Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-11-09 / 45. szám

fa EVANGEUKVS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ Isten dicsérete ZSOLT. 150. Isten dicséretéről igen sokai beszé­lünk és haliunk, de ha megkérdeznék tőlünk, hogy mi az, igen könnyen za­varba jönnénk. m Kétségtelen, hogy Isién dicsé­rete nem egyszerűen beszéd. Nem »jó vélemény« róla akkor se, ha bizonytalanságtevésnek is mondják. Nem is szemébe mondott hízelgés, »édesjézusomozás«, még ha imádság­nak is nevezik. Még kevésbbé megdi­csérése az Istennek, mini ahogy a jó gyermeket dicsérjük meg vállveregetve, istent nem lehet sem a háta mögött, sem szembe, sem felülről dicsérni. — Hanem csak a szent helyen, ahogy a zsoltár mondja. Azon a szent helyen, ahol le Kell vennie Mózesnek a sarut és elrejtenie orcáját az Űrtől való fé­lelmében. a bűn terhe alatt, az ö szent­ségének közelségében. Csak igy lehet dicsőséget adni Néki. Tudod-e mi az Isten dicsérete? S Isten dicsérete mögött mindig ott van az ö végtelen nagy jó­ságának, a' megtapaszta'ása. Kinek ne völnd: erről drága tapasztalata?! Bi­zonyára te is számtalan esetről tud­nál beszámolni, amikért hálás vagy Néki. De azért, amit a kereszten tett érted', vájjon hálás vagy-e? Drágán szerzett, de ingyen kapott örökélete­dért adsz-e hálát újra meg újra? Az előbb említett szent heiy ugyanis egye­dül a Golgotha. Ez azt jelenti, hogv adj hálát a ke­nyeredért, egészségedért, családodért, nagyságának gazdagságáért. Ugyanak­kor a sorrendre hívja fel a figyelme­det: először az őrök életért és azután a többiért. Tudod-e, mi az Isten dicsérete? Hálát adni az örőkéletért és minden felülről jövő ajándékért. fű Istent csak örömmel lehet di- !—* cséml. Szomorú ístendicsérés nem létezik. A 150-ik zsoltár örömmá­morral zeng dicséretet az Urnák. Tudod-e mit jelent Istent dicsérni? i"V{ Az Isten dicséretének azonban •—! nemcsak helye, oka és módja van, hanem célja is: Minden lélek di­csérje az Urat! Istendícsérésem csak akkor igazi, ha nem elszigetelten »hí­vő« hiúságomban megsértve a magam szórakoztatására dícséfgeiem öt, ha­nem úgy, hogy mások is, házastársam, gyermekeim, szomszédaim és barátaim is kedvet kapnak rá. löten dicséretéhez csak nagy kórus méltó. Persze ebben sem a maga nótáját fújja mindenki, a maga vallásos felfogását, keresztyén világnézetét, eredetien egyéni hitét, hanem szigorúan az Ige szerint szól a dicsérete. És nem hailogatja túl senkisem a másika! Isten dicséretében, hogy a másiknál különbnek látszódiék, hanem a Szentlélek vezénylése szerint. Tudod-e mi az Isten dicsérete? Szentlélekkel teljes szolgálat. Nem azért, hogy sikereid legyenek, hanem hogy minden lélek dicsérje az Urat. Talán elkeserít, hogy az Isten dicsé­retében közöttünk sok a bántó, hamis hang. Kéflégtelen igy van. De remény­ségünk van, hogy ott fent a Bárány királyi székiné! tökéletes lesz az Isten dicsérete. S ha van is disszonancia itt a földön a dicséretben, mégis egy kis darabka a mennyországból, ahol aláza­tosan, hálás, örömteli szolgálattal. Krisztusban valóságosan megújult élet­tel dieselük az Istent. Bártfai Lajos KÜLFÖLDI EGYHÁZI U. S. A. Nagygyűlést tartott Chicagóiban az amerikai 'baptista konvent, mint az amerikai négerek Free dom című lapja írja. A nagygyűlésen megvizs­gálták mindazokat az igazságtalan­ságokat, megküönbörtetéseket és ü'- döztetéseket, amelyeket Amerikábnn a négereknek ke l elszenvedniök. A konferencia megújította 1949-ben a pó'gári jogokról hozott határozatát. Ez a határozat követeli, hogy a kor­mány indítson mozgalmat a polgári jogok védelmére, beleértve a lakha­tás és müve'ődés jogát, valamint a fegyveres erűk összes ágaiban ér­vényben levő megkülönböztetés e'tör- léséí; méltányos munkavállalási rend­szert követel a szavazási adó eltör­lését. a llncse'ése'ler.es törvény élet- beléptetését s a megkülönböztetés ki­küszöbölését a po’gári é'etben és a hivatalokban. A határozat hozzátette: mint keresztyén csoport e ítéljük a Ku-Klux-K'an tevékenységét, »csuk­lyával, vagy anélkül«, valamint min­den olyan törvényte'en csoportot, ame'y a polgárokat megfélemlíti. A »Freedom« cikke hangsúlyozza, hogy az ameri kas' baptista konvent íenn- á lása óta egyetért és támogatja a néger nép felszabadításáért fo’ytatoít küzde'met. A nemzeti baptista kon­vent 1880. novemberében a'aku't az Alabama állambeli Montgomeryben. Több mtrrt hét évtizedes munka ko­dása során szép eredményeket ért el a négerek életének megjavítása terén, ame'yek ha csak kis mértékben is, de enyhítették az amerikai néger nép szenvedéseit. OLASZORSZÁG Schuster, Milánó bíboros érseke, az elmúlt napokban az Itália című napi­lapban pásztorlevelet tett közzé, ame­lyet azután az Osservatorc Romano, a Vatikán félhivatalos lapja is átvett. A pásztorlevél még tárgyilagos kato­likus körökben is nagy megrökönyö­dést kellett. A pásztorlevél címe: »A protestáns veszedelem a milánói cr­Asztali beszélgetések Lutherrel Az igehirdetői hivatalról Az Igehirdető hasonlatos az ácsmes­terhez; szerszáma az Isten igéje. S mivel hallgatói különféle emberek, ezért ne legyen egyhangú s ne mondja mindig ugyanazt, hanem vegye tekin­tetbe hallagtoit s feddjen, vigasztal­jon, tanácsoljon szükség szerint. .4 méhecske kedves teremtés, sok édes mézet gyűjt, de van fulánkja is. Az igehirdető édesen tud vigasztalni, ám ha igaz haragra gyűl, keményen, megfeddi a bűnösöket. Arról ismerni meg a jő igchirdetői, hogy akkor hagyja abba a beszédet, amikor legfeszültebben hallgatják s azt vélik, hogy még csak most kezdi el igazán. Ha azonban kedvetlenül és unatkozva hallgatják s azt szeretnék, hogy bár hagyná már abba a beszé­det, az rossz jel. Nem lehet elég egyszerűen prédi­kálni. Hiszen nem azért jönnek az emberek a templomba, hogy nehezen érthető tanításokat halljanak, hanem hogy világos és magvas beszédet,_ feddést és vigasztalást. Nem az a iő prédikáció, amelyikről azt mondják: »Pompás beszéd volt*. — s ha meg­kérdik4. mégis miről beszélt, azt jele­lik: »bizony, nem tudom«. Hanem vilá­gos, egyszerű szavakkal kell szótani, hogy az igen-igen s a nem-nem legyen, hiszen még így sem mindig értik meg. Lám, Krisztus Urunk meny­nyit fáradt azon, hogy egyszerűen tanítson! A szölötöröl beszélt s a bá­rányokról, meg a mező virágairól példázataiban; s mindezt azért tette, csakhogy az emberek minél jobban megértsék, szívükre vegyék és meg is tartsák. Az emberek nem szívesen hallgat jók azt a prédikációt, mélyben Isten Uéti meg a bűnöket. Ezért nem szeretik a prédikátort sem, aki megmondja nekik az igazat. Az egyház, lelki hatalma, nem áll másban, mint a. bűnök megbocsátásá­ban és megtartásában, amint Ján.rs evangélista mondja: »Vegyelek Spen.'- lelket; akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak, akikéit megtartjátok, megtartatnak.« Az ige hallgatói kötetesek eltartani az ige hirdetőit. Ezért mondja Pál apostol, hogy akik az oltár körül szol­gálnak, az oltárból kell megélje'iek (I. Kor. 9, 9). IMÁDSÁG O Uram! te könyörülsz min­denkin. Vedd el bűneimet és gyújtsd meg benne a Szentlelked tüzet. Vedd el ezt a kőből való szívet és adj húsból-vérbő! valót Szívet, mely téged szeret, dicsőít; szívet, mely benned találja örömét, téged követ, neked tetszik Krisztus által. Amen. (Ambróziusz) AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ: A VÉGSŐ IDŐ A Szentháromság ünnepét kővető vasárnapok sorában — és az egyházi esztendőben is — az utolsó négy va­sárnap a keresztyén ember tekintetét előre irányítva és m!nt véreső idő, be­szél a halálról, a feltámadásról és az ötök életről. Ez a négy vasárnap min­dig ugyanaz, függetlenül a Szenthá­romság utáni időszak hosszúságától A keresztyén élet alapja és kezdete régmúlt időben volt: Krisztus Urunk földi élete, halála és feltámadása az, amire a keresztyén hit és élet támasz­kodik. A jelenben való keresztyén hí; *űnk és életünk mégsem a múlton való rágódás, a múltba való beleveszés. A keresztyén ember a jövőért él, mert az ő vallása az ígéret vallása. Hitünk mindig előre tekint és várja a Krisztus halálában és feltámadásában ingyen, ajándékképpen kapott örök életet, en­nek a teljességre jutását és vaióra- válását. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a keresztyén várakozás és re­ménység nem más, mint a halálra való felkészülés. Sokan összetévesztik a keresztyén életet a lassú halódással A jövőre tekintő, reménységgel teli keresztyén élet a jelenben vaió élet. Az egyházi esztendőnek ez a végső ideje sem azért szól hozzánk, hogy rettentessen • és riogasson valami riasztó jövővel, nem is azért, hogy te­kintetünket a jelenről elfordítsa és egy magunkesi-nálta végső idő felhőibe emelje fel. Ennek a négy vasárnapnak éppen az a feladata, hogy a mai, min­dennapos életünket helyezze a keresz­tjén reménység fénykörébe és ebből a reménységből és hitből hozzon elő ma a keresztyén emberben helyes hitet és helyes életet. Már az első vasárnap (Szenthárom­HÍREK seki egyházmegyében.* Tudvalevő, hogy Olaszországban mindössze 150 ezer protestáns van. A bíboros érsek nem kevesebbet kíván, mint hogy a világi halalom tegye teljesen lehetet­lenné a protestánsok létezését. »Mi­lyen könnyű volt— sóhajt fel a bí­boros — nagy elődömnek, Bonoméi Károly nak, neki a. világi hatálom se­gítséget nyújtott az eretnekség dol­gában. míg most kénytelenek vagyunk tétlenül szemlélni a protestánsok be­szivárgó munkáját Lombardia népe között.* A bíboros követeli de Gas- peritől, hogy a protestánsokkal szem­ben is alkalmazza az erős kéz poli­tikáját, mert egész Olaszországban köztudomásúvá vált, hogy a külföldi protestánsok tiltakozására az olasz kormány kénytelen volt újra meg­nyitni, a Rómában bezárt prótestáns templomokat. A bíboros érsek pásztor- levelével széles körben foglalkoznak az egyházi és politikai lapok. Levvraz katolikus újságíró aggódva kérdezi a Coúrrier hasábjain: »Vájjon hasz­nos-e ez a vallási türelmetlenség a katolicizmusnak?« Preti olasz kép­viselő interpellációi jegyzett a bel­ügyminiszternél. Felteszi a kérdést: A kormány nem tartja-e időszerűnek kijelenteni, hogy nem osztja a bíbo­ros nézetét? A Neue Züricher Zeitung című — haladónak igazán nem mondható svájci lap is foglalkozik az üggyel és Schuster bíborosra célozva, cikkét ezzel, a' régi közmondással zárja be: Á Schuster maradjon a kaptafánál. * A vatdensek fellegvárában, Torre Pcllice-ben szeptember 22—27-e kö­zött a latin országok evangéliumi ifjúsága nagygyűlést tartóit. Erre a konferenciára Belgiumból, Spanyol- országból, Franciaországból, Svájc­ból, Olaszországitól, , Argentínából, sőt még a portugál gyarmatról, An­golából is jöttek küldöttek. Három témakör foglalkoztatta a nagygyűlést. Az első, amelynek Carlo Gay lelki- pásztor volt az előadója. »A katolikus országok kisebbségi egyházai* igen nagy érdeklődést váltott ki. Hasonló­képpen nagy figyelmet keltett Dániel Alger francia lelkipásztor előadása, aki a balotdali mozgalmakkal való kapcsolatok lehetőségét fejtette ki. A harmadik témakör előadója Georges Pasxhoud svájci lelkipásztor volt: »Az evangéliumi bizonyságtétel mód­szerei és célja<t címen tartott elő­adást. Végül kiáltványt adtak ki, amelynek lényegét a »Luce* így fog- latja össze: »A keresztyén hit nem menekülés az élet realitása elöl, sőt a keresztyén ember kötelessége, hogy a szociális igazság tevékeny meg­valósítójaként mutatkozzék.* ság után a 24.) is erről prédikál levél­ben igéjében (Kol 1, 9—14). Ez az ige hidat épít a Krisztusban lett váltság és a szenteknek világosságban való részvétele közé: ez a híd legyen a mi keresztyén hitünk és életünk, amely méltó az Úrhoz, növekszik az Ö meg­ismerésében és termi a jó cselekedetek gyümölcseit. Az evangéliumban (Mt 9, 18—26) Krisztus mutatja meg a halál és. a gyógyíthatatlannak látszó beteg­ségek feletti hatalmát. A második (Szentháromság után a 25.) vasárnap evangéliuma (Mt 24, t5—28) arra Figyelmeztet, hogy ke­resztyén reménységünk helyes legyen. Ne hamis, magunkvá'lasztotta krisztu­sokat várjunk, hanem Krisztust. Az epistola (!. Thessz 4, 13—18) a he­lyes keresztyén reménységre tanít meg. Keresztyén ember a halállal szemben nem »nyugszik meg a meg- változtaihatatlanban« és »Isten kifür­készhetetlen akaratában«, hanem Krisz­tus feltámadásában hisz és ebből fa­kad az a hite is, hogy amint 0 fel­támadott, úgy előhozza azokat is, akik elaludtak. — Egy héttel később az epis­tola arra figyelmeztet, hogy a földi életben már úgy éljünk, hagy a hitért vívott küzdelemben hitünk és szerete­tünk dicsőítse Krisztust. (2. Thessz 1, 3—10.) Az evangélium (Mt 25, 31—46) azt hirdeti, hogy amikor Isten számadásra hív, ítéletének mértéke embertársainkkal szemben tanúsított magatartásunk. A keresztyén ember embertársára tekintve — ennek a* igének az alapján — Krisztust látja benne és úgy szereti és szolgálja era? bertársát, mintha magát Krisztust sze­retné közvetlenül. Az utolsó vasárnap levélbeli igéje (2. Pt 3, 3—13) azt mutatja meg, hogy miért tart ez a végső idő Krisz­tus feltámadásától beláthatatlan időig: azért, mert Isten hosszan tűr és vár, mert, azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Az utolsó vasárnap evangéliumi igéje (Mt 24, 37—51) az egész végső időszak jellegét megadja. Krisztus szava szó! benne hozzánk és int vi- gyázásra. Ennek a szüntelenül éber várakozásnak pedig a tartalma legyen a hűséges kötelességteljesítés itt a föl­dön, inert az ige szavával: boldog az a szolga, akit visszatérő ura ebben a munkában talál. A keresztyén hit a jövőbe tekint, de a jelenben él. Amikor a végső idő arra emlékeztet, hogy Isten számadásra hív minket és valamennyiünknek szá­mot kel! adnunk Istennek, azért teszi ezt, hogy éber legyen a szívünk és a számadás mindig hitben és szeretet* ben, ez életben való kötelességeink hű« séges teljesítésében találjon. Zay László Szombat esti közös imádságunk INGADOZÓK AZ ÁLLHATATOS ELŐTT Péld. 24, 14—20. Isten azt akarj-a, hogy az ember mindvégig állhatatos legyen. De oly ínyen megtántorodirnk. "A bűn az, ami elveszi a megállásra képessé tevő erőnket. A naponkénti bűnbocsánat — naponként állhatatossá tesz minket. Ily küzdelmes végig az élet: harc a -megállásért. Van bocsánatot adó Isten, van éppen ezért állhatatossá tevő Isten, öt lásd, Aki felemel (16. v.) Az Isten által állhatatossá lett ember nem kárörvendő a másik ingado­zásán. (17. vers.) Maga tudja, mily rettenetes abban benne lenni. Ne ítélet­tel, hanem reménységgel legyünk egymás felé. Ne kárörömmel, hanem se­gítő kézzel inkább, hogy Isten a -másikat is felemelheti a bocsánattal. Több segítést a káröröm helyett! A kárörvendő »lelki trónom ülőre visszafordíthatja Isten az ingadozás állapotát éppen a kárörvendezés bűne miatt. (18. v.) Nemde sokszor azért roskadozunk, t-ántorodu-nk, sőt terülünk el, mert Isten haragja reánk tette a másikról levett terhet? Van Krisztusunk, Aki soha nem ingadozott az ingadozó bűnösökért. Mindvégig állhatatos volt. Benne és vele lehet csak megállni az ingadozók, nak. Aid mindvégig állhatatos marad — az üdvözöl. VALLJUK MEG, hogy sokszor nem akartuk elismerni ingadozá­sunkat, nem kellett az Egyetlen Talpraállító: a> bocsánatot adó, mindvégig Állhatatos. Kárör-vendök voltunk, ítélkezve mások eiesettségén. ADJUNK HALAT: Isten felemeli az elesetteket, a bűnnel szemben megtámasztja az ingadozókat. KÖNYÖRÖGJÜNK: Isten ruházzon fel bennünket több segítő kész-' seggel a -káröröm helyett, adjon több reménységet az elesettek felé. Vegye el az Itélgetést az egyén, gyülekezetünk, népünk bűnei felett, hanem mindenki azt lássa rajtunk, hogy Isten min­ket az ítélgetés helyett segíteni küldött. Hegyháti János BIBLIA - O LVA S Ó November 9. Vasárnap. Zsolt 145. 9. Lk. 6, 19. Amit »az egész sokaság« tett, azt kell neked is tenned. Kapcsolatba lépni Jézussal, Ó neked is tud adni abból az erőből, amelyre olyan nagy szükséged van a keresztyén életben. (Olvasd még: II. Krón. 34, 24—25; Gál. 5, 1—6.) November 10. Hétfő. H. Móz. 34, 10. Lk. 4. 30. Jézusnak hatalma van arra, hogy kiűzze a tisztátalanságot, a bűnt az emberből. Te magad hiába próbálsz megszabadulni bármely bűnödből Miért nem fordulsz hát őhozzá? (Olvasd még: Mt. 24, 1—8; Gál. 5. 7-15.) November 11. Kedd. F.zsaiás 52, 9. Jn. 17. 3, Krisztust úgy ismerheti meg az ember, bogy Isten országának evan« géliuma hírdettetik számára. Aki az evangéliumot hitte! fogadja, annak szamára ez örök életet jelent. Egyszerű dolog ez. (Olvasd még: Mt. 24, 9—14; Gál. 5, 16—26.) November 12. Szerda. Hós. 13, 4. Mt. 17, 8. Isten haragjától, kárhozattól nem szabadít meg más, csak Jézus. A Szent Lélek munkája az, ha valaki eljut addig, hogy Jézustól várja az üdvösséget. (Olvasd még: Mt. 24, 29—35; Gál- 6, 1—6.) November 13. Csütörtök. Sof. 3. 19. Zsld. 3, 6. A keresztyén ember bizodalma és reménysége Jézus Krisztus. Ebben kell megmaradnia földi élete végéig. Akkor majd nyugodtan álihat a számadás elé, amikor Isten megítél mindenkit a maga cselekedetei szerinti (Olvasd még; Mt. 24, 36—42; Gál. 6: 7—10.) November 14. Péntek. Zsolt. 96, 13. Mt. 25, 31—32. Készen vagy-e a dicsőséges Krisztussal való találkozásra? Milyen jő, hogy akik Benne hisznek, azokat nem csupán igazsággal, hanem kegyelem­mel ítéli majd meg. (Olvasd még: II. Thess. 2, 1—12; Gál. 6, II—18.) November 15. Szombat Zsolt. 119, 43. Csel. 17, 11. Az Isten igéje az igazság beszéde. Naponként szükséges, hogy tudakozd, olvasd az írást. Persze kell, hogy az olvasást a teljes készséggel való engedelmesség kövesse! (Olvasd még: Mit. 24, 43—51; Zsolt. 85, 9—14; Jel. 1, 1—8.) Gáncs Átadás* HETI IGÉNK: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg...“ t(Gai. 5. i.)]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom