Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ BIBLIAOLVASÁS: ELÉGTELEN »Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok­ban van a ti örökéletetek; és ezek azok, amelyek bizonysá­got tesznek rólam; és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.* János 5:39—40.-Nem lusta- bibliaolvasók kerülnek itt osztályozásra. Nem olyanok, akik elke­rülik az iskolát, készületlenül mennek, az órára, vagy elnagyolják a feladatu­kat A nagy Tanító nem kifogásolja munkájuk mennyiségét. A »tudakozzá­tok az Írásokat« kijelentés elé bátran oda tehetjük a »szorgalmasan« elis­merő szót. A JézuskOTabeti írástudók nem ismertek fáradságot a törvény és a próféták tanulmányozásában. Egész életüket arra fordították. A munkájuk minősége se részesül elmarasztaló megítélésben. »Azt hiszitek, hogy azok­ban van a ti. örökéletetek«. Nem h't nélkül, gépiesen, vagy emberi érvé­nyesülés céljából olvasták ezek a Bib­liát, hanem az örökélet hitével. Az Ószövetség írástudói nem összemo- solygó haruspexek voltak, hanem hivök, a Törvény fanatikusai. Mégis elégte­lent kaptak Jézustól. Éspedig a biblia- olvasásuk eredményessége teklnteté- bén. Nem lesz örökéletük. A szorgalmas, a hűséges, a vágya­kozó szívű bibliaolvasóról van itt szó. Akiknek mégis eredménytelen a biblia- olvasásuk. Vájjon min vész el fáradozásuk eredménye? Min buknak el? m Az írásban keresik az örökéletét. Túlközelre állítják be vizsgáló­dásuk teleszkópját. Csak a Bibliáig jutnak. A betűből, az előírásokból, a mült eseményeiről szóló tudósítások­ból csinálnak maguknak megváltót pa­píros-pápát. Könyv-hitű emberek, a betű áldozatai (II. Kor. 3:6). Vagy egy önáltató törvényvallás vak vágá­nyára siklanak, vagy a helytelen írás- szemlélet szakadékéba hullanak bele. »Elvéreznek egy fonák igén.« A Bib­lia ilyen nézőpont alatt érthetetlen, el- lenmondásteli, könnyen megtévesztő könyv. Hiányzik a kulcs, amire meg­nyílik. Azért marad meddő minden fá­radozás. S Ném jutottak el Jézus Krisztusig. Éppen addig a magaslati pon­tig, ahonnan eléjük tárul ez a felsége­sen szép világ, s ahonnan végig lehet követni a kaoskaringósnak lá'.szó s egy pontban találkozó utakat is. Nem találták meg a kulcsot, amely nyitja ezt a kifogyhatatlan gazdagságú s kin­cseit éppen számukra tartogató tárhá­zat. Jézus Krisztus nélkül a Biblia lehet törvénykönyv, erkölcstan, va­ra zsigegyüj tértjén y. vagy' régi idők több-fevesebb hitelű emléktára, de semmiképpen nem' lesz az örökélet Igéje. Mert,.a Bibliában minden Jé­zusra mutat. Hozzá kalauzol és Róla tesz bizonyságot. Haszontalanná vá­lik számunkra, az egész,‘ha ezt az út­mutatást nem1 értjük meg és ezt a ta­núskodását nem fogadjuk el. :Egy nagy költő mindennap olvasta a Bibliát. Különösen szerette a zsoltá­rokat, azok szépen csengő nyelvét, ma­gasztos gondolatait és rejtett költői szépségeit. Mégis hitetlenül halt meg. Bármennyit:olvasta is a Bibliát. Mert nem a Krisztust kereste benne. S »Netn akartok hozzám jönni, hogy ételetek legyen« — indo­kolja meg Jézus az elégtelen osztály­zatot. Végsősorban ezen múlik a bib­liaolvasás eredményessége. Ezen buk- hatik kárhozatba az üdvösség könyvé­nek a tanulmányozója. Jézushoz jönni csak a megtérés szoros kapuján át le­het. És ehhez nem fűlik ma sem sok bibliaolvasó topa. Ezért kap minden buzgóságuk, hűségük, és törekvésük, elégtelen osztályzatot a nagy vizsgán. Egy fiatalember gyakran olvasgatta a bibliáját. Hívő otthon örökségekép­pen magával vitte a nagyvárosba is, ahol egyetemi tanulmányait folytatta. Esténként olvasott belőle egy-egy fe­jezetet, éppen ott, ahol kinyi! t a kezé­ben a Szentírás. Egy átdorbézolt éj­szaka után is kezébe vette. Éppen Lu­kács evangéliuma 15. részénél nyílt ki és a tékozló fiú példázatát kezdte olvasni, összecsapta a könyvet és a sarokbavágta. Többet nem vette a ke­zébe. »Hát meg nem tértek... semmikép­pen nem mentek be a mennyek orszá­gába.* Ez is Jézus szava (Máté 18:3) és minden blbüaolvasóra is érvényes. Csepregl Béla Hitünk könyve A keresztyének hitének egy könyv a forrása. Betűk, szavak, mondatok, pa­rancsok, intelmek, elbeszélések vannak benne. De a számukra Isten szól azon keresztül.-Ha valaki azt kérdezné: honnan vesszük ezt, nem tudunk mást felelni rá: ebből a könyvből. Ennek a könyv­nek a Szava megszólított bennünket, legyőzte az ellenkezésünket, elhallgat- tatía az ellenérveinket és meggyőzött bennünket az igazság felől. És czl te­szi újra meg újra. Bármilyen furcnán és meggyőző erő nélkül hangzik is: a Biblia maga tanúskodik maga mel­lett. Nincsenek kívülről való bizonyí­tékaink, de amikor olvassuk a Bibliát, hit támad a szívünkben és ennek a hitnek a világosságában értjük meg _ a magunk életét, létünk célját, valam'nt a körülöttünk levő világnak sok kér­dését. Kijelentéssé let* számún-ra a Biblia. Rajtunk kívüli, a világmin­denség feletti Valakinek, Istennek a kijelentésévé. És mi nem tudtunk mást tenhi: meg kellett hajolnunk Előtte. Legyőzött bennünket. Ezt a legyőze- tést még se érezzük tehernek, vere­ségnek, hanem meggazdagodásnak és felszabadulásnak. Azért merí­tünk újra és újra ebből a könyvből: gazdagságot és szabadságot. Pedig ez a könyv nem valami égből hullott írás. Itt készült a földön. Es leplezetlenül hordozza magán emberi szerzőinek az egyéni vonásait, gondol- dolkodásmódját, korszemléletét és gyengeségeit, de mindez változatlan és megdönthetetlen igazságot takar, múlandó köntösben is örök tartalmat. Bárki meggyőződhetik felőle, aki csak hittel veszi a kezébe. Olyan ez a könyv, mint ő, akit hir­det. Jézus Krisztus is szegényes földi köntösben, korlátok közé szorított em­beri alakban, a bűn testének hasonla­tosságában jelent meg. Mégis Megvál­tónknak hisszük és Istenként imádjuk. De nem tudunk mást tenni, mert ömaga győzött meg bennünket ennek az igazsága felől. Nem csodálkozunk azon, hogy az Igéje is ilyen egy­szerű ruhát hord. De boldog az, aki őbenne meg nem borfánkozik. Es boldog az, aki a Biblia emberi voná­sain meg nem botrámkozik. Vislöff Fredrik Jobb szót találtam... Hittel! Panaszkodsz bibliaolvasásod nehéz­ségei miatt. Megfáradtál benne. De nem larJiadSz: naponta kezedben van a Könyv s kipróbáltál már minden mód­szert. Elővetted az egyes könyveket az olvasmányosság s a mondanivaló súlya sorrendjében. Azután végig­olvastad sorban elejétől végig. Később válogattál benne szempontok szerint. Használtál magyarázatos vezérfona­lakat s voltál »Losuriga-olvasó is. Bibliaisholai tanulással is szorgalma- töskodlál s próbáltál frappáns vezér- igéket válogatni életed irányítására. Megtaf asztaliad mindezek csodálatos hasznosságát a maguk idejében, most mégis panaszkodsz: »nem szól hoz­zád az ige*. Ismereteid konganak. A Losungot a következő percben már el is felejted. A vezérfonalak bizonyságtevese böl­cselkedéssé hidegült és formanyelvvé üresedett. A frappáns vezérigéh társ- talonul és élettelenül kóvályognak em­lékezetedben s a Biblia világa messze szökött tőled. Fegyelmezetten igyekszel élni.. : Volt úgy, hogy rertdszeresen korábban kel­tél, s nem ültél reggelihez addig, míg csendes órádat meg nem tartottad. Utóbb esti óráidban teremtettél ma­gadnak időt, hogy kezedbe vedd a Könyvet. Panaszkodásodban most mé­gis egy fájdalmas pillanatodat idézed. Reggel az aktatáskád után nyúltál, ami történetesen napok óta nem volt a kezedben. Felemelted s alatta volt a Könyv.' Akkor döbbentél rá, hogy na­pok óta nem olvastad a Bibliát. Észre sem■ vetted. Most, hogy újra kézbe vetted, téveteg mozdulatod közben mint a meleg, édeskés iz a vért kö­högő beteg torkán, tolult fel benned hirtelen egy sereg kétely, amiről nem is sejtetted, hogy benned él. Szo­rongó sóhaj szakadt fel belőled s ime tártad a panaszodat: baj van a biblia­olvasásnál. Engedd meg, hogy biztassalak. Ez a sóhaj bizonyítja, hogy nem esett ki kezedből a Biblia. Egyik kegyességi énekünkből vató ez a két sor: »En hi­szem. hogy Jézus ezzel a sóhajoddal szövetséget köt s az ige újra igévé lesz: telve cselekvéssel, mozgással, élettel En is sóhajtottam egyszer így s most hadd mondom el, mi iödént ve­lem azuiári. Az akkor bennem is lég­üres térben társtalhnul és összefüggés­telenül kallódó igék közül különös hangsúllyal elém lépett ez az ige: tudakozzátok az Írásokat.« Nem úgy, hogy olvassátok, vagy hogy tanuljátok. fumem így: tudakozzátok! Nyugtala­nító lázzal, ahogy a barlangkutató lép egyre beljebb s egyre mélyebbre. Las­san elhagyva csomagjait, mert egyre szükebb a nyílás. Akár a tű foka. Hagyogattam' el én is a csomago­kat: megszokott formákat, szokásokat és - módszereket. Igaz, ez a lázas tuda­kozás is kialakított számomra egy módszert, de végtére is minden mód­szerré formálódik az életünkben, hasz­náljuk bár akár csak egyszer. Úgy sem a módszer volt a fontos, hanem a láz. így tettem: elővettem egy szakaszt a Bibliából (mindegy, milyen mód­Egy fordítási hiba és következménye A fordítás mindig alázat, különösen a bibliafordítás. Erre az alázatos munkára CSak az képes, aki nagyon szerelj Istent és nagyon szereti azokat az embereket, akiknek a nyelvére a bibliát lefordítani szándékozik- Még Így is csúszhatnak hibák a bibliafcr- ditásba. Senki sem vállalkozhatna a fordilás kockázatos munkájára, ha nem számolhatnánk azzal a ténnyel, hogy a Szen'írás megértése — bár­mennyire belevonja ebbe Isten az em­ber munkáját is — a Szentlélek Isten müve. pünkösdi csoda. Ezt bizonyítja az álábbi eset. Egy misszionárius János evangéliu­mának a fordításához érkezettel. Meg­akadt a 7. rész $8. versénél. »Aki hisz én bennem, amint az írás mon­dotta,, élő víznek folyamai óm lenek an­nak belsejéből.« Az élő víz fordításá­hoz kereste a megfelelő kifejezést. Egy odavaló bennszülött elvitt ezért a közelben lévő forráshoz és rámutatott a kövek közül elöbüzgó vízre: hogy mondják ezt a ti nyelveteken? A víz tetején azonban békalencse úszott és a derék ember azt gondolta, annak a nevét kérdi a misszionárius. A tévedés következtében így született meg a 38. vers fordítása: »Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, békalencse fo­lyamai ömlenek annak belsejéből.« A meglepő fordulat ezután, követke­zett be. Nem az történt a tévedés kö­vetkeztében, bogv a bennszülöttek nem értették meg a $7. vers üzenetét. An­nak a vidéknek a nyelvjárásában kö­vetkezett be néhány év múlva válto­zás. A békalencse szó tartalma meg­változott és a forrásvíz megjelölésére használták. — A biblia mondanivalója a hibás fordítás akadályait is áttörte és; megértette i önmagát szer alapján) s első olvasásra, sebti­ben jeleket jegyeztem a margóra. Kérdőjelet oda, ahol érthetetlen vagy tisztázatlan értelmű sző állott. Nyilat oda, ahol a mondat szívet talált.. Felkiáltójelet oda, ahol az olvasol. szakasz gerincét és lényegét iú'tam. Akkor elkezdtem a kérdőjeleket ku tatni, »tudakozni*, amíg világosság derült rájuk. Azután a nyilakat meg kérdőjeleztem. Valóban szíven la lált-e s hogyan, miért. Ezek rendsze rint igen izgalmas kérdésekké váltak Ástam minél mélyebbre. Már eköz ben persze a felkiáltójel is kérdőjellé vált s lázban égett az egész ige. He lyesebben: én, magam. A -barlangku tató lázában. A kérdőjeleket sokszor megoldottál kankordanziák. lexikonok, párhuzama helyek s biblíaismeret. A nyilak eile nem pereltek s hántolták le rólam i a vitázó fölényt. A felkiáltójel pedit rendszerint oda állt, ahol egy egészei másfajta »jeU-en Jézus Így »kiállót fel*: elvégeztetett. Őbenne az én ku tatásom és tudakozásom is elvégezte tett No persze, ez nem ment ilyen st mán. Olykor belefért a csendesórák ke retébe, de gyakrabban túlfeszítette , vezérfonalakkal, Losunggal és sorban olvasás módszerével együtt. Qlt.ko napokon át, sőt időszakokon át von szolt. Nem eresztettem el. Nem mond iám, hogy »ma nem mond semmit a. ige«, vagy hogy »most úgy sem ér lem*. Könyveknek és embereknek tá madtam neki a kérdőjelekkel. Ke,life renciákat ültem végig csendben — so hat voltam csendben konferenciákéi — mig pattanásig feszült a kérdője húrja s ha valahol megzvndült ez t húr, belefogóztam s minden más ha" got vihetett a szél. Emberekre figyel tem, amikor ők nem is udták, bel csekre és okosokra s leskim a vátcrzi Mondtak is okos és bölcs, zengzete válaszokat. Ha nem zendült tőle az éi húrom, csak mosolyogtam. — Soka mosolyogtam okos emberek okoskod válaszain. — De ha megrendítette - húromat., mellen ragadtam s nem sza badult. így tudakoztam én az Húsokat. Ha eljutottam, a felkiáltójelig, h odataláltam, visszanéztem az étre ahol kételyekkel indultam és lázza kutattam. Elmosolyodtam, mert rájöt tem, hogy minden azért történt, hog, ide eljussak s a »lázzal« Helyeit job. szót találtam: Hittel! Koren Emi Asztali beszélgetések Lutherrel . Az evangélikusok tudják, hogy Luther csodálatosan gazdag leikéből mennyi gyakorlati tanítás és mély keresztyén hatás árad saját környezetére, családjára, tanítványaira. Tanítványai kötetekre menő gazdaságban őrizték meg azokat a megnyilatkozásait, amiket családi asztal mellett ölve, közvetlen környezete számára adott. Ezeket a híres beszélgetéseket: »Asztali beszélgetések« címén őrizte meg szá­munkra a Luther-irodalom. Ebből a páratlanul mély és sokszínű anyagból adunk az Evangélikus Élet hasábjain újabb és újabb ízelítőt ebben a most nyitott rovatunkban. Kedves Olvasóink hétr&l-hétre ott ülhetnek ezentúl Luther aszala mellett és hallgathatják egyházunk nagy tanítójának intelmeit. Legyen lsen áldása ezen az »asztalt beszélgetésen«. A bibliáról »Olyan a Biblia, mint egy hatalmas nagy erdő, tele gyümölcsfával. Mind­egyiken terem valami drága eledel: ta­nítás, vigasztalás, intelem, ígéret, fele­dés stb. Nincs is ebben az erdőben egy fa sem, amiről már legalább egy­szer ne szakítottam volna. Ha költő volnék, dicsőítő éneket ír­nék Isten igéjének erejéről és hasz­náról; mert az ige nélkül semmi sem használ és semmire sem megyünk, ki­váltképpen a hit dolgaiban. Ezért kö­tött minket Isten hirdetett igéjéhez, amint Jézus Lakács evangéliuma sze­rint (10, 16) mondja: aki titeket hall­gat, engem hallgat. Tanítványaink szaváról, tehát emberi beszédről mondja ezt, amit emberi száj szól és emberi fülek hallanak s nem valami mennyei szózatról. Ezért hát marad­junk csak meg Istennek ennél a szer­számánál és tartsuk azt nagy becsben. Bizalommal intem és kérem a hivő keresztyéneket; valahogy meg ne üt­közzenek a Biblia egyszerű nyelvezetén és történetein, és semmit se kételkedje­nek azokban,' akármilyen együgyűek­nek látszanak is azok. Higyjék meg: ezekben az igékben maga a felséges Isten szót, cselekszik s ítél, bölcsen és hatalmasan. Tartsd nagyra ezt_ a könyvet, mint valami igazi szentséget és gazdag kincsesbányát, amit soha nem lehet egészen kimeríteni. így megtalálod majd benne az isteni bölcseséget, amit Isten a Bibliában, ily egyszerűen és együgyűen hirde­tett, hogy megszégyenítse minden okos■) kodásunkat és fenhéjázásunkat, Bi­zony, e könyvben találod meg a jász­lat és a pólyát, amiben Krisztus fek­szik, ahogy az angyal a pásztoroknak megmondotta. Egyszerű és rongyos a pólya, de drága a kincs: Krisztus, aki beléje van takarva. Ezért hatalmas nagy dolog az, ha velünk van Isten igéje. Általa mindig van elégséges vigasztalásunk; erőnk és örömünk; csak tisztán és igazán, meg is tartsuk. Aki pedig ige nélkül van, az hamar kétségbeesik, mert hiányzik néki az isteni szó és vigasz­talás s ki van szolgáltatva a maga gondolatainak.« Szombat esti közös imádságunk A BÖLCSESÉG ÉS A RAADAS II. Krön. 1, 7—12. m Salaimon, amikor azelőtt a tehetőség előtt állt, hogy a maga egyéni élete számára Istentől aizit faérje ami neki tetszik, alfakor nem magára és egyéni érdekeire nézett, hanem a rábízott népre. Azért kért bölcseséget) és tudományt, hogy »kormányozhassa a népet«. Vágyás nem az egyéni érdeke volt a döntő, hanem a népe érdeke — tudunk-e olyan ajándékokért könyörögni Istenihez, amelynek elsősorban nem is a magunk érdekest viszik előbbre, hanem annak a magyar népnek, amely mezőkön, bányákban, gyá­rakban,’ irodákban, laboratóriumokban építi ennek az országnak a jöven­dőjét. S Az a bölcsesóg és tudomány, amit Salamon Istentől kapott nem va­lami észbelf többletet jelentett, hanem olyan feiülrőlvaló világosságot, amelynek birtokában Salamon beleláthatott Isten csodálatos terveibe és üdvöse,égés (akaratába népével kapcsolatban. Vagyis Salamon megláthatta a felülről való tudomány, birtokában, hogy mit akar Isten a rábízott néppel és 'hova akarja azt vezetni. — Sokszor nem a magunk 'kicsinyes és rövidlátás".! okosságával gondolkodunk-e népünk és egyházunk dolga felől? Nagy szük­ségünk va feiülrőlvaló világosságra és ennek nyomán tágabb horizontra. j-Tj Mivel Salamon »fcsak« bölcseséget és tudományt kért és mivel nem ' •* ! az ogyéni, hanem .a népe érdekért tartotta szem előtt az ajándék kérésénél, azért Isten ráadásul többet adott néki, mint amennyit gondolni mert és népe szolgálata közben egyéni élűtét is gazdagon megáldotta. — VALLJUK MEG, hogy Igen sokszor magunk felé hajlik a> kezünk és nem tudunk sokszor privát érdokelnikkiel özemben mások­nak szolgálni. ADJUNK HALAT, hogy Isten adta nekünk Jézus Krisztust »bölcse« ségül és válts águl« és Vele szolgálhatunk magyar népünk« nek is. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten adjon fedülrőlvaló bölcseséget nekünk, hogy mindig •megláthassuk azt a helyet, ahol a leg­többet szolgálhatunk népünknek, de úgy, hogy Isten dicsőségé növekedjék általuk. Káldy Zoltán BIBLIA - OLVASÓ Október 12. (vasárnap) Ézs. 60:20; Jel. 22:5, Ismeri az Ür az övéit! — erre int a heti ige, örök világossága lesz övéinek, akik vele együtt országolnak majd örökkön-örökké. Álljon el hát a gonoszságtól mindenki, aki az Ür nevét vallja! Készüljön a Vele való életre, folyton megtisztítva magát. (Olvasd cnég: II. Móz. 24:9—11; I. Thess. 4:1—12 (7, 8.) Október 13. (Hétfő) Ézs. 33:22; Máté 11:27. Az Űr a mi 'biránk. Igéjével keményen megítéli hamisságainkat Isten azonban nemcsak biránk, hanem Jézus Krisztus által Megtartónk, akinek van hátalma megtartani az embert a maga számára kísértések és küzdelmek között is. (Olvasd még: Ján. 6:24—33; I. Thess. 4:13—18. (13, 14.) Október 14. (Kedd) V. Móz. 26:15; Csel. 2:33. Hamisságaink ellen napról napra Isten könyörülő kegyeimét- kell kérnünk, hogy megszentelt és áldott nép lehessünk. Isten minden könyörgő léleknek felel, kiíbocsájtja reánk Fiának .a lelkét, aki által keresztyén élétet élhetünk. (Olvasd még: II. Móz. 16:2—7/a, 13—15; I. Thess. 5:1—11.) (2:6—8.) Október 15. (Szerda.) Zsolt 139:16; Csel. 17:27—28. Bizony nincs messze egyikünktől, sem az Isten! ö formáit, ö éltet mozgat és örök célhoz vezet. Vigyázz arra, hogy minden nappal te is közelebb menj Hozzzá! (Olvasd még: Ján. 15:1—8; I. Thess. 5:12—28; (15—18, 23, 24.) Október 16. (Csütörtök) Ézs. 2:2; Lk. 13:29. Itt a földön nehéz a hamisságtól elállnunk, mert Isten orszátgán3k a dicsőség« rejtett, nem nyilvánvaló. Igéje erősítsen meg a hitben. Mind­végig erősen fog állni az Ur házának hegye. (Olvasd még: I. Kor. 10:14—22; II. Thess. 1:1—12. (3—7.) Október 17. (Péntek) Jer. 10:23; Jel. 1:5. Egv lépés is végzetes lehet, de én tudom, hogy lépéseimet ö irányítja, aki a föld királyainak Feledetnie. Bízom Benne és vele járok-kelek mindenkor. (Olvasd még: I. Pyt. 2:5—10; II. Thess. 2:1—12. (1—4.) Október 18. (Szombat) Zsolt. 62:9; Csel. 12:12. Aki Istenhez könyörög, tudja, hogy Isten a mi menedékünk. Szüksé­günkben csak Hozzá folyamodhatunk. Isten mindennapi segítségünk is. Bízzatok hát Benne, öntsétek ki Előtte mindenkor a ti szíveteket! (Olvasd még: Zsid. 7:23—28; Zsolt. 32:1—7; II. Thess. 2:13—17; Jakab 5:13—20.) Pásztor Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom