfogadjam. Tudatában vagyok tisztségemmel járó feladataimnak és jogaimnak« s azoknak legnagyobb jóakarat- fai akarok eleget tenni. Azok a százezrek, akik az egyházközségek közgyűléseinek szavazatai után ítélve egyházunk népeként engem ebbe a ■ ti$fjtségbe emeltek, egyben olyan százezrek, akik magyar hazánk, népi demokráciánk építésében részt vesznek, részben mint párttagok, részben mint pártonkivüliek. Ezekkel vagyok egy én is, aki szenvedélyesen szeretem népi demokráciánkat, mert szeretem hazámat, és tudom, hogy hazám egyetlen helyes útja az, amit népi demokráciánk maga előtt lát. Ez az első szoros egybehangzús, ami miatt el tudom vállalni ezt a tisztséget. Ebben az ügyben én, a falusi papi család gyermeke, egyenes úton vagyok egy hazám és egyházam népével. A másik ' szoros egybehangzás tisztségemmel kapcsolatban onnan adódik, hogy az Országos Béke tanács főtitkára vagyok. Mint ilyen, örömmel látom egyházam részvételét a békéért való küzdelemben és akkor, amikor egyházi tisztséget vállalok, hiszem, hogy az egyház békemunkájában még naavobb előrehaladást tehetünk. Egy akarok lenni egyházammat. minden munkája közepette. Legfontosabb feladatomnak tartom az állam és egyház közti megegyezés megtartását segítenh Illetékesen és hitelesen tudom, hogy az állam be akarja tartani az egyházzal kötött megegyezést, és teljesíti abban vállalt - kötelezettségeit. Azon leszek, hogy egyházunk részéről újabb veszedelmek a békés ál- lam-egyházközi . helyzetben elő ne állhassanak, s az egyház részéről is azon legyünk, hogy a köz javát szolgáljuk. Hálásan köszönöm megválasztásom - tényétf és ígérem, hogy tisztségemben hűséggel helytállók."Az egyetemes presbitérium tagjai hosszasan, melegen ünnepelték az új egyetemes felügyelőt és baráti beszélgetésben hosszasan együttmaradtak
