Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-03-25 / 12. szám
1 ff aaS3TO^BBBSB5!B5 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP f Dezséry László: HÜSVÉT Amikor Pál apostol azt a vallomást I" '3, hogy nem akarok másról tudni, csak Krisztusról, mégpedig a megféri .lettről. akkor azt vallotta meg, I ' v mi keresztyének nem tudha- t.iiik másról, mint Krisztusról, aki meghalt és feltámadott értünk. Te- 1 H nem akadt meg és nem akadtunk i ' Nagypénteknél. A Nagypéntek irtván úgy tűnik, mint amivel vala- riiuek javíthatatlanul vége van. .1 é- íus kiáltásai: Én Istenem, én Istenein, miiért hagytál el engemel?“ és ez. „Elvégeztetett“ azt mutatják, f ogy Isten Krisztus felett véglegesen < intő szót mondott ki. Elhagyta és i e ve elvégeztetett. Ha az ember itt ! libahagyná az evangélium olvasását, ; ’1 gondolná, hogy tragédia történt < j nem tudni, hogy lehetne ebből evangélium. Az asszonyok, akik Húsvét reggelűi kegyelettel meglátogatták a sírt, ez! így is gondolják. De így gondolták a tanítványok is. A Krisztus-iigy 1 efejeződött és keresték a halottat. A halott azonban nem volt ott. Nem volt ott. bár őrizték. Pilátus fegyveresei őrizték, még sem volt ott. A Krisztus-ügy tovább folytatódott a feltámadással és tart ma is. Jézus feltámadott, megjelent a tanítványoknak s még igen sok embernek s az Apostoli Hitvallás lutheri magyarázata Isten igéjére támaszkodva ma úgy tesz bizonyságot Krisztus mai szerepéről, hogy ő „él és uralkodik mindörökké“. Már az első keresztyén prédikációban, amit Péter mondott Pünkösd reggelén Jeruzsálemben, a legdöntőbb hangsúlyt ez a fordulat kapja: „Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza. hogy IJrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.“ Sőt a prédikációnak éppen ez a bizonyságtétele indította az embereket Jeruzsálemben arra, hogy feltegyék a kérdést: „Mit cselekedjünk írlyámfiai. férfiak?“. Erre válaszolja Péter azt. hogy „Térjetek meg, ke- resztelkedjelek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében és vegyétek a Szentlélek ajándékát, mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek s valakiket csak elhív magának az Or, a mi Istenünk“. Mindebből félreérthetetlenül kerül elénk az a tény, hogy a húsvéti fordulat a keresztyénség legdöntőbb alapja. Ez hitünk alapja s ez a tulajdonképpeni mozgatóerő, ami hitet váltott ki az emberekből, ami megtérést és megkcresztelkedést, vagyis a keresztyén egyházba való csatlakozást biztosított s ez az. amit tovább kell prédikálnunk mindaddig, amíg hiszünk Jézus Krisztusban. A keresztről való beszéd tehát egyszerre történő beszéd Krisztus haláláról és feltámadásáról. Nagypéntekben cs húsvétban egyszerre hiszünk. Ez elsősorban azt jelenti, hogy egyik sem érvényes a másik nélkül. Krisztus halála nem örömhír és nem hitébreszfő kinyilatkoztatás a feltámadás nélkül. E nélkül csak tragédia! Ha feltámadás nem lett volna, Krisztus szerepe nem volna több, mint egyszerű, bár hősi és gyönyörűen tiszta, emberi szerep. Viszont a feltámadás sem érthető halál nélkül. Amikor az asszonyok üres sírt találtak, akkor nem szűnt meg az a bizonyosságuk, hogy Jézus valóban meghalt, mégpedig kínos halállal, a Szemük láttára. Ók takarták gyolcsba a testét és ők temették Arimá- thiai József sírboltjába. Az Apostoli Hitvallás is nem lényegtelenül említi, h.ogy Jézus Krisztus „meghalt és el- temettetett.“ A halála éppen úgy nem volt látszat, mint a feltámadása, aminek eredményéből ma is élő Krisztust ismerünk, akit hitünkkel átölelünk, aki életünket irányítja. Halál és feltámadás nincsenek egymás nélkül. Mert bűn és kegyelem nincsenek egymás nélkül. Ez pedig azt jelenti, hagy nekünk egyenlő valószert! ség- gef, a lehet» legkonkréíebben és a lehető icgfélreérthetetlenebb módon t eli hinnünk a bűnben is és a bűn bocsánatában is. Nincs keresztyéniig ott, aho! reménytelenül, pesszi mizmussal és kétségbeesve csak bűnt látnak és a bűn rontását, a nyomorúságot az életiinkibi. Ez volna a Iegreménytclcnebb, legcin- bertelenebb és Iegiclieteticncbb ideológia a földön. De éppen így volnánk akkor is, ha csak a feltámadást, a bűnbocsánatot és a kegyelmet látnánk, elfeledkezve magáról a bűnről, amire ezek vonatkoznak és az élet valóságát fel nem ismerve optimisztikusan és rózsaszínű álmokat kergetve hirdetnénk örömet ott, ahol hiányzik az öröm a bűn miatt. Ez volna a lcgéieíiele- nebb és legködösebb ideológia a földön, aminek nem volna semmi haszna éppen ott. ahol tevékeny, határozott és hasznos embereket keresnek. Nekünk az a dolgunk, hogy saját bűneinket és általában a bűnt felismerjük, megvalljuk, megnevezzük és felvegyük vele a harcot. Hogy győzelmesen harcoljunk vele, mint akik nemcsak azt tudják, hogy ez a világ megromlott, hanem azt is tudják, hogy ez a világ meg van váltva. De az is dolgunk, hogy észrevegyünk minden nvomorúságot, minden szenvedést, kétségbeesést és tehetetlenséget és valljuk meg, nevezzük nevén, hirdessük és érvényesítsük mindezekre a kegyelmet, ami Krisztus győzelmében kinyilatkoztatást nyert, mint akik tudják, hogy ez a világ meg van váltva, tehát reménységben él, de mágia minden '■fftifvnn meglepetés nélkül kell ész- revennie sajátmagában a bűnt és következményeit. Ennek a bűnben és kegyelemben való hitünknek állandó és igaz, valóságos feszültségében van elrejtve a keresztvénség tanítása és élete. Azért vagyunk igen reálisak, mert számolunk a bűnnel s azért vagyunk mégis hívők, vagyis a puszta valóság mögött mindig a jobbik valóságot is látva, mert hiszünk a kegyelem életszabadíló és életújító erejében. Keresztyén hitünknek ez a feszültsége legközvetlenebb egységben éppen a húsvéti ünnepkörben kerül elénk. A húsvéti úrvacsorázás a szí- veközepe. Magukat megalázó, bűneik látásában megalázkodó emberek letérdelnek az oltár elé, veszik a Krisztus 'testét és véréj s az új élet reménységében megerősödve állnak fel _ onnan. Ebben történik meg a Krisztus-iigy húsvéti fordulata aktuálisan mindazok számúra, akik hisznek. A keresztgén hit a kétségbeesés (a bűn felett) és az elbizakodottság (a kegyelem) között van. A kétségbeesés és elbizakodottság között pedig a normális, egészséges, tevékeny, erős és mindenek számára áldásos élet van. Ez az élet a tiéd is! Imádság Óh örök, felséges, mindenható Atya Ür Isten! Vallást teszek én, szegény, bűnös ember szent Felséged elölt: hogy nemcsak eredendő bűnben születtem, de még ennek felette egész életemben sok s különféle vétkekkel ielkemet meg is terheltem, amint ezt, óh szívek titkait vizsgáló Szent Isten, énnálamnál sokkal jobban tudod és általlátod, mert én azokat elegendőképpen sem meg nem tudhatom, sem meg nem sirathatom. De óh minden kegyelemnek Istene, hiszen jól látod, hogy az én bűneimet teljes szívemből és minden képmutatás nélkül való lélekből bánom; jól látod Uram, hogy az Űr Jézus érdeme által egyedül csak a te nagy irgalmasságodhoz folyamodom és Szent Lelked segítségével életemet megjob- bítani akarom, légv ennek okáért irgalmas. légy kegyelmes énnékem a te igaz fogadásod szerint, óh mi Istenünk, szerelmes Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. (Aách Mihály „Arany Lántz“ című imádságos könyvéből. 1696.) Ké szfilSfeSeSc az ige Laligafására Márti ev. 16, 1— 8. Húsvét azzal kezdődik ugyan, hogy a kő el vart hengerítve, de valóságos. igazi húsyétod csak akkor lesz, ha találkozol is ezzel a Názáreti Jézussal, a Ecitámadotta! és ha a sejtésed a hit boldog bizonyosságává lesz: „Feltámadott az Úr!“ Nem, nem történik ez meg mindig azonnal. Nem is lehet kierőszakolni! A sírt meglátogató asszonyoknál is csak akkor következett be, amikor visszamentek a tanítványokhoz és megbízatásukat teljesítették. Mária Magdalénánál még aznap reggel, a többieknél csak később. Mindig akkor, amikor a Feltámadott elérkezettnek látta annak az idejét. De mindig és mindenkinek megmutatja magát, csak ne szűnjünk meg szeretettel keresni öt és hitünkkel bele kapaszkodni. Ha a Feltámadott megmutatja magát, akkor új élet kezdődik. A feltámadás azt akarja mondani ma is, hogy Isten maga lépett be az ember és az emberiség 'történetébe és életet teremt a semmiből. A feltámadás győzelem a halál felett, a bűn felett, mely Isten és köztünk áll. Krisztus meghalt érettünk és erre a halálra Isten akkor mondta ki az igent, amikor elhen- gérítette a követ. Vallást tesz Krisztus mellett s ezzel magához öleli mindazokat, aikik Krisztushoz tartoznak. Eleven reményre ébreszti azokat, akik a halál árnyékának a völgyében járnak. Jézus testben támadt föl! Ez azt akarja mondani, hogy Isten nem ideális beállítottságú emberek szellemi közösségét akarja megteremteni, hanem a valóságot akarja irányítani! Az Ő országának kell eljönnie, hegy a szent Isten az emberek között lakozzék. S ezt mindazok megtapasztalják, akik találkoztak a Feltámadotíal. Pálfi Mikit, Pilátust az evangéliumok nem ítélik el súlyosabban habozásáért és gyengeségéért, hogy végül is engedett a főpapok erőszakoskodásának és amikor a zsidók a császár érdekeinek elhanyagolásával vádolták meg, hozzájárulását adta Krisztus kivégzéséhez. Pilátus Ítélete, amelyet a a római hatalmat jelképező emelvényen a bémá-n ülve mondott ki, egykori források tanúsága szerint bizonyosan ez a három rövid latin szó lehetett: Ibis ad crucem: a keresztfára fogsz menni. A dráma második felvonása a kereszthordozás, Herodes palotájából a Via Dolorosa tizennégy állomásán végig a Golgotha hegyére. Az úton végig, amelynek a hagyományban megőrzött tizennégy állomását a mai Jeruzsálemben kápolnák jelzik, szitkozódok és gúnyolódók kísértik Jézust a vesztőhelyül kijelölt Golgotha hegyére vagy Kálváriára, amely magyarul a koponyák hegyét jelenti. A menetben Jézust és szintén halálra ítélt két gonosztevőt szolgálattételre kijelölt római légionáriusok egy osztaga kísérte. János evangéliuma nem szól Cyrenaei Simonról, az első három evangélium szerint azonban ő vette át a kereszt súlya alatt összerogyó Jézustól a súlyos gereny dát és vitte tovább fel a Gotgolhára.; A kereszfrefeszífésről Jézus a keresztfán ín. A szeretett tanítvány és a nagypéntek drámája A Kálvárián álló asszonyok között Jézus kíséretéből csak egy férfi maradt. Az, akit a negyed k evangélium a szeretett tanítvány néven emleget és aki bizonyosan senki más nem volt, mint maga János evangélista. Feltétlenül ez az oka annak is, hogy a szenvedés történetének a negyedik evangéliumban található változata viseli magán leginkább a szemtanú eredetiségének és hitelességének bélyegét. Az első három evangélista hűségesen tolmácsolta és adla tovább a későbbi, az eseményektől időben mindinkább távolodó nemzedékeknek a húsvéti evangéliumnak az ősgyülekezet körében megőrzött hagyományait. De még Márk evangélistát sem véve ki, csak írásba foglaltak a későbbi korok hitének megerősítése végett azokat a dolgokat, amelyeket, amint ezt Lukács evangélista evangéliumának bevezető szavaiban pontosan meg is mondja, azok adták etejökbe. akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének. A szereteti tanítvány megbízható hagyomány szer'nt már mint öreg ember, egy emberöltőnél is jóval hosszabb idő után .foglalta írásba az Üdvözítő, vagy amint a negyedik evangélium írója szereli nevezni, a lesiet öltött Ige földi napjainak a történetét. Személyes jelenlétének két szembetűnő bizonyságát találjuk a passió történetének elbeszélésénél. Az egyiket ezek közül Péter apostol megtagadási jelenetének leírásánál találjuk. Itt ő az, aki hozzásegíti a Mesterét követő apostolt ahhoz, hogy bejuthasson a főpap udvarára s így közvetlenül saját szemével láthassa az eseményeket. A másik az evangéliumi történet egyik legmegindítóbb jelenete, amely a kereszt tövében játszódik le. „Jézus azért, amikor látta“ — így olvassuk az evangélium 19. fejezetében a 26. verstől kezdve — „hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeretett, ezt mondta anyjának: Asszony imhol a te fiad! azután art mondta a tanítványnak: Imhol a te anyád! És ettől az időtől fogva magához fogadta az ő anyját ez a tanítvány.“ János evangélistának ez az adata annál is jelentősebb, mert az első három evangélium semmit sem tud arról, hogy Jézus anyja jelen lett volna a Go'gothán. Az pedig egészen különös jelentőséget ad ennek a kereszt tövében lejátszódó megható jelenetnek, hogy már az ókori egyház jelképes jelentést keresett a történelmi események mögött. Eszerint a tanítvány volt a zsidóság kötelékeiből kiszabadult és , az egész világ megtérítésére induló keresz- tyénség, Jézus anyja pedig, akivel a negyedik evangélium lapjain csak még egyetlen másik alkalommal, a kánai menyegzőn találkozunk, az ó Testamentum népét jelképezi. A keresztfán szenvedő Megváltó ebben a jelenetben az egyház egységét akarja megvalósítani. Mielőtt az „elvégeztetett“ utolsó szava el- hangzanék, meg akar győződni arról, hogy az ókori egyház, legnehezebb kérdése és leggvölrelniesebb baja — ami, egyébként ha változott alakban és más körülmények között is, de azóta is mindig gvötrő kérdés maradt — a zsidó keresztyének és a pogány keresztyének közötti ellentét, elmúlt és az Ő egyháza komolyan veszi és megvalósítja az Ő parancsát, amelyet különben ugyancsak a negyedik evangélista őrzött meg számunkra. Azt nevezetesen hogy az ő követői egy alvóiban és egy nyájban mindnyájan egyek legyenek. Most pedig egyes-egvedül a négy evangélium szövegére támaszkodva, kíséreljük meg röviden magunk elé idézni a nagypéntek drámájának négy felvonását. Az első felvonás az úgynevezett Praetoriumban játszódik le. A Praetorium a római helytartók hivatali helyisége volt Heródes palotájában, amely Jeruzsálem egyik nyugati városrészében feküdt. A zsidók, a papok és a Jézus ellen felizgatott, tömeg lenn tolongott a palota előtti téren és a térhez vezető szűk utcában. Pilátus ily módon katonáival együtt maga maradt a főpap által megvádolt Jézussal. Jézus és a római helytartó között a tér szintje fölé néhány méterre emelkedő teraszon folyt le az izgatott tárgyalás Jézus vádlói és vád elejtésére kezdettől fogva hajlandóságot mutató helytartó között. Ennek a jelenetnek Jézus kövelöi közül szem- cs fültanúi voltak azok, akik a Getsemáné kertjében történt elfogatás után még nem menekültek el Jeruzsálemből. A megostoroztalás és a légionáriusok gúnyolódása a „zsidók királya“-va\ a palota udvarain játszódott le. Valószínű, hogy csak a részletek, amelyeket erről az evangélisták elmondanak, a római katonák elbeszéléséből kerülhettek az öshagyományba, hiszen a katonák közül, mint azt a Golgotha hegyén a századossal történt jelenet is mutatja, bizonyosan rövid idő alatt többen tettek a feltámadott Krisztus 1 követői. mint szokásos ókori büntetésnemről ránk maradt leírásokból valószínűnek látszik, hogy Jézus, majd később Cyre. náci Simon nem az egész keresztfát, hanem csak a patibutum néven ismeretes keresztgerendát vitte. Fenn a Golgolhán két kezénél fogva erre szegezték fel Jézust és ezt a patibu- lum.ol erősítették rá később a már korábban a földbe ásott cölöpre. A nagypénteki dráma harmadik felvonásának színhelye a Golgotha hegye. A felfeszítés idejének pontos adatait az első három evangélium közli. Reggel kilenc órakor állították fel a római katonák a három keresztet és Jézus délután három órakor halt meg. Halálát csodálatos 'természeti jelenségek kísérték, majd holttestet még alkonyat előtt levették a keresztről. Máihé Elek Luther : Mélységből kiáltok... (Aus tiefer Not...) Mélységből kiáltok Hozzád, Légy kegyelmes, Űristent Hívásomra felelj hamar És hallgasd meg kérésem’ — Ö, ha bűneinket nézed, Melyekkel bántottunk Téged, Ki állhat meg Előtted? Nálad csakis irgalomból Kaphatunk bocsánatot. Még a legjobb életben is Minden tettünk csak halott, Mert előtted nem kérkedhet’ Az ember, sőt csak remeghet, És kegyelmedből élhet. Azért hát Istenben bízom,' S nem saját érdememben, Jóságára hagyom magam, Ö, tudom, megment engem. Mit igéje ígér nekem: Oltalmam s drága reményem — Csak ehhez ragaszkodom. És bár mind éjig várok Rá S már nap kél fel az égen, Nem lehet nagy hatalmában Kételkednem, sem félnem. Igazi Izráet, így tiégy, Mely a Létektől születtél: jlgy várd ki Istenedet! Ámbár nekünk sok a bűnünk, Még több kegyelme, ne félj; Karja mindenhova elér, Bármily nagy is a veszély. Ö a jó pásztor egyedül, Izrael Hozzá menekül, S bűneiből szabadul. Ford. Bodrog Miklós j }
