Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-11-16 / 46. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1952 NOVEMBER 16. Lilje püspök válasza Mitzenheim püspöknek Németország: egysége kérdésében Az E. P. D. szeptember 19-i száma közli D. Mitzenheimnek, a . thüringiai tartomány püspökének dr. Liljéhez in­tézett levelét. Mitzenheim szeptember 10-én kelt levelét nemcsak saját ne­vében, hanem a thüringiai egyházta­nács megbízásából intézte Liljéhez, a' 'Lutheránus Világszövetség új elnö­kéhez és a németországi Evangéliumi Egyházak Tanácsának helyettes el­nökéhez. Levelében arra kér segítsé­get, hogy a jóakarat szolidaritásá­ban lógjanak össze mindazok, akik Németország békéjére, és egységére törekszenek. Mitzenheim utalt a Szov­jetuniónak a négy v'lághatalomihoz intézett azon jegyzékére, amelyben őket tárgyalásra hívja fel a Német­országgal való békekötés és a német egység helyreállítása ügyében. Ehhez kapcsolódva hangsúlyozza: .»Legyen segítségül, hogy mivel németek és németek között megkezdődött a tár­gyalás, nyugaton is ■hallhatóvá és megszívlelendővé vállhasson hazánk­nak a kívánsága! Segítsen, hogy a két Németország közös, felhívása a világhatalmak felelőseit elérje, hogy azok végre a mi sokat próbált né­pünknek visszaadják egyetlen hazáju­kat és álljanak el attól a szándékuk­tól, hogy ugyanannak a szülőföldnek a gyermekeit egymással szemben fel­fegyverezzék.« A thüringiai tartomány egyházi he- tilapja, .a Glaube und Heimat novem­ber 9-i száma közli Liíje püspök vála­szát, valamint dr. Gustav W. Heine- tnann volt bonni miniszter válaszát, aki a Lilje püspökhöz intézett levél másolatát szintén megkapta. Lilje püspök válasza H. Lilje hannoveri püspök, a Luthe­ránus Világszövetség új elnöke így válaszolt Mitzenheim püspöknek: »Igen tisztelt püspök úr, kedves Mitzenheim testvér! Nem szükséges Önt afelől biztosí­tanom hogy levelének alapszán­déka nálam teljes megértésre ta­lált. Nem is történhet másként, mikor az egyház Urának paran­csát helyesen érti, hogy igyek­szik megtenni a magáét a béke fenntartása érdekéiben. Mindezt nem általánosságban teszi, ha­nem ott, ahol csak alkalom kí­nálkozik erre, a maga konkrét hozzájárulását adja a világ bé­kéjénél» fenntartásához. Ehhez > hozzátartozik, hogy jóviszony le­gyen a népek között és hozrátar- • főzik mindenekelőtt annak a fel­ismerése, hogy Németországnak mindkét fele úgy találkozhassék egymással, hogy a béke és az Offység minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben hclyre- állhasson.« A továbbiakban Lilje. püspök kifeje­zést adott annak a fájdalmának, hogy milyen tragikusnak tartja Németor­szág szétszakítottságát. Határozottan állástfogla! amellett, hogy egyik rész­ről se hozzanak olyan döntést, amely­nél a másik oldalon élő testvéreket fe­lelősségtudattal ne vennék tekintetbe. Majd így folytatja: »Biztosíthatom Önt arról, kedves Mitzenheim testvér, hogy mi, mint Nyugat-Németországban élő egy­ház, ebben a gondolatban egyek vagyunk. Éppen ezért tartottam helyesnek azt, hogy a német kép- viseloház elnöke fogadta a népi kormány delegációját és ézf a fel­fogásomat nyilvánosan is kifejez­tem. Minden becsületes és hátsó gondolat nélkül folytatott tárgya­lást, amely kelet és nyugat között folyik, feltétlenül örömmel kell venni. Számúnkra Nyugaton az a kötelesség, hogy mindep lafjcatirnat' kihasználjunk készségünk .hangsú­lyozására, hogy valajmikcppen a mi Keleten élő testyéreinkkel való kapcsolatunkat fel ne áldozzuk. Az egyházak meg akarják tenni a magukét és mindent meg is kell tenniük azért, hogy az Í950-ben Weissensee-ben hozott határozatok megvalósuljanak. A tárgyalások el­engedhetetlen feltétele az elfogulat­lan igazságra eltökélt akarat.« Lilje püspök levelét a következő sza­vakkal zárja: »Az a kívánságunk, hogy „Krisztus szavát cselekedni is kell“ a világ és a háborús emlékektől meg­gyötört népek békéje fennmaradhas­son, hogy mi Németországban béké­ben és egységben élhessünk és hogy az egyház a Békesség Fejedelmébe ve­tett hitével azok között a népek között, melyek között szolgál, megtegye a ma­gáéi a béke érdekében.« Heinemann vála«M Hemeitiaiin, volt bonni miniszter, aki Adenauer háborús politikája miatt lé­pett ki a nyugat-német kormányból, a kővetkezőikben válaszolt: »Igeit tisztelt Tartományi Püspök Ur! Hálás köszönettel vettem szeptember 10-én kelt levelét. Számtalan politikai gyűlésen fáradozom azon, hogy kép­viseljem azokat a kívánságokat, ame­lyeket Ön levelében kimondott. Ez a kívánság képezi éppen tartalmát annak a nagy politikai összekülönibözésnek, amely a szövetséges állam területén a bonni és . párizsi egyezmények! köt ül tá­madt. Levele nagy megerősítést jelen­tett számomra. Tegnapelőtt Rheudtben és tegnap Wiesbadenben »Az Európa egységéért létesített szükség szövet­ség« (Notgemeinschaft für den Frie­den Europas) politikai beszámolóján kellett beszélnem és előadásomban nagyon jól tudtam jelhasználni az Ön levelét; különösen tegnap, mikor Wies­badenben beszédem zárószavaiként a [ 3. tételt, mint az Ön orosz zónából jelt hangját szószerir.t olvastam fel, el­mondhatom, hogy az a túlzsúfolt gyű­lés hallgatóságárH különösen mély bér nyomást telt. Mit teszünk majd ezek­ül án Elbingerodeben. a zsinaton? — ez: a kérdésráll mostan elöltünk és én nagyon reménykedem abban, hogy testvéri 'módon egymásra találunk eb­ben a-kérdésben.« Örülj szivem... örülj, szivem, Vigadj, lelkem. Ékességed lelt a hit; Vacsorához, Mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt. Ha bűnödért Halálos bért Erdemletlél telkedre: E szent asztal Megvigasztal S válik idvességedre. Isten a magyar evangélikus szószékeken a békés élet Ígéretét prédikáítatja December közepén kezdődik Becs­ben a békeszerető emberiség nagy ta­lálkozója. a népek békekongresszusa. A történelemben eddig nem ismert hatalmas méretű mozgalomnak, a békemozgalomnak képviselői jönnek itt össze a földkerekseg minden or­szágának és nemzetének képviseleté­ben. Akkor ül össze a népek béke­kongresszusa, amikor a mindinkább kiéleződő nemzetközi helyzet megrázó komolysággal veti fel a háború vagy béke kérdését. Akkor ü! össze a népek békekongresszusa, amikor a koreai események, a német keretszerződés, a japán különbeké, Malájföld. Kenya, a jugoszláv provokációk, a háború elke­rülhetetlenségének sötét hangulatába sodorhatják az embert. És mégis ak­kor ül Össze; a népek békekongresz- szusa, amikor a kapitalista országok­ban- is egyre több tekintélyes politikus szakít a hallgatás politikájával és Franciaországban, Olaszországban és nem utolsó sorban Angliában, Nyugat- Németországban és Japánban is egyre erősebb tiltakozás az amerikai hábo­rús politika ellen. Amikor mind maga­sabbra tör a rabságba döntött gyar­mati és félgyarmati népek szabadság- vágya s amikor, mint az ázsiai és cserxlesóceáni országok békekongresz- szusa is mutatja, egyre erősödik a né­pek békevágya és a békéért vívott harca. Ennek a békevágynak és a bé­kéért vívott harcnak rendíthetetlen ki­fejezője a Szovjetunió békepolitikája és az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben a béke és a népek barátságának .helyreállításáért való példás kiállása. A békemozgalom nem pártmozga­lom, bariéin pártonkívüli demokratikus mozgalom, a háború elkerülésére irá­nyul. A legkülönbözőbb embereket tö­möríti, tekintet nélkül társadalmi helyzetükre, politikai nézetükre, vallá­suk vagy filozófiai meggyőződésükre. Ezt fejezi ki a Béke Világtanács iro. dijának hivatalos közleménye: »A kongresszuson való részvétel nem je­lent kötelező csatlakozást a béke hí­veinek mozgalmához: ez a küldöt­tekre, a vendégekre és a megfigye­lőkre egyaránt vonatkozik __Bármely me gállapodás, akárcsak egy kérdés­ben is, megkönnyíti más kérdések meg­oldását, előmozdítja a nemzetközi fe­szültség enyhülését.« A békemozgaiom és a bécsi népek kongresszusa is az életért, a jövőért van és ezt a béke ■ biztosítja. Evangélikus egyházunk Isten igé­jére támaszkodik és Isten igéjéből táp­lálkozik, amikor egészében és egye- deiben is a béke hi vének vallja ma­gát. Istennek az egyházon és az egy­házban végrehajtott mindig új és új reformációjának gyümölcse, hogy rá­ébreszti áz egyházat arra a hivatás­tudatra. hogy az egyháznak nem a pusztulás, hanem a sarjadó és erősödő élet igenlése a feladata. Isten a ma­gyar evangélikus szószékeken a békés élet ígéretét prédikáítatja. Hangoznia kell a békesség, az élet. az emberek közötti megbékélés prédikációjának állandóan, de különös erőteljességgel akkor, amikór a mi népünk is készül a III. Magyar Békekongres,szuson ke­resztül a népek bécsi békekongresszu­sára. Joliot Curie, a Béke Világtanács berlini ülésén azt mondotta, hogy »ezernyi gyűléssel, eszmecserével és találkozóval kell előkészítenünk a né­pek bécsi békekongresszusát«. A ma­gyar népnek és az evangélikus egy­háznak is ezernyi megnyilatkozással, hite és állásfoglalása megvallásával kell hozzájárulnia a béke ügyéhez. Á mi népünk ma munkával, terveinek teljesítésével és túlteljesítésével har­col a béke megvédéséért és megtar­tásáért. Egyházunk és annak népe együtt^ érzéssel és bizakodással tekint a III. Magyar Békekongresszus, majd de­cemberben a népek bécsi kongresszusa elé. Effész népünkkel együtt remény­kedéssel készülünk mi is a nagy al­kalmakra. A küldöttek között ott ta­láljuk az egyház papjait is. Teológiai Akadémiánk Békebizotts’ága a budai és pesti evangélikus egyházmegyék lelkészi munkaközössége november 13-án békeértekezleten méri fel a béke- _harc helyzetét, békefeiadatainkat és kötelezéseinket. Hangozzék ezekben a hetekben és napokban tisztán és világosan Isten igéje, hogy egyházunk jó szolgálata odaállíthassa híveinket azok mellé, akik az életért, a jövőért és a békéért küzdenek. Imádkozzék az egyház pap­jaival és hivő seregével együtt a buda­pesti egyházi békeértekezlet, a III. Magyar Békekongresszus és a népek bécsi békekongresszusa sikeréért. 99Elhordozni“ vagy örülni? A Hajdú-Szabolcsi egyházmegye rendkívüli ünnepi közgyűlés keretében november 5-én iktatta hivatalába Megtjer Lajost, újonnan megválasz­tott esperesét, A beiktatás a nyíregy­házi templomban történt. Először úr­vacsorái istentisztelet volt, melynek keretében dr. Vető Lajos püspök ki­osztotta az úrvacsorát az új esperes­nek és az egyházmegye jelenlevő lel­készeinek. Az esperes székfoglaló beszéde el­tért a szokásos székfoglalóktól. Mind­végig személyes vonatkozású, megrázó bizonyságtétel volt Krisztus szerete- téről és csodálatos munkájáról, amit az anvaszentegyházban szüntelenül végez. Krisztus kegyelme által meg­újult, új emberként akarja betölteni esperesi tisztét. Küzdeni akar azért, hogv egyházunk is megújuljon. »Krisztus szavát nemcsak hirdetni, de cselekedni is kell — mondotta a többi között Megy er Lajos —, mert ezen az úton tűnik el ember és ember között a válaszfal. így tudok mindig örülni és szívből boldog lenni, amikor azt látom, hogy ma mindenki számára van munka és az építés korában szinte gombamódra emelkednek ki itt is. ott is gondos kezek és előrelátó építő- akarat nyomán munkát és kenyeret adó gyárak, munkáslakások, kultúr- otthonok és iskolák.« »Értékelem és becsülöm a békét. Az, aki azért jött, hogy békességet hozzon és akinek feltámadása után első köszöntése a békesség volt, megkívánja tőlünk, hogy a békesség szolgálatában álljunk. Amikor az emberiség nagy része a béke megtartásán fáradozik és • ennek megvédésére mindent meg­tesz, a mi kötelességünk a ma­gunk helyén és a magunk eszkö­zeivel, adottságaival szolgálni a béke ügyét, becsületes munkával, példaadó magatartással és buzgó könyörgéssel is. Csak egyet tehe­tünk: kívánjuk, munkáljuk és szol­gáljuk a békét.« Az új esperest elsőnek az egyház­kerület, nevében Margócsy Emit egy­házkerületi felügyelő üdvözölte s rá­mutatott arra, hogy olyan szórvány- lelkész került az esperesi -tisztségbe, akinek hűségét Isten azzal jutal­mazta, hogy működése alatt gyüleker zete területén három templom épülhe­tett. Kérte Isten, áldását új beosztásá­ban végzendő munkájára. Kitüntették Aiekszij moszkvai pátriárkát A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Aiekszij moszkvai pátriár­kát 75. születésnapja alkalmából a Nagy Honvédő Háború idején és az utápa eltelt időszakban kifejtett ki­váló hazafias tevékenységéért a Munka Vörös Zászlórendjével tüntette Ez örömben. Reménységben Jézus ma hozzád jövök. Asztalodnál Lábam megáll: Testem, lelkem újítsd meg. Tisztogass meg. Bűnből moss meg Kegyelmedből Istenem És a Sátán Lelkem kárán Nem örül, nem árt nekem. E vacsora Égi módra Engem véled összead, Maradi bennem. Benned engem Hagyj . lennem, hogy áldjalak. Csakhogy immár Bűntől elválj S légy hűséggel Jézushoz: Halálával, Váltságával Minden bűnből feloldoz. tlát jöjjetek. Bűnös lelkek. Orvosságot kik vártok! Jézus lelke. Szent kegyelme Kiarad. ma reálok. Üj Zsngedező Mennyei Kar, 1743. Orvacsorai ének. Lehel hallani a gyülekezeti tagok részéről ilyen mondatokat: • »Bizony sok a bajom; de Jézus Krisztussal el- hordozom ■ azt«, vagy ».nagy terhek alatt élek, de a hit erőt ad azok el­viselésére«, vagy »már régen össze- roskadtam volna, ha Isten az G igé­jében nem adott volna erőt a fönin- maradásira«. .Mindezek és ehhez ha­sonló megjegyzések arról beszélnek, hogy azok a gyülekezeti tagok, akik ilyeneket mondanak, nemcsak valami üres formai vallásosságban étnek, hanem olyan élő hitben, amelyben valóságosan megtapasztalják Jézus Krisztus erejét. Ugyanakkor azonban, amikor az éiő Jézus úgy áll előttünk ezekben a mondatokban, mint aki által »elhor- dózzuk«, »elviseljük« az életet és an­nak tarka változásaiban előálló ne­hézségeit, fel kell vetnünk a kérdést, hogy Jézus Krisztus csak azért ada­tott a világnak és azon belül az antjaszenlegyliáznak, hogy Általa ezen a földi életen valahogy »túles­sünk« és a kikerülhetetlen terheket vele »elviseljük«? Vájjon nem többre adatott Jézus? Nem sokkal többre? Amikor »az elhordozó és elviselő« keresztyéneket hallja az ember, vala­hogy az jut az eszébe; hogy ugyan­arról van szó, mint miikor az utcán e.gy nagyon beteg embert támogatnak ikétíelői, aki .azonnal összeesne, ha támogatói cserbenhagynák. Hát Jézus is ilyen kétfelől támogató csupán? Csak támaszték? Ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztus nemcsak elhordozta a bűnnek és ha­lálnak hatalmát, hanem azokat a gol­gotái kereszten és a húsvéti sírban le . is győzte. Nemcsak elviselte nagy nehezen az emberélettel az emberi élet terheit és körülményeit, hanem azoknak föléje is kerekedett. Mindez azt jeleníti, hogy Isten nem pusztán támasztékul ajándékozta Fiát nekünk, hanem »váltságuk (I. Kor. Ív 30.). Vagyis azért, hogy Általa és Benne minden körülmények között ör­vendező, reménységgel teljes és békességes életet éljünk. Jézus Krisztus erejéből élő gyüleke­zeti tagokat tehát nem az jellemzi, hogy »nagy nehezen« viselik »terhei- k®t«. (bár ez is nagy dolog!), hanem az. hogy tudják látni az élet minden szépségét és a mindenek felett való örök életet. Örülnek az Urban min­denkor. Reménységeiket Jézus Krisz­tusra építik és azért valóban élő re­ménységben élnek. Közben ne felejtsük el azt, hogy az életet sem azért kaptuk Istentől, hogy azon minél hamarabb túljussunk,' és azt valahogy elviseljük, hanem azért, hogy itt Isten dicsőségére boldogan éljünk. Ez a világ nem pusztán sira- lomvöigy, hanem olyan világ, amely­nek új.ja teremtése Jézus Krisztus fel­támasztása által megkezdődött. A Jé­zus Krisztusban való hit által már ennek az új világnak a tagjai va­ckunk, melvben nem pusztán elhor­dozzuk a nehézségeinket, hanem amely­ben örvendezve munkálkodunk és re­ménységgel tekintünk az új világ 'ki­teljesedése felé. Káldy Zoltán „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” (I. Kor. 15:14.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom