Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-05-13 / 19. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ IMÁDSÁG a kegyelem fal Ef. 1, 17/b. K Miután Pál imádságának elején bi- "•zonyságot tett arról, hogy ő a „di­csőségnek Atyja” előtt könyörög, nagy kéréssel fprdult az általa hatalmasnak és gazdagnak meglátott Istenhez. Azt kéri az efezusiak számára, — akikről tudja, hogy van hitük a Jézus Krisz­tusban és ' van szeretetük a szentek iránt —, hogy dicsőség Atyja „adja nékilk bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ö megismerésében”. Ez a kérés elárulja azt, hogy Pál nem elég­szik meg azzal, hogy az efezusi gyü­lekezet tagjainak van hite és van sze- retete, hanem további növekedésért imádkozik. Mintha csak azt mondaná: „Hatalmas dolog, hogy van hitetek és van szeretetetek. De ne gondoljátok, hogy itt megáUíhaiitok. A kegyelem talaján, amelybe beíepiántáltattatok nö­vekednetek keli! Vannak sokan olyan keresztyének, akik boldogan könyvelik el, hogy az Or nékik hitet és ezzel együtt szereíe- tet adott, ujjongva beszélnek róla, hogy ők „az Isten gyermeked" és aztán szépen ráfeküszínek a hit „párnájára” mondván: „ez nekünk mindenre elég”. Elég nékiik az „együgyű, -kedves hit” és nincs bennük semmi készség és vágy a -további előrehaladásra. Már csak ab­ban látják keresztyén életük feladatát, hogy a kapott hitet és szenetetet meg­tartsák. Csakhogy, aki nem tusakodik Istennél egyre többért, lassan azt is el­veszti, amije van! Ügy jár, mint a kis gyermek, aki meleg kezével addig-ad- dig szorítja-szorítja a hógolyót, míg ujjad -között kifolyik a hóié és a végén a kezében -nem marad semmi. Így ma­radnak sokan állandó „lelki vakarcs- ságban”. Maradnak örök „vízhordók” (Falun „vízhordónak” nevezik a kis libák legkisebbjét, amelyik csak nem akar növekedni és rendesen a liba-sor­ban mindig a -legutolsó helyen billeg a többi után,!) A-zért hát hitet és sze- ret-etet nyert keresztyén-nek lépésről- lépésre tovább! A kegyelem fafaján való növekedés •azonban nem azon az úton -követke­zik be, amelyet e célra magunk szok­tunk választam-i Mi ugyanis, amikor észrevesszük, hogy lelki életünk egy helyben toporog és egyben szeretnénk abból kimozdulni, úgy a-kanunk segiten-i B bajon, hogy elkezdünk magunkba- nézni. Ilyen-eket gondolunk magunk­ba”. Jobban meg kell ismernem maga­mat, jobbam meg k-eí-1 látoom bűneimet, mélyebben meg kell bánnom bűneimet”. Szóval a kimozdulás céljából csa-k ma­gunkra korlátozódik vizsgálódásunk. Egy kis k-örben mozgunk csak, amely­nek íköizepén s-a-ját „éo”-ünk van! Így ítsznek belőlünk „köldöknéző” ke­resztyének. Persze így továbbra is é-tnyomonodotta-k leszűrik le-l-ki életünk­ben, mert hiszen a magunk „világos­ságánál” (ami tömény sötétség!) akar­juk magiunkat megismerni és egyben á kiutat is megtalálni a növekedéshez. ján való növekedésén Pedig a növekedés útja nem a ma­gunk megismerése, hanem az Isten megismerése. Pál arra buzdítja az efe- zusia-ka-t, hogy abban a közösségban, amelyben hitük ál-ta-1 vannak Istennel, törekedjenek az Istennek minél mélyebb minél bensőségesebb, minél teljesebb megismerésére. Igyekezzenek megis­merni egyre jobban a-z Ö kegyeimét, az Ö hűségét, a.z ö szeretőiét, a-z ö szent­ségét, az Ö elhívását, az Ö dicsőségét, az ö gazdagságát, az Ö hatalmát. Mi­közben mennek előre a megismerés útján e-gyre mélyebb közösségre jut­nak Istennel, egyre több árad beléjük az isteni életből. Természetesen minél inkább ismerjük Istent, az Ö világos­ságában és szentségében annál job­ban m-egis-merjük magunkat is és így egyre fiudatosa-bba-n harcolhatunk nem­csak a főbűnünk, a hitetlenség ellen, hanem az egyes bűnei-n-k ellen is. Ezen a-z úton növekedhetünk a kegyelem ta­laján. Ez az út azonban nemcsak út, ham-e-m egyben cél is, mert „az pedig az örökélet, hogy megismerjenek Té­ged a-z egyedül igaz Istent és akit el- küldtól a Jézus Krisztust”. Azért hát. ne a magunk megisme­résén fáradozzunk, ha növekedni aka­runk, hanem az Isten megismeréséért könyörögjünk. Ez-t mondotta valaki: „Vannak keresztyének, aki-k állandóan csak a maguk levegőjét szívjá-k. Ajtóik és ablakaik állandóan csukva vannak é-s szobájukba semmi áron n-em akarnak égi levegőt been-ged-ni. így aztán sa­ját teheletük-kei fertőzfetik meg szo­bájuk levegőjét. Állandóan be- és ki- lélekzik saját leheletüket, míg végül is a-z élet elszáll belőlük”. Engedjünk azért égi levegőt bezárt szobánkba! H Pál a növekedés módját is megje- ••löl-i. Istennek a belénk adott Szent­lelke elkezd b-en-nünk munkálkodni és­pedig a „bölcseség és kijelentés” irá­nyában. Vagyis a hívőben tevékeny­kedő Szentlélek egyre mélyebb bete­kintést ad Isten dolgaiba, igazságába, kegyelmes vezetésébe, velün-k való szándékába és e-gyre többet fefogunk abból, amit ő kijelentett. Ennek a Lé­leknek az erőteljes működése élfal egyre világosabban látjuk, hogy Isten mit, miért tett az életünkben és így a „miérC-jeim-k egyre inkább „azé-r- tok-ká” lesznek. Így Isten a Lélek ál­tal, a Vele való közösségben egyre job­ban feltárul előttünk, megfejti ön-ma­gát és vi-s-z előre a hit útján. A nekünk adott Szen-tlel-ket vaj fon nem kötöztük-e meg magunkban? Nem áitunk-e állandóan útjába működésé­nek? Nem azért vagyunk-e „gyerme­kek a hitben” és nem „érett férfiak”? Jó, hogy éppen pünkösd van-! Pállal együtt könyöröghetünk mi i-s: „Uram add nekünk a bölcseségnek és kijelen­tésnek Lelkét a Te megismerésedben’ Káldy Zoltán Halld meg Uram, hangomat (Zsolt 27. 7.) Hogyne lenne forró vágyunk, hogy Isten hallja s meg hangunkat? Hisz Ígéretünk is van rá! Ö mondotta: „És ■mielőtt kiáltanának én felelek, ők még beszélnek és én már meghallgattam“. És mégis hányán keményedtek meg, fordultak el Istentől, mert hiába sikoí. -lottak, nem volt felelet, Isten hallga­tott, Isten nem hallott. A hiba nem Istenben van. Feltétlenül bennünk. Elszürkült, megfakult az Is­ten képe bennünk és benne már csak kívánságaink, szükségleteink, óhajaink kiszolgálóját látjuk, mégpedig igen földi síkban. A bölcsőtől a koporsóig. Ké­rünk és koldulunk, talán még hálát is adunk, de nem imádjuk Istent, nem tu. dunk belegyönyörködni, belecsudál- kozni, belerendülni Istenbe, hogy imá­dattal boruljunk le előtte, összetévesz­tettük az imádkozást a koldulással, a kunyerálással. Nem szent hely szá­munkra az imádkozás helye, a színről- szfnre látásnak, Istennél való teljes kö_ zösségnek előképe, hanem templom- előtti koldusposzt. Rongyos, tépett, csonka,, béna koldusok posztja. Pedig mennyire benne van a magyar szóban is, az imádkozás szóban is, az imádat. Igen, idétlenné lelt a hangunk és ezért nem hallja az Isten. Miért kiállt fel a zsolláros? „Halld meg, Uram, hango­mat“. „Hogy lakhassam az Ur házá­ban életemnek minden idejében: hogy nézhessem az Urnák szépségét és gyö­nyörködhessem az Ö templomában“. Hogy imádhassa az Urat! Ott a baj, hogy nem lett bennünk élő valósággá, Isten szeretetének a keresztben és nyi­tott húsvéti sírban felénk sugárzó sze­leteiének csodája. Az a csoda, mely megnyitotta számunkra az eget, amely a koldusrongyokra fehér ruhát borít és mely már itt dicsőítő énekre nyitja meg ajkainkat és mely imádatra hajtja meg térdeinket azelőtt, ki mindezt meg­cselekedne. Azért nem hall az Isten, mert nekünk rongyok kellenek, mert imádat és dicsőítő ének helyett, nyű­gös panaszok hagyják el ajkunkat. De hogy is gondoljuk, hogy ha itt nem ta­nultuk meg a Bárány énekét, ha nem tudjuk őt imádni Rt, akkor ott fog­juk majd elkezdeni? Vagy ott is ezek­ben a rongyokban akarunk tovább koldulni? H-idd e®, ha a Krisztusban atyánk­ká lett Isten előtt, valóban le tudsz borulni, tudod imádni és dicsőíteni öt, még ha a habok összecsapnak is fejed felett, akkor meg fogod tapasztalni, hogy nagyon is jól hali az Isten. Ak. kor megfogod tapasztalni, hogy mielőtt kiáltottál volna, ö már felelt. Nem kérték, hanem imádták az Ural és di­csőítették Öt és Isten hallott és Isten felett. Igen. Halld meg, Uram, hango­mat, hogy lakhassam az Urnák házá­ban, élelemnek minden idejében. Cserháti Sándor Évről-évre több’ gyermek’ kaca­gott a kötcsei völgykatlanban. Lassan, lassan szűknek bizonyultak a házikók és kicsinek a dimbes- dombos határ. De nyújtózkodni csak 1922-ben Lehetett. Nem az otthoni tájék nőtt meg, hanem a falutól 9 kilométer­nyire parcelláztak ki egy földbirto­kot. Ennek a helyén épült fel Somogymeggyes. Kötcse, a drága anyaöl is ide rajzott. Harmincnyolc Család búcsúzott akkor a kötcsei öregtemplomtól... Azután a honfoglalók letörölték könnyeiket és felépítették az új falut. Ma már 1000 lélek lakja s közöttük mintegy 200 az evangé­likus. Iskolát emeltek s szeretett taní­tójuk, gyermekeik atyja, Lovas Béla oktatta benne betűvetésre az apróságokat. ' Egyszóval rendes falu lett ez a Somogymeggyes, csak egy templom- torony hiányzott belőle nagyon so­káig. Azután ez is meglett. Először csak az álmodok lelkében ringott. Sokan voltak, akik esztendőkön át olyan szeretettel ölelték lelkükhöz a templomépítés álmát, mint édes­anyák az elsőszülöttjeiket. 1949. november végén, amikor volt föpásztoruk, Kapi Béla püspök hirdette közöttük az igét, elhatároz­ták, hogy «belevágnak az építésbe». Ez év karácsony II. ünnepén ki is mondották a templomépítés megkez­dését. A hozzá- és rávaiót az Ür tenyerén keresték. Mert onnan vet- » tek ki mindent. Először templom- telket ajándékozott nekik az a drága kéz. Üzv. Garas Vilmosnét, illetve kiskorú örököseit indította telekadásra. 1950. szeptember 18-án Fábián Imre esrteresünk tette le a templom alapkövét. Schmidt János, a falu fénylő életű «ezermestere» fektette fel az új templom terveit. Egy szíve van ennek az atyánkfiának, de ez az egy úzóta is, mind a két .épülő torony- _ ípüí az álwiok temploma Irta Jakus Imre '(Somogymegyei riport) ban újongást kongat. Mert a megy- gyesiek temploma két toronnyal épül. Mérnöki kéz vitelezte ki a fel­fektetett terveket s aztán csak egy dolog maradt már hátra: az épít­kezés. S az is megkezdődött. Isten tenyere kimeríthetetlennek bizo­nyult. A kötcseiek mindig mosolygó lel­késze, Szende Sándor sugárzó arc­cal bontja elém a történéseket; «Kötcse eddig 8310 forintot adott. A meggyesiek 12.000 forintot adtak össze. Azonkívül olyan 15 kocsi­rakomány deszkának való fát aján­dékoztak a pénz mellé a kötcseiek, hogy csak úgy nyúlt a meggyesi lovak dereka, amikor vitték!» Persze, ezenkívül sok minden kel­lett még, de a meggyesiek álmokat álmodó hite nem ismert akadályt. A szükséges kőre is rátaláltak. Egyik Iövöcskei hívünk «bányájá­ból» kapták — ajándékképpen. El­fogyott a meszük? Égettek maguk! És épül a templom! Dolgozik rajta a falu apraja-nagyja. Csillog­nak a szemek és pírban égnek az arcok. Torma Lajos tahi építőmester vezeti a kőmívesmunkát s gyors keze munkája nyomán is magasod­nak a falak. Ahány szakember, kő­műves, ács, stb. csak akad a kötcsei és meggyesi evangélikusok között, mind-mind a templomon dolgozik — ajándékképpen. Az ácsok élén Tóth Ferencnek, a tabi ácsvezérnek ke­zében suhog a szekerce. Még egy-két hét és tető alá kerül az álmok temploma. Szerdán ma­gam is megnéztem az építkezést. Póczik Henrik, a meggyesiek szálfa­termetű, napbarnított arcú gond- észre jöttémet* . Szemé­ben Őröm fénye Csillogott, amikor rám nézett. Hűséges szerelmese ő is a kéttornyú templomnak. Éjt nap­pallá téve dolgozik érte. Csoda-e, ha fáradhatatlan? De én úgy érzem, ä templom tá­jéka mégis üres lett volna, ha nem állt volna ott a gondnokunk mellett Reichert Imre, a kis templom zö­mök termetű, erőtől duzzadó hűsé­ges «kovácsolója». Néki külön is meg kell simogatni minden téglát, amit a mesterek falba illesztenek. Megsimogatni minden mozdulatot, ami az épülő falak felé indul... Schmidt János «ezermester» és a gondnokunk lelke mellett övé a har­madik lélek, ami kohóban izzik. Éjjel-nappal azon töprengenek, mi­képen lehetne még szebbé álmodni az Isten házát. S már a módját is megtalálták. Levelet írattak velem *az evangé­likus templomok atyjának», Sándy Gyula professzor úrnak, hogy jöj­jön gyorsan, sürgősen Meggyesre és az imádság szülte áldott tervekre mondja ki az áment. De a lelki ház építéséről sem fe­ledkeztek meg meggyesi atyánkfiái. Diakonissza testvért kértek, akit a «Fébe» el is küldött már számunkra, hogy segísen nékik imádkozni is. Lehet-e ennek a kis gyülekezet­nek álmodó hitét tétlenül nézni? A nagy-tabi szomszéd gyülekezet úgy látta, nem lehet. Egyedül vál­lalta a szentély megépítésének költ­ségeit. Hatvan evangélikus «pár», 200 lé­lek templomot épít Somogymeggye- sen, Kötésén, az anyán kívül Tab a hatvanegyediknek elígérkezett. S ‘ te, kedves olvasóm, hányadik leszel? Adományodat az «Év. Élet» kész­ségesen továbbítja. Ha pedig köze­lebbről is érdekel a legfiatalabb evangélikus templom sorsa, írj Szende Sándor kötcsei lelkésznek, aki készségesen beszél róla még to­vább j&. Hogyan utaztak Pál apostol korában Kíséreljük meg egy körutazás ke­retében fölkeresni azokat a vidéke­ket, amelyek az Újszövetség szempont­jából jelentőséggel bírnak. A Nagy Szírt lakossága (Ap. csel. 27:17) hír­hedt és félelmetes volt kalózairól. A C y r e n c i - f élsz-i g-e-ten számtalan- zsidó település volt (Lukács 23:26; Ap. csel. 13:1.). Egyiptomban is közei egymillió zsidó lakott (Máté 2:14; Ap. csel 18:24.). A fáraók régi birodalma á rómaia-k g-aibomaraiktárává lett. Vágyakozva kémlelték mindig Itáliából a-z ale­xandriai ga-bon-afliot-tákat. Alexandria az akkori világ második nagyvárosa lett. I-t-t nem pangott úgy az élet, má-n-t Rómában, a legelevenebb ipari és kereskedelmi élet lüktetett, üveggyáraik és szövőüzeme-k dolgoz­tak. Itt finomították az arábfai töm­jént és folytattak kereskedelmet a-z Arábiái-öbölből való gyöngyökkel (Máté 13:45.). A pénz volt az az isten­ség, amelyet a zsidók és pogá-nyok egyaránt imád talk. A zsidóknak külön városnegyedük vdt. Olykor a papyruszkereskedelem monopóliumát tartották kezük-ben. A papyrus egy bizonyos fána-k a rostjai­ból készült. A rostokat széthasították és papírlapokká ragasztották össze. Ez volt a lleigetterjedtebb íróeszköz. Ale- xandriát a tudomány kincsei is gaz­daggá tették. Híresek voltaik iskolái, tudósai és könyvtárad. Félelmetes volt aa alexandriaiak éltes gúnyja. Amikor Vespasianus császár egy ízben új adót vetett ki, aiz egész lakosság tombolt. „Sósih-alkereskedö”* nek merészelték a császárt nevezni. Ezért Vespasianus bosszút akart áB-ni rajtuk és elküldte csapatait. A császár fia, Titus közbenjárt azonban a vá­rosért és Vespasianus visszahivatia csapatait. MS volt azonban a háta- ezért a jóságért az alexandriaiak részéről? „Elnézzük néki ezt a dolgot. Még nem tudja-, hogy miként is keli egy császár­nak viselkednie!” Bizony, na-gyon is tudatában voltak annak, hogy honnan kapja Róma a kény ereit! Alexandria világítótornyának tüze 60 km messze­ségbe látszott el Itt volt Egyiptom kapuja. Ha-gyjdk eJ azonban ezt a nöusmeníi különös várost és utazzunk Tyrusba, a kereskedővárosba. (Ap. esek 12:20, 21:3.). A tengerpart -közelében egy szi­geten feküdt. Tyrusi kereskedőkikel, a föld bármely pontján lehetett abban az időben találkozni Damaskust majdnem zsidó városnak lehetett mondani. Több, minit tízezer zsidó élt ott és számtalan zsinagógá­juk voüt. (Ap. c-se-L 9:2.). A pogányok asszonyai legnagyobbrészt a zsidó is­teníti sziteiteteiken vettek részt. Ez a hó­fehér város egy zöld oázis közepében, hófedte hegy-e-k íábán/ál oEyan szép volt, hogy Mohamed, miikor megpillantotta-, visszafordult, a kővetkezőket mormog­va: „Az ember csak egy paradicsomra tekintsen. Én a mennyeibe szeretnék jutni!” Szombatesti közös imádkozásunk Áldott pünkösd ajándéka. Ezék. 36, 22—28. Kőszívű ember. Milyen visszataszító is! Pap, meg lévita, akik sietve és nagyot kerülve hagyják ott az úton a kifosztott, sebektől vérző nyomorult embert. Te talán irgalommal hajolsz le a vonító kutyához is, melyet elütött az autó. — De ugyanakkor nem segítettél-e még egy követ dobni arra afeleba- rátodra, akinek viselt dolgait pletykálták múltkor a jelenlétedben? Leha­jolni hozzá, kötözni?... Azt nem tetted! Csak elítélő szavad volt! A másik kifosztott és megsebesített talán ott támolygott ittasan a járda szélén. Csak utálkozni tudtál, csak megbélyegző szavad volt. És a harmadik... ötö­dik... és a többi? Kőszívű ember! — Talán imádságban hordozod a tieid és mások üdvösségét. De a sértődékenységeden, indulatosságodon, hirtelen fölfortyandsaidon és sok minden máson nem süt keresztül én-imádatod bálványozása? Ez vagyok én! Óh, hogyan, hogyan lehetne szabadulni e köszívtől? Áldott az Isten, aki nefnesak Ígérte, hogy ad új szívet és az ö lelkét kitölti, hanem elhozta pünkösdöt, amikor mind ez valóság lett és azóta is adja gazdagon az ő Szentleikét mindenkinek, aki Tőle kéri. Adjunk hálát a Szentlélek adományáért, a szabadon hirdetett igéért, minden ige-alkalomért, egyházi sajtónkért, konferenciákért, evangélizációk- ért, melyek által Isten ma is közli Szendéikét és hogy igy állandó pünkösd­ben élhetünk. Valljuk meg, hogy engedetlenségünkkel, vonakodásunkkal, más bűnök­kel sokszor oltogattuk Isten Lelkét és test-javakért sokkal többet és kitar­tóbban könyörögtünk, mint a Lélek adományáért. Könyörögjünk a pünkösdi igehirdetésekért, igehirdetőinkért, készülő nyári konferenciákért, most folyó evangélizációkért, a nyomtatott igéért, hogy Isten itt adott ígérete mindezek által bőségesen valósulhasson meg. Foltin Brúnó BIBLIA-OLVASÓ Május 13. Pünkösdvasárnap. V. Móz. 26:17., Csel. 2:4., Jel. 21:1—5. Isten azért küldte el a Szentleiket, hogy általa minket már itt a földön egészen újjá tegyen. Kérd Istent, hogy Szentlélek által téged is újítson meg, hogy magához vehessen. Május 14. Pünkösdhétfő. És. 66:2., Róm. 8:26., Ján. 20:19—23. Jézus ma is így szólít meg minket: Békesség néktek. Vegyetek Szent- leiket és hirdessétek minden embernek, hogy az egész világ bűnének büntetését magamra vettem és ezért van bűnbocsánat. — Hiszed-é ezt? Május 15. Kedd. I Móz. 1:3., Zsid. í:tÓ„ IV. Móz. 11:16—17, 24—29. Aki egyszer megkapta a Szentjeiket, annak az a kívánsága, hogy azt mennél több ember megkaphassa. Mert csak a Szentlélekkel megáldott ember tud másokat jó úton, helyes tanáccsal Jézus Krisztus és az örök élet felé vezetni. Május 16. Szerda. Zsolt. 16:8., Róm. 8:9., Csel. 4:1—12. Pétert, a Krisztus tagadó, maga életét féltő embert a Szentlélek bátor bizonyságtevő emberré teremtette. Isten ma azért adta kezedbe a bib­liát, hogy neked is bizonyságot tegyen általa a megtartó názáreti Jézusról. Május 17. Csütörtök. Hab. 3:14., Csel. 13:52., Csel. 4:23—31. Hogyan kaphatjuk meg a Szentleiket? Ha azt teljes szívvel kérjük azért, hogy általa Krisztusról bizonyosságot tegyünk. Sok ember kérése ellenére azért nem kapja meg a Szentleiket, mert mindenben a maga dicsőségét keresi, még a bizonyságtevésben is. — Kit dicsőit a te életed és beszéded? Május 18. Péntek. És. 50:4., Róma 5:5., Csel. 10:42—48/a. Kornélius és házanépe a Szentlelket az igehirdetés hallgatása közbet! kapta meg. — Ha szeretnél Szentlélek által vezetett életet élni, úgy ne csak nagy ünnepekkor hallgasd az igehirdetéseket, hanem legalább minden vasárnap. Május 19. Szombat. Jer. 14:21., Márk 13:11., És. 54:11—17. Isten Szentlélek által biztos alapot kíván adni a te életednek. Meg akar őrizni igazság által nyomortól és pusztulástól. Bárcsak elhinnéd, hogy nagyon szeret az Isten. — Ne utasítsd vissza ezt a gondoskodó, féltő szeretetet , : Brebovszky Gyufa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom