Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-04-13 / 15. szám
2 evangélikus elet Az úrvacsora az újszövetség és őskeresztyén hagyományban A keresztyén egyház életében és is- •erifezteietii rendjében alapításától kezdve központi helyet foglal el az úrvacsora. Az első keresztyén közös- rég, ,a jeruzsálemj ős-gyülek-azet életében la legerősebb összekötő kapcsot már a feítároadást követő hetekben is a kenyér naponkénti megtörése jelen- tette. Csak természetes, hogy az apostolaik megtartották Mesterük parancsét és valahányszor „ették a kenyerét ée kték a po-hárt*. mindig meg- emilékeztek a keresztfán megváltó halált szenvedett, dg baJottaiból diadalmasai! feltámadott Jézue Krisztusról. Az utolsó vacsora legrégibb leírását nem a három első evangélium szövegében, hanem Pál apostolinál, az úgynevezett szerezte- tési igékben (I. Kor. 11:23—34.) találjuk, melyeknek keletkezési idejét, az I. szíázad ötvenes éveinek legelejét, alig másfél évtized választotta el az első nagyhét és húsvét idejétől. Ez olyan rövid időbeli távolság, hogy így az apostolrak „én az Űrtől vettem“’ szavai és egész leírása az Üdvözítő kortársai között, elsősorban az apostoli és tanít vány i körben megőrzött, élő és frisseségéből semmit sem veszített szájhagyományra támaszkodhatott. Az űrvaceoráraik, min* minden későbbi liturgikus megikötöttsiégitől, az élet eleven színeitől elszakadt, formalizmustól mentes szertartásának legkorábbi leírását az Apostólolk Cseeketek ől írott könyv 2. fejezete őrizte meg ezámunitea. Ez a szűkszavú de a dolog lényegét pontosan közlő leírás a fejezőt 42. és 46. verseiben az úrvacsorát a kenyér megtörésének — grörögüh Klassi tou artu, Iáimul fractio panis — nevezi. Az úrvacsora kifejezés —< görögül: kynakon deipnon, latoul: domirlca certa ■— legkorábbi használata Pál apostol első Korinthusd levelében található, néhány veresei a szereztet ésá igék előtt, a 11. fejezet 20. versében. Az úrvacsorának már az apostoli kortól kezdve legáMánosalb- bar használt szertartása — fitiurgiibus — neve az eucharistia. Ez hálaadást jelent Pál apostol ezit a szót az úrvacsorával (kapcsolatban a szerelteim igékben nem főnév, hanem igenév átókjálban — háláikat adván — görögül: eucharistésas — használja. UgyaiT- úgy, mint az evangélisták is az utol* só vacsora leírásánál. Az újszövetségi nyelvhasználat azon 4 néhány heiiyen aihoi utalás történik az úrvacsorának az ősgyűtekezelt körében való megtartására, mindig a „kenyér megtörése* kifejezést használja. Az eucharistia szó legkorábbi használat ában az első évszázad utolsó, vagy a második évszázad első évtizedéből származó apostoli hátiban, a Didachó- ban fialálkozunk, melyről az alábbiakban még lesz szó. Ez a tófejeizé» bizonyosan már korábban közhaiszm-álaí-ban volt az első keresztyének körében, keleten éppen úgy, mint nyugaton a latin nyelven beszelő gyülekezetekben is, ahol a görög kifejezést is változatlanul átvették. Az úrvacsora legkorábbi célja, a szerez teltési igék és az utolsó vacsora evangéliumi Marásának szellemiében, a gyülekezeti közösség, a koínorúa vagy communio, kifejezésre juttatása volt. Magát a szertartást ia gyakran nevezték ée a protestáns egyházaik körében még ma is nevezik ezzel a szóval. Az egyiiáztör'iénetaí fejlődés korábbi, de még mindig az őskeresztéaység idejében keletkezett szó, a mlssa (magyarul mise), eredetffleig szintén az úrvacsorát, pontosabban a meg nem keresztelték, a katechumécek elbocsátásával ‘két részre osztott isterfeteiet úrva- csorázó részét jelentette. A missa est szavak voltak, melyekkel az isitenltisz- íeieteken szolgáló diakónus felszólította a katechumóneket távozásra. Végül megemlítjük, hogy a Földközitenger keleti medencéjében levő görögül beszélő őskereeztyéa gyülekezetekben valószínűleg az ott nagymértékben elterjedt misztérium vallások hatására, az űrvacsorát gyakran neveztek mysterion-nak is. Az újszövetség! l;ágymányböl nyilvánvalóan kitűnik, hogy ez úrvacsora, éppen úgy mint az utolsó vacsora is, melyet Jézus tanítványai körében, mint páska esti vacsorán fogyasztott el, nem a templomban lejátszódó istentiszteleti szertartás, hanem otthon, mint a cselekedetek könyvének .kifejezése mondja, „házanként’, az isteni, megszabadításra emlékeztető hálaüninepség volt. A Cselekedetek könyvének imént idézett 2. fejezete szerint az apostolok „naponként, egy akarattal* jelen voltak a jeruzsáienti templomban, hogy a zsidó vallási közösséghez való hűségűket ezzel is kifejezésre juttassák. Ugyanakkor a házanként kenyér megtörése, „örömmel és. tiszta szívvel“, kezdődő keresztyén közösségi életűiknek a zsidóságban gyökerező korábbi kegyesség! éetűkíöi eltérő,. a régivel mind nehezebben összeeigyez'e'he'.ő vonára volt. Lehetsé'ras, hogy éppen ez volt az az ok, mely rövid időn belül összeütközésre vezetett és előidézte. -azokat az üldözéseket, melyeknek első vértanú áldozata István diakónus volt. Az apostoli kor úrvaceorazó isten- tiszteletének legkorábbi leírását a Cselekedetek könyvének 20. fejezete tartalmazza. A „Mi forrás* szerzője beszéli el — ez a hagyomány tehát nagyon régi és feltétlenül hiteles —, hogy amikor Pál apástól -Makedónjából visszatért a Dardanellák ázsiai partján fekvő Tna-osba, ahonnan korábban első ízben kelt át Európáiba, a hét első napján, tehát vasárnap a gyülekezet tagjai összeigyüte/kez-tek a kenyer megtörésére. Az apostol „beszélgetett* velük „mind virradatig*. Majd mikor a gyülekezet tagjai „megvigasziaJód- baimlátván, hogy a „harmadik rend- házból“ lezuhant Eu-tochus nem halt meg, az apostol „megszegte a kenyeret és evett*. Ezenkívül található még egy figyelemreméltó utalás az első korinthusi levél 16. fejezetének elején is, ahol Pál apostol arra hivatkozik, hogy Gáládéban a gyülekezet tagjai hasoniókép- gen a hét első napján tartottak úrvacsorái istentiszteletet és ilyenkor tették féke adományaikat, melyeiket az apostol a jeruzsáierm „szentek számára* gyűjtött. Ez az adat azt bizonyítja, hogy az úrvacscrázó ístien- tis zielet célja első sorban hálladás — eucharistia — és hogy a hálaadásnak az élő hit gyümölcseként a szentek szükségére való adakozásban ‘kel roeg- nyitaflkoz-nia. Az úrvacsorának az apostoli korból származó legrégibb leírását a „Tizenkét apostol tanítása** — Didacbé — néven ismert és csak a múlt század végefeíé felfedezett, kánonon kívüli apostol? iratban taiätiulk meg. A leírás így szók „Amikor össze- gySlekeztek az Ür mapiáw, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előbb megvaSván minden bűnötöket, hogy áSdozástolk tiszta tegyem.“ A szertartás leírása közli azoknak áz egyszerű imáknak a szövegét is, rrudydíet a gyiMtezeti helyiségben- — ebben a korban gyakran föld alatt flévő katakombákban —• a terein végében az áldozatj aSaztaö, a protestáns s®ó- Haszaálat szerint úrasztala közelében emelvényen ülő püspök vagy presbiter mondott el. Az fmák Icüizül fnluMőbart kozoluk S szent jegyek tóosztása után elmondott hálaadó ima szövegé): — Hálái adunk Neked, is zen t Atyánk, mert Te íakozást találtál sziveinkben. Hálát adunk Néked a szent tudományokért,' a hitért és a Itaiihatet- lansápért, mélyeit számunkra" kmyilaf- Koz-battál, szolgád, Jézus Krisztus áltál. Néked legyen dicsőség örökkön ■örökké. Vgteíen EatalstiaseugiS Ür Isten! Te teremtetted ezit a’ világot neved dicsőségére, Adíá? ételt és italt, liogv hálát adjunk érte. Nékürik azonban IeTx.i étét és italt s vele haíhafcátfenságott is adtál szolgád áítaí. — Emíékezzél meg Uru-níkY egyházadról és szabadíts meg miniket a gonosztól. Tedd tettessé egyházadat a szeretedben és gvüijísd össze iag-Wdat a viliágnak mind a négy sarkáról. Gyújtsd össze meigváítottaidait a Te országodban. melvet készítettél számunkra mert Tied a hatalom és a dicsőség mind örökkön önökké. __ •• _Fontos dolog ebben e hálaaAs imádságban ez ótel és az ital, a mennyei eledel és a lelki ital emffitése, meri ez éppen úgy, mint számtalan más adat az apostoli korból ée, a keresztyéaség első századaiból származó adatok fél- reértihetetlenüi bizonyítjav hogy ez úrvacsorával való élés mündig két szín alatt történt. A „hálaadás pohara* 6oha nem hiányozhatott az első évszázadok keresztyénéinek megható és mindig a Szent Lélek erejétől áthatott úrvacsorázó istentiszteletem. Ugyanezt bizonyítják azok az úrvacsorát ábrázoló faliképek is, melyeik a átatelkombáík falain maradtak fenn. Ezeken a szettt- jegyeikét kiosztó püspök vagy presbiter előtt a tálcára tett és ketté tört kenyér mellett mindig ott van a kehely is. Végül xnégcsalk egy második századból származó ős-keresztyén iratból, a régebben Justin Mártyr-na-k tuäajdo- oított Diognetus leveléből közöljük az alábbi úrvacsorái leírást. A leírásiban szereplő szertartáson a húsvéti ünnepek atkáiméból megkeresztel; fehér ruhába öltözött, görögül neophyták-nák, latiaul illumiiiati-nak nevezett. íejijesjogú ogyliáztagságot kapott újkeresztyének is részt vettek. Róluik való megemlékezés után a leírás így folytatódik: — „Egymást csókkal üdvözöltük az imádság után. Ezután a diakónusok átnyújtották a püspöknek a kenyeret és a kelyhet, melyet vízzei elegyített borral iöiíöttek meg. A püspök ezeket átvevőn. imádságban magasztalta mennye: Atyái, az ég és föld urát, a Fiú és a Szent Lélek nevében és liáia- adó imádságot (eucírarisüát) mcndoíí, inert a mi Istenünk mindezekre méltóknak tartott minket. Hálaadó imádságára a gyülekezet banges ámennel je'eít. — Ez után a diakónusok szétosztották a kenyeret és a vízzel elegyített borra! megtöltött kelyhet átnyújtották a jelenlévőknek. Ezt az eledelt nevezzük mj euoharietiánalk 'és ebből csak azok részesülhetnek, a!kik igaznak háiszik és vallják mlndaat, amit mi tanítunk, és akik tisztára mosták magukat a bűn-bocsánat és újjászületés fürdőjében, és úgy élnek, ahogyan Krisztus tanított minket. — Mi, sohasem vesszük magunkhoz a szent igéket úgy, mintha közönséges kenyeret eorwnlk, vagy közönséges italt innánk. M5 azt vádijuk, hogy Jézus Krisztus, m-ktt Istennek amaz Igéje, testté és vérré tett érettünk és mi tudjuk, hogy az apostolok az ál-ía- íuik írt evangéliumokban elmondották, •miként vette Jézus a kenyerei, hálákat adott és ezt mondotta: Ezt tegyétek az én emlékezetemre, ez az én testem; hasonlóképpen vette a pohárt is, hálákat adott és ezt mondotta: Ez az én. vérem, és szétosztotta közöttünk.* Máthé Elek * 1 * 1 GYÜLEKEZETI HlREK ÖRVENDEZZETEK EGEK Örvendezzetek egek, Ti is földi seregek, Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek, Mert Urunk feltámadott, Nikiink életet adott. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert ő diadalmat vön. Értünk elégséget tőn Isteni erejével Hathatós érdemével. Nekünk megigazulást És a bűnből gyógyulást Istennel békességet És boldog reménységet Nyert feltámadásával, Örök igazságával. Előtted arcra esünlc, S kérünk, édes kezesünk- Részeltess halálodnak És feltámadásodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben. Bátori István '1749—1833. Április 10. Nagycsütörtök. Igék: Ján. 13:1—15., !. Kor. 11:23 -32. Liturgikus szín: feliér. Aprilis 11. Nagypéntek. Igék: Ján. 19:16—30., Ezs. 53:5 — 10. Liturgikus szín: fekete. Április 13. Húsvét-vasárnap. Igék: Márk 16:1—8., 1. Kor. 5:8—8. Liturgikus szín: fehér. Április 14. Húsvét-hétfő. Igék: Luk. 24:13—35., Ap. Csel. 10:34—41. Liturgikus szín: fehér. BUDAPEST-FASOR Virág-vasárnapján iktatták be hivatalába Gyöngyösi Vilmos fasori lelkészt. Április 6-án, a délelőtti főistedtiszte- let keretében iktatta he Kemény Lajos esperes Gyöngyösi Vilmost, a pesti egyházközség t^jotinan megválasztott lelkészét tisztségébe. Kemény esperes iktató beszédébe« a gyülekezet és a lelkész közös imádság ár ói szóit, amelyet egymásért szüntelenül gyakorMriak kell. Az új lelkész hirdette w igét ez istentiszteletem. Az isteníti sztéléiét díszközgyűlés követte, ahol Gyöngyösi Vilmost többen üdvözölték. Az üdvözlők sorában ott volt Dezséry László bányakerületí püspök, H. Gaudy László dr. a pesti egyházközség Igazgató lelkésze és Várady Lajos etesperes-telkész. A budapesti protestáns egyházak nevében Fekete Sándor református esperes üdvözölte az új lelkészt. A gyülekezet tagjai mind az isten- -tfez-téleten, mind a közgyűlésien nagy számmal vettek részt. CEGLED A böjti áhílaSsoroza-t április 4-én ünnepi zenés áhítattal fejeződött be. amelyen igét hirdetett Bükki Zs’gtnond református esperes, orgonáit Dalnok Lajos ergonaművész, énekeli Bükki Zsigmondné és a réionmáíus vegyes- lcar Arany László íeJkésiz vezetésevei. — A nagyheti áhítatokon Kiszely Sándor V. éves teológus hirdette az igét. Készülj az Ige hallgatására! I. Kor. 5:6—8. Húsvét Húsvét reggelén boldog örvendezéssel halijuk az örömhírt: Az Ür feitá- madotíí! Lelkűnkben visszbajugként hangzik a váíaisz: Bizonnyal felitámai- dott! — Ettől a hfiírtö! hangos ma a föld: Az élet diádalimaékodott a haiá- lonl Eljut ez a hír mindenhová, hozzád is. Miként érint téged, kedves testvér, ez a hír? Öröm-e számodra Jézus feltámadása, vagy észre sem veszed a melletted örvendező embereket? Ünnepe! ma a keresztyén vilá-g. Va- löban minden megkeresztelt embernek ünnepe van irta? Kik azok, akik méfltó- toéppsn ünneplik a feltámadás ünme- pét? A Feltámadotthoz meitoan: 1. Csak megtisztulva fehet ünnepelni. „Tiszti-teátok el azért a négi kovászt, licgy o0 a régi kovásszal ünne- peljíkfe, sem ro&szasságnák és gonosz- sáigneír kovászává!'.* Izrael népének hú-svélt ünnepe előtt el kellett házából minden régi kovászt távolítani éa hát napi-g koaászitaten Ikenyepet et-te(k. Nem ünnepdihetteik a réigi kovásszal. A kovász tulajdonsága, hogy megpos- haszéja, -megsavan-yfilja az egész tésztát. Nem űn-nepeiiiettek bús-vétot, ha a romlás közöttük volt. Mi sem ünnepeiheKiciík régi kovász- szál, a rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, amelyek megrántják étetíinkelt. Mi az, ami megroritja élei-üiriket? Hitetlenség, hűttenség, ejtge- detienség, irigység, gyűieiét, tisztáit- lan.óág. Mond, testvér, ezek nincsenek ott éieí-ünik-ben és nem -teái ertőtteslied ezek életünknek? Es mi mégis ezeket megttarfcva akarunk húsvétöt ünnepelni. Ottt a hitetlenség. Nem tudunk az €S7 igzz Isteniben mindének felett egyedül tóa-k benne htom. „A hifetle- hsk pedig olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem eiyugbafik és amelyuek vize iszapot és sár-t hány ki.“ (És. 57:20.). — Ott van ez engedetlenség is. Nem tudunk egyedül az Ür akaratának engedeimeskedeá. Pedig „mint a varázslás bűne, olyan az engedetlenség*. (I. Sá-m, 15:23.). Flgyelimeztetiésként hangzik pedig az ember fe’é az ige: „Én adok ma élőtökbe áldást és átkot. Áldásit, ha engedelmes ked sek az Ürmak, a ti Istenetek párancsolalairák ... átkot pedig, ha nem engefelmeéksíkek az Ümak, a ti Istenetek parancsol»’-aiinák.“ (V. Móz. 11:26—28.). — Ki tagadhatná, hogy nincs életünkben irigység? Senki. Nem hiányzik, sőt megtölti azt. „Ahol oedi-g irigység és ci vakod ás van, ott liálwirús.ág és minden gonosz cselekedte is van.* (Jak. 3:16.). Gondolj csak rá, nem ezek teszik nehézzé életünket-? És mi mégis ragaszkodunk hozzájúk, tovább alkarjaik hordozni őket? Az. apostol azt mondja: ezektől tisztítsátok meg szíve tokéti Ha ezeket melen'getiiteík, 6enim:i!képpen meg nem maradtok. Dé „Jézus Krisatoasiraak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.* (I. Ján. 1:7.). 2. fsak megújulva lehet ünnepelni. „Legyetek új -tésztává. A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldortatott éretlüdk.* Az új tésztának nincsen sámiíni kap- csölaiia a régivel, mert teljesen új. Üj kezdet, mdy új életet nyit meg. — Vájjon húsvét új kezdet-e számodra? Láttad Istennek szereiméi, emint meg- áMoz-ta E-gyszüIöttljét, . a húsvéti bárányt, a Jézus Krisztust, Mii liordozta bűneink bümtotósét. Láttad, miként szenvedett a keresz-tea bűneinfcérlt. Láttad, Isten miként -támasztcffta Fel a bajáiból, hogy zsengéje . legyen ázató naflt, akik etóudiak. — Ezt tette értünk az Ür, hogy miniket is engedelmességre kényszerttsan és enged nik, hogy beooünSc is új étet kezdődjék Fia, a Jézus Krisztus által. Mért dia valaki Krisztusiban van. új termés az, a régiek elmúltok. ímé újjá lett minden.* (II. Kor. 5:17.). A bMő! megrJsztttott és Krisztusban -megújult szívnek igazi és megáil- doöt húsvéllja van. .Öh, adná az 'ür, hogy sokaiknak, neked is ilyen megäi-- dott húsvétod lenne. Zámolvi Gyula BACH J. S. PASSIOZENÉJE János evangélista írása fölött, a Deák-téri templomban 11. rész: 1952 április 12-én, Nagyszombaton, 8 órakor ELŐADJAK: A Lutheráma ének- és zenekar Szabó Miklós (evangélista, tenor) M. Molnár Éva (szoprán) Tiszai Magda (alt) Melis György (Jézus, basszus) Kálmán Oszkár (Péter, Piát up basszus) Zalán-fy Aladár (orgona) , Vezényli Weltier Jenő ESPBRES-BE1KTATAS Apr. 2-án iktatta be a Belső Buda» pesti Református Egyházmegye tisztébe új esperesét, Fekete Sándor Gor- kij-fasori lelkipásztort, „az Üt* felelős szerkesztőjét. Az ünnepi köztgyűiésieíi részt vett és felszólaltt Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal einöke; .megjelent továbbá Vargha József, az Állami Egyházügyi Hivatal os-ziályve- zetője és Veres Pál főelőadó, valamint a Fővárosi’ Tanács egyházügyi főelőadója, Szerényt Sándor. Részt vett a közgyűlésen a zsinat, az Egyetemes Konvent, valamint a dunameüétei egyházkerület képviseletében Bereczky Albert püspök, lellkészi, és Kiss Roland főgandnok, világi elnök és Péter János tiszántúli püspök, a zsinat ál-elnöke, a Bók-e Világtanács ta-gja. A dunántúli egyházkerületet GyóTy Elemér püspök és Balogh Jenő főgcadíiok, az evangélikus egyházat Dezséry László püspök. Kemény Lajos esperes és Somogyi József egyházmegyei felügyelő képviselte. Fekete Sándor székfoglaló beszéde után Bereczky Albert püspök és Balogh Jenő főgoadnok üdvözölték az új esperest. Végül Horváth János, az Állami Egyházügyi Hiavtal elnöke szólőtt. Először az állam és egyház közti megegyezésről beszélt, maid az egyházaik béke-harcáról szólva többek között a következőket mondotta: „Az egyház sokat tud tenni a béka érdekében. Akkor teszi a legtöbbet, ha a maga módján megmagyarázza a híveinek a háború és béke összefüggéseit, azt, hogy a béke jnegőrzése kinek-kinek számára egyet jelent a saját munkájának becsületes elvégzésével. Az állam a békéért folytatott harcban ezt kívánja az egyháztól, ez olyan kötelessége az egyháznak, amely az ország minden állampolgárától joggal elvárható.“ (ET.) LELKÉSZ-SZENTELÉS ' Apr. 6-án s-zent-ette lelkésszé dr. Vető Lajos püspök Gyekiczky János végzett teológust az óbudai temolamiban, a délelőtti iste-ntfezfeled keretében. Lapunkban részleteket köziünk a 6zetnáe- lés-i beszédből. NAGYBÖRZSÖNY Nagyhörzsönyi egyházközségünk gyülekezette nagybani igeWrdető sorozatot tartott Zsid. 10:1—10., Ján.. 11:47 —57.. II. Móz. 32:33—34., Zak. 9:8— 12., Ján. 12:1—8., Z»id. 5:í—6. alapján p. „-megbékítő áldozat*, „a népért való áM-oza-t*, „a bűnért vai-ó áldozat“, „a reménységért váló áldozat*, „a főpapi áldozat“, „az örök áldozat* címeiken. V:- r ág vasárnapon Filippi 2:5—11 alapján „Jézus az emberért* c. szólít az igehirdetés. A fe's.zabadu"íás ünnepén hálaadó ktenititeztelétet tartott a gyülekezet. Imádkozott a gvü'-ekezet a békéért és a béke szolgálatáért. A gyű'»kezet áldást -kért az egyhazewyeteim megválasztott egyetemes feJügvelőjére. Mi- hálvfy Ernőre. Az i-gehirdető szolgálatokat dr. Gvhneísy Károly egyetemes lék-ész. az óR-ári szöligátetoí Péter Henrik helyi lelkész végezte. Minden aik-a- lomrria! a gvü’elkezet leánvikónisa evw- gé'.iismi énekeket adott elő Péter Hen- rikné vezetésével és organalkíséf©tévéi. DUNAHARASZTI-SZIGETHALOM A dunehanaszti egyház'köizséghez tartozó Szigéthalcm szórváiyban, a református imaházhan böjti igehirdetés- sorozat volt március 31. és április 6. között Mánk 14:1—11. igék alapján. Sokan véttek részt refoivnátiuisok fe. Az igehirdetés szolgálatát Várady Lajos csepeli a-iesperes-klikész végezte. A KÖBANYAI GYÜLEKEZET ifjúsága szombaton csendes-napot 'tartott, amelyen Keren Ebnil tartott előkészítő áhítatot és Benczúr László vezetett igen te-rsuékeny me.gf>eszé!ést a közösség kérdéséről. A csendesnap végén az tijúság együttesen meat a Deák-téri ■templomba Bach: János passiójának megihahgatás ára. RÁDIÓS FÉLÓRA Április 13-án, Húsvét vasárnap vallásos félórát közvetít a Petőíi-rádió VílO órától Igét hirdet Dezséry László püspök. Énekel a Loit-heránia • vegyes- kara, Weltier Jenő karnagy vezetésével. HALÁLOZÁS Vajta (Wagner) Vilmos presbiter, a kecskeméti ev. egyház ib. gondnoka 63 éves korában meghalt. Április 2-án nagy részvét mellfet-t temették el a csepeli temetőben id. Kelemen Lászlók. Gyászolják felesége és gyermekei: Fazekas Ferencié, Várady Lajosáé és ifj. Kelemen László. Dr. Rell Lajos, a békéscsabai volt evangélikus gimnáziumnak évtizedeken át volt igazgatója, egyházunk tar.iügyenek áldott szoigáiátú embere, ápr. 3-án„ Szek-szárdon csendesen, Jézus Krisztusban megbékélve elhunyt. Nevelőmiuiniká- jáért tanítványai hosszú serege hálás,- egyháziunk pedig áldott közszolgálatáért őrzi kegyelettel ecntékiéi. Ne-ve a békéscsabai gyülekezet; éjeiéből is tótö- röV,letettem Békéscsabán helyezték hétfőn csendes pihenőhelyére. Ezt cselekedjélek
