Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-02-17 / 7. szám

Evangélikus elet 9 ÉLŐ VÍZ Aßacatos qgece&ek , Sípoltunk néklek és nem lán­coltatok, siralmas énekeket éne­keltünk néklek és nem sírta.ok.“ Máté 11, n. Jézus saját népét piacon ütő akara­tos gyerekekhez hasonlítja, akiknek »önki se tud kedvére tenni. A piacokon, vagy tereken játszadozó gyerekek kö­zött szokott előfordulni, hogy a* egyik csapat nagy vidáman „menyeg- zősdit“ játszik: fújják a sípokat, éne­kelik a nótákat és járják a táncot te közbe szeretnék be.evanni örömös já­tékukba a másik csapat gyereket is. Ezek azonban „csakazért sem“ álnak be a többiekkel együtt nienyegzősdit játszani. Tahin azért, mert el akarják rontani a másikaknak az örömét, vagy talán azért, mart. túl vidámnak ta’.á.- ják az ő játékukat. Erre emezek meg- foidítják a játékot és «menyegzősdL helyet! „temetősdít“ játszanak — ar­ra gondolva, hogy talán erre a játékra ráá 1 a másik csapat i,s. Fújják a si­ralmas énekeket és szeretnék, ha a másik csapat is velük sírna. De azok erre sem hajlandók. Most örülni kez­denek, mert talán túl komolynak ér­zik a másik csapat siralmas énekét, vagy talán e! akarják rontani megint csak a másikak játékát. Így se jó, úgy se jól Akaratosan finmyáskodva, da­cos gyerekek módjára mindig más kell nekik és soha senki nem tud a ked­vükre tenni. így vi&efikedetlt a nép í,s Keresztelő Jé iszl és Jézussal szemben. Jött Ke­resztelő János, aki ostorozta a bűnö­ket, ítéletről, megtérésről prédikált, szigorú önmegtartóztatást követelt, maga is teveször-ruhát viselt, sóskát és erdei mézet evett és pusztában la­kott. A népnek azonban „túl 'komoly“ volt az ö személye és igehirdetése. Hogy igehirdetése számúkra is köte­lező parancsai alól önmagukat föl­menthessék, őt magát igyekeztek le- hetetleníteni. A közvélemény kimon­dotta felette a nagy ítéletet: „ördög van benne“. bűnbocsánatit nyert, boldog ember el­örvendezi örömét, fűnek és fának, ak- kOF azt mondják róla, hogy „exaUélt“ ember, akinek nincsenek rendben az idegei. Mert hát ők nem értik azt a nagy örömet, amit Jézus tud adni bű­neink megbocsátására. Mások „szektás beütést“, vagy finn laestadianizmus hatását szimatolják rajta, amelynek körében emberek szinte táncra tudnak perdülni a bűnbocsánat örömében. Eltvhez a fínnyáskodáshoz tartozik az is, hogy amikor egy tékozi ó fiú vagy leány, akinek összes viselt do?5 gait a gyülekezet tagjai ismerik, meg­tér és új életet kezd, akkor gyanakod­va néznek reá. Azt mondják, „hogy }ebet egy ilyen köismerten rosszhírű ember a Biblia-óráik látogatója, sőt ta­lán még tartója ist“ Azt mondják, hogy .kutyából nem lesz szalonna. Túl inge,Imasnak találják Jézus Krisztust. Ennyire irgalmas Jézus Krisztus nem kell nekik. És, ha ma felszólítjuk a gyüleke­zet tagjait, hogy ürülve örüljenek annak, hogy szól az egész ország­ban az evangélium, kiszolgáltat- tatnak a szentségek, és Isten új, nieg új kapukat nyit az Ige előtt, akkor sokan mint az akaratos gye­rekek „gyászdalt“ fújnak, n bezárt kapukat emlegetik és esakazért sem akarnak örülni. A fuvola „tanéra“ hív és ők „temetősdit“ játszanak. Bárcsak elvezetne bennünket a Szentlélek Üristen a dacos, finy- nyáske-dó gyerekkorból az „érett féi'flúság“ vallására, melyben tud­nánk szívből sírni, mikor az Isten nekünk „gyészdalt“ sipoltat és tudnánk szívből ürülni, amikor Isten „táncra“ hív. Csak ne len­nénk többé gyerekek... (Ef, 4,14.) Káldy Zoltán ÉVFORDULÓ Apám álmomban újra meghalt, őt vártuk s halálhíre jött s megint átéltem azt a percet.,, Ó, álombéli sürgönyök.,. Fulladt sikoly a torkomon, vad, lélekzet/ojtó döbbenet, ahogy egy szürke ember eljön és fölforgatja életed —■ kezében a fehér papiros még összetűzve, zárt titok, de benne a sötét ítélet, mit, ka fölbontom, megtudok —> s beléhasít a reszkető kéz és türelmetlen tépi fel és benne feketül a két szó: az, hogy apád és hirtelen, Ó, hiába tudom egy éve, a hír megint arcomba csap — hiába fekszel összeomló testtel a jeges föld alatt *— az ösztön nem akarja tudni, nem hitte el a szív ma sem, az álombéli hír belémdöf i -s- boldog vívódás! — nem hiszemi Fölébredek. Megint belemált az a lidérces fájdalom. Nyugtatgatom maganmt ébren, hiába, csak nem alkatom­4z álmot várom vissza egyre, ott még a rémület kísért, ott újraélhetem a percet, szorongva az életedért —. s míg a híp tudatom eléri, fölszakadhat a drága seb, hogy kivérezhesse a ráforrt megszokás-hazudta heget — és az lehetek, aki voltam, az lehelek, aki vagyok: ki együttél veled tovább U, kinek sosem leszel halott, VIDOR MIKLÓS Aztáin jött Jézus, aki csupa szeretet és irgalom volt Odaült «a bűnösök és ■vámszedők“ asztalához és velük együtt evett és ivott. De ő sem volt jó, mert ő meg „túl vidám“ volt. Nebagy kö­telező legyen számukra az ö szava, Róla is kimondták a nagy ítéletet: nagyétkű és részeges ember“. Se Ke­resztelő János, se Jézus nem volt jó. Egyik mellett sem tudtak kikötni, in­kább megkritizálták őket és aztán él- fordultak tőlük. Valóban úgy viselked­tek, mint finnyás, akaratos gyerekek. Vájjon a mai gyülekezetek tagjai igen sokszor nem hasonlftanak-e a Jézus által akaratos gyerekekhez hasonlított néphez, akinek senki sem tud kedvében járni. Sokszor hangzik ma is ’ Isten Igéje. Hangzik megtérésre hívóan, bűnöket megítélően. Hangzik félireérthetetfenü), hogy „ha meg nem tértek, mindnyá­jan elvesztek“ (Luk. 13,5.), Szól arról, hogy nem lehet alkudozni a bűnökkel, hanem Jézus útján kell járnunk. Szó­val hangzik Isten szava a bűnbánat könnyeire hívóan. És mi a gyülekezet tagjainak a íefe- letie igen sokszor az ilyen igehirdeté­sekre? Az, hogy az ilyenfajta igehir­detések eltúlozzák a bűnt. Azelőtt is voltak jó igehirdetések, mégsem pré­dikáltak annyit a bűnről és megtérés­ről — mondják sokan. A bűnnek ez az eltú zása csak az evangé'izációknak a túlhajtása, amolyan újmódi —* mondják lemét mások. Elvégre nem vagyunk angyalok. Minden ember gyarló, én is ember vagyok, én is gyarló vagyok — védekeznek sokan a megtérésre és bűnbánatra hívó prédi­kációkkal szemben. Szávai nem kell a „siralmas ének“. M:nt ahogyan a piar­con ülő akaratos gyerekeknek sem kel­lett. Akkor se kell ez a sírásra hívő „gyászdal“, am'kor arról beszé­lünk, hogy egyházunknak {$ bűn- bánatot Itcll tartania múltbeli és Jelenbeli bűneiért. Vannak, ak k teológiailag védik ki az egyházat bűnbánatra hívó szót, mondván, hogy az egyház nem tarthat bűn- bánatot, hanem csak egyik vagy másik tagja. Mások azonnal „po­litikai ízt“ rejtenek az egyházhoz címzett bűnbánati felhívásban. De ennek fordítottja sem kall. Ami­kor Jézus Krisztus evangéliuma hang­zik, amely szinte örvendező „táncra“ hív, mert bűn bocsánatot, életet, üd­vösséget mHnká1, akkor meg ez ,,tú'- zás“. Sokan túlzásnak látják Jézusnak mindenné nagyobb irgalmát és sze­retőiét. Érthetetlen számukra, hogy Jézus a bűnbánó parázna nőt védel­mébe veszi, a farizeus házába hozzá­jövő bűnös asszony? többre becsüli, mint az „igaz“ farizeust és egy go­nosztevőnek egv életen keresztül elkö­vetett összes bűneit egyetlen p'Ilanat alai t megbocsátja a kereszten. Azt mondják eovesek, hogy Jézus csaknem hogy párto'ja a bűnt. Ezek az emberek nem ártik, ifidkor valaki bűnei megbocsátása felfalt uj­jongva örvendezik, csaknembogy „tán- eg*“, mint a tereken menyegzőidét játszó gyerekek. Amikor egy ilyen Beiktatták a budapesti egyházmegye űj felügyelőjét A budapesti egyházmegye január 31-én, csütörtökön este az Evangé­likus Leánygimnázium dísztermében rendkívüli közgyűlést tartott. A köz­gyűlésen egyházközségeik képviseleté­ben igen sokan veitek részt. Az ér­deklődés az új egyházmegyei felügyelő személyének szólt, akit teljes egyhan­gúsággal választottak meg fontos tiszt­ségére. Kemény Lajos esperes imádsága és megnyitó szavai után az új felügyelő, dr. Somogyi József ny. főiskolai pro­fesszor megtartotta székfoglalóját. Többek között a következőiket mon­dotta: ,Mind apai:, mind anyai ágon du- nánfú!i evangélikus családból szárma­zom. Egyházunk neveltje vagyok. Ebbe az épületbe jártam négy évig elemi Iskolába, majd mind a nyoüc éven ke­resztül fasori gimnáziumiunkban vé­geztem közép.skoíai tanulmányaimat. Kitűnő egyházi iskoláink érettségi bizonyítványom mellé két dolgot adtak útrayalóul az életre; Jsten igéjének szeretetét és a tudás­szomjat. Doktori okleveleket szerez lem előbb a budapesti Tudományegyetemen, majd a Műegyetemen és tudományos éje;- pályára léptem. Qrientai.sta lettem, a Közel-Kelet nyejvepek, földrajzának, történelmének és szociológiájának mű­velője. Pályám elején három tanéven át megbízott előadóként működtem a soproni Hittudományi Karunkon. Az Ige szolgálatát később sem hanya­goltam el. Amikor elhívtak, készsé­gesen kapcsolódtam az egyházi mun­kába, akar fordítói és tolmács.:, akár presfojter, öt óv óta pedig egyházköz­ségi le'.ügye'.ői szolgálatban. A Biblia azonban csakhamar nemcsak mindennapi szellemi kenyerem lett, hanem nélkülözte eilen segédeszközöm is tudományos kutatásaimban. Mért ne­gyedszázados edd gi pályafutásom egyik leghatalmasabb lelki élménye volt a Bibia tudományos értékelésének gyökerea megváltozása. Most,, amknr Isten segítségévei el­foglalom felügyelői tisztségemet, tanú­ságot teszek arról, hogy hit és tudo­mány ú modern ember előtt nem ellem- tié’ei egymásnak, hanem hármónikusan kiegészítik egymást. Zsimt'i ülésszak küszöbén állunk, egyházmegyei munkaprogrammot tehát fietn adhatok. Hiszen a zsi­naton hozandó törvények és hatá­rozatok szabják majd meg egyház­megyénk további működésének ke­reteit is. Érdeklődéssel várjuk a zsinat munkásságát, mert a bu­dapesti egyházmegyét, egyházunk legnépesebb egyházmegyéjét, ter­mészetesen nagyobb mérvben fogja ér'nteni, mint más egyházmegyé­ket. Mmthogv napjainkban az egy­házi háztartás kérdése létfontos­ságú, egyházközségeink figyelmét nyomatékosan felhívom a pénz­ügyi gazdálkodás fokozott jelen­tőségére. Az egyházközség? el­nökségek gazdasági szakembereire, a gondnokokra, a pénztárosokra és az ellenőrzőkre hárul az a nagy feladat hogy takarékoskodjanak a bevételek felhasználásában, vala­mint gondoskodjanak a korszert) és rendszeres könyvvitelről. Az egyház szellemi céljait csak akkor tudja megvalósítani, ha az anyagi dolgokban rendben van a szé­nája.“ Irányító hatású szavakkal hívta fel az új egyházmegyei felügyelő az egy­házmegyét az egyházi zene művelésének fontosságára: ,Az igehirdetés néíküiztetetten ki­egészítőbe az egyházi zene. Művelése nemcsak i.tuirigikus, hanem evangéii- zációs szempontból is fontos. Egyhá­zunk az ének és az orgona egyháza. Zenekultúránk fejlesztésében Úttörő és mintaszerű munkát végez egyházme­gyénkben a Lutheránia. E helyről is szeretettel kérem ezt az érdemes egye­sületet, folytassa és mélyítse ki tevé­kenységét a rendelkezésére álló minden eszközzel. Tudom, orgonazenénk fejlő­désének technikai akadályok nehezük meg az útját. Mióta óbudai templo­munk orgonája az ostrom alatt el- usztuit, egyházmegyénknek nincs a orszerű igényeknek megfelelő orgo­nája.. Márpedig, mint Albert Schweit­zer megállapította, a jó orgonák ne­veik a jó orgonistákat. Azonban meg­lévő adottságaink jó kihasználásával ezen a téren is sokat tehetünk és sokat is kell még tennünk. Evangé­likus egyházi zenénknek három óriása van: Heinrich Schütz, Dietr'ch Bux­tehude éis a mindenkit felülmúló Jo­hann Sebastian Bach. A'kotásalk szinte kimeríthetetlen tárházát rendszeresen s főleg szélesebb körben kellene ki­aknáznunk. Meggyőződésem, hogy ez­zel csak művelnénk az egyház iránti érdeklődést & templomaink látogatott­ságát.* A nagy tapssal fogadott székfoglaló után üdvözlés'ek következtek. Ke­mény Lajos esperes, Dezséry László püspök ée a bányakerü-et nevében, dr. Sólyom Jenő teológiai akadémiai dókán a Teológia, Várady Lajos ales- peres, az egyházmegye gyülekezetei és lelkészei nevében, Fogarassy Árpád lelkész, a budafoki egyházközség kép­viseletében k&szöptötíék az új felügye­lőt, aki b'Miai igével válaszolt. Tisztújjtás során a közgyűlés világi főjegyzőjévé dr. Endrődy Frigyest, jegyzővé, dr. Bánkuti Dezsőt, pres­biterekké Harkányi Jánost, dr. Eiler Nándort választotta. Kemény Lajos esperes imádsága után sokan üdvözöl* ék még dr. So­mogyi Józsefet. Közö'tük őrömmel láthattuk a budafoki református gyü- leke? nevében megjelent dr. Dómján István lelkészt és más küldötteket. Várady Lajos Aős. egyöázl eszíendő : BÖJTELÖ Böjtelő három vasárnapja talán a legismeretlenebb az egyházi eszten­dő ünnepet között. Sok gyülekezet- bei) nem is tartják meg őket, ha­nem inkább tovább haladnak a víz­kereszt utál)? vasárnapok során. Leg­többen a nevükkel sincsenek tisztá­ban. Igaz, hogy nem üzenetükről, hanem húsvéttól számított távolsá­gukról nevezték el őket, mindegyiket arról a tíz-tíz napos időszakról, ame­lyikbe esnek. Ezek a vasárnapok a keresztyén szolgálat ünnepe]. Tekintetünket már előre irányítják: böjtre, és rajta keresztül a feltámadás ün­nepére. Arra készítenek fel, hogy méltóan ünnepelhessük Jé­zus Krisztus halálát és feltáma­dását, az ö szolgálatát, amely­ből egyházának szolgálata fakad. Az egyház népe szolgáló nép: fe­jét sem a földre nem esiiggeszti, sem felhők fölé nem nyújtja, ha­nem Krisztus-hitéből fakadva szolgát itt a földön. Erről a földi, emberek közötti Krisztus-szolgá­latról beszélnek nekünk böjtelő vasárnapjai. Hetvened vasárnap levélbeli igéje (L Köp 9, 24—10, 5) azt mutatja meg, ami a rendkívüli és az új a keresztyén szolgálatban. A verseny­zők közül csak egy lesz a győztes, a zsidók java is elhátt, mielőtt az ígé­ret földjére léphetett volna. Mi ke­resztyének azonban mindnyájan cél­hoz érünk szolgálatunkban: Kríszínö* hoz. Az evangélium (Mt 20, 1—16) a szolgálat egységéről beszél. Itt nincs első és nincs utolsó: a győzelmi pál­mát mindenki ingyen, kegyelemből kapja. Hatvanad vasárnap a szolgá­lat terhét és erőforrását állítja egy­más mellé, Pál apostol szolgálatán, keresztül, levéjbeü igéjében. II. Kor 12, 19—13, 0.) Az evangélium viszont azt mutatja meg, hogy a jó helyrd hullott ige-mag az, amelyik — ami­kor szivünkbe zárjuk — a keresz­tyén életnek ezt a gyümölcsét termi, (Lk 8, 4—16.) Otvgned vasárnap pré­dikációja betetőzi a keresztyén szol­galatot. Az epistola megmutatja a »kfválbképen való» utat: a szeretetet. (I. Kor 13, 1—40.) Az evangélium megnyitja a kaput böjt felé; már nem a keresztyén ember szolgálatán ról prédikál, hanem Jézus Krisztus­ról, aki előttünk ment a kereszt szol- gálat-útján, hogy halálával és feltá­madásával bűnbocsánatot és megiga- zulást szerezzen nekünk. Amikor el­indul ezen az úton, meggyógyítja a vakot, akinek ezzel a csodával egy­szerre ad föld) boldogságot, életé­nek értelmet, —. bűnbocsánatot és őrök üdvösséget. (Lk 18, 31—43.) Böjtelő vasárnapjai: a szolgálat ün­nepei. Szívünkbe hullatják az Ige magvait, hogy gyökeret verjenek benne és gyümölcsöt teremjenek: a keresztyén szeretet hitből fakadó csendes szolgálatát az egyszerű em­berek között, Itt a hétköznapok vi­lágában, Zay László Szombat esti közös imádkozásunk Február !6. A hallgató Isten. Amos 8, 11—12. T. Drága kincs az Ige. Benne Isten adja önmagát mákunk, áldozza Min­csejnket, igazít el a hétköznap kérdéseiben és munkálja üdvösségünket. 2. Nem érhetne bennünket e földön nagyobb csapás, minit az, ha latén elvonná tőlünk Igéjét, vagyis, ha Istien elhallgatna és magunkra hagyna ben­nünket. 3. Pedig ez nem lehetettem. Ott, ahol az Igét nem veszik hűével, sőt inkább azt megvetik, ott az Isten elhallgat és elvonja az Ö Igéjét, Az Igét — mondja Luther — „a hálátlanság és a megvetés tovakergeti.* VALLJUK MEG, hogy sokszor megvetettük Isten Igéjét és a saját eszünk szerint jártunk. ADJUNK HALAT, hogy Isten ennek ellenére sem hallgatott még el, hanem magyar földön 1* csodálatos gazdagsággal szórja az Igét. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten • jövőben se vonja el tőlünk életét és üdvösséget adó Igéjét, hanem hirdettesse azt éppen a mai kérdésekben is eligazítőan és üdvösség ünket munkálóan. K. Z. ~nr~i Hl uGbübbmmhbbsbemmw—mM)qkwtcmi ítttb-•'nasaa—■——a—BSMagaaB—mám író BIBLIA-OLVASÓ Február 17. Hatvanad vasárnap. V. Móz. 10:12, Máté 5:13, Luk. 8:4—15, H. Kor. 11:19—12:9. Jézus Krisztus „a föld savainak* mondja tanítványait. Az ízes só nagy érték a föld embere, számára. Ugyanígy nagy érték a bizonyságtevö keresztyén ember a világ számára. Értéke nem önmagában van, hanem abban, amit Isten kíván tőié, hogy fái és tiszteld Istenét, teljes szívéből és teljes leikéből. Az ilyen, Istennek átadott szívű keresztyén ember a Magvető által a szívébe vetett Igét megtartja és gyümölcsöt terem. Február 18. Hétfő. Zsolt. 34:20, Csel. 6:15, ML 13:10—17, Mk. 9:!4—20. Isten édesatyai mivolta az ö mentő 6zeretetében nyilvánul meg. Szent Fa által lehajol a könnyhú.latás közt is hívő édesapáihoz és ördöngős, siket- néma fiához. Megláttatja István vértanú dicsfényt sugárzó, angyal-orcá- javai az ö dicsőségét és jobbján a vértanú lelkét magához vevő Urát,' Jézusát! Behunyt szemek azok, amelyek Jézus Krisztusban Isten édes- etyai mentő szeretőiét nem látják meg. A hívők szemei pedig azért boH dogok, hogy megnyit!akoztak ennek meglátására. Február 19. Kedd. Zsoit. 9:13, Ján. 13:7, Es. 28:23—29, Mk. 9:30—37. Sokszor nem értjük Isten cselekedeteit. Egészen máskép történnék a dolgok életünkben, mint ahogyan ml kérjük imádságainkban. Sokszor a tanítványok sem értették meg Mes terület, a szenvedő Jézust! De Jézus azért kereszttia'.álával elvégezte megváltásukat. — Istennek csodálatosak az útjai, a tanácsa és mérhetetlen a bölcsesóge, A mi igaz javunkról nem feledkezik el. Február 20. Szerda. » Scé. 1:14, Jel. 22:20, Lk. 10:38—42, Mik. 9:38—50. A híveket örömmel tölti el, hogy hamar eljön Jézus. Minél inkább közte led k eljövetelének ideje, annál inkább az ,egy szükséges dolgot* választ­ják. Ami ebben a törekvésükben gátolni őkét, azt elvetik magúiktól, gyö­keresen kiirtják életükből. február 21, Csütörtök. Zsoit. 90:5, Zsid. 13:14, Józ®. 24:14—16, 22—28, Mk. 10:1-M2. Aki házanépévet együtt áliliatatosan az Urnák szolgál, az örftkkévaíóra) otthonra talál. Boldogok az ilyen bázasíársak, az ilyen család. Február 22. Péntek. .Tób. 12:28, Jel 16:7, I. Kor. 2:1—5, Mk. 16:13—16. Aki házanépéive} együtt álhatatosan az Úrnak szolgál, az örökkévaló erejét Isten erején nyugvó hitű emberek adják. Február ?3. Szombat. Neh. 8:10. Ján. |5:II, Zsid. 6:1—8, Jer. 8:4—9, Mk. 10:17—22. Isten öröme: a népnek az ö szeretetében való megmaradása. Isten szüre­teiéi Jézus Krisztusban adta nekünk. El ne szakadjunk Tőle, hogy e! pgt essünk. Meg ne vessük az ö szavát! Adjunk oda mindent engedelmesen ebben a szeretetten való megmaradhatásért, hogy Ű a mi szerető 1st«’ nünk, mi pedig az ö legelőjének népei tegyünk. Szengiéter* Páter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom