Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-03-02 / 9. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 4« f iler 1952. MÁRCIUS 2. Dr Vidor János: AZ EGYHÁZ ÁTMENETBEN Dezséry László püspök rádióprédikációja: A IbőJ't SSrilm «Akkor odamentek hozzá János taníiványai és így szóltak: mi az oka, hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk a Te tani.vámjaid pedig nem bőj- tölnek9 Jézus azt mond.a nekik: vájjon gyászolhat-e a násznép, míg a vőlegény velük van ? Ám eljönnek a napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor majd bőjtölnek. Senki sem vet pedig új posztóból új foltot avult ruhára, mert az abból való toldás tovább szaki ja a ruhát és ro z- szabb szakadás támad. Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, különben szétszakadnak a iöm- lők, kiömlik a bor és a tömlők is elpusztulnak. Hanem az új bort új tömlőkbe töltik és mind a kettő megmarad.» (Máté 9. 14—17.) Keresztyén gyülekezett, testvérek az Űr Jézus Krisztusban! A keresztyének bármilyen feíe- fcezeteüek ős — ma kezdik a nagy böjtöt. Ez a böjt húsvétiig tart és a mi Urunk Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezteti a hívőket. Nemcsak emlékezteti, hanem be is vonja ők°t Krisztus halálába és feltámadásába. Rákényszeríti ■ökot arra. hogy Krisztussal együtt járják ezeket a nagypéntek és húszét előtti napokat s szívükben úgy erezzenek, mint Ö, szolgálatukban elvon eng1 delmeseik legyenek, mint Ö. úgy adják életüket az emberekért, niint Ő. . Ez a magasztos évszaka a keresz- tyénségnek minden hívőt elmélyedésre vezet, a Szentírás, sokkal buzgóbb tanulmányozására int, az imádkozásban megerősít s minket evangélikusokat különösképpen is felkészít az úrvacsorával való buzgóbb és gyakoribb élésre. A bűnbánat, a töredelem és az életúju- lás időszakává lesz számunkra ez a bojt. Ebben a megvilágításban súlyos szégyen az. ahogyan keresztyének különböző felekezetekben elnagyolják és átképmutatóskodják ezt a böjtöt. Nincs szörnyűbb sötétség, mint látszólag Jézus Krisztust utánozni, valójában pedig pusztán külső váltásos szokásokat teljesíteni és szertartáso&kodni. Jézus Krisztus Isten szolgálatában éietre- halálra vállalta egész személyének az e mberekért való latbaveitését, nem s zer t a r t á,so sk o d ot t és nem külső vallásos szokásokat tartott be. A bojt időszakában lefolyt vitái a farizeusokkal és írástudókká', utolsó tanításai a tanítványok számára, jótettei emberek között s maga a kereszthalál ugy-e n m külső szertartás volt és nem vallásos szokásoknak való cnurdelníes- ségs hanem a teljes, a belülről jövő, az életreszóló. a halálosan komolyan vett engedelmesség. Szomorúan komikusak azok a keresztyének, akik most elkezdik a hústa'an és zsírtalan étkezést, vagy múltán a farsang ben jól kitáncolták magukét, elkezdik az öthetes lár.ctalanságot, vagy akik most megpróbálnak kevesebbet tréfálkozni és többet ráncolni a homlokukat, vagy különösen azok. akik most kitűnő alkalmat találnak magúiknak arra, hogy jóval több t beszéljenek ennek a földi életnek «nyomorúságáról», mint máskor tehették ‘ és jóval nagyobbra rajzolják a maguk «nyomorúságát», mint amilyen az a valójában Szó-, morfján komikusak azok az cin1*' rek. akik most érzik legjobban magukat a böjtben, mert most vallásos indokolM adhatnak annak az állandó rosszhangulatuknak. ami egyébként igen világi, talán politikai és talán társadalmi okokból van bennük s most kifejezik látszólag vallásosán azt a tévelygésüket hogy, nem szeretik az életet, mm látják b nne a feladataikat és nem tudnak örülni együtt az építőjük'-1. A keresztyéneknek bőkben jól kell vigyázniuk arra, hogy bele ne szoruljanak a rccszkangu- laSba, a lehctEilenségbe, a képmutatók ke mars ágába és a szertartásosságba. Hála Istennek, Isten igéje és maga Jézus Krisztus vigyáz a mi helyes böjtünkre. A mai igénk arra való, hegy értelmes és életszerű böjtre neveljen minket. Az ige két olyan .szempontot vet fel, ami egészen meglepheti azokat, akik a fentleírt képmutató módon visszaélnek a böjttel. Kapcsolatba hozza az ige a böjtöt az örvendező élettel és kapcsolatba hozza a böjtöt az életújulásaal. Mélyedjünk el az e’sőben. Az ige szerint Keresztelő János tanítványai keresték fel Jézus Krisztust és kifogásolták az ő tanítványai magatartását a böjttel kapcsolatban. Azt mondták: «mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a Te tanítványaid pedig nem bőjtölnek.» Ez a megjrgyzéy jellegzetesen azt a félreértést mutatja, amibe oly sokszor belezuhannak az olyan emberek, akik látszatok után mennek és a vallást külsőségek és szertartások módján tudják csak elképzelni.' Mert nem igaz, hogy Jézus és az. ő tanítványai néni ' bőj.öltek. Bőjtőitek bizony és eleget tettek Isten minden parancsának, betartották a törvényt az utolsó pontig, csak egyet nem tettek, nem csináltak látványosságot és alakoskodást a hitből. Az ő böjtjük az éleié volt. Jézus szombaton is elvég, zbetőn'k tartotta az emberi munkát, amint az a kalászté'pés történetéből és a szombati gyógyítás történetéből világosan látszik. Jézus beparanesol- ta az imádkozást az utcáról a be'ső szobába. A jótékonykodásra úgy adott parancsot, hogy még a balkéz se tudja, mit cselekszik a jobb. Csúfolta a hamuban ülő embereket és dorgálta azokat a lát- sszatvallásoskodásokat amik miatt a farizeusokat úgy jellemezte, hogy azok meszelt koporsók, akiken kívülről tiszta fehér minden, akikben azonban belülről hullaszag és rothadás van. Krisztus tanítványai bőjtöltek. mert állandóan volt bennük az önvizsgálat, az önmegtartóztatás, a lélek belső legyeim", az indulatokon való uralkodás, a bűnök és kísértések ellen való állandó küzdelem, kordában tartották szívüket, értelmüket és te s' ükét, áldozatkészek voltak és egész életüket más emberek életének javítására, más emberek érdekeinek védelmére fordították. És mindezt örömmel tették. Sőt, mindez csak örömb.n volt számukra lehetséges. Ax örömüket Jézus Krisztusban találták meg, akiben megtalálták az igaz eir ber belső békéjét s egy olyan életre való szolgúlatkószséget, amely egyedül frdja boldoggá tenni az embert. Ezek az emberik megelégedett, fegyelmezett, hasznos emberek voltak, vállássis- éleíiik is megelégedett fegyelmezett, hasznos lelkiélet vall, vagyis hitük az élet ereje volt bennük. Krisztus ezt a bőjtölő örvendezést vagy örvendező böjtölést magyarázta azzal a képpel, amit az igében talá'unk. Olyan az egész ke- resz'yéiwégj mert a násznép a vőlegény jelenlétében. Amikor azzal együtt vannak, örvendezésnek van helye. Miiért forgatná a szemeit a Krisztus tanítványa, miért ülne bankiba s miért volna olyan járása a világban, mint a komor bikáé, ahogyan azt Arany János rajzolta. Az nem k. reizt vén ember, aki egész éleiét átdúljá-fúlja, nmgakö- riil penész-szagot és rosszhangula- tot áraszt, akit úgy lehet jellemezni Aranv Já.,nos verssorával, hogy «mint komor bikáé, olyan a járása, mint a barna éjfél, szeme pillantása». Jól mondta Jézus, amilyen a ti szemetek, olyan a ti szívetek. Az igazi böjt megtisztít, megigazít, megbékéltet, tehát örvendező, su- .gárzószemfí, munkába igyekvő, jó- a kara tű embereket teremt belőlünk. • • De még fontosabb, mert az előbbinek előftliiétek- az, amit Jézus a böjtölésről, az élelújuilássaj kapcsolatban mond. Itt sok félreértést oszlat el a mi Urunk. Először fs világosan mégmondja azt, hogy a böjt feltételié az életűjülés. Belső meglgazulás nélkül s énnek a belső meglgazulásnak külső eredményei nélkül hazugság a böjtölés. Jó, ha megfigyeljük, hogy itt külsőről és belsőről egyszerre van szó. Van olyan ember és ezek a bgfe’ülete- sebbak, akik csak a küböb.n hajtják végre az éltáigazságokat, esetünk' r;t r. v&HihfestJíjEjól.' 1?j -rüt.tát os Írná Itatnak, vagy talán csak befestik új színre a régi ruhájukat, belül pedig maradnak a régiek. Vagy a másik biblia kép szerint a megromlott,, tél forrt, .'zavaros régi. bort belelöítik egy új tömlőbe. Minden belső tévelygésüket, «avarukat és gonoszságukat • új, szép üvegbe, vagy tömlőbe átöntve próbálják árusítani. Dé vannak olya-, nők is, akik látszólag 'mélyebbre mennek, de éppolyan fölmunkát csinálnak, tehát éppen olyan hazugok, mint az előbbiek. Arról beszélnek, hogy belülről megújultak, hogy új emberek, de az új embere- rek éleiét el tudják képzelni a régi ruhában, vagy azt mondják, hogy ők az új idők új itala, de ezt az új bort a régi szakadozott, tarthatatlan tömlőben akarják tartatni. Ez a kétfajta ember árulása a ke- reszilyénségnek, jellegzetesen hamis böjtölő és súlyos kárt okoz embertársainak. Mit jelent ez, a mi mai életünk megvilágításában? Vannak olyan keresztyének és ezek hiúba bőj tűinek, úgyis hamisak maradnak, — akikben belülről semmilyen változás le nem folyt, szívükben és értelmükben egy lépéssel sem jöttek közelebb a mi félszabadulás utáni új éktünk megértéséhez, elismeréséhez, semmivel sem tudnak hozzájárulni a mi új, emberibb, igazságosabb, szociális, vagy társadalmi életünk problémáinak megoldásához, de kívülről új ruhát varrattak, vagy zavaros borúikhoz új tömlőt csináltattak és ebben az álszent, hazug magatartásban kelletik magukat a világban s azt hiszik, hogy az új ruha és az új tömlő ‘eifedezi nyavalyás belsőjüket. Bőjtölhelmek ezek, amennyit akarnak, igaz embereknek, tehát igaz. keresztyéneknek úgy sem fogja őket tartani senkii. Van egy másik típusú ember is közöttünk. aki belülről ugyan kész megérteni a mi új életünk nagy igazságait, lelkes abban a dologban, hogy legyen az ember tisztább és igazabb, társadalmibb és tevékenyebb a többi ember közölt hasznosabb, mint eddig, de mindig újra meglepődik, amikor a léleknek, az állásfoglalásnak, a felismeréseknek és az űi emberi magatartásnak megfelelő új külsőt is teremtünk. Minden társadalmi változás, minden életre form, min»Átmenőben vagyunk a nemproblé- matikus egyházi életből a problematikus egyházi életbe. Világosabb lesz a do’og, ha a nem-problematikus egyházi tl-t életét magútól értetődő egyházi életnek nevezzük. Ilyen van a hálunk mögött. A múltban az egyházi élet úgy hozzátartozott, ha nem is egyénenként minden ember életéhez, de az általános élethez, hogy azt nélküle senki sem tudta e képzelni. Az egész élei úgy volt berendezve, hogy legyen benne egyházi élet is. Annyira így volt ez, hogy közadókból történt gondoskodás az ehhez szükséges anyagi eszközök biztosítására. Dó nemcsak anyagilag vo-lt így bizto- s tva az egyházi élet. Biztosítva volt az a közfelfogás és a közszokások által is általánosságban. Senki sem kérte számon az egyháztól: mivel indokolja és igazolja, hogy az életben elfoglalja azt a helyet, amelyet elfoglal. Nos. a jövőben megfogják kérdezni tőle és a kérdésre meggyőző feleletet kell majd adnia. Nem ellenséges szándékú emberek fogják ezt a kérdést nekis’eeezni, akiknek a kér dóséra' talán azt lehetne mondani az .egyháznak: úgyis hiábavaló velük vitatkozni. Maga az élet fogja számon kérni tél-: miben látja a mi-.ga rendeltetését és mit te«z a valóságban annak a betöltésére? Nem nvilvánvaló-e, hogy már előre is hálásaknak kell lennünk? Nem kell e észrevennünk, hogy az átalakuló é'eí révén maga a mi Istenünk szófit meg boiuuiukt-i' azzal a kérdés set: milyen célokat akarunk mi voltaképpen szolgálni és milyen funkciókat akarunk mi igazán betölteni néoQnk körében mint az ő egyháza? Hiszen addig, , amíg. nem-problematikus egyházi’ ételét élhettünk, annyira elszoktunk .az.ilyen megkérdezésektől, hogy lassanként már rangunkban som tisztáztuk: mit is kellene rá felelnünk? A inogunk számára is olyan magától értetődő dologgá vált az egyházi élet, hogy erőt vett rajtunk az e'gépiese- dés veszedelme és csináltuk a magunk dolgát, hova-tovább már csak azért, mert a:z lett volna feltűnő, ha abbahagyjuk. És itt elsősorban az egyházi élet felelős munkásaira gondoljunk, de ne csak rájuk, hanem általában mindenkire, akinek részvételéből tevődik össze az egyházi élet. Nem raeghí! ihatatlan jótétemény-e az, hogy most majd mindenkinek, aki részt akar benne venni, számot kell arról adnia sajálnaaga előtt és sokszor mások előtt is: miért? Kettős áldás is fakadhat ebből. Először is naofényre berü’het így sok elálcázott indokolás. Élhetnek az egyházban itt is ott is rejtegetett indítékok, amelyeknek az egyházi élet nem más csak jobb biján kíná'ko’ó forma, csak ürügy és palást. Az ilyen álru- hában-.iárást sem sokáig tűrle meg az élet. Kérdései, amelyek nekiszeneződ- nek az egyházi életnek, sokkal komolyabbak, semhogy más felelet kielégítő lehetne, mint az őszinte. De a másik áldás, amely várható éppen az. hogv sokakban tudatosodni fog az a felelet is, amelyet maga Isten is elvár az ő egyházától. Az a felelet, hogy az egyházra azért van den új intézmény életünk minden új kerete és minden új törvénye bosszantó a számára, meglepő és idegesítő, s miden ilyen úját. úgy nyel le, mint egy gombócot, ami csaknem a torkán akad. Ez is hazug magatartás, nem következetes és nem áldozatkész, tehát nem böjti magatartás. Amikor mi, magyarországi élő keresztyének Isten parancsából felvállaljuk a mi szocializmust építő magyar hazánkat s benne elhatároztuk magunkat reálisan és valóban engedelmeskedni Isten akaratának, amikor mi elfogadtuk Isten igéj "nek világításában Magyar- ország új rendjét, akkor arra vállalkoztunk, hogy b' l őleg is és külsőleg Is megújulunk, vaszükségünk, inert benne Isten szövetséget kötőit velünk és másoknak is azért van szükségük az egyház életére és szolgálatára, hogy ennek a szövetségnek a jótéteményeiből ők is részesülhessenek. Az olyan egyház, amely bizonyságot tud arról tenni, hogy az Igéért van, annak hirdetésére akar hallgatni és felelni egész élei tével és annak hirdetését akarja szolgálni mindenkinek javára, nem forog veszélyben azért, mert problematikussá vált az élete. Isten előtt nem pro* bUmatikus, mert néki gondja van az ö Igéjének ügyére. Az az új egyházi élet, amely felé ebben az évben is haladunk, kegyelemből új életnek bizonyul majd». ★ «Átmenetben vagyunk a hagyományok fenntartotta egyházi életből a hitvalláson alapuló egyházi élet felé, A múltbeli magától értetődő és ezért komoly erőfeszítéseket nem kívánó egyházi ólet főképpen azért volt lehetséges, mert évszázados megszokások, beidegzeítségek, tradíciók hordozták. Régebbi nemzedékből örökségképpen átvett, lendülete tartotta fenn. És ez nagyon becses örökség volt. Nagyon meg kelt becsülni azt, ami megmaradt belőle. De fundamentumnak az egyház élete számára nagyon gyenge. Hogy' mennyire nem lehet rá építeni, annak mi lehetünk a bizonyságai, a nagy átr fakulások napjaiban .03 embereSc, Fel nem tartóztatható eltolód ások menn ek végbe a sz ent inni láttára és szinte halljuk, mint mór* zsolódnak a földnek megmozdulásában a múltnak szokásai és hagyományai. Más világ van .kialakulóban kö- rü'ötiünk és ha a múltban megütköztek azon, hogy valaki nem tett meg valamit; amit mindenki más megtesz, lassanként azért fognak elcsodálkozni rajta, ha még mindig megteszi azt, amit mások már elhagytak az életükből. Nem először történik meg az ilyesmi a világ életében. Sőt sohasem hiányzott belőle egészen. Az öregek- pék a fiatalok elleni panasza már akkor felhangzóit, amikor a legöregebbek sem szüléitek még erre a világra, és sohasem hallgatott el. Csak jönnek néha történeti fordu'ok, amikor gyors lángolásban semmisülnek meg a múltnak a hagyományai, amelyek máskor a lassú égés módján rozsda- lód tűik és mállót lak szét. Mi ilyen forradalmi időket élünk. Jaj volna, ha más a’apra nem építhetnénk, mint a múlt örökségére! De háta Istennek, az. egyház eleitől fogva nem a múlthoz való maradi ■ ragaszkodásból élt, hanem olyan erőkből, amelyek arra is képesítették, hogy ha kell, szakítani is tudjon a múlttal és tudjon új élettel elindulni a jövő felé. Az egyház életének a forrása nem a mögötte lévő nemzedékeikben, hanem a fölötte lévő élő és örokkéva’ó Istenben van. Az új helyzetben, amely felé ez az esztendő egy nagy lépéssel élőbbre visz bennünket, minden azon fordul meg: milyen hittel tudunk belekapcsolódni ennek a kimeríthetetlen forrásnak az erőibe. Nyilvánvaló, hogy csak hívő és hitét megváltó egyházra vár jövendő.» gyis engedjük végrehajtani magunkon az új élet minden szellemi és anyagi következményét. sőt nemcsak engedjük azt végrehajtani magunkon, hanem még többet is vállaltunk, azt vállaltuk, hogy abban tevékenyekké leszünk, abhoz konkreten hozzájárulunk és hisszük azt, hogy ebben boldogulunk is. Nemcsak megtartjuk brnne életünket, hanem megkapjuk benne boldog életünket. Ez a mi mai böjtünk azt pa- rancso’ja: légy kész te kereszt vén ember, és legyünk készem mi mindannyian, mint-egyház az újra. Az örvendetes újra, örvendező módon Légy tehát kész erre! Ámen. i
