Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-03-04 / 9. szám
XVL évfolyam. 9. ozám 1951. március 4 EGYES SZÁM ARA 1 FORINT Dr VetS Lajos: Marx, a próféta és reformátor Egy nyugati protestáns hittudós érdekes cikke A keresztyén-sé* protestáns iff» Sohasem zárkózott d mereven a munkásmozgalom elöl s igyekezett igazságos törekvéseit megérteni, sőt támogatni. A harmincas években Németországban körülbelül száz protestáns lelkész volt a szociáldemokrata párt tagja, többek között parth Károly is. Angliában szintén szép számmal akadtak szocialista protestáns lelkészek, ugyanakkor, amidőn nálunk Magyarországon a legsúlyosabb fegyelmi vétséggel lett (rolna egyenlő, ha valamely protestáns lelkész hasonlóra merészkedik. A nyugati kapitalizmus kardcsör- lető terrorja ellenére ma is akadnak Szép számmal protestáns lelkészek, bittudósok, akik nyíltan ki merik mondani, hogy „a lelkiismeret is a hit kérdéseit sohasem lehet fegyveres erével eldönteni*, mint azt a nyugati protestantizmus egyik legelterjedtebb szak-folyóirata, az „Evangelische Theologie“ 1951. januári legfrissebb számában dr. theoí Friedrich Delekat mainzá egyetemi professzor írja: „A pénz lényege. Marx Károly: „A töke“ egyik alapfogalmának thcológiai elemzése“ című figyelemreméltó cikkében, melynek tartalmát az alábbiakban legalább vázlatosan szeretnénk ismertetni. A német professzor rámutat arra, hogy a sok yita ellenére, mely körülötte folyt és folyik. Marx Károly főműve, „A 16ke“, nemcsak hogy nem veszített jelentőségéből, hanem ellenkezőleg: politikai hatása egyre növekszik. A múltban a keresztyén hlttndó- sok főleg egy tanitását vitatták, nevezetesen az úgynevezett „történelmi materi aiizmn s“-t 8 igy átsiklottak afölött, aminek pedig sokkal fontosabb üzenete van a keresztyénség számára. A Tőkének ti az üzenete pedig az, amit Marx a pénzről tanít. A német professzor a szokásos alapossággal ismerteti ezután Marxnak a pénzre vonatkozó tanítását. Persze, nem tagadja meg hittudós mivoltát « nagyobbára lelkész olvasóival keresztyén vallási kifejezések segítségével igyekszik megismertetni Marx idevágó tanítását, ami részben szerinte azért is sikerül, mert Marx gyakran használt rendszerének kifejtése közben vallási kifejezéseket. Marx tanításának az „istene“ szerinte az emberi munka (mint Hegelnél az aíbszolut szellem, a naturalista deizmusbam a természet), amelynek értéke végtelen, megmérhetetlen, örök és abszolút. De persze nem egyes emberek külön-külön munkateljesítménye, hanem az emberi munka általában, szinte elvont egészében. Ennek az elvont emberi munkállak azonban „inkarnálódnla“ kell („testetöltés“] s így következik be a munka dialektikája. Konkrété a munka ugyanis csak munkamegosztás formájában végezhető. Az egyik ezt, a másik azt csinálja, amihez ért. De mert a cipésznek szüksége van a szabóra és megfordítva, bekövetkezik az árucsere és létrejön a magán tulajdon. így lesz a szükségképpeni munkafelosztás „bűnesetté“, általa jön létre a magántulajdon önzése, a hatalmi állam, a robot és a pénz. A pénz eredetileg az árucsere eszköze. Helyettesíti az árut éspedig valamennyi árut. A végén azonban az árutó! függetlenül önmagában való értékké válik, mely felette áll minden árunak, minden más értéknek. A vallás nyelvén: álistenné, bálvány- nyá, „arany fétissé“ (Marx eredeti kifejezése), Mammonná lesz. Ez az az isten, amelyet az emberek igazán imádnak, szolgálnak s amely valóban uralkodik rajtuk. A pénz mint hamis isten, mini bálvány mibenlétét Marx „A főié“-ben gúnyosan egyenesen a Szentháromsághoz hasonlítja. Szó szerint ezt írja: „Ahelyett, hogy áruviszonyt jelentene, önmagával mintegy privát viszonyba kerül, önmagától mint eredeti értéktől értéktöbblet gyanánt megkülönbözteti magát, az „atyaisten“-t „fiú- isten“-tői; mindketten ugyanolyan korúak és valóban csupán egy személyt alkotnak, mert a befektetett 100 fonl- eterling csupán a 10 fontsterling többlet érték révén lesz tőkévé, s mihelyt azzá lett, mihelyt a Jiú‘ és a Jiú‘ álUl az jstya“ létrejött, különbségük ismét eltűnik s a keltő ismét eggyé, 110 fontsterlinggé lesz. Az érték ilyenformán növekvő értékké, növekvő pénzzé z miét olyan, tőkéivé lesz*. De miben fi] n M értéktöbblet? és hogyan jöm létre? Magából az árucseréből sémink képen. Mert az árucserénél érték cserél hasonló értékkel. Ehhez új áru keli; ez pedig a dolgozó e m - bér. Ennek az „á r u“-n*k a megtartása és kitermelése (táplálkozás, ruházat, lakás, szaporodás) igazságosan megtörténhetnék már Marx korában is, amikor a technika a maihoz képest kezdetleges állapotban volt. A tőkés azonban korlátlanul kihasználja a munkást s igy sikerül a „csoda*, az árucsere körforgásából megszületik a tőke, vagyis több pénz, mint nmeny- nyit a tőkés befektetett. Ezen az értéktöbblet-elméleten nyugszik a marxizmus meglátása a tömegek elszegényedéséről, de reá támaszkodik a szocialista-kommunista mozgalom „eszchatologiai“ perspektívája is. Mert mindjárt más lesz a helyzet, ha az értéktöbblet nem a tőkéseké lesz, hanem a tőkét is a saját tulajdonukba vevő dolgozóké. így törik meg A/ammon-bálvány rettenetes hatalma is s kapja vissza az emberi alkotó munka a megillető első helyet. Mit szól végeredményben mind ehhez a kitűnő német hittudös? Szószerint idézünk: „Amikor Marx a pénzben bálványt látott, bizonyos tekintetben összhangban van a biblia mindkét testamentumával. Ennek a bálványnak itt neve van. Mam- monnak hívják és egyértelműleg kijelentik, hogy Isten szolgálata és a Mammon-szoígálat kölcsönösen kizárják egymást. Ezt nem csupán az ismert jézusi ige mondja ki egyenesen, hanem hátterét alkotja a pénzváltók és kufárok templomból való kiűzésének is. Hogy a tőkének a démonlzálása Marxnál tudatos vagy öntudatlan módon összefügg a pénznek az új- testánientinnban való démonizáiásá- val, előttem nem látszik vitásnak. Abban a visszhangban, amelyet a pénzről szóló marxista tanítás az előző évszázad közepén a munkásságnál kiváltott, ez nagy szerepet játszott. Hogy a pénz „vérszopó vámpír", kb. ugyanezt olvassuk Jakab levelében Is (Jak. 5.-3?). Hogy a dolgozók „A tőke“ elején lévő komplikált elméleteket értelemszerűen felfogták-e, több, mint kérdéses; de értelmét érzelemszerűen megragadták és keresztyén nevelésük emlékei közben jó lelkiismeretet adtak nekik. Nem lehet ezekről az Összefüggésekről anélkül beszélni, hogy az államhoz láncolt egyház vétkéről és súlyos mulasztásáról ne tennénk említést, mely ezekben a döntő években hallgatott akkor, amidőn beszélnie kellett volna. Tisztelet Wiehern János Henrik nevének! Mégse az egyház, hanem a marxizmus volt az, amely a munkásnak a mai szociális törvény- hozás exisztenciális biztosítékait kiharcolta. Marx elsőként ismerte fel világosan azokat az erkölcsi problémákat, melyek az európai népek életében a géptől eredtek .. . Marxnak lehet köszönni, ha ma már magálól- értetődővé lett, hogy „a tökének“ szociális kötelezettségei is vannak s hogy minden kapitalistára nézve illetlen dolog lenne ennek tagadása. Ha a profetizmus igazmondás és jóslás abban az értelemben, hogy az ördögöt nevén nevezik, valamilyen erkölcsi nyomorúságot feltárnak és mint annak szükségképpeni következményét. a katasztrófát kilátásba helyezik, akkor Marx Károly is — mindenek ellenére és noha ő maga tiltakoznék az ilyen elkésett egyházi kanonizálás ellen — a próféták közé tartozik. Marx az embereket meg akarta szabadítani a pénz átkától, semmiesetre se minden eredmény nélkül. Mert tanai segítségével létrejöttek azok a szociális biztosítékok, amelyeket ma többé meM sem szeretne feladni mivel azok nem csupán a mai ember jogai közé, hanem erkölcsi tudatába is beférkőztek. Marx a mai élet erkölcsi alapfogalmait több, mint egy helyen megváltoztatta és ennyiben nem csupán forradalmár, hanem igazi reformátor... „A Tőke filozófiai következtetései mögött... mindig valódi pátosz érezhető, mely az ember felszabadítására tör*. íme, Marx Károly a próféták és reformátorok sorában egy kiváló nyugati protestáns hittudós szemléletében! Érdekesek azok a fejtegetései is. ametyeket a marxizmus gyakorVt! megvalósulásának a problematikájáról mond. Sok kérdést tisztán és világosan lát: a marxizmusnak óriási feladatokkal és nehézségekkel kell megküzdenie, Ezekután igy fejeződik be tanulságos cikkei „Ezért érthetetlennek tűnik fel előttünk, ha azt mondják nekünk; háborút kell viselnünk ezeknek a problémáknak az eldöntése céljából. Háborúkkal soha nem lehet eldönteni őket, hanem kizárólag és egyedül belátás útján“. Ké szül| az Ige hallgatására János er. 6; 1—15 VASÁRNAP lem, amikor újból sokan járulnak jézus színe elé * templomban az ige hallgatására. Alapigénkben ugyancsak ez történt: „Nagy sokaság jő hozzá.“ ötezer férfi veszi körül Jézust a pusztában, s rajtuk kívül az asszonyok és gyermekek nagy sokasága, öregek és fiatalok, szenvedők és boldogok, egyaránt ott voltaik ebben a sokaságban. Az elkövetkező vasárnap is szerte az országban evangélikus népünk Jézus színe elé járul az ige hallgatására, isten- tiszteletre. Bizonyára te is ott leszel a sokaságban, s így ez a történet nem régi idők idegen eseménye lesz, hanem annak a gyülekezetnek a történetiévé vá'ik, amelynek vasárnap te is tagja leszel. Jézus megkérdezte tanítványait, amikor látta a nagy sokaságot: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?“ Megkérdez téged és a gyülekezetedet: Mi lesz veletek? Fogtok-e venni táplálékot, új erőt? megtaláljátok-e az Élet Kenyerét az istentiszteleten? Fiiep Jézus kérdésére gyors számadást végez: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindemikök kapjon valami keveset.“ A tanítványok a maguk anyagi erejéből semmiképpen sem tudták volna kielégíteni a sokaságot. Ez Fiiep számításának az összegezése. Amit a tanítványok emberi ereje tudna adni a sokaságnak, az jeleníéktelenül csekély. JÉZUS TUDJA, hogy mit akar tenni a sokasággal. Ezt a kérdést azért tette fel Filepnek, „hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar vt'.ila cselekedni“. Az ötezer ember megvendégel ésével „jelt“ adott a sokaságnak. Ezt a jelet és tanulságot üzeni ez az ige a mi számunkra is: Jézus az Élet Kenyere, ö maga elégíti meg a sokaságot ö számunkra is az Üt, Igazság, ÉÜt, mennyei manna, élő víz és erőforrás. Igéjét vasárnap a templomban úgy akarja kiosztani kinek-kinek, mint tápláló kenyeret, ahogy annak idején vette a kenyereket, hálát adott adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. Ma 9em cselekszik másént. Azt az ajándékot, amelyet Isten házában akar néked átadni, a tanítvány kezére bízza. Az igehirdetés» keresztül nyújtja feléd ezt az ajándékot. Jaj annak az igehírdetönek, akinek a keze között elsikkad valami abból, amit Jézus azért bízott rá, hogy azt továbbadja a sokaságnak! Jézus mindig az emberek felhasználásával végzi életünk táplálásának a csodáját. Ne botránkozz meg, ha a tanítvány Jézus ajándékát nem finom külsőbe csomagoltan vagy ezüsttálcán, érdekes külsőségekbe burkoltan nyújtja út, hanem talán remegő kézzel, meri érzi a szolgálat felelősségét. Az a fontos, hogy a tanítvány egyszerű kezéből magadhoz tudd venni ezt a táplálékot, amelyet neked szánt Jézus. Viszont jaj annak a gyülekezeti tagnak és igehallgatónak, aki megveli Jézus ajándékát és nem veszi magához aztl A SOKASÁG, nem maradthait abban az állapotban, amiben van, mert eltikkadtan, három nap óta éhezve az est homálya felé közeledve, falvaktól és segítségtől távolesve állnak Jézus színe elölt. Ha akkor nem kapnak kielégítési, fokröl-fokra nő rajtuk nyomorúságuk súlya. Bizonyára nem is lehetett a sokaságnak tagja, aki ne kapott volna mohón, két kézzel a fe’é kínált táplálék után. Bizonyára mindenki megértette az életbevágó fontosságát a kenyér átvételének. Miért éppen te volnál az, aki nem látod meg, mit készített Jézus számodra. aki tovább maradnál lelki nyomorúságod kohójában? Vasárnap újból meg fognak kínálni az Élet Kenyerével. Boldog örömmel vedd magadhoz, mert valóban kenyerét kapsz az igében: nem csemegét és kalácsot, hanem az éhezőt megelégítő kenyeret, amely nem szólam, nem elmélet, nem papiros-vigasz, nem üres vallásosság, hanem erősítő, tápláló és élvezhető kenyér. Bárcsak át tudnád venni maradéktalanul Jézus vasárnapi istentiszteleten számodra elkészített ajándékát és bárcsak tudna mélységes hála ébredni a szívedben Jézus iránt és tudnád mondani felé: Te vagy. Uram, életem kenyere, tápláló erőm, te elégítesz meg igéddel, te adsz az új élet vállalására erőt, benned találom meg életem célját és értelmét! Ottlyk Ernő A BéL© VilágSanács fellafivása a nagyhatalma ki. oz „Az emberek milliói világszerte megnyilvánuló törekvéseit kifejezve, tekintet nélkül az új világháború veszedelmét előidéző okokról alkotott véleményünkre, a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása érdekében követeljük, hogy az öt nagyhatalom — az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjet-Unió, a Kínai Népköztársaság, Nagybritannia és Franciaország kössön békeegyezményt. Felhívunk minden békeszerető országot, hogy támogassa a minden állam részére nyitva álló békeegyezmény megkötésére irányuló követelést. Aláírásunkkal látjuk el ezt a felhívást és felhívunk a béke megszilárdítására törekvő minden jóakaratú embert és szervezetet, hogy írja alá a felhívást." Ezt a felhívást intézte a Béke Világtanács berlini ülése az öt nagyhatalomhoz. A felhívást Joliot-C.urie ^Franciaország) • elnök, Pietro Nenn: (Olaszország), Gábriel d’Arboussier (Afrika)j Bernal tanár (Anglia), A Fagye fen (Szovjetunió), L. Infeld (Lengyelország), Kou Mo Zso (Kína), a Béke Világtanács alelnökei írták alá. A felhívást ezenkívül aláírták a Béke Világtanács vezetősége, titkárai és tagjai. „A nemzetközi erőviszonyok mérlege art mutatja, hogy szakadatlanul nőnek a béke, a haladás, a szocialista építés erői és csökkennek az imperialista háborús gyújtogatok kilátásai. Ez azonban nem jelenti art, hogy csökken a háborús veszély, hogy nem kell minden erővel tovább küzdeni ellene“. „Mi, a Magyar Dolgozók Pártja és velünk az egész magyar dolgozó nép, ígérhetjük, hogy lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján és mindenütt ott leszünk, ahol a béke magy ügyéért küzdeni és áldozni kell!“ Ezeket Rákosi Mátyás mondotta a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresz- szusán. Mit jelent az áj, megemelt ötéves terv? „Elsősorban «at, hogy a új terv sokkal többet ruház be a nehéziparba, ezen belül a vas-, acél-, széoéa villamoseuiergiatermelésbe. Számszerűleg ez úgy jelentkezik: 37—38 miiiiárdot kívánunk beruházni a nehéziparba, az eredeti tervnek több mint kétszeresét. 1949-ben úgy terveztük, hogy gyáriparunk 86.4 százalékkal emelkedik; az új terv szerint a gyáripar termelése hozzávetőleg háromszorosára, mintegy 200 százalékkal nő s benne a nehézipar csaknem megnégyszereződik. A köny- nyűipar az eredeti terv 72.9 százaléka helyett mintegy 150 százalékkal nő. A mull évben a nehézipar termelésének értéke csak 2,2 százalékkal volt nagyobb, mint a könnyűiparé; az ötéves terv végén a nehézipar részesedése a termelésben 70 százalékos lesz, a könnyűiparé 30 százalék. A mezőgazdaság beruházását az új terv 40 százalékkal emeli meg. 11 milliárd forintot szán az új terv több mezőgazdasági gépre, műtrágyára, épületre. A tervezett 22.800 traktor helyett 26—28.000 et kap a mezőgazdaság, az öntözött területet nem 118.000 holddal, hanem 323.000 holddal fogjuk növelni. Ezzel lehetővé válik a mezőgazdaság termelésének több mint 50 százalékos emelése. Város- és községfejlesztésre S3 százalékkal többet irányoz elő a terv: 10 miiiiárdot, amely összegből többek közt 220.000 új lakás épül. A közlekedés beruházásait is megfelelően növelni kelti: itt is egy- harmaddal többet, 11 miiiiárdot állít be az új terv. Ezeknek a megnővekieidett célkitűzéseknek megfelelően nő a végrehajtásukhoz szükséges munkások, alkalmazottak száma is. Eredeti ötéves tervünk megvalósításához 480.000 új munkás* és alkalmazottat tartottunk szükségesnek. A megemelt tervekhez ennél sokkal több, 600.000—650 000 munkás és alkalmazott szükséges, köztük 11.000 új mérnök, több, mint amennyi mérnök ötéves tervünk kezdetén volt és 17.000 új technikus. Végül, de nem utolsó sorban: az új terv a nemzeti jövedelem 63 százalékos növekedése helyett több, mint 120 százalékos növekedést fr elő, ami a dolgozó nép életszínvonalának, kultúrájának további emelését teszi lehetővé“. (Rákosi Mátyás kongresszusi beszédéből). Imádság Tudom, Uram Jézus, hogy magammal is adósod vagyok, mert Te teremtettél és Te váltottál meg engem, emberré lettél érettem s ha saját-magam- nál többem volna, akkor azzal Is és annyiszorta többel tartoznám néked, amennyivel na- gyob vagy nótámnál, akiért magadat odaadtad. Látod, Uram, hogy semmim sincs, s ami vagyok, s amim van, azt sem tudom néked adni nélküled. Vonj hát te magad engemet magadhoz, hogy tiéd legyek szeretettel és engedelmességgel, ahogy a teremtéssel és megváltással egész valóm úgyis a tiéd, ki élsz mindörökké. Ámen. (Augustinus) Gyönyörű Imádság a „Mlntyánk“, Ez minket minden bajánkból kiránt; De ha ki Istent más szóval imádja, Úgyis elér Hozzá az Imádsága. (Goethe) Mily Isten volna, aki csak kívülről Tolná s pörgetné a világot le s fölt 0 az Egészet kell hogy fogja át. Magában a Mindent s a Mindenben magát, Hogy ami csak él és lehel 0 benne, Erejét, lelkét sohse nélkülözze. (Goethe)
