Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-02-25 / 8. szám

SvangéBk«» Élet MARTA, ahol a szomszéd rokon Luther Márton nagy tanítónk írja: Hogyan nézel a keresztre? A törökök kiverése után népleien maradt az Alföld. Megindultak a te­lepítések, mert kellett a munkáskéz. 1720-ban a Rajna vidékről és Pfalz- kól jöttek telepesek, evangélikusok és reformátusok, akik részben a mai Ilarta község területén telepedtek le. Ezekből alakult itt az evangélikus egyházközség s csakhamar felépült az első evangélikus templom is vályog- hót. A kalocsai érsek nem jó szem­mel nézte ezt a gyülekezetét. 1760- han embereket küldött Hartára, hogy foglalják le az evangélikusok templo­mát a római katolikus egvház ré­szére. Az akkori lelkész, nemes ember lévén, karddal az oldalán állt ki a j templom ajtaja elé, ugyanakkor a | falu asszonyai sodrófákkal és más kézi alkalmatosságokkal rohantak megvédeni a templomot. A templom a miénk maradt, de i i el vályogból énült, csakhamar dü- 1 ilezni kezdett. Űj épületről kellett indoskodni. 1790-ben Globusiezky ! ilocsai érsek és a pesti megyei ta- :■ les engedélyével egy közeli árpád- l'.orabeü templom romjaiból felépült a nv.ii templom, amit 1796-ban fejez­tek be. Az ország egyik leghidegebb temp­loma. Jaj annak az igehirdetőnek, aki itt téten hosszú prédikációra vál­lalkozik. Ráfagy a szószékre, vagy a szó fagy bele az igehirdetőbe. Az eredeti német telepesekkel a hi­tük miatt hazájukból kiiildözölt fran­ciák is jöttek ide és velük egyidőhen szlovákok is a felvidékről. Ezek csak­hamar egv sváb anyanyelvű községgé olvadlak össze, de csak a beszédjük az, mert a szívükben magyar érzés lángol. Sok harlai házban látói a fa­lon nagyapáról maradt „aradi ti­zenhárom“, Kossuth és Petőfi képe­ket. Ma 2500 evangélikus él ebben a faluban. Komoly, hilben élő embe­rek. Szeretik az. egyházukat és sze­retik a papjukat. Érdeklődnek az Borbély István az Evangélikus Élet kiiünő dunántúli főszervezője leveliében számolt be az Evangélikus Élet szerkesztőségének kemenesaljai tapasztalatairól. Borbéig István érde­kes levelében a következőket írja: .Őszi hónapban indultam el a sop­roni állomásról és Celldömökre utaztam, ahol testvéri szeretettel várt Molilorísz János esperes, akivel meg kellett beszélnem a lap szerve­zésével járó kemenesaljai tenniva ó- kut. Az Evangélikus Élet olvasóival va'ó találkozás a kellemes csalódá­sok sorozala volt. A lelkészek min­denütt igazi vallásossággal, a benső­séges hitéletet irányító, evangéliumi, időtálló tanításokkal mutatnak utat híveiknek. Mégis amikor szervező ólamra elindultam, úgy éreztem, hogy a nagy átalakulások korszaká­ban nehéz feladat vár rám, de gyá­va ember az, aki meghátrál. Hittel, bizalommal s szeretette! kerestem fel a kemenesaljai evangélikus csa­ládokat cs az eredmény azt bizo­nyulja, hogy a hívők nagy serege nn'gértetle az idők szavát. Ha volt is vita köztem és az olvasók közölt, szereteliel és jóindulattal töreked­tünk egymás megérlcsére. Akadlak olyanok is — nagyon kevesen, — akik miég nem döntöttek, úgy érez­tem. ezek nem veszlek el, ezekre még várni kell, mert ezek is fe! fognak sorakozni az Evangélikus Élet zász­laja alá. Kemenesalja nagy evangélikus csa­ládja megérdemli, hogy buzgúsága és áldozatkészsége követendő példa legyen más egyházmegyék gvüleke- zelei számára éppen úgy mint annak­idején Sopron vagy Szombathely százas csoportokban vonult fel az Evangélikus Élet“ olvasói közé. Külön hála illeti Molitorisz János esperest, aki kedvességével buzgal­mával és nagy népszerűségével hoz­zájárult ahhoz, hogy Kemenesalján, Kcmeneshögyészen, Kemenespálfán, Kcmenesmihálgfán, Kemenessömjén- ben, Kemeneskápolnán, Kemenes- szentlászlón, Kemenesszcntmártonban és egyebütt több mint ezer előfizetőt KÖNYVBESZERZÉS ÜGYÉBEN forduljon bizalommal a Luther Társaság könyvkereskedésíhez. Budapest, ÜUŐi-út 24. Telefon: 135—597. Vidékre posta) elintézés F1TTLER SÁNDOR orgona- és harmóniümépl.5 mester Buda pest. XIV., Miskolc’.út 62. 67-cs villamosnál OüüOiNáK. TEMPLOMI ES ISKOLAI HAU- MÚNIUMOK készüése. javítása. — Hasz háltak eladása. Villamos íúvóberendezések Áriczvzék és költségvetés díjmentes egyház ügyei iránt s ha kell áldozni is tudnak érle. Nem szeretik a szek- tásokat. Az idegennel szemben bizalmatla­nok, de ha megismerik az idegent, akkor szívesek és kedvesek hozzá. Igazi magyar vendégszeretettel enge­dik be szép, tiszta lakásukba, amit érdekessé tesz a hartai virágosmin­tásra festett tornyos agy és szekrény és a hozzá hasonló székek és padok. Rémületet okoz az idegennek eb­ben a faluban a halottra harangozás. Nem harangoznak, hanem kongatnak, mintha tűzvész ‘lenne. Itt ez a szo­kás. Ezen kívül még több helyi szokás van a faluban. A halott sírját például a jobb és baloldali szomszédok ás­sák meg. Ök is eresztik le a kopor­sót a sfrba és ők is földelik el. A szomszédokat itt rokonszámba ve­szik, még akkor is ha teljesen idege­nek, mert úgy mondják, a szomszéd az akire legtöbbször rászorul valami szívességért, vagy segítségért az em­ber, tehát a szomszéd olyan mint a rokon. Temetésről, lakodalomból a szomszédot nem szabad kihagyni. A gyermekágyas anya itt sorkosz- fon él. A leánykori barátnői viszik neki felváltva, minden nap az ételt. Ezeket mind meg kell hívni kereszt­anyának. így azután nem ritka Har­lan az olyan ember, akinek tíz-fizen- két, sőt több keresztszülője van. Külön híressége még a falunak, hogy az akkori evangélikus papnak a leánya, Chankrényi Emilia Petőfi Sándorral egydöben járt Aszódon is­kolába. ö volt Petőfi első szerelme és első dalra indítója. A hartai gyülekezetnek ma Palotai Gyula a lelkésze. A hívei szeretik, mert ő is szereti őket. Sok az elfog­laltsága, mert nem csak papja a gyü­lekezetének. hanem igen sokszor — valláskiilönbség nélkül ő intézi el a híveinek azokat az ügyeit is, amikben ők nem tudnak boldogulni. Szontágh István sikerült az Evangélikus Életnek sze­rezni.“ T. Szerkesztőség! Boldogan olvastam a legutóbbi számban a „Szegeden megvalósítják: CSENDES ÉL-ETET FOLYTASSA­TOK. ..“ c. cikket. örültem neki, mert tényleg ez az, amire ma szükségünk van. Megvaló­sítani a Bibliát A keresztyénség so­sem handa-bandázásból, hangosko- dásból és beszédből állott, hanem életből . Ha valaki túl sokat beszél arról, hogy ő keresztyén, az mindég nagyon gyanús. Sőt biztosra vehet­jük, tiogy nem az. Az igazi keresz­tyén éi, s ezt csendesen teheti csak. A cselekedetéből vehetjük észre csak, hogy ő keresztyén és megtért. Ha kérdőre fogjuk talán alig fog szú- lani. De áradni fog belőle az élet. Kívánnám, hogy a szegedi csen­des munkálkodás példája ragadós lenne szerte az országban és Isten megtért hivő népe abbahagyná a hangoskodást, kerülne a „feltűnést“ Hisz azt olvassuk a hegyi beszédben is, hogy a mi világosságunk olyan­képpen fénvijék, hogy az emberek a jólcselekvésiinket lássák s ne a sza­vainkat. Hittestvéri szeretettel Horváth Klára Budapest. A lengyel realista festők budapesti kiállítása A Fővárosi Képtárban most bemu­tatott lengyel festők képei azt bizo­nyítják, hogy a java lengyel festők sohasem szakadnak el a valóságtól. A kiállítást nagyon tanulságos ren­dezéssel állítottak egybe. Bemutat­ják a lengyel festészet múltját is a népi lengyel művészet megbecsült ha­gyományait. A kiállítás arról is tesz bizonyságot, hogy a lengyel kultúra sok értékes festőt mondhat magáénak. A képeket sokszor hatalmas monu­mentális, kitűnő mesierségbeli tudás és nagy drámai erő jellemzi. Matejko Janón, Giermiszki Maximilianon, Fa­lat Juliánon, a régi gárda festőin kí­vül a népi demokrácia nagy meste­reit is elhozták Éalessa Vaclav, W’e- resinszki Wanda, Cujkovszki Sztani- szlav és Sramkievic Kazimir szemé­lyében, akik az új lüktető lengyel élet kitűnő és művészi érzékeltetői. seisJes sarak Akinek lova van... „Ez a ló mindörökre el van rontva!“ — mondta egyszer egy lovász a fü­lem hallatára egy gyönyörű erős ló­ról. Erre a tóra senki sem mert már ráülni, mert mindenkit ledobott magáról, vagy kerítéshez fához szo­rított, a felszálláskor meg egyre rú­gott, harapott. Persze a lovászgye­rekek, valahányszor abrakot hoztak neki, mindég jól orronütötték, vagy legalább gorombán ráordítottak. Az istállómesternek meg az volt a leg­nagyobb büszkesége, hogy ő volt az egyetlen, aki nemcsak hogy rá mert ülni, hanem egy teljes óráig tudott rajta nyargalászni, a ló minden ug- rándozása ellenére. Egyszer aztán jött a sok világot bejárt ember. Megnézte a lovat. Na­gyon megtetszett neki. Megígérte, hogy szelíd állatot nevel belőle. Még­hozzá egy hónapon belül. Mindenki azt gondolta magában, hogy et bizto­san mégjohban ért a veréshez, meg a sarkantyúzáshoz, mint az istállómes­ter és már előre /örültek a zeneboná­nak. Csakhogy nem így történt. Mikor felnyergelték a lovat, a mi emberünk szelíd, szinte gyengéd hangon kez­dett hozzá beszélni és cukrot adott neki. Azután néhányszor körülvezette a pályán és közben folyton nyugod­tan beszélt hozzá. Egyszerre csak fenn ült a nyeregben. Ekkor a ló na­gyokat ugrott és várta az ezért járó szokásos — verést. Ez azonban el­maradt. A lovas csak acélos térdszo- rllással hajtotta előre, egyetlen heves szó, egyetlen ütés, minden kantárrán- gatás nélkül. Így folytatta ezt két héten át. Kél hét múlva nem lehetett a lóra ráismerni. Éppen oly fegyel­mezetten mozgott, mint az az ember, aki oly barátságos volt hozzá. Akinek lova van, vagy aki lovak­kal valaha is foglalkozott biztos hal­lott már hasonló esetet. Hiszen az arabs paripák is főleg azért oly nemes a tartása, mert az arab úgy bánik a lovával, mint barátjával. A nyers bánásmód a legnemesebb pa­ripát is tönkre teszi. A gyengéd és jóságos bánásmód pedig a legvadul- tabb állatot is magához téríti. A gyengéd szelídség nem gyönge- ség jele, mint azt sokan gondolják, Ellenkezőleg. Nagy természeti erő. Sok ember volt már, aki nem hitt a jó szó hatalmában és végül is a lovak közt kellett ezt megtanutniok­De, ha már itt tartunk, elmondhat, juk, hogy a fenti példa azt is meg­mutatja, hogy hogyan kell bánni a: elvadult és klállhatatlan emberekkel, vagy olyanokkal, akiknek kellemet- len durva hibáik vannak, akikkel éppen nem öröm érintkezni... — dáma — Ady Endre: «Alázatosság langy esője Nyilazott Napod tüzes hője, Nézd, ahogyan fejem lehajtom, S felhődből rámpermetezett Alázatosság langy esője. Nézd .ahogyan fejem lehajtom, Szánom minden döiyföm, Uram, S ha van még bennem gőg-erő, Szívemmel együtt kiszakajtom. Mutass nekem egy ellenséget, Valaki ocsmányt, óh Üram, Megcsókolom csúf lábnyomát. Hogy méltón imádjalak téged. Elébem kis folyókák hozzák Szakadt kegyelmed, ók Uram, S csobott lelkemben kedvesen A leesett alázatosság. Szeretnék mindent odaadni Nagy, szent szeszélyednek, Uram, S szeretnék minden percemen Nagy-nagyon megalázta!ni. mm, BALLON, viharkabát, spsrlmellények W1mpassin.fi csak VI, Szláiin-öt 8 Oberbauer JL utóda templomberendezés- és kegytárgy kereskedés, Budapest, V., Váci-u. 15 CSABAI GÉZA szüc-:mester Budapest, VII., Dob-u. 82. Telefon: 224-714. Sokan úgy néznek Krisztus Urunk szenvedésére, hogy közben haragra gyúlnak Júdás meg a zsidók ellen s őket szidják, és ez.zel azután meg is elégszenek. Ezt azért teszik, mert az embereknek egyébként is az a szo­kása, hogy mindenért másokat okol­nak és Ítélnek el. Némelyek szánakoznak Jézuson, siratják ártatlan szenvedésé!, s ezzel úgy tesznek, akárcsak a Jeruzsálem) asszonyok, akiket ő azután rendre utasított: Ne engem sirassatok, ha­nem magatokat, és gyermekeiteket sirassátok. (Luk. 23,27.). Mindez mit sem ér. Hanem azok szemlélik Jézus szenvedését helyesen, akiknek szíve megretten és lelkiisme­rete nyugtalankodni kezd. Ez a féle­lem pedig onnan van, hogy a keresz­ten Isten igazságos haragját és a bűn méltó büntetését kell meglátnunk: hiszen Isten az ő egyszülött, szere­tett Fiát sem kímélte, lianem a mi bűneinkért ilyen szörnyű büntetéssel sújtotta, ahogy Ézsaiás mondja: „megsebesített bűneinkért.“ Ugyan mit érdemel a bűnös ember, ha a szeretett Fiú így bűnhődik? Ezért meg keil látnunk, hogy mi vagyunk azok, akik Krisztust kereszt­re vitték: a te bűnöd is hozzájárult szenvedéséhez. A szegek, amelyek kezeit átszúrták, a te gonosz csele­kedeteid, töviskoronája a te gonosz gondolataid. Ezt hirdette Péler a zsi­dóknak az első pünkösd ünnepén, amikor szemükre vetette: „Megra­gadván gonosz kezeitekkel, kereszt­fára feszítve megöletek.“ S ezt vette a háromezer ember úgy szívére, hogy megrettenve és megkeseredve kér­dezték az apostolt:,, J/if cselekedjünk atyámfiái férfiak?“ Azért úgy nézz. a kérészire, hogy Krisztus szenvedéséből megismerd saját magadat, megrettenjél és töre- delemre induljál. Ha ez azután megtörtént, aki ' arra vigyázz, hogy kétségbe ne ess . Nem szabad megállanod a bünbám nál, hanem rettegő lelkiismereted t azzal kell megvigasztalnod, hogy ren­díthetetlenül hiszed: Krisztus szen­vedése elfedezi bűneidet és megfizet érette. Ahogyan írva van: „Az Ür mindnyájunk vétkét őreá veié“ (Ézsaiás 53:6,) ,,A mi bűneinket ma­ga vitte fel testében a fára, ........... ak iník sebeivel gyógyultatok meg“ (I. Péter 2:24). „Aki bűnt nem is­ismert, bűnné tette értünk“ (II. Kor. 5:21.). Ilyen és hasonló igékre tá­maszkodjál s minél inkább gyölör lelkiismereted, annál bátrabban higyjed, hogy bűneidet Isten Krisz­tusért megbocsátotta. S ha nincs ilyen hited, csak kér­jél Istentől. Erre a hitre is éppen Jézus szenvedése indíthat fe.I téged. Mert a kereszt arról beszél, hogy mennyire szeretett Krisztus téged. S az ő szeretete megmutatja az Atya szeretetét: „Ügy szerette Isten a vilá­got, hogy az egyszülött Fiát adta érette.“ A gyermekhangú felnőtt Rendkívül furcsa jelenség. Gyer­mekhangon beszélő felnőtt ember. Nem lehet megszokni. De éppen olyan különös látvány, ha valakinek a teste nő, nő, a ben- seje meg gyermek marad, s úgy vi­selkedik, mint valami hiú, nevelet­len kamasz. Olyanok ezek, mint az óra, amelyik megállt. Egyhelyben maradnak. S tudod, miért? Mert tö­kéletesnek tartják magukat, nem látják hibájukat. Nem is gondolod, mennyire mind­nyájan gyermekhangú felnőttek va­gyunk. Vagy te talán látod hibái­dat...? Nem hiszed-e, hogy jó vagy úgy. ahogy vagy?... B IRL, IA-OLVA SÓ Február 25. (Oculi) Vasárnap. • Zsolt. 125, 1. 8, 12b. És. 49, 1—6 Jézus joggal mondja magáról: Én vagyok a világ vi­lágossága. Akik Benne vannak, bárhol is éljenek, világosságban jár- nak, mert ismerik Isteni és nincs kárhozta fásuk. Igaz, Jézus elvesz tolunk műiden önmagunkra való építési lehetőséget, minden büsz- ké/.kedie-si lehetőséget még a parázna nővel szemben is, de bíztat az­zal, hogy az utolsók elsők lesznek. így véd meg bennünket minden reménytelenségtől. Mt, 20, 1 16. Február 26. Hétfő. Hős. 14, 3. I. Ján. 3, 5. Ján. 1, 29—37. A magában .szerencsétlen hűnős, miközben leknfetét az Isten Bárányára emeli, ugyanazt látja, amit egykor Keresztelő Já­nos: fme. .. aki elveszi a világ bűneit — még most is, — most ép­pen', — éppen az én bűneimet is. Ügy vette el Jézus a világ bűneit, ahogy azt tanítványainak előre meg is mondta: Jeruzsálemben halálával, mert ő szolgálni akart és enge­delmes volt. Mt. 20., 17., 28. Február 27. Kedd. Hős. 6, 3b. Csel. 2, 33. I. Pét. 1, 17—23. A nem veszendő holmin, hanem Jézus drága Térén megváltottak éleiéhez szorosan hozzátartozik az atyafiúi szeretet És, mert az ördög jól tudja, hogy mit nyer azon, ha minket közös- ségimktő] elcipelhet, az atyaíiúi szeretet helyébe gyűlöletet akar. Ez ellen való védekezés egyedien módja a Jézus szánakozó, irgalmat nyújtó segítségéért való ismételt odafordulás: könyörülj rajttm. És Jézus már meg is könyörült Mt. 2G, 29—3i. Február 28. Szerda. Dán. 7., 27. Jel. 22., 5. Lk. 22, 24—30. A versengő tanítványok megrovás helyett arról halla­nak, hogy hol lesz a helyük a mennyek országában. Ez ne arra tanít­son minket, hogy a bűnt kicsinek, vagv a tanítványok hatalmi ver­sengését példaképnek lássuk, hanem inkább arra, hogy Krisztus kegyelmét gyengeségeink ellenére is nagynak és megingathatalan- nak valljuk, ö az igaszság királya, aki azért jött, hogy senkit se vessen el magától, hogy egyetlen egy megrepedt nádat se törjön ei és a pislogó mécseseket ne oltsa ki. Mt. 21, 1—11. Március 1 Csütörtök. Zsolt. 20, .6. Fii. 1, 2ÍL Ján. 13, 1—17. A keresztyén ember Krisztusban hú által már tiszta, de állandóan szüksége van lábai megmosasára. Hogyan megy ez végbe? Az ismételten elfogadott bűnbocsánattal a Szent lélek által. Akiknek a megtisztulásához vezető ilyen út nem kedves, azoknak majd jó lesz a korbács. Mt. 21, 12—17. Március 2. Péntek. Jób. 10, 12. Mk. 5, 19. I. Kor. 4.9—16. A hamis szentek szemében éppen úgy, mint a sa ját magunk szemében az evangéliumi hirdető csak amolyan szemlét, söp­redék nép, de a bit és az ige, ami az ilyenek szívében és ajkán talál­ható, azt mondja, hogy ők a Seregek Urának követei. Az ilyenek mernek hittol kérni silói, akié az ezüst és az arany. És meg is kapják azt, amit kértek az Úftól. Mt. 21, 18—22. Március 3. Szombat. Péld. 10, 7. Zsid. 13, 7. Jel. 5, 6—14. A megöletett Bárány Jézus a világtörténet és minden embersors nehezének legyőzője Ezért magasztalják őt örökké a mennyekben. Lelki vakságunk sokszor megakadályoz bennünket abban, hogy már most úgy lássuk Krisztust, mint a menny és föld Ürát. A szenvedések és bajok között ez a hályog azonban lehull szemeinkről. Aztán meglátjuk, hogy sem az ifjúságunk, sem felnőtt és öreg korunk Lüncirc nincs másutt bocsánat, mint magában az ártatlan Jézus szent vérében. És. 52, 7—10. Mt, 21, 23—32, Dr. Molnár Rudolf Posta láda Három, hónap Kemenesalján — 1000 új előfizető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom