Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-06 / 1. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1952. JANUÁR 8, Szabó József püspök: Isten újat akar! Néhány hete a budapest—kelcbiai gyorsvonaton együtt utaztam egy katonatiszttel és egy tanárnővel. Fiatalok voltak és ragyogók. A gyér esti vonatfénynél is órákhosszat tanultak, nyelvet, ideológiát. A tiszt paraszlszárinazású volt, a tanárnő munkás. Aztán beszédbe kerültünk és a hit dolgairól is szó esett. Higgadtan, színvonalasan. A fiatal tanárnő kedves mosollyal kérdezte tőlem: «Hogyan lehet a szakállas bácsiban hinni?!» Hosszabb válasz­ban fejtegettem, hogy mi nem a «szakállas bácsi»-ban hiszünk, hanem az élő Istenben. E beszélgetés nyomán elgondol­kozva arra jutottam, hogy szokvá­nyos egyházművészetünk, s részben talán igehirdetésünk is felelős azért, hogy Isten képe «szakállas bácsi»- ként került bele a küztudatba._ Az egyház festői nyilván nem jártak helyes úton, amikor — ha már egyszer ábrázolni merészelték az ábrázolhatatlant —, bizonnyal az örökkévalóság érzékeltetésének szán­dékával világidős aggastyánnak ábrázolták az Istent. Az önmagát kijelentő Isten sehol se mond magáról az Igében olyasmit, aminek «lapján «öreg» Istenről beszélhet­nénk. De annál többet szól az Ige arról, hogy' Isten a «seregek Ura», «ki tündöklő napkt-nt jő elő, ifjú harcosként jár, «új» szövetséget köt, .«új» énekre biztat, <űj» nevet ígér, [«újV bort'ad, «új» eget, <új» földet, «új» Jeruzsálemet, teremt, szüntele­nül munkálkodik és mindeneket újjá tészen. S mikor azt közli magáról, hogy «benne nincs válto­zás, vagy változásnak árnyéka», hanem «tegnap cs ma is mind­örökké ugyanaz», akinél «egy nap Olyan, mint ezer esztendő és ezer slendő, mint egy nap», ez is azt fijelenti, hogy Isten «nem öregszik», nyomtalanul suhan alatta az általa »reintett idő: «Öröktől fogva mind­örökké te vagy Isten.» Isten nem Toítr nem lesz, hanem van — örökös jelen. S ha szabad Istenre smberien, anthropomorf módon is gondolni, bizonnyal örök ifjúnak kell öt látnunk. Abban vau az Isten örökjelen íí örökkévalósága, hogy mindig újat akar. «Imé, újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztán utat szerzek és kietlenben folyóvizeket. Kopasz hegyeken folyókát nyitok és a rónák közepén forrásokat, a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.» Esaiás 43:19. 41:18. Az újat cselekvő Isten mindenek *íött iíj embereket akar. A biblia tele van az állandó megtérés sürge­tésével. Akárhogy vesszük is, a meg­térés lényege a megújulás. Krisztus «gesz műve erre megy: «Aki Őbenne van, új teremtés az. a régiek elmúl' íak, íme, újjá lett minden.» TI. Kor. fc. 17. A keresztyén ember új élet­ben, sót — eredeti szöveg — élet Újságában jár. Róni. 0. 4.. állandóan öltözi az új embert. Ef. 4, 23—24.. az élete állandó újúlás -örök ifjú- #ága. Kok 3, 10-, II. Kor. 4, 16. 1 Isten az új emberekből ű.i cgy- i házat akar. Jézus Krisztus leste nem bebalzsamozott múmia, múzeumi csontváz, hanem élő test, megújult embe­rekben állandóan újuló eleven szervezet. Isten sokszor a tör­ténelmi eseményekkel is nyo­matéket ád cgyházü’ítő akara­tának. Világosan látjuk, hogy most ez történik. Isten sok romlást, elavulást megítélt bennünk, s nemcsak az Igében, hanem az eseményekben tó ott dübörög a követelése: új egy­házat akarok, Krisztus örök testének inegűjűlását. Ez pedig mindig rajtam kezdődik. Isten az új emberek egyházával új szolgálatot akar. Nem uralkodás a mi dolgunk, hanem szolgálat. Min­dig romlás volt az, mikor az egyház uralkodni akart — öncélú, cifra látványosság helyett a só és kovász szerény, feloldódó és eltűnő, de fon­tos és éltető szolgálatát szánta nekünk az Isten. Nem magas tró­nusról dirigálni, hanem alacsony zsámolyon lábat mosni. Akik sze­reinek panaszkodni és sopánkodni, vájjon nem az egyház múltbeli, talmi uralkodását siratják?! Mert hiszen a lábmosóedényt és kötényt ki vette el tőlünk?! — Isten az egyháztól mindig új szolgálatot vár ebben a világban. Megítélte a lelki kapitalizmust is: nein élhetünk az atyák tőkéjéből. Az elmúlt nemze­dékek szolgálni akartak azzal, hogy alapítványt teltek ás földet szerez­tek az egyháznak. De mi ezekből túlságosan soká akartunk kényel­mesen éldegélni. Isten nem engedte. Mai egyházunk csak mai híveink anyagi szolgálatából élhet, Üj szolgálatot vár tőlünk T;,‘eu nemcsak beidé, hamm kifelé a világ felé is* Igen, a világ felé is! Hiszen erre való az egyház. Nem ön­magát ápolgalni. hanem a maga sajátos módján, a rá­bízott javakkal szolgáim a vi­lágnak. Sőt, Istent nem szol­gálhatjuk másként, csak azon a világon keresztül, amelyet Ö annyira szereiéit, hogy egy­szülött Fiát adta érte. És e tekintetben sem éldegélhe­tünk a múlt szolgálatából. Az egyház múltjának jó korszakai­ban kétségtelenül hatalmas szolgálatokat tett aa emberi­ségnek. De ezért nem várha­tunk örökös nyugdíjat. Nem vehetjük rossznéven, sőt az a természetes, hogy a történelem sem tűr kitartott egyházat, hanem új szolgálatokat vár. Hiba volna és öngyilkosság, Isten elleni engedetlenség, ha az egyház ezt az új szolgálatot a jelenkortól megtagadná, leg­alább olyan hiba és engedet­lenség volna, mintha ezt az új szolgálatot úgy akarná teljesí­teni, hogy közben tál lencséért lényegéhez és hivatásához vál­nék hűtlenné. Isten az új emberek új egyházá­nak új szolgálatával új világot akar. Meghamisítanánk az Igét, ha elfelej­tenénk, hogy az «új ég és új föld» eschalologikus valóságot jelent, a visszaíérö Jézus teljes uralmát. De akkor is meghamisítanánk az Igét, ha az új világ valóságát egészen át­tolnánk a másvilágra. Ez a világ sohasem lehet tökéletes paradicsom, de azért, sőt éppen ezért nekünk nagy bizalommal és derűs igyekvés sei küzdenunk kell minden baj és nyomorúság ellen, és ott a helyünk korunk hatalmas életigénylésének, építő munkájának első vonalában! Üj esztendő kezdődik! A höm­pölygő időnek ezt az új szakaszát miért adná. az idő Ura, lm nem azért, hogy benne újat akar?! Újjászületett emberek megújult egyházának új szolgalmát a világ új életéért. Bizodalmas hittel kérjük az újat akaró Istent, áldja meg 1952-ben egyházunk igehirdetését, hogy új bor pezsdüljön a megerőtlenedett régi helyen; áldja meg egyházunk zsinatolásúi, hogy az új l>or jő új íóffilőt is kaphasson! ^ ­Készülj az Iga Ugatására! Vlzkereszt ünnepe Esaiás 60:1—6. Január hatodika régi egyházi szokás szerint a küimisszió napja. Az Esaiásból fent jelölt rész a ke­led bölcsek evangéliumbeli történe­tének mintegy az ótestamentomi elő­képe. Benne a próféta arról a vilá­gosságról szól, emelyik Isten gyerme­kein ragyog s erről, a dicsőségről, amelynek a hívők sugárzó tanúi ebben a világban. Mint ahotgyan a keleti böl­csek történetében nem a három roman­tikus alak a középpont, hanem maga, Jézus Krisztus, úgy a esaiási prófé­ciában is az „Ür dicsősége“ ragyog lel előttünk s kérdez, vádol és tanít misszió napján. 1. Megméri kiünűssziól szemléletün­ket. Az andalítóan szép és megható küímissziói tőríénetecskék feletti me­rengés helyett vájjon fáj-e bűntudat­tal Isten népének mindaz, ami Távol- Keleten, a külmisszió jelszava alatt történt és történik? Vájjon valóban az Ür dicsősége ragyog Isten népén? Legyen tiszta ez imádságunk és ta­núskodjanak számukra is egyedül a Jézus Krisztusról. 2. Megméri a magunk keresztyén életét. Vájjon miért van az, hogy aki kívülről nézi Isten népét ebben * Viágibauv joouára csak hajoló, sopán­kodó, aggodíáma&kodó, idegeskedő társaságot lát bennünk? Sajnos, nem­csak kívülről, de belülről, amaga az Ige, benne Isten Szentlelke is ilyennek lát. Valljuk Se, hogy közelebb áll a szi­vünkhöz egy ilyen vigasztaló, szelíd jézusi szó: .ne aggodalmaskodjál.. ínint egy ilyen patetikus magasságok­ban zengő szózat: .az Ür dicső­sége rajtad megláttatiíp. Több engedelmességet hát Isten iránt, hogy az ő népe ne elesett gyá­moltalanok csoportja, hanem az 5 dicsőségéről életükkel és magatartá­sukkal tanúslkodók tábora legyen. 3. Megméri az egyház reménységét Mert Esaiás itt nem csupán valamely partikuláris missziói szemléletről, vagy egyéni életek nekibátorodásáról ír, hanem Siónről, Jeruzsálemről, — ma így mondhatjuk: az egyházról. Erről a Sionról úgy ír, mint felemelt tekintettel járóról, örömtől ragyogóról, repeső szívűró'f. Azért ilyen Sión, mert .eljött világossága’. Nekünk, az egy­háznak, Isten népének ezt egy lépéssel karácsony után üzeni Isten. Ilyen ma Isten népének közössége, az egyház? , Ha van Krisztusa, ilyen. Es' ha nem ilyen? Ha csak logikusan kellene erre fe- lelni, könnyű volna. De nem könnyű, mert erre nem felelni, erről vallani kell. Koren Emil Dezséry László püspök: Az űjesztendo a zsinat éve Évtizedek óta nem volt egy­házunknak olyan jelentős eszten­deje, mint amilyennek 1952 ígér­kezik. Zsinatunk második ülésszaka nyílik meg 1952 első napjaiban és az új egyházi törvények megalkotá­sának nagy munkájában a feladatok zömét meg is akarja oldani. Egy­házszervezetünk, egyházéletünk rend­je átalakulását ezek az új zsinati törvények szolgálják, s az át­alakulás ennek megfelelően jelentős változásokat, egyszerűsítéseket s az egyházi munka kifejlesztésének az eddiginél jobb alapjait fogja meg­teremteni. A zsinati terveket szerte az országiban tanulmányozzák, egyelőre a lelkész! munkaközössé­gekben, és jani ár 7-én a püspökök értekezlete foglalkozik vele. Ezután a zsinati tervek már a zsinati bizottságokhoz kerülnek, és sor kerül a törvénytervezetek fogalma­zására is. Szerte az országban som- választják az új zsinati képviselő­ket, akikkel a zsinati tagságot az időközben megürült helyeken ki­egészítik. A zsinati atyák készülnek a fontos tanácskozásokra, s egész egyházunk népe nagy érdeklődéssel kíséri az előkészületeket. Egyházunk híveinek megindító, lelkesítő érdek­lődése veszi körül a zsinati terveket, s mind több hírt kapunk arról, hogy gyűIekezetrőí-gyülekezetre, bib­lia óráről-bibliaórára szaporodik azoknak a hívek­nek és azoknak a gyülekeze­teknek is iniaküzösségeknek száma, akik imádkoznak a ma­gyar evangélikus egyház zsina­táért. Ennek az imádságnak kell hatalmasan áradnia a most kezdődő űjeszten dobén. Az imádságnak, amely egyházunk belső rendjét, munkalehetősé­geinek áldásos kialakítását, egész szervezetének virágzó életét könyörgi az Ür kezéből. Egyházunk imádsága, ha az valóban az egyház imádsága —- nyilvánvalóan bölcs imád­kozás lesz, mely tusakodásban születik, elmélkedésben és ta­nácskozásban. Az egyház érde­kében s az egyház ügyének előreviteléért dolgozó, hűséges egyházi munkások és hívek közös gondolkozása s testvéri tanácskozása biztos alapjaira épülnek ezek az imádságok. Isten azt kívánja tőlünk min­den imádsággal kapcsolatban, hogy s* az ő akaratát keresse s az ő bölcseségcbcn és erejé­ben bízzék. 1952. egyházunk számára a zsinat esztendeje lesz, legyen hát elsősorban a zsinatért való közös tusako­dás és közös imádkozás esz­tendejévé. Bókdy János zsoltárfordításai 4. zsoltár Isten, ki igazságot osonsz. Halld meg szavam, felelj nekem, Ki útját é! tad a gonosznak, Mikor veszélyek ostoroztak, Könyörülj rajtam, légy velem! — Ti, emberek, meddig gyaláziok, Csúf rágalmakat szórva rám. Meddig ontja szapora szátok A sok förtelmes hazugságot, Szívetek miért oly kaján? Tudjátok meg: az Ür kegyelnie hgalmasan befogadott, Ha bárki rám kezet emelne, Megvéd csodálatos szerelme, Kiáltottam s meghallgatott. Szánjatok hát mind magatokba, Haragból ne vétkezzetek, Ne térjetek az ágyatokba, Bosszús szívvel és háborogva, Hallgassatok $ reszkessetek. Az igazságot keresselek Istennek így áldozzatok, Bízzatok benne, szeressétek, Ö gondozza a földi népet, S áldást fakaszt bizalmatok, — Sokan kérdik: -A boldogságot Ki láttatja majd meg velünk?“ 0, Uram, gyújts világosságot. Töltsd meg örömmel a világot, Hogy oraád fényében legyünk! Több örömöt adtál szívemnek, Mint bárkinek, ha birtokán Bor és búza bőven ternmek, . S örül a színig te't veremnek, Gyönyörködve a dús cserfán, Alert így én békességben térek Nyugovóra, ha este lett, Jő! alszom, semmitő'l se félek, Mert biztonságos menedéket Mraffis csak ná!»á ldhetekt 1952 magyar nemzetünk életébe» az ötéves terv harmadik esztendeje lesz, s ez is rányom ja bélyegét egy­házunk egész életére. Egy országot építő, bizakodó, sikerekben és ered­ményekben mindig előbbrejutó néip; tagjai vagyunk, osztozunk annak egész küzdelmében, és Istennek legyen hála, annak egész örömé« ben s a jól végzett munkán és annak eredményén érzett minden örömé­ben is. Népünk lelkesítő eredményei az építés, a munka s a növekvő jó« lét vonalán lelkesítsék egész egy« házunkat Istennek való hálaadásra és népünk munkájában való oszfo- zásra. Egyházunk, mely zsinatot kezd s a felszabadulás után kialakult társadalmi és gazdasági rend­ben újra elhelyezi a maga egész életét és szervezetét, mindennap tudatában kell le­gyen annak, hogy élete össze­függ a magyar nép életével s becsülete népünk szemében abban van, mennyire tud hoz­zájárulni az országépítéshez szellemiekben és anyagiakba:« egyaránt, tagjai mindennapos munkáján s egész közösségi magatartásán keresztül. De egy« j házunknak méltóvá kell lennie népünkhöz, annak célkitűzései­hez és áldozataihoz, bizakn- 1 dákban, a jövőbe vetett hit. ben s az igaz elhatározások 1 erős meggyőződésében is. Egy- ■ ­házunk nem lehet a vissza- esinálók, az akadályozók, a t lustálkodók népe. Üj életünk távlataiban kell gondolkod­nunk. országunkban, társadal­munkban, tervezésünkben n holnapot keli világosan lát­nunk s a holnapért kell áldó- i zaltai dolgoznunk. 1952 a béke esztendeje. Azzá' akarjuk tenni, a béke számára akarjuk fenntartani. 1952-t és a további esztendőket is végeláthatat­lan sorban. Tartós, szilárd, építő és jólétet szerző békét nkurunk hazánk- ban és az egész világon. Akarjuk, tehát küzdünk érle. Nyocszázmilliós békeiáborral együtt küzdünk érte és biztosak vagyunk, még tíz- és tíz­millió ember támogatásában szerte a világon, olyan országokban is, ahol pedig háborúra uszítanak. A t imperializmus 1952-ben sem fog nyugodni. megpróbálja érdekeit érvényesíteni a gyarmatokon s a békeszerető szabad népek ellen. A békét akaró emberek tömegei azonban napról-napra nőnek, s ezek nem öntudatlan béke-sóvárgók, hanem önludotos vezetés alatt álló s a meggyőződésükért és az életükért harcolni kész emberek tömegei. Egyházunk úgy kell éljen, hogy mindennap bizonyságát adja béke- akaraiának, s bizonyságot tegye» mindennap arról az erkölcsös és Isten akaratára épített meggyőző­déséről. bogy 9 világ minden táján élő keresztyének hitünkből folyóant kötelesek védelmezni az emberiséget egy újabb háború szörnyűségéitől. F-gybázi életünk belül a* országban, st ami abból ki­sugárzik más országok egyv húzai felé is, legyen 1352-1, e n az emberiség iránt érzeti felelősség, s az emberiség békéjéért való küzdelem áldott esztendeje. Tslen meg is áldja egyházunkat, hp. szolgálatát hűségesen betölti a mindennapos egyházi életben, zsí- ♦ naiíán, népünkhöz való hűségben s a, békevédelem harcában. Ezek’ a mi újesztendeí világos parancsaink és írféseteink Istent,31,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom