Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-02-11 / 6. szám

Evangélikus éle* 3 Áz egyháztörténetből Smyrnai Polykárp Orosháza Smyrnai Polykárpról sok híradás szól, levelei azonban, egy kivételével mind elvesztek. De nein is a levélírás­ban van ereje. Ezt az egyetlen levelét Pál legkedvesebb gyülekezetéhez, a Pb Hippi-beliekhez intézte. Ez a le­vele is nagyrészt idézetekből áll. Miért? Nem volt tán saját mondani­valója? Bár nem annyira a toll em­bere, mint Ignatius, más ennek a főoka: legfőbb mondanivalója, mely eltölti egész valóját, az aposto-lok küldetése s ez annyira husává-vérévé vált, hogy az ő szavaikkal szól, ha a gyülekezethez beszél. Levelében nemcsak Pált, de Pétert, Jánost és másokat is idézi, — s ettől nem válik műve értéktelenebbé, sőt, még jelentősebb lesz. E levél révén az Újszövetség keletkezéstörténetének ér­tékes forrását kaptuk kezünkbe. Ha ez az irat 110 és 120 között keletke­zett, kifogástalan bizonyítékul szol­gálhat arra, hogy az Üjteslámentum jei.zell részei akkoriban már nem­csak megvoltak, de az egyházon Izeiül elterjedlek és jól ismerték őket. Amennyire Ignatius új gondolatok úttörője és megjelenítője, oly jelleg­zetesen az ősi egyházi hagyomány megőrzője Polykarp. Nem tudjuk teljes bizonyossággal, vájjon szemé­lyes érintkezése volt-e még az apos­tolokkal. Az nem vitás, hogy időben még érintkezik azokkal, akik ifjúko­rukban látták az Urat e földön ván­dorolni. Legkésőbb 70-ben született. Rendkívüli kora következtében (156- ban halt meg) úgy tűnhetett a 2. szá­zadbeli keresztyéneknek, mint egy­házuk őskorának megtestesítője. Ire- nüusnak kitörölheietlenü! emlékezeté­ben maradt méltóságos megjelenése, prédikáló-modora, s évtizedek múlva is pontosan leírja, mi mindent tudott azokról, akik látták az Urat. Poly­tehát számunkra is jelentős és élénk várakozással kísért minden előkészü­let a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusára. A magyar protestáns keresztyénség mindig megértette a haladás Tanyát. Nem azért, mert könnyen alkalmazkodik világ! sorsá­hoz, hanem azért, mert állandóan en­gedelmes élő Urának, Istennek, aki az ő eleven igéjén keresztül vezeti történelmének minden fordulatán. Ez az Isten nékiink világos útmutatást adott döntő pillanalftan. Olyan út­mutatást, amit ugyan — bűnbánat­tal mondunk — kevesen értettek meg, de ami mégis világos bizonyságté­tellé váít a magyar protestant:zmus legjobbjainak ajkán, a magyar nem­zet érdekében. A Horthv-korszak év­tizedei alatt világossá teile számunkra Isten azt, hogy a dolgozó nép el­nyomásából és kizsákmányolásából, amit ez a rendszer megtestesített, nem kerülhet ki egyéb, mint egyete­mes nemzeti katasztrófa, olyan össze­omlás, amit egy igazságtalan hábo­rúba, az elnyomás rendszerének fenn- tarlása érdekében kezdett háborúba való belekeveredésünk előre jöven­dölt s aminek be kellett következnie. Váltottuk ebben az időben, hogy a magyar népnek olyan forradainv át­alakulásra van szüksége, amely a magyar parasztságnak földet juttat s a magyar munkásságnak munkát és kenyeret. Ezért a célért azokra néz­tünk, akik legtöbb áldozatkészséget mutatlak dolgozó népünkért vívott harc közben — a magyar munkás­osztályra, s a munkásosztály párt­jára. A magyar munkásosztálynak az a küzdelme, hogy megállítsa a máso­dik világháborút, békét teremtsen nemzetünk számára és elérje azokat a szociális követeléseket, amiket egy Isten által megítélt, korhadt rend­szerrel szemben támasztott, nem jár­hatott győzelemmel s nemzetünket egy szörnyű háborús összeomlástól nem menthette meg. De ma már mindenki tudja, hogy a nemzeti összeomlás kárp nemcsak a maga gyülekezetében és Kis-Ázsiában volt feltétlen tekin­tély, a távoli római püspök is tiszte­lettel adózott neki. Élele vége felé járt Rómában Akkoriban a husvét ünnepének jelen­tősége körül viták dúltak. A pápa nemcsak a kisázsiaiaknak a rómaitól eltérő szokásait engedte meg, de sa­ját templomait bocsátotta Polykarp rendelkezésére, hogy az ő helyén szol­gáltassa ki az úrvacsorát. Természe­tesen Polykarp tekintélyét nemcsak kora s az a tény alapozta meg, hogy egyetlen élő össze köti ütés volt az első keresztyen nemzedékekkel, de szemé­lyisége és jelentősége teljessé létté ezt a rendkívüli tekintélyt. Életét mártírhalála koronázta meg. Egy­szerű, az igazság minden vonását eláruló híradás szól róla. Nem sok­kal halála után a smyrnai gyüleke­zetben jegyezlek föl s a többi gyüle­kezetekkel is közö't&K, Az arénában Polykarp a helytartóval szemben áll, körül a zajongó, új áldozalot köve­telő tömeg. „Káromold Krisztust és szabadon engedlek!’“ — ismétli mind követelőbben a helytartó. „86 éve szolgálom és sosem ártott nekem. Hogyan gvalázhatnám Krisztusomat, aki megváltott!“ —■ hangzott erre Polykarp híres válasza. Sem a fenye­getés, a megégettetés, vagy vadállatok elé vettetés nem rendíti meg, még kevésbbé a helytartó másértelmű újabb rábeszélései. Így adják át, a tömeg tetszésétől követve, a máglya- halálnak. Tőrdöfés segíti elő a biz­tos véget. Tetemét elégetik s őt ma­gát ki akarják irtani az emberi emlé­kezetből. Hiába. Gyülekezete átadta emlékét századokon át, mert Urának igaz tanúja volt s a halálban is meg­őrizte iránta való hűségét. K. H. napjaiban a magyar munkásosztály pártja volt az, amelynek minden tag­jában erős szív és világos terv élt Magyarország újjáépítéséhez. Ma már a történelem lapjaira tartoz’k mind- annyiunk közvetlen tapasztalata arról a hősies munkáról, amit a Magyar Dolgozók Pártja Rákosi Mátyás ve­zetésével a magyar nemzeti élet újjá­élesztése, az ország felépítése és a dolgozók követeléseinek megfelelő át­alakulása érdekében elvégzett. Az elmúlt öt esztendő alatt egyházunk és a magyar nép vezetésében döntő ha- taCommá lett munkásosztály és a ma­gyar kormány között olyan kapcso­lat alakult ki, amelyben egyházunk nyilvánvalóvá tette, hogy elfogadja és támogatja a dolgozók, vagyis a szé­les népmilliók érdekében való kor­mányzást. Tudatában vagyunk an­nak, amit a magyar dolgozó nép párt­jától országunk kapott és tudjuk azt, hogy nemzeti erőfeszítésiünk nem vol­tak hiábavalók. Most azon vagyunk, hogy hazánk további emelkedését, belső és külső biztonságát megvéd- jük. Együtt harcolunk a békéért har­colók táborával, s tudjuk, hogy ezzel szocializmust építő hazánk békéjét és fejlődését védjük. A Magyar Dolgo­zók Pártja II. kongresszusa bizo­nyára előreviszi ezt az ügyet, s s, Germanos érsek meghalt Strenopnlos Germanos énsek, a gö­rögkeleti egyház thvateirai metropo- litája, nyugat- és középeuTÓpai cx- archája, 78-ik életévében Londonban elhunyt. Germanos érsek régi mun­kása volt az ökumenének s 1948-ban az Egyházak Vüágtanácsa elnökség éle választották. TEMPLOMABLAKOKAT készít és helyreállít PALKA JÓZSEF aranvkoszorüs űvegfeslőmesler és cégtársa TATÁR M. Budapest, VIII., Baross-u. 59. Telefon: 142—354. Alapítási év: 1S94. Nem alkuszunk! Irta: DÉR ENDRE 1. Apám a nyolc pengőt morzsolgatla kemény kezében. Az üzlet előtt mégis legyintett egyel: „Csak menjetek. Én maradok kint.“ Tudtuk anyámmal: megint restell bejönni: nincsen hitel — alkudni kell. De kel! a cipő is — szaporán kézenfogott s behúzott engem — tizenkettő lehettem — az anyám. Bent — káprázat — minden csupa fény. Tiszta, foltos harisnyámra villogó cipő jutott — s kért, porolt, — alkudott, anyám, szegény... Kiszaladtunk hatszor apámhoz: „Keltő ötvenet engedtek mégis!“ — Nyolcunk van csak.... „Gyerünk, fiam!“ ... én ujjongtam csendben — majd ijedt szívemben elhült a remény, — ahogy emelte, majd megint letelte a fénylő cipőt anyám, — sirva-pörölve — alkudva szegény... 2. Anyuskám-édcs! Apám tegnap (alig írok: toliam reszket:) birtokába-vette Pesteti Följött, megölelt, — befizetett a mi fürdőnkbe, — két pakli cigarettát kért — egyet nekem, magának egget — a mi boltunkból megvett két szürke inget — a mi üzletünkben megint vett — ő maga! — kézen-fogva vén fiát — fénylő cipőt... vásárfiát! __ — An yuskám-édes, fénylelt ott minden! A bolt, a holmi — szívünk legkivúltl Ezért írtunk a lapra, néked, ennyit apámmal; (mit megkiált velünk együtt özön véred:) „Ma már nem alkuszunk!“ 3. — Bizony, Anyám, nem alkuszunk! Többé soha! Anyánk — hazánk, s nem mostoha! Alkus-keserves sirásod jussán birtokosok lettünk gyárban, üzletben, pusztán! S ha bárki rontani kész a Te hazád: bizony, Anyám, nem alkuszunk: messze-vetjük szennyes szavát!... Nagy még az út, végét sem érjük mindannyian, veressé-dagasztja nyakunk az iram, (száz csahos vicsorog s mar egyre belém) — de agyunk — helyén! s karunk — kemény!: cgymást-karoljuk, égve-lobogva, s győzve-győzünk — ez már nem vitás! Viharbiró, víg homlokunkról messze-izzik a szolidaritás!... JfLe^Uívá A Luther-Társaság igazgató-tanácsa 1951. február 22-én délután fél 4 órakor a püspöki hivatal tanács­termében (Budapest, VIII., Puskin- utca 12) ülést tart. Tárgy: a Luther- Társaság feloszlása és munkájának az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály keretébe való beillesztése. Erre az ülésre az igazgató-tanács tagjait ezúton hívja meg a Luther-Társaság elnöksége. Me^Uíi/á A Luther-Társaság 1951. február 22-én du. 4 órakor a püspöki székház tanácstermében (Budapest, VIII., Puskin-utca 12) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy: a Luther-Társaság fel­oszlása és munkájának az Evangéli­kus Egyetemes Sajtóosztály keretébe váló beillesztése. Erre a közgyűlésre a Társaság tagjait ezúton is meg­hívja a Luther-Társaság elnöksége. KÖNYVBESZERZÉS ÜGYÉBEN forduljon t.ízaíomma! a Luther Társaság könyvkereskedéséhez. Budapest. Ollói út 24 Telefon: 135—537, Vidékre postai elintézés r ai a tyúkszemei! Anticors tyúkszsemirtót használjon bízta 1 san elmulasztja Egy adag 3.80 forint Nas g drogéria. Budapest, Vili.. Jézseí-kárát IS I 1743. évben a Tolna megyei Zamba község evangélikus, jobbágy, magyar családjára rátört a vailásüldözés ko­rának nagy kérdése: — Katolikussá lenni, vagy hontalan földönfutóvá. A hontalanság a kilátásfalan jövő bi­zonytalanságát jelentette, a katolikus­sá íétel pedig azza! biztatta őket, hogy tovább érhetik békességben a maguk megszokott életét, csendben és jobbágysörhan. A 70 evangélikus család inkább a hontalanságot vá­lasztotta, hogy evangélikus hűét meg­tarthassa. Ravasz György, Rajki Pál, Szilasi István, Zalai János, Sitkéi Mihály. Németh György, Győri István, Köce István felkerekedtek és elindultak az alföld felé, új otthont keresni annak a népnek, melynek régi otthonában vallásuk üldözése miatt tű: hetetlenné vált a helyzete. Az új otthont meg­találták a mai O: osliáza akkor még puszta területén. Nem sokkal később utánuk jöttek a többiek, mind a 70 evangélikus család, és elfoglalták azt a főidet, amit az Úr adott nékik. Házakat építettek a pusztaságban s hozzá nádból és sárból templomot. Jgy alakult meg Orosháza és benne az evangélikus gyülekezet. Az első anyakönyvi bejegyzés Fekete István Hona nevű leányának születéséről szói. Nem sokkal később fából építettek templomot, természetesen az akkori tilalmaknak megfelelően torony nél­kül. 1777-ben két öinyire a lemplom mellé tornyot építettek, majd 1786- ban II. József engedélyével felépítet­ték a jelenlegi templomiot. Orosháza lakosságát megáldotta az Isten; nem csak vagyonban, hanem léiekszámban is. Hamarosan szűk lett a templom. 1830-ban összeépítették a templomot a toronnyal és bővítésként megépítették a templom déli részét. 1831-bed az országot végig söprő kolera-járvány Orosházát sem hagyta érintetlenül. A lakosság hetedrészét pusztította el, de Isten segítségével kihever!ék ezt a csapást és Orosháza csakhamar népesebb és gazdagabb lett, mint valaha, úgy annyira, hogy hova-tovább kevés lett az újonnan szerzett föld. Orosháza népe terjesz­kedni kezdett. A közeli községek: Szmtctornya, Csorvás, Pusztaföldvár, Gádoros. Iiardoskút stb. Orosháza ki­rn izásai. Reményfejű magyar nép lakja Orosházát. Büszke fajta. Büszkék a magyarságukra. Büszkék arra, hogy mindig némctellenesek voltak. Büsz­kék arra, hogy mikor II. József el­rendelte. hogy minden hivatalban csak a német nyelvet szabad hasz­nálni, ők akkor az anyakönyveket a német nyelv helyeit inkább latinul vezették. Büszkék arra, hogy hitük miatt hagyták ott Zamba községet. Büszkék a templomra, amit ők épí­tésiek ... ,,, de vájjon büszkék-e Krisz­tusra? ... Vájjon él-e még a szívekben a Krisztus szerelme, ami ott égett az atyáik szívéheti? — Vagy ez a sze­relem valami lelki gőggé hidegült ta­lán, ami némely emberekkel a tem­plomot is elkeiülleti? Vasárnaponként az ősi templom megtelik imádkozó orosházi férfiak­ká’ és nőkkel, akik elhozzák ide az élet viharában, az élet küzdelmeiben megpróbált szivüket. De vájjon ott van-e minden ház­ban a biblia és vájjon olvassák-e? És megtanulíák-o abból, hogy Oros­háza Isten adománya, mint ahogy Isten adománya mind az a gazdag, ság, amit Orosháza népe az idők fo­lyamán Istentől kapott, hogy hála­adással élhessen vele. Vájjon nem csináltak-e sokan az istenadta gazdagságból bálványt ön­maguknak, hogy annak kedvéért el­forduljanak Istentől, hogy csak a gazdagságukban bízó bálványimádók legyenek? Mert jaj a bálványimádóhnaki —. Ha a bálványok ledőlnek, nem ma­rad utánuk más, csak kétségbeesés, mert megnyugvást, lelki békességet nem ad semmiféle bálvány, semmi­féle gazdagság, hanem egyedül csak Isién, az Élő Örök Isten és az ö második személye, az, aki ott a gol­gotái kereszten meghalt miérettünk. Ugy-e, kedves orosházi népem, e* is nagy kérdésetek? Ha megint Orosházára visz az utaim, s ismét megtelik az ősi temp­lom, imádkozni szeretnék újra ti- veletek, hogy adjon a teremtő Isten hitet a szívünkbe, hogy Istennek tet­sző hálaadással tudjunk együtt ör­vendezni és együtt elmélkedni azon, amit Istennek tetszett elvégezni raj­tunk. RÖVIDESEN MEGJELENIK BERECZKYALBERT új könyve, az Ajtónyitás Ára 12 forint. Húsvét táján jelenik meg az Újszövetségi görög- magyar szótár Dr, Kis Jenő szerkesztésében, lényegesen bővített és javított kiadásban, hófehér papíron 4ra kötve 75 forint. Megrer.de'helő az Egyetemes Konvent Sajtóosztályánál Budapest, XIV., Abonyi-utca 21. Csekkszámlaszám: 40.520 Á dolgozók pártján vagyunk Szontágh István B IB L IA-O L VAS O Február 11. Böjt I. vasárnapja. (Tnvocabit) Heti ige: I János 3:8., Ésajás 44:26., János 14:12. Jakab 4:1—10. Minden emberi irigységnek és gyűlöletnek a háború az összefoglalója. „Azért, ha a Fiú szabadít meg titeket, valósággal szabadok lesztek.“ Máté 15:21—28. Február 12. Hétfő. Zsoltár 38:16., Máté 26:39. Jakab 1:12—21. Isten egészen „egységes“, ö A Világosság s belőle nem származhat sötétség, ő A Jóság s benne nincs a rosszaságnak árnyéka sem. Isten hű marad önmagához. Ezért, ha a bűn sötétíti el életedet, magadtól nem várhatod javulásodat, csak „onnan felülről, a Világos­ság Atyjától, akiriél nincs változás, sem változásnak árnyéka.“ Máté 15:29—39. Február 13. Kedd. Ésajás 54:7., II. Kor. 3:12. V. Mózes 8:2—5. Vájjon az az Isten, aki egy életen át, éjjel és nap­pal őrzi szíved szüntelen dobogását, el akar emészteni akkor, ha ideig- óráig megpróbál?... Vájjon megtagadhatod e szülőatyádat, kinek egész életedet köszönheted, azért, mert pillanatnyilag megfenyít? ... Vájjon áldani köteles csupán az Isten?... Számonkérni nem jogo­sult? ... Máté 16:1—12. Február 14. Szerda. V. Mózes 5:21., 1. Thess. 4:6. I. Thessal. 5:14—23. „Mindenben hálás tégy!...“ Mindenben — mondja Pál és nem azt hogy: mindenért. Olyan hátáról szól tehát, amely alapjában mindentől független. A legnagyobb szenvedés is mely váltadra nehezedik — sőt, éppen ez! — arra a lielyre kell, hogy irá­nyítsa figyelmedet, ahol éretted a legnagyobb szenvedést vállalta Krisztus — a Golgotára. Máté 16:13—20. Február 15. Csütörtök. Ésajás 49:22., János 3:14—15. Zsidók 12:1—7. Nem könnyű az élet! Bár mindenkit másként pakkal meg, a teher senkinél sem marad el. Fárasztó munka,’ betegség, gond és így tovább. Csak akkor tarthatsz ki, ha hűségesen átveszed Krisztus türelmét. A Vele való szenvedésközösségből árad naponta szíved-lelked izmaiba az új erő. Hűséggel légy hálás értei Máté 16:21—28. Február 16. Péntek. Ésajás 16:21., János 13:13. Zsidók 2:9—18. Borzalmas Urunk a halálfélelem! — Ez készteti az embert nagy teljesítményekre, segíti csodálatos felfedezésekhez. És ugyanez fekszik rá nyomasztó teherként örömeire és reményeire. Halál­félelem űz bele egyeseket az örömhajszolás forgatagába és az isten- teienségbe — másokat a rettegés vallásosságába és a bálványimádásba. — E ttod a borzalmas zsarnoktól ment meg Krisztus. Máté 17:1—13. Február 17. Szombat. Ésajás 58:11.. János 7:33. 1 Peter 5:5 b—11. A keresztyén élet végcélja magában foglalja ennek a j ágnak kísértéseit és szenvedéseit. A kettőnek ös,szeíüggését Jézus t. dl élele bizonyítja örök dicsőségre elhivatottságunk nem mentesít ' vliá'i ínségeitől Be megtanutjóik a világot az örökkévalóság per­spektívájából szemlélni s azt is hogy a dicsőség, melyre elhivattunk, örökkévaló. Máté 17:14—21. Bogya Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom