Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-06-17 / 24. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ IMÁDSÁG a kegyelem talaján való növekedésért Ef. 1, 22—23. Vai imádsága, — amely hála­adással kezdődik és kéréssel foly­tatódik —, mondaíról-mo.-datra, egyre jobban átalakul magasztaló imádság­gá, végül pedig dicsőítve imádó him­nusszá. Miközben az efezusiaknak ír és biztatja őket a kegyelem talaján való növekedésre. 6 maga is egyre jobban átíonósodik és egyre jobban látja az elhívás reménységét, az örök­ség gazdagságát és Isten hatalmának nagyságát. Csodálkozó szeme rajta felejtö'dik azon a Krisztuson, akit Is­ten feltámasztott a halálból, odaültetett e jobbjára és mindeneket vetett lábai alá. Miközben mindezt látja, úgy fe­jezi be imádságát, mint egy nagy ze­nekar diadalmas, fortisszimóban zengő utolsó akkordját: „Öt tette mindenek­nek felette, az anyaszentegyháznak fejévé, mely az ö teste, teljessége Őneki, aki mindeneket betölt minde­nekkel.” Isten, azt a Jézus Krisztust, akinek lábai alá vetett mindeneket, mint a port, vagy zsámolyt, ezt a dicsőséges és hatalmas Urat odaajándékozta az anyaszentegyháznak. Így lett Jézus az enyaszentegyház fejévé. Kimondhatat­lan nagy dolog ez! Mert ez azt jelenti, hogy a mindenek felett való Ür a gyü­lekezetben taggá lett. Az a nagy tá­volság, amely a lába alá vetett min- denség és közte fennáll itt a gyüle­kezetben eltűnik. Itt egy testet alkot a többi tagokkal, akik vele mint fejjel Jézus Krisztus mondotta ezt a tanít­ványainak s rájuk bízta annak megál­lapítását, mi is ez a kovász, bár Lukács evangéliuma szerint (12:1) ő maga je­lölte meg, hol kell keresniük e figyel­meztetés értelmét, amikor azt mondot­ta, hogy ez a kovász a képmutatás. Olyan magatartás tehát, amely látszó­lag követi Jézust, szíve mélyén azonban nem adja te! saját magát, vallásossá­gát s így a legkegyesebb, legszigorúbb külső ellenére alapjában véve távol van Istentől. De távol van felebarátaitól is, amint távol volt a farizeus a vámsze­dőtő!, mert ilyen kegyes, igaz ember csak megvető ítélettel tud az olyan bűnösre gondolni, vagy tekinteni. Minél biztosabb a maga .igazában, annál érzé­kenyebb a mások bűnén való botrán- kozásban s annál kíméletlenebb az ítél­kezésben, még akkor is, ha ez olyan kegyes, imádságos forma leple alatt történik, mint a példázatbeli farizeus esetében. Kovász ez a magatartás, tehát olyas­mi, amiből csak egy parányi kell és megposhasztja az egész életet. Olyasmi, ami észrevétlenül hat, a jelenléte nem mutatható ki, de a hatása félreérthetet­len. Ott fenyeget minden szépen meg­indult keresztyén életnél, mint legvesze­delmesebb kártevő. Az ördög ugyanis, — ha már nem tudja meggátolni, hogy egy szívben az Ige megfoganjon és szárba szökkenjen, — az új életbe beleelegyíti a farizeusok kovászát s így is célt ér. Ez a kovász megrontja a helyes lá­tást. Semmire nincs nagyobb szükség a hívő ember életében, mint a maga bűneinek világos látására. A farizeusok kovásza a szálka-gerenda hamis szem­léletébe sodor s öncsalásba, hamis biz­tonságtudatba visz. Ide jutottak a fa­rizeusok, ezért mondotta őket Jézus vakoknak. Ez a kovász megbotránkozással és szigorral akarja pótolni az igaz megté­rést. Vannak keresztyének, akik oly so­kat botránkoznak mások bűnein s oly kérlelhetetlen szigorral csapnak le má­sok hibáira s észre sem veszik, hogy ez farizeusi kovász rontása rajtuk, mert felháborodásuk és ítélkezésük saját meg nem tért szivük keménységét és meg nem bánt, ki nem szolgáltatott bűneiket takarja. Az beszél, akinek e háza ég, — mondja a közmondás —, így van ez nálad is Testvérem, ha olyan nagyon botránkozó és ítélkező vagy. Ez a kovász elveszi józanságunkat saját lelki helyzetünk helyes megítélé­sében. Nem egy olyan keresztyénnel találkoztam, aki boldogan magasztalta közösségben vannak. Itt tűnik ki, hogy a világmindenség hatalmas Ura, a gyülekezetnek kegyelmes Ura! A gyü­lekezet tagjait nem lába alá akarja vetni, mint ellenségeit, hanem velük egy! Ez a hatalmas és egyben kegyelmes Ür, dicsőségének minden gazdagsá­gát a gyülekezet javára használja fel. Itt a gyülekezetben osztogatja szét minden kincsét. Belőle, mint Főből árad a tagokba az ö ereje, békessége és szentsége. Éppen ezáltal lehetséges a kegyelem talaján való növekedés, ö maga akar egyre nagyobb területet el­foglalni az életünkben. Egyre jobban ki akarja onnét szorítani az ó-embert, amely újra és újra igyekszik régi he­lyét elfoglalni. Mert ő „minden” akar lenni „mindenekben”. Az övéit be akarja tölteni önmagával. Cselekedje meg a hatalmas és ke­gyelmes Ür, hogy akiket ráállított a kegyelem földjére, azoknak az életé­ben egyre inkább mindenné lehessen ö és végül is eljussunk a .teljességre, amelyben ö lesz minden mindenek­ben”. Az anyaszentegyházban szól az Ige, kiszolgáltatnak a szentségek és rajtuk keresztül a hatalmas Ür ál­landóan kegyelmet gyakorol felettünk, növeli hitünket, egészen az utolsó na­pig, amikor mindeneket betölt minde­nekkel. Kláldy Zoltán Istent s dicsekedett, hogy Isten meny­nyire meghallgatja imádságát s áldá­saival elhalmozza életét. Mindebből arra következtet, hogy Istennel való viszo­nya rendben van, úgy érzi, túl van a harcon, elbizakodva, sőt megvetéssel nézi mások kísértések elleni harcát. Az „én már — ők még” szemléletében él­nek s megdöbbentően teljesedik be raj­tuk az, amire Pál apostol figyelmeztet (Róma 2:4)... nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre 'in­dít. Ez a menthetet'enség állapota, mert egyedül igaz megtérés segítene, de a farizeusi kovász elhiteti velünk, hogy ezen én már régen túl vagyok. Töröld ki a szótáradból Testvérem az „én már — ők még” kifejezést s vedd észre, hogy ez is a farizeusok kovásza. De megrontja és lehetetlenné teszi ez a kovász a bizonyságtételünket is, — kétféleképpen is. Egyfelől úgy, hogy a szívünkbe férkőzött elbizakodottság, lelki gőg kiérzik a szavunkból s mesz- szire taszítja azt, akit Krisztushoz aka­runk hívogatni, másfelől úgy, hogy az ítélkezés lelke befogja a szánkat: kár a szóért, ennek igazán nem érdemes beszélni. Az egyes keresztyén élet meg- poshadásának, közösségek betokozódá- sának is egyik legfőbb oka: a farizeu­sok kovásza. Amikor pedig méltán, vagy méltatla­nul a hívők életét illetik vádakkal, ak­kor is ez a kovász végzi titkos mun­káját, vagy a hívőkben és közösségek­ben, akik Krisztus jó illata helyett a lelki gőg bűzét árasztják, vagy a vádo- lókban, akik megtérés helyett ítélkez­nek. Lukács 12:1-ben ezt olvassuk: Minde­nekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától. Jézus arra fi­gyelmeztet, hogy ez minden külső el­lenségnél, hamis tanításnál veszedel­mesebb a keresztyén élet szempontjá­ból. Mindenekelőtt kezdd tehát itt Testvérem. Vizsgáld meg komolyan, nem ez a kovász poshasztja-e a keresz­tyén életedet? Nem elég óvakodni el­lene, oltalmaznunk kell magunkat, tenni kell ellene! Nincs más oltalom, mint na­ponként igaz töredelemmel és bűnbánat­tal Isten ítélete alatt állni s részesülni bűnbocsátó kegyelmében. Joób Olivér Oberbauer A. utóda templomberendezés- és kegytárgy­kereskedés, Budapest, V., Váel-utca 15. Orgonák, hormontumok készítése. javítása eladás. vétel. csere. Vil'amos fúvóberendezé^ek szállítása. F1TTLER SÁNDOR ORGONAÉPÍTÖ MESTER Budapest. XIV.. Miskolci-utca 62. Bókay János zsoltárfordításai 42 zsoltár* Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem úgy vágyik Uramra És hozzá fohászkodik: Te vagy egész életem Szerelmetes Istenem, Hozzád mikor léphetek be, Mikor látlak szemtől szembe? Záporozva hullik könnyem, Sós tőle a kenyerem, Ahányszor azt kérdik tőlem, Istenemet hol lelem? Bús telkemet faggatom, Míg a választ megkapom: «Készülj boldog vigasságra, Tárt kapuval vár a háza!» Miért csüggedsz el hát lelkem, Mondd, mi fölött búslakodsz? Bízva bízzál Istenedben, Senkit még el nem hagyott. Ne légy hozzá hűtelen, Magasztald őt szüntelen: Szent orcája feléd fordul S kiszabadít a nyomorbul. Árnyék borul rejtekemre, Ott, hol a Jordán fakad, Felnézek két nagy hegyedre, Hermon és Mizár alatt. Horsog a sok zuhatag, Egymásnak kiáltanak, S habos fergetegként hull rám Ezer tajtékozó hullám. Ám az árvíz nem rettent meg, Bíztatnak a nappalok, Éjjel meg az Istenemnek Szolgálnak a csillagok. Imádság az életem, Hozzád szálló énekem, •—> Te vagy velem éjjel, nappal, Őrző szemed megvigasztal. Istenemtől, kősziklámtól, Fájó szívvel kérdezem: Megfeledkezett fiáról, Büntet-e, mert vétkezem? Ezért zúdul rám a gyász, Ellenségem leigáz, S azzal gúnyol, hogy dühítsen: tMost mutasd meg, hol az Isten!* l^e bánd, ne csüggedj el lelkem, Többé sose búslakodj, Bízva bízzál Istenedben, Senkit még el nem hagyott. Ne légy hozzá hüteten, Magasztald őt szüntelen: Szent orcája feléd fordul S kiszabadít a nyomorbul. * Szándékosan hagytam meg az első szakasz négy sorát, majdnem változat­lanul Szenczi Molnár Albert örök6zép fordításában. Postaláda Nagy Béla testvérünk Érdről. Emlékezz ... cikkéből közöljük, hogy lelkészüket kívánja mindennapi imádságukba foglalni, mert állandó harcot vív a kishitüekkel, mert maga is ásta a templom fundamentumát, mert amikor kora reggel a hívek mun­kába mentek a lelkész már akkor a kő­míves mellett dolgozott, mert nagy utakat tett motoron és gyalog, anya­got vásárolni a templomhoz, mert többszáz kilométeres gyütőkörutat tett meg, mert sokat fáradt a templom­szentelés sikere érdekében, mert min­den munkájából a híveknek csak öröm Szőról-szóra idézünk: „Férjem most hozta az Evangélikus Életet és amint olvastam, mosolyog­tam a következő sorokon: —i Híveink nagyrésze sem a Rákóczi-úti, sem az Üllői-úti templomhoz nem lakik közel. — Szegény pestiek, milyen jó nekik. Én is laktam Budapesten és jártam minden evangélikus templomunkban, de ha csak egy templom volna egész Budapest területén, akkor sem volna szabad ezt kiírni, mert ott áll az autó­busz, vagy villamos, egyikről leszáll- nak, továbbviszi a másik. Hát hol van ott messze? Kedves budapesti híveinket kérdem én, mit szólnának ahhoz, ha minden vasárnap 4 órakor kelnének fel meg­főzni az ebédet, rendbehozni a lakást, ellátni 60—80 darab állatot és csak úgy úírakelni a templomba — erdőn- mezőn keresztül. Amikor az erdőből kiérünk, lehúzzuk a rossz cipőt elrejt­jük a bokorba és felhúzzuk a másikat és gyalogolunk 6 km-t oda és ugyan­annyit vissza és mégisincs messze. Volt idő, amikor édesanyámmal 20 km-t gyalogoltunk és az sem volt messze! Szegény, kényelmes pestiek. A templom csak akkor van messze, ha az igehallgatást nem a lélek épü­lésére akarjuk felhasználni. Söreg, 1951 június 7. Hittestvéri szeretettel Kuczmann Pálné, erdész neje.” RÖVIDESEN ELKÉSZÜL! KISS JENŐ: ÚJSZÖVETSÉGI GÖRÖG-MAGYAR SZÓTÁR nagyított és javított kiadásban, gazdag jegy zetanyaggaJ! Ára 75 Ft. Befizethető (több résziéiben is) a Sajtóosztály csekkszámlájára, KAPHATÓ: Bereczky Alíbert: Boldogok ......... 64— Ft „ „ Két ítélet között fűzve 32.— Ft kötve 45.— Ft „ „ Nem változik meg az Isten! 1—*Ft Barth Károly: Evangélium és tör­vény .................... 2. 20 Ft ,, ,i Istenismeret és is­tentiezte!et ......... 10 .— Ft „ „ Kis dogmatika .... Bereczky Albert: Ajtónyitás ---­12 .50 Ft 12.­Ft „ „ Biztociság, bizo­nyosság. békét»­ség ................ 1.­Ft BIBLIAI KÉZIKÖNYV T. Az Ó-szövetségi szent irodalom II. Az Üj-szövet égi szent irodalom III. Az ó- és újszövetségi kor rövid története A 6 KÖTET ÁRA 60 FT. A IV. IS KAPHATÓ. Megrendelhető a Ref. Egyetemes IV. Bibi ai földrajz és természetrajz V. B'bÜai rég'ségtudomány VI. Nehezebb szentírási helyek magyarázata. KÖNYV KIVÉTELÉVEL KÖTETENKÉNT kötetenként 10 ft. Konvesit sajtóosztályánál. Budapest, XIV. Abonyi­utca 21. Csekk számla sz.: 40.526. Őrizkedjetek a farizeusok kovászától! Ima szavak nélkül Az ima szívbeli magatartás Istennel szemben. És ez kifejezést talál, néha szavakban,, de néha szavak nélkül is, éppúgy, ahogy két ember szereti egy­mást. Mint tudatos lények, kell, hogy magatartásunkat szavakban fejezzük ki egymásnak. Az embereknek egymással való közösségét ez a képesség emeli oly magasra, és gazdagítja meg ezt. De ugyanakkor arra is gondoljunk, hogy az élet — végső mélységében — kifejez- hetetlen. Van életünkben, tehát közös­ségünkben is olyan, ami soha nem tud szavakká válni. És ezt közösen megta­pasztalja két olyan lény is, akik egyéb­ként mindent közölnek egymással, ami csak szavakban kifejezhető. A léleknek Istennel való imaközössé­gében is vannak dolgok, amelyek kife­jezhetek szavakban. De vannak olyan dolgok is, amelyekre nem találunk szava­kat. Erre utalhat az apostol is, amikor Rom. 8, 26-ban szó! „esedezésekről”, amelyek kimondhatatlanok. A kis fiam egy nap jött, bedugta a fejét a dolgozószobám ajtaján. Tudta, hogy munkaóráim alatt nem szabad za­varnia engem. Bántotta a lelkiismerete. És kedves kerek gyér mákszemével mé­gis egyre rámnézett, s így szólt: „Édes­apám! csendben fogok ülni, csak en­gedd, hogy veled lehessek!” Hogy meg­kapta az engedélyt, mikor így környé­kezte meg apai szívemet — minden apa gondolhatja. Imádkozunk Istenhez, szólunk Hozzá minden dolog felől, ami magunkkal és másokkal kapcsolatban foglalkoztatja gondolatainkat. S aztán jönnek idők, — s bizony, ami engem illet, nem kevés­szer — amikor semmi mondanivalóm nincs Istenhez. Ha szavakban imádkoz­nék tovább, csak ismételném, amit már egyszer elmondtam. Ilyenkor csodálatos érzés így szólni Istenhez: „Lehetek-é a jelenlétedben, Uram? Nincs több mondanivalóm, de — szeretek orcád előtt lenni.” Olyanokkal, akiket jól ismerünk, csendben is szoktunk együtt lenni. Ide­genekkel ezt nem tudjuk megtenni. Folyton diskurálnunk kell velük, szóra­koztatnunk őket érdekes és nagyszerű dolgokkal, ahogy éppen jön. Szeret­teinkkel azonban egyszerű és jelenték­telen dolgokról is szabadon, fesztelenül tudunk elbeszélgetni. S jelenlétükben hallgatagok is tudunk lenni. Amikor Isten színe előtt vagyunk, nem szükséges beszélgetést erőltetni. E'.éje járulhatunk és a Benne való bé­kés elmélyedésünkben megnyugtathat­juk fáradt lelkünket. Esedezéseink, ame­lyek kimondhatatlanok, Hozzá szállnak, a szavaknál jobban,elmondják, mennyire Reá hagyjuk magunkat. Amint közeledik az este és a gyer­mekünk fáradtra játszotta magát, észre­vettem mint húzódik egyre közelebb édesanyjához. Végül rátalál arra a hely­re, ahová vágyódott: az anyaölre. A gyermeknek nincs sok mondanivalója. Egyszerűen odabújiik és hagyja, hogy édesanyja álomba ringassa. Te is jut­hatsz olyan helyzetbe, amelyben csak azt tudod mondani: „Nem bírom tovább. Már mondanivalóm sincs az Istennek.” Erre az esetre mondom néked, hogy ne gyötörjön téged az az imádság amelyet nem tudsz elmondani. E pillanatban te magad egyetlen könyörgés vagy Isten­hez. Egész bensőd hozzákiált. Minden dolgodat tudia, amelyeket gyötrődő lel­ked és tested. Hozzá oly esedezésekkel kiált, amelyek kimondhatatlanok. Hallesby norvég lelkész Szombat esti közös imádkozásunk — Június 16 — Az öröm országa. — Ézsaiás 65, 17—19. 24, 25. A próféta szavain keresztül betekintést kapunk az Űj teremtés világába, ahol az elmúlt szombati Igénk (Ézs. 12.) öröméneke felcsendül. Mit mutat meg belőle? Újat teremt Isten — új eget és új földet (17. v.). Isten teremti ezt az új világot. Amíg csak mi magunk építgetjük romlott szivünk romlott indulatai­val az álmaink örömországát, abból újra csak „siralom és kiáltás” lesz. — Isten újat teremh Az öröm országa lesz az új ég és új föld. (18—19. v.). örül és vigad at Isten népe és örvendve vigad Isten is az Ö népe fölött. Miért van ez a kölcsö­nös nagy öröm? Mert ez ember valóban Isten népe és Isten valóban Istene népének. A bűn miatti nagy romlás megszűnt, Isten ismét egybeszerkesztett mindent Jézus Krisztusban. Nincs bűn és a bűn következtében szenvedés, sira­lom és kiáltás, — hanem van szeretet és ennek következtében öröm és öröm és öröm! Milyen az élet az új világban? (24—25. v.). Jézus egyszer így imádkozott: „.. .hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.” Csodálatosan egyek az új ég és föld lakói az Ürral és egymással is. Nincs pusztítás és igaztalan- ság és gyűlölet; békesség van és élet a békességben. Kívánkozol-e oda? Most folyik a bivogatás az öröm országába. Akiket Isten újjáteremt (II. Kor. 5, 17.). Jézus Krisztusban, azok lesznek az új ég és új föld részesei. Adjunk hálát az Ürnak azért, hogy ilyen nagy örömöt készített nekünk, akik büntetést érdemelnénk, kegyelemből. Valljuk meg, hogy sokszor akadályozzuk Isten emberszíveket újjáteremts munkáját és szeretnénk megtérés nélkül az égbe jutni. Könyörögjünk azért, hogy jöjjön el az Ö országa, ez öröm országa. Tekus Ottó. BIBLIA-OLVASÓ Június 17. Vasárnap. Zsolt. 119:6., I. Pét. 2:5., I. Móz. 50:15—22/a. Isten székébe ül az az ember, aki nem tud szívből megbocsátani feleba­rátjának vagy akár érezteti vele, hogy a múlt nincs egészen elfeledve. Ha Istennel jársz, minden ellened való gonoszt úgy fogadhatsz, mint eszközt a magad és mások magatartására. Június 18. Hétfő. Zsolt. 104:27—28., Máté 6:25., Ján. 8:11. A farizeusok megítélik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Jézus megítéli a bűnt, de szereti a bűnöst. Ha megörvendeztetett már Jézus bocsánata, akkor te sem tudsz másképpen tenni, mint Jézus. Június 19. Kedd. Zsolt. 33:9., Luk. 8:25., II. Kor. 2:1—11. A Sátán szándékai a legváltozatosabb formában érvényesülhetnek ott, ahol nincsen a szívekben igazi szeretet. Ha tudsz szeretni és megb> csátani, akkor nem csalhat meg a Sátán. Június 20. Szerda. I. Krön. 29:5., Márk. 12:43., I. Sám. 24:1—20. A természetes ember akkor nyugszik meg, ha az őt ért sérelemért bosszút állhat vagy elégtételt szerezhet vagy legalább is jól meg­mondja a magáét és övé az utolsó szó. A dávjdi magatartás sokkal nagyobb örömöt szerez. Június 21. Csütörtök. Zsolt. 40:18., Márk 8:2., Máté 18:15—20. Könnyebb dolog a fordított sorrend: először is az ellenem vétő olya* előttem, mint a pogány, aztán cselekedetét mindenkinek elmondom, d« hogy vele magával őszintén elintézni törekedjem a vitás ügyet, az utol­jára marad vagy egészen el is marad. Pedig így sok drága ígéret nem lehet valósággá. Június 22. Péntek. És. 65:1., Máté 13:47., Luk. 23:33—34, 39—46. Nézz Jézusra: csupa szeretet. Lehet megfeszíteni és szidalmazni, 0 nem összeszoritott, hanem bocsánat szavára nyílt ajakkal szenvedi. Mél­tatlanságod tudatával odafordulhatsz Hozzá s Tőle a bünbocsánat ke­gyelmével azt az ajándékot kapod, hogy hasonlóvá leszel Hozzá. Június 23. Szombat. Zsolt. 144:15., Máté 13:12., Rom. 2:1—11. A meg nem fért szívű ember folyton mások megítélésében foglalaté* és sokas!tja ezzel saját feje _ fölött Isten ítéletét. Bárki légy, arra van szükséged, hogy megtérj, hiszen éppen erre indít nyomorúságod és ínséged és főképpen az Isten szereteíe. Marschalkó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom