Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-11-25 / 47. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 filter 1951. NOVEMBER 25, Visszapillantás a berlini Kirchentagra Készülj az Ige hallgatására) Szentháromság utáni 27. vasárnap. Máté 24:37—51. Figyelmesen elolvasva Egyházunk által kijelölt bibliai részt, Krisztus napja eljövetelének színes,, megrázó leírását találjuk benne. Ki és mi menthet meg akkor? — tesszük fel sokakkal mi is a nagy kérdést. Nagy reformátorunk, Luther Márton, amikor lelke aggodalommal és félelemmel telt meg, látomásszerűen érezte az Ige bajnokainak sok-sok jövendő küzdelmét, nem esett kétségbe, hanem fogta krétáját és felírta íróasztalának lapjára nagy betűkkel életének fundamentumát: Jézus Krisztus. Es megnyugodott. Ebben a.névben megmentést találhatunk mi is. Krisztus napja varasában is nyilvánvalóvá lesz, hogy a rémület és ijedtség lenyomja & megsemmisíti az életet, a hozzá való hűség és odaadás ellenben serkenti az él- niakarást. Az Evangélium tanítani akar, jó minékünk elfogadni a tanítást. Olvasóm, neked ma kezedbe kell venned Bibliádat és el kell .olvasnod ezt a kijelölt részt, könnyelműen ne menj el az intés mellett. Tudd meg, hogy Krisztus visszajövetele váratlanul és hirtelen következik be. Gondolj csak az özönvíz történetére, Noén kívül senki 6em készült a veszedelemre; vagy évszázadunkban a Titanic hajó pusztulására, amikor az utazóközönség leggya- nutlanabb .szórakozása, közben támadt szerencsétlenség folytán 1500 ember életét vesztette; vagy földrengésekre, tűzhányóhegyék. pusztításaira, mindmind váratlanul következik be. Krisztus napját a keresztyének' állandóan várták és várják, amikor .Igénk szerint kettéosztódnak az emberek. Krisztus csak a hűségeseket menü meg. Azokat a szolgákat, akik nemcsak látszat szerűen, de valóságosan szívvel- lélékkel, odaadó munkában várják az ő Urukat. Ezeknek adja földön a boldogságot'és mennyben'az üdvösséget. A lelkek megbékél te tése, cselekvő szeretettel mindenkor elérhető. A mi megtartónk és segítőnk legyen Jézus Krisztus;, aki akar és tud minket is megtartani. Igehirdetők és olvasók, legyünk éberek és hűségesek, mert rajtunk múlik, hogy mi lesz a mi osztályrészünk.. • Legyen mindig szemünk előtt: .Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.“ Szuchovszky Gyula // A béke szeretete: hazaszeretet! // Az itt következő tanulmányt. Reinold von Thadden, a berlini Kirchentag kezdeményezője és legfőbb rendezője írta az Egyház zak Világtanácsa negyedévi hivatalos folyóiratába, az Ecumenical Review-nek októberi számába. A berlini óriási méretű gyülekezés, amelyet nem kiesiny mértékben aggodalmas várakozás előzött meg mind odahaza Németországban, mind külföldön, eot ezek az aggodalmak nem ültek el még a gyűlés tartama alatt 6em, mégis minden zavaró körülmény nélkül folyt le. Sőt sok tekintetben úgy kell a berlini napokra tekintenünk, mint egyik legnagyobb horderejű eseményre a német protestáns egyház történetében. A berlini napok jelentőségét megadta már maga az a tény is, hogy meg tudtuk tartani és bogy a Kirchentag különböző eseményei ? két részre oszlott Berlin különböző szektoraiban folyt le, ahol kelet és nyugat találkozik. Ami azonban politikai szempontból elképzelhetetlennek látszott, egyszerre elfogadott ténnyé lett a Kirchentag napjaiban. Az elválasztó határok leomlottak és a szabaddá lett határokon át a szétszakított nemzet fiai és leányai egymással találkoztak s közben megszűnt a közöttük minden eddig meg nem ezüntethetőnek gondolt ellentét. De jelentőségteljes volt az a lelki lég. kör is, amely végig jellemezte a Kirchentag napjait. Ha egybevesszük mind* azokat, akik részt vettek a legkülönfélébb gyűléseken, istentiszteleteken és evangélizációs előadásokon, ezek száma bizonyosan messze felülmúlta a négy* százezret. Ez a sok ember keletről éppen úgy érkezett, mint nyugatról, a júliusi hőség emlékezetes napjaiban. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a protestáns keresztyénségnek ezen az egyik legnagyobb tömeggyűlésén a részvevők milyen szellemben és milyen lelki magatartásban gyülekeztek össze és önkéntesen milyen belső fegyelmet gyakoroltak. Miközben a világ példátlanul veszedelmes nemzetközi feszültség gyötrelmeiben élt, a Berlinben ülésező Kirchentag protestáns keresztyénéi, miközben politikailag két, ellenséges táborból érkeztek és önkéntesen alávetették magukat a legsúlyosabb pénzügyi áldozatok elviselésének, szilárdan elhatározták, magukban, hogy egy teljes hetet töltenek el egy nagy közös ügy keresésével. Ahol csak összegyülekeztek a Kirchentag részvevői, hogy hallgassák Isten Igéjét, ahol csak felcsendültek a német protestánsok ősrégi egyházi énekei, ahol csak lélekben eggyé váltak imádság és az úrvacsora felvétele által, ott egyszerre megszűnt a kelet és nyugat mnden gyötrő kérdése. Mi mindnyájan, akik ott voltunk Berlinben, tapasztalatként éltük át a testvéri közösséget, ami nem azért jött létre, mert azonos politikai jelszavakat vallottunk, vagy azonos társadalmi elméletek hívei voltunk, hanem mert valósággá lett számunkra az a tény, hogy mindnyájan ngyanazt az Urat, az egyház Urát kö- Yetjük. Az egyház szociális szolgálata Hasonlóképpen fontosak voltak azok az eredmények, amelyekhez a berlini Kirchentag vezetett az egyház szociális szolgálata tered. Szemtanúi voltunk annak, hogyan tűnt el minden különb- •ég osztályok, gazdagok és szegények, városlakók és falusi lakosság, között. A munkások teljes egyetértésben ültek egymás mellett gyárigazgatókkal, szülők tanítóikkal, tanult emberek iskolázatlanokkal. Ha valaki az igazságot kereti, még pedig az abszolút jó és abszolút rossz mértéke szerint, az ilyen ember nem maradhat meg elszigetelt egyénként a társadalomban, hanem vágyódnia kell arra, hogy alkotó részévé váljék a Krisztus élő egyháza közösségének. Az egyházi eredmények A berlini Kirchentag legtöbb súllyal latbaeső eredményeit azonban egyházi téren kell elkönyvelnünk. Most láttak csak meg minden időkre néz.ve kötelező erővel, hogy a német protestáns egyház oszthatatlan egységet alkot és hogy ennek az egységnek legnagyobb horderejű kifejezője éppen a Kirchentag volt. Berlinben olyan mértékben erősödött meg az egység érzése a német protestánsok között, ami eddig még soha nem volt lehetséges. Sokan voltak a jelenlévők közül, akik azelőtt még önmaguknak sem fettek volna hajlandók beismerni vallásos érzelme.két, és most nagy hirtelenséggel, a Kirchentag testvéri közössége által megragadva, bátor hitvalákká változtak át, olyanokká, akik többé nem szé gyeitek Krisztus evangéliumát. A berlini Kirchentag eseményei határterületen játszódtak le, de nem csupán a szó fizikai értelmében. Berlini tanácskozásaink napjaiban nem csupán a világ egymással szemben álló hatalmainak küzdőterén éreztük magunkat, hanem ezeknek 3 tanácskozásoknak színhelye határterületté lett az „egyház“ ég a „világ“ között is, tehát egyrészt Isten országa, másrészt a mindennapi élet kikerülhetetlen valósága között. Az egyház küldetését teljes mértékben csak ott végezheti el, ahol közvetlen szomszédságba gerül a világ minden elesettségével és bűnös voltával. Az egyház csak úgy szólhat teljes valóságban a világhoz, ha nem veszíti el a világgal való legközvetlenebb kapcsolatot, ha nem enged annak a kísértésnek, hogy kegyes visszavonultsággal védekezzék a világi környezet úgynevezett szentségteleti volta ellen. Ez az a pont, amely a legjobban megérteti velünk, hogy miért olyan mérhetetlenül fontos a világi elem helyzete az egyházban. A világi elemeknek kell lenni az egyház bizonyságtétele: hordozóinak. Ezért van az, hogy az egyház bármely világi tagja elveszíti jó ítélő képességét, kudarc éri' az egyház ügyét is. Ilyenkor ütközik az egyház üzenete a hitetlenség sziklafalába, sőt válnak kegyes szavai gúny tárgyává. Élő egyház elképzelhetetlen felelősséget vállaló világi elem élő közössége nélkül. Az egyház munkája nem nyughatik csak hagyományokon, az egyház nem bizhatik egyedül saját tekintélyében vagy hivatás- szerű élete fennakadás nélküli működésében. Az egyház soha nem mondhat le arról, hogy a gyülekezetek tagjaiban az öntudatra ébredt hit felelőssége éljen. A berlini Kirchentag nagy jelentősége éppen az volt, hogy utat mutatott a felébredt hitnek e felé a tudatossága felé. Ezáltal növelte az egyház lelkipásztorainak fontosságát, ge egyben növelte felelősségüket is. Az ökuménia Végül nem lenne teljes a berlini Kirchentag leírása, ha nem szólnánk ennek az eseménynek ökumenikus jelentőségéről. Az egyház világi elemének berlini nagy találkozója korántsem volt egyedül a német egyház belső ügye. Azt sem mondhatjuk, hogy ez az egyházi esemény csak egy bizonyos felekezet ügye lett volna, hanem Sokkal inkább volt az egyetemes egyház lelki erőinek megnyilatkozása. A berlini találkozó eseményeiben megmutatkoztak az ökumenikus problémáknak az egész világ kercsztyénségét átható eleven erői. Ez kitűnt nemcsak abból a tényből, hogy a Kirhentag részvevői között ott találhattuk a külföldi egyházak nagyszámú képviseletét, hanem abból is, hogy az úgynevezett fiatal egyházak szincsfajú képviselői is nagy számmal voltak jelen, sőt több alkalommal fel is szólaltak a Kirchentag gyűlésein és bizonyságot tettek a maguk részéről is az Evangélium hatalmáról. A Kirchcntagot fordulópontnak tekinthetjük az egyház külmissziói munkájának fejlődése tekintetében is. A Kirchentag tanácskozásai az ökumenikus keresztyénség új korszakának hajnalát jelentette, és pedig azáltal, hogy bizonyságot tett arról a lelki közösségről; amely egyesít és összeköt bennünket a világ valamennyi keresztyénével, akik várják a mi Urunk eljövetelét. ■ Az Országos Béketanács november 17-én, Szombaton kibővített ülést tartott; melyen a Béke Világtanács magyar küldöttéi számoltak be a béke híveinek bécsi üléséről, A magyar kiküldőitek Andics Erzsébet és " Lukács György egyetemi tanárok, valaihint Péter János ref. püspök részletes beszédben ismertették a bécsi ülés lefolyását és nagyjelentőségű, határozatait. Péter János püspök a bécsi tanácskozásokon elhangzott egyházi megnyilatkozásokat ismertette. Beszámolt arról a nagy összefogásról, amely a különböző egyházak között a béke érdekében létrejött. Együtt küzdenek a békéért, az orthodox egyház papjai, római katolikus, református, evangélikus, metodista lelkészek és híveik Európában, Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában, szerte a földön .azért, hogy minden békeakaró embert egyesítenek a háború leküzdése ügyében. Lukács György akadémikus a békeharc kulturális programmjáról szólott. „A nemzetek kölcsönös megismerkedése, egymás kultúrájának kölcsönös szeretete, az egymás kultúrájától való kölcsönös tanulás, azt a tömegmozgalmat védelmezi, amely legyőzhetetlenné teszi a békét.“ Ismertette a Világtanács határozatát mellyel külön kulturális titkárság létesült, azzal a feladattal, hogy. • nemzetközileg összhangba hozza a béke ügyében történő kulturális megmozdulásokat. Andics Erzsébet egyetemi tanár beszámolójában rámutatott a tanácskozások központi kérdésére, a nemzetközi békemozgalom további kiszélesiíé- sének feladatára. „A cél, hogy a nemzetközi békemozgalom az emberiség túlnyomó többségét egyesítse, mert csak így vái k a békemozgalom azzá az erővé, amely tényleg meg tudja akadályozni egy újabb világháború kirobbanását. A bécsi tanácskozás és a határozatok azt mutatják, % hogy a nemzetek között felmerülő minden problémát meg lehet oldani békés megegyezéssel.“ Az Országos Béketanács ü'ésén a beszámolókon kívül több felszólalás hangzott el. Többek között Palló Imre Kossuth-díjas kiváló művész, Parragi György Kossuth-díjas újságíró, 'Máté János katolikus püspöki helynök szólaltak fel, Máté János többek között ezeket mondotta: „Mi katolikus papok mélyen elítéljük a békés népek ellen történő háborús összeesküvéseket, tiltakozunk a béke harcosainak bebörtö- nözése és legyilkolása ellen. Sajnálattal kell azonban az is bevalla- nunk, hogy még mindég vannak hazánkban olyan papok és hívek akik háborúra spekulálnak. Nem is igazi papok és Igazi hívek az ilyenek.“ Az' ülés keretében nagyjelentőségű határozatot hoztak. A határozat kimondja, hogy az Országos Békeianáes a Világtanács bécsi ülése határozatainak megvalósítása érdekében ’ minden becsületes rrtagyar embert mozgósítani fog. Felhívással fórdul'a bókebizottsá- gokhoz és hazánk valamennyi békeharcosához, hogy a Világtanács határozatait,' melyek az egész békére vágyó világ határozatai és ■ követelései, alaposan ismerjék meg s minden becsületes, jószándékú emberrel ismertessék meg. „Váljék világossá mindenki számára, aki családját, munkáját, hazáját szereti, hogy a Viíágtanács leszerelést követelő határozataiban azokról a fegyverekről van szó, melyek tulajdon életére, családjára, hazájára szegeződnek/ A béke jelenti számunkra álmaink megvalósulását. Országot építő terveink valóraválását, kultúránk gazdagodását, minden színben és minden hangon meg kell szólalnia a mi igazságunknak, hogy á békeszeretet: haza- szeretet; a béke védelme a haza megvédése. Érezze át minden békeharcos, minden becsületes magyar ember, hogy amikor a békéért küzd, hazájáért harcol. Lássa tisztán, hogy ebben a harcban, nincs többé egyedül. Az öthaíalml egyezményt követelő 562 millió aláírás azt jelenti, hogy, a békemozgalom eszméje a történelemben példátlanul rövid idő alatt az emberiség1 egy negyedét közös vágyban, közös akaratban, közös cselekvésben fűzte össze. S a tábor egyre nő, egyre erősödik. Magyar békeharcosok, békebizottságok új erővel előre a béke megvédéséért, a háború legyőzéséért; előre a Béke Világtanács határozatainak megvalósításáért.* Evangélikus egyházunkban nagy érdeklődéssel tekintettünk a béke híveinek bécsi tanácskozása felé és nagy örömmel hallgatta evangé- ' likus népünk is a róla való beszámolókat Ebben a harcban amely a háború sötét hatalmait kétségkívül le fogja gyűrni, egyházunk eddig is kivette és a jövőben is kiveszi a maga részét. Egyre többen .vannak akik máds'ágaikban hordozzák a béke ügyét és hűséges munka fegyverével, küzdenek érte. Hitünk és szívünk szerint való határozatok hangzottak el Becsben és Budapesten. Innen is üdvözöljük az Országos Béke tanácsnak azokat az új magyar ..tagjait, akiket most választottak be eddigi- érdemes munkaiuk eredményeképpen az Országos Béketanács tagjai közé. Fordította: Mátlié Elek Bókay János zsoltárfordításai 8. zsoltár Mi Urunk, Istenünk, mily nagy a fenséged! A mennyből ragyog le dicsőséges fényed, Hatalmad kiterjed az egész világra, Emberré, állatra, sziklára, virágra. Már a kisdedeknek első gügyögése Teremtő hatalmad csodás tüneménye: Botladozó szavuk hálaadó ének, — Hallgatást parancsol a gonosz nyelvének. Nézem nagy műveid, mit kezed alkotott, A napot, a holdat, aZ eget, csillagot, A nagy mindenséget, ezt a csodás rendet, Mindazt, mit tudásod és gondod teremtett. Akkor megkérdezem: micsoda az ember, ílogy ilyen gazdagon elláttad mindennel, Hogy gondoskodsz róla s úgy vigyázol rája, Mint jóságos atya gyenge kis fiára? Oly nagyra növelted, hogy a földön nincsen Nagyobb nálg senki, valósággal Isten! Égi dicsőséged részesévé tetted, Megkoronáztad öt, trónodra ültetted. Neki adtad mindazt, amit teremtettél. Minden földi kincset lábához helyeztél, Ő élvezi, bírja két kezed munkáját, Bölcsességed, erőd ezer alkotását. övé a mezőknek minden juha, ökre, Rendelkezik vélük kedvére, örökre, övé az erdőknek minden élő vadja. — Amit te vetettél, azt ő learatja. őneki szolgálnak az ég madarai, Véotelen tengerek, nagy tavak halai, Föld és víz ösvényén minden neki terem. — Ily naggyá tetted őt, a: embert, Istenem! Ó, Urunk, Teremtőnk, leborul mindenki Szent nagyságod előtt; dicsőséged zengi Minden itt a földön, az egész világón, Hogy nagy jóságodért magasztalva áldjon! * Ezt a zsoltárt szándékosan nem fordítottam le az eredetig versformában, a megadott dallamra, mert sok költői szépségét ke licit volna feláldoznom.
