Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-06-03 / 22. szám
XVI. évfolyam, 22. szám. Egyes szám ára: 1 forint 1951. június 3. A teherhordó ember a kijelölt célig feszíti izmait A koreai gyermekekért megmozdulnak a magyarországi protestáns egyházak Rövid beszédemben nem tudom kellőképpen átfogni azt a mély tanítást, amelyet Pál apostol életében, apostoli tapasztalataiban, munkájában elénk tár. De megpróbálok néhány morzsát hozni abból a mérhetetlen lelki gazdagságból, «mellyel Pál apostol rendelkezett. Pál apostol gazdag lelki életének kis részletét a következőkben mutatja be: „Krisztus szolgái-é?” (Balgatagul szólok.) Én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy hij- ján, háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; gyakorta való utazásban, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között; fáradtágban és nyomorúságban, gyakorta való virasz- tásban. éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és meztíelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom az ösz- szes gyülekezetek gondja.” (II. Ko- rinthus 11:23—28.) . Az apostol e szavainak hallatára önkéntelenül is áthatja szivünkét a gondolat: milyen szerencsétlen és boldogtalan lehetett Krisztusnak ez az apostola! De íme, halljátok, mit mond nekünk maga az apostol: „Nagy az én bizodalmám hozzátok, nagy az én dicskvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással. felettébb való az én örömöm minden mi nyomorúságunk mellett.” (II. Korinthus 7:4.) M'áshelyütt pedig azt mondja: „Dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést, nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégye- nít meg.” (Róma 5:3—5.) Tehát, drága Testvéreim, a szenvedések nem olyan szörnyűek, mint ahogy ez egyeseknek tűnik. A szenvedések közepette örülni is lehet, ahogy Pál apostol is. Milyen jótétemény is a hivő számára « szenvedés, a fájdalom, a nyomorúság! Eszébe juttatja, hogy Isten figyelmezteti, neveli és ezért mind a szenvedés, mind az öröm Isten követei. Isten mindezeket azért küldi, hogy erősítse hitünket, hogy könyörgésünk még buzgóbb legyen, hogy jobban meglássuk magunkban a bűnt, hogy könyörületesebbek legyünk mások iránt és hogy még inkább ragaszkodjunk a mi Urunkhoz. Azt hiszem, hogy valamennyien, akik lelki szemeinkkel Krisztus kínjait látjuk, örülünk, ha szenvedéseinkkel részesei lehetünk Kriszius szenvedéseinek s ezek tesznek buzgóbakká minket imáinkban és életünkben. Hallottátok testvéreim, hogy Pál apostol azt mondta: a szenvedés türelmet nemz. Hogy ha hitben szenvedünk, ha/érezzük magunk felett Isten gondviselését és ismerjük jóságos Atyánk ezeretetet, akkor a szenvedés csak türelemre taníthat. Hosszú tűrés nélkül pedig nem juthatunk el Krisztus győzelmére. Jézus Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy mindenkivel szemben béketű- rők legyünk, mindenkivel jót cselekedjünk, mindenkit szeressünk. Vájjon lehet-e Krisztus követője olyan ember, aki az életben előforduló számos apró-cseprő baj miatt rögtön felingerült, rosszkedvű lesz? Krisztus megtanított bennünket, gyermekeit, bölcsen és szelíden elviselni az élet megpróbáltatásait. Az az ember, aki nem gyakorolja magát a béketűrésben, aki nem követ el mindent a békességért, azt a legkisebb bántalom is érzékenyen érinti és ezért felzaklatott kedélyállapotában elcsügged. A mi Urunk arra tanít, hogy bízzunk az Istenben és fogadjuk el azt, hogy semmi sem történj az ö akarata nélkül. Éppen ezért a bennünket ért bán- talmaknak, sérelmeknek, nyomorúságnak arra kel) minket késztetnie, hogy még nagyobb békességet igyekezzünk megvalósítani magunk körül. Pál apótól, aki olyan sok mindenen átesett megtanult örülni szenvedései közepette is, megtanulta a bántalmakat Isten figyelmeztetéseként fogadni. Pál apostol azt mondja, hogy a béke- tűrés próbatételt, tapasztalatot nemz — lelki próbatételt. Az a fa. amely vihart, szélvészt áll ki, erősebb. Az a hívő, aki a szenvedések izzó kemencéjében tisztul meg, tisztább lesz az aranynál és békességet nyer az Ortól, — olyan békességet, amely lelkierőt ad, amelyet az Ür szeretete áraszt, amelyet senki és semmi nem* 1 tud megzavarni. A keresztény békesség ez, amelyet Pál apostol annyira magáénak mondott, amely szeretetben árad mindenkire, amely meg akar akadályozni minden másvalakit érintő szenvedést, megpróbáltatást, amely a sebeket gyógyítani akarja. Aki ilyen békességgel bír, csak szeretni tud. E világ viharában az emberek gyűlölete között a hívő ember békessége a szeretet sugaraival árad szét környezetére, a gyűlölködő- ket lecsendesíti, Krisztushoz vonzza. Tudjátok, hogy kivel hasonlítom ösz- sze azt az embert, aki fájdalmakon, szenvedéseken keresztül megtartja béketűrését? Azzal, aki nehéz terhet cipel, minden erejét, megfeszíti, izmai megduzzadnak, hogy elbírja vinni terhét a kijelölt célhoz. Tudja, el kell oda vinnie minden körülmények között. A szenvedő hívő is megfeszíti minden lelkierejét, imában kér segítséget terhe hordozásához, mert tudja, hogy aki nem tagadja meg magát és nem veszi fel a keresztjét, az nem Krisztust követi. Mi pedig örömmel hordozzuk egymás terheit is. hogy békesség legyen Isten gyermekei között és ez kihasson az egész világra. „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől és a ti egész valótok mind lel- ketek, mind testetek I edd he te tienné őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”. (I. Thessalonika 5:23.) Nikofáj moszkvai metropolita. Ezt a felírást láttam nemrégen az egyik kisgyermek rácsos ágya felett. Lehet, hogy ez igen jó eljárás vagy egészségügyi intézkedés a gyermeknevelésben, de milyen szomorú, ha Isten hívő gyermekei is ebben az állapotban élnek. És tutijuk, hogy ez gyakran sikerül is neki. Ninicsen annyi <ne- bánlsvirág» a kisgyerekek közt, mint Isten hívő népe között. Sokan élik úgy le éveiket Jézus követésében, hogy érzékenységük, sértődékenységülk csak úgy ordítja haláluk órájáig a figyelmeztetést: Ha szeretsz, és akarod, hogy én is szeressetek, egy ujjal se nyúlj hozzám, egy szóval se illess engem. 1 Fmhorilon gondolkodva, persze I. LlilUbl IIGy ezer okod van arra, hogy érzékeny legyen a szíved. Ügy látod, hogy akármennyire igyekszel arra hogy csalt a helyeset és jót mondjad és cselekedd, a körülötted élők ezt észre sem veszik, sőt visszaélnek a jóságoddal. Máskor, megmondják neked az igazat, de úgy érzed, hogy szeretetlen formában, túlságosan nevesen dorongolriak le és tapintatlanul, mások füle hallatára. Megfigyeled, hogy egyesek ezt többször is megismétlik és ez a sorozatos kötekedés nyilvánvalóan azt mutatja, hogy rossz- indulattal vannak irányodban. Másnál mindent elnéznek, nálad a kákán is csomót keresnek és találnak. Majd megint úgy látod, hogy ha személyedet bántanák azt eltűrnéd, de mivel egy bizonyos tisztségedben, férji, fe* lesógi, vezetői minőségedben vagy megbántva, ezt nem tűrheted. Úgy gondolod, hogy a hántások és megaláztatások sorában van egy pont, ahol a keresztyén embernek is azt kell mondani: eddig és ne tovább! Úgy érzed, hogy ha a keresztyénnek nem lehet bosszúálló szive, legalább «valamilyen önbecsérzetének» kell lennie, amelybe nem tűri, hogy belegázoljanak. A büszke és rátarti «én»-nek az igazolását még sok emberi okoskodással lehetne szaporítani. De te ne tedd ezt testvérem. Figyelmezzél inkább a Lélek szavára aki hatalmas pofont mér minden emberi önérzetre, érzékenységre. A protestáns Egyházak vezetői az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél A református és az evangélikus egyház képviseletében Bereczky Albert püspök, kónventi lelkészi elnök, Kiss Róiand főgondnok, világi elnök, Reök Iván egyetemes felügyelő és Groó Gyula egyetemes főtitkár tisztelgő látogatást tett Kossá Istvánnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél, akivel termékeny és beható beszélgetést folytattak a protestáns egyházak minden időszerű kérdéséről. A protestáns vezetők őszinte örömüket fejezték ki, hogy Kossá István személyében az az ember került az új hivatal élére, aki korábban mint pénzügyminiszter mindig jóindulatú tárgyilagosságot és megértést tanúsított az egyházak minden méltányos kérése iránt. Az egyházak ezúttal az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke elé terjesztették azt a kérést, hogy a protestáns lelkészek kongruáját újból rendezzék. Az elnök kilátásba helyezte a kérés kedvező elintézését. Luthernek a nagy vacsoráról szóló prédikációjából „Egy ember készíte nagy vacsorát. Ez az ember maga az Isten ... maga az étel is finom és drága t. i. a szent evangélium, igen maga Krisztus Urunk, Ö ez a drága eledel, melyet az evangéliumban elénk tálalnak, amint bűneinkért halálával elégtételt szolgáltatott, s minket az örök halálnak s isteni haragnak nyomorúságából, a bűntől és örök kárhozattól megváltott" ... „Mert örökkévaló eledel és örökkévaló ital az, melytől soha meg nem éhezünk és meg nem szomjúhozunk, hanem örök vidámsággal és boldogsággal telünk el, s mely nem csupán egy embert, hanem az egész, világot elégíti meg s ha tíz akkora volna' is a föld, mégis jutna belőle minden embernek, mert végtelen eledel és örök ital az.” 2Jz érztayséooel betegséggel, amelyeket nem szeretünk néven nevezni de annál inkább rombolnak. Szinte minden bűnbe belejátszik ez a nyavalya. Az érzékeny száv közelében, mint fertőzött levegőben, mindenesetre ott található az önhittség és kevélység. És ha semmi más baj nem származna belőle, ez is elég ahhoz, hogy megrendítsen minket, hiszen a kevélyeknek Isten ellene áU! Jak. 4:ß. s ez a kárhozat. És még mennyi más bűn burjánzik az érzékenység levegőjében. Mennyi szeretetlenség születik belőle. Mert az érzékeny szív nem tuti megbocsátani, vagy «megbocsát, de nem felejt». Ebben a levegőben a szív képtelen szeretni, hiszen az érzékeny ember bizalmatlan, valamilyen módon mindenki hántására volt és úgy érzi, ezután is így lesz. Számára mindenki gyanús, akit csak fenntartással, kémlelni lehet, de szeretni nem. Az érzékeny szívre csak begubózás vár, hiszen mindenkiből kiábrándult már csak önmagából nem. Ezért választja a legkönnyebb utat: visszavonulni szeret önmagába. Az érzékeny ember így lesz mindig társtalanabb. Hiába él emberek között, mert férjétől, feleségétől, gyülekezete tagjaitól, barátaitól «valami» mindig elválasztja. És ez a «valami» éppen az érzékeny szív. Az ilyennek Sohasem felelhet meg a családtagja, a papja, az imaközösség, a barát. Az érzékeny szív csak egy módon oldódik fel: ha hiú és megbántódó szivét kiengesztelő hódolattal veszik körül, de mihelyst megcsappan a tömjénezés és a körüludvarlás, ez már elviselhetetlen számára és a magát keresztyénnek mondó csiga visszavonul ismét házába. 3. láthatok azoftn 5? legelőször Arra tekintünk, aki bár égnek és földnek Ura. angyallégióknak parancsoltja volt, mégse volt érzékeny és sértődékeny durva kezeink közt. Ostoba és átlátszó kísértő kérdésekkel ostromoltuk, köpdöstiik, ostoroztuk, örjöngőnek és népámítónak mondtuk, ördögök cimborájának, részegesnek, sőt parázna utcanők barátjának csúA koreai háború kegyetlenségének legszerencsétlenebb áldozatai a koreai gyermekek. Korea népe már csaknem egy esztendeje a legsúlyosabb gyötrelmek és megpróbáltatások idejét éli. Kiürített falvak és tanyák égnek porig, nyílt városok és falvak lángolnak a gyujtóbombáktól. Az amerikaiak a foglyokon baktériumkisérleteket ídy- tatnak. Sebesültek és haldoklók sikoltása és hörgése kiált a népek lelkiismerete felé. De minden kiáltást túlszárnyal a szüleiket vesztett, beteg és elhagyott koreai, gyermekek szenvedése, kicsi árvák óriási tömegének nyomorúsága. Keresztyén lelkiismeretünket rázzák fel és embervoltunkat csúfolják meg az elevenen elégetett csecsemőkről, missziói árvaházakban ápolt gyermekek megszenesedett holttestéről a mi földrészünkre érkezett hírek. Mindezért mi is felelősséggel tartozunk! A REFORMÁTUS EGYHÁZ A keresztyén felelősségnek ez a hangja szólal meg a református egyház hivatalos lapjának, a „Református Egyház”.nak felhívásában, amit vezetőhelyen közöl a gyülekezetek nő- tagjaihoz, elsősorban a papnőkhöz. A református egyház, amint lapjában is kifejezte, — Istentől kapott jó alkalmat lát a jócselekedetek gyakorlására, hogy enyhítsen a koreai gyermekek szenvedésein azzal, hogy csatlakozik és csatlakozásra szólítja fel hívő keresztyén népét is a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének ahhoz a mozgalmához, amely május 15-ével egyhónapos országos gyűjtést indított a koreai gyermekek gyógyszerrel és ruhával való ellátása érdekében. „Bizonyos abban, hogy felhívása minden •jóindulatú emberséges embert cselekvésre indít. Megnyit minden szívet és minden zsebet magától értetődő természetességgel.” „Az Üt” című református hetilap is hozzám foltuk, fejünket hajtogatva úgy néztünk Reá, mint aki igen utálatos számunkra. Ama szerelmessel úgy bantun, de Ö nem bántódottl És ne mondjad, hogy így csak Jézus élhetett. Lásd, Dávidot, a királyt em sérti az, amikor Sémei gyalázza őt. Pálnak sem esik zokon, hogy a jeruzsálemi apostolok és hívek bizalmatlanul fogadják. Péter szeretettel fogadja azt, amikor Pál meginti őt alakoskodása miatt. Pál. a nagy- apostol azt mondja, hagy a világ látványossága lettünC». Lenézik, mint egy komédiást, de ő ezt tel sem veszi. Luthernél, Blumhardtnál Ruotsaloinennél, Kagawánál és isten minden hivő gyermekénél azt látjuk, hogy nem csak olvassák, mondják, de élik is azt az igét: Jó nekem, hogy hogy megaláztál! (Zsolt. 119:71.) Tudják, hogy ő az Ür. az Első, csak az utolsókban dicsőítheti meg magát. 4. Ha mM is Iái érzékeny szived miatt reád szakad, és bánt téged és másokat is, figyelmezzél a megoldásra. Érzékenységünk haldoklása akkor kezdődik, amikor végre nem másból, de önmagunkból ábrándulunk ki. Amikor nem a más bűne, de a saját szívem bűnhalmaza sért és bánt a legjobban. Ö-emberünk azonban meg nem hal itt a földön és ezért az érzékenység is állandó veszdelmes kísértésünk. Ezért nem félni, de keresni és áldani keil azt az alkalmat és azt az embert, akin keresztül Isten megszégyenít, megaláz, megint, megfegyelmez és letérdeli a büszkeségünk szarvait. Jó volna, ha Isten sok gyermeke életében ebben az órában az Ür szcl- téphetné a «Ha szeretsz, ne nyúlj hozzám» feliratot és felcserélhetné egy másikkal: € Akárhogyan il.ethetsz engem!* Helye van már a szivemben az intésnek, feddésnek, megalázásnak, semmibevevésnek, megcsúfolásnak. Akár barátom, akár ellenségem vagy, kezed által Isten nevel engem és ez — éppen <£ — oly igen jó és szükséges nékem/ Jóssá Márton apostoli szóval emlékezteti a gyülekezetek lelkipásztorait és elöljáróit, buzdítsák híveiket a testvéri szeretet gyakorlására: „Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal.” A METHODISTA EGYHÁZ A methodista egyház ünnepélyes istentisztelet keretében rendezett gyűjtést a koreai gyermekek megsegítésére. Szent szolidaritással csatlakoznak a meíhodisták a Demokratikus Nők Világszövetsége asszonyainak és a magyar asszonyok megmozdulásához. Szecsey János szuperintendens erről így tett vallomást: „Ma, amikor a világ asszonyai kinyújtják kezüket a koeai szabadságharcosok gyermekei felé és mindenütt gyűjtést indítanak, mi 6em maradhatunk tétlenek.” AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Mi, evangélikusok is Isten akaratának hirdetjük és valljuk az elesettek felemelését, a könnyek letörlését, a betegek meglátogatását, a sebek bekötö- zését. Krisztus, a mi Urunk, tanított meg minket, hogy szívünk megnyíljék a jócselekedetek gyakorlására. ö mondta nékünk: „Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtetek meg.” (Máté 25:40.) A Szentlélek Isten, amikor megnyitotta szívünket a Krisztus igéjének befogadására, ezzel az igéjével megnyitotta szívünket a szenvedő koreai gyermekek megsegítésére is. Hisszük és erről boldogan is szólunk, hogy megnyílt szívű lelkészeket, pap- nékat talál a felhívásunk: Segítsetek a szenvedőkön! Álljon ott a pásztor híveinek élén, példamutatással a jótéteményben és az áldozatban. Es a nyáj kövesse pásztorát és kövessük ' mindnyájan a jó pásztort/ REÖK IVAN, EGYETEMES FELÜGYELŐ FELHÍVÁSA: Dr. Reök Iván, egyetemes felügyelő az Evangélikus Női Munkaközösség Elnökségének írott levelével indította meg egyházunkban a koreai gyermekek megsegítésére kezdett akciót. ’Az Evangélikus Női Munkaközösség Elnökségének Győr, Balassagyarmat, Nyíregyháza, Budapest. Mindnyájunk szívét szorongó aggodalommal töltik el azok a hírek, amelyek a koreai háború áldozatainak szenvedéseiről szólnak. Ezek között is különösen megrendítő az ártatlan gyermekek ezreinek szenvedéseiről szóló híradás. Most, amikor világmozgalom indult e szenvedő kicsinyek megsegítésére, szeretettel felhívom az Evangélikus Női Munkaközösség figyelmét erre az ügyre. Vegyünk mi is részt a sebek bekötözéséből, könnyek letörléséből, éhezők megelégilésé- ből, mezítelenek felruházásából. *Amit eggyel e kicsinyek közül cselekedtetek, Velem cselekcdté- tek*, ezt mondja az Ür Jézus. Ahol szenvedő ember van, ott Jézus Krisztus is jelen van s ott van a helye az Ö egyházának is, hogy az irgalmas samarilánus mozdulatával gyakorolja a keresztyéni szerelet szolgálatát. Meg vagyok győződve arról, hogy az Evangélikus Női Munka- közösség Elnöksége meg fogja találni a módját annak, hogy ebben a szeretetszolgálatban, mint egyházunk segítő karja részt vegyen. Hittestvéri köszöntéssel Budapest, 1951. május 26. Dr. Reök Iván egyetemes felügyeli „Ha szeretsz, ne nyúlj í
