Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-04-01 / 13. szám

Evangélikus Éle* 3 BÓCSÁ Szerveződő gyülekezet a Duna—Tisza közén — „A bócsai gyülekezet most van elemezés? alatt. Jöjjön ki hozzánk s nézze meg az ottani életet — mondja Mezősi György, az új gyülekezet lel­késze a soltvadkerti lelkészt hivatal­ban. Meg sem várja a feleletemet, szalad kocsit szerezni. Nem sokkal később már visz bennünket a kocsi a kecskeméti országúton az új gyüle­kezetbe. Egymás mellett ülünk a ba­kon. A lelkész hajtja a lovakat s köz­ben a gyülekezetéről beszélgetünk. Tízkilométeres kocogás után megér­kezünk a bócsai Oncsa-telepre. Homo­kos utcán, bokáig a homokba süp­pedve baktatunk a ,.lelkészlak“ felé. Egy oncsaházban bérelt kicsike szoba; hat lépés a hossza, három lé­pés széles, ez a papiak és egyben a íelkészi hivatal. Egy ágy és éjjeli- szekrény, két szekrény, egy kis asz­tal egy padka, meg egy szék a beren­dezése. Más nem is fér bele. A község Letelepedünk az asztal mellé. A lel- 1 ész térképvázlatot vesz elő, arról ismerteti a gyülekezetét: — Bocsa község, tulajdonképpen nem is község, hanem körülbelül hosszában 20, széltében 15 km nagy­ságú területen, 42.000 kataszteri hol­don szétszórt tanyákból s mintegy tíz kisebb-nagyobb tanyacsoportból áll. Az új egyházközséghez tartozik Tázlár község is, ami még nagyobbá Seszi ezt a területet. A gyülekezet lé- íekszáma 800 fő (220 család, ebből 160 a tanyákon, 60 pedig Tázláron él), de valószínű, hogy a tanya világ eddig fel nem derített részein még sok evangélikus család él, ami nö­velni fogja ezt a létszámot. Ezelőtt SoUvadkert szórványa volt. 1950. november 15-e óta folyik az önálló egyházközséggé szervezés. Havonként öt helyen, kilenc alka­lommal van istentisztelet. Minden napra jut három-négy szolgálat; több, egymástól sok kilométer távolságra fekvő iskolában hitoktatás és majd­nem minden este bibliaóra, válta­kozva a távoli tanyacsoportokban. A szolgálat nemcsak igehirdetésből és hitoktatásból áll, hanem állandó gya­logtúrákból, mert az egyes szolgálati helyek közötti távolságot gyalog kell megtenni. Templom, papiak még nincs, de már kinéztük a telket, ahová építeni szeretnénk. Bár a gyülekezet tagjai áldozatkészek az egyházukkal szem­ben, de az ő áldozatkészségükből még sem tudjuk fedezni az építkezés összes költségeit. Ennek dacára hi­szem, hogy hamarosan megkezdhet­jük az építkezést. A püspökünk meg­ígérte a támogatását és remény van arra, hogy a gyámintézet is segíteni fog. A lelkész ezután csomagokat vesz elő a szekrényből. Az egyikben nagy­alakú könyvek vannak. Az új gyüle­kezet anyakönyvei. Más csomagokból ezüstözött ke- Tcsztelőmedence, kancsó, tálca és úr- vacsorakehely kerül elő. A kezével is, szemével is szeretettel simogatja a kegyszereket. — Ezeket már mind az új gyüle­kezet vásárolta — mondja büszkén a lelkész. — És még hatezer forint megtakarításunk is van a tavalyi egy házi járulékokból pedig a hívek csak november 15. óta fizetik az új egyház- községnek a járulékokat. A bibliaórák Lassan alkonyodik. A konyhában héhány asszony és férfi várakozik. Magunkra vesszük a télikabátot és el­indulunk. Bibliaóra lesz a G.-soron. (Ebben a tanyacsoportban csupa G. nevű család lakik, innen a tanyacso­port elnevezése.) A konyhában vá­rakozók is velünk tartanak. Mire a 2—3 kilométeres úton, a telihold vi­lága mellett, homokon és a szikesek tocsogóin keresztül megérkezünk, nyolcra szaporodik a létszámunk, az útközben hozzánk csatlakozókkal Egy tanyaházban van a bibliaóra. Már sokan várnak ránk. Zsúfolt a szoba. A legtöbbje asszony és leány, de szép számmal vannnak férfiak is. Sokan 5—6 kilométeres távolságról jöttek ide. Ki gyalog, ki szekéren. Nagy figyelemmel hallgatják Isten üzenetét, a: Igét. Szereinek énekelni, öt-hat éneket is énekelünk, felváltva a dunántúli és az evangéliumi éne­keskönyvből. Bibliaóra után a lelkész beszámol a pesti útjáról, honnan csak tegnap jött vissza. A gyülekezet élénk érdek­lődéssel hallgatja minden szavát a püspöki kihallgatásról. Azután kér­dések jönnek: — Vett-e már Nagy tiszteletű Úr motorkerékpárt? Tudniillik félve áltól, hogy a lel­kész nem bírja majd a naponkénti sokkilométeres gyaloglásokat a ho­mokom, a presbitérium elhatározta, hogy motorkerékpárt vesz papjának. Erre a célra 1600 forintot adtak ösz- sze, s most ezt a motorkerékpárt sürgetik. Az pedig még nincs, mert újra nem telik, megfelelő használtat pedig nehéz szerezni. A hívek na­gyon szeretnék, ha megvolna már a motorkerékpár, mert sajnálják a papjukat, aki reggeltől estig lőt-fut a messzifekvő tanyák között, hogy el­vigye hívei közé az ő szívének meleg szeretetét és azzal együtt a jóságos Isten örömüzenetét, az Igét. Jól benne járunk az estében, mi­kor a hívek hazafelé indulnak. Másnap kellemetlen széllel kezdő­dik a nap. Délben megered az eső, es­tére úgy ömlik, mintha dézsából ön­tenék. Pedig hét órakor bibliaóra lesz a „Fischer-bóosán“. Jó messzi van az is. Elindulunk a szakadó eső­ben. Míg a hideg szél az arcomhoz veri az esőt, arra gondolok, hogy a háziakon kívül senki sem lesz ottan, mert ugyan ki jönne el ebben a zord időben? És mégis, a sötétben, a szakadó esőben, a februári metsző, hideg szélben emberek indulnak, a napi munkában elfáradt asszonyok, lá­nyok, férfiak a tanyavilág különböző pontjairól, öt-hat kilométerekről a „Fischer-bócsa“ felé. — Bibliaórára. Nagyon meglepődtem, mikor csu­romvizesen, félig megfagyva belép­tem a házba és ott egy nagyszámú gyülekezetei találtam. Eszembe jutott a sok városi ember, akinek jól gondozott aszfalton vezet az útja, akinek nem kell homokot és sarat taposni, szikes tocsogókon, át­gázolni, akinek villamos és autóbusz áll rendelkezésre és vasárnap, ünnep­nap még sem megy el a templomba, mert Fáradt“ és „messze van“ a templom. Lélekkel teljes, most születő gyü­lekezet. Megérdemli, hogy mindenki imádságba foglalja és ha lehet, anya­gilag is segítse őket, hogy mihama­rább felépíthessék, amire vágynak, a templomot és a paplakot. Szontágh István Husvét után Az asszonyok éis a tanítványok, akik kijöttek az Or Jézus sírjához, eltávoztak azzal az élménnyel, amit láttak és tapasztaltak. Az Isten ezek­nek adott külső jelet: az elhengerí- tett követ és belső látást: a sírban a megjelent angyalt és arról való meg­győződést, hogy az Űr nem volt már a sírban. Állj csak a templomajtóba és fi­gyeld meg az onnan ki jövőket; hogy milyen arccal jönnek ki? Van, aki bizony úgy jön ki, mint akivel semmi sem történt, aki úgy jön ki, mint ahogy bement. De van olyan, aki mélyen elgondolkozva jön ki, a hal­lottak felett s kissé szomorú, mert az ige bevilágított szívébe és elgondol­kozik felette, hogv így nem lehet to­vább. De van, aki örömmel jön ki, örül annak, amit hallott, felemelte őt, megvigasztalta az ige. Most állj oda magad elé és figyeld meg magad, hogy hogyan jössz el, jöttél el a Húsvéttól? Mit jelentett neked? Az Isten mutatott neked is jeleket: sok elhengerített követ, azok szívéről, kik hisznek, hogy elhengerí- tette Isten a hitre jutás akadályait szívükről. Az Isten adta számodra is az Írás jeleit, bizonyságait, az aposto­lok bizonyságtételeit és a ma élők hitét. Boldog vagy, ha megláthatod a húsvéti üres sirt. Az Isten téged tovább is beljebb is akart vezetni be a sírba, be a belső megbizonyosodásba, amint az asszo­nyoknak és tanítványoknak meg kel­lett győződniük, hogy az Űr nincs a sírban, hanem feltámadott, úgy ne­ked is szíved rejtekében, belsejében kellett meggyőződnöd, hogy nincs az Űr a sírban, hanem feltámadott. Már a zsoltáríró így ír: Bensőmben bölcses­ségre tanítasz engem, 51. Zsolt 8. A húsvéti hit is ott keletkezik szíved bensejében. Csak akkor lehetsz iga­zán boldog, ha Húsvéttól jössz a húsvéti hit bizonyosságával, hogy „én tudom, hogy az én Megváltóm él.“ A húsvéti asszonyok soha el nem felejthető drága emlékkel, élménnyel mentek el a sírtól és azzal az üzenet­tel, megbízatással, hogy hirdessék a feltámadást a tanítványoknak és má­soknak, hogy feltámadott az Ür, bizonnyal feltámadott! Ha volt Iga­zán Húsvétod, akkor te is boldogan hirdeted, ha mással nem, akkor vi­selkedéseddel, életeddel, de még sza­vaiddal, bizonyságtételeddel, hogy te hiszed, hogy feltámadott az Űr! • Gerhát Sándor Uj orgonák építését, javítását vállalja Rieger Ottó orgonagyár Budapest, XIV., Füredi-utca 41, Telefon: 297—023. A TÍZ IGE „Ne lopj!“ Miért lopnak egyáltalában az em­berek? Nyilván azért, hogy megsze­rezzenek valamit maguknak, birto­kába jussanak valaminek, amire na­gyon vágynak. S ez a vágy annyira hatalmába ejti őket, hogy nem gon­dolnak a következményekre, nem tö­rődnek semmivel. Ez a valami — minden lehet. Eset­leg egy darab kenyér az éhhalál szé­lén tántorgónak. Esetleg egy nagyobb darab kenyér annak, aki szeretne egyszer már igazában jóllakni. És persze ez a valami az anyagi javak birodalmának szinte beláthatatlan sokféle része lehet. Minden, amire szükségünk lehet és — amire nincsen szükségünk. Mindaz, ami egy nagy­város csillogó kirakataiból mosolyog felénk s amit a szívünk magának ki­gondol. Egy egész világ, amit bepil­lantva szédület fog el. Mindezeket ne­ked adom, ha... (Máté 4,9). Két dologra kell itt különösen ügyelnünk. Az egyik az anyagi javak ijesztő vonzóereje. Szinte meg tudja bűvölni az embert egy-egy tárgy: a gyermeket csak a szomszéd kertjében mosolygó piros alma, a felnőttet per­sze ezerféle egyéb, amiről úgy véli, hogy szebbé, gazdagabbá teszi az éle­tét. „Nem tehetek róla, kényszer alatt álltam, el kellett vennem . .vall ják gyakran törvényszéki tárgyalótermek vádlottjai. Csakugyan, mintha meg­szállott lenne az ember: bármi áron megszerzi magának azt, aminek bű­völetébe került. S minden földi kincs összfoglalta: a pénz. Mert pénzért — állítólag — mindent meg lehet szerezni Ezért a pénz lesz a nagy varázsló, akiinek eladja lelkét is az ember. S nem véletlen, hogy a nép szája a pénz ördögéről beszél! Jézus ' egy pogány Istenség nevével Mam- monnak nevezte a pénzt, ezt a titkos nagyhatalmat s azt tanította, hogy nem lehet két Úrnak szolgálni: nem szolgálhattok Istennek és a Mám- monnak. A másik figyelemreméltó dolog: az emberek végeredményben azért top­nak, mert nem imádkoznak. Vagy legalábbis nem bíznak az imádság erejében, sízóval hitetlenek Mert ha hinnénk, hogy a Mennyei Atya gon­dot visel gyermekeire, akkor egész egyszerűen kérnénk tőle mindazt, amire szükségünk van. „Nincs semmi tek, mert nem kéritek“, mondja az apostol (Jakab 4:2). Olyan egyszerű a dolog: a darab kenyeret és a na­gyobb darab kenyeret is, s mindazt, amire ezen felül szükségünk van, reá kellene bízni Istenre s tőle kellene kérni. Olyan egyszerű ez és olyan nehéz. Mert akkor le kellene mon­danunk az aggodalmiaskodásról, arról, hogy magunk próbáljunk megbir­kózni a gondjainkkal. És akkor — rostára kerülnének a kéréseink. Sok kérés a torkunkon akadna. Hiszen Istentől mindent lehet kérni, de nem akármit. Mindenesetre csak olyasmit, ami az ö akarata szerint való. Éppen ez az, amit Isten valójában a hetedik igével akar. Meg akarja mutatni- nektek valójában Énreám van szükségetek. Keressétek először Isten országát, s minden egyéb rá­adásul adatik néktekl Megtörik a Mammon varázsa ott, ahol Isten ke­zébe kerül a kamara kulcsa, az er­szény és a kassza. Szabadok leszünk a gond terhétől, az aggodalmaskodás kínjaitól, a k.elégítetlen kívánságok ostorától, a jövendő félelmétől. Meg­szabadít bennünket a pénz Ura. S ebben a szabadságban szolgál­hatunk felebarátunknak. Mert min­den „lopás“ felebarátot károsít meg. S mindaz lopás, ami a felebarátot megkárosítja. A munkások lefogott bére, mely az égre kiált és a rosszul végzett munka, az elfecsérelt idő és a si'ány áru és minden egyéb, amire éppen a hetedik ige vei világot. Is­ten szine előtt találjuk magunkat, mert csak sáfárok vagyunk: kezelői annak, amii ebből az anyagi világból Isten reánk bízott Ha hűtlenek va gyünk. Urunkat csaltuk meg. Az Űré a föld és annak teljessége! Ezért — ne lopj! Groú Gyula ZOÜGORR Rákóczi-út 13. ▼étel, eladás, javítás, hangolás KERNÁCS — Telefon: 139—184. LODEN, BALLON, viharkabát, sportmellények Wimpassinfs csak VI, Sztálii-É! 8 Hozzászólás a nagyszombati hangversenyhez T. Szerkeztőségl Mint akit „ország templomában“ a Deák-tériben kereszteltek meg, közel félszázada nem-tudom-hány- szor épültem ott az Igén. De egy-két nagypénteki istentisztelettől elte­kintve, olyan fullasztó zsúfoltságot még nem' láttam ebben a mi templo­munkban, mint nagyszombat esté­jén, a „Lutheránia“ passió-előadása­kor. Ez a tény, a t Szerkeztőség engedelmével, több szempontból in­dít néhány oly tanulság megállapí­tására, amelyek a nyilvánosság elé tartoznak. Első az, hogy akik (lelkészeink között is akadnak ilyenek) „csupán zenei“ alkotásként szólnak Bach mű veiről, most láthatták: a gyülekezet­nek milyen és mekkora külső, kívül- maradó tömegeit képes megmozdí­tani egy efféle oratórium-est. A nagy lipcsei kántor íme, nemcsak igehir- deíő, de a Szó legmcribb értelmében vett evangelizátor, aki az Ige sátora alá gyűjti az „idegeseket“, a közö­nyösöket, belső és más pogányokat, talán soha egyébkor a templomnak tájékára se tévedőket! Nekik is meg kellett érezniök, hogy e századokat átívelő vallásos géniusz, a maga földöntúli nyugalmával Isten aján­déka a békétlen világban és hogy csodalénye ma sem csökkenő varázs­lattal a szférák zenéjét úgy mondja el, ahogy csak protestáns lélek hall­gathatja ki az onnan felülről alá zengő harmóniákat.,. Aztán: egy minden támogatást meg­érdemlő művésztestületünk: a Lullle­rónia Vegyeskar és Zenekar végre megkapta olyan méretű közönségét, amekkorát aszkétai önzetlensége és becsületes jószándéka régtőlfogva érdemel. Tulajdonképp a nagyszom­bati koncert volt e törekvő és szép­múltú kórusunk igazi felavatása a nagy nyilvánosság előtt és beillesz­kedése a főváros zenei életébe. S végül: L'chtenberg, ez a nád gyűlölettől elpusztított nagy tolmács, még holtában is dirigensi rangot kí­ván meg utódaitól. Nos, ezen a pon­ton sem kellett szégyenkeznünk a legutóbbi bemutatón. Egyik hivatott kórusvezetönk, a talentumos Welfler Jenő maga is megkezdett „kinyílni“. Mindenki tapasztalhatta, hogy ifjú karnagyunk elmélyedésre való haj­lama nem vitatható i a golgotái tragédia hátterét komor-mély, gyász­ezüst színekkel birta fölvázolni, ön­uralma ezúttal szintén dicséretremél- tónak mutatkozott. Mert bizony a leg- különb előadókat is próbára teszik a passiók. A fizikai és szellemi-lelki erőnlét, a tudatos és az öntudatlan! a mesterség és a művészet egyen­súlya, sőt ami a legfontosabb: a* együttérzés a Legnagyobb-Értünk- Szenvedővel — mindez a dirigensre egyidöben reánehezedő föladat. A Weltler-roegzendítette korátokból — de a c-moll karáriából is — lehetet, len volt ezt a magasabbrendű szoli­daritást ki nem érezni. Az eszményi színvonal felé e koráink lelkes és lelki vonalrajza, máris eléggé ápolt hangvétele átgondoltként ható, egésze séges fokozásai és — Zalánfy Aladár professzor teltzengésü, melegen fér­fias, éber orgona-kontinuója utalnak főképp. Mindent összefoglalva: egyházi közérdek, hogy ezt a hónapok mun­kájával előkészített produkcióját a „Lutheránia“ mihamarább, lehetőleg még a tavasszal ismételje meg. A.zt hiszem, minden jelenvolt (és a temp­lomból kiszorultak) óhaját közvetí­tem, amikor az Evangélikus Élet út­ján ezzel a kéréssel fordulok Welt- lerékhez. így lesz mód arra is, hogy a mű részletei, a többszörös előadás tüzében tovább érlelődjenek és finomodjanak. S a minapi, másfél­ezres publikum érdeklődése, áhítata? figyelme bizonyltja, hogy — anyagi kockázatról szinte szó sem lehet. Vagy ha igen: missziói munka ez, hozzá a javából, amit az illetékesek nálamnál is nyilván jobban átérez­nék. A t. Szerkesztőségnek hittestvéri üdvözlettel: Farkas Sándor MIMI. I A-OLVASÓ Április 1. Quasimodo genlti vasárnap. Zsolt. 119:9. Ján. 15:14. I. Móz. 32:22/b—32. Isten hiába iis mondaná meg nevél (29 v.) .. , ember nem értené meg. .. nem lehet a megismerés tárgya Isten. Szabadon és titokzato­sain cselekvő Alany. Jákob Istene Ö, aki a csalót, az istentelent meg­igazítja (Róma 4, 5) és új nevet ajándékoz (28 v.) neki. Jákóbot akkor áldhatta meg Isten, mikor az egyedüllétben (24 v) reá­szakadt egész múltja, de tusakodott is az áldásért. Könyörögtél már az új névért... az áldásért? Április 2 Hétfő. Zak. 7:10. Kol. 3:14. Ján. 3:1—11. Újonnan születés Istentől való születési Vágyódhatunk utána, de emberi erőfeszítéssel (6/a v.) létrehozni nem tudjuk. Felülről való születés ez, a Lélek csodája s mint ilyen, mindig titok ... a szél fú ahová akarl Mennyi alázatra inti és mennyi reménységre vidáinitja ez Isten gyermekeit s Isten bizonyságot tevő egyházát! Április 3 Kedd. Zsolt. 89:51. Csel. 18:9—10. I. Thn. 1:12—17. A szél fú ahová akar... de ahová fúj, ott nem ismer akadályt... Akármilyen beállítottságú is legyen valaki. Isten Lelkének van fe­lette hatalma, ennél csak könyörülő szeretete nagyobb (13 v.). Nem­csak a filozófia, a keresztyén élet is a csodálkozással kezdődik — de Isten velünk kapcsolatos hosszútűrése fölöli (t6 v.), ez a csodál­kozás bátorítás is és Istennek való tisztességtétel (17 v.). Április 4. Szerda. Zsolt. 12:4. Ef. 4:25 I. Ján. 3:1—11. Krisztusba — Isten megjelent szeretetébe — a Szentlélek által plántáltatunk (8 v.). Isten gyermekének ez új létformájáról bizony- ságottévő jelek: szeretet (11 v.) bűn helyett az igazság cselekvése (6—7 v.), csak hitben ismerhetők fel (1/b v.). Egyszer nyilván­valóvá lesz az elrejtett élet dicsősége (2 v.). Az élő reménység « teljességből állandóan töltekező reménységl Április 5. Csütörtök. Zsolt. 73:25. Róm. 5:3—5. I. Ján 5:1—14. Jézus keresztsége és halála arról tesz bizonyságot, hogy az — éret­tünk vállalt — bűn. halál bilincsét ö törte meg. Ahol Isten Szent­lelke munkálkodik a szentségeken (8 v.) — és az Igén — keresztül személyes bizonyossággá lesz a bilincstörésről szóló örömhfr. Áldott legyen Isten a Krisztusban adott üdvbizonyo>sságért (12—1,3 v.) és győzelemért (4—á v.). Április 6. Péntek. Zsolt. 77:12. Csel. 15:4. I. Pét. 1:3—12. Mennyi hála és öröm árad ebből a részből. Újjászülve élő remény­ségre — nem ködös sóvárgásra — Isten cselekedete ez. övé a hála!! A reménység alapja Krisztus feltámadása. Az örök élet több, mint szép álom. A keresztyén ember a húsvét fényében, a halálsorompót áttörő győzelemnek bizonyosságában jár! A próbatételeket is a hús­vét fényében értékeli, tudja, hogy valódi hit kísértés nélkül nincs i*. Április 7. Szombat. Zsolt. 76:8—9. Zsid. 9:26. I. Ján. 2:12—17. A bűnboomnat által az Atyával való közösségbe visszajutott ember a legdrágább .kincset találta meg, életét Isten szeretete tölti be f nem tudják már lenyűgözni a világ múlandó (17 v.) javai, örömei és dicsősége (15 és 16 v.). Lehel Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom