Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-09-21 / 38. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. SZEPTEMBER 23, A bányai egyházkerület közgyűlése A bányai egyházkerület lelkészei, esperesei, presbitériuma, Gyámintézete és közgyűlése szeptember 12—14-e között háromnapos ülés-sorozatban folytatta tanácskozásait. Az első gyűlést a kerület esperesei tartották s ezen áttekinthették az egyházi munka legfontosabb ágait. Hosszú tanácskozást folytattak a most összehívandó zsinat előkészítésére vonatkozólag. A bányai egyházkerület leükéezi munkaközössége több, mint 100 lelkész részvételével tartott igen jelentős értekezletet. A megnyitó istentiszteletet Fürst Ervin orosházi igazgató-lelkész tartotta, majd Dezséry László püspök tartott általános tájékoztatót a lelkészek számára az egyházkerületet érintő legfontosabb ügyekről. Ezek között beszámolt a Teológiai Akadémia Budapestre költözéséről amit az egyházkerület papsága nagy örömmel fogadott 6 vállalta, hogy a kerület elsők közt lesz a budapesti Teológia anyagi és erkölcsi támogatásában. A tájékoztató után Gyöngyösi Vilmos, orosházi lelkész tartott beszámolót az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek életéről és nagyfontosságú javaslatokat tett a lelkészi munkaközösségek további mun- kájra nézve. A záróáhitatot Sikter András, soltvadkerti lelkész-esperes tartotta. Az egyházkerüüeti közgyűlést szeptember 14-én reggel léi kilenc órakor istentisztelet nyitotta meg. A prédikációt Várady Lajos, csepeli afesperes tartotta. Többek között a következőket mondotta: A hálaadás — mondotta — bizonyságtevés. Egyházunk ma él és itt él, 1951-ben és a magyar élet földjén, nem máskor és nem máshol. Ez nem úgy történt, hogy Isten valamiképpen „elszámította magát“, velünk való terveiben „tévedett“, hanem egyszerűen így akarta. Nem erőszakkal kötötte egyházunk életét a magyar népi demokráciához, hanem szerves részévé tette. Hálaadással kell vennünk Istennek ezt az akaratát. Hálaadásunk bizonyságtevés Isten akarata mellett és a magyar nép ■ munkája, törekvése, tervei mellett. Darvas József megnyitja az ülést , A közgyűlést Darvas József, egyház- kerületi felügyelő nyitotta meg. Darvas József megnyitó beszédében megállapította, hogy az elmúlt esztendő az egyházkerület életében a javuló munka és a stab'lizálódás eszi end je vollt. „A két év előtt még teljesen szét- . zilált, a tervszerű munkát már-már ■ teljesen elfelejtő egyházkerület, amelynek belső életét feldúlták, az egyházi mezben jelentkező, de valójában a politikai reakció által szított harcok, kezd egységes, áldozatos munkára vállalkozó közösség Ionná — mondotta. Az egyházkerület életéből mtodáiíkább kiszorultak azok az elemek, akik az Ige szavai mögött a régi világ felé való sóvárgásukat rejtegették, vagy nem is rejtegették s akik egyházi pozíciójukat és tekintélyüket a kialakuló, új magyar világ ejteni támadásra igyekeztek felhasználni Tapasztaltam, hogy lelkészi karunk nagy részében megvan a jóakarat és a vágy, tervszerű, okos, életszerű munkával kijavítani az evangélikus egyház általános ’ hibáit, következőleg az egyházkerületben megtalálható hibákat is; megvan a jóakarat és az elhatározott szándék támogatni, segítem népünket,abban a hatalmas, válóban történelmi válaükozás- ban, mellyel új, szabad életét építi.*1 Ezután üdvözölte a református egyház képviseletében megjelent Bereczky Albert és Kiss Roland, konventi elnököket, majd a közgyűlésen megjelent tizenkét angol és francia református és evangélikus lelkészt. ..Vendégeink — mondotta — a magyar protestáns egyházak helyzetéinek megismerésére testvéri érdeklődéssel érkeztek Magyarországra s itt mint az egyházi és nemzetközi jóbarátság hírnökeit köszöntjük őket. Bizonyosak vagyunk betnne, hogy a magyar protestáns egyházak lüktető és öntudatos szabad életét fogják itt megismerni és hazatérve beszámolhatnak hazájukban arról, hogy a mi protestáns egyházaink örcíhmel vállalva az egész magyar nép lelkesedését és erőfeszítéseit, egységben dolgoznak egyházaik előmenetelén, a magyar nép virágzó és boldog éjedének kialakításán s az országépítésben; ami egy szörnyű pusztító háború után csodákat művelt a mi földünkön.* A kerületi felügyelő beszéde után Dezséry László püspök •fette meg évi jelentését. Jelentésében, melynek részleteit később még ismertetjük, többek között a következőket mondta: „Hiszem, hogy nem sietem el azt a megállapításomat, hogy egyházunk most van azon a ponton, hogy fejét a múltból átfordítsa a jelenen keresztül a jövőbe. A felszabadulás utáni időben az egyház, mint tűzből kimentett üszők maradt Isten kezében ebben az országban, . s ez a kimentett, drága kincse Istennek éveken keresztül hántotta le magáról a háború kormát és hamuját. A háborús újjáépítésnek ez után a néhány éve után kerülhetett sor arra, hogy ráfigyeljen saját magára, ráeszméljen saját lényegére és berendezkedjék az új világban, amely körülötte kialakult. Hamar kimutatta azonban Isten, hogy ez a tűzbő! való kimenteté- eünk nem jelentette egyszerűen egyházunk . igazságban való megújulását. Nem a szolgálatra és üdvösségre való megtisztulás az amit ezen a kifejezésen érthetünk, hanem csak egyszerűen a megmaradás. Megmaradtunk, de nem maradhattunk és nem maradhatunk meg olyannak, ahogyan megmaradtunk. Megmaradásunk ára a megújulásunk. Ez sok mindennek elvetését követeli, ami régi, tehát ami hozzánk nőtt, amit megszoktunk, ^amit begyakoroltunk. És sok minden új vállalását jelenti, amit most kell kipróbálnunk. A megújulás, nem megy sírás nélkül, az újjászületés is kínok közt történik. 1948. óta eltelt három esztendő, jórészt abban múlott, hogy néztük a multat, bár már nemcsak sírással, hanem az új életet vágyó ember öntudatos, okuló leszámolásával. A fejünk azonban mindeddig a múlt felé fordult. Vizsgáltuk art, leszámoltunk vele, vagy áthoztu^ belőle értékeket, válogattunk benne, selejteztünk benne, takarítottunk, — s mindezt még be sem fejeztük igazán. Mindenesetre ennek az utóbbi három évnek ez volt a lényege: a múltúnkkal foglalkoztunk. Most kezdődik, s hiszem, hogy már elkezdődött az, amikor a jövő felé fordítjuk az érdeklődésünket. Kezdjük vizsgálni a jövő emberét, a jövő társadalmát,, benne a jövő egyházát és jövő feladatait. _ Hajlottam egyszer,- hogy valaki meglátogatott egy, a háborúban elrombolt várost. Kétszer járta végig ennek a városnak fontos helyeit. Először egy olyan ember kíséretében és vezetésével, akit a mi világunk reakciósnak nevez. Ez az ember végigkísérte őt a romok közt s így mutogatta neki a várost: „Itt volt a gyönyörű színházunk, itt volt az egyetem, itt lakott a volt köztársasági elnök, itt volt a légvédelmi központ, itt volt egy gyár. Itt gyönyörű park volt ezelőtt.“ Másnap egy új emberrel járta végig ugyanezt a várost. Ez az új ember, aki szocialista Volt, így vezette a mi emberünket: „Itt épülnek az új munkáslakások, itt lesz az új egyetemünk, ez a mi új sportstadionunk; — nézze meg, most vetik a füvet az új játszótéren a gyermekeink Iába alá.“ A mi magyar evangélikus egyházunkban hiszem, hogy mindig kevesebb az olyan vezető, aki így vezetgeti az evangélikusokat: „nézzétek meg, itt volt az egyháznak emeze, említ pedig- az egyháznak amaza“. És hiszem,: hogy mindig több vezetője van, aki azt mondja a mi népünknél;: „Lássátok meg, ezek az új mun- báslakások, ezek az új iskolák, ez a mi új hazánk, s tegyék /hozzá; ez az Isten új útja a számunkra, íme itt van Istennek új ajándéka, íme ez a mi új feladatunk, íme ez a mi új becsületünk, ez a mi új templomunk. S főképp, aki ezt mondja: lássátok meg, ezek az új emberek, itt ma a mi új gyülekezetünk.“ Mindez pedig azért lehetséges, mert reménységben élő nép tagja vagyok s a reménység vallásának híve. Szakítottam és hiszem, hogy sokan szakítottak közülünk a reménytelenekkel, a pesszimistákkal, a tervte’enekkel és henyélőkkel és meggyőződésem, hogy a keresztyénség nem lehet azoké, akik dekadens enerváéíságban tekintik a sorsukat. A dekadencia és az enerváKság, a belső ellentmondások és a kilátásta- lainság társadalma nem a szocialistáké, hanem a polgáriaké. Az egyházban pedig nem a hívőké, hanem a hitetleneké.“ A püspök ezekül ám ismertette az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról szóló 1951. I. törvényt, a közgyűlés nevében üdvözölte az Aláírni Egyházügyi Hivatal elnökét: Kossá Istvánt, és a protestáns ügyekkel foglalkozó ügyosztály osztályvezetőjét: Veres Pált, s kifejezte az egyházkerület teljes bizalmát az Állami Egyházügyi Hivatal s annak vezetői felé. Nyilatkozott a püspök az új álami kangruák megalapításának ügyéről is sítását „egyházuftk élet- és munkabiztossága újabb bástyájáénak nevezte. Megemlékezett arról az erős protestáns együttműködésről, melyet az elmúlt rounkaesztendőben oly áldástho- zóan lehetett tapasztalni az evangélikus és református egyház között. Megemlékezett a római katolikus egyházban múlt esztendőben történt egyházpolitikai fordulatról, a római katolikus egyháznak a Magyar Állammal történt megegyezéséről és arról, hogy immár a római katolikus püspökök is lététté« Alkotmányunkra az esküt. A kerületi közgyűlés Dezséry püspök javaslatára testvéri szeretettel üdvözölte Jahn Chabada szlovák püspököt beiktatása alkalmából A püspöki jelentés elvi része után a szakjelentések következtek, melyeknek sorában a lelkészi munkaközösségek munkájáról Gyöngyösi Vilmos, a vallástanításról dr. Gaudy László, a kotniir- mációról Benczúr László, a családi istentiszteletekről Grünvalszky Károly, a belmisszióról Gádor András, az evan- géüzációról Gsepregi Béla, a sajtóról Koren Emil a kerületi iratterjeszíésről Csepregi Béla, a kerületi iskolabizottság működéséről Mekis Adám, a kerületi presbitérium működéséről Mekis Adám, a gimnáziumok működéséről Laki Tibor és Jablonovszky Piroska, a .mátraszentisí várni üdülőről Hemády Nándor lelkészek, illetve igazgatók tettek jelentést. Fontosabb közgyűlési határozatok Ismertetünk néhány határozatot, mely az egyházkerü'éti közgyűlés óriási munkaanyagából egyházunk " szélesebb közvéleményét érdekelheti. Kimondotta a kerületi közgyűlés, hogy az egyházkerületben folytatják a családi istentiszteletek tartását, melyeknek az a célja, hogy híveink az „ismeretben növekedjenek“. Ez évben egyháztörténeti és bibliatörténeti vonatkozású tanító-prédikációkat tartanak az egyházkerületekben. ■- ß“ Elhatározta a kerületi közgyűlés, hogy kerületszerte tanulmányt folytatnak, a bibliaórákra 1. vonatkozóan, vizsgálva azt, hogy milyen természetű bibliaórák válnak be legjobban, miiyen bfixiatanulmányozás; munkamódszerek a legalkalmasabbak arra, hogy gyülekezeteink a biblia ismeretében elmélyedjenek. Ennek a „közvélemény-kutatásnak“ eredményeképpen szabják meg az egyházkerületben a bibliaórák tartalmát és irányát. Az egyházkerületi közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a máéra- szentistváni egyházi üdülő szármára kerületi offertóriumot tartsanak. A- kerületi közgyűlésein ünnepélyes deklaráció történt arról, hogy a bányai egyházkerület összes gyülekezetei felajánlották földjeiket 1951. szeptember 1-ig az államnak. A' bejelentés a következőket tartalmazta:. „Az egyházkerület egyházközségeinek és javadalmainak ez a földfelaján- íása kifejezésre juttatja azt a bizalmait, amit egyházunk népe a Magyar Népköztársasággal és kormányával szemben érez, és amely azokra a tapasztalatokra támaszkodik, melyeket egyházunk és a M'agyar Aliam kölcsönös egymásiránti jóakaratának eredményeiben napról-napra szerzett és 6zerez. A földfelajánlás kifejezi azt is, hogy egyházkerületünk gyülekezetei a magyar mezőgazdaság szocialista fejlődésének tervét elfogadták és elősegíteni kívánják. Egyházunk népié a földfel- ajáníásökkal megvallotta aizt a hitét, hogy az egyháznak nem az ősök áldozatából, hanem a mai idők áldozatából kell élnie. Megvallotta azt a hitét is, hogy az egyház létalapja nem fpldi vagyoniban, tőkében és földben van elhelyezve, hanem a hivő, dolgozó egyház tagok mindennapos munkájábpinj meggyőződésében és hitbeli áldozat- készségében.“ Megállapította a , közgyűlés a gyülekezeteik és az egyházmegyék új lélekszámút is. Erre az új lélekszám- megállapitásra azért volt szükség, mert az egyházközség és egyházmegyék lélekszámaii tekintetében a felszabadulás óta nem végezték helyesbítést, holott a háborús, cselekmények, némé- metek és szlovákok kitelepülése és .egyéb elvándorlások,következtében• beállott új helyzetet még nem mérték fel. Ez az új lélekszám-megálfepi'tás az egyházkerület anyagi és belmisz- sziói mimikájának tervszerű kialakítását segíti elő. A bányai és tiszai egyházkerület presbitériuma kérte a törvényhozó zsinat összehívását A múlt hét nagy eseménye ez volt. A bányai és a tiszai egyházkerület presbitériúmai párhuzamos ülésükön határozatot fogadtak el, mely szerint kérik a zsinat elnökségét, hogy hívja össze az evangélikus egyház törvényhozó zsinatát. A bányai egyházkerület presbitériuma a következő indokolással hozta meg határozatát: 1. Egyházunk széles közvéleménye kívánja a törvényhozó zsinat öszehívását. 2. Az 1934—37. évi zsinaton alkotott törvény sok pontja elavult s a mai egyházi életben nem alkalmazható. 3. Új kívánalmak és szükségletek állanak az egyház előtt, melyekkel az előző zsinat nem számolhatott s melyeknek törvényes szabályozása egyházi közérdek. Az indokolás bővebb magyarázat nélkül magától is beszél. Dezséry László püspök, a bányai egyházkerület lelkészeinek kerületi munkaközösségi gyűlésén jelentette be a kerületi presbitériumnak ezt a határozatát s a lelkészi kar teljes megértéssel és lelkesedéssel osztozott a presbitérium zsinatot kérő határozatában. Több felszólalás hangzott el, melyben azt kívánták a lelkészek, hogy .az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek azonnal fogjanak hozzá ennek a zsinatnak előkészítéséhez, hogy annak döntései az egyházi közvéleményre támaszkodjanak. A bányai egyházkerület lelkészei, de épűgy a tiszai egyházkerület lelkészei is, buzgón fognak imádkozni ezért a zsinatért, „mely nyilvánvalóan történelmi jelentőségű munkát végez majd el“, amint azt Dezséry László -Düspök. a bányai egyházkerület közgyűlésén kifejezte. Darvas József, a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője, a kerületi közgyü’ést megnyitó beszédében szintén nyilatkozott a zsinatról s reményét fejezte ki, hogy ezen a zsinaton egyházunknak olyan törvényei készüinek el, melyek lehetővé teszik egyházi életünkben a „jó kormányzást, jó tervezést és jó végrehajtást“. Kérte az egyházkerületet, járjon elől ennek a zsinati munkának előkészítésében és végrehajtásában. A bányai egyházkerület közgyűlése kiegészítette zsinati tagjainak névsorát is. Az egyházkerület zsinati tagjai ezek szerint a következők: Rendes tagok, lelkészek: Scholz László, Grünvalszky Károly, rendes tagok, nem lelkészek: Mihályfi Ernő, dr. Fekete Zoltán, póttagok, lelkészek: Gádor András, Várady Lajos, póttagok, nem lelkészek: Dr. Nádor Jenő, Pavcsó Rudolf. A kerület részéről hivatalból tagok Dezséry László püspök, Darvas József egyházkerületi felügyelő. Az egyházkerület! közgyűlés elrendelte,. hogy az egyházkerület iskoláiban és egyházmegyéiben egészítsék ki a zsinati tagságot, vagyis válasszák meg az új képviselőket azok helyett, akik 1948. decembere óta meghaltak, vagy zsinati tagságukról lemondottak. A tiszai egyházkerület fentiekhez hasonló intézkedéseket tett. Készüljetek az Ige hallgatására Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap. Máté ev. 22:34—46. Bizonyára sokszor gyönyörködtél, velem együtt Isten két törvényének tökéletességében: szeresd ■ Uradat és szeresd felebarátodat. így senki más nem fogalmazta még meg a keresz- lyén ember életének törvényeit. De van-« valaki, aki így szereti Istent, teljes szívből, lélekből és elméből“? Bizony nincsen! S van-e valaki, aki úgy szereti minden felebarátját, mint sajátmagát? Bizony nincsen! Ezt a gyönyörű, tökéletes törvényt nem tudjuk megtartani. Gyenge a test, a szív, a lé lók és az elme s ezért lehetetlen " számunkra így szeretni. Isten törvénye nincs tekintettel arra, hogy mire vágyunk képesek, hanem egyszerűen előírja, mire vagyunk, kötelesek. Hiába okoskodunk, mentege- tődzünk, — a törvényből nem enged a mi Urunk egy pontocskát sem. Ez a gyönyörű törvény olyan, mint az előre elkészített sírkő, rajta a nevünkkel ... Isten azonban nem kőbálvány. A szeretet törvényét jnagána nézve is kőtelezőnek vette, de nem kötelezésből, hanem atyai mivoltából eredően betöltötte tökéletesen a keresztre! feszített Krisztusban. Jézus érdem«, hogy helyettünk betöltötte a szeretet törvényét. Nekünk tehát nem kell szeretni? Akkor kirabolnánk Isten szerété,!. Nekünk hinnünk kéll abban, hogy az ö szeretete, bűnbocsátó kegyelme, segítség a szeretetünkben. Hitben nem is tehetünk mást: szeretjük Istent és felebarátainkat. Hitünknek alapja az a hatalom, amelyet Isten Krisztusnak ad az ítéletben. Krisztus nem Dávid kiváló emberutódja, mint azt a farizeusok várták, hanem Dávidnak Ura, akinek Dávid is aláveti magát, aki közbenjáró Isten és az ember között s így iidvösséget- szerző. Ö adja a kegyelem ajándékát, Ö erősít meg ítéletének napjára a vele való közösségben. (I. Kor. 1:4—9.) Aki pedig megerősítését elfogadja, az önként, szíve, elméje, minden ereje által szereti az Urat és szereti felebarátját. A szerencsétlenség Isten-kísértés. A szeretet engedelmesség Istennek. Horváth András
