Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-07-06 / 27. szám
Dezséry László Alakulnak az új egyházmegyék kidőlünk egyházunk lelkipásztori feladatának. MILYEN FELADATOKRA KELL ÖSSZPONTOSÍTANUNK ERŐINKET? Figyelmünket a gyülekezetekre kell összpontosítanunk, majd a gyü- lckezetek egymásközötti kapcsolatán nak kimélyítésére. A bányai egyházkerület utolsó köz. gyűlésével kapcsolatban a kerület esperesei határozatot hoztak, hogy különösen három dologgal fognak fürödni ebben a vonatkozásban: 1. Az igehirdetői szolgálatunk időszerű kérdéseivel, 2. A lelkészek és a gyülekezetek egymással való kapcsolatának vizsgálatával és 3. A lelkészeknek és a gyülekezeteknek az állami és társadalmi szervekkel való érintkezése kérdéseivel. IGEHIRDETÉSÜNK Egyházunk az igehirdetésből él. Mindene, amije van, — így a hívei, s azok egyház irántj áldozatai is — az igéből van. Az ige vonja a heveket az egyházba, az ige veszi rá őket az egyház támogatására, s az ige alakítja ki az egyház helyes magatartását, ezért egyházunk becsülete is az üdvözítő, igaz és becsületes igehirdetés egész egyházunk közös felelősségű vállalkozása, s annak kimo- netelétpl függ az -egész egyház előmenetele. Mivel pedig az a meggyőződésünk, hogy biblikus, bitvallásos, és történeti összefüggéseiben is öntudatos, szervezett egyházként kell élnünk, azért igehirdetésünknek is biblikusnak, hitvallásos, nak és a magyar evangélikus egyház történetéhez is méltónak keH lennie, ami azt jelenti, hogy a magyar nép életében a fejlődésnek, a felvilágosodásnak szolgálatában kell állania. De ha ezt komolyan vesszük, akkor azzal is törődnünk kell, hogy az üdvözítő igaz és becsületes igehirdetés minél szélesebb körben alakuljon ki és érvényesüljön. Az eddiginél többet fogunk tehát foglalkozni a gyülekezetekben folyó igehirdetés tartalmi és formai kérdéseivel, elősegítjük a lelkészek továbbtanulását és mindenütt biztosítjuk azt, bogy a lelkészek a tőlük telhető legjobbat adják a szószéken népünknek. Uj egyházmegyéink legyenek elsősorban az egyházi igeszolgálat megerősítésének és megjavításának munkaközösségei. Építsék ki szomszéd gyülekezetek testvériségét éppen arra a célra. hogy egyházunk becsületes beszédű, őszinte hangú. Isten igazságát híven tolmácsoló egyházzá legyen a mai kulturális színvonalon is, úgy ahogy ib en volt egvházunk a reformáció hajnalán hazánkban is. LELKÉSZEK ÉS GYÜLEKEZETEK VISZONYA Egyházmegyéinknek és ezekben espereseinknek fontos feladatává tesz- szük, s a bányakerületi esperesek határozata orré is kiterjed, — hogy az esperesség jól látható közelségéből vizsgálják állandóan a lelkészek és gyülekezetük viszonyát. Azt sem engedhetjük meg, hogy a gyülekezeteknek a csóliivatals-ba kelljen jármok, ha panaszuk van a papjukra, de azt sem, hogy a lelkészek ne kapjanak támogatást gyülekezetükben egyházépítő és egvházmegújító szándékaik és Istentől kapott belső indításaik végrehajtásában. Az egyházmegyék hatáskörébe adjuk elsősorban, hogy minden lelkész és gyülekezet között kialakuló huzavonát idejében kivizsgáljanak, s hogy azokat elmérgesedni sehol se engedjék. Kötelességüket nem teljesítő, rendetlen és helytelen magatartáséi papokat nem fogunk a gyülekezetek nyakán tartani, mert az egyházi ér'!ek sokkal diúgább, mint a papok érdeke. De azt is igyekszünk biztosítani, hogy bizonyos gyülekezetek ne lehessenek kerékkötői (vagvis bizonvos pvül-k“zeti klikkek ne lehessenek kerékkötői) a lelkészek egyházépftö kezdeményezése'nek vagy egyházmeg- úiító hitvallása megvalósításának. Mert az egyház; érdek sokkal drágább, mint egyes gyülekezeti esoportok érdeke, különösen; '■— mint az nem egyszer előfordul — ha az bizonyos a megújulást hátráltató társadalmi csoportok, vagy osztályok érdekeként jelentkezik. Az egyház nem társadalmi egyesület. Az egyház az Isten igéjéért felelős, Istennek felelős szentek közössége. Az egyházi fegyelem nemcsak a papokat fegyelmezi, hanem fegyelmezi az igével a gyülekezeti tagokat is. Sem a presbitériumokat, sem bizonyos zárt közösségeket, sem bizonyos gyülekezeti klikkeket nem fogunk figyelmen kívül hagyni, ha azok az egyház egész magatartásának veszélyes szabotá- löi, vagy kerékkötői. Az új egyházmegyék legyenek éberek abban, hogy a gyülekezeti békét mindenütt fenntartsák, de azt is úgy, hogv biztosítsák a gyülekezetek előrehaladását és a mai magyar életben való gyökér- eresztését. Egyházunk nem engedheti meg magának sem azt a luxust, hogy gyülekezetek kedvetlenedjenek el papok gyenge Szolgálata miatt, sem azt a luxust, hogv gyülekezetek elmaradott gondolkodásmódjuk, vagy csonortérdekeik miatt «az oltár előtt öljék meg a prófétákat». GYÜLEKEZETEINK ÉS A KÜLVILÁG VISZONYA Ideje van annak is, hogy egyházunk őszintén felmérje azt a kérdést is, milyen viszonyban vannak gyülekezetei a helyi társadalommal, a faluval. vagy a várossal, annak közvéleményével, annak szervezeteivel, annak politikai és állam; képviselőivel. Közegyházunk hivatalos és hitben vallott állásfoglalásai alapján mindig igazabban tisztázzuk a magyar evangélikus egyház és a magyar haza, magyar állam és a magyar nép viszonyát a szocializmus építése idején. Ideje van, hogy ugyanez a tisztázódás lefolyjék a konkrét helyi gyülekezetek és a helyi «külvilág» között. Hiszen egyházunk életképessége, becsülete, közéleti érféke «s missziói szolgálatának lehetősége elsősorban «helyileg» dől el, aszerint, ahogy a «helyi» erőink azt bizfosítják és alakítják. Komoly figyelmet fordítunk ezután tehát a gyülekezetekre ebből a szempontból is. Legyenek az új egyházmegyék azok az őszinte, tekintélyes közösségek, amelyben ez az egyházi életkérdés is világosan tisztázható, cs szolgálható. Alakulnak egyházmegyéink. Ne alakuljanak csak bürokratikus, adminisztratív szabályok szerint, hanem alakuljanak a hitnek szabálya szerint! A szeretetben munkás hit alakítsa őket! Az egyházépitő, egyházmegújító hit alakítsa őket! Egyházunk püspökeinek felhívása a koreai gyűjtésben való részvételre Az Országos Béketainács felhívási bocsátott ki a Koreában két esztendeje megkezdett amerikai gyarmatosító támadó háború évfordulóján s a magyar társadalom minden tagját adakozásra szólította fel a hazáját, «szabadságát és az emeberleég békéjét védő koreai né.p megsegítésére. Korea népe 'két esztendeje példát mutat a viliágmeik a hazaszeretetből, mely kis népét is lenyűgöző erejű összefogásra és győzelmekre tud vezetni. Korea népe két esztendeje példát mutat a békéért való küzdelem áMozai'Jhozaitalábó! és ma Korea az egész -békesizereitő emberiség számára a véres figyelmeztetés e ugyanakkor a jóakaratú embereket mozgósító felhívás arra, hogy áffiítsuk helyre, tartsuk fenn és szlijárdfesulk meg az emberiség bé'kéjé!. De ugyanakkor, amikor Korea hős fiai a kínai: népi önkéntesekkel együtt szem beszálltak . és győzelmesen harcolnak két esztendeje a gyarmatosító támadóikkal, a koreai nép, az asz- szeoyok, a gyermekek s az egész békés polgári lakosság az amerikai támadók kegyetlen és embertelen hadviselésének szenvedő áldozata. Ez az amerikai hadviselés a baktérium! egy ver bevetésétől sem riadt vissza, Egész orsaágterüleleket villanyárammal! és öntözéssé? ellátíó vízierőművek ibombázásával, a hadifoglyok .kínzásával és rostálásával az uralmaik alá tartozó területen a polgári lakosság sanyargatásával és politikai üldözésével, aiz egész Koreában pedig városok és falvaik bombázásával és feí- perzse’ésiável zúdít mérhetetlen szenvedést a koreai népre. Mi, akiknek a számlára a béke szent s akik a békéért való küzdelem erkölcsi állásfoglalásából kifolyólag mély egyetértéssel vagyunk együtt a szenvedő Koreával, keresztyén kötelességünkből kifolyólag támogatjuk a békéért való küzdelemben oly mélységesen megpróbált koreai népet. Nekünk Isten békés, fejlődő hazát biztosít, munkát mind- annyiunk számára, s a munka után megérdemelt és elégséges kenyeret. A mi népünk napról-napra jobban boldogul s ezt állhatatos munkájának, de mindenekelőtt a békének köszönheti. Mi, keresztyének ennek a nemzeti munkának eredményeit és hazánk békéjét is Istennek köszönjük. Ebből esz Istennők valló hálaadásból in* dison. miniket a Lélek, a jó szív 'és a szenvedők felkarolásának keresztyén el- , hivatása arra, hogy méltó módon kivegyük részünket a Koreáért hozott áldozatokból. Kérjük nruíiikaijársainikat, támogassák a szószékről és ieilkipász- torS munkájuk közben azt a július hónap folyamén lefolytatandó társadalmi gyűjtést, mely Korea megsegítését célozza. Evangélikus népünk legyen áldozatkész és 'bizonyítsa a gyűjtésiben való részvételével békeszeretetét és keresztyén együttérzését azokkal, akik az elnyomott népek felszabadításáért s a Sz'ovje'tunió vezette békeiáiborban a világ békéjének megőrzéséért harcoltak és szenvednek. Szo'gatársi szíves üdvözlettel: Dr. Vető Lajos e. k. püspök Dezséry László s. püspök Készül] az Ige hallgatására! Szentháromság utáni 4 vasárnap epislolája. Róm. 8,18-23 A keresztyéiraséigen bejül mindig nagy kísértés volt, hogy a gyülekezetek tagjai vállveregeto, vagy lekicsinylő módón beszéljenek a körülöttük lévő világról. Sokszor halljuk .eimlegelmi különböző vonatkozásban a „bűnös világ“ kifejezést. Tegyük hozzá, hogy e két szó után leginkább „de én nem tartozom oda“ félmondat következik. Az a veszedelmes a dologban, hegy mindebben var vaNr.5 igrzwiág és hogy a féligazságok a legveszedelmesebbek. Az igaz, hogy a viliág — műiden ember — bűnös. Db — folytassuk tovább — ebbe a bűnÖ6 világiba én is beletartozom. Nem menekülhetek lka a környezeteimből és nem vonhatom ki magamat az Isten felelősségrevctiásábói. A mások bűne, az én bűnöm is! Az, hogy mdtetteim elkárboznak emberek, az nemcsak az ő vétótok, mert nekem módomban lett volna rajtuk segíteni, de én a segítés helyett a könnyebbik utat szoktam választani, azt, hogy egy kézr SZÜLŐFÖLDEM Eltartóm, tanítóm, szállásom e tájék és a holt helyett édesanyám! Porában tanultam a betűket apám- írta ákom-búkomok után. Jó könyv is ez a föld, az Idő ír bele, — régi rétegekből olvasom: kelták éltek itt, rómaiak s most a magyar boldogul a domboldalakon, Melyei tudósok kíváncsisága turkál s széppé katángsürü koszorúz, S mit elhagyni dehogy is tudnék — szerctete mindig visszahúz, ereje, Sem ereszt, mert szeretem! Szerelem a ló csöndjét, hallgatag halászait. .1 széles mezőt, hol a perzselő nyárban a búzák arany kalásza int. Szerelmem, mit szülőföldem iránt érzek más, mint akármi más szeretet; A hívő gondol úgy a Teremtőjére, mint én e tájra, mely felnevelt! Borsi ü, József Iegyiinitéssel, egy „ő jöhet róla, nem én* mondatfa! .elintézem az egésiz ügyet. Pál a mi igénkben a miénktől égé-' sízen elütő álláspontot képvisel. Szerinte a körülöttünk tévő világ nem csupán bűnös, hanem a megváltásra vágyakozó világ. Minden életimeginyil- vánulása,, minden törekvése erre utal. „Mért a teremtett világ sóvárogva várja az Istea fiainak megjelenését.“ Sokat lehetne vitatkozni, hogy mit jelent ez a kifejezés „Isten fiad“, azonban én azt hiszem, hogy ez egyszerűen a keresztyén emberről szól. Itt, ezen a földön még sok minden e! vám takarva a szemünk elől és 6ólr mindent nem vagyunk képesek megismerni az Isten dolgai közül. A körülöttünk lévő világ azonban mindem kis jelből, mindén kicsiny ddogból képes meglátni azt, hogy mi az az egyeilen, út, amely az üdvösségre vezet. Ezért lesi sóvárogva a keresztyének életét. Vájjon a mi é'etünk olyan-e, hogy bárki nyugodtam meri annak láttám mondani aizt, hogy az az egyetlen Isién fel? : vezető út, amin mi járunk? Vájjon rajiunk äs kiábrózolódtik-e a Krisztus arca, azé a Krisztusé, aki nem „kárhoztatni“ jött e világot, hanem megváltani? Vajjen tudunk-e 0 világon úgy élni, hogy szolgálunk e világnak, hogy a mi igehirdetésünk, cselekedeteink nyomán emberek mennek oda Krisztushoz? Vagy mi is csupán bírálni, lekicei- nyettii tudjuk ezt a világot és mérhetetlen gőggel tekintünk rá? Ezek mind olyan kérdések, ame'yelkJ re a mai igénk alapján meg kell felelnünk és amelyeket kikerülnünk nem lehet. Vegyük egyszer nagyon komolyan Pál apostol szavait és próbáljunk meg a Hegyi Beszéd értelmében „világító gyertyává“, „ízesítő sóvá“ leírni e világ számára. Ez: várja tőlünk. a világ — .»Min a kárhoztató szót, amit Krisztus sein mondott ki fölötte — és ezt várja tőlünk a mi Megváltónk is! Vámos József A zsinati törvény által alkotott tizenhat új egyházmegyénk közül már egész sor megalakult egyházunk törvényei szerint. Az alakuló közgyűlések mindenütt a megerősödött egy- hiizmegyei öntudat jegyében folytak le, s mindenütt érezhető volt a jóleső érzés, hogy életképes, erős egyházmegye teszi meg első lépéseit egyháztörténeti korszakot nyitva a magyar evangélikusság életében. Mindenhonnan örvendező beszámolók szólnak a zavartalan és reménnyelteli alakuló közgyűlésekről. Egyik esperesünk a most folyó közg\űléssorozatról úgy szólt, mint aki érzi a történelmi lépés nagy liordcrejét, s megállapította, hogy Istennek különös hálával kell megköszönnünk a mélyreható egyházszer- szervrzeli reform megvalósításának minden körülményével igazolt egyházi szabadságunkat. Az. ahogy ezt az egyházi törvényt, kizárólag egyházi szempontok alapján, tiszta elvek világos alkalmazásával megalkottuk, s ahogy azt végrehajtjuk úgy, hogv semi'yen külső szempont nem kényszerít rá minket egyetlen kis részletkérdésben seni arra, hogy ne a terveink szerint cselekedjünk, az valóban a most élő evangélikus egyház leijes szabadságának fényes bizonyítéka. Megjegyezte az esperes, hogy most, utólag, bár azóla sok kárát Jáltuk, mégis egyenesen jó, hogy ezt a régen esedékes egyházi szervezeti reformot nem valósította meg az 1934—37-es zsinat. Az a zsinat nem tudott ezzel a kérdéssel megbirkózni, mert 0 Horthy.rendszer .nem engedélyezte az egyházszervezet megváltoztatását azért, nehogy az akkor minden kérdésben erőszakolt revizionista politikát zavarja. Dé ha engedélyezte is volna, akkor is, az egyházi jogászok fondorlatain, az egyház világi felügyelőinek erőszakosságán és magánérdekéin, főpapot játszó püspökeinek huzakodásán tört vclna össze az egyházi érdek és a józan megoldás. Ügy gondolom, hogy igaza volt ennek az esperesnek. Egyházunk későn, sok károsodás után vetette le ezt az ócska, szakadozott díszmagyart, ami a «trianoni korszaki egyházszervezete volt, de levetette és Praktikus, puritán munkaruhát vett fel helyette. MI I ESZ AZONBAN EBBEN AZ ŰJ RUHÁBAN? Az evangélium szerint az új ruhát felvenni úgy kell, hogy meg legyünk győződve a régi ruha foltozgatásának hiábavalóságáról. Erről meggyőződtünk. Az új ruha felöltése azonban az evangélium szerint a benső megváltozás, a benső újjászületés követelménye. Illik-e ránk ez az új ruha? Üj eg3’házi törvényt alkotni, zsinatban csak az az egyház tud, amelynek meg van az új látása, új magatartása, új elhatározása is az új törvény által kifejezett új egyházszervezetben. A zsinati törvény nem jöhetett volna létre, s főleg nem volna végrehajtható Hűen eayetértésben, ha egyházi közaondotkodásunk, maaa- iartásunk döntő módon nem változott volna meg. Nagy dolgok történtek egyházunkban a felszabadulás óta. Egyenesen Isién csodája, hogyan nevelte ő a lelkészeinket és a népünket a valóság ismeretére, okulásra és tájékozódásra az elmúlt évek alatt. De még nagyobb dolgok is történhettek volna, ha a belső egyházi testületek széthúzása és vitatkozása helyett, amelyekkel rengeteg időt vesztettünk, szervezetten nekifogtunk volna a legbelsőbb feladataink átgondolásához és telje'ítéséhez. Sok belső egyházi harcot mutat be ma már Isién nekünk úgy, mint ami az ördög iáiéka volt velünk, éppen a gyengítésünk érdekében. «Amelv Fáz önmagában meghasonlik .,.» Most azonban mondjuk k; bátran az elérkezett idő öntudatában, lio.gy ttáfra sem tekintve célegyenest nér
