Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-06 / 1. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1952. JANUÁR 8,

Szabó József püspök:

Isten újat akar!

Néhány hete a budapest—kelcbiai gyorsvonaton együtt utaztam egy katonatiszttel és egy tanárnővel. Fiatalok voltak és ragyogók. A gyér esti vonatfénynél is órákhosszat tanultak, nyelvet, ideológiát. A tiszt paraszlszárinazású volt, a tanárnő munkás. Aztán beszédbe kerültünk és a hit dolgairól is szó esett. Higgadtan, színvonalasan. A fiatal tanárnő kedves mosollyal kérdezte tőlem: «Hogyan lehet a szakállas bácsiban hinni?!» Hosszabb válaszban fejtegettem, hogy mi nem a «szakállas bácsi»-ban hiszünk, hanem az élő Istenben.

E beszélgetés nyomán elgondolkozva arra jutottam, hogy szokványos egyházművészetünk, s részben talán igehirdetésünk is felelős azért, hogy Isten képe «szakállas bácsi»- ként került bele a küztudatba._ Az egyház festői nyilván nem jártak helyes úton, amikor — ha már egyszer ábrázolni merészelték az ábrázolhatatlant —, bizonnyal az örökkévalóság érzékeltetésének szándékával világidős aggastyánnak ábrázolták az Istent. Az önmagát kijelentő Isten sehol se mond magáról az Igében olyasmit, aminek «lapján «öreg» Istenről beszélhetnénk. De annál többet szól az Ige arról, hogy' Isten a «seregek Ura», «ki tündöklő napkt-nt jő elő, ifjú harcosként jár, «új» szövetséget köt, .«új» énekre biztat, <űj» nevet ígér, [«újV bort'ad, «új» eget, <új» földet, «új» Jeruzsálemet, teremt, szüntelenül munkálkodik és mindeneket újjá tészen. S mikor azt közli magáról, hogy «benne nincs változás, vagy változásnak árnyéka», hanem «tegnap cs ma is mindörökké ugyanaz», akinél «egy nap Olyan, mint ezer esztendő és ezer slendő, mint egy nap», ez is azt fijelenti, hogy Isten «nem öregszik», nyomtalanul suhan alatta az általa »reintett idő: «Öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.» Isten nem Toítr nem lesz, hanem van — örökös jelen. S ha szabad Istenre smberien, anthropomorf módon is gondolni, bizonnyal örök ifjúnak kell öt látnunk.

Abban vau az Isten örökjelen íí örökkévalósága, hogy mindig újat akar. «Imé, újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztán utat szerzek és kietlenben folyóvizeket. Kopasz hegyeken folyókát nyitok és a rónák közepén forrásokat, a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.» Esaiás 43:19. 41:18.

Az újat cselekvő Isten mindenek *íött iíj embereket akar. A biblia tele van az állandó megtérés sürgetésével. Akárhogy vesszük is, a megtérés lényege a megújulás. Krisztus «gesz műve erre megy: «Aki Őbenne van, új teremtés az. a régiek elmúl' íak, íme, újjá lett minden.» TI. Kor. fc. 17. A keresztyén ember új életben, sót — eredeti szöveg — élet Újságában jár. Róni. 0. 4.. állandóan öltözi az új embert. Ef. 4, 23—24..

az élete állandó újúlás -örök ifjú- #ága. Kok 3, 10-, II. Kor. 4, 16.

1 Isten az új emberekből ű.i cgy- i házat akar. Jézus Krisztus leste nem bebalzsamozott múmia, múzeumi csontváz, hanem élő test, megújult emberekben állandóan újuló eleven szervezet. Isten sokszor a történelmi eseményekkel is nyomatéket ád cgyházü’ítő akaratának. Világosan látjuk, hogy most ez történik. Isten sok romlást, elavulást megítélt bennünk, s nemcsak az Igében, hanem az eseményekben tó ott

dübörög a követelése: új egyházat akarok, Krisztus örök testének inegűjűlását. Ez pedig mindig rajtam kezdődik.

Isten az új emberek egyházával új szolgálatot akar. Nem uralkodás a mi dolgunk, hanem szolgálat. Mindig romlás volt az, mikor az egyház uralkodni akart — öncélú, cifra látványosság helyett a só és kovász szerény, feloldódó és eltűnő, de fontos és éltető szolgálatát szánta nekünk az Isten. Nem magas trónusról dirigálni, hanem alacsony zsámolyon lábat mosni. Akik szereinek panaszkodni és sopánkodni, vájjon nem az egyház múltbeli, talmi uralkodását siratják?! Mert hiszen a lábmosóedényt és kötényt ki vette el tőlünk?! — Isten az egyháztól mindig új szolgálatot vár ebben a világban. Megítélte a lelki kapitalizmust is: nein élhetünk az atyák tőkéjéből. Az elmúlt nemzedékek szolgálni akartak azzal, hogy alapítványt teltek ás földet szereztek az egyháznak. De mi ezekből túlságosan soká akartunk kényelmesen éldegélni. Isten nem engedte. Mai egyházunk csak mai híveink anyagi szolgálatából élhet,

Üj szolgálatot vár tőlünk T;,‘eu nemcsak beidé, hamm kifelé a világ felé is* Igen, a világ felé is! Hiszen erre való az egyház. Nem önmagát ápolgalni. hanem a maga sajátos módján, a rábízott javakkal szolgáim a világnak. Sőt, Istent nem szolgálhatjuk másként, csak azon a világon keresztül, amelyet Ö annyira szereiéit, hogy egyszülött Fiát adta érte. És e tekintetben sem éldegélhetünk a múlt szolgálatából. Az egyház múltjának jó korszakaiban kétségtelenül hatalmas szolgálatokat tett aa emberiségnek. De ezért nem várhatunk örökös nyugdíjat. Nem vehetjük rossznéven, sőt az a természetes, hogy a történelem sem tűr kitartott egyházat, hanem új szolgálatokat vár. Hiba volna és öngyilkosság, Isten elleni engedetlenség, ha az egyház ezt az új szolgálatot a jelenkortól megtagadná, legalább olyan hiba és engedetlenség volna, mintha ezt az új szolgálatot úgy akarná teljesíteni, hogy közben tál lencséért lényegéhez és hivatásához válnék hűtlenné.

Isten az új emberek új egyházának új szolgálatával új világot akar. Meghamisítanánk az Igét, ha elfelejtenénk, hogy az «új ég és új föld» eschalologikus valóságot jelent, a visszaíérö Jézus teljes uralmát. De akkor is meghamisítanánk az Igét, ha az új világ valóságát egészen áttolnánk a másvilágra. Ez a világ sohasem lehet tökéletes paradicsom, de azért, sőt éppen ezért nekünk nagy bizalommal és derűs igyekvés sei küzdenunk kell minden baj és nyomorúság ellen, és ott a helyünk korunk hatalmas életigénylésének, építő munkájának első vonalában!

Üj esztendő kezdődik! A hömpölygő időnek ezt az új szakaszát miért adná. az idő Ura, lm nem azért, hogy benne újat akar?! Újjászületett emberek megújult egyházának új szolgalmát a világ új életéért.

Bizodalmas hittel kérjük az újat akaró Istent, áldja meg 1952-ben egyházunk igehirdetését, hogy új bor pezsdüljön a megerőtlenedett régi helyen; áldja meg egyházunk zsinatolásúi, hogy az új l>or jő új íóffilőt is kaphasson! ^ Készülj az Iga Ugatására!

Vlzkereszt ünnepe Esaiás 60:1—6.

Január hatodika régi egyházi szokás szerint a küimisszió napja. Az Esaiásból fent jelölt rész a keled bölcsek evangéliumbeli történetének mintegy az ótestamentomi előképe. Benne a próféta arról a világosságról szól, emelyik Isten gyermekein ragyog s erről, a dicsőségről, amelynek a hívők sugárzó tanúi ebben a világban. Mint ahotgyan a keleti bölcsek történetében nem a három romantikus alak a középpont, hanem maga, Jézus Krisztus, úgy a esaiási próféciában is az „Ür dicsősége“ ragyog lel előttünk s kérdez, vádol és tanít misszió napján.

1. Megméri kiünűssziól szemléletünket. Az andalítóan szép és megható küímissziói tőríénetecskék feletti merengés helyett vájjon fáj-e bűntudattal Isten népének mindaz, ami Távol- Keleten, a külmisszió jelszava alatt történt és történik? Vájjon valóban az Ür dicsősége ragyog Isten népén? Legyen tiszta ez imádságunk és tanúskodjanak számukra is egyedül a Jézus Krisztusról.

2. Megméri a magunk keresztyén

életét. Vájjon miért van az, hogy

aki kívülről nézi Isten népét ebben * Viágibauv joouára csak hajoló, sopánkodó, aggodíáma&kodó, idegeskedő társaságot lát bennünk? Sajnos, nemcsak kívülről, de belülről, amaga az Ige, benne Isten Szentlelke is ilyennek lát. Valljuk Se, hogy közelebb áll a szivünkhöz egy ilyen vigasztaló, szelíd jézusi szó: .ne aggodalmaskodjál.. ínint egy ilyen patetikus magasságokban zengő szózat: .az Ür dicsősége rajtad megláttatiíp.

Több engedelmességet hát Isten iránt, hogy az ő népe ne elesett gyámoltalanok csoportja, hanem az 5 dicsőségéről életükkel és magatartásukkal tanúslkodók tábora legyen.

3. Megméri az egyház reménységét Mert Esaiás itt nem csupán valamely partikuláris missziói szemléletről, vagy egyéni életek nekibátorodásáról ír, hanem Siónről, Jeruzsálemről, — ma így mondhatjuk: az egyházról. Erről a Sionról úgy ír, mint felemelt tekintettel járóról, örömtől ragyogóról, repeső szívűró'f. Azért ilyen Sión, mert .eljött világossága’. Nekünk, az egyháznak, Isten népének ezt egy lépéssel karácsony után üzeni Isten. Ilyen ma Isten népének közössége, az egyház?

, Ha van Krisztusa, ilyen.

Es' ha nem ilyen?

Ha csak logikusan kellene erre fe- lelni, könnyű volna. De nem könnyű, mert erre nem felelni, erről vallani kell. Koren Emil

Dezséry László püspök:

Az űjesztendo a zsinat éve

Évtizedek óta nem volt egyházunknak olyan jelentős esztendeje, mint amilyennek 1952 ígérkezik. Zsinatunk második ülésszaka nyílik meg 1952 első napjaiban és az új egyházi törvények megalkotásának nagy munkájában a feladatok zömét meg is akarja oldani. Egyházszervezetünk, egyházéletünk rendje átalakulását ezek az új zsinati törvények szolgálják, s az átalakulás ennek megfelelően jelentős változásokat, egyszerűsítéseket s az egyházi munka kifejlesztésének az eddiginél jobb alapjait fogja megteremteni. A zsinati terveket szerte az országiban tanulmányozzák, egyelőre a lelkész! munkaközösségekben, és jani ár 7-én a püspökök értekezlete foglalkozik vele. Ezután a zsinati tervek már a zsinati bizottságokhoz kerülnek, és sor kerül a törvénytervezetek fogalmazására is. Szerte az országban som- választják az új zsinati képviselőket, akikkel a zsinati tagságot az időközben megürült helyeken kiegészítik. A zsinati atyák készülnek a fontos tanácskozásokra, s egész egyházunk népe nagy érdeklődéssel kíséri az előkészületeket. Egyházunk híveinek megindító, lelkesítő érdeklődése veszi körül a zsinati terveket, s mind több hírt kapunk arról, hogy gyűIekezetrőí-gyülekezetre, biblia óráről-bibliaórára

szaporodik azoknak a híveknek és azoknak a gyülekezeteknek is iniaküzösségeknek száma, akik imádkoznak a magyar evangélikus egyház zsinatáért. Ennek az imádságnak kell hatalmasan áradnia a most kezdődő űjeszten dobén. Az imádságnak, amely egyházunk belső rendjét, munkalehetőségeinek áldásos kialakítását, egész szervezetének virágzó életét könyörgi az Ür kezéből. Egyházunk imádsága, ha az valóban az egyház imádsága —- nyilvánvalóan bölcs imádkozás lesz, mely tusakodásban születik, elmélkedésben és tanácskozásban. Az egyház érdekében s az egyház ügyének előreviteléért dolgozó, hűséges egyházi munkások és hívek közös gondolkozása s testvéri tanácskozása biztos alapjaira épülnek ezek az imádságok. Isten azt kívánja tőlünk minden imádsággal kapcsolatban, hogy s* az ő akaratát keresse s az ő bölcseségcbcn és erejében bízzék. 1952. egyházunk számára a zsinat esztendeje lesz, legyen hát elsősorban a zsinatért való közös tusakodás és közös imádkozás esztendejévé.

Bókdy János zsoltárfordításai

4. zsoltár

Isten, ki igazságot osonsz.

Halld meg szavam, felelj nekem, Ki útját é! tad a gonosznak, Mikor veszélyek ostoroztak, Könyörülj rajtam, légy velem! — Ti, emberek, meddig gyaláziok, Csúf rágalmakat szórva rám. Meddig ontja szapora szátok A sok förtelmes hazugságot, Szívetek miért oly kaján?

Tudjátok meg: az Ür kegyelnie hgalmasan befogadott,

Ha bárki rám kezet emelne, Megvéd csodálatos szerelme, Kiáltottam s meghallgatott. Szánjatok hát mind magatokba, Haragból ne vétkezzetek,

Ne térjetek az ágyatokba,

Bosszús szívvel és háborogva, Hallgassatok $ reszkessetek.

Az igazságot keresselek Istennek így áldozzatok,

Bízzatok benne, szeressétek,

Ö gondozza a földi népet,

S áldást fakaszt bizalmatok, — Sokan kérdik: -A boldogságot Ki láttatja majd meg velünk?“ 0, Uram, gyújts világosságot. Töltsd meg örömmel a világot, Hogy oraád fényében legyünk!

Több örömöt adtál szívemnek, Mint bárkinek, ha birtokán Bor és búza bőven ternmek, .

S örül a színig te't veremnek, Gyönyörködve a dús cserfán, Alert így én békességben térek Nyugovóra, ha este lett,

Jő! alszom, semmitő'l se félek, Mert biztonságos menedéket Mraffis csak ná!»á ldhetekt

1952 magyar nemzetünk életébe» az ötéves terv harmadik esztendeje lesz, s ez is rányom ja bélyegét egyházunk egész életére. Egy országot építő, bizakodó, sikerekben és eredményekben mindig előbbrejutó néip; tagjai vagyunk, osztozunk annak egész küzdelmében, és Istennek legyen hála, annak egész örömé« ben s a jól végzett munkán és annak eredményén érzett minden örömében is. Népünk lelkesítő eredményei az építés, a munka s a növekvő jó« lét vonalán lelkesítsék egész egy« házunkat Istennek való hálaadásra és népünk munkájában való oszfo- zásra.

Egyházunk, mely zsinatot kezd s a felszabadulás után kialakult társadalmi és gazdasági rendben újra elhelyezi a maga egész életét és szervezetét, mindennap tudatában kell legyen annak, hogy élete összefügg a magyar nép életével s becsülete népünk szemében abban van, mennyire tud hozzájárulni az országépítéshez szellemiekben és anyagiakba:« egyaránt, tagjai mindennapos munkáján s egész közösségi magatartásán keresztül. De egy« j házunknak méltóvá kell lennie népünkhöz, annak célkitűzéseihez és áldozataihoz, bizakn- 1 dákban, a jövőbe vetett hit. ben s az igaz elhatározások 1 erős meggyőződésében is. Egy- ■ házunk nem lehet a vissza- esinálók, az akadályozók, a t lustálkodók népe. Üj életünk távlataiban kell gondolkodnunk. országunkban, társadalmunkban, tervezésünkben n holnapot keli világosan látnunk s a holnapért kell áldó- i zaltai dolgoznunk.

1952 a béke esztendeje. Azzá' akarjuk tenni, a béke számára akarjuk fenntartani. 1952-t és a további esztendőket is végeláthatatlan sorban. Tartós, szilárd, építő és jólétet szerző békét nkurunk hazánk- ban és az egész világon. Akarjuk, tehát küzdünk érle. Nyocszázmilliós békeiáborral együtt küzdünk érte és biztosak vagyunk, még tíz- és tízmillió ember támogatásában szerte a világon, olyan országokban is, ahol pedig háborúra uszítanak. A

t imperializmus 1952-ben sem fog nyugodni. megpróbálja érdekeit érvényesíteni a gyarmatokon s a békeszerető szabad népek ellen.

A békét akaró emberek tömegei azonban napról-napra nőnek, s ezek nem öntudatlan béke-sóvárgók, hanem önludotos vezetés alatt álló s a meggyőződésükért és az életükért harcolni kész emberek tömegei. Egyházunk úgy kell éljen, hogy mindennap bizonyságát adja béke- akaraiának, s bizonyságot tegye» mindennap arról az erkölcsös és Isten akaratára épített meggyőződéséről. bogy 9 világ minden táján élő keresztyének hitünkből folyóant kötelesek védelmezni az emberiséget egy újabb háború szörnyűségéitől.

F-gybázi életünk belül a* országban, st ami abból kisugárzik más országok egyv húzai felé is, legyen 1352-1, e n az emberiség iránt érzeti felelősség, s az emberiség békéjéért való küzdelem áldott esztendeje.

Tslen meg is áldja egyházunkat, hp. szolgálatát hűségesen betölti a mindennapos egyházi életben, zsí- ♦ naiíán, népünkhöz való hűségben s a, békevédelem harcában. Ezek’ a mi újesztendeí világos parancsaink és írféseteink Istent,31,,