Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-11-23 / 47. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1952. NOVEMBER 23.

AZ ÖRÖKELET HITÉBEN

Az acsai gyülekezet kettős ünnepe

Az Apostoli Hitvallás bizonyságot tesz a test jeltámadásáról és az örök életről. A test tulajdonképpen az embert jelenti, minden képességével, lelki cs szellemi adottságaival együtt. Az élet könyve ugyanis a valóságnak megfelelően lát és ítél: az ember halála igazi és teljes halál, semmi sincs az emberben, ami halhatatlan lenne. Egyedül Istené a halhatatlanság. (I. Timotheus 6,16.)

De amilyen valósággal számol keresztyén hitünk a halállal, éppen olyan határozottan hirdeti a feltámadást és az örök életet: Istennek van hatalma, hogy a halottakat (tehát akik igazán és egészen meghaltak) feltámassza s Isten az embert kezdettől fogva örök életre s üdvösségre teremtette. Isten ezt a hatalmát és ezt a szeretedét nyilatkoztatta ki Jézus Krisztusban, aki maga sem maradt a halálban, hanem feltámadott, él és uralkodik mindörökké.

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, amikor a hervadó természet is múlandóságunkat érezteti, a feltámadás és az örök élet örömeire hangzik felénk és az egyház boldogan vallja: hiszem a testnek feltámadását és az örök• életet!

A feltámadást és az őrök életet mi Jézus Krisztus halál feletti győzelméből és érdeméből kapjuk, de az örök élet ígéretével ö elkötelezi egész földi életünket. Amikor a gazdag ifjú megkérdezi tőle: »Mi jól cselekedjem, hogy örök életet nyerjek«, c világi kötelességeire irányítja figyelmét s az emberszeretet önzetlen és odaadó gyakorlását teszi fö kötelességévé (Máié 19, 16 — s. kk.). Megint csak Megváltónk jelenti ki: »Aki meg akarja tartani óz ö életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ö életét én ér étiem, megtalálja azt« (Máté /6,25.). »En érettem«, mpjd.O érette, aki a szenvedőkben van jelen szét etetünk számára a földi éleiben (Máté 25,'40, 44.);

Az' elmúlás jeleivel szemben, hervadó őszi virágok láttán, süppedő sírok és fekete koporsók között elég is nekünk, hogy ha az örök élet minden további kételkedése nélkül hisszük és valljuk a feltámadás és az örök élet

Készülj az ige hallgatására!

Szentháromság u■ 24. vasárnap II. Péter 3: 3—13.

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja az utolsó, végső eseményekről szól. Krisztus vissz «jöveteléről, ég és föld elmúlásáról, Isten ítéletéről. Évről évre elhangzik erről a prédikáció s marad minden a régiben.. Hitetlen szívvel nyugodtan lehet azért kérdezni: »Hol van az Ö visszajövetele?«

Mivel Jéz-us visszajöveieiének napja immár évszázadok óta késik, valóban azt lehetne gondolni, hogy ivem lesz belőle már semmi sem. Miért is hát ez a hosszú késés? Nem azért van, mert az Isten unatkoztatni akar. Nem azért, hogy betegséget vagy más terhet minél' jobban meghosszabbítson. De nem jelent íeledéken.ységet sem, hanem Isten hosszútűrését mutatja. Azért tűr ilyen hosszan, bogy mindenkinek adjon megtérésre időt. A Krisztus visszájövételéig váló idő megtérésre adatott 'tehát. így az egyházi esztendő megtérésre hívó szóval vesz tőlünk búcsút.

A mai napon azonban ■ nemcsak évszázadok óta emlékezünk erről az utolsó napról, hanem mi keresztyének is a III. Magyar Békekongresszusra gondolunk. Akik »szent életben és kegyességben« kívánnak élni, magunkban és magunkon kívül is elítélünk minden pusztítást, gyilkolást, háborút, gonoszságot, erőszakot, embertelenséget. Békében, alkotó munkában szeretnénk élni és dolgozni, boldog jövőt- biztosítva gyermekeinknek. S é békés alkotó munka közben, mint Isten gyermekei, békében, élni »szent életben és kegyességben«.

Ezekre gondolva,, ezeket, szívünkbe' zárva, készülünk az ige,hallgatására.,

Gyöngyösi Vilmos

evangéliumát. Hiszen: »Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt«, olyanokat készített el Isten az öt szeretőknek (I. Kor. 2, 9.). Nem lehet földi életcélunk, hogy csak az égre fiiggesz- szúk tekintetünket (Csel. I, 11.), hanem az a feladatunk, hogy embersze- retetben éljünk és maradjunk mindvégig:

*

Az emberszeretet nagy iskolája ma a békéért folyó küzdelem. Nincs az a szerétéiben és fogalma sincs az élet llikáról,. aki azt gondolja balgatagul, hogy neki ehhez a küzdelemhez semmi köze, s elég, ha »személyes lelki üdvösségével« törődik. Az ilyen vallásos önzésre vonatkozik csak igazán az Üdvözítő szava: »Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt.«

A kollektív emberszeretet nagy iskolájában, a világbékéért folyó harcban nagy események küszöbén va gyünk.

Ezen a vasárnapon a Harmadik Magyar Országos BékekangressZus

taríja tanácskozásait, hagy előkészítse nálunk a népek Becsben tartandó vi- lágbéke-kongresszusát. Nagy küzdelem folyik a világ minden részében a háború elszabadulni készülő fúriáinak megfékezésére. Az emberszereteti legnagyobb szabású erőfeszítése ez a világtörténelemben. Nem akarunk újabb világháborút, nem akarunk pusztulást, milliók és milliók kegyetlen kiirtását. »Aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szerethesse az Istent, akit nem lát?« (I. Ián... 4, 20 ). Azért minden erőnkkel és imádságunkkal küzdünk a háború ellen s a béke megvédéséért és . kérjük Isteni, áldja meg gazdagon a magyar nép harmadik országos békekongressztisál ? tegye sikeressé a népek bécsi béke- találkozóját!

’ *

Az egyházi óesztendö végén s az új egyházi esztendő küszöbén ilyen a keresztyén reménységünk a halállal szemben e így látjuk legfőbb feladatunkat ebben a földi éleiben

Dr. VETŐ LAJOS

Az acsai gyülekezet november 16-án, vasárnap adott hálát Istennek a templom újjáépítésének befejezéséért és ugyanakkor ünnepelte a templom alapításának 200. évfordulóját. ■

Régi krónikák bizonysága szerint az acsai gyülekezetnek már 1536 ban volt lelkésze. Tehát egyike legrégibb gyülekezeteinknek. A mostani temn- lofn' előtt 'már négy templom volt. Ezek a templomok különböző o'-r'c miatt 'sorra -, elpusztultak. A mos::!»! templom építésére !7S2-ben kapják meg az engedélyt. Je» termő az ükkor! idők viszonyaira, hogy

az evangélikus templom építési engedélyéhez hozzá kellett a váci római katolikus püspöknek is járulnia. aki ezt a hozzájárulását csak bizonyos anyagi feltételek mellett tette meg. És pedig azt kérte Prónay Gábor földesúrtól. hogy az engedély megadásáért cserébe ajándékozzon a római katolikus egyháznak telket és járuljon hozzá 210 rajnai arannyal a katolikus templom felépítéséhez.

BEKEFELADATAINK

,/Isten a békemozgalom által hatásosan tanít minket a gyakorlati, képmutatás

nélküli keresztyénségre"

Dezséry László evangélikus püspök beszéde a budai és pesti egyházmegye lelkészi munkaközösségeinek,

valamint a budapesti Evangélikus

Magyar evangélikus egyházunknak ezt a mai nemzedékét Isten sok mindennel büntette, hogy most mindig jobban' megáldhassa. Égy méreteiben és' mélységében páratlan nemzeti összeomlás .részesei voltunk. Osztoztunk népünkkel a háború- pusztításának,- esztetenség-ének és 1 -gonoszságának minden szörnyű, tapasztalatában, hogy azután megtanuljuk áldani a ■teremtő békét, élvezői és megbecsülni azt.

Büntetéseink Isten igazságával célzott pontos ütések voltak a bűneinkre. Isten ítéletéről ismertünk rá a bűneinkre s elég ma a büntetéseket idézni, hogy bűneink az ’ ige szavai szerint »szüntelen előttünk forogjanak«.

E1 büntetések között legelső az s ez az, ami nekem személyesen mindig legjobban fájt, hogy elvesztettük egyházunk hitelét vagy .hitelünk jórészét az emberek előtt. Krisztus szavát emlegetve «tem utánoztuk cselekedeteit s ránkpirított a világ, mini nyilvánvaló farizeusokra.

Ezzel függ össze a másik általános tapasztalatunk. Benne élünk egy új ■társadalomiban, amely hősiesen küzdötte lé a háború következményéit s csodálatos eredményekké szervezi a maga új életét. Ezzel a társadalommal együtt tusakodunk a jövőnkért, annak jelene és -jövője sorsunkká vált, de az a büntetésünk benne, hegyen nek a győzelmes társadalominak leghaladóbb mozgalmaitól elszigeteltük magunkat. A múltúnk szakított le róluk. Megfelelő világosságban az egykori utolsókkal lehettünk volna most elsők, de

mi inkább a világtalanoknak voltunk vak vezetői. A felszabadulás után újjászülető népünk olyasmit kérdezett tőlünk a világ nyelvén, mint Jézus Krisztus az öreg jóindulatú farizeustól: Nikodémus- tól az újjászületéssel kapcsolatban. »Te Izrael tanítója vagy cs nem tudod ezeket?« Bizony a nép tanítói voltunk, de nem tudtunk sokat. Az életnek bizonyos területein és éppen a legegziszten- ciális területeken alig tudtunk valamit.

Népünk -a felszabadulás, után nem hozzánk fordult azokkal a kérdéseivel, hogy hogyan is kezdjük újra az életet. A reménység, a tettrekészség s az új. élet szervezésének terve nem nii- belőlünk áradt népünk közé. ElnfaTheológiai Akadé mia tanárainak és

radlun-k a tudományban, nem értettünk a modern élethez.

Az is következik ebből, hogy noha prédikáló egyház vagyunk, a , felszabadulás után hosszú évekre szinte e veszítettük a beszéd fonalát népünkkel. Monoi ógi z á-ftu.n-k, »fújtuk a magunkét« gondolataink és mondanivalónk minden belső felülvizsgálata nélkül s megelégedtünk azzal, -hogv egy-szűk belső körön a gyülekezetek tagjai meg vannak elégedve a háború utáni »vigasztalással«. Nem vettük ész-re hosszú ideig, hogy nagy *öme- gek áramlanak a templomba, akik éppen arra várnak, hogy az egyház minden terv és fantázia nélkül mondogassa a régit s ezzel visszatartsa az" egész nemzet hamar világossá vált irányban való előrehaladását. Köztünk és a magyar nép 'között csaknem 1948-ig nem alakúik ki beszélgetés. A beszélgetésben ugyanis nekünk újra meg újra válaszolnunk kellett volna kérdésekre. Mivel pedig a válaszunknak nem volt hitele s ebből folyólag nem volt gyakorlati ereje, hogy is lehetett volna másként, mint hogy a nemzet életére vonatkozólag megné múltúnk.

Sok büntetést 'kaptunk a felszabad u-| lá-s után Istentől. Ajtók zárultak be: előttünk. De nemcsak teológiai for- muilaként vagy divatból mondogatjuk, hogy

Isten ítélete valóban irgalmas ítélet volt. Egy nyitvamaradt ajtó hagyatott számunkra azért, hogy újra igazságra jussunk és visszataláljunk a történelembe. Ez az ajtó Krisztus.

Krisztuson keresztül, Hozzá és az ö igéjéhez való vi-sszatalálásbain volt lehetséges belső magújulásunk, amiből Isten új áldásai fakadtak.

De »agyon hangsúlyozom, hogy nem a mi sokfé’e okoskodásunk Krisztusról, nem a Krisztusról szóló teológia volt ez az ajtó, hanem maga Krisztus. Az ő személye, természete, é'etmagatarlása, igéje. Ezekből; Krisztus személyéből, természetéből, életmagatartásából, igéjéből nyílott az életre v-adc megújulásunk lehetősége a konkrét történelmi helyzetben s ebből formálódott az is, ami most oly szent nekünk: a béke és a béke- szolgálat.

isten -irgalma, hogy mikor a ke- resztvénség gyakorlati megvalósításának hiánya miatt elvesztettük Hitet ■ lünkét .az emberek előtt, mikor elszigetelődtünk a néptől, mikor érthehallgatóinak együttes értekezletén.

tetJliésnié kezdett válni prédikációnk a -nép előtt -'. támasztotta isten a békemozgalmat.

Isten a Békemozgalom által hatásosan tanét mi iket a gyakorlati, kepmutatás nélküli keresztyénségre.

Ez .von össze- emberekkel, akiktől elszigetelődtünk s ez oldja meg a nyelviünket olyan emberek fel«, akik egyébként már nem voltak kiváncsiak az egyház szavára.

Frivol cinizmus azt kérdezhetné: tehát a békemozga-lom jöi-t kapóra az egyháznak ahhoz,, hogy annak .vállán újra megközelítse az elidegenedett embert?

Ha erre igent mondanánk, frivo- lan cinikusak és csúnyán opportunisták volnánk Ezt a beállítást elutasítjuk. Hiszen a békemozgalmat az emberi feszültségek rettenetes, gyilkos valósága szülte, ebből pedig az egyház nem húzhat hasznot, hiszen akkor egy gyékényen árulna a háborús feszültség haszonélvezőivel. A békenioz- galorn Haszonélvezői sem akarunk lenni. S ezt jó, ha az egyház minden papja és minden hive becsületesen így gondolja.

De keresztyén dolog, az én meggyőződésem szerint, hálát adni Istennek, hogy a békemozgalomban Isten hidat vert hitelét vesztett, elszigetelődött és szavaakadt egyházunknak, vissza a segítséget váró emberhez, a nép tömegeihez. Négyéves .észvételünk a békemozgalomba-n, és további helytállásunk a béke védelmében, lassan Visszaszerezheti az egyház becsületét a nép szemében, megalapozhatja ^ az egyház szolidaritását a néppel s következőleg a nép új ro- konszenvét az egyház iránt s lassan konkréttá teheti az egyház elvont prédikációját is. A béköküzdelem az evangéliumhirdetés olyan konkrét, kézzelfogható üzenetét hozta az egyházba, amiért népünk háláját kapjuk cserébe. Hogyne volna népünk hálás a béke egyházának, ha segítséget érez benne a legnagyobb mai emberi érdek védelmében, hogy femi- tar-tassék és. tartósan megőriztessék az emberiség békéje?

Az a dolgunk tehát, hogy béke- feladatainkat világosan felismerjük s azokban serényen helyt álljunk.

(Folytatjuk.)

Az evangélikus templom hamarosan' felépült. Először torony nélkül, majd' 1862-ben átépítették és akkor tornyot is építettek hozzá.

így áll előttünk mostani formájában az acsai gyülekezet temploma, mikor a meredek domboldalon el-' indulunk feléje. Dezséry László püspök és Váltat János esperes látogat-- ták- meg a gyülekezetei;,--hogy ■ rés rt vegyenek az örömünnepen. Ahogy be-- lépünk a templomba azonnal feltűnik hogy még a karzatot is zsűío- !á 'g megtöltik az ünneplők. A gvü- tekezét gondnoka felvilágosít, hogy nemcsak az acsalak, hanem a szomszédos községek evangélikusai is ellátogattak erre az ünnepre.

Az istentiszteletet a gyülekezet énekkara nyitja meg. Az énekkar fiatal fiúkból és lányokból áll és ugyancsak fiatal ember vezeti: Jakus Pál kántor, aki nemrég vegezte cl a kántorképző tafolva- mot Foton. Megható az a lelkesedés, mely az énekkar tagjait áthatja. Az idősebb gyülekezeti tagok arcáról is büszke megelégedés sugárzik: ime a mi fiaink és lányaink, gyülekezetünk jövője.

Az istentiszteleten Dezséry' László püspök^ hirdette a gyülekezetnek Isten igéjét. Arról beszélt, hogy az evangélikus egyháznak Isten . karácsonyi üzenetét: az' örömet és békességet keli hirdetnie a világban. Kérte a gyülekezetét, hogy bizonyítsa meg ■hitét továbbra is egyházához való hűséggel és ragaszkodással.

Az istentiszteleti befejezése után a gyülekezet átalakult díszközgyűléssé. A díszközgyűlést Lajtos István íel- ! ügyelő nyitotta meg imával, majd meleg szavakkal köszöntötte a gyülekezet nevében a püspököt. .Marüti János lelkész pedig. Váltat János ..esperest köszöntötte: . A püspök és az esperes válaszaikban kiemelték,' hogy ez a mostani ■

. ünnep is és az ő ünnepen való megjelenésük is annak a kifejezése, hogy a gyülekezetek szívvel-! élekkel ott állnak egyházunk vezetősége mögött.

A díszközgyűlés ezután ünnepélyes határozatot hozott, hogy a teojpiom újjáépítési munkálatainak egyes mozzanatait-■'jegyzőkönyvbe foglalja,', a? az adakozók neveinek és az adományoknak a megnevezésével. - A díszközgyűlés befejezése után Marót! János lelkész büszke örömmel vezetett végig bennünket a gyö'nvö- •rüen rendbehozotí templomon.

— Az egész gyülekezete-teljes odaadással vett részt az újjáépítésben.

! Igv- meg- tudtuk oldani azt, hogy etrvetlen fillért sem kellett munka- dlj-ra kifizetnünk. , Pénzt- tulajdonképpen csak az anyagért kellett kiadni. Az állványozást, a fuvart, a kőműveséé ■ festőmunkákat tnin-d a gyülekezeti tagok végezték el.

Kiérünk a templom elé. Dezséry László püspöknek- különösen a templom és a torony eleje tetszik.

— Ennek a munkáját egyik ?rdcí- kürti presbiterünk. Ócskái János végezte el — büszkélkedik Maróíi János lelkész.

Aztán visszatérünk a templomba. Már előbb is feltűnt, istentisztelet alatt, hogv a nyitott papi pa-ddal szemben. az oltár másik oldalán, d'sze-s, hatalmas zárt p.ad áll. Kérdésünkre Maróíi János lelkész elmondja, hogy ez a pad valamikor a Prónay család külön padja volt. A felszabadulás urán presbiteri páddá alakult át. Többé nem az »előkelők« néptől való elszakadását jelképezi, mert a nép felelős, érte küzdő vezetői foglalnak benne helyet.

Ebéd után össze-gyütekeztek a presbiterek . es Dezséry László . püspök meleghangú, közvetlen beszélgetést folytatott velük. Érdeklődött a gyülekezet belső élete iránt és elismerését fejezte ki a gyülekezet áldozat- készségére vonatkozóan. Azzal a jóleső tudattal búcsúztunk el azacsaiak- tól. hogy erős, áldozatkész, hitét tettekben is megbizonyító gyülekezet vendégei voltunk.

Szeberényi Tamás

Szereti a gonoszt, aki szereti a háborúságot; aki magasbítja kapuját, romlást keres (Péld, 17:19.)