Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-05-20 / 20. szám

XVI. évfolyam, 20. szám. Egyes szám ára: 1 forint 1951. máius 20. Dezséry László püspök felszólalása a Nemzetközi Újságíró Szövetség Yégrehaj tóbizottságának ülésén Szabó József püspök: Hétköznapi A keresztyének a sok között álta­lában két igen fontos tényt felejtet­tek el. Az egyik Krisztus Urunk visz- szatérése, a másik a Szentlélek va­lósága. Pedig a mennybetért Jézus testi távollétének idejére elküldte erre a világra a Szentleiket. Ezért az egyház mostani korszaka a Szent­lélek ideje. Most időszerű, hogy «... a földön az egész keresztyénséget hívja, gyűjti, megvilágosítja, meg­szenteli és Jézus Krisztusnál meg­tartja az egy igaz hitben...» Régi énekünk mondja: <A pün­kösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldetek.» A Szentlélek nem valami személytelen erő, amelyet Isten kitöltött, hanem a Szenthárom­ság harmadik személye, akit Krisz­tus küldött, hogy egészen az utolsó időkig, tehát Krisztus visszatéréséig általa hívhassuk Istent Atyánknak, — Római levél 8,15. — és Jézust Urunknak — I. Kor. 12,3. Nekünk tehát nem annyira a Szentlélek ki­töltéséről. mint inkább elküldéséről és eljöveteléről kell beszélnünk. Amit Jób 2,28-ban olvasunk, — ezt idézi Péter is pünkösdi prédikáció­jában: «Kitöltők az én Lelkemböl minden testre...» Csel. 2,17., — a Szentlélek pünkösdi erejének bősé­gére vonatkozik. Most arra kérem az olvasót, ve­gye elő bibliáját és olvassa el gon­dosan a pünkösdi történetet Csele­kedetek könyve 2. fejezetéből. Kü­lön is figyeljünk a történet elejére és végére: 1—13. és 41—47. ver­sekre. Azt látjuk, hogy a személyes Szentlélek erőteljesen cselekvő Lé­lek. Hiszen az egész Cselekedetek könyve erről szól. Krisztus Urunk, mikor János 16,13- ban megígéri a Szentlélek elküldér sét, így jelöli meg annak tisztét: «Mikor eljő amaz az igazságnak Lel­ke, elvezérel titeket minden igaz­ságra.» Igen fontos ige ez a Szent- lélekről. Álért különösen az eredeti görög szöveg «elvezérel» szava vi­lágosan mutatja, hogy a Szentlélek mozgékony, tevékeny Lélek, aki bi­zonyos útra, természetesen Jézus keskeny útjára állítja az embert és azon vezeti, hordozza és pedig az igazság felé, ami ebben az igében valódiságot, valóságot jelent. A Szentlélek Lélek ugyan, de a való­ság, a «tapintható», érzékelhető va­lódiságok Lelke. Ezt úgy is mond­hatjuk, hogy a Szentlélek a hétköz­napok valóságos dolgainak megszen­telő Ura. Ezt mutatja a pünkösdi történet is. A Szentlélek pünkösdkor veszi ha­talmába a tanítványokat. Természe­tesen nem véletlenül. A legnagyobb ünnepek egyike volt ez már akkor is. A pünkösd Isten kiválasztott, rendelt dátuma volt a Szentlélek el­küldésére. Erre a napra várt s mikor eljött, — e-edeti szöveg szerint: betelt, — akkor, épnen ezen a nagy ünnepen érkezik a Szentlélek. De a fejezet végén a 46. versben már azt olvassuk, hogy a pünkösdi Szentlélek hatalmába került 3000 lé­lek egyre szaporodó gyülekezete «minden nap egyaka-attal kitart­va...» járt a Szentlélek útján. A nagy ünnep elmúlt s jöttek a szür­ke kétköznaook. S a Szentlélek eze­ket a szürke hétköznapokat is meg­szentelte. Mert nem csupán szép nagv iinnenek érzelmes óráinak ün­nepélyes kenete ö, hanem a közön­séges kétkörnapok Ura. E ősen tu­domásul kell ezt vennünk, mert rendszerint ecészen más kénét mu­tatnak a hérköznanialnk. mint az finnenpapiaink. Állandó kísértésünk, hogy Istent. Jézust és a Szentlelket is becsukjuk a vasárnapba. A Szentlélek a hagyomány sze­rint ugyanabban a teremben ra­gadta meg a tanítványokat, ahol Krisztus Urunk az utolsó vacso­rát eltöltötte velük. Akárhol volt s akármi volt az a íeruzsálemi «felsőház» — Csel. 1.13. — ahol a Szentlélek megkereste az együtt tartózkodó tanítványokat, iiuneoéb'es szent hely volt az, Olyan, mint ma«an«ég a tem­plom. Fz sem véletlen. RejirfeJt hely volt az. hiszen Jézus vilá­gosan meghagyta tanítványai­nak, hogy hol .váriák a Szent­Szentlélek lelket. Csel. 1,4. De a pünkösdi történet végén már azt olvas­suk, hogy a gyülekezet «házan­ként» részesült a Szentlélek ajándékaiban. A templom a Szentlélek szent háza. De ottho­nunk, szobánk, konyhánk, egész hajlékunk is a Szentlélek háza. Ezt se felejtsük el sohasem. Ne próbáljuk a Szentlelket bizonyos szent helyre száműzni. Munkál­kodik a templomban, de nem csak ott. Jelen van a konferen­cián, de nem csak ott van jelen. Legyünk nagyon hálásak azért, hogy a Szentlélek nem kötötte magát a Szentlöldhöz, hanem eljött Magyarországra is. Nem kötötte magát titokzatos kolostorokhoz, remekbeépült templomokhoz, hanem erejét ott is kiárasztja, ahol gyermekkaca­gástól hangos a levegő, ahol a munka lázában örvendezünk és kínlódunk, — otthon, sőt minde­nütt, S mi azért megyünk az egyház egy házába, a templom­ba, hogy a hívek közösségében újra meg újra véve a Szentlei­ket, «házanként», tehát saját hajlékunkban s minden házban folytatódjék az áldás. A pünkösdi történet elején ünne­pélyes, különleges, szent esemény­ről olvasunk. «Az égből mintegy se­besen zúgó szélnek zendülése» szár­mazott. «És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle minde­nikre azok közül.» Azután az aposto­lok csodálatos módon «’ 'Jér.ek szólni más nyelveken.» A Sontlélek ünnepélyes külsőségek között, hatal­mas jelek kíséretében érkezett. De a történet végén arról van szó, hogy a Szentlélek gyülekezete . «foglalatos volt a- kenyér megtörésében», «min­denük köz vala», «jószágukat és marháikat... szétosztogatták... amint kinek-kinek szüksége volt»; «és meg­törve házanként a kenyeret, része­sedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel.» A pünkösd Istentől Indul, rend­kívüli eseményekkel kezdődik és emberek között, mindennapi ke­nyérrel folytatódik. Lám. meny­nyire a hétköznapok gyakorlati Ura a Szentlélek! Hányszor re­ked meg keresztyénségiink a a szép elméletnél, áhitatos moz­dulatoknál. Ha csak ez történik, az nem a Szentlélek töl való. Mert a Szentlélek ahhoz is ért, hogyan kell kenyeret szegni, hogyan keli a megosztott javak eledelében tiszta örömmel része­sedni s bizonnyal ahhoz Is ért, hogy kell nadrágot foltozni s a mindennapi kenyérhez tartozó legközönségesebb dolgokat el­végezni. A Szentlélek nem lég­üres térben mozog és nem hol­mi elléeiesitett meddő érzelmek kék világában lebeg, hanem az emberi közösség sokszor ke­serves, sokszor örülnlvaló való­ságos világában akar Jézus kes­keny útján eligazítani. Az első keresztyének «haszonra» — I. Kor. 12,7. — vették a Szentlé­lek ajándékát s éltek vele házan­ként, naponként, hasznosan. Nem csoda, hogy «az egész nép előtt ked­vességet találtak». Csel, 2,47. S ez a keresztyénség nern is maradt meddő, hanem hódított: «Az Űr pe­dig minden napon szaporította a gyülekezetét idvezülőkkel.» Csel. 2,47. A pünkösdi jelenetet a legtöbb kép úgy ábrázolja, hogy a ta­nítványok áhHatos arccal, ke­gyes testtartásban ég leié néz­nek s szállnak fejükre a kettős tüzes nyelvek. Ez az ábrázolás természetesen helyes, mert igaz. így kezdődött. De a folytatásra nézve az is Igaz, ahogyan egy mai festő ábrázolja a pünkösdi történetet: hozzák az emberek a javaikat, — kosarak, kenye­rek. ékszerkazetták az asztalon, zsákok alatta... ós részesednek a szpkölködök. A Szentlélek ünnepe a Szentlélek hétköznapjaiban folytatódik. Ha nem így van, akkor az ünnep sem volt igazi! Luther a Szentháromságról „Mi, keresztyének s rajtunk kívül senki más e fö'dön, hiszünk Istenben, mint Atyában, Istenben, mint Fiú­ban és Istenben, mint Szentiélekben. Ez az Egyháznak legfontosabb hit- tétele, melyet nem ember gondolt, ha­nem egyedül Isten Igéje nyilatkozta­tott ki... ... Az ünnepek valamely cselekedet ruhájába .öltöztetve prédikálnak Isten­ről. Szentháromság ünnepe azonban cselekedetek leple nélkül, úgy mutatja meg Öt, ahogy önmagában van, tiszta isteni lényében. Itt az embernek minden teremt­ményt maga alatt hagyva, magasan az értelem fölé keil lendülnie s csakis arra hallgatnia, amit Isten mond ön­magáról ö legbelsőbb lényéről; — kü­lönben semmire se megyünk. Mert itt az Isten „bolondsága” és az ember „bölcseségo” összeütközik. Ezért nem kel! azon vitatkozni, hogy miként lehet Isten Atya, Fiú, Szentlélek és mégis egy... Legyen elég, hogy Isten ezt Igéjében maga állítja magáról.” Dicsére!­a Szent-háromságnak Irta: Ráday Pál (1715.) Dicséret a Szentháromságnak, Egy örök Istennek, Ki Ura mindefinek. Es teremtője a világnak: Csak Övé légyen a dicső®ég, És a tisztesség! ■ tf Dicséret légyen a Fiúnak, Ki értem tett épen, És takargat szépen, Szár­nyai alatt hatalmának. Sőt gondot tart bűnös testemre, F egész éltemre. * % Dicsére légyen a Fiúnak, Ki értem íes'.té lett, S minden bűnt e'töflött, Es hozzám nagy-bő irga'múnak, Jelenti magát az éet'ben, S az ítéletben. Dicséret légyen • Szén‘’éleknek. Ki en­gem megszentelt, S magának pecsé­téit, És vigassága a híveknek, Ki ve­zérel az igaz hitre, S örök életre. D'cséret, áldás és dicsőség, Erő és hatalom, örök birodalom, Felmagasz- ta’ás és tisztesség, Légyen telkemtől néked. Isten, Mennyben és itten! Készülj ~ az ige hallgatására Ján. 3:1 — 13. Nikodémusz amolyan «pártolótag» volt az egyházban. Az is akart marad­ni. Rokonszenves volt neki Jézus ma­ga, s rokonszenves volt neki a tanítá­sa is. Nem akarta azonban magát bele­ártani túl nyilvánosan. A magasállású, előkelő főembert, az írástudót «bla- málta volna» ez az egyszerű közösség, s nem is értette eléggé Jézus megté­résre hívó szavát. Vagyis éppen ezt nem értette. Magát ő jónak tartotta, s úgy gondolta, oda­mehet Jézushoz, s kifejezheti vele szemben elismerését. Senki sem tehet ilyen jeleket ,ha nincs vele Isten... — udvariaskodik Nikodémusz. Jézus azonban nem elégszik meg azzal, hogy Nikodémusz elismeri, hogy 6, Jézus, «Istentől jött tanítóul». Az nyilván nem elég, ha annyit elismerünk. Mondom neked, mondja Jézus, hogy szükség néked újonnan születned. Nikodémusz nem mondja, hogy ß nem akar újjászületni. Érzi, hogy ezt nem mondhatja. De feltárja a dolog «lehetetlenségét». Mimódon születhet­nék újra az ember, mikor már vén? Valami okot mi mindig tudunk, ami miatt nem tudunk újjászületni. Álta­lában fizikai lehetetlenséget látunk. Csak magunkra nézünk, s bevalljuk, méghozzá készséggel, hogy mi nem tudunk már újjászületni. A Szentlélek pedig azért jött, hogy dolgozzék, titokzatosan, akár a szél, amely fúj, ahová akar, s ahonnan akar, s elvégezze az újjászületés cso­dáját azokon, akiket elhív gyermeké­nek. Nikodémusznak ebben a beszél­getésben éppen azt kellett megtudnia, hogy újjászületését Isten akarja és isten is munkálja. Ebben az igazság­ban kellett neki megalázkodnia, hogy Isién gyermeke lehessen. Eddig úgy gondolta, hogy minden tőle függ Most meg kellett tudnia, hogy Isten az, aki megigazít. D, Május 10—12. közölt Budapesten ülésezett a Nemzetközi Újságíró Szö­vetség végrehajlóbizoilsága. A magyar Újságírók Országos Szövetsége erre a gyűlésre, melyen húsz ország újságírói­nak küldöttsége vett részt, hat tagot delegált. Rares Sándort, az MTI vezér- igazgatóját, Betten Oszíkárt. a Szabad Nép szerkesztőjét, Dezséry Lászlót, az Evangélikus Elet szerkesztőjét, Kőal­ját h Irént, az Újságíró Főiskola veze­tőjét, Mihály [i Ernő népművelésügyi miniszterhelyettest, a Magyar Újságírók Országos Szövelségének elnökét és Vadász Ferencet, a MUOSZ főtitkárá1. Magyar részről Dezséry László evangé­likus püspök, az Evangélikus Élei szer. kcsziője szólalt fel a gyűlésen, melynek íölémája az újságírók erkölcsi és anya­gi helyzete különböző országokban és az a kérdés voll, hogyan erősíthetnék meg az újságírók részvételét az egész világra kiterjedő békéért folytatott küzdelemben. Dezséry László többek között a következőket mondta: — Hálás vagyok, hogy a Nemzet közi Újságíró Szövetség végrehajtóbi- zoltságának ezen az ülésén -részt vehe­tek és hogy itt önökhöz szólhatok — kezdte beszédéi. — Én itf, mint u'ság- fró vagyok jelen, de önök tudják, hogy mint egyházi újság, az Evangéli­kus Elet szerkesztője. — Amikor azt mondom, hogy a ma­gyar protes'áns egyházi saj'ö itt most jelen van es a béke ügyében önökkel együtt küzd, akkor azt mondom, hogy velünk van a mag var egyházi sajtó keresztyén olvasóinak sok'ízezres tö­mege, sőt azt is mondom, hogy jelen vannak a magvar protes'áns egyházak ebben a békeküzdelemben. Mert az egyház sajtója nem lehet ott és nem is volna ott, ahol maga az egyház nincs. A magyar protestantizmus két nagy történelmi egyháza, a reformá­tus és a lutheránus egyház püspökei­nek, egész vezetőségének, pap ainak és egész szervezetének hivatalos és mozgalmi, vagyis egyházi döntése alap. ján vállaltuk a békéért való küzdel­met, amit számunkra hitünk, a magyar hazához és néphez való hűségünk és az emberiséggel vállalt szolidaritásunk előír. — A magyar protestáns egyházak fuda'ában vannak a sajtó jelen'öségé- nek. Az első, modern értelemben vett újságíró 'Magyarországon, evangéhkus lelkész volt, Rá'h Mátyás, aiki 1780 ban Pozsonyban az első magyar újságol alapította, s azóta egyházainknak min­dig volt saj'ója. A magyar protestáns egyházi sajtó azonban még annál is többet vállalt, mint amit a magyar nép felé elvégezhet Igyekez'ünk letki- ismeretében megmozgatni a nyugati ke. resz'.yén egyházi sajtót is. lítöO »»for máció ünnepén felhívást intéztünk a világ minden protestáns egyháza újság­jához és felhívtuk őket, hogy lássák meg konkrét feladataikat a béke ügyé­ben. Ennek a felhívásnak nagy vissz­hangja volt a nyugati egyházak sajtójá­ban. Sajtónk állandóan közli püspö­keink és egyházi testületetek újabb és újabb konkrét megnyilatkozásait ebben az ügyben és ikiemelem, hogy a nyu­gati egyházi sajtó visszhangja ebben a tekintetben állandóan javul. Például a négy magyar evangélikus püspök múlt esztendei békeszózatát 13 külföldi or­szág egyházi sajtója teljes terjedelmé­ben közölte. — Ez persze nem azt jelenti, hogy az egyházak és az egyházi sajtó béke­munkája a nyugati országokban meg. felelő. Tegnap délután itt az ülés szü- eniében az ír kartárssal beszélgetve megkérdeztem, mire véli azt, hogy a nyugati egyházak némelyike és így bi­zonyos nyugati egyházi sajtó nem moz­dul meg a béke ügyében. Azt válaszolta az én ír barátom, hogy kétségtelenül azért nem akarják megakadályozni az imperializmus háborújának kitörését, mert gondolataikat és sorsukat össze­kötötték a nyugati lársadalmi renddel, tehát ellenségei a szocializmusnak. A válasz bizonyára helyes. De én hozzá­tettem mint keresztyén ember, hogy ahogyan ezek a nyugati ú. n. keresztyé­nek összekötötték magukat a kapha, lizmussal és *z imperializmussal, ugyaa­úgy elszakították magukat Jézus Krisz­tustól. — Mi, magyar keresztyének, azt ta­pasztaljuk, hogy a hitünkhöz való hit ség odaállít minket az emberiségért aaló felelősségvállalás oldalára. Tovább foytatjuk azt a munkát, hogy mind több keresztyén embert hazánkban is és más országokban is ugyanerre a fe­lelősségre ébresszünk. Közös kötelessé­günk, hogy akkor, amikor a háborús uszító újságírókat világszerte leleplez, ziik, akkor ne feledkezzünk meg azok­ról a képmutatókról sem, akik keresz­tyén szavak köntösébe öltöztetik az imperializmusnak tett hűséges szolgá- la'aikat. Mert ezek Jézss Krisztus sza­vai szerint báránybőrbe bújtatott far­kasok. — Mi, papok, ismerjük ezt a kér­dést. Az uszítás egyik legveszedelme­sebb formája az, amikor embereket vallásos meggyőződésükkel vesznek rá arra, hogy gyűlöljenek egy másik em­bert. Keresztyén kötelességünknek tart­juk hirdetni és megvalósítani a sze- retetet és a kölcsönös jóakaratot az emberek között.“ ★ A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajlóbizo'tsága határozati javasla­tában a többi között a következőké! mondta ki: „A végrehajtóbizoság felhívja az újságírók nemzeti szervezeteit és -r újságírók csoportjait különböző orszá­gokban és az újságírókat külön külöií, hogy a legtevékenyebben vegyenek részt a békéért folyó harcban; minden eszközzel terjesszék az igazságot n .háború propagandistáiról: leplezzenek Jé minden hazug és rágalmazó híresz­telést arról, hogy' a háború elkerülhe­tetlen ós elháríthatatlan; vegyenek részt a békebizottságokban és működ­jenek közre az aláírások gyűjtésében, amelyek támogatják a Béke Világta- nécs felhívását az öt nagyhatalom bé­keegyezményének megkötésére. A véerehailó bizottság követeli, hogy mint a háború bűnös propagan­distáit, vonják nemzetközileg felelős­ségre azokat az újságírókat, akik a háborút becstelen jövedelmi forrássá tevő bizonyos csoportok érdekében, há­borúra izgatnak és akik a világot ci­nikusan a népek megsemmisítésére, a békés lakosság — gyermekek, asszo­nyok, aggok — tömeges lemészárlá­sára hívják fel. A végrehajtó bizottság elhatározza, hogy a Nemzetközi Újságíró Szövet­ség, együtt a nemzeti szervezetekkel, hozzálát azon űjsságírók -és kiadók névsorának a közzétételéhez, akik az agressziós háborút propagálják, akik rágalmazóa-n azt állítják, hogv a har­madik világháború elkerülhetetlen és li’rdetik a tömegmészárlás fegyverei­nek használatát.“ Vető püspök nyilatkozata a berlini rádióban a német egység kérdéséhez Dr. Vető Lajos püspök, aki a né­met evatngiéilikus egyház férfimunká­jának évi nagygyűlésén veit részt Berlinben, a berliiin'i rádióban is be­szélt. Votő piispöfc kijetenteitte, hogy nagy örömmel és kiváncsi Sággal jött Némekws zág.ba. Lehetősége nyílt arra, hoigy egész Németország evan­gélikus egyházának vezető személyi­ségeivel beszéljen, így többok között D'. bel ins püspökkel, dr. Krummacher Igenerá 1 .szup-t minit enidenss-eíl és Braun generál-szuperintendenssé!. Arra a kérdésre, hogy vájjon Magyarország fogJafcazik-e a német helyzettel a püspök így válaszolt: „Magától érte* tödően. Mi, magyarok a legnagyobb figyelemmel kísérjük a ném-et nép sorsát, moly most ketté van szakítva és mi ezt a helyzetet a világ általá­nos szempontjából nagyon veszélyes­nek tartjuk. Magától értetődően mii is azon a véleményen vagyunlk, hogy Németország újra feflfegyverzése új világháborúra vezethet '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom