Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-12-16 / 50. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET ÉLÓ VÍZ Az imádság akadályai II. Az akadály válfoza'a« A« Igazi imádság a „Jézus nevében” való ima. Jézus akkora sú.’yt helyez erre, hogy búcsúbeszédében egymásután kétezer is elmondja, hogy az ilyen imádság biztos teljesítésre talál. (Ján. 14:13—14.) Persze ez rém varázsforma. Nem elég hozzátenni az imádságomhoz, hogy „Jézus nevében”. Ha egy orszáp követet küld valahová, -az a követ „kor­mánya nevében” csak azt mondhatja el, amit rábíztak. Semmit se változ­tathat rajta. „Jézus nevében” wak «z\ Ujhet mondani, ami az ő akarata. Amíg a szívünkben Jézus indulata fel nem támad, addig ez képtelenség, pünkös­dié a tanítványoknak is képtelenség volt. (ján. 16:24.) Az új életben is vannak azonban smádsá*-akadályok. Az életünkben lévő zavarok ezek. „...Nem oly süket az 6 fü’e, hogy meg nem hallgathatna, hanem • ti vétkeitek választanak el titrket Iste­netektől ée bűneitek fedezték el orcá­ját ti előttetek, hogy meg nem hallga­tott” — mondja a próféta Isten népé­nek. (Ésa. 59:1—3.) A Szentírás sokféle ilyen akadályról beszél. Tekintsünk bele néhányba. 1. Középponti bűn a hitetlenség. A bívo népet is megkísérti. Jakab apos­tol mondja az imádságról: „kérjél hit­tel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjá­hoz, amelyet a szél hajt és ide s tova bány. Mert ne vélje az ilyen ember hogy kaphat valamit az ÜrtóL” Jak. 1:6-7. (V. ö. Mt. 21:24, Mk. 11:24.; Imádkoztam va’«kinek a megtéréséért, jézus akarata szerirt, -az ő nevében való imádság ez. De tulajdonképpen nem hittem benne. Hogy még ő is csak­ugyan megtér? ... Amikor az Ür meg­szégyenített s utána teljes bizonyos­sággá! imádkozhattam, a bizonyosság után egyszer csak a meghallgatás is elkövetkezett. 2. „Megemlékezel arról, hogy a te atyádfiánpk valami panasza van elle­ned: ha/rvd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, elcbb békélj meg a te atyádfiával...” (Mt. 5:23 — 24). „Ha meg nem bo©3ájtjátok az em­bereknek az ő vétke két, a ti mennyei ityátok sem bocsájtja meg a ti vét­keiteket.! (Mt. 6:15.) Nem mehetek az oltárhoz, nincs imádságmeghallgatás éa bűnbocsánat sincs, ha nem kérek vagy nem adok bocsánatot. Valósággal, szívből Más­ként a Miatyánk legveszélyesebb ké­rése éppen az 5. kérés. Fzért fűzi hozzá Jézus nyomatékosan a Mt. 6:14— 15-öt. Hamis vágányra fut vele «z egész lelki életem. 3. „A férfiak hasonlóképpen együtt lakjanak értc'mes m'don feleségük­kel, az asszony! remnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén, mint akik örökö« tálrsaik az élet kegyelmében. hogy a ti imádságaitok meg ne hiú• suljanak.“ (I. Pét. 3:7.) A rendezett. Isten Lelkének vezetésén folyó házas­életről van* szó. Persze* az asszonyokra is vonatkozik mindez („hasonlókép­pen”). A lelki élet igen sokszor azért nein halad előre, sőt hanyatlik, az imádkozó élet is romlik, mert nincs rendben a házasélet! Az imádságmeghallg-atás akadálya: a magam bűne. Az imé-rt felsoroltak ép­pen úgy. mint mások, amint még látni fogjuk. Tiszta kezeket emeljünk fel az rr_i __ 1 Űr höz. Sréter Ferenc Ajtónyitás Az ajtónyitásnak különös törté­nél« van fi családban. Mindig a sze­rint történik, hogy kit várnak. Ha senkit sem várnak, olyankor vagy egyáltalán nem nyitnak ajtót, vagy azt mondják, hadd csöngessen az illető. Mbst nem érek rá. Dolgom van. Majd ha elvégeztem, kimegyek és megnézem, ki az és iwt akar. — Van úgy, hogy !degen és közömbös valaki áll a küszöbön és csak a kí­váncsiság küld ki va'akit a családból, hogy nyissa ki az ajtót. De van ajtó­nyitása a várakozásnak is. Ilyenkor nemcsak az ajtó, de a ház, a szív is ny'tva áll. Szinte ez egész levegő egyetlen kitárt kar, egve*!en felké- ezü'i ölelés. Csők. «zom'űság, szere­tet é.s vágy láthatatlan kicsi szolgát, ar>-ó angyalai járnak ityenkor az ajtó előtt. Ilyenkor többet nézzük az órát, mint máskor egy héten át. Es száll- (szá'l a hívogató vágy, m’nt vonzó varázs az ablakon át: óh, csak jönne már! t?v várunk sokszor egy szivet, e>gv embert, egy levelet, vagy egy ünnepet. Ez a várakozás az ádvent. Ma Jézus áll az ajtó előtt. Zörget és ajtónyitásra vár. S a kérdésünk ma ez: nyitottál-e már Neki ajtót?I Lehet, hogy te azok közé tarto­zol, aki még sohasem nyitott aj­tót Jézusnak. Talán azért, mert nem is vártad. Nem Ls ismered. Nem is hallattad még a hangját. Talán azért nem, mert gaz­dag vagy, világban, vágyban és va­gyonban. A gazdagok nemigen szok­ták várni Jézust. Az arany mind:g olyan kísértő kincs volt, hogy akár felénk fut, akár tőlünk fut el, mindig olyan zajt csap, hogy nem lehet tőle meghallani a kopogtató Jézus hívo­gató hangját. Az öröm önfeledt nász- názában mindig olyan hangos a mu­zsika, hogy óla bizony nem haitik be a harangozó. Aki a bűnnel lakik egy ledéi alatt, annak a sátán mindig ed valamit a kezébe, hogy ki ne tudja nyitni a várakozó és köze.edő Jézus előtt a szíva ajtaját. Emlékszem, amikor gyermekkorom­ban először mentem a kivilágított karácsonyi szoba felé, az ölemben magammal vittem az ajtóig a já­tékaimat. Ott az ajtóban az édes­apám lassan elvette tőlem a já­tékaimat és így szólt: kisfiam, ne felejtsd ei — a karácsonyi szobába mindig üres kézzel és üres szív­vel, imádkozva és reménykedve kell bemenni. Oda nem ke'lenek V°k a régi játékok, ott új aján­dékok várnak. mm %en, az Advent a karácsony «ÍSszobája és arra való, hogy tedd lé ■ íd‘éka:dat. akár rózsafának, akár ke­resztfáinak hív'ák és csendesed* el, hogy üres kézzé' és üres szívvel tjyí':ék meg előtted a Karácsonyi Ajándék ajtaja. Testvér, parancsolj most a könyvnek és a kacagásnak, bűnnek és haragnak, mindennek, ami •üketüő zaj az életedben, hiszen Jézus Jelenések 3:20/e. kopogtat, a legnagyobb ajándék. Aki onnan érkezik, ahol a karácsonyt ki- ta'áliák, megálmodtak: Isten szerete- ténak. drága otthonából. Lehet, hógy azok közé tartozol, akik mást szoktak kiküldeni ki-k (nyitni az ajtót. Vagy talán - éppen te vagy az a másik, aki eljöttél, vagy akit e.kü-dtek a sze­retteid maguk helyett. Amikor majd hazamégy, (mondd el nekik, hogy akit szeret az ember, az előtt min­dig magaj nyitja ki az ajtót! Mondd csak ei nekik, hogy vannak he­lyek, ahol személyesen kell meg­jelenni, Az anyacsókhoz, a párunk csjüogó szeméhez, a hazaváró ott­honba, a gyógyító orvoshoz, a karácsony^ szobába nem szoktunk idegeneket, szomszédokat és ügy­védeket küldeni magunk helyett. Hiába mennének mások az orvos­hoz, attól/ még nem gyógyul meg az én betegségem. Hiába men­nének haza mások, attól még nem melegednénk fel az én magá­nyom. Eíj hiába mennének mások én helyettem Jézusra rányitni a templomuk, a Bib'iájuk és a szi­vük kapuját, attól én még sohasem fogok megérkezni az Isten ka­rácsonyi otthonáig. Mégis ne, gondold azt testvér, hogy a karácsonyt te csinálod. M>ntha tő­led függene a Jézussal vaö találko­zásod. Mintha a te kezed mozdula­tától függne] az ajtó k'nyí'ása és Jézus megérkezése. Magától senki sem tudta Jézus' előtt kinyitni az ajtót. Magas a kilincs és a gyermek nem ér fel hozzá. Ezért mindig az atya- szív ny'tja meg helyette és előtte a karácsonyi fiitót. A Jézussal va'ó ta'iá'kozás minődig az Isten ajtónyi­tása. Éntőlem kettőt várnak az Égben. Az egyik a?, hogy szeressem Jézust mindennél éf mindenár mfi jobban. A másik az, hogy bízzam Őbenne. A sze­retet és a bit, ez a két varázsszó az, amire mindenki előtt megnyílik a karácsonyi ajtó. Friedrich Lajos „Az egyház szabadsága abban a bölcseségben valósul meg, amivel az egyház maga megkeresi a maga útját” Dezséry László püspök Pilisen A pilisi egyházközség december 9-én iktatta be új presbitériumát és képviselőtestületét. A hatalmas gyüe- kezet gyönyörű nagy temploma fel­szentelésének csaknem 250 esz'endős emlékünnepe is volt ez, melyet min­den évben megünnepelnek hálaadó istent'sz'.e'ettel. A templom előtt a presbiterek és képviselők ünnep, ruhába öltözött ha­talmas serege várta Dezséry László püspököt, akit az ünnepségen megje­lent Váltót János esperesheyettes, Tóth Károly és Nagybocskai V'imos lelkészek fogadtak Tóth Káro'y igaz- gató-lefikész üdvöz.ő szavai után a papság, a presbiterok és képv’ee'.ök ünnepi menetben vonultak fel az oltár e'ó s e!he!vezked*ek a templomot egészen megtöltő hívek között. Dezséry László püsnök a presbiteri riszt je'eftSségét méltatta prédikáció­dban Többek között a következőket mond‘a: .Isten jelenlétének tanúd és bi­zonysága m'indf'n templom. A magyar töjdön épített templomok azt jelent k, hogy Isten *ta elhozta Isten országát a mi földünkre » 6 mindem egyes jubileumi esztendeié minden felszen­telt templomunknak azt jelenti, hogy Isten nem vonu’t ki a magyar földről, hanem velünk van, vele van népünk­kel. Természetesen Isten jelenlétét nem az üres lempomok mutatják, hanem a gyülekezettel megtöltött templomok. A gyüekezet tehát Isten közöttünk való mííködésének áldott bizonysága. Isten népének jelenléte a magyar föl­dön, Isten népét az elé a kérdés elé állítja, hogyan képviseli Isten kegyel­mét, jóságát és akaratát, vagyis sze- reteíét és békéjét a magyar nép kö­zött. Istennek úgy tetszett, hogy em­berek által h’rdetteti az 8 igéjét s így emberekre bízta ügye képviseletét a földön. Ez fiz egyházi élet egész iz­galma és. felelőssége. Isten követségé­ben járulunk az emberek között. Ennek a követségnek hűségesnek. Igaznak és áldásosnak kell lennie. Ezért olyan nagy ünnep és ezért különösképpen jelentős, ha e>gy gyülekezet véneit, presbitereit és képviselő'testületét ik­tatjuk be. Ügy keli rájuk tekinteni, mint ak'keí a gyülekezet maga elé ül­tet, egészen szorosan az oltár köré, mint, akikre rábízta az egyház ügyeiben való tanácskozás egész felelőssé­gét s m ní akik a világ előtt is elsősorban képviselik a hívők gyü­lekezetét. Köze! száz férfi ül itt a templomban, a gyülekezet elöljárójául való beikta­tása előtt s ezzel közel száz családot képvisel, s rajta keresztül az egész gyülekezetei, sőt az egé'z magyaror­szági evangélikus egyházat. A gyülekezet presbitériuma a bi­'K.nWöAdi fí'tek A Béke Vilúgtanácn francia bizott­sága az alábbi jelentést tette közzé: „A békemo?galora államló bizott­sága ö közvélemór^ tudomására hozza, hogy a párisi repülőtér rendőrsége Angliába való visszatérésre kényszerí- tett© Jeesie Street asszonyt, aki érvé­nyes angol útlevéllel rendelkezik, tagja volt az ENSZ auztráKai küldöttségének ts c#y ottani maga«állású hivatalnok felesége. Jessie Streetet egy angol lap küldte ki az ENSZ mostan! páriái ülésszakára. Hromádka professzor, a prágai teoló­giai fakultás dékánja nem kapott fran­cia vízumot és ezért nem vehetett részt a Béke Világtanáea elnökségének és az Egyházak Világtanácsa küldöttségé­nek múlt vasárnapi párisi találkozóján. Jessie Street asszony és Hromádka professzor a Béke Világtafac* vezető­ségének tagjai. Nyilván ez a minőségük szolgált okul a letagadhatatlanul önké­nyes eljárásra olyan vendégekkel szem­ben, akiknek fogadását minden, a fran­cia hagyományokhoz méltó kormány­zat megtiszteltetésnek tekintett volna”. Harc a szenvedélyek ellen Ass Egyesült Államokból olyan hírek érkeztek, hölgy különösen az ifjúság soraiban lavinaszerűen nő a mámort okozó mérgekkel élés szenvedélye. Washingtonban találtak egy olyan kö­zépiskolát, anjelyben a tanulók 95 szó- Kaiéba hódol] az ilyen szenvedélynek. A világ ópipmtermelége ötvenszeresen felülmúlja az I orvosi szükségletet. Még az utolsó kínai háború előtt a világ ópmmtermelésiének a fele Kínából szár­mazott, ran Tiídia, Perzsia. Törökország és Jugoszláv^ mákmezői állanak az élen. Bombayban egy font, % kg., ópium 10 dollárba kerül, New-Yorkban 1000 dollárba. A kicsiben való eladást többnyire utcai, árusok végzik, akik maguk is többnyire hódolnak a szenve­délynek s kereskedelmi ténykedésükkel szerzik meg a lehetőséget szenvedélyük kielégítésére. Az Egyesült Államokban 1948-ban 66 kg mámort okozó mérget foglalt le a rendőrség: a bevittet 200.000 kg-ra becsülik. Az Egyesült Államok Ankará­ban egy bizottság keretén belül termelő államok. India, Irán, Törökország éí Jugoszlávia számára meghatározott ter­melési meeniyiséget állapított meg, a világszükségletet évente 450 tonnában tételezve fel. (India 6%, Irán 24%, Törökország 53% és Jugoszlávia J3%.) Mivel a mákmezők részint jelentős adó. kát hoznak be, « fenti rendszabályok keresztülvitele gyakran nehézségekbe ütközik. zonysága annak, hogy az egyház­nak bölcseségre van szüksége. Azért alkottunk már a reformáció­kor egyháztariácsokat s azért v.t- tük be az egyháztanácsokba a gyü­lekezet s így népünk legkiválóbb­jait, hogy ottan az egyház ügyé­ben való döntések történjenek meg a keresztyén embertől. Is­tentől megkívánt bőlcseség szelle­mében. A protestantizmustól ide­gen minden rajongás, minden műveletlen szektásság, minden át­gondolatlan préd káció és minden kapkodás. H'ggadt főkre. Isten igéjén nevelt bölcs elöljárókra akarjuk bízni egyházunk ügyelt. A presbitérium és a képviselőtes­tület arra van kötelezve, hogy ke­resse a bölcs döntések, a szilárd meggyőződés és a gyakorlatias ke- resztyénség útját. A presbitérium az egyház szabadságának jele és bizonysága is. Egyházunk maga dönt ügyei felett, azokat nyíri an és becsületesen készíti elő tanács­kozásán s a maga önkormányza­tiban érvényesíti dön léseit. A presbitériumaink jelenléte és min­dennapos működése beszédes bi­zonysága annak, hogy egyházunk teljes szabadságban él s hogy él ezzel a szabadsággal akkor, ami­kor a maga ügyei felől dönt és kialakítja magatartását a világban. Az egyház szabadsága tehát abból a bö.cseségből születik, am.vel az egyház maga megkeresi a maga útját és maga alakítja azt úgy, hogy kialakítja a viszonyát a kör­nyező világhoz s magatartásit a környező világban. A magyar protestáns gyülekezetek sohasem a ievegőbe építkeztek. A magyar protestáns gyülekezetek a ma­gyar valóságba gyökereztek min­dig. Egy kell ennek a presbité­riumnak is dolgoznia, hogy éljen azzal a bö'.cseséggel, mely Isten igéjére támaszkodik s mely éppen ezért megteremti az egyház sza­badságát abban a valóságos élet­ben, amelyben él. Egyházunk azért ad hálát, hogy Isten megengedi most is, hogy megtaláljuk a gyü­lekezeteikben a presbiteri tisztség­re érett férfiak seregét s abban a hálaadásban él hogy ezek a fér­fiak előre tudják vinni egyházunk ügyét s ezzel egész magyar né­pünk nemzeti ügyét is." A presbiterek és a képvseiőtesHHe; tagjai úrvacsorát -vettek, majd letelték az esküt. A dé!u‘án< istentisztelete*! Gádor András püspöki titkár prédi­kál, majd a templomi ünnepélyen te­met Dezséry László püspök tartott előadást s a gyülekezet énekkara éne­kelt igen jó betanulásban, művészi értékkel. Szombat esti közös imádkozásunk — December 15. — rA gyülekezet szolgálata. Ézs. 40, 1—8. 1. A keresztyén gyülekezet tud az igazi vigasztalásról. ők a megrí* gaszta! tattak közössége. Meglelték azt a forrást, amelyből a vígasztalásnak diadalmas erői áradnak. 2. A gyülekezet állandóm részesedik ebben a vigasztalásban, Szüntelen belőle él. 3. A gyülekezet a vigasztalás forrását Jézus Krisztusban, közelebbről az ő halálában és feltámadásában lelte meg. Benne kaptuk meg Istentől azt, aki mirden szomorúságunk és nyomorúságunk végét: bűueink bocsánatát aján­dékozza nekünk. A bünbocsánat evangéliuma a leghatalmasabb és leghatható, sabb vígasztalás minden bajunkban. 4. A gyülekezet nemcsak önmagáért kapta a vigasztalásnak eit a forrj, gát, hanem azért, hogy szolgáljon vele. ADJUNK HÁLÁT, hogy Jézus Krisztusban, a bünbocsánat evangéliu­mában elégséges vígasztalásunk van. XALIJUK MEG, bogy hiába hívogat minket Isten ehhez, sokszor mis és „gyakorlatibb“ vígasztalás után vágyódik a szivünk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Urunk készítse fel és erősítse meg gyü!«s kezetét a vigasztalás szolgálatára. Laborczi Zoltán BIBLIA-OLVASÓ December 16. Advent Hl. vasárnapja. II. Móz. 34:9.^ Lk. 1:78., Lk. 1:5—25:, Zsolt. 92. Mennyit szeretünk magunkról beszélni. Zakariás arra tanít, hogy a mi Istenünk nagy irgalmasság-óról keli szólnom az emberek között, Nem is kívánhatok mást, mint hogy hinni lehessen abban, aki á'ta' ö maga szól! December 17. Hétfő. Zsolt. 103:10., I. Ján. 4:10., Lk. 1:57-70:, Zsolt: 93: Az ajándékba k®pott és igazán elfogadott élő hit alázatossá kell tegyen. Halált érdemeinek bűneim miatt _ és örökéletet kapok, az Ür öröktől fogva van, 6zeqtsége előtt nem is merem azt mondaná, hogv én szere­tem öt, hanem csak annyit érzek, hogy ö nagyon szeret engem! December 18, Kedd. Zsolt. 142:6., Lk. 2:9-10., Mt. 11:11—15., Zsolt: 95: A hit mindig személyes kell legyen és nem általános. Őseim hite engem nem tar-hat nreg, nekem személyesein kel: állandó kapcsolatban Jennern Urammal. Bo.dog az a szív, amely így tud mindennap felkiáltani: én Uram, én kószik.ám, és Szabadítom, én Királyom, én Váram, én Pásztó rom, én oltalmam, én örökségem! Ez az Ige is éppen személyemhez szólt December 19. Szerda. Zsolt. 23:6., Ján. 1:14., Hős. 14:2—9., Zsolt: 110: Az r Igéje nem Ismeri a bizonytalanságot, benne mindem csupa blzzv nyosaag. B-zonyta.aínkodók között lehetek bo.dog bizonyosságban hocv az Ür jósága velem, hogy az Ige testté lett és köZöttÜPjT van! December 20. Csütörtök. Ezs. 49:16., Zsid. 1:1., Ezs, 57:14-21., Zsolt: 118:1—18: A tenyerünkön metszéseket találunk. Ha jól megnézed tenyeredet nagy M betűt találsz. Erről a régi rómaiak azt mondták, hogy ez figyel­meztetés Istentől a halálunkra: Memento Mori. Az Ür kezei is fel vám. nak metszve át vannak szegezve érettünk. így szeret minket az Isten, hogy Fia áltál jött közénk. December 21. Péntek. Péld. 14:32., Zsid. 2:14—15., Ján. 5:31—38., Zsolt: 118:19—26: semmi más kérdésben nincs annyi tudatlanság és bizonytalankodás mini a ha:a kérdésében. Hiíe.lemek azt mondják, hogy a halál egy nagy Dont az e. etünk végén, vagy felkiáltó-el, hogy mindnyájunkat figyelmeztessem, 'agy nagy kérdőjelnek mondjak, mert örökké megoldatlan kérdés mi van a ham. után? — A hívő szív tudja, hogy a halál után kettős pont van: következik utana valami, örök kárhozat, vagy örök életi ‘ December 22. Szombat. FÜ‘ 2:6~7" Es- &2:!-5., 10-12:, V: Móz: 18:10-19:, Zfö% A zúgolódás_és e’égedeflemség mindnyájunk közös bűne. A jót há’aadáí nelKu! fogadjuk el, a megpróbáltatást vagy mega'áztatást meg kesere­dett szívvel Igyekszünk elűzni magunktól. Az értünk testbe alázkodő Jézust Isten .támasztotta* nékünk, hogy mindenkor öt lássuk és őt hallgassuk! Pontosán Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom