Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-03-18 / 11. szám

fvq«*qéHhu» Élet,

3

Ady Endre:

UJ, TAVASZI SEREGSZEMLE

Robogj föl Láznak ifjú serege.

Villogj tekintet, világbiró kardunk.

Künn, a mezőkön harsog a Tavasz S mi harcból harcba csapat-szeműt tartunk.

Mi szétáradtunk Űzhetetlenül S hol élet zeng, ott vívódva ml élűnk.

Kis, romlott ország vén kadáverét Fűti élettel a vér, a mi vérünk.

Száguldón jártunk s most megpihenünk,

Hol friss szives, szomjas szemek fogadnak;

Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk,

Piros kedvű, új ütemű lovaghad.

Kik voltunk tegnap kődranqy-fantomok.

Csatákat gyűrünk megemberesedve,

Tegnap még buták tréfája valónk S ma vagy holnap már Isten legjobb kedve.

Futótűz volt a sárkány-paripánk.

Bevett vár minden óvhatatlan szándék,

Ölünkben szabad, új és romboló Garmadával a megváltó ajándék.

Mise, tömjénjüst, dicső babonák Dőlhetnek ránk már bús, keserű tűzbe.

Hálózva fütjük mink az ereket Űj élet-műként, űzetve és űzve.

Szétcsörtetett a Láznak csapata,

Betűt, vontát, szint és hitet kiváltott.

Hályogot tépett a magyar szemen S mink nézetjük most vele a világot.

S hiába: a vakság már nem magyar.

Nincs magyar glóbus és a magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos enyészet.

Átváltódik, kit lázunk megkerül,

Mélyül s tornyosul gondolat és álom.

Megrázkódik újat lesve a szív S minden szokottság fojtogat, mint járom.

tgy lettünk mi az új-látó szemek,

Űj rezdülés és ünnep az idegben.

Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta más,

Mióta mi lüktetünk a szívekben.

Ki minket üldöz, szivét vágja ki.

Ki minket nem ért, önmagát gyalázza.

Mert ott vagyunk mi immár mindenütt:

Üj a világ nálunk is már, hozsánna.

Tűz, vér, láz, újság, boldog változás.

Csupa teremtés lángol a szemekben,

Örök tavasz, őrök forradalom,

Óh, ékeskedjél, mindig ékesebben.

Robogj föl Láznak ifjú serege,

Villoqj tekintet, világbiró kardunk.

Künn, a mezőkön harsog a Tavasz,

Harsogó Tavasz, kisérd el a harcunk.

Vacsora előtt

Irta: SZALATNAI REZSŐ

Ismerték egymást, de Júdás jobban ismerte Jézust, mint Jézus Jú- dást. Júdás legalábbis ezt hitle. Ha nem hitte volna, nem árúlja el a mesterét. Az ember csak azt árulja el, akit jól ismer. Az árulók a barátok, tánsak és tanítványok köréből kerülnek ki, mióta a világ.

Júdás nyilván féltékeny volt a társaira. Bizonytalanság fogta el a tanítványok társaságában. Nem volt képes feltűnni, nem tudott ragyogni. Mellékesnek érezte magát, zavart volt, homály dagadt körülötte, s felfúvódott, mint a köd, mely jelentéktelenné teszi az embert. Júdás azonkívül tehetségtelen volt. A fényben, a Mester fényében, melyben a többiek tündökölni kezdtek, Júdás osak megpörkölődött. Körüljárta mind a tizenegyet, oldalról nézte, hallgatta őket, leste minden mozdulatukat, hátha ez a lényeges? És fogait csikorgatta. Ogy érezte, elolvad és megsemmisül eme olvadhatatlanok tés megsemmisülheteilenek közt.

Felkereste Jézust, négyszemközt beszélt vele:

— Sokat tudok ellened, mester.

Jézus szótlan nézte a tekergőt.

— Nem jól tetted, hogy szóltál a hegyen! — folytatta szemlcsütve, lassan — miért is szólsz a gazdagokról. jobb hallgatni, a hatalom a gazdagok kezében van. Nem voltál óvatos, uram, pedig az óvatosság az élet sikere, a bátrak mindig ráfizetnek. Haragusznak rád az urak, mivelhogy magános vagy és büszke, mondják, aki mindenáron kiválik a többiek közül. Nem vetted észre, néztek, nagyon megnéztek, uram, midőn a nép élén haladtál és szóltál a kíváncsi gyerekekkel, akik körülvettek. Miért tetted? Akik lakásuk ablakából nézlek, szószólók voltak mind, a farizeusok, a nép tanítói. Most nagyon neheztelnek rád. Ismerik szavad járását, igéidet szétszedik és bírálják. Valami készül ellened, haragusznak rád, neheztelnek rád. Isten látja lel- kemet, én hfven állok melletted. Nem volt soha olyan tanítványod, mint Júdás, hidd el, mester.

Jézus egy pillanatra úgy érezte, sötétség veszi körül. Holott ragyogott a koratavaszi ég. Füstben, ne gists párában üldögélt a város, meg

duzzadtak az olajfák rügyei.

Jézus keze meg se moccant, mindössze a szeme rebbent meg.

— Mester, mesterem! — fuvolázott Júdás — szeretlek és megvallom hozzád való tartozásom, nem mint ezek.

Baljával a ház előtt gyülekező tanítványokra mutatott.

— Miért nem szeretsz engem, mindig csak azokat tünteted ki szavaid jóízével.

Komor és bosszús lett Júdás, marta a féltékenység kígyója, elvesztette fölényességét, reszketni kezdett

— Én is, én is. uram.... hajtogatta anélkül, hogy befejezte volna a mondatot.

A csonka mondat pedig átfutott Jézushoz és visszatért, anélkül, hogy elérte volna.

— Bevégződik a nap és te nem szólsz hozzám, mester — mondotta, újraváltva legjobb szavait.

Jézus hallgatott mint a cédrus.

— Szólj hozzám, uram, este lesz már.

A mester szótlan nézte a könyörtelen könyörgőt ^'néziett felette a messzeségbe, ahonnan lassan szivárgott a sötétség. Jobbról és balról apró porfelhők tűntek fel. A pásztorok hazafelé hajtották nyájaikat. Lépésben jőve egy ház elé értek. A tanítványok halat sütöttek. A vacsora sustorgása átjárta a környéket. A férfiak erősen köszöntötték Jézust. Júdás a küszöbön megbotlott, megütötte magát. E pillanatban köntösében megcsillant az ezGsft. Elpirult és lopva körülnézett, nyelve hegyét ajkai közé dugta. Hallotta-é valaki?

Jézus akkor mér bent volt, hangosan beszélgettek mindnyájan. A nap vörösen csúszott az Olajfák Hegyén. Éles árnyékok keltek fel és keresztbe feküdtek a házra. Júdás derűsen szétnézett az asztalon. Az étel izeiben és a szavak zsivajában, úgy érezte eltűnik társai közölt. Holnap már jobb lesz. Kertet vásárol, úr lesz, felszólal a közügyekben. Csak múlna cl e nap. Élet, mormogta, és képességeire gondolt. Érezte a lehető ségeit.

De röviddel azután, hogy a halat széttépték, megszólalt Jézus.

A TÍZ IGE

Az élei Ura

Ne öljt

Az élet — titok. Senki emberfia nem teremthet életet. Magunk erejéből egy fűszálat sem tudunk kisar- jasztani.

Isten kezében van az élet. Egyedül ö adhat életet. Tavasz nagy csodája azért pezsdlti meg mindig újra ereinkben a vért, mert ezt sejtjük meg: egy titokzatos, hatalmas erő van az új élet indulása mögött.

Isten akarja az életeti ö maga az élet és örök, áradó életéből pazar kézzel ajándékoz teremtményeinek életet. Azért élünk, mert Isten akarta, hogy éljünk s azért van életünk, mert Isten éltet bennünket s addig van, ameddig ő a bennünk való életet vissza nem veszi.

Ezért védi Uten az élete'. Ne öijl ez az ige, az ötödik parancsolat, kerítés, amit Isten vont védelmül minden élet kertje köré. Istennek drága még egy verebecskér.ek az élete is, egy fűszál, egy bogárka is. Csak az özönvíz után, a bűnben megromlott világban engedi meg Isten, hogy az ember állatot öljön s Így tartsa fenn a maga életét (I. Mózes 9,2—3). S gyermekének, az embernek életét felemelt kézzel védelmezi Isten: aki embert öl a maga életével fizet (II. Mózes 21,23) Megbélyegzi az első gyilkost, Káint, — de a fccíezút m?- gátiak tartja fenn (I. Mózes 4 tő), mert az Isten az élet Ural Senki nem vehet ei eieu.t, csak Ö, s aki életet olt ki, Vele találja magát szemben.

Mert ez s csodálatos ás félelmetes, hogy életet cdni nem tudunk, de elvenni Igeii. Ez a bűnös ember rettentő titka: hinni, Istenhez fordulni, az Atya akaratára igent mondani — a maga crejébői nem tud. Béna. süket és vak, ha erről van szó. De nemet mondani Teremtőjének, daccal ellene fordulni, akaratát megszegni — arra van hatalma! Életet nem támaszthat, de ölhet!

Isten akarja az életet, mi pedig a halál zsoldosai vagyunk. Félünk a haláltól s rettegve takargatjuk a magunk nyomorult életét, de közben ádáz pillantással felebarátunknak ásunk balálvermeket. Az a bűn szédítő mélysége, hogy ember az embernek csakugyan farks a: szomszéd a szomszédjáról, vetélytúrs a vetély- társáról — életiárs az élettársiról, egyik nép a másikról úgy gondolkodik, hogy jobb vtlna, ha nem tenneI Harag, irigység, gyűlölet, féltékenység nő fel a szívünkben s így születik meg a halál. „Mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az ítéletre! (Máié 5,22.) Egymás halálát hordozzuk szívünkben, s ezért van háború. A háború, ez a szervezett tömeg- gyi!kos‘ág, a népek bűne s a miénk.

Azért jött el erre a véráztatta földre Jézus Krisztus. Eljött a Káinok közé és a kezükbe adta magát. Eljött, mint Isten báránya az emberfarkasok közé és nem nyitotta meg száját, mikor mészárszékre vitték. Eljött az élet fejedelme és mi megöltük őt. Ebben látszódott meg a bűn irdatlan hatalma: az ember megölhette az Isten Fiát. És itt győzedelmeskedett az Isten szerelme: az Isten keresztre, h; álba odaadta az ö egyszülött Fiát. És az élet erősebb volt a halálnál, a bocsánat hatalmasabb volt a bűnnél: Jézus Krisztus harmadnapon feltámadott!

Azóta van szabadulás számunkra is Azóta kitűzte Isten a béke hófel él zászlaját e világ felett. Boldogok a békességszerzők, mert övék a meny- iryeknek országa! Isten a béke Istene. Mi is a békesség fiai vagyunk Az ötödik ige valóság lesz az életünkben: Nem fogunk ölni! Nem akarunk ölnil Szeretni akarunk/

Az életet akarjuk szolgálni s nem a halált. Addig is, amíg az ígéret beteljesedik s nép népre fegyvert nem emel és lakozik a farkas a báránnyá’ Isten országában (Ésaiás 2,2—4 11,1—9).

Groó Gyula

A berlini békehatározatokban minden józan és jóakarata ember a maga gondolatait ismeri fel

— mondotta Péter János református püspök az Országos Béketanács nagyjelentőségű ülésén

Az Országos Béketanács kedden délben, a Parlamentben kibővített ülést tartott. Az ülésen megjelentek dr. Vető Lajos és Dezséry László püspökök U, akik az Országos Béke- tanácsiia.-i tagjai.

Az ülést Mihályfi Ernő miniszter- helyettes, az OBT főtitkára nyitotta meg, majd Andics Erzsébet Kossuth- díjas egyetemi tanár, a Békevilágtanács tagja, a Békevilágtanács berlini üléséről beszámolót tartott.

— „A háború vagy béke kérdése, a békééit folyó harc a jelenlegi nemzetközi politika döntő kérdésévé vált. Nincs még egy kérdés, amely olyan hatalmas tömegeket foglalkoztatna és tudna megmozgatni, mint a béke kérdése. Ezért vált a békém oz- galom az eddigi emberi történelem leghatalmasabb szervezett mozgalmává, hiszen ez a mozgalom nem más, mint az emberiség önvédelmi harca az imperialista klikkek, a háborús gyujtogatók bűnös üzebneivel, katasztrófa politikájával szemben.“

„Ezer formában nyilatkozik meg a népek megizmosodott békeakarata.„A Békevilágtanács berlini első ülésén hozott fontos határozatok -:özött kétségtelen a legnagyobb jelentősége annak a határozatnak van, amely kimondja, hogy a Békevilág- bizoítság felhívással fordul a népekhez és a stockholmi aláírási kampánynál is nagyobb

aláírási moxga’mat Indít

annak érdekében, hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt.

A Világtanácsnak ez a követelése százmilliók lelkében élő óhajt fejez ki, egyszerű, világos, minden becsületes békeszerető ember számára dr fogadható formában.

A Berlinben megindított aláírási mozgalom kétségtelenül még na gyobba únyú lesz, mint a stockholmi volt, hiszen a békemozgalom

az utolsó hónapokban jelentős mértékben kiszélesedett és egyre inkább ki fog szélesedni.“

„Legyen az aláírásgyűjtés-kampány a béke magyarországi csapatainak nagy seregszemléje. Nyisson meg e* a mozgalom új erőforrásokat, adjunk új lendületet bókemozga'munk számára ezzel, még nagyobb erőt alkotómunkánk elvégzéséhez.*

Ezután Péter János református püspök, a Békevilágtanács tagja tartott nagy beszédet, majd fontos felszólalások hosszú sora következett, akik között dr. Beresztóczy Miklós esztergomi protonótárius kanonok is felszólalt.

•

A berlini határozatok végrehajtásában nemzetünk mint a béke rendíthetetlen híve egy emberként sorakozik fel azok közé a százmilliók közé, akik nem könyörögni akarnak a békéért, hanem rá akarják kény- "zeríteni a háborús gyujtogatókat a népek igazi akaratára, a békére. Egyházunk népe számára új alkalom adódott arra, hogy az emberiség iránti felelősségérzetének kifejezést adjon. Az aláírási mozgalom április 8-án veszi kezdetét

ÍSTEN ÚTJA

Reggel felkelek # indulok napi

munkámba. Ezt a néhány mondatot viszem magammal:

Isten ereje segít engem.

Isten szeme figgeli utamat.

Isten bölcsessége vezet engem.

Isten füle hallja a szavam.

Isten szava szól hozzám.

Isten keze óv jártamban.

Isten útja fogy alattam.

Isten pajzsa védelmez.

Miért csüggednék hátt Nyt Uv

MEG HlVó

Az Evangélikus Égj elemes Egyház Országos Lutheri Munkaközössége 1951. március 17., 18» 19. napjain a Magyarországi Evangélikus Egyház- egyetem Luther Márton Intézetében Budapesten, Vili., Ollói út 24. szám alatt (I. emeleten) férfiak részére nagyböjt! evangélizáció konferenciát rendez,melyre m nden érdeklődő férfit szeretettel meghív.

Az evangéiizáló konferencia címe és tárgya:

»JÉZUS KRISZTUS“

Az evangéiizáló előadásokat és áhítatokat Turóczy Zoltán, Szabó József, dr. Vető Lajos, Dezséry László püspökö, dr. Reök Iván egyetemes felügyelő, Groó Gyula, dr. Gy mcsy Károly. Benczúr László lelkészek tart 'ák. Bibliakörvezető (rásuagyarázat tál Olt Vilmos lelkész szolgál.

Az 'evangéiizáló konferencia meg nyílása március 17 én, szombaton délután 2 óra 30 pcrckot lesz.

B IBL IA-OLVASO

Március 18. (Palmarum) Vasárnap.

Job 19, 25. Ján. 12, 15.

És. 50, 4—11. Drága örömhír az O. T. lapjain. Az Űr Szolgája megerősíti a megfáradtat. Mindvégig-mlndhalálig engedelmes Életének gyümölcse ez! A próféta látomásában megrázó párhuzam van Izrael és az Ür Szolgája sorsa között. Krisztus és gyülekezete között is titokzatos sorsközössé« van. Ügy fogadnánk-e, mint Pál Fii. 3,10. szerint?

Március 19. Hétfő.

Zsolt. 111, 2. Lk. 13, 17.

Ján. 12,1—9. A halálba induló Megaálló — a szenzáció-éhesek kíváncsisága mellett (9 v.) megtapasztalhatta halála előre vetett gyümölcse (fel tóm. Lázár) feletti önfeledt hálát. Halálának jó £?efillata reménységben töltheti be életünkét. Az ajándékozott élet-illat a kicsinyeken (Mt. 25,40.) szegényeken keresztül árad vissza az Adományozóhoz.

Március 20. Kedd.

Zsolt. 119. 109. Mk. U, 64.

Jer. 11, 18, 19, 21. 22. Müven botránkozást vált ki a szelíd és alázatos formában megjelenő Ige. Botránkozás mögött ólt van az ellenállás az Ige igényével szemben. Minél teljesebb az Ige. annál nagyobb az ellenállás. Anaiotban élőre vetődött a testté lett ige sorsa. A* Cr diadalra juttatja Igéjétl

Március 21. Szerda.

Es. 11, 2. Ján. 19, 16.

Jer. sir. 1:1,12—21. Az Istennek népe katasztrófákban magával Istennel találkozik... „magasságból tüzet bocsáj'ott“... „saját kezével rótta össze“... Milyen rejtőzködve cselekszik! Nem lázadunk ellene...

Neki adunk igazat

........Igaz, ö oz Űr, mert az Ö szava ellen rugódo

ztam... ez a kezdet, „belső részeim megháborodtak“... teljesen vállalni az Ítéletet... Milyen drága reménységről szól az ige a megkeseredett szlvüeknek. Felkiálthattunk! Odavihetjük ügyünket ahhoz, Akinél van a vigasztalás (3,32) és szabadilás!

Március 22. Nagycsütörtök.

És. 51, 5. Máté 26:26—28.

Zsid. 5:4—10; 7:16, 23—27; 8:1b,2. Az áldozat a teljes átadást jelképezi, Tökéletes áldozatot csak Jézus mutatott be. Ki helyettünk teljesen odoiszánta magát Istennek. Adómért, a mi lázadásunkért, vállalta az engedelmesség legnagyobb mélységeit, megrázóan: esedezé- sekkel, könnvhulla’tás közben. Isten elfogadta engedelmességét s Urunkat az egeknél magasságosabban dicsőítette meg.

Március 23. Nagypéntek.

Es. 27. 5. Kol. 1. 20.

I. Pét. 2: 19—25. Az őskeresztyén gyülekezet számára a szenvedői is missziói alkalom volt. Megvettetést, megpróbáltatást zokszó nélkül hordozott; Ura szidalmaztatván nem szidalmazott; lehetséges volt ez? Igen. A Krisztus követése nem követelmény, ajándék! Krisztus megtörte a bűn hatalmát és az igazság új élete számára tett szabaddá!

Március 24. Nagyszombat

Zsolt. 105, 3. Ján. 12, 24.

I. Pét. 3:18 22. Milyen határtalan Krisztus megmentő szeretet e, azokhoz is elér. akik nem is hallottak Róla (20 v.). Valóban határtalan! A keresztse« hozzánk is elért s hatalmasan cselekedett velünk! Aki a Krisztusért megszűnt a bűntől, sokszor szenvedhet testileg • ''e a szenveúőnek tudnia kell, hogy a szenvedésben a lélek erősllletik meg (3,18).

Lehel Fenve