Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-03-23 / 12. szám

EVANGÉUKU? CUT S ÉLŐ VÍZ Isién &»£&r&t£äl Hogy mikép Keretet az Isten s mi módon akar az lenni, ezt mutatja meg Eekiink János ebben a 15. fejezetben. Ezt ugyanolyan joggal lehetne a szere­tet himnuszának nevezni, mint az I. Kor. 15-at. Amikor Isten szeretetéről akar szólni, a szőlőtőről beszél Krisztus, en­nek a földnek egyik növényéről. De azt is mindjárt értésünkre adja, hogy olyan szólőtóről van szó, amelyik nem azonos a többivel. O ezt a többivel ellentétben *— az „igazinak“ mondja, vagyis annak £ valódi szőlőtőnek, amelyhez nincs ha­sonló: „En vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves“. Az Atya, aki más szőlőtöveket is hagyott tenyészni a földön, ezt az egyet, ezt az „igazi szőlőtőt“, különös szándékkal plántálta a földbe. Jelenítsük meg azt a hallatlan dolgot, amit Krisztus mond ezzel! Isten ugyanis úgy szeretet, hogy O ezt Jé­zus Krisztusban plántálja a földbe, öt kell érteni az igazi szőlőtőn. És — te­gyük mindjárt hozzá — ö, a szőlőmű­ves, nem felületesen plántál. Ügy cselek­szik, hogy az örök szeretet gyökeret verjen a földben, nemcsak könnyű gyö­kérszálakat, hanem olyanokat, amilyene­ket a szőlőtő hajt. Isten szeretete Krisz­tusnak* emberré létele által, mint a pa­radicsomból származó élő és életképes növény plántálódott ide erre a földre és itt mélyen gyökeret vert. Való, hogy mi többé nem a Paradicsomban élünk, rég kiűzettünk onnan, de most úgy tetszett a szőlőművesnek, hogy a Paradicsom­nak legszebbik növényét, a szeretetet adia oda ezzel a rendeltetéssel: tovább növekedhetik a földön. Krisztus szüle­tése óta Isten szeretete visszavonhatat­lanul itt él a földön. De hol van ez a szeretet? Min vehet­jük észre, hogy itt van? Erre Krisztus ismét ebben a példázatban felel: Ne keresd messze! Ne keresd a világban! Ne keresd másoknál! Keresd magadnál! Mindazoknak, akik most perlekedve kiál­tanak a világba s a messze csillagokig: hol az Isten szeretete? —- azoknak az Eg példázaton keresztül az Isten szere* iete utáni kérdést, mint visszhangot dobja vissza. S itt az Eg az, aki kérdez s perel velünk: Hol az Isten szeretete? Hova tetted? Hol van az benned? Még sohasem vetted észre, hogy az benned akar lenni? A szőlőtőnek vannak ágai. Ezek az ágak ti vagytok, emberek! „Én vagyok a szőlőtő s ti * szőlő vessz ók!“ S amiiy igaz, hogy a szőlőtő az élelned- vet az ágakba adja s ezekbe beleerejjzti, úgy adja Krisztus az Ü örök isteni sze- retetét az emberekbe és önti azokba az emberekbe, akik összenőttek vele. Ott látható és érezhető Isten szeretete, ahol emberek úgy kapcsolódnak Krisztushoz s úgy élnek Krisztusból, mint ahogy a vessző csüng a szőlőtőn, és a tőből él. Bizony, van okunk a csodálkozásra. Már az is csoda, hogy Isten egyáltalán beleplántálja szeretetét a földbe. Ahol pedig egy ember ág lebet az „igazi szőlőtőn“, azzal a kegyelem legnagyobb csodája történik. Hiszen végre is nem a mi hatalmunkban áll, hogy ilyen ág le­hessünk. Itt annak az isteni kiválasztás­nak boldog titka előtt állunk, amelyik aláhajol hozzánk, emberekhez, amelyik kutat utánunk és bennünket az Isten­nel való boldog közösségbe vesz be: 16. v. Oly bensőséges az a közelség, ame­lyikbe Krisztus az O kegyelme által ki­választott embereket belevonja, hogy a kiválaszlottait barátainak nevezi. Az em­berek barátokká, Isten barátaivá lesz­nek. Ha csak annyit mondana, hogy a szolgái vagyunk, már ez is elegendő volna, majdnem túl nagy ahhoz, sem­hogy elfogadhatnék. De O most többet mond. Barátainak nevez minket. Minket, akiket jól ismer. Minket, akiknek Péter­rel együtt szégyenkezve kell monda­nunk: „Uram, te mindent tudsz!“ Tud arról a mélyen .gyökerező Isten iránti ellenségeskedésünkről, amely szívóson és kiirthatatlanul lényünk legbensejében gyökerezik. S mégis a barátainak mond, az Isten barátainak. Ahogyan a vakok­nak mondotta: „Lássatok, a sántáknak: „Járjatok!“, a bélpóklosoknak: „Tisztul­jatok meg!“, a halottaknak: „Keljetek fel!“ — úgy mondja itt, s mondja az Atya megbízásából hangsúlyozott teljha­talommal: „Nem mondalak stb. 15. v.“ Aki meg tudja érteni, értse meg. Mi csak ámulni tudunk, örülni és köszönni. Felettébb örvendetes dolog Isten barát­jának lenni. Része ez annak a legtisz­tább és tökéletes örömnek, amely a menny angyalait hatja át, valahányszor egy bűnös vezekel és megtér a földön: „Ezeket beszéltem néktek. hogy meg­maradjon ti bennetek az én örömöm és a ti örömötök beteljék.“ íme, ez Isten szeretete, Walter Lüthi £uthee mondta: „Vájjon nem kellene a szívnek nagyot dobbannia és megrepednie az örömtől, ha dolgozhat és meg­teheti, amit parancsolnak neki és így szólhat: Íme, ez sokka! több, mint minden karthausl szentség, mégha halálra bőjlölik is magukat és megszakítás nélkül térdcnúllva imádkoznak is? Mert erre határo­zott textusunk van és Isteni bizony­ságunk arról, hogy ezt clrendei'e, de amarról egy szóval sem rendel­kezett. Az a keservünk és a világ vaksága, hogy ezt senki sem hiszi el: így megbabonázott bennünket a* ördög a hamis szentséggel és saját cselekedeteink látszatával.“ Az Űr Jézus tehát egyrészt a vi­lág legnagyobb és egyetlen «bű­nöse», mert hiszen mindnyájunk bűne rajta ven, másrészt pedig az e«yellen «igaz» és «szent», mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak Őáltala.» Isién asztalánál u jelenések 3:20id Ámde or két emher leül az asztal melle, akkor mind « ketten úgy érzik, lisogy egy kicsit otthon vasmmak. Az asz- taíhoz-ülés mindig hazaérkezés. Akit tterített asztalhoz ültettek, annak nem* e&ak az asztalomat terítettem meg, de •s szívemet is! Sokszor az életemet i«! Emlékezzünk csak vissza kedves meg­térített asztalokra, ahová talán a munka után fáradtan érkeztünk meg, amivel messzi útról hazavárlak minket, vagy ahová a szeretet izgalmával mi vártunk valakit. És az asztal, a megtérített asz. tál szinte ölelte ránk az otthont, a békességet és az örömet. A terített asztal mindig valami ked­ves közösséget jelent. Akivel együtt ülök az asztalnál, az valamiképpen mindig hozzám tartozik. Ahhoz per­cekre, vagy esztendőkre, de odakötöt­tem az életemet. Azzal valahol közös az utam, a gondolatom, talán a sor- aom, talán a boldogságom. A terített asztal m;ndig szeretetet Jelent; Hisze® az ember nem szokta asztalához ültetni haragosait, az iri­gyelt, Az ellenségeit. A terített asz­óéinál nem pénzt számolnak, nem ala­mizsnát adnak, hanem kenyeret nyúj­tanak és ezt a kenyeret mindig moso­lyogva a szeretet szeli le számunkra. Ahol ajtót nyitnak Jézus előtt, ott ő mindig ehhez a terített asztalhoz ér­kezik meg. Hozzám jön — óh, ez a legszebb hír. Nemcsak úgy vaktában jön dl világ felé, mint a hajnal, a szél, vagy az éjszaka. Egyenesen felém tart, az én otthonom ®z én szívem é# az éa asz­talom felé. Az én egyszerű, szegénye« azívem mindennapi asztalához. És én ttalán ijedten mentegetődzöm: Uram, ne jöjj hozzám. Nem * érdemiem meg. A azívem bűnös, hideg a szobám é* sze­gényes « lakomára. Szégyenlősen és ijedten sütöm le Előtte a szemem. De Ó már messziről mosolyogva megszó­lal; Éo mindezt tndomf é* mégis te- 'Wsád jövök, mssn én aaeretfok És asztalomhoz ül. — É* a második hoildogító hír. Nem unatkozó vendég­nek érkezik, akinek belépésével leáll a munka és leáll az élet. Hanem család­tagnak. Nem veszi ki kezemből a mun­kát, nem akarja, hogy díszes ünnepi ru­hába öltözzem, állandó imádsággal és énekkel töltsem el a napot amíg ő ott van nálam. Nem! Csak egyszerűen leül az asztalomhoz. Velem akar lenni. Mel­lettem akar maradni. Segíteni és sze­retni akar — ez minden kívánsága. Aztán velem vacsorázik. — Eszi a ke­nyeremet. Velem sír és velem örül és velem harcol. Mint egy most megta!ált dra-vi Társ, aki segít hordani az élet terhét és verítékét. És én érzem, hogy nem egyedül állok többé. Már ketten állunk. És kettőnek mindig könnyebb. Különösen akkor, amikor ő az erősebb. Mindennél és mindenkinél erősebb. Olyan jó ez a biztonság, a békesség, a csönd és az erő, ami Belőle árad. Gyermekkoromra emlékezem. Gyerme­kek voltunk: kirakatálmodók és sze­gények. És egyszer eljött hozzánk a gazdag, jószívű rokonunk. Amíg velünk van. nekünk békés az otthonunk' és boldog és szép az életünk. És egy szép napon kiderül, hogy nem is Ő vacsorái velünk, hanem mi vacso­rázunk ővele, ő a házigazda, aki min­dennap csodákra terít. Kenyeret ád, amitől eoha meg nem éhezünk és italt ád, amitől soha meg nem szomjazunk.. Nézzük, nézzük őt és mindennap meg­szépülünk Tőle. Egyszer riadtan kerea- sük a helyén, de nincs ott. Egymásra nézünk és egymás arcán megtaláljuk őt. Eggyé lett velünk. És as ottho­nunkban csend van, a szívünkben bé­kesség. Az életünk mennyországgá lett. Lassan elmosódnak élet és halál és mi látjuk, hogy a mi asztalunk Isten ott­honában van, ő ül az asztalfőn és most már «nemcsak hallani, de látni i® lehet őt, akihez mindennap így imádkozunk. Mi Atyánk . • • Truman „kedves64 bibliai igéje Havaséi vetés A melegedi napsugárral megélénkül­nek a földek is. Emberek és gépek jelennek meg és meglelik a levegő a munka lázával. Egyik nap megkezdő­dik a tavaszi vetés, * Itt ember szórja a magot, másutt már traktor húzza a oetögépet. Akár ember keze szórja, akár a gép hinti, az egész országban hullanak a magvak a földbe. Aztán árván marad a gabonamag. Eső rothasztja, talaj bomlasztja. Ha néhány hét múlva arra járunk, ahol most a tavaszi vetés munkájában sürgölődnek az emberek, kívülről csak csendet talá­lunk. Bent a földben azonban az Ígéret megindult a beteljesedés felé. Amikor szemünk előtt folyik a tavaszi vetés, tudjuk, hogy néhány hónap múlva dús halásztenger hullámzik majd a helyén. Suhogni fognak a kaszák, zúgni az aratógépek. Aztán 'odaállnak a cséplő­gépek és mellettük egyre szaporodnak a teli zsákok. Megindu’nak a malmok és egyszerre csak asztalunkra kerül a friss, puha, fehér, új kenyér. A tavaszi vetés nemcsak azzal biztat bennünket, hogy a gondviselő Isten most is megadja kenyerünket. A hulló gabonamagok többről prédiká'nak. Pré­dikálnak a Gabonamagról, Aki elhalt, hogy százszoros gyümölcsöt teremjen. Prédikálnak Róla. Akit egyszer, akkor elvetett Isten, a Magvető. Ezt az evangéliumot ma csak halljuk. De amint a tavaszi vetéskor biztosak vagyunk az aratásban, pedig mit sem látunk belőle, — úgy tanuljuk meg: amit ma hallunk a Gabonamag százszo­ros gyümölcséről, azt egykor látni fog­juk. Érted a gabonamag prédikációját? Tavaszi vetésre nyári aratás jön, — de még ennél is biztosabb, hogy az elhalt Gabonamag gyümölcsöt terem szíved­ben és életedben. A gabonamag azt prédikáló, hogy ne kételkedj, hanem szilárdan higyj a Gabonamagban: Krisztusban! Z. L SZERETNÉK ÜGY ÉLNI... Szeretnék úgy élni, hogy a környe­zetemnek könnyebb legyen velem lenni. Boldog az az ember, aki nem ingerel másokat, hanem ’példát mutat és lelke­síti a környezetét. Szeretnék úgy élni, hogy mellettem nehéz legyen rossznak lenni. Vannak emberek, akik mellett elhallgat a go­noszság. Szeretnék úgy élni, hogy az emberek megsejtsék, milyen erős az én Megvál­tóm. Hiszen minden amim van, őbenne és őáltala van. Szeretem szent egyházamat (A Szarvasi Énekeskönyv 454. sz éneke. A „Ne csüggedj el kicsiny sereg“ dal­lamára.) Szeretem szent egyházamat, Mert lelki jókat bőven ad, Fölvértez és vígasztal; Isten kegyelmét hirdeti, Szivekbe az igét veti Tisztán, hű szolgálattal. Becsülöm szent egyházamat, Mint a Szentlélek templomát S az őrök üdv kapuját, Melyben a hiterös hívek, Mint lelki, szép, élő kövek, Dicsérik az ég Urát. Buzgón hiszek egyházamban Mert Jézusom ott jelen van, Hol ketten-hártnan vallják; Es itt imádjuk hatalmát, Hirdetjük evangéljomát S az ő békéje száll ránk. Büszkén vallom egyházamat; Hol is keresném javamat? Hol másutt lelkem üdvét? Mint Istennek szolgálója S a közjó hű munkálója, Ez küzd Krisztus ügyéért Szép vagy nékem, szentegyházam, A szenvedést múltad arcán MegiUetődve látom; Próféták ét apostolok Voltak sorsodban osztozók: Gyémánt ez koronádon! • Jézus, te vagy fá pásztorunk, Keresztünktől, mit hordozunk, Diadalmat remélünk; Ha velünk vagy t hitünk kivet. Minket pokol le nem verhet. Nálad van örökségünk. 3ARTQS PJL Az amerikai képmutafásnak nincsen határa. Az Evangelischer Pressedienst legújabb száma hírt ad arról, hogy a „Collier's“ című amerikai folyóirat meg­kérdezett egyes vezető amerikai férfia­kat arról, hogy melyik a kedves bibliai igéjük. Truman elnök I. Királyok 3:9-et jelölte meg és természetesen a biblia bölcs királyának, Salamonnak imádságos szavait alkalmazza magára: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet és tudjon vá­lasztást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?“ Az amerikai elnök te­hát még attól sem riad vissza, hogy szá­mára „kedves“ bibliai igével vezérelt­nek mutassa be azt a kormányzati mód­szert és azokat a kormányzati elveket, amiket ő az Amerikai Egyesült Államok elnöki székében gyakorol. Mire nem jó az a segítség, amit 5 egyes lelkiismeret­len egyházi vezetők részéről megkap a Kelet ellen indítandó keresztesháború érdekében? Az amerikai propaganda bib­liaolvasó és kedves ige által vezérelt férfiúnak akarja bemutatni az amerikai elnököt. Hitünkben és szívünkben felhá­borodva kell ebben az összefüggésben a Koreában folytatott baktériumháborúra gondolnunk. Truman amerikai gengszter­csapatai megindították a fertőzött rova­rokkal, bacillusokkal és baktériumokkal folytatott háborút s minden idők eddig legcinikusabb magatartásával próbálgat­ják az embertelen és minden civilizációt megcsúfoló hadviselést Korea területén. Ügy látszik ez az a képesség, amivel a „kedves“ ige szerint Truman választást tud tenni a jó és gonosz között. Ezt a szívet adta néki Isten, hogy kormányoz­ni tudja a maga népét? Egy Theodor Kosebury nevű amerikai áltudós, aki « camp-detricki laboratórium egyik ve­zető munkatársa volt, „Békét vagy pes­tist“ című könyvében a következőket írja: „Még a legutóbbi háború során ex a nézet uralkodott, hogy a vegyi-bakte­riológiai fegyver piszkos és visszataszító eszköz... Az én véleményem az, hogy ez a problémának inkább érzelmi, mint észszerű felfogása... Mi különbség van a könnyű és a kínos halál között, Esi már minden esetben meg kell halni? A hulla már nem halhat meg többé.“ Ezen indokolás után pedig Rosebury a tudományos tömeggyilkolást és a bak­tériumfegyvert ezekkel a szavakkal ajánl­ja: „A baktériumfegyvert emberek meg­semmisítésére és munkaképességüktől való megfosztására lehet felhasználni, a nélkül,' hogy tulajdonukat megsemmisí­tené.“ Vájjon Rosebury úrnak is van egy „kedves“ bibliai igéje? Nekünk az a véleményünk, hogy ez felháborító és minden eddigit felülmúló képmutatói és farizeusság. Megcsúfolása mindannak, amit a keresztyénség jelent és szörnyű játék azokkal, akik a Szentírásnak hisz­nek. Hisszük, hogy Amerikában is van­nak becsületes keresztyén emberek, akik felháborodva, egy emberként fognak til­takozni az ellen, hogy Truman elnök kormányzati módszereit és elveit illetően bibliai igéket alkalmazzon. A koreai baktériumháborút kezdeményező ameri­kai elnök közönséges háborús bűnös és az Evangelischer Pressedienst, az evan­gélikus világsajtót tájékoztató német­nyelvű kőnyomatos ne zülljön odáig, hogy a szájába ad ilyen igét, vagy hogy átvesz amerikai propagandalapból egy ilyen felháborító közleményt. Szombat esti közös imádkozásunk Március 22. örőmmondó békeköveteit. 1. Ezsadás Ivekben már előre látta azt * Jézus Krisztus*. ekj » tegnagyofcí» őröm mondója lett ebben a világban, amikor életének odaáldozásával megbékél» tett<s Istent a világgal, ö ma is Igéjében és a szentségekben örömöt és békességet hirdet és eszközöl a bűn rabságában élő békéilen embernek. 2. Azok, akik mégha Iják Jézus szavát örömmondó követekké lesznek ebbe» a világban. Ezek felveszik a .békesség saruját* és örvendezve kiáltják bele min­den szívbe: „Isten megbékélt veletek a Jézus Krisztusban, járjatok hát ti i* örvendező békességben.* Az örőmmondó békekőve'ek nemcsak azt munkálják, hogy békesség legyen egy-egy szívben, hanem azt is, hogy az Istennel megbékélt emberek, örvendezve legyenek a béke hírnökei ebben a világban. VALLJUK MEG, hagy azért nem tudunk a békesség jó hírnökei lenní ebben a világban, mert mi magunk sem béküitünk még meg az Istennel és az emberekkel. BÁNJUK 'MEG, ha csak a magunk egyéni békessége fontos számunkra, de a népek egymással való békességét már »nem ránk* tartozó dolognak* tekintjük. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy ne a kripták levegője áradjon szavim*ból, hanem az öröm és a békesség. Könyörögjünk egyházunk örőmmondó szolgálatáért, Teológiánk munkájáért, püs­pökeink, egyházi sajtónk szolgálatáért, lelkészeink ige­hirdetéseiért. BIBLIA OLVASO Március 23. Böjt 4. vasárnapja, 11. Móz. 20:13; Máté 5:21—22; II. Kor. 7:4—!0; Gál 4:22—31; Ján. 15:26; 18:4. Harag gyermekei voltunk, de miután a Fiú megszabadított minket, való­sággal szabadok lettünk. Isten sokszor azért szomorít meg, hogy megté­résre indítson, mert ígéret gyermekei vagyunk. Istenné, nincs nagyobb öröm annál, mintha egy bűnös ember megter, Megbékéltél-e Istennel? Március 24. Hétfő. " II. Sám. 7.10; Luk. 12:32; Ján. 6:24—29; Ján. 16:5—II. Krisztus az 5 Igéjével tápiái bennünket, Szentlelke által megerősít, hogy az öröké etet elnyerhessük: „örök életnek beszéde van tenáíad.* El tudjuk-« ezt hittel fogadni? Március 25. Kedd. Zsolt. 25:7; Jel. 1:5; I. Kor. 19:1—8; Ján. 16:12—15. Jézua az 8 kiöntött vérével váltott meg miniket és sebeiveá gyógyul­tunk meg. Az 5 érdeméért lett számunkra az Ígéret: „Az ő bűneikrő. és ólnokságaikró* többé meg nem emlékezem.“ Ajándékát hátával vesszük-e? Március 26. Szerda, Es. 45:4; Ján. 18:9; Márk. 12:41—44; Ján. 16:16—24. A hívó szó „jöjjetek énbozzám mindnyájan* — mindenkinek szol. A sze­gény özvegy asszony 2 fi lérjében mindenét odaadta. Isten la odaadott min­dent éltünk, Fiának feláldozásában^ mert szeretett minket, embereket. Meghallottad-e Isten szavát? Március 27. Csütörtök. /■ Zsolt. 89:2; Csel. 2:46-47; Ján. 6:47—59; Ján. 16:25-33. Jézus az életnek kenyere. Amint a gabona magnak el kell pusztulinia, hogy új élet támadjam Jézusnak is önmagát kellett áldozatul adnia, hogy testé» keresztül új eletet és kiöntött vére árán bünbocsánatot nyerhessünk. Élsz-« ezzel az ajándékkal az úrvacsorában? Március 28. Péntek. Eol 66:10; CeeL 3:26; Ján. 12:30-26; Jfa. 17:1—5. Elvégezte Jézus a munkát: Magiamé*tette Istent sz embereik*;, elvezett* 5kei az örökélet útjára. Megmutatta: „Senki sem mehet tz Atyához, ha­nemha éti álla ban.* Eljutottál-« erre az útra? Március 29. Szombat Jer. 50:5; CeeL % 42; Ján. 3:21—30; IV. Móz. 21:4-9; Jám 17:6-13. Akik úgy tekintettek fel a keresztfán meghalt Krisztusra, mint MegmentS- jükre, akik megismerték Benne az Isten kegyelmét, azok a hívók. ístes szövetségét «Mogadtad-e? ’ MSiieat hejpr If KIEDRICH LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom