Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-08-24 / 34. szám
A magyai* protestáns egyházak képviselői a hindi ökumenikus világgyülésen A svédországi Lundban augusztus 15-én megnyitották a HU- és Egyház- szervezet harmadik világkonferenciáját. Mint megírtuk, a Hit- és Egyházszervezet egyike azoknak a nemzetközi mozgalmaknak, melyek több évtizedes munka után 1948-ban létrehozták az Egyházak Világtanácsát. Azóta a Hites Egyházszervezet mozgalom feladta önállóságát és a Világtanács egyik, mindenesetre legjelentősebb bizottságaként működik. A Hit- és Egyház- szervezet mostani világkonferenciája, a Világtanács fennállása óta eltelt négy eszentíö tapasztalatai alapján, azokkal a teológiai, kulturális, gazdasági, politikai, lélektani tényezőkkel foglalkozik, melyek az egyházak egységét előmozdítják vagy gátolják. Lundban, a régi, kicsiny egyetemi városban a világ minden részéből 230 hivatalos delegátus, huszonöt szakértő és számos meghívott látogató érkezett az öt világrész mintegy 100 egyházának képviseletében. Ausztráliából, Oj- zeelandból, Indiából, Ceylonból, Japánból, Dél-Afrikából is érkeztek küldöttek. A magyar protestáns egyházak részéről Bereczky Albert és Kiss Roland konveníi és zsinati elnökök és Péter János zsinati alelnök, továbbá Vető Lajos és Dezséry László evangélikus püspökök érkeztek meg a konferenciára. A cseh testvér egyházat Hromadka professzor és Viktor Hajek zsinati föesperes képviselik. A konferencia részvevői között anglikán, baptista, _ kongregacionalista, lutheránus, metodista, ókatolikus és református delegátusok vannak. Feltűnést kelteit, hogy a római katolikus egyltáz hivatalos megfigyelőt küldőit a konferenciára a stockholmi adminisztrátor személyéber). Az egységmozgalom súlyos hiányosságaként állapították rpeg azonban, hogy az orthodox egyházaknak nincs képviselőjük a világkonferencián. A konferenciát istentisztelet és közös úrvacsora előzte meg. A megnyitó plenáris ülésen Yngve Brilioth svéd érsek a Hit- és Egyházszervezet Bizottság elnöke tartott beszédet, amelyben üdvözölte a megjelenteket. Külön kiemelte a. magyar delegáció részvételének jelentőségét. Leonard Hodgson mutatta be ezután a három teológiai albizottság: az egyház, az istentisztelet formái és az űrvacsora kérdéseivel foglalkozó albizottságok jelentéseit. Ezeket kiadták megbeszélésre a szakbizottságoknak. A következő teljes ülésen Edmund Schlink heideibergi professzor tartott előadást a Hit- és Egyházszervezet mozgalom céljairól. Oliver S. Tomkins, a Bizottság titkára az ökumenikus mozgalom időszerű kérdéseiről beszélt. Augusztus 18-án került sor arra a teljes ülésre, mely az úgynevezett »nemteológiai tényezők« jelentőségével foglalkozott. Ezen a gyűlésen Oepen- dieck német, Garrison amerikai teológiai tanárok, Hromadka professzor és Péter János püspök tartottak -előadást. Hromadka professzor előadásának nagy sikere volt és feszült figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a konferencia plénuma Péter János fejtegetéseit is, amelyeket telefontudósításunk Alapján az alábbiakban adunk: Péter János beszéde Tisztelt elnök úr, atyák és testvérek, mint önök tudják, Magyarországról jöttem és éppen most az úgynevezett nemteológiai tényezők tárgyalásánál adom át a magyar protestáns egyházak köszöntését a konferenciának. Brilioth érsek elnök úr megnyitó beszédében bizonyos hangsúly- lyal beszélt arról, hogy Csehszlovákiából és Magyarországról delegációk vannak itt a konferencián. Szeretnék ezekre a szíves , szavakra utalni. Idézem az elnök úr szavait: »Melegen üdvözöljük a Csehszlovákiából és Magyarországból érkezett delegációkat és azért imádkozunk, hogy ezeken a napokon, amelyeket együtt töltünk, amikor hitünk mély alapjain egymással találkozunk, sok mindent tudjunk mondani és tenni, ami a szerctetet és a kölcsönös megértést mélyíti cs semmi se mondassák és történjék, ami növeli a gyanakvást cs félreértést.« Biztos vagyok bénne, hogy a mai egyházi és világhelyzetben minden ok megvan arra, hogy így imádkozzunk, nemcsak ezen a konferencián, hanem gyülekezeteinkben is. Talán nem ksz haszontalan tudni azt, hogy a magyar református, evangélikus, baptista, methodista gyülekezetekben ezekben a napokban ennek a konferenciának a jó munkájáért imádkoznak. A mi gyülekezeteink Magyarországon azért imádkoznak, hogy Isten adja meg nekünk kegyelméből azt az ajándékot, amely mélyíti a kölcsönös egyetértést és segít elkerülni az egyet nem értéseknek növekedését. Mivel az ökumenikus feladat nemcsak az ogyiiáz kormányzó testületéinek ügye, hanem mindenekelőtt a gyülekezetek ügye, mi mindent elkövettünk, hogy a mi magyar egyházunk pontosan tájékozott legyen arról, amit az előkészítő bizottságok a lundi konferencia előkészítéséért tettek és arról, hogy mit lehet várni ennek a konferenciának az eredményétől. Minden teológiai professzorunk és számos gyülekezeti lelkipásztorunk hosszú időn át tanulmányozta a Hit- és Egyházszervezet Bizottság előkészítő anyagát. Ennek eredményét rövidesen összegezve közöltük egyházaink kőnyomatosáb-in, a Hungarian Church Pressben angolul, németül és franciául, mint a mi szerény hozzájárulásunkat a jelenlegi ökumenikus párbeszédhez. Ebben a közzétételünkben gyülekezeteink reménységét ezekben a szavakban fejeztük ki: a lundi konferencia eredményei járuljanak hozzá ahhoz, hogy az egyházak engedelmesen betölthessék közös feladatainkat. Másodszor szeretnék utalni'az Egyházak Vitágtanácsa 'főtitkárának egy kérdésére. Visser’t Höoft azt mondta beszédében: »Vájjon az erőfeszítés, hogy fönntartsuk a lelki egységet a keleteurópai és kínai keresztyének és a más országokban élő keresztyének között, sikerülni fog-e? Vagy vaijon túlerősek-e a megnemérfések erői az egyház számára?« Mindnyájan tudatában vagyunk e kérdés jelentőségének. Voltak elegendő jelek, melyek veszélyeztethették volna ezt a lelki egységet. De az az egyetlen tény, hogy a második világháború után — éppen az úgynevezett vasfüggöny ideje alatt is — több egyházi látogató járt Magyarországon nyugatról és több egyházi látogató járt Magyar- országról külföldön, mint aránylag a két világháború között, ez az egyetlen tény mutatja, hogy milyen sokat lehet tenni a meglevő lelki egység fenntartása érdekében. Mi folytatni akarjuk ezt a mi ökumenikus párbeszédünket és feltételezzük, hogy az ökumenikus mozgalom minden felelősségteljes tagja ugyanezt kívánja tenni. Egyébként mi is lenne az ökumenikus mozgalomból? Ha az ökumenikus mozgalom ilyen vagy olyan úton elérne bizonyos organizációs egységet, de ugyanakkor elveszítené a kapcsolatát az orthodox egyházzal, a kínai és távolkeleti egyházakkal és a keleteurópai egyházakkal, ebben az esetben az így elért egység nem tenne más, mint egy csonka és mesterséges szövetség egy olyan blokk keretében, amelynek lényege teljesen idegen az egyház lényegétől. Minden esetre az ökumenikus mozgalom csődjét jelentené éppen az egyház szempontjából. Mégegyszer utalva a főtitkár jelentős kérdésére, szeretnék néhány eyszerű javaslatot tenni a szakosztályi viták számára az úgynevezett nemteológiai tényezőkre vonatkozólag: 1. A szociális és kulturális faktorokkal való foglalkozás során kerüljük el a »nem-teológiai tényezők« megjelölést. Ez nem egyszerűen elvi javaslat. Azt hiszem, hogy ennek a javaslatnak kihatása van az egység ügyére. Valóban vannak gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai, pszichológiai és más tényezők, amelyek befolyásolhatják a felekezetek egyetértését és egyet nem értését. De az egyház képtelen igazán egyházi választ adni ezekre, amíg nem képes ezeket teológiai feltételek alatt megérteni. Amilyen mértékig az egyház ezeket a tényezőket nem teológiai tényezőkként kezeli és magára hatni engedi, olyan mértékig lesz magatartása ezekkel szemben egyháziatlan, de ugyanolyan mértékig lesz magatartása ezekhez a tényezőkhöz valóban egyházi, amilyen mértékig Isten igéjének feltétele és minősítése alatt szemléli és éli ezeket a tényezőket. Ezek a tényezők megoszthatnak bennünket az egyházban is, hogyha velük, mint nem-teológiái tényezőkkel foglalkozunk; de ha keressük a valóban egyházi választ ezekre a tényezőkre, erősíthetjük egységünket éppen e tényezőkre adott válaszokkal. Hogyha általános fogalmat akarunk alkalmazni ezekre a tényezőkre, akkor nevezzük egyszerűen emberi tényezőknek, de vizsgáljuk őket teológiai feltételek alatt. Ebben az esetben lelki egységünk erősödni fog még ezen tényezőknek a jelenlétében is. 2. A mi ökumenikus tanulmányi bizottságunk nevében javaslom, hogy a konferencia jelentésében jusson kifejezésre, hogy az egyház szervezeti egységéért való olyan vállalkozás, amely veszélyezteti a telki egységet, valamiféleképpen tévelygő vállalkozás és az ökumenikus mozgalomban az ilyent e! kell kerülni. 3. Ugyanígy javaslom, hogy konferencia jelentésében jusson kííeje- zésre: az egyház~egységének a célja nem valami elszigetelt feladat, az egyházban k'z egyház' SSgyéb feladatai mellett. A szakadások engedetlenségből erednek. Viszont az egység újra- megtalálása. csak a. .leiki megújulás és engedelmesség gyümölcse tehet. Engedetlen kísérletek az egységre csak mélyíthetik a szakadásokat. Á helyes út az egyház egységének a keresésére az, hogy közös erőfeszítéssel keressük az egyház életének egész körén a közös engedelmességet. Az egységet így keresve, szükséges, hogy minden közös kérdésünkre közös választ adjunk és szükséges, hogy a ma élő nemzedék közös veszélyeiben közös magatartást tanúsítsunk. 4. Az ökumenikus párbeszédben az egyház teljessége megfelelő figyelmet kapott, azonban azt gondoljuk, hogy ugyanakkor szükséges lenne figyelmünket az eddiginél jobban a gyülekezetek felé fordítani, amelyekben az egyház valóságos élete történik. Még kell kérdeznünk magunkat újra meg újra, hogy van-e valami közük gyülekezeteinknek ahhoz, amit mi itt az ökumenikus párbeszéd során csinálunk. Az ökumenikus párbeszéd megszűnnék igazán egyházi párbeszéd lenni, ha kizárná magából azt a sajátos üzenetet, amellyel Isten az igehirdetés által megszólítja a gyülekezetei és a gyülekezeten át az egész egyházat. Végül: a különböző teológiai problémák mellett, amelyekkel a jelenlegi ökumenikus munka során találkozunk, a Hit- és Egyházszervezet Bizottság munkája továbbra is az ökumenikus tevékenység szívét keil, hocrv alkossa. Ezért megértjük, hogy a Hites Egyházszervezet Bizottság Lund utáni szervezetével foglalkozó albizottságban ilyen vélemény is elhangzott: »semmi radikális változást nem kell végrehajtani a Hit- és Egyház- szervezet szervezetén, az Egyházak VKágtanácsában való részvételének ebben a korai szakaszában«. Reméljük, hogy ez a konferencia megtalálja a Hit- és Egyházszervezet munkájának olyan új formáját, amely lehetővé teszi a Hit- és Egyházszervezet legjobb szolgálatainak és legjobb hagyományainak megvalósulását az ökumenikus munkában. Ezeknek a javaslatoknak előterjesztésével szeretnénk erősíteni azt a reményt, hogy az ökumenikus mozgalom új szakaszának az előkészítése segíteni fog a lelki egység fenntartásában. A magyar delegáció Lundban A magyar delegáció egyébként Prágán keresztül utazott Svédországba. Prágában dr Chahada, a szlovák lutheránus egyház vezető püspöke vaA protestáns egyházak táviratban üdvözölték Rákosi Mátyást A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem gyülekezetei, lelkészei és elnöksége nevében mély tisztelettel és szeretettel köszöntjük önt a minisztertanács elnökévé való megválasztása alkalmából. Fogadja hálánkat és köszönetünket mindazért, amit eddig tett sokat, szenvedett hazánk talpraállításáért, felemelkedéséért, drága békénk megvédéséért és megtartásáért. Különösen köszönjük azt a megértő támogatást, amit nyújtott egyházunk és államunk jó viszonyának kialakításához és az Egyezmény alapján elmélyüléséhez. Sokszáz lelkészcsaládunk háláját tolmácsoljuk a lelkészi kongruák rendezéséért. Nagy az örömünk, hogy az a férfiú került népköztársaságunk miniszter- tanácsának elnöki székébe, akinek ily sokat köszönhet dolgozó népünk és egyházunk. Ünnepélyesen megújítjuk szent elhatározásunkat, hogy kérész- tyén hitünk döntése alapján minden erőnkkel segítjük nagyszerű terveiben és törekvéseiben népünket, melynek kormányát ön vezeti. Népünk és Isten előtti felelősségünk az igazságos társadalmi rend, a dolgozó nép felemelkedése, a béke megbecsülése és megvédése mellett szabja meg egyházunk helyét. És mi helyt akarunk állni. Foga'dja Miniszterelnök Ür Evangélikus Egyházunk köszöntését. Isten gazdag áldását kívánjuk kormányelnöki működésére. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem nevében: VETŐ LAJOS dr. püspök. DEZSÉRY LÁSZLÓ püspök. A református egyház vezetősége az alábbi táviratot küldte Rákosi Mátyás miniszterelnöknek: »A református egyetemes konvent és zsinat nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük a minisztertanács elnökévé történt megválasztása alkalmából. Szívből kívánjuk, hogy továbbra is erőben, egészségben vezethesse országunkat a felemelke'dés és a béke útján. Kérjük, fogadja el a református egyház fokozott hozzájárulásának felajánlását ahhoz a hősies és diadalmas erőfeszítéshez, amelyet Ön népünk élén hazánk szabadságáért, függetlenségéért és jólétéért folytat«. A táviratot az elnökség nevében üyőry Elemér püspök, az egyetemes konvent lelkészi alelnöke és Balogh Jenő főgondnoik, zsinati alelnök írta alá. . , , • A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának nevében dr. Kiss Ferenc elnök, Kossuth-díjas egyetemi tanár és Szabó László főtitkár, a baptista egyház elnöke az alábbi üdvözlő táviratot küldték Rákosi . Mátyáshoz: »A Minisztertanács elnökévé történt megválasztása alkalmából őszinte örömmel üdvözöljük. Szívből kívánjuk, hogy felelősségteljes munkáját Isten áldása kísérje népünk és hazánk javára. Meg vagyunk győződve arról, hogy új munkakörében még hathatósabban munkálhatja a béke nagy és szent ügyét«. Országszerte bensőséges örömmel ünnepelte dolgozó népünk augusztus 20-án a magyar .népköz- társaság alkotmányának harmadik születésnapját. Élettelen, holt tárgyaikról,, dolgokról azt mondjuk, hogy elkészült, létrejött, megalkották. Csak élőkről, elevenkről mondjuk, hogy született. Népköztársaságunk alkotmánya született, mert nem holt betű, hanem egész magyar népünk életét, annak eredményeit lemérő és irányító eleven Valóság- Születésnapjának ünnepére hatalmas lendülettel mozdulták meg gyáraink legjobb dolgozói és új feladatokat vállaltak, új fogadalmakat tettek. Egyházunk népe pe- digy mely munkás hétköznapjaiban ott van a feladatvállalók, a fogadalmattevők között, augusztus 20-án ünnepi istentiszteletben adott hálát Budapesten a Deáktéri templomban Istennek népköz- társaságunk élő alkotmányáért. Vidéki gyülekezeteink pedig az csórét adóit a magyar református és evangélikus küldöttségek tiszteletére. Megjelentek a prágai és bratislavai egyházi vezetők is. Chabada püspök a csehszlovák és a magyar egyházak barátságát és békeszolgálataik sikerét éltette pohárköszöntőjében. Több svéd lap interjút kért Vető' Lajos és Dezséry László püspököktől a magyar evangélikus egyház életére vonatkozólag. A Stockholm Tidningen; képes cikkben hozta nyilatkozatukat; kiemelve a magyarországi templomi oífertoriumok nagyságát. A Dagens! Nyheter is képes riportot közölt, megállapítva, hogy a felszabadulás a magyar protestantizmus számára az egyenjogúságot, a másodrendű helyzetből való kiemelkedést és az egyházi .élet szabadságát hozta. • - / Nánkfafársasániink alkotmánya hárnm éves augusztus 17-i vasárnapi istentiszteleteiken emlékeztek , meg az Alkotmány születésnapjáról. Népünk' és egyházunk immár harmadik éve ünnepli az alkotmányt. Miért nem ünnepelte e? a nép és az egyház három évvel ezelőtt, ezer esztendőn át az alkotmány ünnepét, miért nem ünnepelte az »ezeréves magyar alkotmány«-!? Népünk és egyházunk azért ünnepli az alkotmányt csak három éve, mert Magyarországnak csak három éve .van írott, igazi élő alkotmánya. A letűnt úri Magyarország állandóan az »ezeréves alkotmány«-ra hivatkozott, Werbőczynek arra a »Hármas könyvére«, mely röghöz kötötte a jobbágyokat, azokra a törvényekre és jogszokásokra, melyek biztosították a nemesi kiváltságokat és szentesítették a királyság intézményét. Ilyen meghatározatlan és a mindenkori uralkodó osztály mindenkori érdekeinek szolgálatába ál- (Folytatás a 2. oldalon) ,
