Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-06-03 / 22. szám

XVI. évfolyam, 22. szám. Egyes szám ára: 1 forint 1951. június 3. A teherhordó ember a kijelölt célig feszíti izmait A koreai gyermekekért megmozdulnak a magyarországi protestáns egyházak Rövid beszédemben nem tudom kel­lőképpen átfogni azt a mély tanítást, amelyet Pál apostol életében, apostoli tapasztalataiban, munkájában elénk tár. De megpróbálok néhány morzsát hozni abból a mérhetetlen lelki gazdagságból, «mellyel Pál apostol rendelkezett. Pál apostol gazdag lelki életének kis részletét a következőkben mutatja be: „Krisztus szolgái-é?” (Balgatagul szó­lok.) Én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidók­tól ötször kaptam negyvenet egy hij- ján, háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; gyakorta való utazásban, ve­szedelemben folyóvizeken, veszedelem­ben rablók között, veszedelemben né­pem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, ve­szedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atya­fiak között; fáradtágban és nyo­morúságban, gyakorta való virasz- tásban. éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és meztíelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom az ösz- szes gyülekezetek gondja.” (II. Ko- rinthus 11:23—28.) . Az apostol e szavainak hallatára ön­kéntelenül is áthatja szivünkét a gondo­lat: milyen szerencsétlen és boldogta­lan lehetett Krisztusnak ez az apostola! De íme, halljátok, mit mond nekünk maga az apostol: „Nagy az én bizodal­mám hozzátok, nagy az én dicskvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással. felettébb való az én örömöm minden mi nyomorúságunk mellett.” (II. Korinthus 7:4.) M'áshelyütt pedig azt mondja: „Dicsekedünk a háborúságokban is, tud­ván, hogy a háborúság békességes tű­rést, nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig remény­séget, a reménység pedig nem szégye- nít meg.” (Róma 5:3—5.) Tehát, drága Testvéreim, a szenvedé­sek nem olyan szörnyűek, mint ahogy ez egyeseknek tűnik. A szenvedések köze­pette örülni is lehet, ahogy Pál apostol is. Milyen jótétemény is a hivő számára « szenvedés, a fájdalom, a nyomorúság! Eszébe juttatja, hogy Isten figyelmez­teti, neveli és ezért mind a szenvedés, mind az öröm Isten követei. Isten mind­ezeket azért küldi, hogy erősítse hitün­ket, hogy könyörgésünk még buzgóbb legyen, hogy jobban meglássuk ma­gunkban a bűnt, hogy könyörületeseb­bek legyünk mások iránt és hogy még inkább ragaszkodjunk a mi Urunkhoz. Azt hiszem, hogy valamennyien, akik lelki szemeinkkel Krisztus kínjait látjuk, örülünk, ha szenvedéseinkkel részesei lehetünk Kriszius szenvedéseinek s ezek tesznek buzgóbakká minket imáinkban és életünkben. Hallottátok testvéreim, hogy Pál apostol azt mondta: a szenvedés türel­met nemz. Hogy ha hitben szenvedünk, ha/érezzük magunk felett Isten gond­viselését és ismerjük jóságos Atyánk ezeretetet, akkor a szenvedés csak tü­relemre taníthat. Hosszú tűrés nélkül pedig nem juthatunk el Krisztus győzel­mére. Jézus Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy mindenkivel szemben béketű- rők legyünk, mindenkivel jót cse­lekedjünk, mindenkit szeressünk. Vájjon lehet-e Krisztus követője olyan ember, aki az életben előfor­duló számos apró-cseprő baj miatt rögtön felingerült, rosszkedvű lesz? Krisztus megtanított bennünket, gyermekeit, bölcsen és szelíden el­viselni az élet megpróbáltatásait. Az az ember, aki nem gyakorolja magát a béketűrésben, aki nem kö­vet el mindent a békességért, azt a legkisebb bántalom is érzékenyen érinti és ezért felzaklatott kedély­állapotában elcsügged. A mi Urunk arra tanít, hogy bízzunk az Isten­ben és fogadjuk el azt, hogy semmi sem történj az ö akarata nélkül. Éppen ezért a bennünket ért bán- talmaknak, sérelmeknek, nyomorú­ságnak arra kel) minket késztetnie, hogy még nagyobb békességet igyekezzünk megvalósítani magunk körül. Pál apótól, aki olyan sok min­denen átesett megtanult örülni szenvedései közepette is, megta­nulta a bántalmakat Isten figyel­meztetéseként fogadni. Pál apostol azt mondja, hogy a béke- tűrés próbatételt, tapasztalatot nemz — lelki próbatételt. Az a fa. amely vihart, szélvészt áll ki, erősebb. Az a hívő, aki a szenvedések izzó kemencéjében tisz­tul meg, tisztább lesz az aranynál és bé­kességet nyer az Ortól, — olyan békes­séget, amely lelkierőt ad, amelyet az Ür szeretete áraszt, amelyet senki és sem­mi nem* 1 tud megzavarni. A keresztény békesség ez, amelyet Pál apostol annyira magáénak mon­dott, amely szeretetben árad min­denkire, amely meg akar akadá­lyozni minden másvalakit érintő szenvedést, megpróbáltatást, amely a sebeket gyógyítani akarja. Aki ilyen békességgel bír, csak szeretni tud. E világ viharában az emberek gyűlölete között a hívő ember bé­kessége a szeretet sugaraival árad szét környezetére, a gyűlölködő- ket lecsendesíti, Krisztushoz vonzza. Tudjátok, hogy kivel hasonlítom ösz- sze azt az embert, aki fájdalmakon, szenvedéseken keresztül megtartja bé­ketűrését? Azzal, aki nehéz terhet cipel, minden erejét, megfeszíti, izmai meg­duzzadnak, hogy elbírja vinni terhét a kijelölt célhoz. Tudja, el kell oda vinnie minden körülmények között. A szen­vedő hívő is megfeszíti minden lelkiere­jét, imában kér segítséget terhe hordo­zásához, mert tudja, hogy aki nem ta­gadja meg magát és nem veszi fel a keresztjét, az nem Krisztust követi. Mi pedig örömmel hordozzuk egymás ter­heit is. hogy békesség legyen Isten gyermekei között és ez kihasson az egész világra. „Maga pedig a békesség­nek Istene szenteljen meg titeket min­denestől és a ti egész valótok mind lel- ketek, mind testetek I edd he te tienné őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”. (I. Thessalonika 5:23.) Nikofáj moszkvai metropolita. Ezt a felírást láttam nemrégen az egyik kisgyermek rácsos ágya felett. Lehet, hogy ez igen jó eljárás vagy egészségügyi intézkedés a gyermekne­velésben, de milyen szomorú, ha Isten hívő gyermekei is ebben az állapotban élnek. És tutijuk, hogy ez gyakran sikerül is neki. Ninicsen annyi <ne- bánlsvirág» a kisgyerekek közt, mint Isten hívő népe között. Sokan élik úgy le éveiket Jézus követésében, hogy ér­zékenységük, sértődékenységülk csak úgy ordítja haláluk órájáig a figyel­meztetést: Ha szeretsz, és akarod, hogy én is szeressetek, egy ujjal se nyúlj hozzám, egy szóval se illess engem. 1 Fmhorilon gondolkodva, persze I. LlilUbl IIGy ezer okod van arra, hogy érzékeny legyen a szíved. Ügy látod, hogy akármennyire igyek­szel arra hogy csalt a helyeset és jót mondjad és cselekedd, a körülötted élők ezt észre sem veszik, sőt vissza­élnek a jóságoddal. Máskor, megmond­ják neked az igazat, de úgy érzed, hogy szeretetlen formában, túlságosan ne­vesen dorongolriak le és tapintatlanul, mások füle hallatára. Megfigyeled, hogy egyesek ezt többször is megis­métlik és ez a sorozatos kötekedés nyilvánvalóan azt mutatja, hogy rossz- indulattal vannak irányodban. Másnál mindent elnéznek, nálad a kákán is csomót keresnek és találnak. Majd megint úgy látod, hogy ha személye­det bántanák azt eltűrnéd, de mivel egy bizonyos tisztségedben, férji, fe* lesógi, vezetői minőségedben vagy meg­bántva, ezt nem tűrheted. Úgy gon­dolod, hogy a hántások és megalázta­tások sorában van egy pont, ahol a keresztyén embernek is azt kell mon­dani: eddig és ne tovább! Úgy érzed, hogy ha a keresztyénnek nem lehet bosszúálló szive, legalább «valamilyen önbecsérzetének» kell lennie, amelybe nem tűri, hogy belegázoljanak. A büsz­ke és rátarti «én»-nek az igazolását még sok emberi okoskodással lehetne szaporítani. De te ne tedd ezt testvé­rem. Figyelmezzél inkább a Lélek sza­vára aki hatalmas pofont mér minden emberi önérzetre, érzékenységre. A protestáns Egyházak vezetői az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél A református és az evangélikus egy­ház képviseletében Bereczky Albert püspök, kónventi lelkészi elnök, Kiss Róiand főgondnok, világi elnök, Reök Iván egyetemes felügyelő és Groó Gyula egyetemes főtitkár tisztelgő lá­togatást tett Kossá Istvánnál, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnökénél, akivel termékeny és beható beszélge­tést folytattak a protestáns egyházak minden időszerű kérdéséről. A pro­testáns vezetők őszinte örömüket fe­jezték ki, hogy Kossá István személyé­ben az az ember került az új hivatal élére, aki korábban mint pénzügymi­niszter mindig jóindulatú tárgyilagos­ságot és megértést tanúsított az egy­házak minden méltányos kérése iránt. Az egyházak ezúttal az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke elé terjesztették azt a kérést, hogy a protestáns lelké­szek kongruáját újból rendezzék. Az elnök kilátásba helyezte a kérés kedvező elintézését. Luthernek a nagy vacsoráról szóló prédikációjából „Egy ember készíte nagy vacso­rát. Ez az ember maga az Isten ... maga az étel is finom és drága t. i. a szent evangélium, igen maga Krisztus Urunk, Ö ez a drága eledel, melyet az evangéliumban elénk tálalnak, amint bűneinkért halálával elégtételt szolgál­tatott, s minket az örök halálnak s isteni haragnak nyomorúságából, a bűntől és örök kárhozattól megvál­tott" ... „Mert örökkévaló eledel és örökké­való ital az, melytől soha meg nem éhe­zünk és meg nem szomjúhozunk, ha­nem örök vidámsággal és boldogsággal telünk el, s mely nem csupán egy em­bert, hanem az egész, világot elégíti meg s ha tíz akkora volna' is a föld, mégis jutna belőle minden embernek, mert végtelen eledel és örök ital az.” 2Jz érztayséooel betegséggel, amelyeket nem szeretünk néven nevezni de annál inkább rombol­nak. Szinte minden bűnbe belejátszik ez a nyavalya. Az érzékeny száv köze­lében, mint fertőzött levegőben, min­denesetre ott található az önhittség és kevélység. És ha semmi más baj nem származna belőle, ez is elég ahhoz, hogy megrendítsen minket, hiszen a kevélyeknek Isten ellene áU! Jak. 4:ß. s ez a kárhozat. És még mennyi más bűn burjánzik az érzékenység levegő­jében. Mennyi szeretetlenség születik belőle. Mert az érzékeny szív nem tuti megbocsátani, vagy «megbocsát, de nem felejt». Ebben a levegőben a szív képtelen szeretni, hiszen az érzékeny ember bizalmatlan, valamilyen módon mindenki hántására volt és úgy érzi, ezután is így lesz. Számára mindenki gyanús, akit csak fenntartással, kém­lelni lehet, de szeretni nem. Az érzé­keny szívre csak begubózás vár, hiszen mindenkiből kiábrándult már csak ön­magából nem. Ezért választja a leg­könnyebb utat: visszavonulni szeret önmagába. Az érzékeny ember így lesz mindig társtalanabb. Hiába él emberek között, mert férjétől, feleségétől, gyü­lekezete tagjaitól, barátaitól «valami» mindig elválasztja. És ez a «valami» éppen az érzékeny szív. Az ilyennek Sohasem felelhet meg a családtagja, a papja, az imaközösség, a barát. Az érzékeny szív csak egy módon oldódik fel: ha hiú és megbántódó szivét kien­gesztelő hódolattal veszik körül, de mihelyst megcsappan a tömjénezés és a körüludvarlás, ez már elviselhetetlen számára és a magát keresztyénnek mondó csiga visszavonul ismét házába. 3. láthatok azoftn 5? legelőször Arra tekintünk, aki bár ég­nek és földnek Ura. angyallégióknak parancsoltja volt, mégse volt érzékeny és sértődékeny durva kezeink közt. Ostoba és átlátszó kísértő kérdésekkel ostromoltuk, köpdöstiik, ostoroztuk, örjöngőnek és népámítónak mondtuk, ördögök cimborájának, részegesnek, sőt parázna utcanők barátjának csú­A koreai háború kegyetlenségének legszerencsétlenebb áldozatai a koreai gyermekek. Korea népe már csaknem egy esztendeje a legsúlyosabb gyöt­relmek és megpróbáltatások idejét éli. Kiürített falvak és tanyák égnek porig, nyílt városok és falvak lángolnak a gyujtóbombáktól. Az amerikaiak a foglyokon baktériumkisérleteket ídy- tatnak. Sebesültek és haldoklók sikol­tása és hörgése kiált a népek lelkiis­merete felé. De minden kiáltást túl­szárnyal a szüleiket vesztett, beteg és elhagyott koreai, gyermekek szenve­dése, kicsi árvák óriási tömegének nyomorúsága. Keresztyén lelkiisme­retünket rázzák fel és embervoltunkat csúfolják meg az elevenen elégetett csecsemőkről, missziói árvaházakban ápolt gyermekek megszenesedett holt­testéről a mi földrészünkre érkezett hírek. Mindezért mi is felelősséggel tartozunk! A REFORMÁTUS EGYHÁZ A keresztyén felelősségnek ez a hangja szólal meg a református egy­ház hivatalos lapjának, a „Református Egyház”.nak felhívásában, amit ve­zetőhelyen közöl a gyülekezetek nő- tagjaihoz, elsősorban a papnőkhöz. A református egyház, amint lapjában is kifejezte, — Istentől kapott jó alkal­mat lát a jócselekedetek gyakorlására, hogy enyhítsen a koreai gyermekek szenvedésein azzal, hogy csatlakozik és csatlakozásra szólítja fel hívő ke­resztyén népét is a Magyar Nők De­mokratikus Szövetségének ahhoz a mozgalmához, amely május 15-ével egyhónapos országos gyűjtést indított a koreai gyermekek gyógyszerrel és ruhával való ellátása érdekében. „Bizo­nyos abban, hogy felhívása minden •jóindulatú emberséges embert cselek­vésre indít. Megnyit minden szívet és minden zsebet magától értetődő ter­mészetességgel.” „Az Üt” című református hetilap is hozzám foltuk, fejünket hajtogatva úgy néz­tünk Reá, mint aki igen utálatos szá­munkra. Ama szerelmessel úgy ban­tun, de Ö nem bántódottl És ne mond­jad, hogy így csak Jézus élhetett. Lásd, Dávidot, a királyt em sérti az, ami­kor Sémei gyalázza őt. Pálnak sem esik zokon, hogy a jeruzsálemi apos­tolok és hívek bizalmatlanul fogadják. Péter szeretettel fogadja azt, amikor Pál meginti őt alakoskodása miatt. Pál. a nagy- apostol azt mondja, hagy a világ látványossága lettünC». Lené­zik, mint egy komédiást, de ő ezt tel sem veszi. Luthernél, Blumhardtnál Ruotsaloinennél, Kagawánál és isten minden hivő gyermekénél azt látjuk, hogy nem csak olvassák, mondják, de élik is azt az igét: Jó nekem, hogy hogy megaláztál! (Zsolt. 119:71.) Tud­ják, hogy ő az Ür. az Első, csak az utolsókban dicsőítheti meg magát. 4. Ha mM is Iái érzékeny szived miatt reád szakad, és bánt téged és másokat is, figyelmez­zél a megoldásra. Érzékenységünk haldoklása akkor kezdődik, amikor végre nem másból, de önmagunkból ábrándulunk ki. Ami­kor nem a más bűne, de a saját szí­vem bűnhalmaza sért és bánt a leg­jobban. Ö-emberünk azonban meg nem hal itt a földön és ezért az érzékenység is állandó veszdelmes kísértésünk. Ezért nem félni, de keresni és áldani keil azt az alkalmat és azt az embert, akin ke­resztül Isten megszégyenít, megaláz, megint, megfegyelmez és letérdeli a büszkeségünk szarvait. Jó volna, ha Isten sok gyermeke életében ebben az órában az Ür szcl- téphetné a «Ha szeretsz, ne nyúlj hozzám» feliratot és felcserélhetné egy másikkal: € Akárhogyan il.ethetsz en­gem!* Helye van már a szivemben az intésnek, feddésnek, megalázásnak, semmibevevésnek, megcsúfolásnak. Akár barátom, akár ellenségem vagy, kezed által Isten nevel engem és ez — éppen <£ — oly igen jó és szükséges nékem/ Jóssá Márton apostoli szóval emlékezteti a gyüleke­zetek lelkipásztorait és elöljáróit, buz­dítsák híveiket a testvéri szeretet gya­korlására: „Ne szóval szeressünk, ha­nem cselekedettel és valósággal.” A METHODISTA EGYHÁZ A methodista egyház ünnepélyes is­tentisztelet keretében rendezett gyűj­tést a koreai gyermekek megsegíté­sére. Szent szolidaritással csatlakoznak a meíhodisták a Demokratikus Nők Világszövetsége asszonyainak és a magyar asszonyok megmozdulásához. Szecsey János szuperintendens erről így tett vallomást: „Ma, amikor a vi­lág asszonyai kinyújtják kezüket a koeai szabadságharcosok gyermekei felé és mindenütt gyűjtést indítanak, mi 6em maradhatunk tétlenek.” AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Mi, evangélikusok is Isten akaratá­nak hirdetjük és valljuk az elesettek felemelését, a könnyek letörlését, a be­tegek meglátogatását, a sebek bekötö- zését. Krisztus, a mi Urunk, tanított meg minket, hogy szívünk megnyíljék a jócselekedetek gyakorlására. ö mondta nékünk: „Bizony mondom nek­tek, amennyiben megcselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai kö­zül, én velem cselekedtetek meg.” (Máté 25:40.) A Szentlélek Isten, ami­kor megnyitotta szívünket a Krisztus igéjének befogadására, ezzel az igéjé­vel megnyitotta szívünket a szenvedő koreai gyermekek megsegítésére is. Hisszük és erről boldogan is szólunk, hogy megnyílt szívű lelkészeket, pap- nékat talál a felhívásunk: Segítsetek a szenvedőkön! Álljon ott a pásztor híveinek élén, példamutatással a jóté­teményben és az áldozatban. Es a nyáj kövesse pásztorát és kövessük ' mind­nyájan a jó pásztort/ REÖK IVAN, EGYETEMES FELÜGYELŐ FELHÍVÁSA: Dr. Reök Iván, egyetemes felügyelő az Evangélikus Női Munkaközösség Elnökségének írott levelével indította meg egyházunkban a koreai gyerme­kek megsegítésére kezdett akciót. ’Az Evangélikus Női Munkakö­zösség Elnökségének Győr, Balassagyarmat, Nyíregyháza, Budapest. Mindnyájunk szívét szorongó aggodalommal töltik el azok a hírek, amelyek a koreai háború áldozatainak szenvedéseiről szól­nak. Ezek között is különösen megrendítő az ártatlan gyerme­kek ezreinek szenvedéseiről szóló híradás. Most, amikor világmoz­galom indult e szenvedő kicsi­nyek megsegítésére, szeretettel felhívom az Evangélikus Női Munkaközösség figyelmét erre az ügyre. Vegyünk mi is részt a se­bek bekötözéséből, könnyek le­törléséből, éhezők megelégilésé- ből, mezítelenek felruházásából. *Amit eggyel e kicsinyek közül cselekedtetek, Velem cselekcdté- tek*, ezt mondja az Ür Jézus. Ahol szenvedő ember van, ott Jé­zus Krisztus is jelen van s ott van a helye az Ö egyházának is, hogy az irgalmas samarilánus mozdu­latával gyakorolja a keresztyéni szerelet szolgálatát. Meg vagyok győződve arról, hogy az Evangélikus Női Munka- közösség Elnöksége meg fogja ta­lálni a módját annak, hogy ebben a szeretetszolgálatban, mint egy­házunk segítő karja részt vegyen. Hittestvéri köszöntéssel Budapest, 1951. május 26. Dr. Reök Iván egyetemes felügyeli „Ha szeretsz, ne nyúlj í

Next

/
Oldalképek
Tartalom