Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-09-14 / 37. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET HANNOVERI RIPORT „Ünnepi aktus“ a nyugati egyházpolitika • 'A Lutheránus Világszövetség han­noveri nagygyűlése ünnepi istentiszte­lettel ' kezdődött, melyben dr. liáns Lilje hannoveri püspök prédikált. Prédikációjában egyperces csendre hívta fel a templomi gyülekezetét a távolmaradt kelet-német testvérekre való emlékezés céljából. Ez volt az első esemény, amit a nyugat-német sajtó politikailag használt ki. Az ügy hátterében az állott, hogy Dibelius püspök, a kelet-német egyház egyik vezetője, a Német Demokratikus Köz­társaság kormányától ötezer névtelen útlevelet kért ke let-németek számára a hannoveri gyűlésre. A Német Demo­kratikus. Köztársaság kormányai ter­mészetesen nem adott helyt ennek a kérésnek. A nagytömegű »biancó- útleveiek« kiadását egyetlen kormány sem vállalná. A hannoveri konferencia vezetősége azonban eltitkolta az ilyen tömegű útlevelek kiadása megtagadá­sának ezt az igen természetes okát és igyekezett ezt a kérdést hamis hírek közlésével tiltakozásra felhasználni. A nyugati szövetségeseknek szolgáló nyugat-német sajtó nagy hírt vert eb­ből a tényből s alig közölte néhány lap azt, hogy viszont mindazok megér­keztek Hannoverbe a Német Demo­kratikus Köztársaságból, akik egyé­nileg fértek útlevelet. A megnyitás másnapján a hanno­veri Operaházban rendezett a kon­ferencia ú.n. »Festaktot«, ünnepi gyű­lést, mely főleg a vendégeknek és az államnak szólt. A Festakt on szép egy­házi hangverseny keretében sok beszéd hangzott el, melyekben részben a kon­ferencia vezetői üdvözölték a bonni bábkormány és a hannoveri városi tanács, valamint a megszálló hatal­mak jelenlevő képviselőit. A többi 6zónok részben a helyi politikai ve zetők közül került ki, akik alkalmat vettek maguknak arra, hogy politikai hangulatkeltést végezzenek. A leg­élesebb beszédet a nyugat-német »képviselőház« elnöke mondotta, aki a helyi evangélikus egyházban is sze­repet játszik s mint ilyen, igyekezett keresztyén szavakba burkolni politi­kai mondanivalóját. Az ötezer-kelet­német testvér elmaradásáról emléke­zett meg, teljesen elhallgatva az igaz­ságot, majd nagyhangú kijelentéseket tett á Nyugat-Németországban folyó »lelki újjáépítésről«, amivel el akarta terelni a figyelmet arról, hogy Nyugat - Németország legtöbb városa a vá­logatás nélkül és kegyetlenül folyta­tott amerikai bombázás következtében még ma is jórészt újjáépíle'len. Han­nover és Nürnberg például, amit a magyar delegációnak módja volt meg­nézni, súlyosan viseli magán a háború nyomait s könnyű megáüanítani ezek­ben a városokban, hogy főképpen aiz új nagy áruházak és a középületek felépítésére szorítkozott a nyugat­német »újjáépítés«, erősen elhanya­golva a lakosság közvetlen szükség­leteit. A nyugat-német belügyminiszter is beszélt ezen a Festakten és a Hortby- korszak magyarországi jelszavaira em­lékeztető »keresztyén-politika« szóla­mait hangoztatta. »A vallás a szá­munkra nem magánügy« egy olyan korszakban, amikor »az állami étet alapjai megingással fenyegetnek«. Ab­ban az időben, amikor az amerikai megszállók ez egész nyugat-német nép ellenállása ellenére erőszakolja a német külön-békeszerződésnek a né­met szövetségi kormány által való el­fogadását, amikor az amerikaiak egész német nép ellenzésére erősza­kolják Nyugat-Németország újra fel­fegyverzését és besorolását a nyugati háborús szöyetségekbe, igen jellem­zően csengtek ezek a szavak. Árulkodó jelei voltak annak az országos han­gulatnak, aminek tüzes lávája felett inog és magát tartani alig tudja a bonni »kormány«. Mintha - csak a »keresztyén Magyarország«-nak a két világháború közötti, a szociális meg­mozdulástól félő kormánya jelszavait hallottuk volna. A nyugat-német kor­mányzat a »vallásos emberek világ­nézetébe* helyezi reményét s megkí­sérelte azt is, hogy a lutheránusok hannoveri nagygyűlését kihasználj a arra, hogy a nyugati keresztyénséget a kapitalizmus védelmére ösztönözze. Két beszéd esett jól ezen a Fest- akton. Az egyik a hannoveri tarto­mányi miniszterelnök beszéde volt, aki Hannover város és az egész tarto­mány súlyos háborús szenvedéseire és veszteségeire emlékeztetett s a világ- béke fenntartását követelte, azt várva a lutheránusok nemzetközi gyűlésé­től is, hogy a nemzetközi jóbarátság építőivé legyenek. jegyében A másik ilyen beszédet dr. Visser’l Hooft, az Egyházak Világtaciácsa fő­titkára mondotta, aki üdvözölte a lu­theránusok nagygyűlését, különösen két veszedelemre figyelmeztette a vi- Iágiutheráciizmust. A szünkretizmus (idegen elemekkel való keveredés) és a hamis szekuritás (a biztonság ha­mis keresése) ellen. Hangsúlyozta, hogy Luther a tiszta evangéliumi ta­nítás bajnoka volt 6 óvta a luthe­ránusokat attól, hogy világnézeti szö­vetségekben keressék szolgálatuk tar­talmát. Hangsúlyozta azt is, hogy Luther a fheológiai crucis (a kereszt theológiájai) aiapján volt egész ma­gatartásával »contra securitas« (a hamis biztonság ellen). Visser’t Hooft hangsúlyozta, hogy a világkeresztyén- ségnek most észre kell vennie, hogy mindaz, ami a világban történik, csak igazolja a/zt, hogy a keresztyének álljanak a tiszta evangélium és a ke­reszt theológiája alapján. Jézus Krisz­tus megváltói halála és feltámadása nem engedi meg az egyháznak a ha­mis eibizakodást és a hamis bizton­ságkeresést. Ezeknek a szavaknak mély értelme volt abban a nyugati környezetben, amelyben a lutheránus- ság világgyűlése lefolyt. Dezscry László Bókay János zsoltárfordításai: 145. ZSOLTÁR Magasztallak én, Uram, istenem, Es áldom neved szür.ös-szüntelen. Reggeltől estig dicsőítlek én, Mindenkoron, a föld minden helyén. Elmondom, milyen kifürkészhetetlen Erőd, nagyságod ott fenn a mennyekben, — Csodás tetteid szájról szájra járnak, Nemzedékről új nemzedékre szállnak. Megvillantom sugárzó fényedet. Csodáidról dalolok éneket, Elsorolom, milyen félelmetes, Amit hatalmad alkot és szerez, Nagy jóságod példáit felidézem: Igazságodon ujjongjon a népem, Lássa, Isten mily irgalmas, kegyelmes. Haragja lassú, békéje türelmes. Mert jó az Or ahhoz, ki várja öt. Küzdelméhez ö adja az erőt, Minden igaz, jámbor hívén segít. Ha bízik benne, áldja tetteit Es hirdeti, hogy isten birodalma Milyen dicső s mily hősi a hatalma, Hogy az uralma milyen véghetetlen, Ragyogt terjed mind az évezredekben. Mert minden nyomorulton ö segít, Feltámogatja azt, ki elesik, Rajta csüngenek a bízó szemek. Általa laknak jól az éhesek.; Ö az, ki szélesre tárt tenyerével örömöt hint a földre szerteszéjjel, — A tettei mind egyformán kegyesek S az útjai igazsághoz vezetnek Közel van 0 mindig mindenkihez, Ki hívja öt és őrzi a hitet, Meghallgatja a kívánságait S orvosolja fájó panaszait. Megőrizője mind az igazaknak. Azokra süjt, kik bűnökön haladnak. — Áldott legyen az ür, ajkam dicsérje, Örök üdvöt kiáltva szent nevéreI % f BUDAKER OSZKÁR Lapzártakor érkezik a híre, hogy Budaker Oszkár soproni lelkész várat­lanul elhunyt. Felsőlövőn, Vas megyében született és aránylag fiatalon, néhány héttel 56. születésnapja előtt ragadta el a halál. Kőszegen nevelkedett, ahol apja az evangélikus leánygimnáziumnak kiváló képességű igazgatója volt. Végighar­colta az első világháborút s annak vége felé súlyosan megbetegedett. Tö­rékeny szervezete ennek a betegség­nek az utóhatásait talán sohasem he­verte ki teljesen. A világháború után, már mint családapa iratkozott be az újonnan alakult soproni hittudományi karra. Sok nehéz akadály legyőzése után ifjúkorának szívósan megőrzött vágya teljesedett, amikor ielkészi szol­gálatba léphetett. Hamarosan a sop­roni gyülekezet hívta meg lelkészéül. Tizenöt évi Ielkészi szolgálat után pe­dig egyházegyetemünk bízta meg őt az akkori Theológus Otthon vezetésé­vel, de három évvei .ezelőtt a soproni gyülekezet ismét visszahívta őt az egyik megüresedett lelkeszi állásba. Ebből a szolgálatból hívta őt most el az Isten. Ezek a vázlatos életrajzi adatok nem tudják annak a gazdag és egé­szen ritka értelemben vett áldott lel­kész? szolgálatnak e gazdagságát ér­zékeltetni, amely most lezárult. Buda­ker Oszkár a kivételes karizmákkal megáldott igehirdetők és lelkipásztorok közé tartozott. Mindig a gyülekezet­ben élt és nem kereste a közegyházi szereplést. De akár szószéken, akár bibliaórán magyarázta az írást, min­dig meg tudta ragadni annak az igazi üzenetét és azt egészen életközellé és korszerűvé tudta tenni. Ajakén az ige nem volt száraz tanítás, vagy el­vont igazság, de nem is volt érthetet­len titok, hanem saját életünknek a lüktető kérdése. Életében sok súlyos megpróbáltatáson ment keresztül és mindig az Isten igéjében találta meg az erőt és a vigasztalást. Az igéből élt, ezért tudta azt úgy megszólaltat­ni, hogy az másokat is tápláló eledellé lett. Amilyen áldott igehirdető, olyan kivételes lelkipásztor volt. Gyülekeze­tének tagjain kívül, két évtized teoló­gus-nemzedéke járt hozzá lelkipásztori beszélgetésekre. Megpróbáltatásokkal teli időkben voit a Teológus Otthon igazgatója és a Hittudományi Kar professzora. Titokzatosak az Isten útjai, hogy őt most java férfikorában szólította el áldott szolgálatából. De vétenénk az emléke ellen, ha nem Jobbal együtt vallaná a lélekben sírjához seregiő nagy gyülekezet: »Az Ür adta, az Ür vette ei, áldott legyen az ür neve!« Budaker Oszkárt Sopronban szep­tember 10-én Németh Károly püs- pőkhelyettes temette, a Teológiai Aka­démia nevében dr. Karner Károly bú­csúztatta, Kamer Károly Mit keresünk ml itt, - káplán ? A newyorki »Daily Worker« írja: J. Jandell Beck lelkész, az amerikai hadsereg káplánja — aki nemerégen tért haza Koreából — a kaliforniai Redlandsban prédikációt mondott. A lelkész hangoztatta: a Koreában tartózkodó amerikai katonák harci szelleme egyre csökken és az egyet, len reménységük az, hogy ismét haza­kerülnek. Beck elmondotta: szemtanúja volt, amint amerikai katonák egy nap a harcok szünetében a főváros egyik ismert napilapját olvasták és a 24. oldalon kilencsoros hírt találtak ar­ról, hogy az »arcvonal viszonylago­san nyugodt volt és 15-én csak könnyű harci tevékenység folyt«. Ami az igazat illeti — folytatta Beck — azon a napon egyik tüzérségi pergőtűz a másik után zúdult ránk. Hét katona szétroncsolt teste felett mondtam imát és 18 sebesült elszállí­tásában segédkeztem. Minden oldal­ról a háborúba belefáradt katonák százainak kérdő pillantása meredt rám: »Mit keresünk mi itt, káplán?« Beck végül megbélyegzően nyilatko­zott a demokrata- és a köztársasági párti politikusokról, valamint a leg­utóbbi jelölő kongresszusokon rende­zett bohóckodásaikról. Hangsúlyozta: ők az okai az értelmetlen koreai vér­ontásnak GYÜLEKEZETI HÍREK KOBANYA Őszi csendesdélutánt tartott a kő­bányai gyülekezet ifjúsága. Beszámol­tak nyári mátrai konferenciájukról s megbeszélték őszi munkatervüket. A fiatalabbaknak Vető Béla tartott bib­liaórát, az érettebbek között pedig Benczúr László vezetett eszmecserét »hogyan tekint a keresztyénség a mo­dern emberre« címen. Közős áhítatot Danhauser László tartott Sámson tör­ténete alapján. Másnap az ifjúság együttesen járult úrvacsorához. — Az őszi évadnyitó gyülekezeti szeretetven- dégségen dr. Kása Pál tartott elő­adást. Ugyanő prédikált az istentisz­teleten is, amelyen a hívek a kistar- csai papnék otthona javára adakoztak. EGYHÁZMEGYEI FELÜGYELŐ BEIKTATÁS A pesti egyházmegye közgyűlése szeptember 11-én, csütörtökön délután iktatja be hivatalba új egyházme­gyei felügyelőjét: dr. Göítche Ervin egyházkerületi ügyészt. A beiktatást Kemény Lajos esperes végzi. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk multheti számában a szlo­vákiai evangélikus egyházról írott ri­portba súlyos sajtóhiba került. A he­lyes szöveg így hangzik: »A sátoros­ünnepek különösen nagy alkalmai a szlovák egyházi életnek. Csehszlová­kiában teljes munkaszüneti nap a nagypéntek is, ami n protestantizmus erejét mutatja a római katolicizmus­sal szemben, elleniéiben pl. a magyar helyzettel a háború előtt. A kará­csony és a pünkösd második napja éppúgy nem munkaszüneti nap Szlo­vákiában, mint a legtöbb európai or­szágban és az Egyesült Államokban, — amint azt lan Chabada meg­jegyezte.& * Minden ember annyit ér, ahogyan él és ahogyan dolgozik! * MIT TUDSZ LUTHERRŐL? Egy nyári diákkonferencián egy középiskolás fiú azt a szomorú bi­zonyságot tette, miután Luther Már­tonról szívbeli érdeklődését felkeltő megjegyzéseket hallott, hogy semmit sem tud Luther Mártonról, azokon a történelmi adatokon kívül, amiket a középiskolában tanult. A fiatal diák felvetette a kérdést, hogy lehetséges ■az, hogy aa ő egyháza nem ismer­tette meg őt Luther Mártonnal? Azt •hisszük, hogy sdk ilyen hívünk lehet, aki egyházunk nagy tanítójának éle­tével és munkásságával alig ismerős. Pedig van egy magyar nyelvű Luther- életrajz, amihez hozzá lehet jutni az Egyetemes Sajtóosztály Luther Köny­vesboltjában és a gyülekezeti irat-' terjesztésekben is. Egyházunk elvárja az evangélikus szülőktől is, hogy be­széljenek gyermekeiknek Luther Már­tonról. Az is múlhatatlanul szükséges azonban, hogy a gyülekezeti élet al­kalmai közé mindenütt beiktassák Luther Márton életévei és munkáié­val kapcsolatos ismertető előadások és beszélgetések alkalmait is. . LELKÉSZBEIKTATÁS A hatalmas Pest megyei egyház­megye esperese: Vállat János bényei lelkész és Krecsák János irsai lelkész gyülekezeteik jóváhagyásával, állás­oserét hajtottak végre. Válint János esperest szeptember 14-én iktatja be úi irsai állásába Dezséru László püs­pök. így a nagy irsai gyülekezet lesz az esperesi székhely ebben az egy­házmegyében. / r J. S. BACH // MAGNTFÍCAT-ia október 4-én 8 órakor a deák-téri templomban Lutheránla énekkarunk évi munká­ját a nagy lipcsei kántor egyik leg­szebb és legkedveltebb művének elő­adásával kezdi. A János passió, a Karácsonyi ora­tórium és több kantáta előadása után a mester e csillogó technikát igénylő művét fogjuk hallani. Szövege Lukács evangélium 1. r. 46—55. v. A csodá­latos szöveg évszázadok óta ihlette az egyházi komponistákat. Lassus száznál több Magniíicat-ot, Palestrina harmincötöt komponált. A Magnificat figurális zene formá­jában az evangélikus liturgiába is bebocsátást nyert. Bach a zsoltárok­hoz hasonló sírófás szöveget nem csak kórusra, hanem áriákkal vegye­sen alkotta meg. Első előadása 1723 karácsonyán volt. Hogy a latin szöveg miatt a derék lipcseieket kiengesztelje, kará­csonyi korátokat ékelt az egyes féle- lak közé, amelyek istentiszteleti hasz­nálat miatt rövidre szabottak. Alkal­mi előadáskor a karácsonyi korátokat elhagyta és a művet fél hanggal lejjebb, »Esz«-ből »D«-be transz­ponálta. Egyike a mester legrégebben —* 1811 — megjelent müveinek. Állítólag Bach még egy Magni floatet írt szoprán szóló és zenekarra. Történé. szék 1850 körül még tudnak a mű­ről, azóta nyomaveszett. A mű forma, tartalom, és hangzás tekintetében igen változatos és hatá­sos. A tizenkét tété! négy kórusból, egy- egy szoprán, mezzoszoprán, alt, tenor, basszus-áriából, két duett és- egy tercettből tevődik össze. Az öt­szólamú énekkar teljesen egyenrangú a vonósok, három oboa, fagott, három trombita, timpani és orgonából álló zenekar. A hangversenyre műsorok előzetesen igényelhetők. Ilmari Silomies finn érsek imádsága az olimpia megnyitásakor FELVÉTELEK AJTEOLOGIAI A£A- demiara"'-—A-'Tobiogiai Akadémia felvételi bi­zottsága szeptember 8-án ülésezett és tíz felvételre jelentkező közül három jelentkezőt vett fel a Teológia előké­szítő évére. A Teológián szeptember 22-én tart­ják a pótszigorlati vizsgákat és szep­tember 22-, 23-, 24 én a pótvizsgákat és az elmaradt kollokviumokat is eze­ken a nanokon tehetik le a teológu­sok. Teológiai Akadémiánkon szep­tember 25-én kezdődik a tanítás. CELLDÖMÖLK f' A Vasi Egyházmegye le‘*kész! mun­kaközössége 1952. szeptember 2-án tartotta munkaülését Celldömölkön, melyre más egyházmegyékből is főt­tek lelkészek. A munkaüiésen Veö- reös Imre, a Teol. Otthon igazgatója tartott előadássorozatot a következő címeken: L, A döntő arcvonal, 2., A jövendő keresése, 3.. Testvéri találko­zás. Az előadásokat értékes hozzá­szólások értékelték ki és mélyítet­tek el. A helsinki oiimpiász megnyitása alkalmával llmari Salomies finn evangélikus érsek latinnyeivű imád­ságot mondott. Az imádság szövege a következő: »Mindenható, örök Isten! Széles e világról összegyűlt népek nagy közös ünnepén Eléd lépünk, áldunk léged jó vezetésedért és imád­kozunk: egyesítsd a világ népeit egy­mással a béke és egyetértés kötelé­kével. Tanils minket megérteni egymást, hordozni és szeretni egymást az el­választó határok, nyelvek, világnéze­tek, műveltségi különbségek és vallá­sok ellenére. Segíts, hogy a viszály­kodás és a harag tűnjenek el és valósuljon meg szavad; leszlek egy nyáj és egy pásztor. Te látod e fiatal férfiak és nők lelkes és erőteljes felkészülését, hogy megvívjanak egymással a győzelmi koszorúért. Segítsd őket, hogy küzd­jenek a tiszta életben való megma­radásért és győzzenek az örökkévaló, romolhatatlan koronáért. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen,« •SKUVÖ Szeberényi Tamás, az Evangélikus llet segédszerkesztője szeptember i-án, délután 5 órakor tartotta eskü- őjét Zahorán Ilonával a Deák-téri emplotnban. Az esketést, Dezséry -ászló püspök, az Evangélikus Elet izerkesztője végezte. * Izuchovszky Gyula laboratóriumi isiszisztens szept. 6-án d. u. 6 órakor ártotta esküvőjét Misík Anikóval a asori evangélikus templomban. Az es­etést a vőlegény édesapja: Szu- kovszky Gyula végezte. iALÁLOZÁS Bakay Péterné, született Hoznék Erzsébet alázatos türelemmel és élő iiittel viselt hosszú szenvedés után, letépek 63. évében augusztus 31-én z Urban csendesen elhunyt. Az Ige ■olt éltető eleme, szeretet és szolgálat íz élete. Dicsőség érte Istennek! PESTÚJHELY A gyülekezet templomában szepL 4-én este 6 óraikor zenés áhítat lesz. i bevezető elmélkedést tartja és armóniutnon játszik Dálnok Lajos udapesti orgonarnüvész. * Kisebb, jó állapotán levő harmó- liumot vennék. Kemenes Rezső hang- zerkészítő, Szombathely, Yurosiiov­i. 32.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom