Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-02-04 / 5. szám

2 Mit dobtál a perselybe? Evangélikus Élet foltok, akik láttak GYÜLEKEZETI HÍMEK Kelten dolgoztunk a gondnoki hi­vatalban, az egyházközség pénztárosa és én. Én beletemetkeztem a köny­vekbe, hogy onnét adatokat írjak ki. A másik asztalnál pedig a pénztáros hosszú számoszlopokat adott össze.' Mögötte nagyot ásított a nyitott pénz­társzekrény. mellette az asztalon, egv tálcán maréira való váltópénz púpo­sodon, fehérek, barnák, kisebbak- iiagvobbak, vegyesen. Valaki beszólt a szobába. A pénz­tárost hivatták a szomszédos lelkészi- hivatalba, A pénztáros ahl.ahagyta o számolást, gondosan becsukta a pénz­társzekrényt s elhagyta a szobát. Jó­val később, mikor munkámból fel­tekintettem, lúltam, hogy az a marék váltópénz a tálcán, ott maradt az asztalon. Megcsóváltam a fejem a gondatlanság látlán és mikor a pénz­táros visszajött, szóvá is ftettem a dolgot: — Hogy lehet ennyi pénzt olt hagyni az asztalon, akárki elviheti, vagy megdézsmálhatja — még én is. A pénztáros széles mosollyal felelt: — Ó, bár clvinné va'aki, örömet bkozna nekem! Nem értettem a dolgot, de megma­gyarázta: — Régi, rossz pénz az egész. Közelebb léptem s akkor láttam, hogy csupa régi egy- és kélpengösök- kel, lyukas húszfilléresekkel van feli a tálca. Kijött belőlem a kérdés: — Ugyan hol szedték ezt össze? — A perselyekből — hangzott a rövid felelet. Megértettem a dolgot. Az iroda ablakán át a templomra lehet látni. Szótlanul néztem az ősi templom hatalmas épületét és magam előtt láttam a vasárnapi istentisztele­tek hatalmas tömegeit, amint szomjas ízívvel, az örök Isten csodálatos jó­ságán ámuló szemekkel figyelnek a szószékre, a szószékről elhangzó min­den egyes igére. Ismét fiilembe csen­dült az a gyönyörű szép ének, ami a múlt vasárnap sok száz. férfitOTok- Lól felzendiilvc könnyeket csalt a szemembe: — „Ments meij engem Uram, az örök haláltól...“ — Aztán újból magam előtt láttam a hatalmas tömeget, amint az istentisztelet végez­tével lassan kirajzik a templomból s láttam, amint mindenki egv-egv pénz­darabot ejt az ajtónál elhelyezett per­selybe. Láttam a gazdagot, a>ki forin­Ezen a címen tárgyalja Emst Benz a marburgi egyetem egyháztörténet professzora nemrégen megjelent könyvében a reformációnak és a keleti orthodox egyházaknak kap­csolatait. Több egyházlörténész hangsúlyoz­za azt a nézetét, hoßv a reformáció minden energiaforrását kimerítette a l-ómai katolikus egyházzal vívott harc. úgv. hogy a keleti pravoszláv egyházaknál végzendő munkára már iiem tellett erejéből. Hilt ennek a (.mesének“ Benz professzor is addig, húg a wittenbergi reformátorok éle­tének és műveinek tanulmányozásá­ból meg nem győződött ennek ellen­kezőjéről. A kiválóan becses egyház- történeti adatok feltárása ökumenikus Vonatkozásban is éles fényt vet Me- ternchtonnak a reformáció közép- és délkeleteurópai képviselőihez való élénk lelki, vallási, irodalmi és poli­tikai kapcsolataira. Nagyszámú adat tanúskodik, Benz Szerint, Melanchtonnak görög bará­taival való kapcsolatairól. A huma- jiista Eparehos siirgeli Meíanchton!, tegye meg a tőle telhetőt, hogy a hvugali keresztyi'ínségben Bóma és a teformáció hívei közölt helyreáll­ít ásson a béke legalább is addig, míg fez egyesült erők győzelmet vesznek fe törökön és felszabadítják a Bal­kánt. tleraklides múltam uradalmá­ban 1561-ben főként Lengyelország­ból behívott napok és tanítók segít sé­fjénél megkísérli a reformációt, de fezért mártírhalállal fizet. Heraklidesz- tozel kapcsolatban ismerkedünk nteg n délszláv származású bizánci diakó­nussal. a képzelt nyelvésszel és ki­váló teológussal Dimitrijjel is. aki a pravoszláviát a lutheri kereszlyén- séggel egyezteti, mely utóbbihoz, mint a keresztvénség alapvető igaz­ságainak helyes megvilágító jáihoz őszinte vonzalmat érez. Az ö» indítá­sára ír Meíanchton a carigradi pot- riarchának a reformáció keresz- ivénsége és a pravoszláv egyház fegyoztetés'nek alapvetése céljából. Valószínűleg az ő közreműködésével fordílolla le Meíanchton az Ágostai Hitvallást görög nyelvre. Dimitrij egyébként 1559-ben? hosszabb időt töltött Mcíachlonnál Witlenbergben. Érdekesek azok a fejezetek, melye­ket Ben: professzor fingnád és a szlovén Trulár kapcsolatainak meg­világítására szentel, üngnádnak, M e- lanchton hívének tübingeni cs urachi nyomdájából számos szlovén és hor- vál nvnmlnlvánv kerül ki. fgv a Szcnürásnnk. valamint német és la­tin nyeb'ü reforméi lóri iratoknak i/Iovén és Snrv-Ít fordításai. 1557­tot dobott, láttam a szegény özve­gyet is az í fillérjeivel és ott láttam Anániást és Safirát is (Ap. csel. 5/1— 10) amint kifelé jövet pénzt dob a perselybe; régi pengősöket, lyukas hatosokat, lehetőleg úgy, hogy min­denki lássa, nem amit bedobtak, hanem azt, hogy adtak. Anániás és Safira, vájjon kinek ha- zpdtok, kit akartok becsapni, mikor a rossz pénzeket a perselybe dobjá­tok? Talán halljátok a lélek hangját, aki a ti fukar szíveteket vádolja, amiért nem enged titeket a zsebetek­ben lévő forinthoz nyúlni? — Talán azt gondolod, hogy ettől a hazugság­tól, ettől a csalástól megnyugszik a megvádolt szív, vagy elcsendesedik a vádoló lélek hangja? Vagy talán az ulánatok jövő test­véreket akarjátok becsapni, art mu­tatva nekik, hogy ti is áldoztok, ti is adakoztok? Ó, Anániás és Safira, miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. (Ap. Csel. 5/4.) Ó, Anániás és Safira, te a* örök haláltól félsz. Az énekedben az el­len kértél segedelmet, de a cselekede­ted a halálba vitt téged. Kgy szegény, nyomorúságban élő ember jött a parókiára. Segélyt kért Nem kapott. Nem kaphatott, mert a pénztárban csak régi kétpengösök. lyukas húszfilléresek voltak, mert le szegény Anániás és Safira meghalta­tok, noha azt hazudjátok magatok­nak, hogy éllek. Ha figyelembe vesszők, hogy a ha­lát nem megsemmisülés, hanem álla­pot, akkor ti valóban éltek: — a halál életét élitek; — a pénznek, a forintimádatnak az életét, a fukarság életét, a hazugságból fakadó kárho­zat életét élitek. És ebben a halál­ban, ebben a kárhozatban titeket vá­dol az a marék rossz pénz azon a tálcán, mert valakinek a nyomorúsá­gát kellett volna enyhíteni, de nem lehetett, mert azon a tálcán a TE pénzed volt, a hazugság pénze a te lelked bére. Ó, Anániás és Safira, kérlek léged, fordulj vissza arról az útról, a ha­zugságnak és csalásnak az útjáról. Ne csald meg lelked, ne hazudj Is­tennek. Siontágh István ben itt nyomják m Oj testamentum első részinek szlovén fordítását Tra­bár tolmácsolásában. Egy esztendő múlva már egy Postilla is kikerül a prés alól. Ezeket követik Trubár tár­sának, Consulnak horvát fordításai. Ezek az írások egyben a szlovén és horvát irodalom kezdeteit is jelen­tik. Ökumenikus szálafc szővődésére mutat az a körülmény, hogy Trubár könyveinek egy-egy példányát el­küldeti Cerny Jánosnak a cseh tesl- vérek püspökének s római levele for­dításának előszavában feltűnteti, hogy munkaközben felhasználta a levél „cseh és lengyel tolmácsolását is.“ Ez a tény a cseh testvérekkel s a cseh utraquistákkal való barátságát jelzi. Benz különös érdeklődéssel vizs­gálja Ungnád és Trubár működésé­nek eszmei hátterét. Missziói buzgó- ságukat és evangelizációs törekvései­ket egyfelől azzal az igyekezetükkel magyarázza, hogy a szlovéneket, horvát okot és Közép-Európát a török ellenében az evangéliumi tiszta taní­tásával bensőleg megerősítsék, más­felől e világ közeli végének vámsá­val, melyet az egyház megjavításá­nak s Nyugattól Keletig a tiszta evan­gélium alapján való egyesítésé­nek kell megelőznie. Tudomást szer­zünk arról is, hogy Trubárnak mesz- szebbmenő céljai között szerepelt a litvánok, oroszok, sőt a mohamedá­nok között hirdetni a; evangéliumot. E nagyszabású missziói és ökumeni­kus érdeklődés mögött ott állanak anyagi és erkölcsi támogatásukkal Ungnad melleit a német városok és rendek, s a fejedelmek közül különö­sen Hesseni Fülöp, sőt maga II. Miksa császár is, aki ekkor még maga is híve volt a reformációnak. Ä könyv azt bizonyítja, hogy a ke­leti szlávok orthodox egyházai és a reformáció között élénk szellemi és személyes kapcsolat volt. Ez csak egy okkal több arra, hogy egyházaink között ma is keressük az ökumenikus kapcsolatokat. A csehszlovákiai „Theológia Evan- gelica“ III. 3—4. felhasználásával.) Dr. Szilády Jenő specif míísloppoié. műtőmő Habén línnc Többszörösen kitüntetve ÉVIG ft äff J-üli«3d főríi, női szabómester. BUDAPEST KQ/a THOKÖl Y CT W Telefont 487—487 Leatökóletesebb mfitömós kiégett, moly rágott szöveten és ruhákon. Vidékre postán utánvét Háziipari köttíqépek GÉPI KÖTŐTŰK KEI CS.4KY-UTCA 14. TEL.: 128—21«. Barthoiomaeides László A 18-ik század magyarországi evan­gélikus egyházi és irodalomtörténe­tében kiváló helyet foglal el Bartho­iomaeides László alakja. Bél Mátyás történelmi iskolájának folytatója, a gömöri régiségek kutatója már a fel­világosodás századának gyermeke és még megéri a régi felsőmagyaror­szági társadalom hagyományos rend­jét átalakító 19-ik századot, a nem­zeti ellentétek a békés 18-ik századra következő korszakát. (1754 és 1825 születésének és halálának dátuma.) A régi magyar Eördöy/i-családból származott — írói és papi neve hu­manista latinosítás — és nemesi- dnlelüaktuális környezetben telt el élete; müveit is protestáns magyar fő uraknak ajánlja a kor szokása sze­rint — müveit, melyek már a cseh­szlovák népi öntudatot és a huszita gondolatot erősítik. A korai roman­tika szele már érződik munkáin, tele van a táj, a vidék, a történelmi és népi hagyomány bűvöletével, de még Bél Mátyás racionalista tudós mód­szerével dolgozik. A gömöri Ochtiria lelkésze és a szomszéd Csetnek ősi gót temploma, a gömöri régi protes- tántizmus e szentelt helve felkeli: érdeklődését, szeretetét. Vallástörté­neti kutatásain keresztül érkezik el a huszita-evangélikus folytonosság megszólaltatásához. Megírja leg­először a gályarab evangélikus pa­pok történetét; majd pedig Gömör megye múltjával foglalkozik. A magyarországi huszita emlékek felelevenítésében ez a három mun­kája játszott aztán nagy szerepet és hatásuk végig érezhető volt akár a magyar, akár a cseh és szlovák tör­ténelmi és vallástörténeti tudomány­ban. Műveire Bibay György ajánlá­sára felfigyelt Josef Dobrovsky, a nagv cseh nyelvtudós, a szlavisztika tudományának megteremtője is; bár Dobrovsky kissé szkeptikusan is nézte Barthoiomaeides huszita buz­galmát. ahogy mindenütt huszita nyomokat keresett. Barthoiomaeides azt a nézetet hangoztatta, hogy a gö­möri, kishonti, nógrádi szlovák evan­gélikusok a letelepült huszita harco­sok utódai; ezt a nézetét néprajzi ér­vekkel is igazolni akarta, valamint helynevekre, tájszólásokra vonatkozó vizsgálódásokkal. Bonfini, Mátyás király olasz történetírója fa szere­pelt érvei között. Az evangélikus művészettörténet egyik első kutatója volt; sorra meg­vizsgálja építészetileg a gömör-kis- honti templomokat és keresi a hu­szita védelmi-vallási építkezés nyo­mait. Herder és Sch/őzer hatására egyúttal foglalkozik a helyi szláv mi­tologikus hagyományokkal is. Bart­hoiomaeides munkásságának sok té­telét útóbb a magvar, cseh és leg­újabban a szlovák tudomány kritikai vizsgálat alá vette és megcáfolta — de úttörő hatása a magyarországi protestáns vailástörténetírásban, va­lamint a magyar-csehszlovák törté­neti kapcsolatok kutatásában igen soká maradandó és fontos volt. Csak azért sei Ingerlékeny emberek szokták mon­dani: „Nem tehetek róla, hogy ideges vagyok. Ne izgassatok, hát!“ Persze a test ideges, ez igaz, de azért van az embernek lelke, hogy ne legyen a test rabszolgája. Mindenki ismeri ft dadogó Demosthenes történetét. Valaki meg­kérdezte gyermek-korában: „Mi akarsz! lenni?“, mire ő igy felelt; „Nagy népszónoki“. Erre kitört a kacagás. „Te, ezzel a dadogó nyel­veddel? Erre a fiú dühbe jött és ezt gondolta magában: „Eh hát a nyel­vem fogja eldönteni, hogy mi leszek, nem én? „Csak azért se!“ Azzal ki­ment a tengerpartra, s hozzáfogott kaviccsal a nyelve alatt túlordítani a tengert. És ezáltal lett naggyá. Az idegek is meggyógyulhatnak, ha a lélek nem enged nekik, hanem erős és nyugodt marad. A lélek a legjobb ideggyógyintézet. Persze orvos is kell hozzá. És ez Krisztus, ö teremti meg a benső békét és ez sokkal fontosabb a külső nyugalomnál. A lélek békéje még nemzedékeken át öröklődő sú­lyos terheltségeket is meggyógyít. Akinek testi hibái vagy gyengéi vannak, sose gondolja, hogy mosl- már az a hivatása, hogy pipogya le­gyen belőle. Csak azért se. Inkább a hős hivatása szunnyad benne. Nagy feladat előtt áll. Olyan, amilyenre az egészségesnek és hibátlan alkatúnak nem nyílik alkalom. Nagy feladatok nagy embereket nevelnek. Kővetkező vasárnap: febr. 4. Quinéuagcsima, Ötvened, vagy Farsang vasárnapja. I. Kor. 13:1—10; Lukács 18:31—43. Liturgikus szín: zöld. * Következő vasárnap, február 11.: Invocabit, Nagyböjt első vasárnapja. Igék: II. Kor. 6:1—10; Máté evang. 4:1—11. Liturgikus szin: Lila. Figyelmeztetést Mindazok, akik az „Űtmntató a biblia rendszeres olvasásához“ című könyv második kiadását előjegyez­ték, azt február liú első napjaiban postán megkapják. Mivel korlátolt példúnyszám úti rendelkezésre, újabb megrendeléseket nem fogadunk el. Tata Január első hetében megtartottuk az egyetemes imahetet, s kicsiny ima­házunk estéről estére megtelt s együttes imádságban könyörögtünk a békességért és a megtartásért. Január 15—21. gyülekezeti evangélizáció volt. Ez alkalommal sokan jöttek el a messze fekvő szórványokból is és számos bizonyságlevés hangzott el. De eljöttek más vallású testvéreink is, nemcsak reformátusok, hanem római katolikusok is, s egybehangzóan tet­tek bizonyságot az élő Krisztusról. Az evangélizációs igehirdetést Kajos János végezte. Január 29—február 3-ig minden este 6 órakor igehirdetés hangzik el ezzel az összefoglaló címmel; „A ke­resztfához megyek“. Ezt az igehirde­tés-sorozatot a gyülekezet lelkésze tartja. Február 12—február 17-ig, böjt első hetében a bclmisszió munka Pro­gramm keretében ismét egyhetes ige­hirdetés-sorozat lesz ezzel a témá val: „Ami az Ítéletet megelőzi.“ Nagyböjt hetében minden este is­tentiszteletet tartunk sorozatos igeihir­detéssel, „A vér“ címmel. E két böjti igehirdetést minden este más és más gyülekezet lelkésze fogja végezni, hogy egymás hite által erősödjünk Monoé A Lutheránia szólistái Luhn Otti művésznő és Záhony János testvé­rünk Wetiler Jenő karnagy kíséreté­ben, valamint Benkő István gyulai lelkész szolgálatával Monoron vallá­sos-estet tartottak. A nap egy vízzel leli Qvegpobáron át szivárványt festett az oltárra. A víz eldlcsekedett, hogy a szivárvány az 6 műve. A pohár clleneinondott: Ha én nem lennék átlátszó és fényes, most nem így lenne. Az oltár csend­ben hallgatta a vitát és örült, hogy övé a szivárvány dicsősége. (Leon Battista Alebrtt) Fvnngflizádós naptár: Csanádapáca (febr. 1—3) Csepregi Béla és Bejtő Mária; Pusztaföldvár (febr. 4—5) Csepregi Béla és Fejtő Mária; Iklad (febr. 11—17) Csepregi Béla; Pilis (febr. 13—19) Harmati Béla; Szák (febr. 14—18) Józsa Márton. Gyenesdlás A gyenesdiási Misszió Otthonban február hónapban 7—11-ig konferen­cia lesz asszonyok részére. Szeretet­tel hívjuk asszonytestvéreinket. — Ugyancsak február hónapban: 18— 27-ig tíznapos bibliaismereti tanfo­lyamot rendezünk bibliaolvasó, ke­resztyének számára. A rövid tanfo­lyam célja: a Biblia titkának, vala­mint a Biblia egyéni és gyülekezeti (szolgálati) használatának megisme­rése. Érdeklődés és jelenSrezés Evang. Missziói Otthon. — Gyenesdiás. Veszprém m. címén. — Áron is ve­gyétek meg az alkalmakat I Répcelakon orr. Evang. Beim. Otthonban febr. '4-én csendes vasárnap lesz. Febr. 10— 14-én legények, fiúk, febr. 17—21-én szülők (férfiak és asszonyok) febr. 24—28 leányok csendeshelc lesz. Márc. 3—7 napjain asszonykonfe­rencia. RENDELETEK A tartalékos tiszti, tiszthelyettes} és le­génységi kiképzésre bevonuló személyek polgári szolgálali jogviszonyának és tényle­ges szolgálat alatti járandóságainak rende­zése (jan. 20). A rosszindulatú daganatos megbetegedé­sek bejelentése (jan. 20). A növényvédelmi célra szükséges rfzgá­lic elosztásának szabályozásáról (jan. 20). A teianuszhetegek gyógykezelésének sza­bályozása. A munkakönyvét« kiállításáról és nyilván­tartásáról (jan. 23’). A helyi tanácsok végrehajtóbizottsága hivatali szervezetének módosításáról (jan. 23). A kisipari termelőszövetkezetek illeték­kedvezménye (jan. 24). A munkavállalót terhelő tartozásoknak a munkavállaló járandóságaiból való levo­nása (jan. 27). A gümőkóros betegek bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló rendelet módosítása és kiegészítése (ián 27). FITTLEH SÁNDOR orgona- és harmőniümépl.J mester Buda­pest. XIV., Miskolci-út 62. 67-es villamosnál. ORfiONÁK, TEMPLOMI ÉS ISKOLAI HAli MÖXtUMOK készítése. Javítása. — Hasz­nállak eladása Villamos túvóberendezések. Árjegyzék- és kö’tsávelés díjmentes. TEMPLOMÄBLAKOK4T készít és helyreállít PALKA JÓZSEF aranykoszorús üvegfestőmester és cégtársa TATAR M. Budapest. VIII,. Baross-n 59 Telefon: 143—354. Alapítási év: 1894. Váeegresen harangavatás volt jan. 21-én, mely* nek felemelő szolgálatát B'.atniczky Jenő cinkotai lelkész, egyházmegyei alespercs a 35. zsoltár utolsó verse a apján végezte; Torda Gyula domo- nyi, Józsa Márton fóti Beim. Otthon lelkészének és a fóti Kántorképző és Beim. Intézet hallgatóinak közremű­ködésével. Dudás Mihály S. és Dudás János egyházfi házanként gyűjtötték össze a harang beszerzésének, szál­lításának és felállításának 4300 Ft- nyi összegét Az egyházszeretetnek igazán szép példáját mutatja ez a kis fiókegyház, melynek létekszáma a ig haladja meg a 200 lelket. A hithű és áldozatos hívek pé'daadó Luzgósága mindnyájunk előtt tündökölhet! Vác- egres (régebben: Zsidó) Hegedűs Pál levita-tanító vezetése alatt nevelődött évtizedeken át. Néhai Szilárd János és jelenlegi Torda Gyula domonyi lelkészek odaadó szolgálata mellett Hegedűs Pál minden dicséretre méüó levita-tanító fáradhatatlan apostoli buzgóságáról, nagy Krisztus-szerfctet. ről, evangélikus egyházunk iránti hű­ségről tanúskodó szolgálatok eredmé­nye volt a gyülekezet életében még sok esztendőn át emlékezetben ma­radó harangavatási ünnepély is. Buz­dítsa mindnyájunkat egyházunk iránti hűségre! A fantázia annál erősebb, minél gyengébb az okoskodás. Giambattista Vico Marcalgergelylbea jólsikerült templomépftési emlékün­nepélyt tartottak, melyen nemcsak a Ihelybeli, de a környékbeli evangéli­kusok is nagyszámban jelentek meg. Közének után Síkos Lajos lelkész az 57. zsoltár 8. verse alapján hirdette az Igét — szfvből-szívhez. Dalnok Lajos orgonaművész hatalmaserejű /foch-korallok interpretálásával gyö­nyörködtette a hallgatóságot. Síkos Lajosné, a lelkész neje szólóéneke és a gyülekezet sok-sok közéneke bizo­nyította, hogy a hangok édes zendü­lése mily magasztosan köti össze a földet a mennyel. — A marcalgerge- lyi 40 éves evangélikus templom a Marcal völgyének enyhe domborula­tán, kicsiny házak között, mint ha­talmas dóm emelkedik ég felé: di­csőítve Istent, dicsérve a hívek isten- szeretetét és áldozatkészségét! Felhívás Szeretettel és kérő szóval forrhá a Nvírpazonyi Református Egyház mindenkihez aziránt, hogy . azok, akiknek van eladó „Hallelujcthl“ cí­mű protestáns egyházi énekesliönyv- vük, mely egyházi könyvkereskedé­seinkben már kifogyott, értesítsék erről a Nyírpazonyi Református Lel­kész: Hivatalt (Nyírpazony, Szabolcs vármegye), mert venni szeretne az egyház ebből az énekeskönyvből több példányt a hívei számára. Min­den értesítést is ez ügyben hittest­véri köszönettel vesznek és a postai költségeket, úgy a levelezésnél, mint a könyvküldésnél is, azonnal megté­ríti az egyház a segítőknek, a köny­vek vételárával együtt. ,.Egymás ter­hét hordozzátok“ ... mondja az Űr, Imádkozzunk, hogy áldásával, ez­úttal ist Halálozás Osváth János nyugalmazott székes- fővárosi alkalmazott, fasori főgim­náziumunk természetrajzi tanszéke botanikus kertjének az első világhá­ború előtti években hosszú időn át odaadó, fáradhatatlan és mindenkor készségesen, szolgáló lelkiismeretes kertészeti szakembere, áldásos mun­kásságban és mély egyházhűségben eltöltött életének 74. évében, hosszas és kínos szehvedések között. Buda­pesten, 1951. január 18-án idegiért Mindenhatójához. Legyen az Or hű­séges szolgájának s egyházunk min­denkor készséges és derék munkásá­nak emléke mindörökre áldott ét mél ven sújtott családjának adjon a Mindenható Isten vigasztalást a szo­morúságban! — Feltámadunk! Meghalt a budapesti finn követ 1951. jan. 20-án elhunyt Unó Sa­lamon Kostinen, Finnország budapesti követe. Mivel holttestét Finnországi)* szállítják, a kerepesi temetőben csak búcsúztató gyászünnepet rendezett » finn követség és a magyar kormány. Búcsúztatását finn és magyar nyel­ven dr. Molnár Rudolf monori lel­kész végezte a I.ulheránia temető kó­rusa, Weltler Jenő karnagy közre­működésével. Az elhunyt követ még január 7-én résztvett a finn koióni* részére Monoron tartott finn isten­tiszteleten és az utána következő test véri egyiittléten a papiakon. Az irt tartott felszólalásában boldog örömé­nek adott kifejezést, hogy lelki táp­lálékban is részesülhetett és gyermeki hittel énekelte a lelkész gyermekeivel az örvendező karácsonyi énekeli Mennyből jövök most hozzátok. Wittenberg és Bizánc

Next

/
Oldalképek
Tartalom