Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-12-25 / 51. szám

Isién kegyelme beborítja A KARÁCSONY TÖRTÉNETE íöldünkel Irta: Dezséry László Jézus Krisztus földrejöveitóle, emberi testibe SwMtözése, vagyis a*, hogy Krisztus emberré jelt. Isten légirgailmasabb, ilegtevékenyebb és ieglia.'áso- mbb segítő odafordulás-a az emberhez és az emberiséghez. UtdJérhetetle- niii nagyjelentőségű segítségnyújtás tíz embernek. Sok üres prédikációban és érzelmes hangulatokkal megromlott karácsonyi ünneplésünkben meg- szegényítettük Istennek ezt a segítő cselekedetét. Sablonosán azt hajto­gatjuk, hogy Isten azért lett emberré, mert az ember bűnös volt és elve­szett. A valóságnak azonban ez csak az első fele. A másik fele az, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megtartsa és üdvözítse az embert, aki bűnös és aki elveszne. Isten cselekedetének az a célja, hogy abból az emberből, aki a mi hitünk szerint bűnös és kárhozatra méltó, mégis legyen va­lami. A karácsonyban Isten kifejezte a reménységét és hitét, amit az emberhez fűzött. Azért cselekedett, hogy az embert meg­tartsa embernek, kiemelje nyomorúságából, egészséges, erő­teljes életre vezesse, saját gyermekévé tegye, aki alkalmas arra, bogy elvégezze az emberi munkát s ilyen módon legyen meg­valósítójává a teremtéskor kijelentett isteni akaratnak, hogy az ember uralkodjék a földön. Isten e célból cselekedeti éis nemcsak fog cselekedni. A karácsony esemény, történés. Isten 'lezárt és befejezett cselekedete az emberért. Hamis minden keresztyén bizonyságtétel, mely a karácsonyt az előterek­nek csak ígéri. Tele vagyunk olyan .szólamokkal, hogy: „neked testvérem lehet karácsonyod“. Ez hamis, mert nekünk már úgy kell prédikálnunk, hogy „neked testvérem és az egész világnak volt karácsonya és van karácsonya“. Isten cselekedete és Isten cselekedetének hatálya nem függ az emberek hitétől s nem függ attól, bogy vájjon mi hajlandók, vagy képesek Tagyunk-e elfogadni a karácsonyt. A Megváltó eljött, a Messiás itt van, s az ótestamentumban él mindenki, aki ezt nem hiszi. Karácsonykor Isten azt a szeretelét nyilvánította az ember felé, mivel azt akarja, hogy az ember ember legyen s emberségesen boldoguljon szerte a földön. Ez a világ nem a jö­vőben lesz megváltva, hanem meg van váltva. Ezzel persze azt mondtuk, hogy az ember a Jézus Krisztus úttal vég- rdiajtptt megváltás útján lett emberré s őbenne és,őáltala lett .reitnénytel- jessé/az életünk. A karácsonyiban tenne van la húsyét és a pünkösd is, vagyis Isten egész cselekedete az ember irgalmas megtartása érdekében. A megváltás tehát az ember szükséglete volt s miután Krisztus áldozatával megtörtént, következményeket követel az emberi élettől. A gyümölcstermő keresztyén élete az a következmény, amit a karácsony' kiváltott belőlünk s ezt a gyümölcstermő életet adta Isten nekünk okkor, amikor korácsonyt adott. Hamis tehát minden olyan keresztyén „bizonyságtétel“, amely' csak az ember bűnéről és lehetetlenségéről akar tudni. Jézus Krisztussal Isten országa jött el a földre és Krisztus már azt mondhatta a tanítvá­nyainak, hogy Isten országa ti közöttetek van. A karácsony tehát Istennek nemcsak megigazító kegyelme, ha­nem eligazító kegyelme is. Vezetés, tanács, erő. segítség az ember szántára. A kegyelem nemcsak bíitibocsanat, bár leglényegesebb benne az, hogy bűneink megboesáttatnak. A kegyelem a bűnbo- esánaton túl Istennek rendelkezésünkre bocsátott ereje és se­gítsége abhoz, hogy betöltsük emberi szolgálatunkat. „A nekünk adott kegyelem“’ Isten mozgósító, felhalmozó és minket képesítő segítsége ahhoz, hogy az emberi munkát elvégezzük s hogy az emberi életet ótestmentumban él mindenki, aki Mindezt mi hitben kapjuk és Iliiben látjuk, de ez a hit „valami tevé­keny“ (Luther) hatalom, mely egy azzal, amit az apostol úgy jellemez, hogy „szeretetben munkálkodó hit“. Ebben a hitben tevékeny élet, az emberi dolgokhoz való bizalom, reménység és optimizmus bontakozik ki. A keresztyén ember Isten igéjéből megvilágosítva otthonosan, bátran, őrömmel tekint szél a világban, felismeri feladatait, azokat buzgösággal végrehajtja s örvendezik a munkája eredményének. Az emberi élet ebben a szeretetten, munkálkodó hitben szépül és igazul a kezünk alatt. Hamis minden olyan keresztyén „bi­zony ságlétel“, mely azt hiszi, hogy a keresztyén ember dolga a hit, a világ dolga pedig a tevéknykedés a világban. Hamis, mert a keresztyén ember dolga a hitben való munkálkodás a világban. A mi evangélikus egyházunk Isten irgalmas nevelése alatt józanodik ki lassanként a hamis hitnek azokból a látszataiból, amelyekben élt és sokszor prédikált. Isten nevel minket arra, hogy mindazt, amit ő éretünk tett, komolyan elhigyjük s a szeriut cselekedjünk. Ügy akarunk élni, mint az eljött és élő Megváltó kegyelmes cselekede­teinek tapasztalatából élő egyház. Szolgálatunkat úgy akarjuk betölteni, hogy Krisztus ereje 'lakozzék tennünk gazdagon, hogy olyan indulat legyen mibennünk, mint Őbenne, s hogy az, amit Ő hozott az emberek számára, valóban megnyilvánuljon és kibontakozzék az emberek életéiben. Azt mondjuk, hogy nem érdemli meg Isién karácsonyi irgalmát az az evangélikus ember, aki haszontalan, lusta és önzőén elzárkózó életet él. Azt mondjuk, hogy nem érdemli meg a karácsonyt az az evangélikus, *ki beszól a maga Krisztusban megtalált békéjéről, de közben farkassze- fnet néz a körülötte élő emberekkel, az emberek iránt bizalmatlan, nem segítő és nem kívánja ugyanazt a békességet a világ minden emberének. Azt mondjuk, hogy hamisain tesz bizonyságot az Isten által szerzett békességről az, aki nem tudja odaadni valóságos és buzgó szolgálatút a fői di béke megvédése ügyének. Azt moudjuk, hogy a karácsony ezt jelenti: boldog, bizakodó, tevékeny emberek a földön. B&és, jólétben élő, a szeretet örömeit mindennap tapasztaló, biztosított családok a földön. Igazságos, az emberek nagy tömegeinek érdekeit szolgáló társa­A keresztyén ünnepek között leg­közelebb áll mindnyájunkhoz a kará­csony. Különösen hangzik talán, de a karácsony ünnepét a keresztyén' egy­ház sokáig nem ismerte. A legrégibb időkben az egyház csupán egy ünne­pet, helyesebben ünnepkört ismert: a húsyétot. Ezzel kapcsolta össze az Üdvözítő szenvedésének, halálának és feltámadásának többi emlékünnepét is, húsvét előtt a virágvasárnapot és nagypénteket, utána pedig áldozócsü­törtököt és pünkösdöt. Sőt valójában mindem vasárnap, mint Dies Dominica, az Ür napja: Jézus dicsőséges feltá­madásának ünnepe volt. Arra sokáig nem-is gondoltak az őskereszíyén egyházban, hogy az Üdvözítő szüle­tése napjának emlékére ünnepet szen­teljenek. Ennek egyik leg'őbb oka az volt, hogy őskeresztyén felfogás sze­rint a szentek és vértanúk születés­napjának haláluk és vértanúságuk nap­ját tekintették. Nehézségeket okozott az is, hogy az Újszövetség könyvei­ben sehol sincs pontos tudósí fás arról, hogy Jézus az év melyik részén, vagy napján született. Az evangéliumok csupán annyit mondanak el, hogy a mennyei gyermek születése éjtszaka történi. Éjtszaka volt, amikor az an­gyalok serege megjelent a pásztorok­nak a bethlehemi mezőn és hirdette a Születés örvendetes hírét. Érdekes, hogy éppen a nyájaik mellett éjisza- kázó pásztorok említése volt az a kö­rülmény, amelyik sokáig megzavarta az ókori egyházat abban, hogy a ka­rácsony időpontját, a december 25-ét véglegesen megállapítsák. Nehéz volt ugyanis elképzelni, hogy télvíz idején, hogyan leheltek volna a pásztorok nyájaik mellett, kint a bethlehemi me­zőkön? Ezért lehetséges, hogy az ó- korbót bárom olyan időpont is ismere­tes, amely Jézus születését valame­lyik tavaszi hónapra (eszi; ; mások vi­szont, így Alexandriai Kelemen, késő őszre gondolta, november 8-ra, vagy november 18-ra. A KARÁCSONY ELSŐ MEGÜNNEPLÉSE A legelső történeti hitelességű adat, amely Jézus születésének napját de- sember 25-ben állapítja meg, a IV. szá­zad közepéről, a '354. évből származik. A 354. évnek különben is igen nagy jelentősége van a karácsony megün­neplésének történetében. Több hiteles történeti feljegyzés szerint ugyanis, ebben az évben ünnepelték meg elő­ször, december 25-én a karácsonyt. A karácsony első megünneplése Rómá­ban történt, Róma egyik legrégibb bazilikáiéban a Santa Maria Maggö- rébart. Libérius pápa ekkor állítatta fel a templomban a bethlehemi jászolt a gyermek Jézus bölcsőjét, amelyet, mint szent ereklyét hoztak Paleszti­nából. A templomnak különben sokáig Santa Maria ad Pracsepe volt a neve a .bethlehemi jászolról. Jézus születése helyett az első év­századokban a január 6-i vizkeresztet ünnepelték a Jordán vizében való meg- kereszíelkedés emlékére. Ugyanez a nap volt, már az őskeresztyén idők­ben is, a mágusok, a három napkeleti bölcs emlékünnepe és vízkeresztkor ünnepelte az egyház Jézus életének két hittant szempontból fontos csodá­ját, a kánál menyegzőt és az éhező ötezer megvendégelését. Az első századokban a vízkereszt megünneplése igen hasonló volt a ké­sőbbi idők karácsony ünnepéhez. A Jézus születése megünneplésének egyik legrégibb emléke egy IV. századból származó, lithurgiális könyvből fenn­maradt egyiptomi papyrus-lap a vízke­reszti ének szövegével amely meg­kapó szavakkal énekli, meg a Megváltó születését, a bethlehemi csillagot és a pásztorokat. Az ősrégi, görög nyelvű egyházi ének pontos magyar fordítása a kö­vet kezeképpen hangzik: A Megváltó, a mi Urunk született Bethlehemben, felnevelkedett Nazáretben és lako­zott Galibában; Láttuk jelét az égen, a fénylő csillagot; A pásztorok nyájukat őrizték a mezőn, csodát láttak és térdre borultak. Dicsőség az Atyának, mondották. Hallelujah! Dicsőség a Fiúnak és Szentlélek- nck! Hallelujah! Hallelujah! Ezt az éneket alighanem a templomi kar énekelte, válaszul az evangélium­ból felolvasott történetre, sőt a kéz­iraton lévő szövegtől az is kitűnik, hegy az éneket különleges ruhába öltözve a pásztorok kara edta elő. A BETHLEHEMI VIZKERESZT Minthogy a vízkereszt Jézus Jor­dánban való m egk er esz le lésének em­léknapja volt, ezen az ünnepen is szo­kásban volt a neopbyták, a gyülekezet tagjai közé felvett újkeresztyánek megkeresztelóse. Egy Silvia nevű spa­nyolországi apáca igen érdekes útle­írást ad szentföldi utazásáról, amely a 380. év körű! történt. Ebben az úti­naplóban találjuk meg a jeruzsáletni, illetve bethlehemi • vízkeresztnek színes és eleven leírását. Az ünnepség fény­pontja Bethlehemben, a Megváltó születése helyén levő barlangkápolná­ban tartott éjféli mise volt. Bethlehem is és Jeruzsálem is csillogott az ezer­nyi apró gyertya fényétől. Jeruzsálem­ben a meg'keresztelendők egytől egy­ig mind gyertyával' « kezükben egy­forma, bokáig érő fehér1 köntösben vo­nultak ; hosszú - mérteiben a város' ut­cáin át a Feltámadás temploma élé és útközben énekelték a földreszállott és halottaiból dicsőségesen feltámadott Üdvözítőt magasztaló himnuszokat. Nyugaton a karácsonyt sokáig úgy ümnepeí-ték, mint a keresztyén év kez­detét, hagy az Egyház így is til­takozzék az új évnek pogány módra, világias vígassággal való megünnep­lése ellen. De elterjedt a karácsony megünneplésének szokása keleten is. Konstantinápolyban Aranyszájű Szent János vezette be a karácsony meg­ünneplését, még a IV. század vége előtt. Fennmaradt ez a prédikáció, amelyben Ghrysostomos, az ókor leg­nagyobb egyházi szónoka, a konstanti­nápolyi gyülekezetnek megmagyarázza a karácsony jelentőségét és így ez a prédikáció a karácsony történetének egyik legrégibb és legeredetibb doku- . merituma. JÉZUS SZÜLETÉSE ÉS A KERESZTYÉN MŰVÉSZET A karácsony. jelentősége és súlya gyorsan növekedett és még az ókor vége előtt teljesen egyenrangú ünnep lett a bús vét tat és a húsvéti ünnepkör nagy Krisztus-ünnepeivel. A behízelgő ritmusú őskeresztyén himnuszok száz meg száz változatban énekelték meg az angyalok énekét, a jászol elé hódo­lattal járuló napkeleti bölcseket és pásztorokat, a Mária ölében mosolygó, égi glóriában ragyogó gyermek Jé­zust, vagyis mindazt a sok drága, vonzó képet, amelyből kinőtt a keresz­tyén képzőművészet és költészet gaz­dag, színes világa. Ennek a keresztyén művészetnek és költészetnek leghálásabb tárgya, min­dig Jézus csodálatos születése volt, a dalmi rend, amit a keresztyének szívesen és hitükből folyóan munkáinak s aminek a keresztyének örülnek elsősorban. Karácsony azt jelenti, hogy. szeretet, jóakarat és béke a földön. A magyar keresziyénség idei karácsonya a miatt lehet elsősorban boldog karácsony, mert ezért a magunk környezetével nem kell harcolnunk, haifem egyet lehet értenünk vele. Az úgynevezett nyugi'ti keresztyéúség abban lehet hűséges karácsonykor, hogy ráeszmél felelősségére s har­col a maga környezetében mindenkivel azért, hogy az, amit isten az em- beriiSégrfck ’ száűt,'áz emberiség'tulajdona lehessen. Harcol azért, liogy szeretetten, műiden ember iránt jóakaratban és a béke áldásaiban feje­ződhessék ki Isten kegyeimé az emberek iránt. Isten kegyelme beborítja a földet. Isten segítsége rendelkezésre áll az emberek számára. A- keresz- tyénség arra köteles, bogy a karácsony egész tényét és egész ajándékát szilárdan, megalkuvás nélkül képviselje és alkalmazza az emberi éléire. Ez a karácsonyi ajándék, amit mi adhatunk embertársainknak. keresztyénség legáhitatosabb és leg-' szebb legendája: a bethlehemi törté­net. A Jézus születésére és gyermek­korára vonatkozó történetek igen nagy számmal foglalták helyet, már a Pa­lesztinái ősgyülekezetek szájhagyomá­nyaiban is; a harmadik evangélium ezek közül őrizte meg a legszebbe­ket, legérdekesebbeket és kétségtele­nül a leghitelesebbeket is. Egy igen régi, de a Kánonba _ fel nem vett evangéliumi töredék bájos közvetlenséggel írja le a bethlehemi csodát: Am.kor a Szűzanya órái betel­jesedtek, József és Mária útban voltak és egy barlangban vonták meg magu­kat. József kétségbeesetten kereset: segítséget, . de hiába. Egyszerre csak megdöbbenéssel látta, hogy mintha az egész világmindenség élete egy percre megállótt volna: a madár a levegőben, a bárány a réten, a pásztor felemelt keze, a víz a folyó medrében, minden megdermedt, csendes mozdulatlan­ságban állt és várakozott. Mikor a csend már teljes volt, csodásán ragyogó fény gyulladt fel a bar­langban és szertesugározva hir­dette, hogy Isten született a vi­lágra emberi segítség nélkül, a vajúdó asszony fájdalma nélkül és íme a Gyermek, az angyalok mo­solygásával arcán, anyja kebelén csüngött. A születésnek ezt a szent miszté­riumát örökítették meg ezer meg ezer változatban a keresztyén művészet al­kotásai. Már a katakombák, ez őske­resztyének földalatti terpietikezésl és istentiszteleti helyeinek 'kezdetleges művészetiéi festett falképem megjele­nek Mária képe a gyermek Jézussal. Felettük ragyog a bethlehemi csillag és a Mária mellett álló férfialak! rá­mutat a csillagra, -mint a Gyermeji Is­teni származásának jelképétel ez a férfi József telhetett, Jézus- fpldi atyja, vagy a tisztességtevő bölcsek egyike. Szent Péter és Marcellinus katakom­bájának nagyobb félköralakú falképén az isteni gyermekhez jobbról és balról egy-egy mágus közeledik, alázatos meghajlással tálon hozva ajándékát, bizonyosan a bibliai történetben fel­sorolt aranyat, tömjént és mirhát. Ké­sőbb, amikor a karácsony megünnep­lése általánossá lett, a kép középpont­jába a születési jelenet ábrázolása ke­rül. A lateráni múzeum egyik IV. szá­zad végéről származó őskeresztyéri kőkoporsóján a domborművű árázolá- son a bethléliemi istállót a szalmáiét ő jelzi; a gyermek, akit a pásztorok és a bölcsek imádnak, az oltáralakúnak ábrázolt jászolban fekszik. A jászol mellett áll egy ökör és egy szamár is, könnyen felismerhető cé' zással Ezsaiás próféta mondására, amelynek messiási értelmet tulajdonítottak. Az ökör ismeri gazdáját és a sza­már az aklának jászolát. Az egyik oldalon a napkeleti bölcsek térdre borulva imádják a. gyermeket. A másik oldalon a bethlehemi mezők­ről jött pásztor lép a jászolhoz, hogy lássa azt, akinek születéséről angya­lok énekeltek a szent éjtszakán. Ez az eilrendezés, amelyet egyszerűségében is oly meghaló módon faragott kőbe a kökoporsó ■ dombomiűvén az őske­resztyén művész vésője, állandóan megmaradt: bölcs és tudatlan, gazdag és sze­gény, falu és város, távoliak és közeliek, mind egybegyűltek, hogy áhítattal imádják a Gyermeket. Jóval később o reneszánsz, a szeg^ nyes bethlehemi istállót, amelyet a kö­zépkor úgy tekintett, mint a testté- létel isteni áldozatának jelképét, szí­vesen ábrázolták eddig ókori oszlopok* , kai és művészi elrendezéssel, megfes­tett, vagy megrajzolt romokkal. A kép mind gazdagabbá és mozgal­masabbá válik, a mágusok mellett mir a VI. században megjelenik Heródes, a zsidók hitellén királya és az ártatlan bethlehemi 'kisdedek gyilkosa. Az ap­rószentek, az egyház első mártírjai­nak ünnepét, a karácsonyi ünnepkörben István diakónus és János evangélista ünnepével együtt már az ókori egyház ismerte és megtartotta. A trónján ülő Heródeánek és • kegyetlenül meggyilkolt bethlehemi kisdedeknek első ábrázolását is egy (Folytaiéi, m 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom